Mark 3
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Man with a Withered Hand
3 Again he entered the synagogue, and a man was there who had a withered hand. 2 They watched him to see whether he would cure him on the sabbath, so that they might accuse him. 3 And he said to the man who had the withered hand, “Come forward.” 4 Then he said to them, “Is it lawful to do good or to do harm on the sabbath, to save life or to kill?” But they were silent. 5 He looked around at them with anger; he was grieved at their hardness of heart and said to the man, “Stretch out your hand.” He stretched it out, and his hand was restored. 6 The Pharisees went out and immediately conspired with the Herodians against him, how to destroy him.
A Multitude at the Seaside
7 Jesus departed with his disciples to the sea, and a great multitude from Galilee followed him; 8 hearing all that he was doing, they came to him in great numbers from Judea, Jerusalem, Idumea, beyond the Jordan, and the region around Tyre and Sidon. 9 He told his disciples to have a boat ready for him because of the crowd, so that they would not crush him; 10 for he had cured many, so that all who had diseases pressed upon him to touch him. 11 Whenever the unclean spirits saw him, they fell down before him and shouted, “You are the Son of God!” 12 But he sternly ordered them not to make him known.
Jesus Appoints the Twelve
13 He went up the mountain and called to him those whom he wanted, and they came to him. 14 And he appointed twelve, whom he also named apostles,[a] to be with him, and to be sent out to proclaim the message, 15 and to have authority to cast out demons. 16 So he appointed the twelve:[b] Simon (to whom he gave the name Peter); 17 James son of Zebedee and John the brother of James (to whom he gave the name Boanerges, that is, Sons of Thunder); 18 and Andrew, and Philip, and Bartholomew, and Matthew, and Thomas, and James son of Alphaeus, and Thaddaeus, and Simon the Cananaean, 19 and Judas Iscariot, who betrayed him.
Jesus and Beelzebul
Then he went home; 20 and the crowd came together again, so that they could not even eat. 21 When his family heard it, they went out to restrain him, for people were saying, “He has gone out of his mind.” 22 And the scribes who came down from Jerusalem said, “He has Beelzebul, and by the ruler of the demons he casts out demons.” 23 And he called them to him, and spoke to them in parables, “How can Satan cast out Satan? 24 If a kingdom is divided against itself, that kingdom cannot stand. 25 And if a house is divided against itself, that house will not be able to stand. 26 And if Satan has risen up against himself and is divided, he cannot stand, but his end has come. 27 But no one can enter a strong man’s house and plunder his property without first tying up the strong man; then indeed the house can be plundered.
28 “Truly I tell you, people will be forgiven for their sins and whatever blasphemies they utter; 29 but whoever blasphemes against the Holy Spirit can never have forgiveness, but is guilty of an eternal sin”— 30 for they had said, “He has an unclean spirit.”
The True Kindred of Jesus
31 Then his mother and his brothers came; and standing outside, they sent to him and called him. 32 A crowd was sitting around him; and they said to him, “Your mother and your brothers and sisters[c] are outside, asking for you.” 33 And he replied, “Who are my mother and my brothers?” 34 And looking at those who sat around him, he said, “Here are my mother and my brothers! 35 Whoever does the will of God is my brother and sister and mother.”
Marco 3
Nuova Riveduta 2006
Gesù guarisce l’uomo dalla mano paralizzata
3 (A)Poi entrò di nuovo nella sinagoga; là stava un uomo che aveva la mano paralizzata. 2 E l’osservavano per vedere se lo avrebbe guarito in giorno di sabato, per poterlo accusare. 3 Egli disse all’uomo che aveva la mano paralizzata: «Àlzati là nel mezzo!» 4 Poi domandò loro: «È permesso, in un giorno di sabato, fare del bene o fare del male? Salvare una persona o ucciderla?» Ma quelli tacevano. 5 Allora Gesù, guardatili tutt’intorno con indignazione, rattristato per la durezza del loro cuore, disse all’uomo: «Stendi la [tua] mano!» Egli la stese, e la sua mano tornò sana [come l’altra].
6 I farisei, usciti, tennero subito consiglio con gli erodiani contro di lui per farlo morire.
Numerose guarigioni
7 (B)Poi Gesù si ritirò con i suoi discepoli verso il mare; e una gran folla dalla Galilea {lo seguì}; e dalla Giudea, 8 da Gerusalemme, dall’Idumea[a] e da oltre il Giordano e dai dintorni di Tiro e Sidone, una gran folla, udendo quante cose egli faceva, andò da lui.[b] 9 Egli disse ai suoi discepoli che gli tenessero sempre pronta una barchetta per non farsi pigiare dalla folla. 10 Perché, avendone guariti molti, tutti quelli che avevano qualche malattia gli si precipitavano addosso per toccarlo. 11 E gli spiriti immondi, quando lo vedevano, si gettavano davanti a lui e gridavano: «Tu sei il Figlio di Dio!» 12 Ed egli ordinava loro con insistenza di non rivelare la sua identità.
Gesù sceglie i dodici apostoli
13 (C)Poi Gesù salì sul monte e chiamò a sé quelli che egli volle, ed essi andarono da lui. 14 Ne costituì dodici, ai quali diede anche il nome di apostoli[c], perché stessero con lui, 15 per mandarli a predicare e perché avessero il potere di [guarire le malattie e di] scacciare i demòni. 16 Costituì dunque i dodici, cioè: Simone, al quale[d] mise nome Pietro; 17 Giacomo, figlio di Zebedeo e Giovanni, fratello di Giacomo, ai quali pose nome Boanerges, che vuol dire figli del tuono; 18 Andrea, Filippo, Bartolomeo, Matteo, Tommaso, Giacomo, figlio d’Alfeo, Taddeo, Simone lo Zelota[e] 19 e Giuda Iscariota, quello che poi lo tradì.
Il peccato imperdonabile: la bestemmia contro lo Spirito Santo
20 (D)Poi entrò in una casa e la folla si radunò[f] di nuovo, così che egli e i suoi non potevano neppure mangiare.
21 I suoi parenti, udito ciò, vennero per prenderlo, perché dicevano: «È fuori di sé».
22 Gli scribi che erano scesi da Gerusalemme dicevano: «Egli ha Belzebù, e scaccia i demòni con l’aiuto del principe dei demòni». 23 Ma egli, chiamatili a sé, diceva loro in parabole: «Come può Satana scacciare Satana? 24 Se un regno è diviso in parti contrarie, quel regno non può reggere. 25 Se una casa è divisa in parti contrarie, quella casa non potrà reggere[g]. 26 Se dunque Satana insorge contro se stesso ed è diviso, non può reggere, ma deve finire. 27 D’altronde nessuno può entrare nella casa dell’uomo forte e rubargli la sua roba, se prima non avrà legato l’uomo forte; soltanto allora gli saccheggerà la casa. 28 In verità vi dico: ai figli degli uomini saranno perdonati tutti i peccati e qualunque bestemmia avranno proferita; 29 ma chiunque avrà bestemmiato contro lo Spirito Santo non ha perdono in eterno, ma è reo di un peccato eterno[h]». 30 Egli parlava così perché dicevano: «Ha uno spirito immondo».
La madre e i fratelli di Gesù
31 (E)Giunsero sua madre e i suoi fratelli; e, fermatisi fuori[i], lo mandarono a chiamare. 32 Una folla gli stava seduta intorno e gli dissero: «Ecco tua madre e i tuoi fratelli e le tue sorelle[j] là fuori che ti cercano». 33 Egli rispose loro: «Chi sono mia madre e i miei fratelli?» 34 Girando lo sguardo su coloro che gli sedevano intorno, disse: «Ecco mia madre e i miei fratelli! 35 Chiunque avrà fatto la volontà di Dio, mi è fratello, sorella e madre».
Footnotes
- Marco 3:8 Idumea, cioè la nazione di Edom, a sud-est del mar Morto. Gli abitanti, sottomessi dai Maccabei, erano stati costretti a professare il giudaismo. Erode il Grande era Idumeo.
- Marco 3:8 TR e M (v. 7) e una gran folla lo seguì dalla Galilea e dalla Giudea, (v. 8) da Gerusalemme, dalla Idumea e da oltre il Giordano; e quelli dai dintorni di Tiro e Sidone, una gran folla, udendo quante cose egli faceva, andarono da lui.
- Marco 3:14 Le parole ai quali diede anche il nome di apostoli compaiono in NA tra parentesi; TR e M le omettono.
- Marco 3:16 TR e M (v. 15) …di scacciare i demòni: (v. 16) Simone, al quale…; la frase Costituì dunque i dodici compare in NA tra parentesi; TR e M la omettono.
- Marco 3:18 TR e M il Cananita; vd. nota a Mt 10:4.
- Marco 3:20 TR e M Poi la folla si radunò…
- Marco 3:25 TR e M non può reggere.
- Marco 3:29 TR e M ma è sottoposto a giudizio eterno.
- Marco 3:31 TR e M stando fuori.
- Marco 3:32 Le parole e le tue sorelle compaiono in NA tra parentesi e in M; TR le omette.
Markus 3
Schlachter 2000
Der Mann mit der verdorrten Hand. Weitere Heilungen
3 Und er ging wiederum in die Synagoge. Und es war dort ein Mensch, der hatte eine verdorrte Hand.
2 Und sie lauerten ihm auf, ob er ihn am Sabbat heilen würde, damit sie ihn verklagen könnten.
3 Und er spricht zu dem Menschen, der die verdorrte Hand hatte: Steh auf und tritt in die Mitte!
4 Und er spricht zu ihnen: Darf man am Sabbat Gutes tun oder Böses tun, das Leben retten oder töten? Sie aber schwiegen.
5 Und indem er sie ringsumher mit Zorn ansah, betrübt wegen der Verstocktheit[a] ihres Herzens, sprach er zu dem Menschen: Strecke deine Hand aus! Und er streckte sie aus, und seine Hand wurde wieder gesund wie die andere.
6 Da gingen die Pharisäer hinaus und hielten sogleich mit den Herodianern Rat gegen ihn, wie sie ihn umbringen könnten.
7 Aber Jesus zog sich mit seinen Jüngern an den See zurück; und eine große Menge aus Galiläa folgte ihm nach, auch aus Judäa
8 und von Jerusalem und von Idumäa und von jenseits des Jordan; und die aus der Gegend von Tyrus und Zidon kamen in großen Scharen zu ihm, weil sie gehört hatten, wie viel er tat.
9 Und er befahl seinen Jüngern, ihm ein kleines Schiff bereitzuhalten um der Volksmenge willen, damit sie ihn nicht bedrängten.
10 Denn er heilte viele, sodass alle, die eine Plage hatten, sich an ihn herandrängten, um ihn anzurühren.
11 Und wenn ihn die unreinen Geister erblickten, fielen sie vor ihm nieder, schrien und sprachen: Du bist der Sohn Gottes!
12 Und er gebot ihnen streng, dass sie ihn nicht offenbar machen sollten.
Die Berufung der zwölf Apostel
13 Und er stieg auf den Berg und rief zu sich, welche er wollte; und sie kamen zu ihm.
14 Und er bestimmte zwölf, die bei ihm sein sollten und die er aussandte, um zu verkündigen,
15 und die Vollmacht haben sollten, die Krankheiten zu heilen und die Dämonen auszutreiben:
16 Simon, dem er den Beinamen Petrus gab,
17 und Jakobus, den Sohn des Zebedäus, und Johannes, den Bruder des Jakobus, denen er den Beinamen »Boanerges« gab, das heißt Donnersöhne,
18 und Andreas, Philippus, Bartholomäus, Matthäus, Thomas, Jakobus, den Sohn des Alphäus, Thaddäus, Simon den Kananiter,
19 und Judas Ischariot, der ihn auch verriet.
Jesu Macht über die bösen Geister. Die Lästerung gegen den Heiligen Geist
20 Und sie traten in das Haus, und es kam nochmals eine Volksmenge zusammen, sodass sie nicht einmal Speise zu sich nehmen konnten.
21 Und als die, welche um ihn waren, es hörten, gingen sie aus, um ihn zu ergreifen; denn sie sagten: Er ist von Sinnen!
22 Und die Schriftgelehrten, die von Jerusalem herabgekommen waren, sprachen: Er hat den Beelzebul!, und: Durch den Obersten der Dämonen treibt er die Dämonen aus!
23 Da rief er sie zu sich und sprach in Gleichnissen zu ihnen: Wie kann der Satan den Satan austreiben?
24 Und wenn ein Reich in sich selbst uneins ist, so kann ein solches Reich nicht bestehen.
25 Und wenn ein Haus in sich selbst uneins ist, so kann ein solches Haus nicht bestehen.
26 Und wenn der Satan gegen sich selbst auftritt und entzweit ist, so kann er nicht bestehen, sondern er nimmt ein Ende.
27 Niemand kann in das Haus des Starken hineingehen und seinen Hausrat rauben, es sei denn, er bindet zuvor den Starken; dann erst wird er sein Haus berauben.
28 Wahrlich, ich sage euch: Alle Sünden sollen den Menschenkindern vergeben werden, auch die Lästerungen, womit sie lästern;
29 wer aber gegen den Heiligen Geist lästert, der hat in Ewigkeit keine Vergebung, sondern er ist einem ewigen Gericht verfallen.
30 Denn sie sagten: Er hat einen unreinen Geist.
Die wahren Verwandten Jesu
31 Da kamen seine Brüder und seine Mutter; sie blieben aber draußen, schickten zu ihm und ließen ihn rufen.
32 Und die Volksmenge saß um ihn her. Sie sprachen aber zu ihm: Siehe, deine Mutter und deine Brüder sind draußen und suchen dich!
33 Und er antwortete ihnen und sprach: Wer ist meine Mutter oder wer sind meine Brüder?
34 Und indem er ringsumher die ansah, die um ihn saßen, sprach er: Siehe da, meine Mutter und meine Brüder!
35 Denn wer den Willen Gottes tut, der ist mein Bruder und meine Schwester und Mutter.
Footnotes
- (3,5) od. Verhärtung.
Márk 3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus szombaton is gyógyít(A)
3 Egyszer Jézus ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy béna kezű férfi is. 2 Ekkor már gyanakodva lesték Jézust, hogy vajon szombaton is gyógyít-e, mert ürügyet kerestek rá, hogy vádolhassák. 3 Jézus megszólította a béna kezű férfit: „Állj ide, a középre!”
4 Majd ezt kérdezte az összegyűltektől: „A Törvény szerint szombaton melyiket szabad: jót tenni valakivel, vagy ártani neki? Mi a helyes: megmenteni, vagy kioltani valakinek az életét?” De senki sem válaszolt.
5 Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket a szívük keménysége miatt. Majd a férfi felé fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” — mondta neki. A beteg kinyújtotta a kezét, és azonnal meggyógyult. 6 A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és azonnal tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy milyen úton-módon lehetne Jézust kivégeztetni.
Nagy sokaság gyülekezik Jézushoz
7 Jézus ezután visszavonult tanítványaival a Galileai-tó mellé. Azonban nagy sokaság követte Galileából, Júdeából, 8 Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túli területekről, meg Tírusz és Szidón vidékéről, mert hallották, hogy milyen hatalmas dolgokat tett. 9 Mivel nagyon sokan összegyűltek, Jézus szólt a tanítványainak, hogy készítsenek elő a számára egy bárkát, hogy az emberek ne tolongjanak körülötte. 10 Ugyanis nagyon sok embert meggyógyított, ezért akik valamilyen betegségben szenvedtek, mind igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy megérinthessék. 11 Voltak közöttük olyanok is, akikben gonosz szellemek laktak. Amikor meglátták Jézust, leborultak előtte, és azt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!” 12 Jézus azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt ne hirdessék.
A tizenkét apostol kiválasztása(B)
13 Jézus ezután fölment egy hegyre, és magához szólította azokat, akiket a többiek közül kiválasztott. Ezek csatlakoztak is hozzá. 14 Tizenkét férfit jelölt ki — akiket apostoloknak nevezett —, hogy állandóan vele legyenek, hogy kiküldje őket Isten üzenetét hirdetni, 15 és hogy felhatalmazást kapjanak a betegek gyógyítására, meg a gonosz szellemek kiűzésére:
16 Simont, akit elnevezett Péternek,
17 Jakabot és Jánost, Zebedeus két fiát, akiknek a „Boanerges” nevet adta, amely azt jelenti: „mennydörgés fiai”,
18 Andrást,
Fülöpöt,
Bertalant,
Mátét,
Tamást,
Jakabot, Alfeus fiát,
Taddeust,
Simont, a zélótát[a],
19 és Júdás Iskáriótest, aki később elárulta őt.
Kinek a hatalmával űzi ki Jézus a gonosz szellemeket?(C)
20 Ezután Jézus bement egy házba. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy még enni sem tudtak, sem ő, sem a tanítványai. 21 Amikor Jézus családtagjai ezt megtudták, érte mentek, hogy elvigyék onnan. Az emberek ugyanis azt híresztelték róla, hogy megbolondult.
22 A Jeruzsálemből érkezett törvénytanítók is azt mondták: „Megszállott! A Sátán[b] lakik benne, ezért tudja kiűzni a gonosz szellemeket. A saját fejedelmük által űzi ki őket!”
23 Jézus ekkor magához hívta a törvénytanítókat, és jelképes történetek segítségével magyarázta meg nekik: „Ugyan hogy űzhetné ki a Sátán a saját szolgáit az emberekből?! 24 Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul. 25 Elpusztul az a család is, amelyben belső harcok dúlnak. 26 Ha tehát a Sátán önmaga ellen fordul, és a saját szolgái ellen harcol, akkor a királysága nem állhat fenn tovább, hanem vége van. 27 Gondoljátok meg, ha valaki be akar törni egy erős ember házába, hogy kirabolja, akkor előbb meg kell kötöznie őt, csak azután foszthatja ki a házat! 28 Igazán mondom nektek: az emberek mindenféle bűnös tettükre és Istent gyalázó beszédükre kaphatnak bűnbocsánatot. 29 De van egy kivétel: aki a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem nyer bűnbocsánatot. Az ilyen ember örökre bűnös marad.”
30 Jézus ezt azért mondta, mert a törvénytanítók azzal vádolták, hogy gonosz szellem lakik benne.
Jézus igazi családja: a tanítványai(D)
31 Jézus anyja és a testvérei megérkeztek a házhoz, és megálltak odakint. Beküldtek valakit, hogy hívja ki Jézust. 32 A körülötte ülő emberek szóltak neki: „Édesanyád és a testvéreid[c] odakint várnak rád.”
33 Jézus ezt felelte: „Tudjátok, hogy valójában ki az én anyám, és kik a testvéreim?” 34 Végignézett a körülötte ülőkön, és rájuk mutatott: „Itt vannak a testvéreim és az anyám, 35 mert azok az igazi testvéreim és anyám, akik megteszik, amit Isten akar!”
Marc 3
La Bible du Semeur
(Mt 12.9-14 ; Lc 6.6-11)
3 Jésus entra de nouveau dans la synagogue. Il s’y trouvait un homme avec la main paralysée. 2 On le surveillait attentivement pour voir s’il le guérirait un jour de sabbat : ils voulaient ainsi pouvoir l’accuser.
3 Jésus dit à l’homme à la main infirme : Lève-toi et mets-toi là, au milieu.
4 Puis il demanda aux autres : Est-il permis, le jour du sabbat, de faire du bien, ou de faire du mal ? A-t-on le droit de sauver une vie ou faut-il la laisser se détruire ?
Mais personne ne dit mot.
5 Jésus promena sur eux un regard indigné. Profondément attristé par la dureté de leur cœur, il dit à l’homme : Etends la main !
Il la tendit et elle fut guérie. 6 Aussitôt, les pharisiens sortirent de la synagogue et allèrent se concerter avec des membres du parti d’Hérode sur les moyens de faire mourir Jésus.
Jésus parmi la foule
7 Jésus se retira du côté du lac avec ses disciples. Une foule immense le suivait : elle était venue de la Galilée, 8 de la Judée, de Jérusalem, de l’Idumée[a], des territoires de l’autre côté du Jourdain ainsi que de la région de Tyr et de Sidon. Ces gens venaient à lui car ils avaient appris tout ce qu’il faisait. 9 Il demanda alors à ses disciples de tenir un bateau à sa disposition pour éviter d’être écrasé par la foule. 10 En effet, comme il guérissait beaucoup de gens, tous les malades se précipitaient vers lui pour le toucher.
11 Lorsque des gens qui étaient sous l’emprise d’esprits mauvais le voyaient, ils se prosternaient devant lui et s’écriaient : Tu es le Fils de Dieu.
12 Mais il leur défendait absolument de faire savoir qui il était.
Le choix des apôtres(A)
13 Plus tard, il monta sur une colline avoisinante et appela ceux qu’il voulait, et ils vinrent à lui. 14 Il désigna ainsi douze hommes [qu’il nomma apôtres][b] et qui devaient être constamment avec lui ; 15 il les envoya annoncer l’Evangile avec le pouvoir de chasser les démons. 16 Voici les noms des Douze qu’il désigna[c] : Simon, auquel Jésus donna le nom de Pierre, 17 Jacques, fils de Zébédée et Jean son frère auxquels il donna le nom de Boanergès, ce qui signifie « fils du tonnerre », 18 André, Philippe, Barthélemy, Matthieu, Thomas, Jacques, fils d’Alphée, Thaddée, Simon le Zélé[d], 19 et Judas Iscariot, celui qui le trahit.
Jésus : Dieu ou Satan ?(B)
20 Jésus alla à la maison et, de nouveau, la foule s’y pressa au point que lui et ses disciples n’arrivaient même plus à manger. 21 Quand les membres de sa famille l’apprirent, ils vinrent pour le ramener de force avec eux. Ils disaient en effet : « Il est devenu fou. » 22 Les spécialistes de la Loi qui étaient venus de Jérusalem disaient : Il est sous l’emprise de Béelzébul[e] ; c’est par le pouvoir du chef des démons qu’il chasse les démons.
23 Alors Jésus les appela et leur parla en paraboles : Comment Satan peut-il chasser Satan ? 24 Un royaume déchiré par la guerre civile ne peut pas subsister. 25 Si une famille est divisée, cette famille ne peut pas subsister. 26 Si donc Satan se bat contre lui-même, s’il est en conflit avec lui-même, il ne peut plus subsister, c’en est fini de lui. 27 En fait, personne ne peut pénétrer dans la maison d’un homme fort pour s’emparer de ses biens sans avoir d’abord ligoté cet homme fort : c’est alors qu’il pillera sa maison.
28 Vraiment, je vous avertis : tout sera pardonné aux hommes, leurs péchés et les blasphèmes qu’ils auront prononcés. 29 Mais si quelqu’un blasphème contre l’Esprit Saint, il ne lui sera jamais pardonné : il portera éternellement la charge de ce péché.
30 Jésus leur parla ainsi parce qu’ils disaient : « Il est sous l’emprise d’un esprit mauvais. »
La vraie famille de Jésus(C)
31 La mère et les frères de Jésus arrivèrent. Ils se tinrent dehors et envoyèrent quelqu’un l’appeler.
32 Beaucoup de monde était assis autour de lui. On vint lui dire : Ta mère, tes frères et tes sœurs[f] sont dehors et te cherchent.
33 Il répondit : Qui sont ma mère et mes frères ?
34 Et, promenant les regards sur ceux qui étaient assis en cercle autour de lui, il dit : Voici ma mère et mes frères, 35 car celui qui fait la volonté de Dieu, celui-là est pour moi un frère, une sœur, ou une mère.
Footnotes
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.