Mark 13-14
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Destruction of the Temple Foretold
13 As he came out of the temple, one of his disciples said to him, “Look, Teacher, what large stones and what large buildings!” 2 Then Jesus asked him, “Do you see these great buildings? Not one stone will be left here upon another; all will be thrown down.”
3 When he was sitting on the Mount of Olives opposite the temple, Peter, James, John, and Andrew asked him privately, 4 “Tell us, when will this be, and what will be the sign that all these things are about to be accomplished?” 5 Then Jesus began to say to them, “Beware that no one leads you astray. 6 Many will come in my name and say, ‘I am he!’[a] and they will lead many astray. 7 When you hear of wars and rumors of wars, do not be alarmed; this must take place, but the end is still to come. 8 For nation will rise against nation, and kingdom against kingdom; there will be earthquakes in various places; there will be famines. This is but the beginning of the birth pangs.
Persecution Foretold
9 “As for yourselves, beware; for they will hand you over to councils; and you will be beaten in synagogues; and you will stand before governors and kings because of me, as a testimony to them. 10 And the good news[b] must first be proclaimed to all nations. 11 When they bring you to trial and hand you over, do not worry beforehand about what you are to say; but say whatever is given you at that time, for it is not you who speak, but the Holy Spirit. 12 Brother will betray brother to death, and a father his child, and children will rise against parents and have them put to death; 13 and you will be hated by all because of my name. But the one who endures to the end will be saved.
The Desolating Sacrilege
14 “But when you see the desolating sacrilege set up where it ought not to be (let the reader understand), then those in Judea must flee to the mountains; 15 the one on the housetop must not go down or enter the house to take anything away; 16 the one in the field must not turn back to get a coat. 17 Woe to those who are pregnant and to those who are nursing infants in those days! 18 Pray that it may not be in winter. 19 For in those days there will be suffering, such as has not been from the beginning of the creation that God created until now, no, and never will be. 20 And if the Lord had not cut short those days, no one would be saved; but for the sake of the elect, whom he chose, he has cut short those days. 21 And if anyone says to you at that time, ‘Look! Here is the Messiah!’[c] or ‘Look! There he is!’—do not believe it. 22 False messiahs[d] and false prophets will appear and produce signs and omens, to lead astray, if possible, the elect. 23 But be alert; I have already told you everything.
The Coming of the Son of Man
24 “But in those days, after that suffering,
the sun will be darkened,
and the moon will not give its light,
25 and the stars will be falling from heaven,
and the powers in the heavens will be shaken.
26 Then they will see ‘the Son of Man coming in clouds’ with great power and glory. 27 Then he will send out the angels, and gather his elect from the four winds, from the ends of the earth to the ends of heaven.
The Lesson of the Fig Tree
28 “From the fig tree learn its lesson: as soon as its branch becomes tender and puts forth its leaves, you know that summer is near. 29 So also, when you see these things taking place, you know that he[e] is near, at the very gates. 30 Truly I tell you, this generation will not pass away until all these things have taken place. 31 Heaven and earth will pass away, but my words will not pass away.
The Necessity for Watchfulness
32 “But about that day or hour no one knows, neither the angels in heaven, nor the Son, but only the Father. 33 Beware, keep alert;[f] for you do not know when the time will come. 34 It is like a man going on a journey, when he leaves home and puts his slaves in charge, each with his work, and commands the doorkeeper to be on the watch. 35 Therefore, keep awake—for you do not know when the master of the house will come, in the evening, or at midnight, or at cockcrow, or at dawn, 36 or else he may find you asleep when he comes suddenly. 37 And what I say to you I say to all: Keep awake.”
The Plot to Kill Jesus
14 It was two days before the Passover and the festival of Unleavened Bread. The chief priests and the scribes were looking for a way to arrest Jesus[g] by stealth and kill him; 2 for they said, “Not during the festival, or there may be a riot among the people.”
The Anointing at Bethany
3 While he was at Bethany in the house of Simon the leper,[h] as he sat at the table, a woman came with an alabaster jar of very costly ointment of nard, and she broke open the jar and poured the ointment on his head. 4 But some were there who said to one another in anger, “Why was the ointment wasted in this way? 5 For this ointment could have been sold for more than three hundred denarii,[i] and the money given to the poor.” And they scolded her. 6 But Jesus said, “Let her alone; why do you trouble her? She has performed a good service for me. 7 For you always have the poor with you, and you can show kindness to them whenever you wish; but you will not always have me. 8 She has done what she could; she has anointed my body beforehand for its burial. 9 Truly I tell you, wherever the good news[j] is proclaimed in the whole world, what she has done will be told in remembrance of her.”
Judas Agrees to Betray Jesus
10 Then Judas Iscariot, who was one of the twelve, went to the chief priests in order to betray him to them. 11 When they heard it, they were greatly pleased, and promised to give him money. So he began to look for an opportunity to betray him.
The Passover with the Disciples
12 On the first day of Unleavened Bread, when the Passover lamb is sacrificed, his disciples said to him, “Where do you want us to go and make the preparations for you to eat the Passover?” 13 So he sent two of his disciples, saying to them, “Go into the city, and a man carrying a jar of water will meet you; follow him, 14 and wherever he enters, say to the owner of the house, ‘The Teacher asks, Where is my guest room where I may eat the Passover with my disciples?’ 15 He will show you a large room upstairs, furnished and ready. Make preparations for us there.” 16 So the disciples set out and went to the city, and found everything as he had told them; and they prepared the Passover meal.
17 When it was evening, he came with the twelve. 18 And when they had taken their places and were eating, Jesus said, “Truly I tell you, one of you will betray me, one who is eating with me.” 19 They began to be distressed and to say to him one after another, “Surely, not I?” 20 He said to them, “It is one of the twelve, one who is dipping bread[k] into the bowl[l] with me. 21 For the Son of Man goes as it is written of him, but woe to that one by whom the Son of Man is betrayed! It would have been better for that one not to have been born.”
The Institution of the Lord’s Supper
22 While they were eating, he took a loaf of bread, and after blessing it he broke it, gave it to them, and said, “Take; this is my body.” 23 Then he took a cup, and after giving thanks he gave it to them, and all of them drank from it. 24 He said to them, “This is my blood of the[m] covenant, which is poured out for many. 25 Truly I tell you, I will never again drink of the fruit of the vine until that day when I drink it new in the kingdom of God.”
Peter’s Denial Foretold
26 When they had sung the hymn, they went out to the Mount of Olives. 27 And Jesus said to them, “You will all become deserters; for it is written,
‘I will strike the shepherd,
and the sheep will be scattered.’
28 But after I am raised up, I will go before you to Galilee.” 29 Peter said to him, “Even though all become deserters, I will not.” 30 Jesus said to him, “Truly I tell you, this day, this very night, before the cock crows twice, you will deny me three times.” 31 But he said vehemently, “Even though I must die with you, I will not deny you.” And all of them said the same.
Jesus Prays in Gethsemane
32 They went to a place called Gethsemane; and he said to his disciples, “Sit here while I pray.” 33 He took with him Peter and James and John, and began to be distressed and agitated. 34 And he said to them, “I am deeply grieved, even to death; remain here, and keep awake.” 35 And going a little farther, he threw himself on the ground and prayed that, if it were possible, the hour might pass from him. 36 He said, “Abba,[n] Father, for you all things are possible; remove this cup from me; yet, not what I want, but what you want.” 37 He came and found them sleeping; and he said to Peter, “Simon, are you asleep? Could you not keep awake one hour? 38 Keep awake and pray that you may not come into the time of trial;[o] the spirit indeed is willing, but the flesh is weak.” 39 And again he went away and prayed, saying the same words. 40 And once more he came and found them sleeping, for their eyes were very heavy; and they did not know what to say to him. 41 He came a third time and said to them, “Are you still sleeping and taking your rest? Enough! The hour has come; the Son of Man is betrayed into the hands of sinners. 42 Get up, let us be going. See, my betrayer is at hand.”
The Betrayal and Arrest of Jesus
43 Immediately, while he was still speaking, Judas, one of the twelve, arrived; and with him there was a crowd with swords and clubs, from the chief priests, the scribes, and the elders. 44 Now the betrayer had given them a sign, saying, “The one I will kiss is the man; arrest him and lead him away under guard.” 45 So when he came, he went up to him at once and said, “Rabbi!” and kissed him. 46 Then they laid hands on him and arrested him. 47 But one of those who stood near drew his sword and struck the slave of the high priest, cutting off his ear. 48 Then Jesus said to them, “Have you come out with swords and clubs to arrest me as though I were a bandit? 49 Day after day I was with you in the temple teaching, and you did not arrest me. But let the scriptures be fulfilled.” 50 All of them deserted him and fled.
51 A certain young man was following him, wearing nothing but a linen cloth. They caught hold of him, 52 but he left the linen cloth and ran off naked.
Jesus before the Council
53 They took Jesus to the high priest; and all the chief priests, the elders, and the scribes were assembled. 54 Peter had followed him at a distance, right into the courtyard of the high priest; and he was sitting with the guards, warming himself at the fire. 55 Now the chief priests and the whole council were looking for testimony against Jesus to put him to death; but they found none. 56 For many gave false testimony against him, and their testimony did not agree. 57 Some stood up and gave false testimony against him, saying, 58 “We heard him say, ‘I will destroy this temple that is made with hands, and in three days I will build another, not made with hands.’” 59 But even on this point their testimony did not agree. 60 Then the high priest stood up before them and asked Jesus, “Have you no answer? What is it that they testify against you?” 61 But he was silent and did not answer. Again the high priest asked him, “Are you the Messiah,[p] the Son of the Blessed One?” 62 Jesus said, “I am; and
‘you will see the Son of Man
seated at the right hand of the Power,’
and ‘coming with the clouds of heaven.’”
63 Then the high priest tore his clothes and said, “Why do we still need witnesses? 64 You have heard his blasphemy! What is your decision?” All of them condemned him as deserving death. 65 Some began to spit on him, to blindfold him, and to strike him, saying to him, “Prophesy!” The guards also took him over and beat him.
Peter Denies Jesus
66 While Peter was below in the courtyard, one of the servant-girls of the high priest came by. 67 When she saw Peter warming himself, she stared at him and said, “You also were with Jesus, the man from Nazareth.” 68 But he denied it, saying, “I do not know or understand what you are talking about.” And he went out into the forecourt.[q] Then the cock crowed.[r] 69 And the servant-girl, on seeing him, began again to say to the bystanders, “This man is one of them.” 70 But again he denied it. Then after a little while the bystanders again said to Peter, “Certainly you are one of them; for you are a Galilean.” 71 But he began to curse, and he swore an oath, “I do not know this man you are talking about.” 72 At that moment the cock crowed for the second time. Then Peter remembered that Jesus had said to him, “Before the cock crows twice, you will deny me three times.” And he broke down and wept.
Notas al pie
- Mark 13:6 Gk I am
- Mark 13:10 Gk gospel
- Mark 13:21 Or the Christ
- Mark 13:22 Or christs
- Mark 13:29 Or it
- Mark 13:33 Other ancient authorities add and pray
- Mark 14:1 Gk him
- Mark 14:3 The terms leper and leprosy can refer to several diseases
- Mark 14:5 The denarius was the usual day’s wage for a laborer
- Mark 14:9 Or gospel
- Mark 14:20 Gk lacks bread
- Mark 14:20 Other ancient authorities read same bowl
- Mark 14:24 Other ancient authorities add new
- Mark 14:36 Aramaic for Father
- Mark 14:38 Or into temptation
- Mark 14:61 Or the Christ
- Mark 14:68 Or gateway
- Mark 14:68 Other ancient authorities lack Then the cock crowed
Marco 13-14
Nuova Riveduta 2006
Discorso sul monte degli Ulivi
13 (A)Mentre egli usciva dal tempio, uno dei suoi discepoli gli disse: «Maestro, guarda che pietre e che edifici!» 2 Gesù [, rispondendo,] gli disse: «Vedi questi grandi edifici? Non sarà lasciata pietra su pietra che non sia diroccata».
3 Poi, mentre era seduto sul monte degli Ulivi di fronte al tempio, Pietro, Giacomo, Giovanni e Andrea gli domandarono in disparte: 4 «Dicci, quando avverranno queste cose e quale sarà il segno che tutte queste cose staranno per adempiersi?»
5 Gesù cominciò a dire loro[a]: «Guardate che nessuno v’inganni! 6 Molti [infatti] verranno nel mio nome, dicendo: “Sono io[b]”; e ne inganneranno molti. 7 Quando udrete guerre e rumori di guerre, non vi turbate; è necessario[c] che ciò avvenga, ma non sarà ancora la fine. 8 Perché insorgerà nazione contro nazione e regno contro regno; vi saranno terremoti in vari luoghi; vi saranno carestie [e tumulti]. Queste cose saranno un principio di dolori. 9 Badate a voi stessi! Vi[d] consegneranno ai tribunali, sarete battuti nelle sinagoghe, sarete fatti comparire davanti a governatori e re, per causa mia, affinché ciò serva loro di testimonianza. 10 E prima bisogna che il vangelo sia predicato fra tutte le genti. 11 Quando vi condurranno per mettervi nelle loro mani, non preoccupatevi in anticipo di ciò che direte [e non lo premeditate], ma dite quello che vi sarà dato in quell’ora; perché non siete voi che parlate, ma lo Spirito Santo. 12 Il fratello darà il fratello alla morte e il padre, il figlio; i figli insorgeranno contro i genitori e li faranno morire. 13 Sarete odiati da tutti a causa del mio nome; ma chi avrà perseverato sino alla fine sarà salvato.
14 (B)«Quando poi vedrete l’abominazione della desolazione [, della quale ha parlato il profeta Daniele,] posta là dove non deve stare (chi legge faccia attenzione!), allora quelli che saranno nella Giudea fuggano ai monti; 15 chi sarà sulla terrazza non scenda e non[e] entri per prendere qualcosa da casa sua, 16 e chi sarà nel campo non torni indietro a prendere la sua veste. 17 Guai alle donne che saranno incinte e a quelle che allatteranno in quei giorni! 18 Pregate che ciò[f] non avvenga d’inverno! 19 Perché quelli saranno giorni di tale tribolazione, che non ce n’è stata una uguale dal principio del mondo che Dio ha creato, fino ad ora, né mai più vi sarà. 20 Se il Signore non avesse abbreviato quei giorni, nessuno[g] si salverebbe; ma, a causa degli eletti che si è scelto, egli ha abbreviato quei giorni. 21 Allora, se qualcuno vi dice: “Il Cristo eccolo qui, eccolo là”[h], non credeteci; 22 perché sorgeranno falsi cristi e falsi profeti e faranno segni e prodigi per sedurre, se fosse possibile, [anche] gli eletti. 23 Ma voi state attenti; [ecco,] io vi ho predetto ogni cosa. 24 Ma in quei giorni, dopo quella tribolazione, il sole si oscurerà e la luna non darà più il suo splendore; 25 le stelle cadranno dal cielo[i] e le potenze che sono nei cieli saranno scrollate. 26 Allora si vedrà il Figlio dell’uomo venire sulle nuvole con grande potenza e gloria. 27 Ed egli allora manderà gli angeli[j] e raccoglierà i suoi eletti dai quattro venti, dall’estremo della terra all’estremo del cielo. 28 Ora imparate dal fico questa similitudine: quando i suoi rami si fanno teneri e mettono le foglie, voi sapete che l’estate è vicina. 29 Così anche voi, quando vedrete accadere queste cose, sappiate che egli è vicino, alle porte. 30 In verità vi dico che questa generazione[k] non passerà prima che tutte queste cose siano avvenute. 31 Il cielo e la terra passeranno, ma le mie parole non passeranno.
32 Quanto a quel giorno o a quell’ora[l], nessuno li sa, neppure gli angeli del cielo, neppure il Figlio, ma solo il Padre. 33 State in guardia, vegliate [e pregate], poiché non sapete quando sarà quel momento. 34 È come un uomo che si è messo in viaggio dopo aver lasciato la sua casa, dandone la responsabilità ai suoi servi, a ciascuno il proprio compito, e comandando al portinaio di vegliare. 35 Vegliate dunque perché non sapete quando viene il padrone di casa; se a sera, o a mezzanotte, o al cantare del gallo, o la mattina; 36 perché, venendo all’improvviso, non vi trovi addormentati. 37 Quel che dico a voi, lo dico a tutti: “Vegliate”».
La Passione, 14–15.
La congiura contro Gesù
14 (C)Mancavano due giorni alla Pasqua e alla festa degli Azzimi. I capi dei sacerdoti e gli scribi cercavano il modo di prendere Gesù con inganno e ucciderlo; 2 infatti dicevano[m]: «Non durante la festa, perché non vi sia qualche tumulto di popolo».
Maria di Betania unge il capo a Gesù
3 (D)Gesù era a Betania, in casa di Simone il lebbroso; mentre egli era a tavola entrò una donna che aveva un vaso di alabastro pieno d’olio profumato, di nardo puro, di gran valore; rotto l’alabastro, gli versò l’olio sul capo. 4 Alcuni si indignarono fra di loro [e dissero]: «Perché si è fatto questo spreco d’olio? 5 Si poteva vendere quest’olio per[n] più di trecento denari e darli ai poveri». Ed erano irritati contro di lei. 6 Ma Gesù disse: «Lasciatela stare! Perché le date noia? Ha fatto un’azione buona verso di me. 7 Poiché i poveri li avete sempre con voi; quando volete, potete far loro del bene; ma me non mi avete per sempre. 8 Lei ha fatto ciò che poteva; ha anticipato l’unzione del mio corpo per la sepoltura. 9 In verità vi dico che in tutto il mondo, dovunque sarà predicato il vangelo[o], anche quello che costei ha fatto sarà raccontato, in memoria di lei».
Giuda decide di tradire Gesù
10 (E)Giuda Iscariota, uno dei dodici, andò dai capi dei sacerdoti con lo scopo di consegnare loro Gesù. 11 Essi, dopo averlo ascoltato, si rallegrarono e promisero di dargli del denaro. Perciò egli cercava il modo opportuno per consegnarlo.
L’ultima Pasqua
12 (F)Il primo giorno degli Azzimi, quando si sacrificava la Pasqua, i suoi discepoli gli dissero: «Dove vuoi che andiamo a preparare perché tu possa mangiare la Pasqua?» 13 Egli mandò due dei suoi discepoli e disse loro: «Andate in città, e vi verrà incontro un uomo che porta una brocca d’acqua; seguitelo; 14 dove entrerà, dite al padrone di casa: “Il Maestro dice: ‘Dov’è la mia stanza[p] in cui mangerò la Pasqua con i miei discepoli?’”. 15 Egli vi mostrerà di sopra una grande sala ammobiliata e pronta; lì apparecchiate per noi». 16 I [suoi] discepoli andarono, giunsero nella città e trovarono come egli aveva detto loro; e prepararono per la Pasqua.
17 Quando fu sera, giunse Gesù con i dodici. 18 Mentre erano a tavola e mangiavano, Gesù disse: «In verità io vi dico che uno di voi, che mangia con me, mi tradirà». 19 Essi cominciarono a rattristarsi e a dirgli uno dopo l’altro: «Sono forse io?» [E un altro disse: «Sono forse io?»] 20 Egli [, rispondendo,] disse loro: «È uno dei dodici, che intinge con me nel piatto. 21 Certo il Figlio dell’uomo se ne va, com’è scritto di lui, ma guai a quell’uomo dal quale il Figlio dell’uomo è tradito! Meglio sarebbe per quell’uomo se non fosse mai nato!»
La cena del Signore
22 (G)Mentre mangiavano, [Gesù] prese del pane e, dopo aver pronunciato la benedizione, lo spezzò, lo diede loro e disse: «Prendete, [mangiate,] questo è il mio corpo». 23 Poi prese un calice[q] e, dopo aver reso grazie, lo diede loro, e tutti ne bevvero. 24 Ed egli disse loro: «Questo è il mio sangue, il sangue del [nuovo] patto, che è sparso per molti. 25 In verità vi dico che non berrò più del frutto della vigna fino al giorno che lo berrò nuovo nel regno di Dio».
Gesù avverte Pietro del suo rinnegamento
26 (H)Dopo che ebbero cantato l’inno, uscirono per andare al monte degli Ulivi.
27 Gesù disse loro: «Voi tutti sarete scandalizzati [di me questa notte] perché è scritto: “Io percuoterò il pastore e le pecore saranno disperse”[r]. 28 Ma dopo che sarò risuscitato vi precederò in Galilea». 29 Allora Pietro gli disse: «Quand’anche tutti fossero scandalizzati, io però non lo sarò!» 30 Gesù gli disse: «In verità ti dico che tu, oggi, in questa stessa notte, prima che il gallo abbia cantato due volte, mi rinnegherai tre volte». 31 Ma egli diceva più fermamente ancora: «Anche se dovessi morire con te, non ti rinnegherò». Lo stesso dicevano pure tutti gli altri.
Agonia di Gesù nel giardino del Getsemani
32 (I)Poi giunsero in un podere detto Getsemani[s], ed egli disse ai suoi discepoli: «Sedete qui finché io abbia pregato». 33 Gesù prese con sé Pietro, Giacomo e Giovanni e cominciò a essere spaventato e angosciato. 34 E disse loro: «L’anima mia è oppressa da tristezza mortale; rimanete qui e vegliate». 35 Andato un po’ più avanti, si gettò a terra; e pregava che, se fosse possibile, quell’ora passasse oltre da lui. 36 Diceva: «Abbà, Padre! Ogni cosa ti è possibile; allontana da me questo calice! Però non quello che io voglio, ma quello che tu vuoi». 37 Poi venne, li trovò che dormivano e disse a Pietro: «Simone! Dormi? Non sei stato capace di vegliare un’ora sola? 38 Vegliate e pregate, affinché non cadiate in tentazione[t]; lo spirito è pronto, ma la carne è debole». 39 Di nuovo andò e pregò, dicendo le medesime parole. 40 Ritornato, li trovò [di nuovo] che dormivano perché gli occhi loro erano appesantiti; e non sapevano che rispondergli. 41 Venne la terza volta e disse loro: «Dormite pure, ormai, e riposatevi! Basta! L’ora è venuta: ecco, il Figlio dell’uomo è consegnato nelle mani dei peccatori. 42 Alzatevi, andiamo; ecco, colui che mi tradisce è vicino».
Arresto di Gesù
43 (J)In quell’istante, mentre Gesù parlava ancora, arrivò Giuda, uno dei dodici, e insieme a lui una [gran] folla con spade e bastoni, inviata da parte dei capi dei sacerdoti, degli scribi e degli anziani. 44 Colui che lo tradiva aveva dato loro un segnale, dicendo: «Quello che bacerò, è lui; pigliatelo e portatelo via sicuramente[u]». 45 Appena giunse, subito si accostò a lui e disse: «Rabbì [, Rabbì]!» e lo baciò. 46 Allora quelli gli misero le mani addosso e lo arrestarono.
47 Ma uno dei presenti, tratta la spada, percosse il servo del sommo sacerdote e gli recise l’orecchio.
48 Gesù, rivolto a loro, disse: «Voi siete usciti con spade e bastoni, come contro un brigante, per prendermi. 49 Ogni giorno ero in mezzo a voi insegnando nel tempio e voi non mi avete preso; ma questo è avvenuto affinché le Scritture fossero adempiute».
50 Allora tutti, lasciatolo, se ne fuggirono.
51 Un giovane lo seguiva, coperto soltanto con un lenzuolo; e [i giovani] lo afferrarono; 52 ma egli, lasciando andare il lenzuolo, se ne fuggì [da loro] nudo.
Gesù compare davanti a Caiafa e al sinedrio
53 (K)Condussero Gesù davanti al sommo sacerdote; e [presso di lui] si riunirono tutti i capi dei sacerdoti, gli anziani e gli scribi. 54 Pietro, che lo aveva seguito da lontano fin dentro il cortile del sommo sacerdote, stava lì seduto con le guardie e si scaldava al fuoco.
55 I capi dei sacerdoti e tutto il sinedrio cercavano qualche testimonianza contro Gesù per farlo morire; ma non ne trovavano. 56 Molti deponevano il falso contro di lui, ma le testimonianze non erano concordi. 57 E alcuni si alzarono e testimoniarono falsamente contro di lui dicendo: 58 «Noi l’abbiamo udito mentre diceva: “Io distruggerò questo tempio fatto da mani d’uomo e in tre giorni ne ricostruirò un altro, non fatto da mani d’uomo”». 59 Ma neppure così la loro testimonianza era concorde. 60 Allora il sommo sacerdote, alzatosi in piedi nel mezzo, domandò a Gesù: «Non rispondi nulla? Che cosa testimoniano costoro contro di te?» 61 Ma egli tacque e non rispose nulla. Di nuovo il sommo sacerdote lo interrogò e gli disse: «Sei tu il Cristo, il Figlio del Benedetto?» 62 Gesù disse: «Io sono; e vedrete il Figlio dell’uomo seduto alla destra della Potenza e venire sulle nuvole del cielo[v]». 63 Il sommo sacerdote si stracciò le vesti e disse: «Che bisogno abbiamo ancora di testimoni? 64 Voi avete udito la bestemmia. Che ve ne pare?» Tutti lo condannarono come reo di morte. 65 Alcuni cominciarono a sputargli addosso, a coprirgli la faccia, a dargli dei pugni e a dirgli: «Indovina![w]» E le guardie si misero a schiaffeggiarlo[x].
Gesù rinnegato tre volte da Pietro
66 (L)Mentre Pietro era giù nel cortile, venne una delle serve del sommo sacerdote; 67 e, veduto Pietro che si scaldava, lo guardò bene e disse: «Anche tu eri con Gesù Nazareno». 68 Ma egli negò dicendo: «Non so, né capisco quello che tu dici». Poi andò fuori nell’atrio {e il gallo cantò}. 69 La serva, vedutolo, cominciò di nuovo a dire ai presenti: «Costui è uno di quelli». 70 Ma lui negò di nuovo. E ancora, poco dopo, coloro che erano lì dicevano a Pietro: «Certamente tu sei uno di quelli, anche perché sei Galileo [e il tuo parlare lo rivela]». 71 Ma egli prese a imprecare e a giurare: «Non conosco quest’uomo di cui parlate». 72 E subito[y], per la seconda volta, il gallo cantò. Allora Pietro si ricordò della parola che Gesù gli aveva detta: «Prima che il gallo abbia cantato due volte, tu mi rinnegherai tre volte». E si abbandonò al pianto[z].
Notas al pie
- Marco 13:5 TR e M Gesù, rispondendo loro, cominciò a dire…
- Marco 13:6 Sono io, lett. Io sono (vd. Es 3:14; Gv 8:58).
- Marco 13:7 TR e M non vi turbate, perché è necessario…
- Marco 13:9 TR e M Badate a voi stessi, poiché vi…
- Marco 13:15 TR e M non scenda in casa e non…
- Marco 13:18 TR e M che la vostra fuga.
- Marco 13:20 Nessuno, lett. Nessuna carne.
- Marco 13:21 TR e M “Il Cristo eccolo qui” o “eccolo là”…
- Marco 13:25 TR e M le stelle del cielo cadranno.
- Marco 13:27 TR e M i suoi angeli.
- Marco 13:30 Generazione, dal gr. gheneà, che può anche essere tradotto stirpe, razza.
- Marco 13:32 TR e a quell’ora.
- Marco 14:2 TR e M ma dicevano…
- Marco 14:5 TR e M Si poteva venderlo per…
- Marco 14:9 TR e M questo vangelo.
- Marco 14:14 TR e M Dov’è la stanza…
- Marco 14:23 TR e M il calice.
- Marco 14:27 +Za 13:7.
- Marco 14:32 Getsemani, deriva da due parole ebr. che significano frantoio per olive.
- Marco 14:38 Non cadiate in tentazione, lett. non entriate in tentazione.
- Marco 14:44 Sicuramente, altri traducono: sotto buona scorta.
- Marco 14:62 Cfr. Sl 110:1; Da 7:13.
- Marco 14:65 Indovina!, lett. profetizza.
- Marco 14:65 Si misero a schiaffeggiarlo, altri traducono: lo ricevettero a colpi di bastone, o anche: lo percuotevano.
- Marco 14:72 TR e M omettono subito.
- Marco 14:72 E si abbandonò al pianto, altri traducono: e, precipitatosi fuori, si mise a piangere.
Markus 13-14
Schlachter 2000
Die Endzeitrede Jesu auf dem Ölberg
13 Und als er aus dem Tempel ging, sprach einer seiner Jünger zu ihm: Meister, sieh nur! Was für Steine! Und was für Gebäude sind das!
2 Und Jesus antwortete und sprach zu ihm: Siehst du diese großen Gebäude? Es wird kein einziger Stein auf dem anderen bleiben, der nicht abgebrochen wird!
3 Und als er am Ölberg saß, dem Tempel gegenüber, fragten ihn Petrus und Jakobus und Johannes und Andreas für sich allein:
4 Sage uns, wann wird dies geschehen, und was wird das Zeichen sein, wann dies alles vollendet werden soll?
Verführungen und Nöte in der Endzeit
5 Jesus aber antwortete ihnen und begann zu reden: Habt acht, dass euch niemand verführt!
6 Denn viele werden unter meinem Namen kommen und sagen: Ich bin es!, und werden viele verführen.
7 Wenn ihr aber von Kriegen und Kriegsgeschrei hören werdet, so erschreckt nicht; denn es muss geschehen, aber es ist noch nicht das Ende.
8 Denn ein Heidenvolk wird sich gegen das andere erheben und ein Königreich gegen das andere; und es wird hier und dort Erdbeben geben, und Hungersnöte und Unruhen werden geschehen. Das sind die Anfänge der Wehen.
9 Ihr aber, habt acht auf euch selbst! Denn sie werden euch den Gerichten[a] und den Synagogen ausliefern; ihr werdet geschlagen werden, und man wird euch vor Fürsten und Könige stellen um meinetwillen, ihnen zum Zeugnis.
10 Und allen Heidenvölkern muss zuvor das Evangelium verkündigt werden.
11 Wenn sie euch aber wegführen und ausliefern werden, so sorgt nicht im Voraus, was ihr reden sollt, und überlegt es nicht vorher, sondern was euch zu jener Stunde gegeben wird, das redet! Denn nicht ihr seid es, die reden, sondern der Heilige Geist.
12 Es wird aber ein Bruder den anderen zum Tode ausliefern und der Vater das Kind, und Kinder werden sich gegen die Eltern erheben und werden sie töten helfen;
13 und ihr werdet von allen gehasst sein um meines Namens willen. Wer aber ausharrt bis ans Ende, der wird gerettet werden.
Die große Drangsal
14 Wenn ihr aber den Gräuel der Verwüstung, von dem durch den Propheten Daniel geredet wurde, da stehen seht, wo er nicht soll (wer es liest, der achte darauf!), dann fliehe auf die Berge, wer in Judäa ist;
15 wer aber auf dem Dach ist, der steige nicht hinab ins Haus und gehe auch nicht hinein, um etwas aus seinem Haus zu holen;
16 und wer auf dem Feld ist, der kehre nicht zurück, um sein Gewand zu holen.
17 Wehe aber den Schwangeren und den Stillenden in jenen Tagen!
18 Bittet aber, dass eure Flucht nicht im Winter geschieht.
19 Denn jene Tage werden eine Drangsal[b] sein, wie es keine gegeben hat von Anfang der Schöpfung, die Gott erschuf, bis jetzt, und wie es auch keine mehr geben wird.
20 Und wenn der Herr die Tage nicht verkürzt hätte, so würde kein Mensch gerettet werden; aber um der Auserwählten willen, die er erwählt hat, hat er die Tage verkürzt.
21 Und wenn dann jemand zu euch sagen wird: Siehe, hier ist der Christus!, oder: Siehe, dort!, so glaubt es nicht.
22 Denn es werden falsche Christusse und falsche Propheten auftreten und werden Zeichen und Wunder tun, um, wenn möglich, auch die Auserwählten zu verführen.
23 Ihr aber, habt acht! Siehe, ich habe euch alles vorhergesagt.
Das Kommen des Menschensohnes
24 Aber in jenen Tagen, nach jener Drangsal, wird die Sonne verfinstert werden, und der Mond wird seinen Schein nicht geben,
25 und die Sterne des Himmels werden herabfallen und die Kräfte im Himmel erschüttert werden.
26 Und dann wird man den Sohn des Menschen in den Wolken kommen sehen mit großer Kraft und Herrlichkeit.
27 Und dann wird er seine Engel aussenden und seine Auserwählten sammeln von den vier Windrichtungen, vom äußersten Ende der Erde bis zum äußersten Ende des Himmels.
28 Von dem Feigenbaum aber lernt das Gleichnis: Wenn sein Zweig schon saftig wird und Blätter treibt, so erkennt ihr, dass der Sommer nahe ist.
29 So auch ihr, wenn ihr seht, dass dies geschieht, so erkennt, dass er nahe vor der Türe ist.
30 Wahrlich, ich sage euch: Dieses Geschlecht wird nicht vergehen, bis dies alles geschehen ist.
31 Himmel und Erde werden vergehen, aber meine Worte werden nicht vergehen.
Ermahnung zur Wachsamkeit
32 Um jenen Tag aber und die Stunde weiß niemand, auch die Engel im Himmel nicht, auch nicht der Sohn, sondern nur der Vater.
33 Habt acht, wacht und betet! Denn ihr wisst nicht, wann die Zeit da ist.
34 Es ist wie bei einem Menschen, der außer Landes reiste, sein Haus verließ und seinen Knechten Vollmacht gab und jedem sein Werk, und dem Türhüter befahl, dass er wachen solle.
35 So wacht nun! Denn ihr wisst nicht, wann der Herr des Hauses kommt, am Abend oder zur Mitternacht oder um den Hahnenschrei oder am Morgen;
36 damit er nicht, wenn er unversehens kommt, euch schlafend findet.
37 Was ich aber euch sage, das sage ich allen: Wacht!
Das Leiden und Sterben Jesu Christi
Der Plan der obersten Priester und Schriftgelehrten
14 Es war aber zwei Tage vor dem Passah und dem Fest der ungesäuerten Brote. Und die obersten Priester und die Schriftgelehrten suchten, wie sie ihn mit List ergreifen und töten könnten;
2 sie sprachen aber: Nicht während des Festes, damit kein Aufruhr unter dem Volk entsteht!
Die Salbung Jesu in Bethanien
3 Und als er in Bethanien im Haus Simons des Aussätzigen war und zu Tisch saß, da kam eine Frau mit einem Alabasterfläschchen voll Salböl, echter, kostbarer Narde[c]; und sie zerbrach das Alabasterfläschchen und goss es aus auf sein Haupt.
4 Es wurden aber etliche unwillig bei sich selbst und sprachen: Wozu ist diese Verschwendung des Salböls geschehen?
5 Man hätte dies doch um mehr als 300 Denare verkaufen und den Armen geben können! Und sie murrten über sie.
6 Jesus aber sprach: Lasst sie! Warum bekümmert ihr sie? Sie hat ein gutes Werk an mir getan.
7 Denn die Armen habt ihr allezeit bei euch, und ihr könnt ihnen Gutes tun, wann immer ihr wollt; mich aber habt ihr nicht allezeit.
8 Sie hat getan, was sie konnte; sie hat meinen Leib im Voraus zum Begräbnis gesalbt.
9 Wahrlich, ich sage euch: Wo immer dieses Evangelium verkündigt wird in der ganzen Welt, da wird man auch von dem sprechen, was diese getan hat, zu ihrem Gedenken!
Der Verrat des Judas
10 Da ging Judas Ischariot, einer von den Zwölfen, hin zu den obersten Priestern, um ihn an sie zu verraten.
11 Sie aber waren erfreut, als sie das hörten, und versprachen, ihm Geld zu geben. Und er suchte eine gute Gelegenheit, um ihn zu verraten.
Das letzte Passahmahl
12 Und am ersten Tag der ungesäuerten Brote, als man das Passahlamm schlachtete, sprachen seine Jünger zu ihm: Wo willst du, dass wir hingehen und das Passah zubereiten, damit du es essen kannst?
13 Und er sendet zwei seiner Jünger und spricht zu ihnen: Geht in die Stadt; da wird euch ein Mensch begegnen, der einen Wasserkrug trägt; dem folgt,
14 und wo er hineingeht, da sagt zu dem Hausherrn: Der Meister lässt fragen: Wo ist das Gastzimmer, in dem ich mit meinen Jüngern das Passah essen kann?
15 Und er wird euch einen großen Obersaal zeigen, der mit Polstern belegt und hergerichtet ist; dort bereitet es für uns zu.
16 Und seine Jünger gingen hin und kamen in die Stadt und fanden es, wie er ihnen gesagt hatte; und sie bereiteten das Passah.
17 Und als es Abend geworden war, kam er mit den Zwölfen.
18 Und als sie zu Tisch saßen und aßen, sprach Jesus: Wahrlich, ich sage euch: Einer von euch, der mit mir isst, wird mich verraten!
19 Da fingen sie an, betrübt zu werden, und fragten ihn einer nach dem anderen: Doch nicht ich? Und der Nächste: Doch nicht ich?
20 Er aber antwortete und sprach zu ihnen: Einer von den Zwölfen, der mit mir [das Brot] in die Schüssel eintaucht!
21 Der Sohn des Menschen geht zwar dahin, wie von ihm geschrieben steht; aber wehe jenem Menschen, durch den der Sohn des Menschen verraten wird! Es wäre für jenen Menschen besser, wenn er nicht geboren wäre!
Die Einsetzung des Mahles des Herrn
22 Und während sie aßen, nahm Jesus Brot, sprach den Segen, brach es, gab es ihnen und sprach: Nehmt, esst! Das ist mein Leib.
23 Und er nahm den Kelch, dankte und gab ihnen denselben; und sie tranken alle daraus.
24 Und er sprach zu ihnen: Das ist mein Blut, das des neuen Bundes, welches für viele vergossen wird.
25 Wahrlich, ich sage euch: Ich werde nicht mehr von dem Gewächs des Weinstocks trinken bis zu jenem Tag, da ich es neu trinken werde im Reich Gottes.
Die Ankündigung der Verleugnung durch Petrus
26 Und nachdem sie den Lobgesang gesungen hatten, gingen sie hinaus an den Ölberg.
27 Und Jesus spricht zu ihnen: Ihr werdet in dieser Nacht alle an mir Anstoß nehmen; denn es steht geschrieben: »Ich werde den Hirten schlagen, und die Schafe werden sich zerstreuen«.[d]
28 Aber nach meiner Auferweckung will ich euch nach Galiläa vorangehen.
29 Petrus aber sagte zu ihm: Wenn auch alle an dir Anstoß nehmen, doch nicht ich!
30 Und Jesus spricht zu ihm: Wahrlich, ich sage dir: Heute, in dieser Nacht, ehe der Hahn zweimal kräht, wirst du mich dreimal verleugnen!
31 Er aber sagte desto mehr: Wenn ich auch mit dir sterben müsste, werde ich dich nicht verleugnen! Das Gleiche sagten aber auch alle.
Gethsemane
32 Und sie kommen zu einem Grundstück namens Gethsemane[e]. Und er spricht zu seinen Jüngern: Setzt euch hier hin, bis ich gebetet habe!
33 Und er nahm Petrus und Jakobus und Johannes mit sich; und er fing an, zu erschrecken, und ihm graute sehr.
34 Und er sprach zu ihnen: Meine Seele ist tief betrübt bis zum Tod. Bleibt hier und wacht!
35 Und er ging ein wenig weiter, warf sich auf die Erde und betete, dass, wenn es möglich wäre, die Stunde an ihm vorüberginge.
36 Und er sprach: Abba, Vater! Alles ist dir möglich; nimm diesen Kelch von mir! Doch nicht, was ich will, sondern was du willst!
37 Und er kommt und findet sie schlafend. Und er spricht zu Petrus: Simon, schläfst du? Konntest du nicht eine Stunde wachen?
38 Wacht und betet, damit ihr nicht in Versuchung kommt! Der Geist ist willig, aber das Fleisch ist schwach.
39 Und er ging wiederum hin, betete und sprach dieselben Worte.
40 Und als er zurückkam, fand er sie wieder schlafend; denn die Augen waren ihnen schwer geworden. Und sie wussten nicht, was sie ihm antworten sollten.
41 Und er kommt zum dritten Mal und spricht zu ihnen: Schlaft ihr noch immer und ruht? — Es ist genug! Die Stunde ist gekommen. Siehe, der Sohn des Menschen wird in die Hände der Sünder ausgeliefert.
42 Steht auf, lasst uns gehen! Siehe, der mich verrät, ist nahe.
Die Gefangennahme Jesu
43 Und sogleich, als er noch redete, erschien Judas, der einer der Zwölf war, und mit ihm eine große Schar mit Schwertern und Stöcken, [gesandt] von den obersten Priestern und den Schriftgelehrten und den Ältesten.
44 Der ihn verriet, hatte ihnen aber ein Zeichen gegeben und gesagt: Der, den ich küssen werde, der ist"s; den ergreift und führt ihn sicher ab!
45 Und als er nun kam, trat er sogleich auf ihn zu und sprach: Rabbi, Rabbi!, und küsste ihn.
46 Sie aber legten ihre Hände an ihn und nahmen ihn fest.
47 Einer aber von denen, die dabeistanden, zog das Schwert, schlug den Knecht des Hohenpriesters und hieb ihm ein Ohr ab.
48 Und Jesus begann und sprach zu ihnen: Wie gegen einen Räuber seid ihr ausgezogen mit Schwertern und Stöcken, um mich gefangen zu nehmen?
49 Täglich war ich bei euch im Tempel und lehrte, und ihr habt mich nicht ergriffen. Doch damit die Schriften erfüllt werden —!
50 Da verließen ihn alle und flohen.
51 Und ein gewisser junger Mann folgte ihm, der ein Leinengewand auf dem bloßen Leib trug; und die jungen Männer ergriffen ihn,
52 er aber ließ das Leinengewand zurück, und entblößt[f] floh er von ihnen.
Jesus vor dem Hohen Rat
53 Und sie führten Jesus ab zum Hohenpriester; und alle obersten Priester und die Ältesten und die Schriftgelehrten kamen bei ihm zusammen.
54 Und Petrus folgte ihm von ferne bis hinein in den Hof des Hohenpriesters; und er saß bei den Dienern und wärmte sich am Feuer.
55 Die obersten Priester aber und der ganze Hohe Rat suchten ein Zeugnis gegen Jesus, um ihn zu töten, und sie fanden keines.
56 Denn viele legten ein falsches Zeugnis gegen ihn ab, doch stimmten die Zeugnisse nicht überein.
57 Und es standen etliche auf, legten ein falsches Zeugnis gegen ihn ab und sprachen:
58 Wir haben ihn sagen hören: Ich will diesen mit Händen gemachten Tempel zerstören und in drei Tagen einen anderen aufbauen, der nicht mit Händen gemacht ist.
59 Aber auch so war ihr Zeugnis nicht übereinstimmend.
60 Und der Hohepriester stand auf, trat in die Mitte, fragte Jesus und sprach: Antwortest du nichts auf das, was diese gegen dich aussagen?
61 Er aber schwieg und antwortete nichts. Wieder fragte ihn der Hohepriester und sagte zu ihm: Bist du der Christus[g], der Sohn des Hochgelobten?
62 Jesus aber sprach: Ich bin"s. Und ihr werdet den Sohn des Menschen sitzen sehen zur Rechten der Macht und kommen mit den Wolken des Himmels!
63 Da zerriss der Hohepriester seine Kleider und sagte: Was brauchen wir weitere Zeugen?
64 Ihr habt die Lästerung gehört. Was meint ihr? Und sie fällten alle das Urteil, dass er des Todes schuldig sei.
65 Und etliche fingen an, ihn anzuspucken und sein Angesicht zu verhüllen und ihn mit Fäusten zu schlagen und zu ihm zu sagen: Weissage! Und die Diener schlugen ihn ins Angesicht.
Die Verleugnung durch Petrus
66 Und während Petrus unten im Hof war, kam eine von den Mägden des Hohenpriesters.
67 Und als sie Petrus sah, der sich wärmte, blickte sie ihn an und sprach: Auch du warst mit Jesus, dem Nazarener!
68 Er aber leugnete und sprach: Ich weiß nicht und verstehe auch nicht, was du sagst! Und er ging in den Vorhof hinaus, und der Hahn krähte.
69 Und als die Magd ihn sah, begann sie wieder und sprach zu den Umstehenden: Dieser ist einer von ihnen!
70 Er aber leugnete wiederum. Und ein wenig nachher sprachen die Umstehenden nochmals zu Petrus: Wahrhaftig, du bist einer von ihnen! Denn du bist ein Galiläer, und deine Sprache ist gleich.
71 Er aber fing an, [sich] zu verfluchen[h] und zu schwören: Ich kenne diesen Menschen nicht, von dem ihr redet!
72 Da krähte der Hahn zum zweiten Mal; und Petrus erinnerte sich an das Wort, das Jesus zu ihm gesagt hatte: Ehe der Hahn zweimal kräht, wirst du mich dreimal verleugnen. Und er begann zu weinen.
Notas al pie
- (13,9) w. Synedrien, »Hohen Räten«.
- (13,19) od. Bedrängnis.
- (14,3) ein kostbares indisches Gewürz.
- (14,27) Sach 13,7.
- (14,32) bed. »Ölkelter«.
- (14,52) vgl. Fn. zu Mt 25,36.
- (14,61) d.h. der verheißene Messias-König.
- (14,71) d.h. er sprach einen Fluch über sich aus, der ihn treffen sollte, wenn er die Unwahrheit sagte.
Márk 13-14
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus prófétál az utolsó időkről(A)
13 Amikor Jézus már kifelé ment a Templom területéről, egyik tanítványa megszólította: „Mester! Nézd, milyen hatalmas kövek, micsoda épületek!”
2 Jézus ezt felelte: „Nézd meg jól ezeket a nagy épületeket! Itt kő kövön nem marad, mert mindent porig fognak rombolni.”
3 Ezután leült az Olajfák hegyén, ahonnan jól lehetett látni a Templomot. Csak Péter, Jakab, János és András volt mellette, akik megkérdezték: 4 „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jelek fogják mutatni, amikor mindezeknek be kell teljesülniük?”
5 Akkor Jézus így tanította őket: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! 6 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás, és sokakat félrevezetnek. 7 Fogjátok hallani a háborúk zaját, és fogtok híreket hallani a távolban zajló háborúkról is, de ne rémüljetek meg! Ezeknek meg kell történniük, mielőtt a vég valóban elérkezik. 8 Egyik nép a másikra támad, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Földrengések és éhínségek lesznek különböző helyeken. De mindez még csak a »szülési fájdalmak« kezdetét jelzi.
9 Vigyázzatok magatokra, mert amiatt, hogy hozzám tartoztok, le fognak tartóztatni és bíróság elé állítanak benneteket, megvernek a zsinagógákban; és kormányzók, meg királyok elé állítanak! Akkor majd nekik is tanúskodjatok rólam!
10 Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. 11 Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.
12 Abban az időben halálra adja testvér a testvérét, és apa a gyermekét. Sőt, a gyermekek is szüleik ellen fordulnak, és megöletik őket. 13 Mindenki gyűlölni fog benneteket amiatt, hogy a nevemet viselitek. De aki mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.
14 Amikor majd látjátok, hogy az az utálatos dolog, amely gyilkol és pusztít,[a] ott áll, ahol nem lenne szabad — aki olvassa, értse meg, hogy ez mit jelent! —, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! 15 Mindenki késedelem nélkül fusson el! Aki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit! 16 Aki a mezőn van, ne forduljon vissza a ruhájáért se!
17 Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok, hogy mindez ne télen történjen! 19 Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ teremtése óta, és nem is lesz többé. 20 Ha Isten meg nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl. De azoknak a kedvéért, akiket ő kiválasztott, megrövidítette azt az időt.
21 Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Nézzétek, ott van!«, ne higgyetek neki! 22 Mert hamis messiások és hamis próféták lépnek elő, akik nagy csodákat[b] és jeleket tesznek, hogy becsapják, ha lehet, még Isten választottait is. 23 De ti vigyázzatok, hiszen én előre figyelmeztettelek titeket!
Jézus prófétál az utolsó időkről(B)
24 Abban az időben, a nyomorúság ideje után
»elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
25 lehullnak az égről a csillagok,
s az égben lévő hatalmak is meginognak.«[c]
26 Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 Elküldi az angyalokat, hogy gyűjtsék össze a választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég széléig.
28 Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. 29 Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudhatjátok, hogy ő már közel van,[d] szinte az ajtó előtt. 30 Igazán mondom nektek: ez a nemzet[e] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. 31 Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: örökké érvényes marad.
32 Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor érkezik el, sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú, csak az Atya. 33 Vigyázzatok hát, és legyetek mindig készen, mert nem tudjátok, mikor jön el az a nap és az az óra!
34 Olyan ez, mint mikor valaki elhagyja otthonát, és hosszú útra indul. A házat a szolgáira bízza, és mindegyiküknek külön-külön megszabja a feladatát, s a kaput őrző szolgának is megparancsolja, hogy éberen őrködjön. 35 Maradjatok hát ti is éberek, mert nem tudjátok, mikor jön vissza a ház ura: este, éjfélkor, hajnali kakasszóra, vagy reggel! 36 Ha hirtelen megérkezik, nehogy alva találjon titeket! 37 Amit most nektek mondok, mindenki másnak is mondom: »Maradjatok éberek!«”
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik(C)
14 Már csak két nap volt hátra a Páska és a Kovásztalan kenyerek ünnepéig. A főpapok és a törvénytanítók keresték a módját, hogy Jézust titokban letartóztassák és kivégeztessék. 2 Ezt mondták: „Ne az ünnep alatt fogjuk el, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”
Mire jó ez a pazarlás?(D)
3 Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki valódi nárdusolajból[f] készült, igen drága illatszert hozott magával. Az asszony összetörte az alabástrom illatszertartót, és a nárdusolajat Jézus fejére öntötte.
4 Néhányan felháborodtak ezen, és így tanakodtak egymás között: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert? 5 El lehetett volna adni több mint háromszáz ezüstpénzért, az árát pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra.
6 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem! 7 Szegények mindig lesznek köztetek,[g] bármikor tehettek jót velük, de én nem leszek mindig veletek. 8 Ez az asszony megtette, amit tehetett: előre megkente testemet a temetésre. 9 Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel(E)
10 A tizenkét tanítvány közül az egyik, Júdás Iskáriótes elment a főpapokhoz, hogy segítségükre legyen Jézust elfogni. 11 Azok nagyon megörültek, és pénzt ígértek Júdásnak. Ő pedig ettől kezdve kereste a megfelelő alkalmat, hogy Jézust a kezükbe adja.
Az utolsó Páska-vacsora(F)
12 A Kovásztalan kenyerek ünnepének első napja volt, amelyen a páskabárányt feláldozzák. Tanítványai megkérdezték Jézust: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”
13 Ő akkor elküldte két tanítványát: „Menjetek be a városba, ott találkoztok majd egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt! 14 Ahová bemegy, mondjátok a ház gazdájának: »A Mester kérdezi, hogy hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét a tanítványaival.« 15 Ő majd mutat nektek egy nagy szobát a ház felső emeletén, amely be van rendezve. Ott készítsétek el!”
16 A két tanítvány bement a városba. Mindent pontosan úgy találtak, ahogyan Jézus mondta, és előkészítették a vacsorát.
17 Mikor beesteledett, Jézus is megérkezett a többi tanítványával, 18 és letelepedtek az asztal körül. Vacsora közben Jézus megszólalt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök, aki velem eszik, el fog árulni engem.”
19 A tanítványok nagyon elszomorodtak, és egymás után kérdezték: „Ugye, nem én vagyok az?!”
20 Ő így válaszolt: „Közületek, a tizenkettő közül az egyik, aki velem együtt mártogatja kenyerét a tálba. 21 Az Emberfia elmegy, ahogyan meg van írva róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”
Az Új Szövetség megkötése(G)
22 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Ezt mondta: „Vegyetek belőle! Ez az én testem!”
23 Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta a tanítványainak. 24 Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely sokakért fog kiömleni. 25 Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Isten Királyságában.”
26 Ezután a zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák hegyére.
Ma éjjel mind elhagytok engem!(H)
27 Jézus ezt mondta nekik: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:
»Megölöm a pásztort,
és szétszóródnak a juhok.«[h]
28 De miután feltámadtam, Galileába megyek, és előbb fogok odaérni, mint ti.”
29 Péter ezt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”
30 Jézus így felelt neki: „Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
31 Péter azonban hevesen fogadkozott: „Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.
A Gecsemáné kertben(I)
32 Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. 33 De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette. Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett, 34 és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!”
35 Ezután kissé előrement, arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt. 36 Így imádkozott: „Abba[i], Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat![j] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”
37 Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. „Simon, mégis elaludtál?! — szólt Péternek. — Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni? 38 Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellem készséges, de az emberi természet gyenge.”
39 Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint előzőleg. 40 Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak mit felelni Jézusnak.
41 Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek? Elég! Itt az ideje, hogy az Emberfiát kiszolgáltassák a bűnösöknek. 42 Keljetek fel, és menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”
Jézust letartóztatják(J)
43 Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.
44 Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el, és őrizet alatt vezessétek el!”
45 Júdás tehát egyenesen odalépett Jézushoz, és köszöntötte: „Mester!” — azután üdvözlésül arcon csókolta. 46 Akkor a fegyveresek megragadták és letartóztatták Jézust. 47 Az egyik tanítvány, aki ott állt Jézus mellett, ekkor kirántotta a kardját, rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.
48 Jézus azt mondta a fegyvereseknek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! 49 Hiszen minden nap ott voltam közöttetek a Templom területén, és tanítottam, mégsem fogtatok el. De ennek így kellett lennie, hogy beteljesedjen, amit az Írások mondanak.” 50 A tanítványai ekkor mind otthagyták Jézust, és futva menekültek.
51 Volt Jézus követői között egy fiatalember is, akin csak egy hosszú vászoning volt. A fegyveresek őt is megragadták, hogy elfogják, 52 de a fiatalember inkább a kezükben hagyta az ingét, és meztelenül futott el.
A Főtanács kihallgatja Jézust(K)
53 Ezután a főpap házához vezették Jézust. Odagyűltek a többi főpapok, a nép vezetői és a törvénytanítók is mind. 54 Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvarába. Az őrökkel együtt ő is a tűz mellé ült melegedni.
55 A főpapok és a Főtanács többi tagja mind ürügyet kerestek, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyan férfiakat kerestek, akik hajlandók voltak ellene tanúskodni, de nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna. 56 Sok hamis tanú vádolta Jézust, de a vallomásaik nem egyeztek meg egymással.
57 Végül jött két hamis tanú, akik azt állították: 58 „Hallottuk, amikor ez az ember[k] azt mondta: »Lerombolom a Templomot, amelyet emberek építettek, és három nap alatt felépítek egy másikat, amelyet nem emberi kéz épít.«” 59 — de még így sem egyezett, amit mondtak.
60 Ekkor fölállt a főpap, és megkérdezte Jézust: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” 61 Jézus azonban nem szólt egy szót sem.
Ekkor a főpap megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az Isten[l] Fia?”
62 Jézus így válaszolt neki: „Én vagyok.[m] Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ott ül Isten[n] jobbján, és eljön az ég felhőivel.”
63 A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még több tanúra?! 64 Hallottátok, hogy gyalázta Istent! Hogyan határoztok?”
Ekkor mindannyian úgy ítéltek, hogy Jézus bűnös, és megérdemli a halált.
65 Néhányan leköpködték, majd letakarták az arcát, és ököllel ütötték. Közben így gúnyolták: „Na, most prófétálj!” Ezután a szolgák is ütni kezdték.
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(L)
66 Ezalatt Péter még mindig ott volt az udvarban. Egyszer csak arra jött a főpap egyik fiatal szolgálólánya. 67 Meglátta a tűznél melegedő Pétert, közelebb ment hozzá, szemügyre vette, és azt mondta: „Te is azzal a názáreti Jézussal voltál.”
68 Péter azonban letagadta: „Nem tudom, és nem is értem, miről beszélsz!” Azzal kiment a kapu közelébe, és ekkor a kakas megszólalt.[o]
69 Amikor a szolgálólány újra találkozott Péterrel, így szólt a többiekhez: „Ez is közéjük tartozik!” 70 De Péter ezt ismét letagadta.
Kis idő múlva az ott állók megszólították Pétert: „Biztos, hogy közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.”
71 Péter ekkor átok alatt megesküdött, hogy igazat mond: „Nem is ismerem azt az embert, akiről beszéltek!”
72 Ebben a pillanatban másodszor is kukorékolt a kakas. Akkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem” — és sírva fakadt.
Notas al pie
- Márk 13:14 utálatos… pusztít Lásd Dán 9:27; 11:31; 12:11.
- Márk 13:22 csodákat Ebben az esetben a Sátán ereje által viszik véghez a csodákat.
- Márk 13:25 Lásd Ézs 13:10; 34:4.
- Márk 13:29 ő már közel van Vagy: „az közel van”, vagy: „az idő közel van.” Nincs megnevezve, hogy ki vagy mi az, aki/ami közel van. Lásd Lk 21:29–31.
- Márk 13:30 nemzet Vagy: „nemzetség”, „generáció”.
- Márk 14:3 nárdusolaj Indiából származó, igen drága illatszer.
- Márk 14:7 Szegények… köztetek Lásd 5Móz 15:11.
- Márk 14:27 Idézet: Zak 13:7.
- Márk 14:36 Abba Jelentése: „apu!”, „édesapám!” — így szólították meg abban a korban a gyermekek apjukat.
- Márk 14:36 pohár A „pohár” a Jézusra váró megpróbáltatások és szenvedések jelképe.
- Márk 14:58 ez az ember Jézus. Ellenségei még Jézus nevét sem akarták kimondani.
- Márk 14:61 Isten Szó szerint: „Áldott”. A főpap a korabeli szokás szerint nem akarta kimondani Isten nevét.
- Márk 14:62 Én vagyok Pontosan így jelentette ki magát Isten Mózesnek az égő bokornál. 2Móz 3:14.
- Márk 14:62 Isten Szó szerint: „a Hatalom”.
- Márk 14:68 és… megszólalt Egyes görög kéziratokból ez hiányzik.
Marc 13-14
La Bible du Semeur
De la destruction de Jérusalem à la venue du Fils de l’homme(A)
13 Comme Jésus sortait du Temple, un de ses disciples lui dit : Regarde, Maître, quelles belles pierres ! Quel édifice magnifique !
2 Jésus lui répondit : Oui, regarde bien ces grandes constructions : il ne restera pas une pierre sur une autre, tout sera démoli.
3 Puis il alla s’asseoir sur les pentes du mont des Oliviers, en face du Temple.
Pierre, Jacques, Jean et André le prirent à part et lui demandèrent : 4 Dis-nous : quand cela se produira-t-il et à quel signe reconnaîtra-t-on que tous ces événements seront près de s’accomplir[a] ?
(Mt 24.4-14 ; Lc 21.8-19)
5 Là-dessus, Jésus leur dit : Faites attention que personne ne vous induise en erreur. 6 Plusieurs viendront sous mon nom en disant : « C’est moi le Messie ! », et ils tromperont beaucoup de gens.
7 Quand vous entendrez parler de guerres et de menaces de guerres, ne vous laissez pas troubler, car cela doit arriver, mais ce ne sera pas encore la fin. 8 En effet, on verra se dresser une nation contre une nation, un royaume contre un autre[b], il y aura en divers lieux des tremblements de terre et des famines, mais ce ne seront que les premières douleurs de l’enfantement.
9 Quant à vous, faites attention à vous-mêmes : on vous traduira devant les tribunaux des Juifs, on vous fouettera dans les synagogues, vous comparaîtrez devant des gouverneurs et des rois à cause de moi, pour leur apporter un témoignage. 10 Il faut, avant tout, que la Bonne Nouvelle de l’Evangile soit annoncée à tous les peuples. 11 Quand on vous emmènera pour vous traduire devant les autorités, ne vous inquiétez pas à l’avance de ce que vous direz, mais dites simplement ce qui vous sera donné au moment même : car ce n’est pas vous qui parlerez, mais l’Esprit Saint. 12 Le frère livrera son propre frère pour le faire condamner à mort, et le père livrera son enfant. Des enfants se dresseront contre leurs parents et les feront mettre à mort. 13 Tout le monde vous haïra à cause de moi. Mais celui qui tiendra bon jusqu’au bout sera sauvé.
(Mt 24.15-31 ; Lc 21.20-28 ; 17.23-24)
14 Quand vous verrez l’abominable profanation[c] établie dans le lieu où elle ne doit pas être – que celui qui lit comprenne ! – alors, que ceux qui sont en Judée s’enfuient dans les montagnes. 15 Si quelqu’un est sur son toit en terrasse, qu’il ne rentre pas à l’intérieur de sa maison pour emporter quelque bien qui s’y trouve. 16 Que celui qui sera dans les champs ne retourne pas chez lui pour aller chercher son manteau. 17 Malheur, en ces jours-là, aux femmes enceintes et à celles qui allaitent ! 18 Priez pour que cela n’arrive pas en hiver, 19 car ce seront des jours de détresse comme on n’en a pas connus depuis que Dieu a créé le monde[d] et comme jamais plus on n’en verra de semblables.
20 Vraiment, si le Seigneur n’avait pas décidé de réduire le nombre de ces jours, personne n’en réchapperait ; mais, à cause de ceux qu’il a choisis, il abrégera ce temps.
21 Si quelqu’un vous dit alors : « Voyez, le Messie est ici ! » ou : « Il est là ! » ne le croyez pas. 22 De faux messies surgiront, ainsi que de faux prophètes. Ils produiront des signes miraculeux et des prodiges au point de tromper, si c’était possible, ceux que Dieu a choisis. 23 Vous donc, faites attention, je vous ai prévenus !
24 Cependant, en ces jours-là, après ce temps de détresse,
le soleil s’obscurcira,
la lune perdra sa clarté,
25 les étoiles tomberont du ciel ;
les puissances célestes |seront ébranlées[e].
(Mt 24.32-36 ; Lc 21.29-33)
26 Alors on verra le Fils de l’homme venir sur les nuées[f] avec beaucoup de puissance et de gloire. 27 Il enverra ses anges rassembler ses élus des quatre coins du monde, d’un bout à l’autre de l’univers.
28 Que l’exemple du figuier vous serve d’enseignement : quand ses rameaux deviennent tendres et que ses feuilles poussent, vous savez que l’été est proche. 29 De même, quand vous verrez se produire ces événements, sachez que le Fils de l’homme est proche, comme aux portes de la ville. 30 Vraiment, je vous assure que cette génération-ci ne passera pas jusqu’à ce que tout cela vienne à se réaliser. 31 Le ciel et la terre passeront, mais mes paroles ne passeront jamais. 32 Quant au jour ou à l’heure, personne ne sait quand cela se produira, ni les anges du ciel, ni même le Fils ; seul, le Père le sait.
(Mt 24.42)
33 Soyez vigilants, restez sur vos gardes, puisque vous ne savez pas quand viendra le moment.
34 Les choses se passeront comme lorsqu’un homme quitte sa maison pour un long voyage et en laisse la responsabilité à ses serviteurs, en confiant à chacun sa tâche. Il commande au portier de veiller. 35 Tenez-vous donc vous aussi en éveil ! Car vous ne savez pas quand le maître de la maison doit revenir : sera-ce tard ? à minuit ? au chant du coq ? ou le matin ? 36 Qu’il ne vous trouve pas en train de dormir s’il revient à l’improviste ! 37 Ce que je dis là, je vous le dis à tous : Tenez-vous en éveil !
Mort et résurrection de Jésus
Le complot(B)
14 On était à deux jours de la Pâque et de la fête des Pains sans levain. Les chefs des prêtres et les spécialistes de la Loi cherchaient un moyen de s’emparer de Jésus par ruse et de le faire mourir. 2 Car ils se disaient : Il ne faut pas agir pendant la fête, pour ne pas provoquer d’émeute parmi le peuple.
L’onction à Béthanie(C)
3 Jésus était à Béthanie, dans la maison de Simon, le lépreux. Pendant le repas, une femme s’approcha de lui, tenant un flacon d’albâtre rempli d’un parfum de nard pur de grande valeur. Elle cassa le col du flacon et répandit le parfum sur la tête de Jésus.
4 Quelques-uns s’en indignèrent et murmurèrent entre eux : Pourquoi gaspiller ainsi ce parfum ? 5 On aurait pu le vendre et en tirer plus de trois cents pièces d’argent[g], qu’on aurait données aux pauvres !
Et ils ne ménagèrent pas leurs reproches à cette femme.
6 Mais Jésus dit : Laissez-la donc tranquille ! Pourquoi lui faites-vous de la peine ? Ce qu’elle vient d’accomplir pour moi est une belle action. 7 Des pauvres, vous en aurez toujours autour de vous, et vous pourrez leur faire du bien quand vous le voudrez ; mais moi, vous ne m’aurez pas toujours. 8 Cette femme a fait ce qu’elle pouvait. Elle a d’avance embaumé mon corps pour préparer mon enterrement[h]. 9 Vraiment, je vous l’assure, dans le monde entier, partout où l’Evangile sera annoncé, on racontera aussi, en souvenir de cette femme, ce qu’elle vient de faire.
La trahison(D)
10 Judas Iscariot, l’un des Douze, alla trouver les chefs des prêtres pour leur proposer de leur livrer Jésus. 11 Sa proposition les réjouit et ils promirent de lui donner de l’argent. Dès lors, il chercha une occasion favorable pour leur livrer Jésus.
Jésus célèbre la Pâque avec ses disciples(E)
12 Le premier jour de la fête des Pains sans levain, celui où l’on tue l’agneau de la Pâque, ses disciples lui demandèrent : Où veux-tu que nous fassions les préparatifs pour le repas de la Pâque ?
13 Alors il envoya deux d’entre eux en leur donnant les instructions suivantes : Allez à la ville. Vous y rencontrerez un homme portant une cruche d’eau. Suivez-le. 14 Lorsqu’il entrera dans une maison, parlez ainsi au propriétaire : « Le Maître te fait demander : Où est la pièce où je prendrai le repas de la Pâque avec mes disciples ? » 15 Alors il vous montrera, à l’étage supérieur, une grande pièce aménagée, déjà prête. C’est là que vous ferez les préparatifs pour nous.
16 Les disciples partirent. Ils arrivèrent à la ville, trouvèrent tout comme Jésus le leur avait dit et préparèrent le repas de la Pâque.
(Mt 26.20-25 ; Lc 22.14 ; Jn 13.21-30)
17 Le soir, Jésus arriva avec les Douze. 18 Pendant qu’ils étaient à table et qu’ils mangeaient, il leur dit : Vraiment, je vous l’assure : l’un de vous, qui mange avec moi, me trahira.
19 A ces mots, ils devinrent tout tristes, et, l’un après l’autre, ils lui dirent : Ce n’est pas moi, n’est-ce pas ?
20 Alors il reprit : C’est l’un des Douze, un qui trempe son morceau dans le plat avec moi[i]. 21 Certes, le Fils de l’homme s’en va conformément à ce que les Ecritures annoncent à son sujet. Mais malheur à celui qui le trahit ! Il aurait mieux valu pour lui n’être jamais né !
(Mt 26.26-30 ; Lc 22.15-20 ; voir 1 Co 11.23-25)
22 Au cours du repas, Jésus prit du pain puis, après avoir prononcé la prière de reconnaissance, il le partagea en morceaux qu’il donna à ses disciples en disant : Prenez, ceci est mon corps.
23 Ensuite il prit une coupe, remercia Dieu et la leur donna. Ils en burent tous. 24 Alors il leur dit : Ceci est mon sang, par lequel est scellée l’alliance : il va être versé pour beaucoup d’hommes. 25 Vraiment, je vous le déclare : je ne boirai plus du fruit de la vigne jusqu’au jour où je boirai le vin nouveau dans le royaume de Dieu.
26 Après cela, ils chantèrent les psaumes de la Pâque. Ensuite, ils sortirent pour se rendre au mont des Oliviers.
Jésus annonce le reniement de Pierre(F)
27 Jésus leur dit : Vous allez tous être ébranlés dans votre foi, car il est écrit :
Je frapperai le berger,
et les brebis seront dispersées[j] .
28 Mais, quand je serai ressuscité, je vous précéderai en Galilée.
29 Alors Pierre lui déclara : Même si tous les autres étaient ébranlés, moi, pas !
30 Jésus lui répondit : Vraiment, je te l’assure : aujourd’hui, oui, cette nuit même, avant que le coq ait chanté deux fois, tu m’auras renié trois fois.
31 Mais Pierre protesta avec véhémence : Même s’il me fallait mourir avec toi, je ne te renierai pas.
Et tous disaient la même chose.
Sur le mont des Oliviers(G)
32 Ils arrivèrent en un lieu appelé Gethsémané. Jésus dit à ses disciples : Asseyez-vous ici pendant que je vais prier.
33 Il prit avec lui Pierre, Jacques et Jean. Il commença à être envahi par la crainte, et l’angoisse le saisit. 34 Il leur dit : Je suis accablé de tristesse, à en mourir. Restez ici et veillez !
35 Il fit quelques pas, se laissa tomber à terre et pria Dieu que cette heure s’éloigne de lui, si c’était possible : 36 Abba, Père, pour toi, tout est possible. Eloigne de moi cette coupe[k] ; cependant, qu’il arrive non pas ce que moi, je veux, mais ce que toi, tu veux.
37 Il revint vers ses disciples et les trouva endormis.
Il dit à Pierre : Simon, tu dors ? Tu n’as pas été capable de veiller une heure ! 38 Veillez et priez pour ne pas céder à la tentation[l]. L’esprit de l’homme est plein de bonne volonté, mais la nature humaine est bien faible.
39 Il s’éloigna de nouveau pour prier, en répétant les mêmes paroles. 40 Puis il revint encore vers les disciples et les trouva de nouveau endormis, car ils avaient tellement sommeil qu’ils n’arrivaient pas à garder les yeux ouverts, et ils ne surent que lui répondre.
41 Lorsqu’il revint pour la troisième fois, il leur dit : Vous dormez encore et vous vous reposez[m] ! C’en est fait ! L’heure est venue. Le Fils de l’homme est livré entre les mains des pécheurs. 42 Levez-vous et allons-y. Car celui qui me trahit est là.
L’arrestation de Jésus(H)
43 Il n’avait pas fini de parler que soudain survint Judas, l’un des Douze, accompagné d’une troupe armée d’épées et de gourdins. C’étaient les chefs des prêtres, les spécialistes de la Loi et les responsables du peuple qui les envoyaient. 44 Le traître avait convenu avec eux d’un signal : Celui que j’embrasserai, c’est lui. Saisissez-vous de lui et emmenez-le sous bonne garde.
45 En arrivant, Judas se dirigea droit sur Jésus ; il lui dit : « Maître ! » et l’embrassa.
46 Aussitôt, les autres mirent la main sur Jésus et l’arrêtèrent. 47 Mais l’un de ceux qui étaient là dégaina son épée, en donna un coup au serviteur du grand-prêtre et lui emporta l’oreille.
48 Jésus leur dit : Me prenez-vous pour un bandit, pour que vous soyez venus en force avec des épées et des gourdins pour vous emparer de moi ? 49 J’étais parmi vous chaque jour dans la cour du Temple pour donner mon enseignement et vous ne m’avez pas arrêté. Mais il en est ainsi pour que les Ecritures s’accomplissent.
50 Alors tous ses compagnons l’abandonnèrent et prirent la fuite.
51 Un jeune homme le suivait, couvert seulement d’un drap. On le saisit, 52 mais il abandonna le drap et s’enfuit, tout nu.
Jésus devant le Grand-Conseil(I)
53 Jésus fut conduit devant le grand-prêtre chez qui se rassemblèrent les chefs des prêtres, les responsables du peuple et les spécialistes de la Loi. 54 Pierre l’avait suivi à distance, jusqu’à l’intérieur de la cour du palais du grand-prêtre. Il était assis avec les gardes, près du feu, pour se réchauffer. 55 Les chefs des prêtres et le Grand-Conseil au complet cherchaient un témoignage contre Jésus pour pouvoir le condamner à mort. Mais ils n’en trouvaient pas. 56 Car il y avait beaucoup de gens pour apporter des faux témoignages contre lui, mais ces témoignages ne concordaient pas.
57 Finalement, quelques-uns se levèrent pour porter contre lui ce faux témoignage : 58 Nous l’avons entendu dire : « Je démolirai ce temple fait de main d’homme et, en trois jours, j’en reconstruirai un autre, qui ne sera pas fait par des mains humaines. »
59 Mais même là-dessus, leurs dépositions ne s’accordaient pas.
60 Alors le grand-prêtre se leva au milieu de l’assemblée et interrogea Jésus.
– Eh bien, demanda-t-il, tu n’as rien à répondre aux témoignages qu’on vient de porter contre toi ?
61 Mais Jésus garda le silence et ne répondit pas.
Le grand-prêtre l’interrogea de nouveau et lui demanda : Es-tu le Messie, le Fils du Dieu béni ?
62 Et Jésus lui répondit : Oui, je le suis ! Et vous verrez le Fils de l’homme siéger à la droite du Tout-Puissant[n] et venir en gloire avec les nuées du ciel[o].
63 Alors, le grand-prêtre déchira ses vêtements en signe de consternation et s’écria : Qu’avons-nous encore besoin de témoins ! 64 Vous avez entendu le blasphème ! Qu’en concluez-vous ?
Tous, alors, le condamnèrent en le déclarant passible de mort. 65 Quelques-uns se mirent à cracher sur lui, ils lui recouvrirent le visage et le frappèrent en lui disant : Hé ! Fais le prophète ! Qui c’est ?
Les gardes saisirent Jésus et lui donnèrent des gifles.
Pierre renie son Maître(J)
66 Pendant ce temps, Pierre était en bas dans la cour intérieure. Une des servantes du grand-prêtre arriva ; 67 elle vit Pierre qui se chauffait et le dévisagea ; elle lui dit : Toi aussi, tu étais avec ce Jésus, ce Nazaréen !
68 Mais Pierre le nia en disant : Je ne vois pas, je ne comprends pas ce que tu veux dire.
Puis il sortit de la cour et entra dans le vestibule. Alors un coq chanta[p].
69 Mais la servante le vit et recommença à dire à ceux qui se trouvaient là : Il fait aussi partie de ces gens-là.
70 Il le nia de nouveau.
Peu après, ceux qui se trouvaient là redirent à Pierre : C’est sûr : tu fais partie de ces gens ! D’ailleurs, tu es galiléen !
71 Alors il déclara : Je le jure, et que Dieu me condamne si ce n’est pas vrai, je ne connais pas l’homme dont vous parlez[q] !
72 Aussitôt, pour la seconde fois, un coq chanta. Alors, Pierre se souvint de ce que Jésus lui avait dit : « Avant que le coq chante deux fois, tu m’auras renié trois fois. » Et il fondit en larmes[r].
Notas al pie
- 13.4 Autre traduction : quel signe annoncera la fin de toutes choses ?
- 13.8 Voir Es 19.2.
- 13.14 Dn 9.27 ; 11.31 ; 12.11.
- 13.19 Dn 12.1.
- 13.25 Es 13.10 ; 34.4.
- 13.26 Dn 7.13.
- 14.5 Il s’agit de deniers. Cette somme représente le salaire d’une année de travail d’un ouvrier agricole.
- 14.8 Les Juifs embaumaient sommairement les morts avec des onguents et des parfums.
- 14.20 Chacun des convives trempait son morceau de pain dans le plat commun qui contenait la sauce.
- 14.27 Za 13.7.
- 14.36 Voir 10.39 et note sur Mt 26.39. Autre traduction : la coupe du jugement.
- 14.38 Autre traduction : pour ne pas entrer en tentation.
- 14.41 Autre traduction : dormez maintenant et reposez-vous !
- 14.62 Ps 110.1.
- 14.62 Dn 7.13.
- 14.68 Les mots un coq chanta sont absents dans certains manuscrits.
- 14.71 Ou : Que Dieu condamne cet homme. Je jure que je ne connais pas celui dont vous parlez.
- 14.72 Autres traductions : il songea à tout ceci et pleura ou il se couvrit la tête et pleura (signe de deuil). D’autres traduisent : il sortit précipitamment et il pleura.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.