Mark 6
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Rejection of Jesus at Nazareth
6 He left that place and came to his hometown, and his disciples followed him. 2 On the sabbath he began to teach in the synagogue, and many who heard him were astounded. They said, “Where did this man get all this? What is this wisdom that has been given to him? What deeds of power are being done by his hands! 3 Is not this the carpenter, the son of Mary[a] and brother of James and Joses and Judas and Simon, and are not his sisters here with us?” And they took offense[b] at him. 4 Then Jesus said to them, “Prophets are not without honor, except in their hometown, and among their own kin, and in their own house.” 5 And he could do no deed of power there, except that he laid his hands on a few sick people and cured them. 6 And he was amazed at their unbelief.
The Mission of the Twelve
Then he went about among the villages teaching. 7 He called the twelve and began to send them out two by two, and gave them authority over the unclean spirits. 8 He ordered them to take nothing for their journey except a staff; no bread, no bag, no money in their belts; 9 but to wear sandals and not to put on two tunics. 10 He said to them, “Wherever you enter a house, stay there until you leave the place. 11 If any place will not welcome you and they refuse to hear you, as you leave, shake off the dust that is on your feet as a testimony against them.” 12 So they went out and proclaimed that all should repent. 13 They cast out many demons, and anointed with oil many who were sick and cured them.
The Death of John the Baptist
14 King Herod heard of it, for Jesus’[c] name had become known. Some were[d] saying, “John the baptizer has been raised from the dead; and for this reason these powers are at work in him.” 15 But others said, “It is Elijah.” And others said, “It is a prophet, like one of the prophets of old.” 16 But when Herod heard of it, he said, “John, whom I beheaded, has been raised.”
17 For Herod himself had sent men who arrested John, bound him, and put him in prison on account of Herodias, his brother Philip’s wife, because Herod[e] had married her. 18 For John had been telling Herod, “It is not lawful for you to have your brother’s wife.” 19 And Herodias had a grudge against him, and wanted to kill him. But she could not, 20 for Herod feared John, knowing that he was a righteous and holy man, and he protected him. When he heard him, he was greatly perplexed;[f] and yet he liked to listen to him. 21 But an opportunity came when Herod on his birthday gave a banquet for his courtiers and officers and for the leaders of Galilee. 22 When his daughter Herodias[g] came in and danced, she pleased Herod and his guests; and the king said to the girl, “Ask me for whatever you wish, and I will give it.” 23 And he solemnly swore to her, “Whatever you ask me, I will give you, even half of my kingdom.” 24 She went out and said to her mother, “What should I ask for?” She replied, “The head of John the baptizer.” 25 Immediately she rushed back to the king and requested, “I want you to give me at once the head of John the Baptist on a platter.” 26 The king was deeply grieved; yet out of regard for his oaths and for the guests, he did not want to refuse her. 27 Immediately the king sent a soldier of the guard with orders to bring John’s[h] head. He went and beheaded him in the prison, 28 brought his head on a platter, and gave it to the girl. Then the girl gave it to her mother. 29 When his disciples heard about it, they came and took his body, and laid it in a tomb.
Feeding the Five Thousand
30 The apostles gathered around Jesus, and told him all that they had done and taught. 31 He said to them, “Come away to a deserted place all by yourselves and rest a while.” For many were coming and going, and they had no leisure even to eat. 32 And they went away in the boat to a deserted place by themselves. 33 Now many saw them going and recognized them, and they hurried there on foot from all the towns and arrived ahead of them. 34 As he went ashore, he saw a great crowd; and he had compassion for them, because they were like sheep without a shepherd; and he began to teach them many things. 35 When it grew late, his disciples came to him and said, “This is a deserted place, and the hour is now very late; 36 send them away so that they may go into the surrounding country and villages and buy something for themselves to eat.” 37 But he answered them, “You give them something to eat.” They said to him, “Are we to go and buy two hundred denarii[i] worth of bread, and give it to them to eat?” 38 And he said to them, “How many loaves have you? Go and see.” When they had found out, they said, “Five, and two fish.” 39 Then he ordered them to get all the people to sit down in groups on the green grass. 40 So they sat down in groups of hundreds and of fifties. 41 Taking the five loaves and the two fish, he looked up to heaven, and blessed and broke the loaves, and gave them to his disciples to set before the people; and he divided the two fish among them all. 42 And all ate and were filled; 43 and they took up twelve baskets full of broken pieces and of the fish. 44 Those who had eaten the loaves numbered five thousand men.
Jesus Walks on the Water
45 Immediately he made his disciples get into the boat and go on ahead to the other side, to Bethsaida, while he dismissed the crowd. 46 After saying farewell to them, he went up on the mountain to pray.
47 When evening came, the boat was out on the sea, and he was alone on the land. 48 When he saw that they were straining at the oars against an adverse wind, he came towards them early in the morning, walking on the sea. He intended to pass them by. 49 But when they saw him walking on the sea, they thought it was a ghost and cried out; 50 for they all saw him and were terrified. But immediately he spoke to them and said, “Take heart, it is I; do not be afraid.” 51 Then he got into the boat with them and the wind ceased. And they were utterly astounded, 52 for they did not understand about the loaves, but their hearts were hardened.
Healing the Sick in Gennesaret
53 When they had crossed over, they came to land at Gennesaret and moored the boat. 54 When they got out of the boat, people at once recognized him, 55 and rushed about that whole region and began to bring the sick on mats to wherever they heard he was. 56 And wherever he went, into villages or cities or farms, they laid the sick in the marketplaces, and begged him that they might touch even the fringe of his cloak; and all who touched it were healed.
Footnotes
- Mark 6:3 Other ancient authorities read son of the carpenter and of Mary
- Mark 6:3 Or stumbled
- Mark 6:14 Gk his
- Mark 6:14 Other ancient authorities read He was
- Mark 6:17 Gk he
- Mark 6:20 Other ancient authorities read he did many things
- Mark 6:22 Other ancient authorities read the daughter of Herodias herself
- Mark 6:27 Gk his
- Mark 6:37 The denarius was the usual day’s wage for a laborer
Marco 6
Nuova Riveduta 2006
Gesù a Nazaret
6 (A)Poi partì di là e andò nel suo paese e i suoi discepoli lo seguirono.
2 Venuto il sabato, si mise a insegnare nella sinagoga; molti, udendolo, si stupivano e dicevano: «Da dove gli vengono queste cose? Che sapienza è questa che gli è data? E che cosa sono queste opere potenti fatte per mano sua? 3 Non è questi il falegname, il figlio di Maria, e il fratello di Giacomo, di Iose, di Giuda e di Simone? Le sue sorelle non stanno qui da noi?» E si scandalizzavano a causa di lui.
4 Ma Gesù diceva loro: «Nessun profeta è disprezzato se non nella sua patria, fra i suoi parenti e in casa sua». 5 E non vi poté fare alcuna opera potente, ad eccezione di pochi malati a cui impose le mani e li guarì. 6 E si meravigliava della loro incredulità.
La missione dei dodici apostoli
(B)E andava in giro per i villaggi, insegnando.
7 Poi chiamò a sé i dodici e cominciò a mandarli a due a due; e diede loro potere sugli spiriti immondi. 8 Comandò loro di non prendere niente per il viaggio; né pane, né sacca, né denaro nella cintura, ma soltanto un bastone; 9 di calzare i sandali e di non indossare due tuniche.
10 Diceva loro: «Dovunque sarete entrati in una casa, trattenetevi lì finché non ve ne andiate da quel luogo; 11 e se in qualche luogo non vi ricevono[a] né vi ascoltano, andando via scuotetevi la polvere dai piedi come testimonianza contro di loro [. In verità vi dico che, nel giorno del giudizio, la sorte di Sodoma e Gomorra sarà più tollerabile di quella di tale città]».
12 E, partiti, predicavano alla gente di ravvedersi; 13 scacciavano molti demòni, ungevano d’olio molti infermi e li guarivano.
Martirio di Giovanni il battista
14 (C)Il re Erode udì parlare di Gesù, perché il suo nome era diventato ben conosciuto. Alcuni dicevano[b]: «Giovanni il battista è risuscitato dai morti; è per questo che agiscono in lui le potenze miracolose». 15 Altri invece dicevano: «È Elia!» E altri: «È un profeta come quelli di una volta[c]». 16 Ma Erode, udito ciò, diceva: «Giovanni, che io ho fatto decapitare, lui è risuscitato [dai morti]!»
17 Poiché Erode aveva fatto arrestare Giovanni e lo aveva fatto incatenare in prigione a motivo di Erodiade, moglie di Filippo suo fratello, che egli, Erode, aveva sposata. 18 Giovanni infatti gli diceva: «Non ti è lecito tenere la moglie di tuo fratello!» 19 Perciò Erodiade gli serbava rancore e voleva farlo morire, ma non poteva. 20 Infatti Erode aveva soggezione di Giovanni, sapendo che era uomo giusto e santo, e lo proteggeva; dopo averlo udito era molto perplesso[d] e lo ascoltava volentieri.
21 Ma venne un giorno opportuno quando Erode, al suo compleanno, fece un convito ai grandi della sua corte, agli ufficiali e ai notabili della Galilea. 22 La figlia della stessa Erodiade entrò e ballò, e piacque a Erode e ai commensali. Il re disse alla ragazza: «Chiedimi quello che vuoi e te lo darò». 23 E le giurò: «Ti darò quel che mi chiederai, fino alla metà del mio regno». 24 Costei, uscita, domandò a sua madre: «Che chiederò?» La madre disse: «La testa di Giovanni il battista». 25 E, ritornata in fretta dal re, gli fece questa richiesta: «Voglio che sul momento tu mi dia, su un piatto, la testa di Giovanni il battista». 26 Il re ne fu molto rattristato; ma, a motivo dei giuramenti fatti e dei commensali, non volle dirle di no; 27 e il re mandò subito una guardia con l’ordine di portargli la testa di Giovanni. 28 La guardia andò, lo decapitò nella prigione e portò la testa su un piatto; la diede alla ragazza e la ragazza la diede a sua madre. 29 I discepoli di Giovanni, udito questo, andarono, ne presero il cadavere e lo deposero in un sepolcro.
Moltiplicazione dei pani per cinquemila uomini
30 (D)Gli apostoli si riunirono attorno a Gesù e gli riferirono tutto quello che avevano fatto e insegnato. 31 Ed egli disse loro: «Venitevene ora in disparte, in un luogo solitario, e riposatevi un poco». Difatti era tanta la gente che andava e veniva, che essi non avevano neppure il tempo di mangiare.
32 Partirono dunque con la barca per andare in un luogo solitario in disparte. 33 Molti li videro partire[e] e li riconobbero[f]; e da tutte le città accorsero a piedi e giunsero là prima di loro [e si strinsero intorno a lui]. 34 Com’egli fu sbarcato[g], vide una gran folla e ne ebbe compassione, perché erano come pecore che non hanno pastore; e si mise a insegnare loro molte cose.
35 Essendo già tardi, i suoi discepoli gli si accostarono e gli dissero: «Questo luogo è deserto ed è già tardi; 36 lasciali andare, affinché vadano per le campagne e per i villaggi dei dintorni e si comprino qualcosa da mangiare[h]». 37 Ma egli rispose loro: «Date loro voi da mangiare». Ed essi a lui: «Andremo noi a comprare del pane per duecento denari e daremo loro da mangiare?» 38 Egli domandò loro: «Quanti pani avete? Andate a vedere». Essi si accertarono e risposero: «Cinque, e due pesci». 39 Allora egli comandò loro di farli accomodare tutti a gruppi sull’erba verde; 40 e si sedettero per gruppi di cento e di cinquanta. 41 Poi Gesù prese i cinque pani e i due pesci e, alzati gli occhi verso il cielo, benedisse e spezzò i pani, e li dava ai {suoi} discepoli affinché li distribuissero alla gente; e divise pure i due pesci fra tutti. 42 Tutti mangiarono e furono sazi, 43 e si raccolsero dodici ceste piene di pezzi di pane e di resti dei pesci. 44 Quelli che avevano mangiato {i pani} erano[i] cinquemila uomini.
Gesù cammina sul mare
45 (E)Subito dopo, Gesù obbligò i suoi discepoli a salire sulla barca e a precederlo sull’altra riva, verso Betsaida, mentre egli avrebbe congedato la folla. 46 Preso commiato, se ne andò sul monte a pregare.
47 Fattosi sera, la barca era in mezzo al mare ed egli era solo a terra. 48 Vedendo i discepoli che si affannavano a remare perché il vento era loro contrario, verso la quarta vigilia[j] della notte, andò incontro a loro camminando sul mare; e voleva oltrepassarli, 49 ma essi, vedendolo camminare sul mare, pensarono che fosse un fantasma e gridarono; 50 perché tutti lo videro e ne furono sconvolti. Ma subito egli parlò loro e disse: «Coraggio, sono io[k]; non abbiate paura!» 51 Salì sulla barca con loro e il vento si calmò; ed essi erano {profondamente} stupiti in se stessi [e si meravigliarono], 52 perché non avevano capito il fatto dei pani, anzi il loro cuore era indurito[l].
Gesù guarisce i malati di Gennesaret
53 (F)Passati all’altra riva, vennero a Gennesaret e scesero a terra. 54 Come furono sbarcati, subito la gente, riconosciutolo, 55 corse per tutto il paese e cominciarono a portare i malati sui lettucci, dovunque si sentiva dire che egli si trovasse. 56 Dovunque egli giungeva, in villaggi, città o campagne, portavano gli infermi nelle piazze e lo pregavano che li lasciasse toccare almeno il lembo della sua veste. E tutti quelli che lo toccavano erano guariti.
Footnotes
- Marco 6:11 TR e M e se alcuni non vi ricevono…
- Marco 6:14 TR e M perché il suo nome era diventato ben conosciuto, e diceva:…
- Marco 6:15 È un profeta… di una volta, lett. è un profeta come uno dei profeti; TR È un profeta, o come uno dei profeti.
- Marco 6:20 TR e M dopo averlo udito, faceva molte cose e…
- Marco 6:33 TR La folla li vide partire…
- Marco 6:33 TR e M e molti lo riconobbero.
- Marco 6:34 TR e M Come Gesù fu sbarcato…
- Marco 6:36 TR e M si comprino del pane, perché non hanno da mangiare.
- Marco 6:44 TR erano circa…
- Marco 6:48 Vd. nota a Mt 14:25.
- Marco 6:50 Sono io, lett. Io sono (vd. Es 3:14; Gv 8:58).
- Marco 6:52 TR e M essendo il loro cuore indurito.
Markus 6
Schlachter 2000
Der Unglaube der Einwohner von Nazareth
6 Und er zog von dort weg und kam in seine Vaterstadt[a]; und seine Jünger folgten ihm nach.
2 Und als der Sabbat kam, fing er an, in der Synagoge zu lehren; und viele, die zuhörten, erstaunten und sprachen: Woher hat dieser solches? Und was ist das für eine Weisheit[b], die ihm gegeben ist, dass sogar solche Wundertaten durch seine Hände geschehen?
3 Ist dieser nicht der Zimmermann, der Sohn der Maria, der Bruder von Jakobus und Joses und Judas und Simon? Und sind nicht seine Schwestern hier bei uns? Und sie nahmen Anstoß an ihm.
4 Jesus aber sprach zu ihnen: Ein Prophet ist nirgends verachtet außer in seiner Vaterstadt und bei seinen Verwandten und in seinem Haus!
5 Und er konnte dort kein Wunder tun, außer dass er wenigen Kranken die Hände auflegte und sie heilte.
6 Und er verwunderte sich wegen ihres Unglaubens. Und er zog durch die Dörfer ringsumher und lehrte.
Die Aussendung der zwölf Apostel
7 Und er rief die Zwölf zu sich und begann, sie je zwei und zwei auszusenden, und gab ihnen Vollmacht über die unreinen Geister.
8 Und er befahl ihnen, sie sollten nichts auf den Weg nehmen als nur einen Stab; keine Tasche, kein Brot, kein Geld im Gürtel;
9 sie sollten aber Sandalen an den Füßen tragen und nicht zwei Hemden anziehen.
10 Und er sprach zu ihnen: Wo immer ihr in ein Haus eintretet, da bleibt, bis ihr von dort weggeht.
11 Und von allen, die euch nicht aufnehmen noch hören wollen, zieht fort und schüttelt den Staub von euren Füßen, ihnen zum Zeugnis. Wahrlich, ich sage euch: Es wird Sodom und Gomorra erträglicher gehen am Tag des Gerichts als jener Stadt!
12 Und sie gingen und verkündigten, man solle Buße tun,
13 und trieben viele Dämonen aus und salbten viele Kranke mit Öl und heilten sie.
Die Enthauptung Johannes des Täufers
14 Und der König Herodes[c] hörte das (denn sein Name wurde bekannt), und er sprach: Johannes der Täufer ist aus den Toten auferstanden; darum wirken auch die Wunderkräfte in ihm!
15 Andere sagten: Er ist Elia; wieder andere aber sagten: Er ist ein Prophet, oder wie einer der Propheten.
16 Als das Herodes hörte, sprach er: Er ist Johannes, den ich enthauptet habe; der ist aus den Toten auferstanden!
17 Denn er, Herodes, hatte ausgesandt und Johannes ergreifen und ihn im Gefängnis binden lassen wegen Herodias, der Frau seines Bruders Philippus, weil er sie zur Frau genommen hatte.
18 Denn Johannes hatte zu Herodes gesagt: Es ist dir nicht erlaubt, die Frau deines Bruders zu haben!
19 Herodias aber stellte ihm nach und wollte ihn töten; und sie konnte es nicht,
20 denn Herodes fürchtete den Johannes, weil er wusste, dass er ein gerechter und heiliger Mann war, und er bewachte ihn, und er gehorchte ihm in manchem und hörte ihn gern.
21 Als aber ein gelegener Tag kam, als Herodes seinen Großen und Obersten und den Vornehmsten von Galiläa an seinem Geburtstag ein Gastmahl gab,
22 da trat die Tochter der Herodias herein und tanzte. Und weil sie dem Herodes und denen, die mit ihm zu Tisch saßen, gefiel, sprach der König zu dem Mädchen: Bitte von mir, was du willst, so will ich es dir geben!
23 Und er schwor ihr: Was du auch von mir erbitten wirst, das will ich dir geben, bis zur Hälfte meines Königreichs!
24 Sie aber ging hinaus und sprach zu ihrer Mutter: Was soll ich erbitten? Diese aber sprach: Das Haupt Johannes des Täufers!
25 Und sogleich ging sie rasch zum König hinein, bat und sprach: Ich will, dass du mir jetzt gleich auf einer Schüssel das Haupt Johannes des Täufers gibst!
26 Da wurde der König sehr betrübt; doch um des Eides und um derer willen, die mit ihm zu Tisch saßen, wollte er sie nicht abweisen.
27 Und der König schickte sogleich einen von der Wache hin und befahl, dass sein Haupt gebracht werde.
28 Dieser aber ging hin und enthauptete ihn im Gefängnis und brachte sein Haupt auf einer Schüssel und gab es dem Mädchen, und das Mädchen gab es seiner Mutter.
29 Und als seine Jünger es hörten, kamen sie und nahmen seinen Leichnam und legten ihn in ein Grab.
Die Speisung der Fünftausend
30 Und die Apostel versammelten sich bei Jesus und verkündeten ihm alles, was sie getan und was sie gelehrt hatten.
31 Und er sprach zu ihnen: Kommt ihr allein abseits an einen einsamen Ort und ruht ein wenig! Denn es waren viele, die gingen und kamen, und sie hatten nicht einmal Zeit zu essen.
32 Und sie fuhren allein zu Schiff an einen einsamen Ort.
33 Und die Leute sahen sie wegfahren, und viele erkannten ihn; und sie liefen aus allen Städten zu Fuß dort zusammen und kamen ihnen zuvor und versammelten sich bei ihm.
34 Und als Jesus ausstieg, sah er eine große Volksmenge; und er hatte Erbarmen mit ihnen, denn sie waren wie Schafe, die keinen Hirten haben. Und er fing an, sie vieles zu lehren.
35 Und als nun der Tag fast vergangen war, traten seine Jünger zu ihm und sagten: Dieser Ort ist einsam, und der Tag ist fast vergangen.
36 Entlasse sie, damit sie in die Höfe und Dörfer ringsumher gehen und sich Brot kaufen; denn sie haben nichts zu essen.
37 Er aber antwortete und sprach zu ihnen: Gebt ihr ihnen zu essen! Und sie sprachen zu ihm: Sollen wir hingehen und für 200 Denare Brot kaufen und ihnen zu essen geben?
38 Er aber sprach zu ihnen: Wie viele Brote habt ihr? Geht hin und seht nach! Und als sie es erkundet hatten, sprachen sie: Fünf, und zwei Fische.
39 Und er befahl ihnen, dass sich alle in Gruppen ins grüne Gras setzen sollten.
40 Und sie setzten sich gruppenweise, zu hundert und zu fünfzig.
41 Und er nahm die fünf Brote und die zwei Fische, blickte zum Himmel auf und dankte, brach die Brote und gab sie seinen Jüngern, damit sie ihnen austeilten; auch die zwei Fische teilte er unter alle.
42 Und sie aßen alle und wurden satt.
43 Und sie hoben zwölf Körbe voll an Brocken auf, und auch von den Fischen.
44 Und die, welche die Brote gegessen hatten, waren etwa 5 000 Männer.
Jesus geht auf dem See. Heilungen in Genezareth
45 Und sogleich nötigte er seine Jünger, in das Schiff zu steigen und ans jenseitige Ufer, nach Bethsaida, vorauszufahren, bis er die Volksmenge entlassen hatte.
46 Und nachdem er sie verabschiedet hatte, ging er auf einen Berg, um zu beten.
47 Und als es Abend geworden war, befand sich das Schiff mitten auf dem See und er allein auf dem Land.
48 Und er sah, dass sie beim Rudern Not litten; denn der Wind stand ihnen entgegen. Und um die vierte Nachtwache kommt er zu ihnen, auf dem See gehend; und er wollte bei ihnen vorübergehen.
49 Als sie ihn aber auf dem See gehen sahen, meinten sie, es sei ein Gespenst, und schrien.
50 Denn sie sahen ihn alle und erschraken. Und sogleich redete er mit ihnen und sprach zu ihnen: Seid getrost, ich bin"s; fürchtet euch nicht!
51 Und er stieg zu ihnen in das Schiff, und der Wind legte sich. Und sie erstaunten bei sich selbst über die Maßen und verwunderten sich.
52 Denn sie waren nicht verständig geworden durch die Brote; denn ihr Herz war verhärtet.
53 Und als sie hinübergefahren waren, kamen sie zum Land Genezareth und legten dort an.
54 Und als sie aus dem Schiff traten, erkannten die Leute ihn sogleich,
55 durchliefen die ganze umliegende Gegend und fingen an, die Kranken auf den Liegematten dorthin zu tragen, wo sie hörten, dass er sei.
56 Und wo er in Dörfer oder Städte oder Gehöfte einkehrte, da legten sie die Kranken auf die freien Plätze und baten ihn, dass sie nur den Saum seines Gewandes[d] anrühren dürften. Und alle, die ihn anrührten, wurden gesund.
Márk 6
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus Názáretben(A)
6 Jézus ezután a tanítványaival együtt a saját városába ment. 2 Amikor elérkezett a szombat ünnepe, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallották, és nagyon elcsodálkoztak rajta: „Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség ez? Hogyan képes ilyen csodákat tenni? 3 Hiszen ez csak egy ácsmester, a Mária fia! Nem ő a Jakab, József, Júdás és Simon testvére?! A húgai is itt élnek köztünk!” Ezért elutasították és elfordultak tőle.
4 Jézus ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak éppen a saját városában, a rokonai között, és a családjában nem.” 5 Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket. 6 Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek.
Ezután végigjárta a környék falvait, és azokban tanított.
A tizenkét apostol kiküldése(B)
7 Ezután Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és kettesével kiküldte őket. Hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött. 8 Meghagyta, hogy a vándorbot kivételével semmit se vigyenek magukkal az útra: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 9 Csak azt a sarut és ruhát viseljék, ami rajtuk van, és ne vigyenek tartalékot semmiből. 10 Ezt mondta nekik: „Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg el nem hagyjátok a várost! 11 Ha valahol nem fogadnak szívesen, vagy nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és még a port is verjétek le a lábatokról![a] Ez bizonyíték lesz majd ellenük.”
12 A tanítványok ezután elindultak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és egész életüket. 13 Sok gonosz szellemet kiűztek az emberekből, sok beteget pedig megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
Kinek tartották az emberek Jézust(C)
14 Jézus híre mindenfelé elterjedt, és Heródes király is hallott róla, hogy sokan így vélekednek: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János, aki feltámadt a halálból. Ezért tud ilyen nagy csodákat tenni.”
15 Mások viszont azt mondták: „Ez az ember Illés.”
Voltak, akik úgy vélekedtek: „Ez az ember próféta. Olyan, mint a régi nagy próféták voltak.”
16 Heródes maga ezt gondolta: „Biztosan Bemerítő János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem.”
Bemerítő János halála
17 Korábban ugyanis Heródes adott parancsot arra, hogy Bemerítő Jánost fogják el, és zárják börtönbe. Heródiás kedvéért tette ezt, aki korábban Heródes testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Heródes feleségül vette Heródiást, 18 annak ellenére, hogy János figyelmeztette: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned a testvéred feleségével.” 19 Emiatt Heródiás gyűlölte Jánost, és meg akarta öletni, de nem talált rá módot. 20 Heródes ugyanis tisztelte Bemerítő Jánost, és félt tőle, mert tudta, hogy igaz és szent ember, ezért megvédte. Igaz, gyakran zavarba jött attól, amit János mondott, mégis szívesen hallgatta őt.
21 Egyszer eljött az alkalmas idő Heródiás számára. Heródes a születésnapján lakomára hívta a főembereit, a hadsereg vezetőit és Galilea előkelőit. 22 Az ünnepségen Heródiás lánya táncolt a vendégek előtt. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy Heródes azt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, megjutalmazlak vele!” 23 Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, neked adom, akár a királyságom felét is!”
24 A lány kiment, és az anyját kérdezte: „Mit kérjek?” Heródiás ezt válaszolta: „Bemerítő János fejét!”
25 A lány sietve visszatért a királyhoz, és így felelt: „Az a kívánságom, hogy most azonnal add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”
26 A király nagyon elszomorodott, de mivel megesküdött, hogy teljesíti a lány kérését, és mivel ezt a vendégek is hallották, nem akarta visszautasítani. 27 Nyomban elküldte a hóhért, hogy hozza el János fejét. Az el is ment, és lefejezte Jánost a börtönben. 28 Egy tálon behozta János fejét, és átadta a lánynak, ő meg az anyjához vitte. 29 Amikor János tanítványai ezt megtudták, elvitték János holttestét, és egy sziklasírba temették.
Jézus enni ad több, mint ötezer embernek(D)
30 Ezután visszatértek Jézushoz az apostolok, és beszámoltak mindenről, amit tettek és tanítottak. 31 Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis akkora volt a tömeg és a jövés-menés, hogy még enni sem maradt idejük.
32 Így tehát Jézus és a tanítványai beszálltak egy bárkába, és elvonultak egy csendes helyre. 33 Azonban sokan észrevették, hogy elindultak, és felismerték őket. A környező városokból nagyon sokan összegyűltek, és a tó partján oda futottak, ahová Jézus akart menni. Így az emberek előbb értek oda, mint ők. 34 Amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt sokaságot, és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre.
35 Mikor már későre járt az idő, a tanítványai Jézushoz fordultak, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár. 36 Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”
37 De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!”
„Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.
38 „Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta Jézus.
Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”
39 Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe, csoportonként. 40 Le is telepedtek ötvenes vagy százas csoportokban. 41 Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is. 42 Mindannyian ettek, és jól is laktak. 43 Végül összeszedték a maradékot: 12 kosarat töltöttek meg a kenyérdarabokkal, és ezen felül még a halakból is maradt. 44 A sokaságban, amely így jóllakott, körülbelül 5 000 férfi volt.
Jézus a vízen jár(E)
45 Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket. 46 Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47 Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton. 48 Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük. 49 Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. 50 Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!” 51 Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek. 52 Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.
Betegeket gyógyít Genezáretben(F)
53 Miután átkeltek a tavon, Genezáretben kötöttek ki. 54 Amint kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal felismerték Jézust. 55 Amikor ugyanis meghallották, hogy valahol megjelent, mindenhonnan odasiettek, hogy hozzá vigyék a hordágyakon fekvő betegeket. 56 Bárhová is ment — falvakba, városokba vagy tanyákra — az emberek kitették betegeiket a piactérre, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik pedig megérintették őt, meg is gyógyultak.
Footnotes
- Márk 6:11 még… lábatokról Így fejezik ki, hogy megszakítanak velük minden kapcsolatot.
Marc 6
La Bible du Semeur
Jésus rejeté à Nazareth(A)
6 Jésus partit de là et retourna dans la ville dont il était originaire[a], accompagné de ses disciples. 2 Le jour du sabbat, il se mit à enseigner dans la synagogue.
Beaucoup de ses auditeurs furent très étonnés : D’où tient-il cela ? disaient-ils. Qui lui a donné cette sagesse ? D’où lui vient le pouvoir d’accomplir tous ces miracles ? 3 N’est-il pas le charpentier, le fils de Marie, le frère de Jacques, de Joseph, de Jude et de Simon ? Ses sœurs ne vivent-elles pas ici parmi nous ?
Et voilà pourquoi ils trouvaient en lui un obstacle à la foi.
4 Alors Jésus leur dit : C’est seulement dans sa patrie, dans sa parenté et dans sa famille que l’on refuse d’honorer un prophète.
5 Il ne put accomplir là aucun miracle, sinon pour quelques malades à qui il imposa les mains et qu’il guérit. 6 Il fut étonné de leur incrédulité.
L’envoi des Douze(B)
Jésus parcourait les villages des alentours pour y donner son enseignement. 7 Il appela les Douze et les envoya en mission deux par deux, en leur donnant autorité sur les esprits mauvais. 8 Il leur recommanda de ne rien emporter pour la route, sauf un bâton.
Il leur dit : Ne prenez ni provisions ni sac, ni argent dans votre ceinture. 9 Mettez des sandales à vos pieds et n’emportez pas de tunique de rechange. 10 Dans la maison où vous entrerez, restez jusqu’à votre départ. 11 Et si, dans une ville, on ne veut ni vous recevoir ni vous écouter, partez de là en secouant la poussière de vos sandales[b] : cela constituera un témoignage contre eux.
12 Ils partirent donc et proclamèrent qu’il fallait changer profondément. 13 Ils chassaient aussi beaucoup de démons et guérissaient de nombreux malades en les oignant d’huile.
Hérode et Jean-Baptiste(C)
14 Le roi Hérode[c] entendit parler de Jésus, car sa réputation se répandait partout.
On disait de Jésus : C’est Jean-Baptiste qui est ressuscité ! C’est pour cela qu’il détient le pouvoir de faire des miracles.
15 D’autres disaient : C’est Elie.
D’autres encore : C’est un prophète comme il y en avait autrefois.
16 De son côté, Hérode, qui entendait tout cela, se disait : C’est celui que j’ai fait décapiter, c’est Jean, et il est ressuscité !
(Mt 14.3-12 ; Lc 3.19-20)
17 En effet, Hérode avait fait arrêter Jean, l’avait fait enchaîner et jeter en prison, à cause d’Hérodiade, la femme de Philippe, son demi-frère, qu’il avait épousée[d].
18 Car Jean disait à Hérode : Tu n’as pas le droit de prendre la femme de ton frère.
19 Hérodiade, furieuse contre lui, cherchait à le faire mourir, mais elle n’y parvenait pas, 20 car Hérode craignait Jean. Il savait que c’était un homme juste et saint. Il le protégeait donc. Quand il l’entendait parler, il en restait fort perplexe. Et pourtant, il aimait l’entendre.
21 Un jour cependant, Hérodiade trouva une occasion favorable, lors de l’anniversaire d’Hérode. Celui-ci organisa ce jour-là une grande fête à laquelle il invita les hauts dignitaires de sa cour, les officiers supérieurs et les notables de la Galilée. 22 Au cours du banquet, la fille d’Hérodiade[e] entra dans la salle : elle dansa, Hérode et ses invités étaient sous son charme. Le roi dit alors à la jeune fille : Demande-moi ce que tu voudras et je te le donnerai. 23 Il alla même jusqu’à lui faire ce serment : Tout ce que tu me demanderas, je te le donnerai, même si c’est la moitié de mon royaume.
24 Elle sortit pour prendre conseil auprès de sa mère : Que vais-je lui demander ?
– La tête de Jean-Baptiste, lui répondit celle-ci.
25 Aussitôt la jeune fille se hâta de retourner auprès du roi pour lui exprimer son vœu en ces termes : Je veux que, tout de suite, tu me donnes sur un plat la tête de Jean-Baptiste.
26 Le roi en fut consterné, mais à cause de son serment et de ses invités, il ne voulut pas le lui refuser. 27 Il envoya donc aussitôt un garde en lui ordonnant de rapporter la tête de Jean. Celui-ci s’en alla décapiter Jean dans la prison. 28 Il apporta la tête sur un plat et la remit à la jeune fille, et celle-ci la donna à sa mère. 29 Lorsque les disciples de Jean apprirent ce qui s’était passé, ils vinrent prendre son corps pour l’ensevelir dans un tombeau.
Les apôtres rentrent de mission(D)
30 A leur retour, les apôtres se réunirent auprès de Jésus et lui rendirent compte de tout ce qu’ils avaient fait, et de tout ce qu’ils avaient enseigné.
31 Alors il leur dit : Venez avec moi, dans un endroit isolé, et vous prendrez un peu de repos.
Il y avait effectivement beaucoup de monde qui allait et venait et ils ne trouvaient même pas le temps de manger. 32 Ils partirent donc dans le bateau pour aller à l’écart dans un endroit désert.
Avec cinq pains et deux poissons(E)
33 Mais beaucoup les virent s’en aller et les reconnurent. De toutes les bourgades, on accourut à pied, et on les devança à l’endroit où ils se rendaient. 34 Aussi, quand Jésus descendit du bateau, il vit une foule nombreuse. Il fut pris de compassion pour eux parce qu’ils étaient comme des brebis sans berger ; alors il se mit à enseigner longuement.
35 Il se faisait déjà tard. Ses disciples s’approchèrent de lui et lui dirent : Cet endroit est désert, et il est déjà tard. 36 Renvoie donc ces gens pour qu’ils aillent dans les hameaux et les villages des environs s’acheter de quoi manger.
37 Mais Jésus leur répondit : Donnez-leur vous-mêmes à manger !
Ils lui demandèrent : Faut-il que nous allions acheter pour deux cents pièces d’argent[f] de pain, et que nous le leur donnions à manger ?
38 Jésus reprit : Combien avez-vous de pains ? Allez voir !
Ils allèrent se renseigner et revinrent lui dire : Il y en a cinq, et deux poissons.
39 Alors il leur ordonna de faire asseoir la foule par groupes sur l’herbe verte. 40 Les gens s’installèrent par terre, par rangées de cent et de cinquante. 41 Jésus prit les cinq pains et les deux poissons, leva les yeux vers le ciel, prononça la prière de bénédiction ; il partagea les pains, et les donna aux disciples pour qu’ils les distribuent à la foule. Il partagea aussi les deux poissons entre tous. 42 Tout le monde mangea à satiété. 43 On ramassa les morceaux de pain qui restaient. Il y en eut douze paniers pleins. Il restait aussi des poissons. 44 Or, ceux qui avaient mangé ces pains étaient au nombre de cinq mille hommes.
Jésus marche sur les eaux(F)
45 Aussitôt après, Jésus pressa ses disciples de remonter dans le bateau pour qu’ils le précèdent de l’autre côté du lac, vers Bethsaïda, pendant que lui-même renverrait la foule. 46 Après l’avoir congédiée, il se rendit sur une colline pour prier.
47 A la tombée de la nuit, le bateau se trouvait au milieu du lac et Jésus était resté seul à terre. 48 Il vit que ses disciples avaient beaucoup de mal à ramer, car le vent leur était contraire. Vers la fin de la nuit, il se dirigea vers eux en marchant sur les eaux du lac. Il voulait les dépasser. 49 Mais quand ils le virent marcher ainsi sur l’eau, ils crurent que c’était un fantôme et se mirent à pousser des cris. 50 En effet, tous l’avaient aperçu et étaient pris de panique.
Aussitôt, il se mit à leur parler : Rassurez-vous, leur dit-il, c’est moi, n’ayez pas peur !
51 Puis il monta auprès d’eux dans le bateau. Le vent tomba. Ils en furent frappés de stupeur. 52 Car ils n’avaient pas compris ce qui s’était passé au sujet des pains. Leur intelligence était aveuglée.
Des guérisons à Génésareth(G)
53 La traversée achevée, ils touchèrent terre à Génésareth[g] où ils amarrèrent leur bateau. 54 Comme ils en descendaient, les gens reconnurent aussitôt Jésus et 55 parcoururent toute la région pour annoncer sa venue. Ils lui amenaient les malades sur des brancards, dès qu’ils apprenaient son arrivée quelque part. 56 Partout où il se rendait, dans les villages, les villes, les campagnes, ils apportaient les malades sur les places publiques et le suppliaient de leur permettre de toucher ne serait-ce que la frange de son vêtement[h]. Et tous ceux qui la touchaient étaient guéris.
Footnotes
- 6.1 C’est-à-dire Nazareth, en Galilée.
- 6.11 Voir note Mt 10.14.
- 6.14 C’est-à-dire Hérode Antipas.
- 6.17 Hérode Philippe vivait à Rome. Antipas avait répudié sa femme pour épouser Hérodiade, femme de Philippe.
- 6.22 Certains manuscrits ont : sa fille Hérodiade.
- 6.37 Il s’agit de deniers. Le denier était le salaire normal d’une journée de travail.
- 6.53 Génésareth : voir note Mt 14.34.
- 6.56 Le vêtement de dessus que portaient les Juifs était bordé de franges, selon Dt 22.12.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.