Mark 15
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jesus before Pilate
15 As soon as it was morning, the chief priests held a consultation with the elders and scribes and the whole council. They bound Jesus, led him away, and handed him over to Pilate. 2 Pilate asked him, “Are you the King of the Jews?” He answered him, “You say so.” 3 Then the chief priests accused him of many things. 4 Pilate asked him again, “Have you no answer? See how many charges they bring against you.” 5 But Jesus made no further reply, so that Pilate was amazed.
Pilate Hands Jesus over to Be Crucified
6 Now at the festival he used to release a prisoner for them, anyone for whom they asked. 7 Now a man called Barabbas was in prison with the rebels who had committed murder during the insurrection. 8 So the crowd came and began to ask Pilate to do for them according to his custom. 9 Then he answered them, “Do you want me to release for you the King of the Jews?” 10 For he realized that it was out of jealousy that the chief priests had handed him over. 11 But the chief priests stirred up the crowd to have him release Barabbas for them instead. 12 Pilate spoke to them again, “Then what do you wish me to do[a] with the man you call[b] the King of the Jews?” 13 They shouted back, “Crucify him!” 14 Pilate asked them, “Why, what evil has he done?” But they shouted all the more, “Crucify him!” 15 So Pilate, wishing to satisfy the crowd, released Barabbas for them; and after flogging Jesus, he handed him over to be crucified.
The Soldiers Mock Jesus
16 Then the soldiers led him into the courtyard of the palace (that is, the governor’s headquarters[c]); and they called together the whole cohort. 17 And they clothed him in a purple cloak; and after twisting some thorns into a crown, they put it on him. 18 And they began saluting him, “Hail, King of the Jews!” 19 They struck his head with a reed, spat upon him, and knelt down in homage to him. 20 After mocking him, they stripped him of the purple cloak and put his own clothes on him. Then they led him out to crucify him.
The Crucifixion of Jesus
21 They compelled a passer-by, who was coming in from the country, to carry his cross; it was Simon of Cyrene, the father of Alexander and Rufus. 22 Then they brought Jesus[d] to the place called Golgotha (which means the place of a skull). 23 And they offered him wine mixed with myrrh; but he did not take it. 24 And they crucified him, and divided his clothes among them, casting lots to decide what each should take.
25 It was nine o’clock in the morning when they crucified him. 26 The inscription of the charge against him read, “The King of the Jews.” 27 And with him they crucified two bandits, one on his right and one on his left.[e] 29 Those who passed by derided[f] him, shaking their heads and saying, “Aha! You who would destroy the temple and build it in three days, 30 save yourself, and come down from the cross!” 31 In the same way the chief priests, along with the scribes, were also mocking him among themselves and saying, “He saved others; he cannot save himself. 32 Let the Messiah,[g] the King of Israel, come down from the cross now, so that we may see and believe.” Those who were crucified with him also taunted him.
The Death of Jesus
33 When it was noon, darkness came over the whole land[h] until three in the afternoon. 34 At three o’clock Jesus cried out with a loud voice, “Eloi, Eloi, lema sabachthani?” which means, “My God, my God, why have you forsaken me?”[i] 35 When some of the bystanders heard it, they said, “Listen, he is calling for Elijah.” 36 And someone ran, filled a sponge with sour wine, put it on a stick, and gave it to him to drink, saying, “Wait, let us see whether Elijah will come to take him down.” 37 Then Jesus gave a loud cry and breathed his last. 38 And the curtain of the temple was torn in two, from top to bottom. 39 Now when the centurion, who stood facing him, saw that in this way he[j] breathed his last, he said, “Truly this man was God’s Son!”[k]
40 There were also women looking on from a distance; among them were Mary Magdalene, and Mary the mother of James the younger and of Joses, and Salome. 41 These used to follow him and provided for him when he was in Galilee; and there were many other women who had come up with him to Jerusalem.
The Burial of Jesus
42 When evening had come, and since it was the day of Preparation, that is, the day before the sabbath, 43 Joseph of Arimathea, a respected member of the council, who was also himself waiting expectantly for the kingdom of God, went boldly to Pilate and asked for the body of Jesus. 44 Then Pilate wondered if he were already dead; and summoning the centurion, he asked him whether he had been dead for some time. 45 When he learned from the centurion that he was dead, he granted the body to Joseph. 46 Then Joseph[l] bought a linen cloth, and taking down the body,[m] wrapped it in the linen cloth, and laid it in a tomb that had been hewn out of the rock. He then rolled a stone against the door of the tomb. 47 Mary Magdalene and Mary the mother of Joses saw where the body[n] was laid.
Footnotes
- Mark 15:12 Other ancient authorities read what should I do
- Mark 15:12 Other ancient authorities lack the man you call
- Mark 15:16 Gk the praetorium
- Mark 15:22 Gk him
- Mark 15:27 Other ancient authorities add verse 28, And the scripture was fulfilled that says, “And he was counted among the lawless.”
- Mark 15:29 Or blasphemed
- Mark 15:32 Or the Christ
- Mark 15:33 Or earth
- Mark 15:34 Other ancient authorities read made me a reproach
- Mark 15:39 Other ancient authorities add cried out and
- Mark 15:39 Or a son of God
- Mark 15:46 Gk he
- Mark 15:46 Gk it
- Mark 15:47 Gk it
Marco 15
Nuova Riveduta 2006
Gesù consegnato nelle mani di Pilato
15 (A)La mattina presto i capi dei sacerdoti, con gli anziani, gli scribi e tutto il sinedrio, tenuto consiglio, legarono Gesù, lo portarono via e lo consegnarono a Pilato.
2 Pilato gli domandò: «Sei tu il re dei Giudei?» Gesù gli rispose: «Tu lo dici». 3 I capi dei sacerdoti lo accusavano di molte cose; 4 e Pilato di nuovo lo interrogò dicendo: «Non rispondi nulla? Vedi di quante cose ti accusano![a]» 5 Ma Gesù non rispose più nulla; e Pilato se ne meravigliava.
6 (B)Ad ogni festa egli era solito liberare loro un carcerato, quello che essi domandavano. 7 Vi era allora in prigione un tale, chiamato Barabba, insieme ad alcuni ribelli[b] i quali avevano commesso un omicidio durante una rivolta. 8 E la folla, salita[c], cominciò a chiedere che facesse per loro come era solito fare[d]. 9 E Pilato rispose loro: «Volete che io vi liberi il re dei Giudei?» 10 Perché sapeva che i capi dei sacerdoti glielo avevano consegnato per invidia. 11 Ma i capi dei sacerdoti incitarono la folla perché piuttosto liberasse loro Barabba. 12 Pilato si rivolse di nuovo a loro, dicendo: «Che volete dunque che io faccia di colui che chiamate il re dei Giudei?»[e] 13 Ed essi di nuovo gridarono: «Crocifiggilo!» 14 Pilato disse loro: «Ma che male ha fatto?» Ma essi gridarono più forte che mai: «Crocifiggilo!» 15 Pilato, volendo soddisfare la folla, liberò loro Barabba; e consegnò Gesù, dopo averlo flagellato, perché fosse crocifisso.
16 Allora i soldati lo condussero nel cortile interno, cioè dentro il pretorio, e radunarono tutta la coorte. 17 Lo vestirono di porpora e, dopo aver intrecciata una corona di spine, gliela misero sul capo 18 e cominciarono a salutarlo: «Salve, re dei Giudei!» 19 E gli percuotevano il capo con una canna, gli sputavano addosso e, mettendosi in ginocchio, si prostravano davanti a lui[f]. 20 Dopo averlo schernito, lo spogliarono della porpora, lo rivestirono delle sue vesti e lo condussero fuori per crocifiggerlo.
La crocifissione di Gesù
21 (C)Costrinsero a portare la croce di lui un certo Simone di Cirene, padre di Alessandro e di Rufo, che passava di là tornando dai campi. 22 E condussero Gesù al luogo detto Golgota, che tradotto vuol dire «luogo del teschio». 23 Gli diedero [da bere] del vino mescolato con mirra, ma non ne prese.
24 Poi lo crocifissero e si divisero[g] le sue vesti, tirandole a sorte per sapere quello che ciascuno dovesse prendere. 25 Era l’ora terza[h] quando lo crocifissero.
26 L’iscrizione indicante il motivo della condanna diceva: «Il re dei Giudei».
27 Con lui crocifissero due ladroni, uno alla sua destra e l’altro alla sua sinistra. 28 [E si adempì la Scrittura che dice: «Egli è stato contato fra i malfattori»[i].]
29 (D)Quelli che passavano di là lo insultavano, scuotendo il capo e dicendo: «Eh, tu che distruggi il tempio e lo ricostruisci in tre giorni, 30 salva te stesso e scendi giù dalla croce!» 31 Allo stesso modo anche i capi dei sacerdoti con gli scribi, beffandosi, dicevano l’uno all’altro: «Ha salvato altri e non può salvare se stesso. 32 Il Cristo, il re d’Israele, scenda ora dalla croce, affinché vediamo e crediamo![j]» Anche quelli che erano stati crocifissi con lui lo insultavano.
33 (E)Venuta l’ora sesta[k], si fecero tenebre su tutto il paese[l] fino all’ora nona[m]. 34 All’ora nona Gesù gridò a gran voce [, dicendo]: «Eloì, Eloì, lamà sabactàni?», che, tradotto, vuol dire: «Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato?»[n] 35 Alcuni dei presenti, udito ciò, dicevano: «Chiama Elia!» 36 Uno di loro corse e, dopo aver inzuppato d’aceto una spugna, la pose in cima a una canna e gli diede da bere, dicendo: «Aspettate, vediamo se Elia viene a farlo scendere».
37 Gesù, emesso un gran grido, rese lo spirito.
38 E la cortina del tempio si squarciò in due, da cima a fondo.
39 E il centurione che era lì presente di fronte a Gesù, avendolo visto spirare in quel modo[o], disse: «Veramente quest’uomo era Figlio di Dio!»
40 Vi erano pure delle donne che guardavano da lontano. Tra di loro vi erano anche Maria Maddalena, Maria, madre di Giacomo il minore e di Iose, e Salome[p], 41 che, mentre egli era in Galilea, lo seguivano e lo servivano, e molte altre che erano salite con lui a Gerusalemme.
Il seppellimento di Gesù
42 (F)Essendo già sera (poiché era la Preparazione, cioè la vigilia del sabato), 43 venne Giuseppe d’Arimatea, illustre membro del Consiglio, il quale aspettava anch’egli il regno di Dio; e, fattosi coraggio, si presentò a Pilato e chiese il corpo di Gesù. 44 Pilato si meravigliò che fosse già morto; e, chiamato il centurione, gli domandò se fosse morto da molto tempo; 45 avutane conferma dal centurione, diede il corpo[q] a Giuseppe. 46 Questi, comprato un lenzuolo e tratto Gesù giù dalla croce, lo avvolse nel lenzuolo e lo pose in una tomba scavata nella roccia; poi rotolò una pietra contro l’apertura del sepolcro. 47 E Maria Maddalena e Maria, madre di Iose, stavano a guardare dove veniva messo.
Footnotes
- Marco 15:4 TR e M Vedi quante cose testimoniano contro di te!
- Marco 15:7 TR e M alcuni complici di ribellione.
- Marco 15:8 TR e M E la folla, gridando, cominciò…
- Marco 15:8 TR e M …che facesse per loro come aveva sempre fatto.
- Marco 15:12 Alcuni mss. riportano: Che farò dunque del re dei Giudei?
- Marco 15:19 Si prostravano davanti a lui, altri traducono: lo adoravano.
- Marco 15:24 TR e M Poi, dopo averlo crocifisso, si divisero…
- Marco 15:25 L’ora terza, ovvero le nove del mattino, cfr. Gv 19:14.
- Marco 15:28 +Is 53:12.
- Marco 15:32 M e gli crediamo!
- Marco 15:33 L’ora sesta, ovvero mezzogiorno.
- Marco 15:33 Su tutto il paese, altri traducono: per tutta la terra.
- Marco 15:33 L’ora nona, ovvero le tre del pomeriggio.
- Marco 15:34 +Sl 22:1.
- Marco 15:39 TR e M avendo visto che aveva reso lo spirito gridando in quel modo, disse…
- Marco 15:40 Salome, madre di Giacomo e di Giovanni, i figli di Zebedeo; cfr. Mt 27:56.
- Marco 15:45 Così TR e M; NA il cadavere.
Markus 15
Schlachter 2000
Der Hohe Rat beschließt, Jesus auszuliefern. Jesus vor Pilatus
15 Und gleich in der Frühe fassten die obersten Priester mit den Ältesten und Schriftgelehrten und dem ganzen Hohen Rat einen Beschluss und führten Jesus gebunden hin und lieferten ihn dem Pilatus aus.
2 Und Pilatus fragte ihn: Bist du der König der Juden? Er aber antwortete und sprach zu ihm: Du sagst es!
3 Und die obersten Priester brachten viele Anklagen gegen ihn vor. Er aber antwortete ihnen nichts.
4 Pilatus aber fragte ihn wieder und sprach: Antwortest du nichts? Sieh, wie viele Dinge sie gegen dich aussagen!
5 Jesus aber antwortete nichts mehr, sodass sich Pilatus verwunderte.
Die Verurteilung Jesu durch die Volksmenge
6 Aber anlässlich des Festes pflegte er ihnen einen Gefangenen freizugeben, welchen sie wollten.
7 Es lag aber ein gewisser Barabbas gefangen samt den Mitaufrührern, die im Aufruhr einen Mord begangen hatten.
8 Und die Menge erhob ein Geschrei und fing an, das zu verlangen, was er ihnen jedes Mal gewährt hatte.
9 Pilatus aber antwortete ihnen und sprach: Wollt ihr, dass ich euch den König der Juden freigebe?
10 Denn er wusste, dass die obersten Priester ihn aus Neid ausgeliefert hatten.
11 Aber die obersten Priester wiegelten die Volksmenge auf, dass er ihnen lieber den Barabbas losgeben solle.
12 Und Pilatus antwortete und sprach wiederum zu ihnen: Was wollt ihr nun, dass ich mit dem tue, den ihr König der Juden nennt?
13 Sie aber schrien wiederum: Kreuzige ihn!
14 Und Pilatus sprach zu ihnen: Was hat er denn Böses getan? Da schrien sie noch viel mehr: Kreuzige ihn!
15 Weil nun Pilatus die Menge befriedigen wollte, gab er ihnen den Barabbas frei und übergab Jesus, nachdem er ihn hatte auspeitschen lassen, damit er gekreuzigt werde.
Verspottung und Dornenkrone
16 Da führten ihn die Kriegsknechte hinein in den Hof, das ist das Prätorium[a]; und sie riefen die ganze Schar zusammen,
17 legten ihm einen Purpur[mantel] um, flochten eine Dornenkrone und setzten sie ihm auf.
18 Und sie fingen an, ihn zu grüßen: Sei gegrüßt, König der Juden!
19 Und sie schlugen sein Haupt mit einem Rohr, spuckten ihn an, beugten die Knie und fielen vor ihm nieder.
20 Und nachdem sie ihn verspottet hatten, zogen sie ihm den Purpur[mantel] aus und legten ihm seine eigenen Kleider an. Und sie führten ihn hinaus, um ihn zu kreuzigen.
Die Kreuzigung Jesu
21 Und sie zwangen einen Vorübergehenden, der vom Feld kam, Simon von Kyrene, den Vater von Alexander und Rufus, ihm das Kreuz zu tragen.
22 Und sie brachten ihn auf den Platz Golgatha, das heißt übersetzt »Schädelstätte«.
23 Und sie gaben ihm Myrrhenwein zu trinken, aber er nahm ihn nicht.
24 Und nachdem sie ihn gekreuzigt hatten, teilten sie seine Kleider und warfen das Los darüber, was jeder bekommen sollte.
25 Es war aber die dritte Stunde, als sie ihn kreuzigten.
26 Und die Inschrift, die seine Schuld anzeigte, war darüber geschrieben: »Der König der Juden«.
27 Und mit ihm kreuzigten sie zwei Räuber, einen zu seiner Rechten und einen zu seiner Linken.
28 Da wurde die Schrift erfüllt, die spricht: »Und er ist unter die Gesetzlosen gerechnet worden«.[b]
29 Und die Vorübergehenden lästerten ihn, schüttelten den Kopf und sprachen: Ha, der du den Tempel zerstörst und in drei Tagen aufbaust,
30 rette dich selbst und steige vom Kreuz herab!
31 Gleicherweise spotteten aber auch die obersten Priester untereinander samt den Schriftgelehrten und sprachen: Andere hat er gerettet, sich selbst kann er nicht retten!
32 Der Christus, der König von Israel, steige nun vom Kreuz herab, damit wir sehen und glauben! Auch die, welche mit ihm gekreuzigt wurden, schmähten ihn.
Der Tod Jesu
33 Als aber die sechste Stunde anbrach, kam eine Finsternis über das ganze Land bis zur neunten Stunde.
34 Und um die neunte Stunde rief Jesus mit lauter Stimme und sprach: Eloi, Eloi, lama sabachthani? Das heißt übersetzt: »Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen?«[c]
35 Und etliche der Umstehenden, die es hörten, sprachen: Siehe, er ruft den Elia!
36 Einer aber lief und füllte einen Schwamm mit Essig und steckte ihn auf ein Rohr, gab ihm zu trinken und sprach: Halt! Lasst uns sehen, ob Elia kommt, um ihn herabzunehmen!
37 Jesus aber stieß einen lauten Schrei aus und verschied.
38 Und der Vorhang im Tempel riss von oben bis unten entzwei.
39 Als aber der Hauptmann, der ihm gegenüberstand, sah, dass er so schrie und verschied, sprach er: Wahrhaftig, dieser Mensch war Gottes Sohn!
40 Es sahen aber auch Frauen von ferne zu, unter ihnen waren auch Maria Magdalena und Maria, die Mutter des jüngeren Jakobus und des Joses, sowie Salome,
41 die ihm auch, als er in Galiläa war, nachgefolgt waren und ihm gedient hatten, und viele andere, die mit ihm nach Jerusalem hinaufgezogen waren.
Die Grablegung Jesu
42 Und als es schon Abend geworden war (es war nämlich Rüsttag, das ist der Tag vor dem Sabbat),
43 da kam Joseph von Arimathia, ein angesehener Ratsherr[d], der selbst auch auf das Reich Gottes wartete; der wagte es, ging zu Pilatus hinein und bat um den Leib Jesu.
44 Pilatus aber wunderte sich, dass er schon gestorben sein sollte, und er ließ den Hauptmann herbeirufen und fragte ihn, ob er schon lange gestorben sei.
45 Und als er es von dem Hauptmann erfahren hatte, überließ er dem Joseph den Leib.
46 Da kaufte dieser Leinwand und nahm ihn herab, wickelte ihn in die Leinwand und legte ihn in ein Grab, das in einen Felsen gehauen war; und er wälzte einen Stein vor den Eingang des Grabes.
47 Maria Magdalena aber und Maria, die Mutter des Joses, sahen, wo er hingelegt wurde.
Márk 15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus Pilátus előtt(A)
15 Amint felvirradt a reggel, a főpapok, a nép vezetői, a törvénytanítók, az egész Főtanács együttesen határozatot hozott. Megkötözték Jézust, elvitték Pilátushoz, és átadták neki.
2 Pilátus megkérdezte Jézust: „Te vagy a zsidók királya?”
„Igen, ahogy mondod” — válaszolta ő.
3 A főpapok sok vádat hoztak fel Jézus ellen, 4 ezért Pilátus újból megkérdezte őt: „Nem felelsz semmit? Látod, mennyi mindennel vádolnak téged?!”
5 De Jézus továbbra sem válaszolt a vádakra. Pilátus ezen nagyon csodálkozott.
Pilátus halálra ítéli Jézust(B)
6 A Páska ünnepén a helytartó — szokás szerint — minden évben szabadon engedett egy foglyot a nép kívánságára. 7 Volt ott akkor egy Barabbás nevű fogoly a börtönben. Azokkal együtt börtönözték be, akik a lázadás idején gyilkoltak is. 8 Az összegyűlt sokaság Pilátus elé járult, és kérte, hogy a szokás szerint engedjen szabadon egy foglyot.
9 Pilátus megkérdezte: „Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem el?” 10 Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből szolgáltatták ki neki Jézust.
11 De a főpapok rábeszélésére az emberek inkább Barabbás szabadon bocsátását kérték.
12 Ezután Pilátus újból megkérdezte őket: „Hát azzal mit tegyek, akit ti a zsidók királyának neveztek?”
13 Az emberek így kiabáltak: „Feszítsd keresztre!”
14 Pilátus megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett?”
De azok csak még hangosabban ordították: „Feszítsd keresztre!”
15 Mivel Pilátus eleget akart tenni a nép kívánságának, szabadon engedte Barabbást. Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre — így végezzék ki.
16 A katonák bevezették Jézust a helytartói palota belső udvarába, és összehívták az egész csapatot. 17 Jézusra bíborszínű köpenyt adtak, majd tövises ágakból koszorút fontak, és a fejébe nyomták. 18 Azután így csúfolták: „Éljen a zsidók királya!” 19 Majd nádszállal ütögették a fejét, leköpdösték, és gúnyolódva térdet hajtottak előtte. 20 Végül levették róla a bíbor köpenyt, ismét ráadták a saját ruháit, majd elvezették, hogy megfeszítsék.
Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(C)
21 Útközben szembe jött velük egy férfi, aki éppen a földjéről tért vissza. Simonnak hívták, és Cirénéből származott, ő volt Alexander és Rufusz apja. Simont a katonák arra kényszerítették, hogy Jézus helyett vigye a keresztfát. 22 Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. 23 Ott mirhával kevert bort kínáltak Jézusnak, de ő nem akarta meginni. 24 Ezután keresztre feszítették, a ruháit pedig szétosztották, és kisorsolták egymás között.
25 Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „ a zsidók királya”. 27 Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán. [28] [a] 29 A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?! 30 Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”
31 A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni! 32 Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg.
Jézus halála(D)
33 Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „ Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”[b]
35 Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”[c]
36 Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”
37 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.
38 Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. 39 A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”
40 Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé, 41 akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése(E)
42 Mivel az a nap az előkészület napja, azaz a szombat előtti nap volt, és mivel már közeledett az este, 43 az Arimátiából való József bátran Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Ez a József a Főtanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték. Ő is várta Isten Királyságának eljövetelét.
44 Pilátus nem akarta elhinni, hogy Jézus ilyen hamar meghalt. Ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy valóban meghalt-e már. 45 Amikor a százados jelentette neki, hogy valóban így van, Pilátus megparancsolta, hogy adják át a holttestet Józsefnek. 46 József lenvásznat vásárolt, azután levette Jézus holttestét a keresztről, és a vászonba göngyölve elhelyezte egy sziklasírba. Ezután a nagy zárókövet a sír bejárata elé gördítették. 47 Mária, József anyja és a magdalai Mária látták, hogy hová tették Jézus testét.
Footnotes
- Márk 15:28 Egyes görög kéziratokban megtalálható a 28. vers is: „És így teljesedett be az Írás: »A bűnösök közé számították.«”
- Márk 15:34 Idézet: Zsolt 22:1.
- Márk 15:35 Illést hívja „Istenem!” = „Éli” — ez ugyanúgy hangzott, mint Illés próféta neve. Illés Kr.e. 850 körül élt, Isten egyik legnagyobb prófétája volt Izráelben.
Marc 15
La Bible du Semeur
Jésus devant Pilate(A)
15 Dès l’aube, les chefs des prêtres tinrent conseil avec les responsables du peuple, les spécialistes de la Loi, et tout le Grand-Conseil[a]. Ils firent enchaîner Jésus, l’emmenèrent et le remirent entre les mains de Pilate.
2 Pilate l’interrogea : Es-tu le roi des Juifs ?
– Tu le dis toi-même, lui répondit Jésus.
3 Les chefs des prêtres portèrent contre lui de nombreuses accusations.
4 Pilate l’interrogea de nouveau et lui dit : Eh bien ! Tu ne réponds rien ? Tu as entendu toutes les accusations qu’ils portent contre toi ?
5 Mais, au grand étonnement de Pilate, Jésus ne répondit plus rien. 6 A chaque fête de la Pâque, Pilate relâchait un prisonnier, celui que le peuple réclamait. 7 Or, à ce moment-là, il y avait sous les verrous le nommé Barabbas avec les agitateurs qui avaient commis un meurtre au cours d’une émeute. 8 La foule monta donc au prétoire et se mit à réclamer la faveur que le gouverneur lui accordait d’habitude.
9 Pilate répondit : Voulez-vous que je vous relâche le roi des Juifs ?
10 Il s’était rendu compte, en effet, que les chefs des prêtres lui avaient livré Jésus par jalousie. 11 Mais les chefs des prêtres persuadèrent la foule de demander qu’il libère plutôt Barabbas.
12 – Mais alors, insista Pilate, que voulez-vous donc que je fasse de celui que vous appelez le roi des Juifs ?
13 De nouveau, ils crièrent : Crucifie-le !
14 – Qu’a-t-il fait de mal ?
Eux, cependant, crièrent de plus en plus fort : Crucifie-le !
15 Alors Pilate, voulant donner satisfaction à la foule, leur relâcha Barabbas et, après avoir fait battre Jésus à coups de fouet, il le livra pour qu’on le crucifie.
Jésus condamné à mort et crucifié(B)
16 Les soldats emmenèrent Jésus dans la cour intérieure du palais et firent venir toute la cohorte. 17 Alors ils le revêtirent d’un manteau de couleur pourpre[b] et lui posèrent une couronne tressée de rameaux épineux. 18 Puis ils le saluèrent en disant : Salut, roi des Juifs !
19 Ils le frappaient à la tête avec un roseau et crachaient sur lui, s’agenouillaient et se prosternaient devant lui.
20 Quand ils eurent fini de se moquer de lui, ils lui arrachèrent le manteau de couleur pourpre, lui remirent ses vêtements et l’emmenèrent hors de la ville pour le crucifier.
(Mt 27.32-44 ; Lc 23.26-43 ; Jn 19.16-24)
21 Ils obligèrent un passant qui revenait des champs, Simon de Cyrène, le père d’Alexandre et de Rufus, à porter la croix de Jésus. 22 Et ils amenèrent Jésus au lieu appelé Golgotha (ce qui signifie « le lieu du crâne »). 23 Ils lui donnèrent du vin additionné de myrrhe[c], mais il n’en prit pas. 24 Ils le clouèrent sur la croix. Puis ils se partagèrent ses vêtements, en tirant au sort ce qui reviendrait à chacun.
25 Il était environ neuf heures du matin quand ils le crucifièrent.
26 L’écriteau sur lequel était inscrit le motif de sa condamnation portait ces mots : « Le roi des Juifs ».
27 Avec Jésus, ils crucifièrent deux brigands, l’un à sa droite, l’autre à sa gauche[d].
29 Ceux qui passaient par là lui lançaient des insultes en secouant la tête, et criaient : Hé ! toi qui démolis le Temple et qui le reconstruis en trois jours, 30 sauve-toi toi-même : descends de la croix !
31 De même aussi, les chefs des prêtres se moquaient de lui avec les spécialistes de la Loi ; ils se disaient entre eux : Dire qu’il a sauvé les autres, et qu’il est incapable de se sauver lui-même ! 32 Lui ! Le Messie ! Le roi d’Israël ! Qu’il descende donc de la croix ; alors nous verrons, et nous croirons !
Ceux qui étaient crucifiés avec lui l’insultaient aussi.
La mort de Jésus(C)
33 A midi, le pays tout entier fut plongé dans l’obscurité, et cela dura jusqu’à trois heures de l’après-midi.
34 Vers trois heures, Jésus cria d’une voix forte : Eloï, Eloï, lama sabachthani ? ce qui signifie : Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m’as-tu abandonné[e] ?
35 En entendant ces paroles, quelques-uns de ceux qui étaient là disaient : Voilà qu’il appelle Elie !
36 Un homme courut imbiber une éponge de vinaigre, la piqua au bout d’un roseau et la présenta à Jésus pour qu’il boive, en disant : Laissez-moi faire ! On va bien voir si Elie vient le tirer de là.
37 Mais Jésus poussa un grand cri et expira.
38 Alors, le rideau du Temple se déchira en deux, de haut en bas.
39 Voyant de quelle manière il était mort[f], l’officier romain, qui se tenait en face de Jésus, dit : Cet homme était vraiment le Fils de Dieu !
40 Il y avait aussi là quelques femmes qui regardaient de loin. Parmi elles, Marie de Magdala, Marie la mère de Jacques le Jeune et de Joses, ainsi que Salomé. 41 Quand il était en Galilée, c’étaient elles qui l’avaient suivi en étant à son service. Il y avait aussi beaucoup d’autres femmes qui étaient montées avec lui à Jérusalem.
Jésus mis au tombeau(D)
42 Le soir venu – c’était le jour de la préparation, c’est-à-dire la veille du sabbat – 43 Joseph d’Arimathée arriva. C’était un membre éminent du Grand-Conseil qui, lui aussi, vivait dans l’attente du royaume de Dieu. Il eut le courage de se rendre chez Pilate pour lui demander le corps de Jésus. 44 Pilate fut surpris d’apprendre que Jésus était déjà mort. Il fit appeler l’officier de service et lui demanda s’il était mort depuis longtemps. 45 Renseigné par le centurion, il autorisa Joseph à disposer du corps. 46 Celui-ci, après avoir acheté un drap de lin, descendit le corps de la croix, l’enveloppa dans le drap et le déposa dans un tombeau taillé dans le roc. Puis il roula un bloc de pierre devant l’entrée du tombeau.
47 Marie de Magdala et Marie, mère de Joses, regardaient où il le mettait.
Footnotes
- 15.1 Le gouverneur romain devait ratifier les condamnations à mort prononcées par le Grand-Conseil juif.
- 15.17 Ces manteaux, teints avec la pourpre, une substance colorante extraite d’un coquillage, étaient très chers.
- 15.23 Breuvage anesthésiant (voir note Mt 27.34).
- 15.27 Certains manuscrits ajoutent : 28 C’est ainsi que s’accomplit ce que disait l’Ecriture : « Il a été mis au nombre des criminels. » Voir Lc 22.37.
- 15.34 Ps 22.1.
- 15.39 Certains manuscrits ajoutent : en criant ainsi.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.