Marco 11
Nuova Riveduta 2006
Ingresso trionfale di Gesù a Gerusalemme
11 (A)Quando furono giunti vicino a Gerusalemme, a Betfage e Betania, presso il monte degli Ulivi, Gesù mandò due dei suoi discepoli, 2 dicendo loro: «Andate nel villaggio che è di fronte a voi; appena entrati, troverete legato un puledro d’asino, sopra il quale non è montato ancora[a] nessuno; scioglietelo e portatelo qui da me. 3 Se qualcuno vi dice: “Perché fate questo?”, rispondete: “Il Signore ne ha bisogno e lo rimanderà subito qua”».
4 Essi andarono e trovarono un puledro legato a una porta[b], fuori, sulla strada, e lo sciolsero. 5 Alcuni tra quelli che erano lì presenti dissero loro: «Che fate? Perché sciogliete il puledro?» 6 Essi risposero come Gesù aveva detto[c]. E quelli li lasciarono fare. 7 Essi condussero il puledro a Gesù, gettarono su quello i loro mantelli ed egli vi montò sopra. 8 Molti stendevano sulla via i loro mantelli, e altri delle fronde che avevano tagliate nei campi[d]. 9 Coloro che andavano avanti e coloro che venivano dietro gridavano [, dicendo]: «Osanna! Benedetto colui che viene nel nome del Signore![e] 10 Benedetto il regno che viene, del nostro padre Davide![f] Osanna nei luoghi altissimi!»
11 Così [Gesù] entrò a Gerusalemme [e] nel tempio; e dopo aver osservato ogni cosa intorno, essendo già l’ora tarda, uscì per andare a Betania con i dodici.
Il fico sterile; i mercanti cacciati dal tempio
12 (B)Il giorno seguente, quando furono usciti da Betania, egli ebbe fame. 13 Veduto di lontano un fico, che aveva delle foglie, andò a vedere se vi trovasse qualche cosa; ma, giunto al fico, non vi trovò nient’altro che foglie; perché non era la stagione dei fichi. 14 E [Gesù,] rivolgendosi al fico, gli disse: «Nessuno mangi mai più frutto da te!» E i suoi discepoli l’udirono.
15 Vennero a Gerusalemme e [Gesù], entrato nel tempio, si mise a scacciare coloro che vendevano e compravano nel tempio; rovesciò le tavole dei cambiavalute e le sedie dei venditori di colombi; 16 e non permetteva a nessuno di portare oggetti attraverso il tempio. 17 E insegnava, dicendo loro: «Non è scritto: “La mia casa sarà chiamata casa di preghiera per tutte le genti[g]”? Ma voi ne avete fatto un covo di ladri[h]».
18 I capi dei sacerdoti e gli scribi udirono queste cose e cercavano il modo di farlo morire. Infatti avevano paura di lui, perché tutta la folla era piena d’ammirazione per il suo insegnamento.
19 Quando fu sera, uscirono[i] dalla città.
La preghiera e la fede; il perdono
20 (C)La mattina, passando, videro il fico seccato fin dalle radici. 21 Pietro, ricordatosi, gli disse: «Rabbì, vedi, il fico che tu maledicesti è seccato». 22 Gesù rispose e disse loro: «Abbiate fede in Dio! 23 In verità io vi dico che chi dirà a questo monte: “Togliti di là e gettati nel mare”, se non dubita in cuor suo ma crede che quel che dice avverrà, [qualunque cosa dirà,] gli sarà fatto. 24 Perciò vi dico: tutte le cose che voi domanderete pregando, credete che le avete ricevute[j] e voi le otterrete. 25 Quando vi mettete a pregare, se avete qualcosa contro qualcuno, perdonate; affinché il Padre vostro, che è nei cieli, vi perdoni le vostre colpe. [ 26 Ma se voi non perdonate, neppure il Padre vostro che è nei cieli perdonerà le vostre colpe.]»
Dubbio sull’autorità di Gesù
27 (D)Poi vennero di nuovo a Gerusalemme; mentre egli passeggiava nel tempio, i capi dei sacerdoti, gli scribi e gli anziani si avvicinarono a lui e gli dissero: 28 «Con quale autorità fai queste cose? O chi ti ha dato[k] l’autorità di fare queste cose?» 29 Gesù [, rispondendo,] disse loro: «Io vi farò[l] una domanda; rispondetemi e vi dirò con quale autorità io faccio queste cose. 30 Il battesimo di Giovanni veniva dal cielo o dagli uomini? Rispondetemi». 31 Essi ragionavano così tra di loro: «Se diciamo: “dal cielo”, egli dirà: “Perché {dunque} non gli credeste?” 32 Diremo invece: “dagli uomini”?» Essi temevano il popolo[m], perché tutti pensavano che Giovanni fosse veramente profeta. 33 Risposero a Gesù: «Non lo sappiamo». Perciò Gesù [, rispondendo,] disse loro: «Neppure io vi dico con quale autorità faccio queste cose».
Footnotes
- Marco 11:2 TR e M omettono ancora.
- Marco 11:4 TR e M il puledro legato alla porta.
- Marco 11:6 TR e M come Gesù aveva comandato.
- Marco 11:8 TR e M e altri tagliavano rami dagli alberi e li spargevano sulla strada.
- Marco 11:9 +Sl 118:25-26.
- Marco 11:10 TR e M Benedetto il regno di Davide nostro padre, che viene nel nome del Signore!
- Marco 11:17 +Is 56:7.
- Marco 11:17 +Gr 7:11.
- Marco 11:19 TR e M uscì.
- Marco 11:24 TR e M credete di riceverle…
- Marco 11:28 TR e M E chi ti ha dato…
- Marco 11:29 TR e M Anch’io vi farò…
- Marco 11:32 Così TR e M; NA la folla.
Markus 11
Schlachter 2000
Der Einzug des Messias Jesus in Jerusalem
11 Und als sie sich Jerusalem näherten und nach Bethphage und Bethanien an den Ölberg kamen, sandte er zwei seiner Jünger
2 und sprach zu ihnen: Geht in das Dorf, das vor euch liegt, und sobald ihr dort hineinkommt, werdet ihr ein Füllen angebunden finden, auf dem nie ein Mensch gesessen hat; bindet es los und führt es her!
3 Und wenn jemand zu euch sagt: Warum tut ihr das?, so sprecht: Der Herr braucht es!, so wird er es sogleich hierher senden.
4 Sie aber gingen hin und fanden das Füllen angebunden an dem Tor draußen am Scheideweg und banden es los.
5 Und etliche der Umstehenden sprachen zu ihnen: Was macht ihr da, dass ihr das Füllen losbindet?
6 Sie aber redeten zu ihnen, wie Jesus befohlen hatte, und sie ließen es ihnen.
7 Und sie führten das Füllen zu Jesus und legten ihre Kleider darauf, und er setzte sich darauf.
8 Da breiteten viele ihre Kleider aus auf dem Weg, andere aber hieben Zweige von den Bäumen und streuten sie auf den Weg.
9 Und die vorausgingen und die nachfolgten, riefen und sprachen: »Hosianna! Gepriesen sei der, welcher kommt im Namen des Herrn!«[a]
10 Gepriesen sei das Reich unseres Vaters David, das kommt im Namen des Herrn! Hosianna in der Höhe!
11 Und Jesus zog ein in Jerusalem und in den Tempel. Und nachdem er alles betrachtet hatte, ging er, da die Stunde schon vorgerückt war, mit den Zwölfen hinaus nach Bethanien.
Der unfruchtbare Feigenbaum. Die zweite Tempelreinigung. Die Macht des Glaubens
12 Und als sie am folgenden Tag Bethanien verließen, hatte er Hunger.
13 Und als er von fern einen Feigenbaum sah, der Blätter hatte, ging er hin, ob er etwas daran finden würde. Und als er zu ihm kam, fand er nichts als Blätter; denn es war nicht die Zeit der Feigen.[b]
14 Und Jesus begann und sprach zu ihm: Es esse in Ewigkeit niemand mehr eine Frucht von dir! Und seine Jünger hörten es.
15 Und sie kamen nach Jerusalem. Und Jesus ging in den Tempel und begann die hinauszutreiben, die im Tempel verkauften und kauften; und er stieß die Tische der Wechsler um und die Stühle der Taubenverkäufer.
16 Und er ließ nicht zu, dass jemand ein Gerät durch den Tempel trug.
17 Und er lehrte und sprach zu ihnen: Steht nicht geschrieben: »Mein Haus soll ein Bethaus für alle Völker genannt werden«?[c] Ihr aber habt eine Räuberhöhle daraus gemacht!
18 Und die Schriftgelehrten und die obersten Priester hörten es und suchten, wie sie ihn umbringen könnten; denn sie fürchteten ihn, weil die ganze Volksmenge über seine Lehre staunte.
19 Und als es Abend geworden war, ging er aus der Stadt hinaus.
20 Und als sie am Morgen vorbeikamen, sahen sie, dass der Feigenbaum von den Wurzeln an verdorrt war.
21 Und Petrus erinnerte sich und sprach zu ihm: Rabbi, siehe, der Feigenbaum, den du verflucht hast, ist verdorrt!
22 Und Jesus antwortete und sprach zu ihnen: Habt Glauben an Gott!
23 Denn wahrlich, ich sage euch: Wenn jemand zu diesem Berg spricht: Hebe dich und wirf dich ins Meer!, und in seinem Herzen nicht zweifelt, sondern glaubt, dass das, was er sagt, geschieht, so wird ihm zuteilwerden, was immer er sagt.
24 Darum sage ich euch: Alles, was ihr auch immer im Gebet erbittet, glaubt, dass ihr es empfangt, so wird es euch zuteilwerden!
25 Und wenn ihr dasteht und betet, so vergebt, wenn ihr etwas gegen jemand habt, damit auch euer Vater im Himmel euch eure Verfehlungen vergibt.
26 Wenn ihr aber nicht vergebt, so wird auch euer Vater im Himmel eure Verfehlungen nicht vergeben.
Die Frage nach der Vollmacht Jesu
27 Und sie kamen wiederum nach Jerusalem. Und als er im Tempel umherging, traten die obersten Priester und die Schriftgelehrten und die Ältesten zu ihm
28 und sprachen zu ihm: In welcher Vollmacht tust du dies? Und wer hat dir diese Vollmacht gegeben, dies zu tun?
29 Jesus aber antwortete und sprach zu ihnen: Auch ich will euch ein Wort fragen; wenn ihr mir antwortet, so will ich euch sagen, in welcher Vollmacht ich dies tue.
30 War die Taufe des Johannes vom Himmel oder von Menschen? Antwortet mir!
31 Und sie überlegten bei sich selbst und sprachen: Wenn wir sagen: Vom Himmel, so wird er fragen: Warum habt ihr ihm dann nicht geglaubt?
32 Wenn wir aber sagen: Von Menschen — da fürchteten sie das Volk; denn alle meinten, dass Johannes wirklich ein Prophet gewesen war.
33 Und sie antworten Jesus und sprachen: Wir wissen es nicht! Da erwiderte Jesus und sprach zu ihnen: So sage ich euch auch nicht, in welcher Vollmacht ich dies tue!
Márk 11
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe(A)
11 Amikor Jeruzsálem közelébe értek, és az Olajfák hegyénél elérték Bétfagét és Betániát, Jézus előreküldte két tanítványát: 2 „Menjetek be az előttetek lévő faluba! Amint odaértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha senki sem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide! 3 Ha valaki megkérdezné: »Miért viszitek el?«, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de hamarosan visszaküldi.”
4 A tanítványok elmentek, és az utcán egy ház kapuja mellett megtalálták a kikötött szamárcsikót. 5 Amikor eloldották, néhányan az ott állók közül megkérdezték: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” 6 A tanítványok azt válaszolták, amit Jézus mondott nekik, így elengedték őket. 7 Jézushoz vitték a szamárcsikót, ráterítették a felsőruháikat, ő pedig felült rá. 8 Ahogy haladt az úton, sokan a felsőruhájukat a földre terítették, Jézus elé. Mások meg a közelben lombos ágakat vágtak le, és azokat is eléje szórták. 9 A Jézus előtt és mögött vonuló nagy tömeg mind azt kiáltotta:
10 Áldott legyen atyánknak, Dávidnak
közeledő királysága!
Hozsánna a magasságban Istennek!”
11 Ezután Jézus bevonult Jeruzsálembe, a Templom területére, és miután mindent megnézett, tizenkét tanítványával együtt kiment Betániába, mivel már későre járt az idő,
Megátkozza a fügefát(B)
12 Amikor másnap elindultak Betániából, Jézus megéhezett. 13 Már távolról meglátott egy lombos fügefát. Odament, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. De csak leveleket talált, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. 14 Ekkor azt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” Ezt a tanítványai is hallották.
Kizavarja a kereskedőket a Templomból(C)
15 Ezután bementek Jeruzsálembe. Amikor a Templom területére érkeztek, Jézus kizavarta azokat, akik ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait is. 16 Azt sem engedte meg, hogy bárki bármit átvigyen a Templom területén. 17 Majd így tanította őket: „Az Írásban ez áll: »Házam imádság háza lesz minden nép számára[c].« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”[d]
18 Amikor a főpapok és a törvénytanítók ezt meghallották, keresni kezdték a módját, hogyan tudnák Jézust elpusztítani. De féltek is tőle, mert az egész nép csodálta a tanítását. 19 Amikor beesteledett, Jézus a tanítványaival együtt kiment a városból.
A hit ereje(D)
20 Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az gyökerestől kiszáradt. 21 Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester! Ez az a fügefa, amelyet megátkoztál — nézd, hogy kiszáradt!”
22 Jézus így válaszolt: „Legyen bennetek Isten hite! 23 Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Menj, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik — akkor úgy is lesz. 24 Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni! 25 Amikor megálltok imádkozni, és eszetekbe jut, hogy valaki ellen panaszotok van, bocsássatok meg neki, hogy Mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket!” [26] [e]
Kitől származik Jézus hatalma?(E)
27 Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor Jézus a Templom területén járt, odajöttek hozzá a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői, 28 és kérdőre vonták: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
29 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok, akkor megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. 30 Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre!”
31 Azok meg így tanakodtak egymás között: „Ha azt feleljük, hogy Istentől volt, azt mondhatja rá: »Akkor miért nem hittetek neki?« 32 De azt mégsem mondhatjuk, hogy csak emberektől volt…”. A vezetők ugyanis féltek a néptől, mert Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartotta.
33 Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket” — felelt nekik Jézus.
Footnotes
- Márk 11:9 Hozsánna Héber szó, amelyet segítséget kérő imádságban szoktak használni. Itt azonban üdvözlő felkiáltás, amellyel Jézust, mint királyt köszöntötték.
- Márk 11:9 Idézet: Zsolt 118:25–26.
- Márk 11:17 Idézet: Ézs 56:7.
- Márk 11:17 Idézet: Jer 7:11.
- Márk 11:26 Néhány korai görög kézirat még hozzáteszi a 26. verset is: „De ha nem bocsátotok meg, akkor Mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek.”
Marc 11
La Bible du Semeur
L’entrée du Roi à Jérusalem(A)
11 Alors qu’ils approchaient de Jérusalem, à la hauteur de Bethphagé et de Béthanie[a], près du mont des Oliviers, Jésus envoya deux de ses disciples 2 en leur disant : Allez dans le village qui est devant vous. Dès que vous y serez entrés, vous trouverez un ânon attaché que personne n’a encore monté. Détachez-le et amenez-le ici. 3 Si quelqu’un vous demande : « Pourquoi faites-vous cela ? » répondez : « Le Seigneur en a besoin, et il le renverra très bientôt[b]. »
4 Ils partirent donc, trouvèrent un ânon attaché dehors, près d’une porte dans la rue, et le détachèrent.
5 Quelques personnes, qui se trouvaient là, leur dirent : Holà ! Qu’est-ce qui vous prend de détacher cet ânon ?
6 Ils répondirent comme Jésus le leur avait ordonné et on les laissa faire.
7 Ils amenèrent l’ânon à Jésus et posèrent leurs manteaux sur son dos, et Jésus s’assit dessus. 8 Beaucoup de gens étendirent leurs manteaux sur le chemin ; d’autres, des branches vertes coupées dans les champs.
9 La foule, de la tête à la fin du cortège, criait :
Hosanna[c] !
Béni soit celui qui vient au nom du Seigneur[d] !
10 Béni soit le royaume qui vient,
le royaume de David, notre père !
Hosanna à Dieu au plus haut des cieux !
11 Une fois entré dans Jérusalem, Jésus se rendit au Temple et y observa attentivement tout ce qui s’y passait. Ensuite, comme il se faisait déjà tard, il quitta la ville avec les Douze pour se rendre à Béthanie.
La malédiction du figuier(B)
12 Le lendemain, comme il sortait de Béthanie avec eux, il eut faim. 13 Il aperçut, de loin, un figuier couvert de feuillage. Il se dirigea vers cet arbre pour voir s’il y trouverait quelque fruit. Quand il se fut approché, il n’y trouva que des feuilles, car ce n’était pas la saison des figues[e].
14 S’adressant alors au figuier, il lui dit : Que plus jamais personne ne mange de fruit venant de toi !
Et ses disciples l’entendirent.
Jésus dans le Temple(C)
15 Ils arrivèrent à Jérusalem. Jésus entra dans la cour du Temple et se mit à en chasser les marchands qui s’étaient installés dans l’enceinte sacrée ainsi que leurs clients[f] ; il renversa les comptoirs des changeurs d’argent ainsi que les chaises des marchands de pigeons ; 16 il ne laissa personne transporter des marchandises dans l’enceinte du Temple.
17 Puis, s’adressant à tous, il les enseigna en disant : N’est-il pas écrit : On appellera ma maison une maison de prière pour tous les peuples[g] ? Mais vous, vous en avez fait une caverne de brigands[h] !
18 Les chefs des prêtres et les spécialistes de la Loi apprirent ce qui s’était passé et ils cherchèrent un moyen de le faire mourir. En effet, ils craignaient son influence, car son enseignement faisait une vive impression sur la foule.
19 Le soir venu, Jésus et ses disciples quittèrent la ville.
La leçon du figuier desséché(D)
20 Le lendemain matin, en passant par là, ils virent le figuier : il avait séché jusqu’aux racines.
21 Pierre, se souvenant de ce qui s’était passé, dit à Jésus : Maître ! regarde le figuier que tu as maudit : il est devenu tout sec !
22 Jésus répondit : Ayez foi en Dieu. 23 Vraiment, je vous l’assure, si quelqu’un dit à cette colline : « Soulève-toi de là et jette-toi dans la mer », sans douter dans son cœur, mais en croyant que ce qu’il dit va se réaliser, la chose s’accomplira pour lui. 24 C’est pourquoi je vous le déclare : tout ce que vous demandez dans vos prières, croyez que vous l’avez reçu et cela vous sera accordé.
25 Quand vous priez, si vous avez quoi que ce soit contre quelqu’un, pardonnez-lui, pour que votre Père céleste vous pardonne, lui aussi, vos fautes. [26 Mais si vous ne pardonnez pas, votre Père qui est dans les cieux ne vous pardonnera pas non plus vos fautes[i].]
L’autorité de Jésus contestée(E)
27 Ils retournèrent à Jérusalem. Pendant que Jésus marchait dans la cour du Temple, les chefs des prêtres, les spécialistes de la Loi et les responsables du peuple l’abordèrent et lui demandèrent : 28 Par quelle autorité agis-tu ainsi ? Qui t’a donné l’autorité de faire cela ?
29 Jésus leur répondit : J’ai aussi une question à vous poser, une seule. Si vous me répondez, je vous dirai de quel droit je fais cela : 30 De qui Jean tenait-il son mandat pour baptiser ? De Dieu ou des hommes ? Répondez-moi !
31 Alors ils se mirent à raisonner entre eux : Si nous disons : « De Dieu », il va demander : « Pourquoi alors n’avez-vous pas cru en lui ? » 32 Mais, d’autre part, si nous répondons : « Des hommes », alors ? …
Ils craignaient les réactions de la foule, car tout le monde pensait que Jean était un vrai prophète. 33 Ils répondirent donc à Jésus : Nous ne savons pas.
Et Jésus répliqua : Alors, moi non plus, je ne vous dirai pas par quelle autorité j’agis comme je le fais.
Footnotes
- 11.1 Bethphagé … Béthanie : deux villages situés sur le flanc est du mont des Oliviers, une colline séparée de Jérusalem par la vallée du Cédron.
- 11.3 Autre traduction : et le propriétaire le laissera venir ici sur-le-champ.
- 11.9 Voir note Mt 21.11.
- 11.9 Ps 118.25-26.
- 11.13 Même en dehors de la saison des figues, les figuiers portent généralement des figues printanières qui se développent en même temps que les feuilles ; tout le monde a le droit d’en manger.
- 11.15 Voir note Mt 21.12. Ces changeurs et ces marchands étaient installés dans la cour dite des non-Juifs où ceux-ci avaient accès.
- 11.17 Es 56.7.
- 11.17 Jr 7.11.
- 11.26 Ce verset est absent de plusieurs manuscrits (voir Mt 6.15).
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.