Add parallel Print Page Options

Jézus halála(A)

33 Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „ Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”[a]

35 Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”[b]

36 Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”

37 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.

38 Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. 39 A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

40 Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé, 41 akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.

Read full chapter

Footnotes

  1. Márk 15:34 Idézet: Zsolt 22:1.
  2. Márk 15:35 Illést hívja „Istenem!” = „Éli” — ez ugyanúgy hangzott, mint Illés próféta neve. Illés Kr.e. 850 körül élt, Isten egyik legnagyobb prófétája volt Izráelben.

33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.

37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.

39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

Read full chapter

Jézus halála(A)

28 Később, amikor Jézus látta, hogy már mindent befejezett, ami rá volt bízva, megszólalt: „Szomjas vagyok.”[a] Ezzel teljesítette be, amit az Írás mondott. 29 Volt ott egy ecetes korsó, abba valaki belemártott egy szivacsot, és azt egy izsóp szárára tűzve felnyújtotta Jézus szájához. 30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Beteljesedett!” Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.[b]

Read full chapter

Footnotes

  1. János 19:28 Szomjas vagyok Lásd Zsolt 22:16; 69:22.
  2. János 19:30 meghalt Szó szerint: „kibocsátotta szellemét”.

28 Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

29 Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén [azt,] oda vivék az õ szájához.

30 Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.

Read full chapter