Add parallel Print Page Options

Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(A)

21 Útközben szembe jött velük egy férfi, aki éppen a földjéről tért vissza. Simonnak hívták, és Cirénéből származott, ő volt Alexander és Rufusz apja. Simont a katonák arra kényszerítették, hogy Jézus helyett vigye a keresztfát. 22 Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. 23 Ott mirhával kevert bort kínáltak Jézusnak, de ő nem akarta meginni. 24 Ezután keresztre feszítették, a ruháit pedig szétosztották, és kisorsolták egymás között.

25 Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „ a zsidók királya”. 27 Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán. [28] [a] 29 A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?! 30 Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”

31 A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni! 32 Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg.

Read full chapter

Footnotes

  1. Márk 15:28 Egyes görög kéziratokban megtalálható a 28. vers is: „És így teljesedett be az Írás: »A bűnösök közé számították.«”

21 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.

22 És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

24 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.

26 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.

28 És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.

29 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!

31 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.

Read full chapter

Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(A)

26 Ezután Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfi, aki éppen a vidékről jött a városba. A katonák kényszerítették Simont, hogy vigye a keresztfát Jézus után.

27 Nagy tömeg követte Jézust, köztük asszonyok is, akik jajgattak és siratták őt. 28 Jézus odafordult hozzájuk: „Jeruzsálemi asszonyok, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és a gyerekeiteket sirassátok! 29 Mert eljönnek a napok, amikor azt mondják: »Milyen boldogok az asszonyok, akiknek nem lehetett gyermekük! Azok a boldogok, akik nem szültek és nem szoptattak gyermeket!« 30 A hegyeknek azt mondják majd: »Essetek ránk!«, és a domboknak: »Rejtsetek el minket!«[a] 31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”[b]

32 A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék. 33 Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet így neveztek: „Koponya”, ott Jézust keresztre feszítették. Ugyanezt tették a két bűnözővel is. Egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán feszítették meg.

34 Azután Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!”[c]

A katonák sorsvetéssel elosztották maguk között Jézus ruháit. 35 Az összegyűlt sokaság pedig ott állt, és nézte, mi történik. A vallási vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat meg tudott menteni, most mentse meg saját magát, ha valóban ő a Messiás, Isten választottja!”

36 A katonák is gúnyolták Jézust. Ecetet kínáltak neki, 37 és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!” 38 Jézus feje fölött ez a felirat volt: „ ez a zsidók királya.”

39 Az egyik bűnöző, akit szintén keresztre feszítettek, így sértegette: „Hát nem te vagy a Krisztus?! Akkor mentsd meg magadat, és minket is!”

40 De a másik bűnöző rászólt: „Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy ítélve, mint ő. 41 Csakhogy a mi ítéletünk jogos, mert azt kapjuk, amit megérdemeltünk, ő viszont nem tett semmi rosszat!” 42 Azután ezt mondta: „Jézus! Ne felejtkezz meg rólam, amikor eljössz, hogy királyi uralkodásodat elkezdd!”

43 Jézus így felelt neki: „Mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban.”

Read full chapter

Footnotes

  1. Lukács 23:30 Idézet: Hós 10:8.
  2. Lukács 23:31 Lásd Ez 20:47.
  3. Lukács 23:34 Lukács evangéliumának néhány kéziratából ez a vers hiányzik.

26 Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.

27 Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt.

28 Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.

29 Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!

30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!

31 Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?]

32 Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek.

33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl.

34 Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot.

35 És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja.

36 Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt.

37 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!

38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

39 A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!

40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

41 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.

42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!

43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

Read full chapter

Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(A)

17 Jézus maga vitte a keresztfáját. Kimentek a városon kívül, a „Koponya” nevű helyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ott Jézust a keresztfára szögezték. Ugyanakkor két másik férfit is keresztre feszítettek: egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán. 19-20 Pilátus készített feliratot is, amelyet rászögeztek Jézus keresztfájára. Ez állt rajta héber, latin és görög nyelven: „ názáreti jézus a zsidók királya”. Az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz, ezért a zsidók közül sokan elolvasták ezt a feliratot. A főpapok azt mondták Pilátusnak: 21 „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem inkább azt: »Ez az ember azt mondta magáról, hogy ő a zsidók királya«!”

22 De Pilátus így válaszolt: „Amit írtam, megírtam!”

23 Amikor a katonák megfeszítették Jézust, minden ruhát levettek róla, s azokat négy részre osztották, hogy mindegyiküknek jusson belőle. A köntösét azonban nem akarták szétszakítani, mivel az varrás nélkül készült, vagyis az egészet egy darabban szőtték. 24 Azt mondták: „Ezt ne szakítsuk szét, inkább sorsoljuk ki, hogy kié legyen!” Így teljesedett be, amit az Írás mondott:

„Ruháimon megosztoztak,
    és köntösömre sorsot vetettek.”[a]

A katonák pontosan ezt tették.

25 Jézus anyja ott állt a keresztfa közelében. Vele volt a nővére, Mária, a Klópás felesége, és a magdalai Mária is. 26 Mikor Jézus látta, hogy anyja is ott áll, meg az a tanítvány is, akit Jézus szeretett, ezt mondta az anyjának: „Asszony, ő a fiad!” 27 A tanítványnak pedig ezt: „Nézd, ő az édesanyád!” Ezért az a tanítvány befogadta a saját otthonába Jézus anyját, aki attól kezdve ott lakott vele.

Read full chapter

Footnotes

  1. János 19:24 Idézet: Zsolt 22:18.

17 És emelvén az õ keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:

18 A hol megfeszíték õt, és õ vele más kettõt, egyfelõl, és másfelõl, középen pedig Jézust.

19 Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

20 Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala [az] írva.

21 Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy õ mondotta: A zsidók királya vagyok.

22 Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.

23 A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az õ ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülrõl mindvégig szövött.

24 Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket mûvelék.

25 A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az õ anyja, és az õ anyjának nõtestvére; Mária, a Kleopás [felesége,] és Mária Magdaléna.

26 Jézus azért, mikor látja vala, hogy [ott] áll az õ anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az õ anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

27 Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettõl az órától magához fogadá azt az a tanítvány.

Read full chapter