² Pilátus megkérdezte Jézust: „Te vagy a zsidók királya?”

„Igen, ahogy mondod” — válaszolta ő.

³ A főpapok sok vádat hoztak fel Jézus ellen, ⁴ ezért Pilátus újból megkérdezte őt: „Nem felelsz semmit? Látod, mennyi mindennel vádolnak téged?!”

⁵ De Jézus továbbra sem válaszolt a vádakra. Pilátus ezen nagyon csodálkozott.

³ Pilátus megkérdezte Jézustól: „Te vagy a zsidók királya?”

Jézus pedig így válaszolt: „Igen, ahogy mondod.”

⁴ Pilátus ezt mondta a főpapoknak és az összegyűlt sokaságnak: „Semmit nem találok ebben az emberben, amivel vádolni lehetne.”

⁵ De azok annál inkább bizonygatták: „A tanításaival zavart okoz egész Júdeában! Az egész népet fellázítja! Galileában kedte, és most már itt is!”

³³ Ezután Pilátus visszament a palotába, maga elé hozatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

³⁴ Jézus kérdéssel válaszolt: „Magadtól kérdezed ezt, vagy mások mondták rólam?”

³⁵ Pilátus így felelt: „Nem vagyok én zsidó! Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?”

³⁶ Jézus így válaszolt: „Az én királyságom nem ehhez a világhoz tartozik. Ha ehhez tartozna, a szolgáim harcolnának értem, hogy ne szolgáltassanak ki a vallási vezetőknek. De királyságom nem ebből a világból való.”

³⁷ Pilátus azt kérdezte: „Szóval mégis király vagy?”

Jézus válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Azért születtem, és jöttem erre a világra, hogy az igazságról tanúskodjak. Aki az igazsághoz tartozik, az hallgat a szavamra.”

³⁸ Pilátus ezt mondta: „Ugyan, mi az, hogy igazság?” — s ezzel újra kiment a vallási vezetőkhöz, és ezt mondta nekik: „Nem találok benne semmi bűnt, amiért el kellene ítélnem.