Luke 3-4
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Proclamation of John the Baptist
3 In the fifteenth year of the reign of Emperor Tiberius, when Pontius Pilate was governor of Judea, and Herod was ruler[a] of Galilee, and his brother Philip ruler[b] of the region of Ituraea and Trachonitis, and Lysanias ruler[c] of Abilene, 2 during the high priesthood of Annas and Caiaphas, the word of God came to John son of Zechariah in the wilderness. 3 He went into all the region around the Jordan, proclaiming a baptism of repentance for the forgiveness of sins, 4 as it is written in the book of the words of the prophet Isaiah,
“The voice of one crying out in the wilderness:
‘Prepare the way of the Lord,
make his paths straight.
5 Every valley shall be filled,
and every mountain and hill shall be made low,
and the crooked shall be made straight,
and the rough ways made smooth;
6 and all flesh shall see the salvation of God.’”
7 John said to the crowds that came out to be baptized by him, “You brood of vipers! Who warned you to flee from the wrath to come? 8 Bear fruits worthy of repentance. Do not begin to say to yourselves, ‘We have Abraham as our ancestor’; for I tell you, God is able from these stones to raise up children to Abraham. 9 Even now the ax is lying at the root of the trees; every tree therefore that does not bear good fruit is cut down and thrown into the fire.”
10 And the crowds asked him, “What then should we do?” 11 In reply he said to them, “Whoever has two coats must share with anyone who has none; and whoever has food must do likewise.” 12 Even tax collectors came to be baptized, and they asked him, “Teacher, what should we do?” 13 He said to them, “Collect no more than the amount prescribed for you.” 14 Soldiers also asked him, “And we, what should we do?” He said to them, “Do not extort money from anyone by threats or false accusation, and be satisfied with your wages.”
15 As the people were filled with expectation, and all were questioning in their hearts concerning John, whether he might be the Messiah,[d] 16 John answered all of them by saying, “I baptize you with water; but one who is more powerful than I is coming; I am not worthy to untie the thong of his sandals. He will baptize you with[e] the Holy Spirit and fire. 17 His winnowing fork is in his hand, to clear his threshing floor and to gather the wheat into his granary; but the chaff he will burn with unquenchable fire.”
18 So, with many other exhortations, he proclaimed the good news to the people. 19 But Herod the ruler,[f] who had been rebuked by him because of Herodias, his brother’s wife, and because of all the evil things that Herod had done, 20 added to them all by shutting up John in prison.
The Baptism of Jesus
21 Now when all the people were baptized, and when Jesus also had been baptized and was praying, the heaven was opened, 22 and the Holy Spirit descended upon him in bodily form like a dove. And a voice came from heaven, “You are my Son, the Beloved;[g] with you I am well pleased.”[h]
The Ancestors of Jesus
23 Jesus was about thirty years old when he began his work. He was the son (as was thought) of Joseph son of Heli, 24 son of Matthat, son of Levi, son of Melchi, son of Jannai, son of Joseph, 25 son of Mattathias, son of Amos, son of Nahum, son of Esli, son of Naggai, 26 son of Maath, son of Mattathias, son of Semein, son of Josech, son of Joda, 27 son of Joanan, son of Rhesa, son of Zerubbabel, son of Shealtiel,[i] son of Neri, 28 son of Melchi, son of Addi, son of Cosam, son of Elmadam, son of Er, 29 son of Joshua, son of Eliezer, son of Jorim, son of Matthat, son of Levi, 30 son of Simeon, son of Judah, son of Joseph, son of Jonam, son of Eliakim, 31 son of Melea, son of Menna, son of Mattatha, son of Nathan, son of David, 32 son of Jesse, son of Obed, son of Boaz, son of Sala,[j] son of Nahshon, 33 son of Amminadab, son of Admin, son of Arni,[k] son of Hezron, son of Perez, son of Judah, 34 son of Jacob, son of Isaac, son of Abraham, son of Terah, son of Nahor, 35 son of Serug, son of Reu, son of Peleg, son of Eber, son of Shelah, 36 son of Cainan, son of Arphaxad, son of Shem, son of Noah, son of Lamech, 37 son of Methuselah, son of Enoch, son of Jared, son of Mahalaleel, son of Cainan, 38 son of Enos, son of Seth, son of Adam, son of God.
The Temptation of Jesus
4 Jesus, full of the Holy Spirit, returned from the Jordan and was led by the Spirit in the wilderness, 2 where for forty days he was tempted by the devil. He ate nothing at all during those days, and when they were over, he was famished. 3 The devil said to him, “If you are the Son of God, command this stone to become a loaf of bread.” 4 Jesus answered him, “It is written, ‘One does not live by bread alone.’”
5 Then the devil[l] led him up and showed him in an instant all the kingdoms of the world. 6 And the devil[m] said to him, “To you I will give their glory and all this authority; for it has been given over to me, and I give it to anyone I please. 7 If you, then, will worship me, it will all be yours.” 8 Jesus answered him, “It is written,
‘Worship the Lord your God,
and serve only him.’”
9 Then the devil[n] took him to Jerusalem, and placed him on the pinnacle of the temple, saying to him, “If you are the Son of God, throw yourself down from here, 10 for it is written,
‘He will command his angels concerning you,
to protect you,’
11 and
‘On their hands they will bear you up,
so that you will not dash your foot against a stone.’”
12 Jesus answered him, “It is said, ‘Do not put the Lord your God to the test.’” 13 When the devil had finished every test, he departed from him until an opportune time.
The Beginning of the Galilean Ministry
14 Then Jesus, filled with the power of the Spirit, returned to Galilee, and a report about him spread through all the surrounding country. 15 He began to teach in their synagogues and was praised by everyone.
The Rejection of Jesus at Nazareth
16 When he came to Nazareth, where he had been brought up, he went to the synagogue on the sabbath day, as was his custom. He stood up to read, 17 and the scroll of the prophet Isaiah was given to him. He unrolled the scroll and found the place where it was written:
18 “The Spirit of the Lord is upon me,
because he has anointed me
to bring good news to the poor.
He has sent me to proclaim release to the captives
and recovery of sight to the blind,
to let the oppressed go free,
19 to proclaim the year of the Lord’s favor.”
20 And he rolled up the scroll, gave it back to the attendant, and sat down. The eyes of all in the synagogue were fixed on him. 21 Then he began to say to them, “Today this scripture has been fulfilled in your hearing.” 22 All spoke well of him and were amazed at the gracious words that came from his mouth. They said, “Is not this Joseph’s son?” 23 He said to them, “Doubtless you will quote to me this proverb, ‘Doctor, cure yourself!’ And you will say, ‘Do here also in your hometown the things that we have heard you did at Capernaum.’” 24 And he said, “Truly I tell you, no prophet is accepted in the prophet’s hometown. 25 But the truth is, there were many widows in Israel in the time of Elijah, when the heaven was shut up three years and six months, and there was a severe famine over all the land; 26 yet Elijah was sent to none of them except to a widow at Zarephath in Sidon. 27 There were also many lepers[o] in Israel in the time of the prophet Elisha, and none of them was cleansed except Naaman the Syrian.” 28 When they heard this, all in the synagogue were filled with rage. 29 They got up, drove him out of the town, and led him to the brow of the hill on which their town was built, so that they might hurl him off the cliff. 30 But he passed through the midst of them and went on his way.
The Man with an Unclean Spirit
31 He went down to Capernaum, a city in Galilee, and was teaching them on the sabbath. 32 They were astounded at his teaching, because he spoke with authority. 33 In the synagogue there was a man who had the spirit of an unclean demon, and he cried out with a loud voice, 34 “Let us alone! What have you to do with us, Jesus of Nazareth? Have you come to destroy us? I know who you are, the Holy One of God.” 35 But Jesus rebuked him, saying, “Be silent, and come out of him!” When the demon had thrown him down before them, he came out of him without having done him any harm. 36 They were all amazed and kept saying to one another, “What kind of utterance is this? For with authority and power he commands the unclean spirits, and out they come!” 37 And a report about him began to reach every place in the region.
Healings at Simon’s House
38 After leaving the synagogue he entered Simon’s house. Now Simon’s mother-in-law was suffering from a high fever, and they asked him about her. 39 Then he stood over her and rebuked the fever, and it left her. Immediately she got up and began to serve them.
40 As the sun was setting, all those who had any who were sick with various kinds of diseases brought them to him; and he laid his hands on each of them and cured them. 41 Demons also came out of many, shouting, “You are the Son of God!” But he rebuked them and would not allow them to speak, because they knew that he was the Messiah.[p]
Jesus Preaches in the Synagogues
42 At daybreak he departed and went into a deserted place. And the crowds were looking for him; and when they reached him, they wanted to prevent him from leaving them. 43 But he said to them, “I must proclaim the good news of the kingdom of God to the other cities also; for I was sent for this purpose.” 44 So he continued proclaiming the message in the synagogues of Judea.[q]
Footnotes
- Luke 3:1 Gk tetrarch
- Luke 3:1 Gk tetrarch
- Luke 3:1 Gk tetrarch
- Luke 3:15 Or the Christ
- Luke 3:16 Or in
- Luke 3:19 Gk tetrarch
- Luke 3:22 Or my beloved Son
- Luke 3:22 Other ancient authorities read You are my Son, today I have begotten you
- Luke 3:27 Gk Salathiel
- Luke 3:32 Other ancient authorities read Salmon
- Luke 3:33 Other ancient authorities read Amminadab, son of Aram; others vary widely
- Luke 4:5 Gk he
- Luke 4:6 Gk he
- Luke 4:9 Gk he
- Luke 4:27 The terms leper and leprosy can refer to several diseases
- Luke 4:41 Or the Christ
- Luke 4:44 Other ancient authorities read Galilee
Luca 3-4
Nuova Riveduta 2006
Predicazione di Giovanni il battista
3 (A)Nell’anno quindicesimo dell’impero di Tiberio Cesare, quando Ponzio Pilato era governatore della Giudea, ed Erode tetrarca della Galilea, e Filippo, suo fratello, tetrarca dell’Iturea e della Traconitide[a], e Lisania tetrarca dell’Abilene[b], 2 sotto i sommi sacerdoti Anna e Caiafa, la parola di Dio fu diretta a Giovanni, figlio di Zaccaria, nel deserto.
3 Ed egli andò per tutta la regione intorno al Giordano, predicando un battesimo di ravvedimento per il perdono dei peccati, 4 come sta scritto nel libro delle parole del profeta Isaia [che dice]:
«Voce di uno che grida nel deserto: “Preparate la via del Signore, raddrizzate i suoi sentieri.
5 Ogni valle sarà colmata e ogni monte e ogni colle sarà spianato; le vie tortuose saranno fatte diritte e quelle accidentate saranno appianate;
6 e ogni creatura[c] vedrà la salvezza di Dio”»[d].
7 Giovanni dunque diceva alle folle che andavano per essere battezzate da lui: «Razza di vipere, chi vi ha insegnato a sfuggire l’ira futura? 8 Fate dunque dei frutti degni del ravvedimento, e non cominciate a dire in voi stessi: “Noi abbiamo Abraamo per padre!” Perché vi dico che Dio può da queste pietre far sorgere dei figli ad Abraamo. 9 Ormai la scure è posta alla radice degli alberi: ogni albero dunque che non fa buon frutto viene tagliato e gettato nel fuoco».
10 E la folla lo interrogava, dicendo: «Allora, che dobbiamo fare?» 11 Egli rispondeva loro: «Chi ha due tuniche ne faccia parte a chi non ne ha, e chi ha da mangiare faccia altrettanto».
12 Vennero anche dei pubblicani per essere battezzati e gli dissero: «Maestro, che dobbiamo fare?» 13 Ed egli rispose loro: «Non riscuotete nulla di più di quello che vi è ordinato».
14 Lo interrogarono pure dei soldati, dicendo: «E noi, che dobbiamo fare?» Ed egli a loro: «Non fate estorsioni, non opprimete nessuno con false denunce e accontentatevi della vostra paga».
15 Ora il popolo era in attesa e tutti si domandavano in cuor loro se Giovanni fosse il Cristo. 16 Giovanni rispose, dicendo a tutti: «Io vi battezzo in acqua; ma viene colui che è più forte di me, al quale io non sono degno di sciogliere il legaccio dei calzari. Egli vi battezzerà in Spirito Santo e fuoco. 17 Egli ha in mano il suo ventilabro[e] per ripulire interamente la sua aia e raccogliere[f] il grano nel suo granaio; ma la pula, la brucerà con fuoco inestinguibile».
18 (B)Così, con molte e varie esortazioni evangelizzava il popolo; 19 ma Erode il tetrarca, rimproverato da lui a proposito di Erodiade, moglie di suo fratello[g], e per tutte le malvagità che aveva commesso, 20 aggiunse a tutte le altre anche questa: rinchiuse Giovanni in prigione.
Battesimo di Gesù Cristo
21 (C)Ora, mentre tutto il popolo si faceva battezzare, anche Gesù fu battezzato; e, mentre pregava, si aprì il cielo 22 e lo Spirito Santo scese su di lui in forma corporea, come una colomba; e venne una voce dal cielo [che diceva]: «Tu sei il mio diletto Figlio; in te mi sono compiaciuto».
Genealogia di Gesù Cristo
23 (D)Gesù, quando cominciò a insegnare[h], aveva circa trent’anni ed era figlio, come si credeva, di Giuseppe, di Eli, 24 di Mattàt, di Levi, di Melchi, di Iannài[i], di Giuseppe, 25 di Mattatia, di Amos, di Naum, di Esli, di Naggai, 26 di Maat, di Mattatia, di Semèin[j], di Iosec[k], di Ioda[l], 27 di Ioanan[m], di Resa, di Zorobabele, di Sealtiel, di Neri, 28 di Melchi, di Addi, di Cosam, di Elmadàm, di Er, 29 di Gesù[n], di Eliezer, di Iorim, di Mattàt, di Levi, 30 di Simeone, di Giuda, di Giuseppe, di Ionam, di Eliachim, 31 di Melea, di Menna[o], di Mattata, di Natan, di Davide, 32 di Isai, di Obed, di Boaz, di Salmon[p], di Nason, 33 di Amminadab, di Admin[q], di Arni[r], di Chesron, di Perez, di Giuda, 34 di Giacobbe, di Isacco, di Abraamo, di Tera, di Naor, 35 di Serug, di Reu, di Peleg, di Eber, di Sela, 36 di Cainan, di Arpacsad, di Sem, di Noè, di Lamec, 37 di Metusela, di Enoc, di Iared, di Maalaleel, di Cainan, 38 di Enos, di Set, di Adamo, di Dio.
Tentazione di Gesù Cristo
4 (E)Gesù, pieno di Spirito Santo, ritornò dal Giordano e fu condotto dallo Spirito nel deserto per quaranta giorni, dove era tentato dal diavolo[s]. 2 Durante quei giorni non mangiò nulla; e quando furono trascorsi, ebbe fame. 3 Il diavolo gli disse: «Se tu sei Figlio di Dio, di’ a questa pietra che diventi pane». 4 Gesù gli rispose [, dicendo]: «Sta scritto: “Non di pane soltanto vivrà l’uomo [, ma di ogni parola di Dio]”[t]».
5 Il diavolo lo condusse in alto[u], gli mostrò in un attimo tutti i regni del mondo e gli disse: 6 «Ti darò tutta questa potenza e la gloria di questi regni; perché essa mi è stata data e la do a chi voglio. 7 Se dunque tu ti prostri ad adorarmi, sarà tutta tua». 8 Gesù gli rispose: «[Vattene via da me, Satana[v].] Sta scritto: “Adora il Signore, il tuo Dio, e a lui solo rendi il tuo culto”[w]».
9 Allora lo portò a Gerusalemme e lo pose sul pinnacolo del tempio, e gli disse: «Se tu sei Figlio di Dio, gettati giù di qui, 10 perché sta scritto:
“Egli darà ordine ai suoi angeli a tuo riguardo, di proteggerti”[x]
11 e “Essi ti porteranno sulle mani, perché tu non urti col piede contro una pietra”[y]».
12 Gesù gli rispose: «È stato detto: “Non tentare il Signore Dio tuo”[z]».
13 Allora il diavolo, dopo aver finito ogni tentazione, si allontanò da lui fino a un momento opportuno.
Gesù Cristo in Galilea
14 (F)Gesù, nella potenza dello Spirito, se ne tornò in Galilea; e la sua fama si sparse per tutta la regione. 15 E insegnava nelle loro sinagoghe, glorificato da tutti.
Gesù nella sinagoga di Nazaret
16 (G)Si recò a Nazaret, dov’era stato allevato e, com’era solito, entrò in giorno di sabato nella sinagoga e si alzò per leggere[aa]. 17 Gli fu dato il libro del profeta Isaia e, aperto il libro,[ab] trovò quel passo dov’era scritto:
18 «Lo Spirito del Signore è sopra di me, perciò mi ha unto per evangelizzare i poveri; mi ha inviato [per guarire quelli che hanno il cuore spezzato,] per annunciare la liberazione ai prigionieri e il recupero della vista ai ciechi; per rimettere in libertà gli oppressi,
19 per proclamare l’anno accettevole del Signore[ac]».
20 Poi, chiuso il libro[ad] e resolo all’inserviente, si mise a sedere; e gli occhi di tutti nella sinagoga erano fissi su di lui.
21 Egli prese a dire loro: «Oggi si è adempiuta questa Scrittura, che voi avete udito[ae]». 22 Tutti gli rendevano testimonianza e si meravigliavano delle parole di grazia che uscivano dalla sua bocca, e dicevano: «Non è costui il figlio di Giuseppe?» 23 Ed egli disse loro: «Certo, voi mi citerete questo proverbio: “Medico, cura te stesso; fa’ anche qui nella tua patria tutto quello che abbiamo udito essere avvenuto in Capernaum!”». 24 Ma egli disse: «In verità vi dico che nessun profeta è ben accetto nella sua patria. 25 Anzi, vi dico in verità che ai giorni di Elia, quando il cielo fu chiuso per tre anni e sei mesi e vi fu grande carestia in tutto il paese, c’erano molte vedove in Israele; 26 eppure a nessuna di esse fu mandato Elia, bensì a una vedova in Sarepta di Sidone. 27 Al tempo del profeta Eliseo c’erano molti lebbrosi in Israele; eppure nessuno di loro fu purificato[af], bensì Naaman, il Siro».
28 Udendo queste cose, tutti nella sinagoga furono pieni d’ira. 29 Si alzarono, lo cacciarono fuori dalla città e lo condussero fin sul ciglio del monte, sul quale era costruita la loro città, per precipitarlo giù. 30 Ma egli, passando in mezzo a loro, se ne andò.
Gesù guarisce un indemoniato a Capernaum
31 (H)Poi discese a Capernaum, città della Galilea, e qui insegnava alla gente nei giorni di sabato. 32 Ed essi si stupivano del suo insegnamento perché parlava con autorità[ag].
33 Or nella sinagoga si trovava un uomo che aveva uno spirito di demonio impuro, il quale gridò a gran voce [, dicendo]: 34 «Ahi[ah]! Che c’è fra noi e te, Gesù Nazareno? Sei venuto per mandarci in perdizione? Io so chi sei: il Santo di Dio!» 35 Gesù lo sgridò, dicendo: «Taci, ed esci da quest’uomo!» E il demonio, gettatolo a terra lì nel mezzo, uscì da lui senza fargli alcun male. 36 E tutti furono presi da stupore e discutevano tra di loro, dicendo: «Che parola è questa? Egli comanda con autorità e potenza agli spiriti immondi, ed essi escono». 37 E la sua fama si diffondeva in ogni luogo della regione.
Gesù guarisce la suocera di Pietro e altri malati
38 (I)Poi, alzatosi e uscito dalla sinagoga, entrò in casa di Simone. Or la suocera di Simone era tormentata da una gran febbre; e lo pregarono per lei. 39 Chinatosi su di lei, egli sgridò la febbre, e la febbre la lasciò; ed ella subito si alzò e si mise a servirli.
40 (J)Al tramontar del sole, tutti quelli che avevano dei sofferenti di varie malattie li conducevano a lui; ed egli li guariva, imponendo le mani a ciascuno. 41 Anche i demòni uscivano da molti, gridando e dicendo: «Tu sei [il Cristo,] il Figlio di Dio!» Ma egli li sgridava e non permetteva loro di parlare, perché sapevano che egli era il Cristo.
42 Poi, fattosi giorno, uscì e andò in un luogo deserto; e le folle lo cercavano e giunsero fino a lui, e lo trattenevano perché non si allontanasse da loro. 43 Ma egli disse loro: «Anche alle altre città bisogna che io annunci la buona notizia del regno di Dio; poiché per questo sono stato mandato». 44 E andava predicando nelle sinagoghe della Giudea[ai].
Footnotes
- Luca 3:1 Iturea… Traconitide, territori a sud-est del Libano.
- Luca 3:1 Abilene, territorio ai piedi dell’Antilibano non lontano da Damasco.
- Luca 3:6 Creatura, lett. carne.
- Luca 3:6 +Is 40:3-5.
- Luca 3:17 Ventilabro, attrezzo agricolo adoperato dai contadini per ventilare il grano, allo scopo di separarlo dalla pula.
- Luca 3:17 TR e M Egli ha il suo ventilabro in mano, ripulirà interamente la sua aia e raccoglierà…
- Luca 3:19 TR di suo fratello Filippo.
- Luca 3:23 A insegnare, non c’è nel testo greco.
- Luca 3:24 TR e M Ianna.
- Luca 3:26 TR e M Semei.
- Luca 3:26 TR e M Giuseppe (gr.: Iosef).
- Luca 3:26 TR e M Giuda (gr.: Iuda).
- Luca 3:27 TR Ioanna.
- Luca 3:29 TR e M Iose.
- Luca 3:31 TR e M Mainan.
- Luca 3:32 Così TR e M Salmon; NA Sala.
- Luca 3:33 TR e M omettono questo nome.
- Luca 3:33 TR e M Aram.
- Luca 4:1 Per quaranta giorni… diavolo, può anche essere tradotto: per quaranta giorni, per essere tentato dal diavolo, oppure: dove, per quaranta giorni, fu tentato dal diavolo.
- Luca 4:4 +De 8:3.
- Luca 4:5 TR e M lo condusse sopra un alto monte.
- Luca 4:8 Così M; TR Vattene via da me, Satana, perché sta scritto…
- Luca 4:8 +De 6:13.
- Luca 4:10 +Sl 91:11.
- Luca 4:11 +Sl 91:12.
- Luca 4:12 +De 6:16.
- Luca 4:16 Si alzò per leggere, la lettura dell’A.T., eseguita da uno degli assistenti, costituiva una parte essenziale del culto celebrato nelle sinagoghe.
- Luca 4:17 Aperto il libro, gli antichi mss. dei Giudei erano dei rotoli di papiro o di pergamena.
- Luca 4:19 +Is 61:1-2.
- Luca 4:20 Chiuso il libro, cioè riavvolto il rotolo.
- Luca 4:21 Che voi avete udito, lett. nei vostri orecchi.
- Luca 4:27 Fu purificato, cioè guarito.
- Luca 4:32 Parlava con autorità, lett. la sua parola era con autorità.
- Luca 4:34 Ahi!… altri traducono: lasciaci stare…
- Luca 4:44 TR e M della Galilea.
Lukas 3-4
Schlachter 2000
Die Verkündigung Johannes des Täufers
3 Aber im fünfzehnten Jahr der Regierung des Kaisers Tiberius[a], als Pontius Pilatus Statthalter von Judäa war und Herodes[b] Vierfürst von Galiläa, sein Bruder Philippus aber Vierfürst von Ituräa und dem Gebiet von Trachonitis, und Lysanias Vierfürst von Abilene,
2 unter den Hohenpriestern Hannas und Kajaphas, da erging das Wort Gottes an Johannes, den Sohn des Zacharias, in der Wüste.
3 Und er kam in die ganze Umgegend des Jordan und verkündigte eine Taufe der Buße[c] zur Vergebung der Sünden,
4 wie geschrieben steht im Buch der Worte des Propheten Jesaja, der spricht: »Die Stimme eines Rufenden [ertönt] in der Wüste: Bereitet den Weg des Herrn, macht seine Pfade eben!
5 Jedes Tal soll ausgefüllt und jeder Berg und Hügel erniedrigt werden, und das Krumme soll gerade und die holprigen Wege eben werden;
6 und alles Fleisch wird das Heil Gottes sehen.«[d]
7 Er sprach nun zu der Volksmenge, die hinausging, um sich von ihm taufen zu lassen: Schlangenbrut! Wer hat euch unterwiesen, dem kommenden Zorn zu entfliehen?
8 So bringt nun Früchte, die der Buße würdig sind[e]! Und fangt nicht an, bei euch selbst zu sagen: Wir haben Abraham zum Vater! Denn ich sage euch: Gott vermag dem Abraham aus diesen Steinen Kinder zu erwecken.
9 Es ist aber auch schon die Axt an die Wurzel der Bäume gelegt. Jeder Baum nun, der keine gute Frucht bringt, wird abgehauen und ins Feuer geworfen!
10 Da fragte ihn die Menge und sprach: Was sollen wir denn tun?
11 Und er antwortete und sprach zu ihnen: Wer zwei Hemden hat, gebe dem, der keines hat; und wer Speise hat, der mache es ebenso!
12 Es kamen auch Zöllner[f], um sich taufen zu lassen, und sprachen zu ihm: Meister, was sollen wir tun?
13 Er sprach zu ihnen: Fordert nicht mehr, als was euch vorgeschrieben ist!
14 Es fragten ihn aber auch Kriegsleute und sprachen: Und was sollen wir tun? Und er sprach zu ihnen: Misshandelt niemand, erhebt keine falsche Anklage und seid zufrieden mit eurem Sold!
15 Da aber das Volk in Erwartung stand und alle in ihren Herzen sich wegen Johannes fragten, ob er vielleicht der Christus sei,
16 antwortete Johannes allen und sprach: Ich taufe euch mit Wasser; es kommt aber einer, der stärker ist als ich, und ich bin nicht würdig, ihm seinen Schuhriemen zu lösen; der wird euch mit Heiligem Geist und Feuer taufen.
17 Er hat die Worfschaufel in seiner Hand, und er wird seine Tenne durch und durch reinigen und den Weizen in seine Scheune sammeln; die Spreu aber wird er mit unauslöschlichem Feuer verbrennen!
18 Auch mit vielen anderen Ermahnungen verkündigte er dem Volk die frohe Botschaft.[g]
19 Der Vierfürst Herodes aber, da er von ihm getadelt wurde wegen Herodias, der Frau seines Bruders Philippus, und wegen all des Bösen, was Herodes tat,
20 fügte zu allem noch das hinzu, dass er den Johannes ins Gefängnis warf.
Die Taufe Jesu Christi
21 Es geschah aber, als alles Volk sich taufen ließ und auch Jesus getauft wurde und betete, da tat sich der Himmel auf,
22 und der Heilige Geist stieg in leiblicher Gestalt wie eine Taube auf ihn herab, und eine Stimme ertönte aus dem Himmel, die sprach: Du bist mein geliebter Sohn; an dir habe ich Wohlgefallen!
Das Geschlechtsregister Jesu Christi
23 Und Jesus war ungefähr 30 Jahre alt, als er begann[h]; er war, wie man meinte, ein Sohn Josephs,[i]
24 des Eli, des Matthat, des Levi, des Melchi, des Janna, des Joseph,
25 des Mattathias, des Amos, des Nahum, des Esli, des Nangai,
26 des Maath, des Mattathias, des Semei, des Joseph, des Juda,
27 des Johanan, des Resa, des Serubbabel, des Schealtiel, des Neri,
28 des Melchi, des Addi, des Kosam, des Elmodam, des Er,
29 des Joses, des Elieser, des Jorim, des Matthat, des Levi,
30 des Simeon, des Juda, des Joseph, des Jonan, des Eljakim,
31 des Melea, des Mainan, des Mattatha, des Nathan, des David,
32 des Isai, des Obed, des Boas, des Salmon, des Nachschon,
33 des Amminadab, des Aram, des Hezron, des Perez, des Juda,
34 des Jakob, des Isaak, des Abraham, des Terach, des Nahor,
35 des Serug, des Regu, des Peleg, des Heber, des Schelach,
36 des Kainan, des Arpakschad, des Sem, des Noah, des Lamech,
37 des Methusalah, des Henoch, des Jared, des Mahalaleel, des Kainan,
38 des Enosch, des Seth, des Adam, Gottes.
Die Versuchung Jesu Christi
4 Jesus aber, voll Heiligen Geistes, kehrte vom Jordan zurück und wurde vom Geist in die Wüste geführt
2 und 40 Tage vom Teufel versucht[j]. Und er aß nichts in jenen Tagen; und zuletzt, als sie zu Ende waren, war er hungrig.
3 Und der Teufel sprach zu ihm: Wenn du Gottes Sohn bist, so sprich zu diesem Stein, dass er Brot werde!
4 Und Jesus antwortete ihm und sprach: Es steht geschrieben: »Der Mensch lebt nicht vom Brot allein, sondern von einem jeglichen Wort Gottes«.[k]
5 Da führte der Teufel ihn auf einen hohen Berg und zeigte ihm alle Reiche der Welt[l] in einem Augenblick.
6 Und der Teufel sprach zu ihm: Dir will ich alle diese Macht und ihre Herrlichkeit geben; denn sie ist mir übergeben, und ich gebe sie, wem ich will.
7 Wenn du nun vor mir anbetest, so soll alles dir gehören!
8 Und Jesus antwortete ihm und sprach: Weiche von mir, Satan! Denn es steht geschrieben: »Du sollst den Herrn, deinen Gott, anbeten und ihm allein dienen«.[m]
9 Und er führte ihn nach Jerusalem und stellte ihn auf die Zinne des Tempels und sprach zu ihm: Wenn du der Sohn Gottes bist, so stürze dich von hier hinab;
10 denn es steht geschrieben: »Er wird seinen Engeln deinetwegen Befehl geben, dass sie dich behüten,
11 und sie werden dich auf den Händen tragen, damit du deinen Fuß nicht an einen Stein stößt.«[n]
12 Und Jesus antwortete und sprach zu ihm: Es ist gesagt: »Du sollst den Herrn, deinen Gott, nicht versuchen!«[o]
13 Und nachdem der Teufel alle Versuchung vollendet hatte, wich er von ihm eine Zeit lang.
Der Beginn des Wirkens Jesu in Galiläa
14 Und Jesus kehrte in der Kraft des Geistes zurück nach Galiläa; und das Gerücht von ihm verbreitete sich durch die ganze umliegende Gegend.
15 Und er lehrte in ihren Synagogen[p] und wurde von allen gepriesen.
Die Verkündigung in der Synagoge von Nazareth
16 Und er kam nach Nazareth, wo er erzogen worden war, und ging nach seiner Gewohnheit am Sabbattag in die Synagoge und stand auf, um vorzulesen.
17 Und es wurde ihm die Buchrolle des Propheten Jesaja gegeben; und als er die Buchrolle aufgerollt hatte, fand er die Stelle, wo geschrieben steht:
18 »Der Geist des Herrn ist auf mir, weil er mich gesalbt hat[q], den Armen frohe Botschaft zu verkünden; er hat mich gesandt, zu heilen, die zerbrochenen Herzens sind, Gefangenen Befreiung zu verkünden und den Blinden, dass sie wieder sehend werden, Zerschlagene in Freiheit zu setzen,
19 um zu verkündigen das angenehme Jahr des Herrn.«[r]
20 Und er rollte die Buchrolle zusammen und gab sie dem Diener wieder und setzte sich, und aller Augen in der Synagoge waren auf ihn gerichtet.
21 Er aber fing an, ihnen zu sagen: Heute ist diese Schrift erfüllt vor euren Ohren!
22 Und alle gaben ihm Zeugnis und wunderten sich über die Worte der Gnade, die aus seinem Mund kamen, und sprachen: Ist dieser nicht der Sohn Josephs?
23 Und er sprach zu ihnen: Gewiss werdet ihr mir dieses Sprichwort sagen: Arzt, heile dich selbst! Die großen Taten, von denen wir gehört haben, dass sie in Kapernaum geschahen, tue sie auch hier in deiner Vaterstadt!
24 Er sprach aber: Wahrlich, ich sage euch: Kein Prophet ist anerkannt in seinem Vaterland[s].
25 In Wahrheit aber sage ich euch: Es waren viele Witwen in den Tagen Elias in Israel, als der Himmel drei Jahre und sechs Monate lang verschlossen war, da eine große Hungersnot entstand im ganzen Land;
26 und zu keiner von ihnen wurde Elia gesandt, sondern nur zu einer Witwe nach Zarpat bei Zidon.
27 Und viele Aussätzige waren in Israel zur Zeit des Propheten Elisa; aber keiner von ihnen wurde gereinigt, sondern nur Naeman, der Syrer.
28 Da wurden alle in der Synagoge voll Zorn, als sie dies hörten.
29 Und sie standen auf und stießen ihn zur Stadt hinaus und führten ihn an den Rand des Berges, auf dem ihre Stadt gebaut war, um ihn hinabzustürzen.
30 Er aber ging mitten durch sie hindurch und zog weiter.
Jesus treibt einen unreinen Geist aus
31 Und er kam hinab nach Kapernaum, einer Stadt in Galiläa, und lehrte sie am Sabbat.
32 Und sie waren betroffen über seine Lehre, denn er redete mit Vollmacht.
33 Und in der Synagoge war ein Mensch, der den Geist eines unreinen Dämonen hatte. Und er schrie mit lauter Stimme
34 und sprach: Lass ab! Was haben wir mit dir zu tun, Jesus, du Nazarener? Bist du gekommen, um uns zu verderben? Ich weiß, wer du bist: der Heilige Gottes!
35 Und Jesus befahl ihm und sprach: Verstumme und fahre aus von ihm! Da warf ihn der Dämon mitten unter sie und fuhr aus von ihm und tat ihm keinen Schaden.
36 Und ein Entsetzen kam über alle, und sie redeten untereinander und sprachen: Was ist das für ein Wort, dass er mit Vollmacht und Kraft den unreinen Geistern gebietet und sie ausfahren?
37 Und sein Ruf verbreitete sich in alle Orte der umliegenden Gegend.
Die Heilung der Schwiegermutter des Petrus und anderer Kranker
38 Und er stand auf und ging aus der Synagoge in das Haus des Simon. Simons Schwiegermutter aber war von einem heftigen Fieber befallen, und sie baten ihn für sie.
39 Und er trat zu ihr, neigte sich über sie und befahl dem Fieber, und es verließ sie. Und sogleich stand sie auf und diente ihnen.
40 Als aber die Sonne unterging, brachten alle, die Kranke hatten mit mancherlei Gebrechen, sie zu ihm, und er legte einem jeden von ihnen die Hände auf und heilte sie.
41 Es fuhren auch Dämonen aus von vielen, indem sie schrien und sprachen: Du bist der Christus, der Sohn Gottes! Und er befahl ihnen und ließ sie nicht reden, weil sie wussten, dass er der Christus war.
42 Als es aber Tag geworden war, ging er hinaus an einen abgelegenen Ort; und die Volksmenge suchte ihn und kam bis zu ihm, und sie wollten ihn zurückhalten, damit er nicht von ihnen wegginge.
43 Er aber sprach zu ihnen: Ich muss auch den anderen Städten das Evangelium vom Reich Gottes verkündigen; denn dazu bin ich gesandt.
44 Und er verkündigte in den Synagogen von Galiläa.
Footnotes
- (3,1) d.h. 29 n. Chr.; Tiberius regierte 14-37 n. Chr.
- (3,1) d.h. Herodes Antipas (vgl. Fn. zu Mt 14,1).
- (3,3) d.h. der Gesinnungsänderung, der Herzensumkehr zu Gott.
- (3,6) Jes 40,3-5.
- (3,8) od. der Buße angemessen / entsprechend sind.
- (3,12) Die Zoll- bzw. Steuereinnehmer pflegten sich betrügerisch zu bereichern.
- (3,18) od. die Heilsbotschaft / das Evangelium.
- (3,23) d.h. mit seinem öffentlichen Dienst begann.
- (3,23) Viele Ausleger sehen in dem folgenden Geschlechtsregister die leibliche Abstammung Jesu über Maria bezeugt, während in Mt 1,1-17 die Abstammung Josephs dargestellt wird, als dessen rechtlicher Erbe der Herr von der menschlichen Seite her Anspruch auf den Thron Davids hat.
- (4,2) od. geprüft.
- (4,4) 5Mo 8,3.
- (4,5) gr. oikoumene; hier der Erdkreis, die bewohnte Erde.
- (4,8) 5Mo 6,13; 10,20.
- (4,11) Ps 91,11-12.
- (4,12) 5Mo 6,16.
- (4,15) d.h. in den Gemeinden bzw. Versammlungsstätten der Juden.
- (4,18) Die Salbung bedeutete Einsetzung in einen Dienst für Gott (vgl. 2Mo 40,13; 1Sam 16,13). Christus ist der Gesalbte Gottes.
- (4,19) Jes 61,1-2.
- (4,24) od. in seiner Vaterstadt / Heimat.
Lukács 3-4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Bemerítő János utat készít a Messiásnak(A)
3 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében Poncius Pilátus volt Júdea helytartója; Heródes volt Galilea negyedes fejedelme; Heródes bátyja, Fülöp volt Iturea és Trakhónitisz negyedes fejedelme; Lüszániász pedig Abiléné negyedes fejedelme. 2 Kajafás és Annás voltak a főpapok.
Ebben az időben szólt az Örökkévaló Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3 János bejárta a Jordán egész vidékét. Hirdette mindenkinek, hogy merítkezzenek be, ezzel fejezzék ki, hogy valóban megváltoztatják a gondolkodásukat és visszatérnek Istenhez — Isten pedig megbocsátja a bűneiket. 4 Ézsaiás próféta könyvében így van ez megírva:
„Egy hang kiált a pusztában:
»Készítsetek utat az Örökkévalónak,
egyengessétek ösvényeit,
5 töltsetek fel minden völgyet,
lapítsátok le a dombokat és hegyeket,
egyenesítsétek ki a görbe ösvényeket,
simítsátok el a göröngyöket,
6 hogy mindenki meglássa
az Istentől származó üdvösséget!«”[a]
7 Az emberek tömegesen mentek Jánoshoz, hogy tanítása szerint bemerítkezzenek. János ezt mondta nekik: „Ti, mérges kígyók! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől? 8 A tetteitekkel bizonyítsátok, hogy a gondolkodásotok és az életetek valóban megváltozott! Ne hitegessétek magatokat azzal, hogy: »Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk!« Mert igazán mondom nektek, hogy Isten még ezekből a kövekből is támaszthat utódokat Ábrahámnak! 9 A fejszét már fölemelték, hogy gyökerestül kivágják a fákat. Bizony ki is vágnak és tűzbe dobnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!”
10 Az emberek ekkor ezt kérdezték: „Akkor mit tegyünk?”
11 János így felelt: „Akinek két ruhája van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs! Akinek van mit ennie, adjon belőle annak, aki éhezik!”
12 Néhány vámszedő is eljött Jánoshoz bemerítkezni. Ők is megkérdezték: „Mester, mi mit tegyünk?”
13 János ezt mondta nekik: „Ne szedjetek be több adót és vámot, mint amennyi elő van írva!”
14 Katonák is jöttek hozzá, és ők is megkérdezték: „Hát mi mit tegyünk?”
János ezt válaszolta: „Senkitől se vegyetek el pénzt erőszakkal, vagy zsarolással! Elégedjetek meg a zsoldotokkal!”
15 A sokaság feszülten és izgatottan várta, hogy a Messiás hamarosan megjelenik. Mind azon tanakodtak, hogy talán maga János lehet a Messiás.
16 János azonban világosan megmondta nekik: „Látjátok, én vízbe merítelek be titeket, de jön majd valaki, aki sokkal hatalmasabb nálam. Még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe fog bemeríteni titeket. 17 Az ő kezében van a szórólapát, amellyel elválasztja a búzát a polyvától. A tiszta búzát magtárába gyűjti, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti.” 18 Sok mást is mondott János, amivel figyelmeztette és bátorította a népet. Így hirdette nekik az örömüzenetet.
Heródes börtönbe veti Bemerítő Jánost
19 Bemerítő János sokszor figyelmeztette és felelősségre vonta Heródes fejedelmet a gonosztettei miatt, és Heródiás miatt is, aki Heródes testvérének volt a felesége. 20 Heródes a gonoszságait még azzal is tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.
Jézus is bemerítkezik(B)
21 Mielőtt Bemerítő Jánost börtönbe vetették volna, sokan bemerítkeztek a tanítása szerint. Jézus is bemerítkezett, és miközben imádkozott, megnyílt a Menny, 22 és leszállt rá a Szent Szellem látható alakban, mint egy galamb. A Mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és benned gyönyörködöm.”
Jézus családfája(C)
23 Jézus körülbelül harminc éves volt, amikor megkezdte nyilvános működését. Az emberek József fiának gondolták.
Éli fia volt.
24 Éli Mattát fia,
Mattát Lévi fia,
Lévi Melki fia,
Melki Jannáj fia,
Jannáj József fia,
25 József Mattatiás fia,
Mattatiás Ámós fia,
Ámos Náhum fia,
Náhum Heszli fia,
Heszli Naggai fia,
26 Naggai Mahat fia,
Mahat Mattatiás fia,
Mattatiás Simei fia,
Simei Jószek fia,
Jószek Jóda fia,
27 Jóda Jóhánán fia,
Jóhánán Résa fia,
Résa Zerubbábel fia,
Zerubbábel Sealtiel fia,
Sealtiel Néri fia,
28 Neri Melki fia,
Melki Addi fia,
Addi Kószám fia,
Kószám Elmadám fia,
Elmadám Ér fia,
29 Ér Jézus fia,
Jézus Eliézer fia,
Eliézer Jórim fia,
Jórim Mattát fia,
Mattát Lévi fia,
30 Lévi Simeon fia,
Simeon Júda fia,
Júda József fia,
József Jónám fia,
Jónám Eljákim fia,
31 Eljákim Melea fia,
Melea Menna fia,
Menna Mattáta fia,
Mattáta Nátán fia,
Nátán Dávid fia,
32 Dávid Isai fia,
Isai Óbed fia,
Óbed Boáz fia,
Boáz Szalmón fia,
Szalmón Nahsón fia,
33 Nahsón Aminádáb fia,
Aminádáb Admin fia,
Admin Arni fia,
Arni Heszrón fia,
Heszrón Fáresz fia,
Fáresz Júda fia,
34 Júda Jákób fia,
Jákób Izsák fia,
Izsák Ábrahám fia,
Ábrahám Táré fia,
Táré Náhór fia,
35 Náhor Szerug fia,
Szerug Reu fia,
Reu Peleg fia,
Peleg Héber fia,
Héber Selah fia,
36 Selah Kénán fia,
Kénán Arpaksád fia,
Arpaksád Sém fia,
Sém Nóé fia,
Nóé Lámek fia,
37 Lámek Metusélah fia,
Metusélah Hénók fia,
Hénok Járed fia,
Járed Mahalalél fia,
Mahalalél Kénán fia,
38 Kénán Enós fia,
Enós Sét fia,
Sét Ádám fia,
Ádám pedig Isten fia volt.
Jézust próbára teszi a Sátán(D)
4 Jézus a Szent Szellemmel beteljesedve visszatért a Jordán folyótól. A Szent Szellem ekkor kivezette a pusztába, 2 ahol Jézus negyven napot töltött, a Sátán pedig kísértésekkel próbára tette. Eközben Jézus semmit sem evett, de mikor a negyven nap eltelt, megéhezett.
3 Ekkor a Sátán azt mondta neki: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor parancsold meg ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!”
4 Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Nemcsak a kenyér élteti az embert.«”[b]
5 A Sátán ezután egy pillanat alatt megmutatta Jézusnak a földkerekség összes királyságát, 6 majd ezt mondta: „Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mindez az enyém, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát engem imádsz, mindez a tiéd lesz.”
8 Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Az Örökkévalót, Istenedet imádd, és csak őt szolgáld!«”[c]
9 Ezután a Sátán elvitte Jézust Jeruzsálembe. A Templom területének legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor ugorj le innen! 10 Mert azt mondja az Írás:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.«[d]
11 Meg azt is mondja:
»A tenyerükön hordoznak,
hogy kőbe ne üsd a lábad.«”[e]
12 Jézus erre így felelt: „De az Írás azt is mondja: »Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[f]
13 Ekkor a Sátán felhagyott vele, hogy Jézust próbára tegye. Egy ideig félreállt, és várta a kedvező alkalmat.
Jézus Galileában kezdi meg szolgálatát(E)
14 Jézus a Szent Szellem erejével beteljesedve visszatért Galileába. A híre elterjedt az egész vidéken. 15 Tanított a zsinagógákban, és mindenki dicsérte.
Jézus a názáreti zsinagógában(F)
16 Ezután Názáretbe ment, abba a városba, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint elment a zsinagógába. Amikor felállt, hogy az Írásokból felolvasson, 17 Ézsaiás próféta könyvét adták a kezébe. Kinyitotta a könyvtekercset, és azt a helyet kezdte olvasni, ahol ez van írva:
18 „Az Örökkévaló Szelleme van rajtam,
mivel felkent engem,
hogy örömhírt mondjak a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak,
a vakoknak pedig szemük megnyílását,
hogy megszabadítsam a szenvedőket és elnyomottakat,
19 és hirdessem az Örökkévaló kegyelmének idejét.”[g]
20 Behajtotta a könyvtekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenki várakozva nézett rá. 21 „Ez az Írás most teljesedett be a fületek hallatára” — mondta nekik.
22 Mindannyian elismeréssel hallgatták Jézust, és csodálkoztak, hogy a kegyelemnek ezeket az igéit idézi. De azt is kérdezgették egymástól: „Hogyan lehetséges ez? Hát nem ő a József fia?”
23 Ő pedig így válaszolt nekik: „Tudom, hogy azt a mondást akarjátok idézni: »Orvos, gyógyítsd meg magadat!« Hallottuk, milyen dolgokat tettél Kapernaumban — hát akkor tedd meg itt, a saját városodban is!”
24 Azután így folytatta: „Igazán mondom nektek: egyetlen prófétát sem fogadnak el a saját városában. 25 Mondhatom nektek, sok özvegyasszony élt Izráelben Illés idejében, amikor három és fél évig nem esett az eső, és nagy éhínség uralkodott az egész országban. 26 De Isten egyikükhöz sem küldte Illést, csak a Szidón városa melletti Sareptába, egy özvegyasszonyhoz. 27 Hasonlóképpen, sok leprás élt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem gyógyult meg, csak Naámán, pedig ő nem is Izráelből, hanem Szíriából származott.”
28 Ezen a válaszon a zsinagógában mindenki nagyon felháborodott. 29 Felkeltek, kiűzték Jézust egészen annak a dombnak a sziklás pereméig, amelyen a városuk épült, hogy lelökjék a mélységbe. 30 Jézus azonban keresztülment a tömegen, és otthagyta őket.
A kapernaumi zsinagógában(G)
31 Jézus ezután Galilea egyik városába, Kapernaumba ment. Itt is tanított szombaton a zsinagógában. 32 Mindenki csodálkozott a tanításán, mert olyan tekintéllyel beszélt, mint aki hatalommal rendelkezik. 33 A zsinagógában az egyik férfi, akiben gonosz szellem lakott, nagy hangon kiabálni kezdett: 34 „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!” 35 Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” Ekkor a gonosz szellem mindenki szeme láttára a földre dobta azt az embert, de nem ártott neki, hanem kiment belőle.
36 Ezen mindenki megdöbbent, és ezt kérdezgették egymástól: „Vajon miféle tanítás ez? Erővel és hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek, azok engedelmeskednek neki, és kimennek az emberekből!” 37 Ezután Jézus híre az egész környéken elterjedt.
Péter otthonában(H)
38 Jézus a zsinagógából Simon[h] otthonába ment, ahol Simon anyósa éppen magas lázzal, betegen feküdt. Megkérték Jézust, hogy segítsen rajta. 39 Jézus megállt az asszony ágya mellett, és ráparancsolt a lázra, amely azonnal el is hagyja a beteget. Az asszony nyomban felkelt, és megvendégelte őket.
Sok beteget meggyógyít
40 Amikor lement a nap, különféle betegségekben szenvedőket hoztak Jézushoz. Ő a kezét rájuk tette, és mindegyiküket meggyógyította. 41 Sokakból gonosz szellemek is kimentek, akik ezt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!” De Jézus rájuk parancsolt, és nem engedte szólni őket. A gonosz szellemek ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.
Júdea városaiban(I)
42 Másnap Jézus félrevonult egy lakatlan helyre, de a sokaság utánament, megkereste és körülvette. Megpróbálták rábeszélni, hogy maradjon velük, 43 de ő ezt mondta: „Más városokban is hirdetnem kell az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet, mert ezért küldtek.”
44 Ezzel továbbment, és Júdea zsinagógáiban is hirdette Isten üzenetét.
Footnotes
- Lukács 3:6 Idézet: Ézs 40:3–5.
- Lukács 4:4 Idézet: 5Móz 8:3.
- Lukács 4:8 Idézet: 5Móz 6:13.
- Lukács 4:10 Idézet: Zsolt 91:11.
- Lukács 4:11 Idézet: Zsolt 91:12.
- Lukács 4:12 Idézet: 5Móz 6:16.
- Lukács 4:19 Idézet: Ézs 61:1–2; 58:6.
- Lukács 4:38 Simon Simon másik neve Péter volt.
Luc 3-4
La Bible du Semeur
Préparation du ministère de Jésus
Jean-Baptiste, messager de Dieu(A)
3 La quinzième année du règne de l’empereur Tibère[a], Ponce Pilate[b] était gouverneur de la Judée, Hérode régnait sur la Galilée comme tétrarque, son frère Philippe sur l’Iturée et la Trachonitide, Lysanias sur l’Abilène[c]. 2 Hanne et Caïphe étaient grands-prêtres[d].
Cette année-là, Dieu adressa la parole à Jean, fils de Zacharie, dans le désert. 3 Jean se mit à parcourir toute la région du Jourdain. Il appelait les gens à se faire baptiser en signe d’un profond changement[e], afin de recevoir le pardon de leurs péchés. 4 Ainsi s’accomplit ce que le prophète Esaïe avait écrit dans son livre :
On entend la voix de quelqu’un
qui crie dans le désert :
Préparez le chemin pour le Seigneur,
faites-lui des sentiers droits.
5 Toute vallée sera comblée,
toute montagne et toute colline seront abaissées,
les voies tortueuses deviendront droites,
les chemins rocailleux seront nivelés,
6 et tous les hommes verront
le salut de Dieu[f] .
7 Jean disait à ceux qui venaient en foule se faire baptiser par lui : Espèces de vipères ! Qui vous a enseigné à fuir la colère de Dieu qui va se manifester ? 8 Produisez plutôt pour fruits des actes qui montrent que vous avez changé[g]. Ne vous contentez pas de répéter en vous-mêmes : « Nous sommes les descendants d’Abraham ! » Car, regardez ces pierres : je vous déclare que Dieu peut en faire des enfants d’Abraham.
9 La hache est déjà sur le point d’attaquer les arbres à la racine. Tout arbre qui ne produit pas de bon fruit sera coupé et jeté au feu.
10 Les foules lui demandèrent alors : Que devons-nous faire ?
11 Il leur répondit : Si quelqu’un a deux chemises, qu’il en donne une à celui qui n’en a pas. Si quelqu’un a de quoi manger, qu’il partage avec celui qui n’a rien.
12 Il y avait des collecteurs d’impôts qui venaient se faire baptiser. Ils demandèrent à Jean : Maître, que devons-nous faire ?
13 – N’exigez rien de plus que ce qui a été fixé, leur répondit-il.
14 Des soldats le questionnèrent aussi : Et nous, que devons-nous faire ?
– N’extorquez d’argent à personne et ne dénoncez personne à tort : contentez-vous de votre solde.
(Mt 3.11-12 ; Mc 1.7-8 ; Jn 1.19-28)
15 Le peuple était plein d’espoir et chacun se demandait si Jean n’était pas le Messie.
16 Il répondit à tous : Moi je vous baptise dans l’eau. Mais quelqu’un va venir, qui est plus puissant que moi. Je ne suis même pas digne de dénouer la lanière de ses sandales. Lui, il vous baptisera dans le Saint-Esprit et le feu. 17 Il tient en main sa pelle à vanner, pour nettoyer son aire de battage, et il amassera le blé dans son grenier. Quant à la bale, il la brûlera dans un feu qui ne s’éteindra pas.
18 Jean adressait encore beaucoup d’autres recommandations au peuple et lui annonçait la Bonne Nouvelle de l’Evangile.
(Mt 14.3-4 ; Mc 6.17-18)
19 Mais il reprocha au gouverneur Hérode d’avoir épousé Hérodiade, la femme de son demi-frère[h], et d’avoir commis beaucoup d’autres méfaits. 20 Hérode ajouta encore à tous ses crimes celui de faire emprisonner Jean.
Le baptême de Jésus(B)
21 Tout le peuple venait se faire baptiser, et Jésus fut aussi baptisé. Or, pendant qu’il priait, le ciel s’ouvrit 22 et le Saint-Esprit descendit sur lui, sous une forme corporelle, comme une colombe.
Une voix retentit alors du ciel : Tu es mon Fils bien-aimé, tu fais toute ma joie.
La généalogie de Jésus(C)
23 Jésus avait environ trente ans quand il commença à exercer son ministère. Il était, comme on le pensait, le fils de Joseph, dont voici les ancêtres : Héli, 24 Matthath, Lévi, Melki, Yannaï, Joseph, 25 Mattathias, Amos, Nahoum, Esli, Naggaï, 26 Maath, Mattathias, Sémeïn, Yoseh, Yoda, 27 Yoanan, Rhésa, Zorobabel, Shealtiel, Néri, 28 Melki, Addi, Kosam, Elmadam, Er, 29 Jésus, Eliézer, Yorim, Matthath, Lévi, 30 Siméon, Juda, Joseph, Yonam, Eliaqim, 31 Méléa, Menna, Mattata, Nathan, David, 32 Isaï, Obed, Booz, Salma, Nahshôn, 33 Amminadab, Admîn, Arni, Hetsrôn, Pérets, Juda, 34 Jacob, Isaac, Abraham, Térah, Nahor, 35 Seroug, Reou, Péleg, Héber, Shélah, 36 Qaïnam, Arpakshad, Sem, Noé, Lémek, 37 Mathusalem, Hénok, Yéred, Maléléel, Qénân, 38 Enosh, Seth, Adam, qui était lui-même fils de Dieu.
La tentation de Jésus(D)
4 Jésus, rempli de l’Esprit Saint, revint du Jourdain et l’Esprit le conduisit dans le désert 2 où il fut tenté par le diable durant quarante jours. Il ne mangea rien durant ces jours-là, et, quand ils furent passés, il eut faim.
3 Alors le diable lui dit : Si tu es le Fils de Dieu, ordonne donc à cette pierre de se changer en pain.
4 Jésus lui répondit : Il est écrit :
L’homme ne vivra pas seulement de pain[i] .
5 Le diable l’entraîna sur une hauteur, 6 lui montra en un instant tous les royaumes de la terre et lui dit : Je te donnerai la domination universelle ainsi que les richesses et la gloire de ces royaumes. Car tout cela a été remis entre mes mains et je le donne à qui je veux. 7 Si donc tu te prosternes devant moi, tout cela sera à toi.
8 Jésus lui répondit : Il est écrit :
Tu adoreras le Seigneur, ton Dieu,
et c’est à lui seul que tu rendras un culte[j] .
9 Le diable le conduisit ensuite à Jérusalem, le plaça tout en haut du Temple et lui dit : Si tu es le Fils de Dieu, jette-toi d’ici en bas, car il est écrit :
10 Il donnera des ordres |à ses anges à ton sujet,
pour qu’ils veillent sur toi,
11 et encore :
Ils te porteront sur leurs mains
pour que ton pied ne heurte pas de pierre[k] .
12 Jésus répondit : Il est aussi écrit :
Tu ne forceras pas la main au Seigneur, ton Dieu[l] .
13 Lorsque le diable eut achevé de le soumettre à toutes sortes de tentations, il s’éloigna de lui jusqu’au temps fixé[m].
Ministère de Jésus en Galilée
Jésus, le Serviteur choisi par Dieu(E)
14 Jésus, rempli de la puissance de l’Esprit, retourna en Galilée. Sa réputation se répandit dans toute la région. 15 Il enseignait dans les synagogues et tous faisaient son éloge.
(Mt 13.53-58 ; Mc 6.1-6)
16 Il se rendit aussi à Nazareth, où il avait été élevé, et il entra dans la synagogue le jour du sabbat, comme il en avait l’habitude. Il se leva pour faire la lecture biblique[n], 17 et on lui présenta le rouleau du prophète Esaïe. En déroulant le parchemin, il trouva le passage où il est écrit :
18 L’Esprit du Seigneur est sur moi
car il m’a oint
pour annoncer une bonne nouvelle aux pauvres.
Il m’a envoyé |pour annoncer aux captifs la délivrance,
aux aveugles le recouvrement de la vue,
pour apporter la liberté aux opprimés
19 et proclamer une année de faveur accordée par le Seigneur[o] .
20 Il roula le livre, le rendit au servant et s’assit. Dans la synagogue, tous les yeux étaient braqués sur lui.
21 – Aujourd’hui même, commença-t-il, pour vous qui l’entendez, cette prophétie de l’Ecriture est devenue réalité.
22 Aucun de ses auditeurs ne restait indifférent : les paroles de grâce qu’il prononçait les étonnaient beaucoup. Aussi disaient-ils : N’est-il pas le fils de Joseph ?
23 Alors il leur dit : Vous ne manquerez pas de m’appliquer ce dicton : « Médecin, guéris-toi toi-même » et vous me direz : « On nous a parlé de ce que tu as accompli à Capernaüm. Fais-en donc autant ici, dans ta propre ville ! » 24 Et il ajouta : Vraiment, je vous l’assure : aucun prophète n’est bien accueilli dans sa patrie. 25 Voici la vérité, je vous le déclare : il y avait beaucoup de veuves en Israël à l’époque d’Elie, quand, pendant trois ans et demi, il n’y a pas eu de pluie et qu’une grande famine a sévi dans tout le pays. 26 Or, Elie n’a été envoyé vers aucune d’entre elles, mais vers une veuve qui vivait à Sarepta, dans le pays de Sidon[p]. 27 Il y avait aussi beaucoup de lépreux en Israël au temps du prophète Elisée. Et pourtant, aucun d’eux n’a été guéri. C’est le Syrien Naaman qui l’a été[q].
28 En entendant ces paroles, tous ceux qui étaient dans la synagogue se mirent en colère. 29 Ils se levèrent, firent sortir Jésus de la ville, et le menèrent jusqu’au sommet de la montagne sur laquelle elle était bâtie, afin de le précipiter dans le vide. 30 Mais il passa au milieu d’eux et s’en alla.
Exorcisme et guérisons à Capernaüm(F)
31 Il se rendit à Capernaüm, une autre ville de la Galilée. Il y enseignait les jours de sabbat. 32 Ses auditeurs étaient profondément impressionnés par son enseignement, car il parlait avec autorité.
33 Dans la synagogue se trouvait un homme sous l’emprise d’un esprit démoniaque et impur. Il se mit à crier d’une voix puissante : 34 Ah ! Que nous veux-tu, Jésus de Nazareth ? Es-tu venu pour nous détruire[r] ? Je sais qui tu es ! Tu es le Saint envoyé par Dieu !
35 Mais, d’un ton sévère, Jésus lui ordonna : Tais-toi, et sors de cet homme !
Le démon jeta l’homme par terre, au milieu des assistants, et sortit de lui, sans lui faire aucun mal. 36 Tous furent saisis de stupeur ; ils se disaient tous, les uns aux autres : Quelle est cette parole ? Il donne des ordres aux esprits mauvais, avec autorité et puissance, et ils sortent !
37 Et la renommée de Jésus se répandait dans toutes les localités environnantes.
(Mt 8.14-17 ; Mc 1.29-34)
38 En sortant de la synagogue, il se rendit à la maison de Simon. Or, la belle-mère de Simon souffrait d’une forte fièvre, et l’on demanda à Jésus de faire quelque chose pour elle. 39 Il se pencha sur elle, donna un ordre à la fièvre, et la fièvre la quitta. Alors elle se leva immédiatement et se mit à les servir.
40 Au coucher du soleil, tous ceux qui avaient chez eux des malades atteints des maux les plus divers les amenèrent à Jésus[s]. Il posa ses mains sur chacun d’eux et les guérit. 41 Des démons sortaient aussi de beaucoup d’entre eux en criant : Tu es le Fils de Dieu !
Mais Jésus les reprenait sévèrement pour les faire taire, car ils savaient qu’il était le Messie[t].
(Mc 1.35-39)
42 Dès qu’il fit jour, Jésus sortit de la maison et se rendit dans un lieu désert. Les foules se mirent à sa recherche et, après l’avoir rejoint, voulurent le retenir pour qu’il ne les quitte pas.
43 Mais il leur dit : Je dois aussi annoncer la Bonne Nouvelle du royaume de Dieu aux autres villes, car c’est pour cela que Dieu m’a envoyé.
44 Et il prêchait dans les synagogues de la Judée[u].
Footnotes
- 3.1 Successeur d’Auguste, empereur à Rome de 14 à 37 apr. J.-C. Jean a donc commencé son ministère aux environs de l’année 28.
- 3.1 Ponce Pilate fut gouverneur du territoire israélite de 26 à 36 apr. J.-C.
- 3.1 L’Iturée et la Trachonitide sont deux régions situées au sud-est du Liban. l’Abilène : district situé à 27 kilomètres au nord-ouest de Damas.
- 3.2 Hanne avait été grand-prêtre avant l’an 15. Il continuait à exercer son influence sous Caïphe, son successeur (qui était son gendre), titulaire de l’office de 18 à 36.
- 3.3 Autres traductions : se faire baptiser en signe de repentance, ou pour indiquer qu’ils changeaient de comportement.
- 3.6 Es 40.3-5 cité selon l’ancienne version grecque.
- 3.8 Autre traduction : que vous vous repentez.
- 3.19 Hérode vivait avec sa belle-sœur abandonnée par Philippe, son mari.
- 4.4 Dt 8.3.
- 4.8 Dt 6.13.
- 4.11 Ps 91.11-12.
- 4.12 Dt 6.16.
- 4.13 Autre traduction : jusqu’au moment propice.
- 4.16 N’importe quel membre juif de l’assistance pouvait être appelé à faire la lecture des livres de l’Ancien Testament durant le culte de la synagogue.
- 4.19 Es 61.1-2 cité selon l’ancienne version grecque.
- 4.26 1 R 17.9.
- 4.27 2 R 5.1-14.
- 4.34 Autre traduction : tu es venu pour nous détruire.
- 4.40 On attendait le coucher du soleil qui marquait la fin du sabbat pour transporter les malades, car il était interdit de le faire durant le jour du repos.
- 4.41 Jésus ne voulait pas être « accrédité » par les démons.
- 4.44 Certains manuscrits ont : Galilée.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.