Luke 22:1-39
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Plot to Kill Jesus
22 Now the festival of Unleavened Bread, which is called the Passover, was near. 2 The chief priests and the scribes were looking for a way to put Jesus[a] to death, for they were afraid of the people.
3 Then Satan entered into Judas called Iscariot, who was one of the twelve; 4 he went away and conferred with the chief priests and officers of the temple police about how he might betray him to them. 5 They were greatly pleased and agreed to give him money. 6 So he consented and began to look for an opportunity to betray him to them when no crowd was present.
The Preparation of the Passover
7 Then came the day of Unleavened Bread, on which the Passover lamb had to be sacrificed. 8 So Jesus[b] sent Peter and John, saying, “Go and prepare the Passover meal for us that we may eat it.” 9 They asked him, “Where do you want us to make preparations for it?” 10 “Listen,” he said to them, “when you have entered the city, a man carrying a jar of water will meet you; follow him into the house he enters 11 and say to the owner of the house, ‘The teacher asks you, “Where is the guest room, where I may eat the Passover with my disciples?”’ 12 He will show you a large room upstairs, already furnished. Make preparations for us there.” 13 So they went and found everything as he had told them; and they prepared the Passover meal.
The Institution of the Lord’s Supper
14 When the hour came, he took his place at the table, and the apostles with him. 15 He said to them, “I have eagerly desired to eat this Passover with you before I suffer; 16 for I tell you, I will not eat it[c] until it is fulfilled in the kingdom of God.” 17 Then he took a cup, and after giving thanks he said, “Take this and divide it among yourselves; 18 for I tell you that from now on I will not drink of the fruit of the vine until the kingdom of God comes.” 19 Then he took a loaf of bread, and when he had given thanks, he broke it and gave it to them, saying, “This is my body, which is given for you. Do this in remembrance of me.” 20 And he did the same with the cup after supper, saying, “This cup that is poured out for you is the new covenant in my blood.[d] 21 But see, the one who betrays me is with me, and his hand is on the table. 22 For the Son of Man is going as it has been determined, but woe to that one by whom he is betrayed!” 23 Then they began to ask one another which one of them it could be who would do this.
The Dispute about Greatness
24 A dispute also arose among them as to which one of them was to be regarded as the greatest. 25 But he said to them, “The kings of the Gentiles lord it over them; and those in authority over them are called benefactors. 26 But not so with you; rather the greatest among you must become like the youngest, and the leader like one who serves. 27 For who is greater, the one who is at the table or the one who serves? Is it not the one at the table? But I am among you as one who serves.
28 “You are those who have stood by me in my trials; 29 and I confer on you, just as my Father has conferred on me, a kingdom, 30 so that you may eat and drink at my table in my kingdom, and you will sit on thrones judging the twelve tribes of Israel.
Jesus Predicts Peter’s Denial
31 “Simon, Simon, listen! Satan has demanded[e] to sift all of you like wheat, 32 but I have prayed for you that your own faith may not fail; and you, when once you have turned back, strengthen your brothers.” 33 And he said to him, “Lord, I am ready to go with you to prison and to death!” 34 Jesus[f] said, “I tell you, Peter, the cock will not crow this day, until you have denied three times that you know me.”
Purse, Bag, and Sword
35 He said to them, “When I sent you out without a purse, bag, or sandals, did you lack anything?” They said, “No, not a thing.” 36 He said to them, “But now, the one who has a purse must take it, and likewise a bag. And the one who has no sword must sell his cloak and buy one. 37 For I tell you, this scripture must be fulfilled in me, ‘And he was counted among the lawless’; and indeed what is written about me is being fulfilled.” 38 They said, “Lord, look, here are two swords.” He replied, “It is enough.”
Jesus Prays on the Mount of Olives
39 He came out and went, as was his custom, to the Mount of Olives; and the disciples followed him.
Read full chapterFootnotes
- Luke 22:2 Gk him
- Luke 22:8 Gk he
- Luke 22:16 Other ancient authorities read never eat it again
- Luke 22:20 Other ancient authorities lack, in whole or in part, verses 19b-20 (which is given . . . in my blood)
- Luke 22:31 Or has obtained permission
- Luke 22:34 Gk He
Luca 22:1-39
Nuova Riveduta 2006
La Passione, 22–23 Giuda decide di tradire Gesù
22 (A)La festa degli Azzimi, detta la Pasqua, si avvicinava; 2 e i capi dei sacerdoti e gli scribi cercavano il modo di farlo morire, poiché temevano il popolo.
3 Satana entrò in Giuda, chiamato[a] Iscariota, che era nel numero dei dodici. 4 Egli andò a conferire con i capi dei sacerdoti e i capitani[b] sul modo di consegnarlo nelle loro mani. 5 Essi si rallegrarono e pattuirono di dargli del denaro. 6 Egli fu d’accordo e cercava l’occasione buona per consegnare loro Gesù di nascosto alla folla.
L’ultima Pasqua. La cena del Signore
7 (B)Venne il giorno degli Azzimi, nel quale si doveva sacrificare la Pasqua. 8 Gesù mandò Pietro e Giovanni, dicendo: «Andate a prepararci la cena pasquale, affinché la mangiamo». 9 Essi gli chiesero: «Dove vuoi che la prepariamo?» 10 Ed egli rispose loro: «Quando sarete entrati in città, vi verrà incontro un uomo che porta una brocca d’acqua; seguitelo nella casa dove egli entrerà. 11 E dite al padrone di casa: “Il Maestro ti manda a dire: ‘Dov’è la stanza nella quale mangerò la Pasqua con i miei discepoli?’”. 12 Ed egli vi mostrerà, al piano di sopra, una grande sala ammobiliata; lì apparecchiate». 13 Essi andarono e trovarono come egli aveva detto loro, e prepararono la Pasqua.
14 Quando giunse l’ora, egli si mise a tavola, e gli apostoli[c] con lui. 15 Egli disse loro: «Ho vivamente desiderato di mangiare questa Pasqua con voi, prima di soffrire; 16 poiché io vi dico che non la mangerò più, finché sia compiuta nel regno di Dio». 17 Poi prese un calice e, dopo aver reso grazie, disse: «Prendete questo e distribuitelo fra di voi; 18 perché io vi dico che da ora in poi[d] non berrò più del frutto della vigna, finché sia venuto il regno di Dio».
19 (C)Poi prese del pane e, dopo aver reso grazie, lo spezzò e lo diede loro dicendo: «Questo è il mio corpo che è dato per voi; fate questo in memoria di me». 20 Allo stesso modo, dopo aver cenato, diede loro il calice dicendo: «Questo calice è il nuovo patto nel mio sangue, che è versato per voi.
Gesù rivela che sarà tradito
21 (D)«Del resto, ecco, la mano di colui che mi tradisce è con me sulla tavola. 22 Perché il Figlio dell’uomo, certo, se ne va, come è stabilito; ma guai a quell’uomo per mezzo del quale egli è tradito!» 23 Ed essi cominciarono a domandarsi gli uni gli altri chi mai, tra di loro, sarebbe stato a fare questo.
Chi sia il più grande
24 (E)Fra di loro nacque anche una contesa: chi di essi fosse considerato il più grande. 25 Ma egli disse loro: «I re delle nazioni le signoreggiano, e quelli che le sottomettono al loro dominio sono chiamati benefattori[e]. 26 Ma per voi non deve essere così; anzi, il più grande tra di voi sia come il più piccolo[f], e chi governa come colui che serve. 27 Perché, chi è più grande: colui che è a tavola oppure colui che serve? Non è forse colui che è a tavola? Ma io sono in mezzo a voi come colui che serve. 28 Or voi siete quelli che avete perseverato con me nelle mie prove; 29 e io dispongo che vi sia dato un regno, come il Padre mio ha disposto che fosse dato a me, 30 affinché mangiate e beviate alla mia tavola nel mio regno, e sediate su troni per giudicare le dodici tribù d’Israele.
Gesù predice il rinnegamento di Pietro
31 (F)[E il Signore disse:] «Simone, Simone, ecco, Satana ha chiesto di vagliarvi come si vaglia il grano, 32 ma io ho pregato per te, affinché la tua fede non venga meno; e tu, quando sarai convertito, fortifica i tuoi fratelli». 33 Ma lui gli disse: «Signore, sono pronto ad andare con te in prigione e alla morte». 34 E Gesù: «Pietro, io ti dico che oggi il gallo non canterà, prima che tu abbia negato tre volte di conoscermi».
35 Poi disse loro: «Quando vi mandai senza borsa, senza sacca da viaggio e senza calzari, vi è forse mancato qualcosa?» Essi risposero: «Niente». Ed egli disse loro: 36 «Ma ora, chi ha una borsa la prenda, così pure una sacca; e chi non ha spada, venda il mantello e ne compri una. 37 Perché io vi dico che in me deve essere adempiuto ciò che è scritto: “Egli è stato contato tra i malfattori”[g]. Infatti, le cose che si riferiscono a me stanno per compiersi[h]». 38 Ed essi dissero: «Signore, ecco qui due spade!» Ma egli disse loro: «Basta!»
Agonia di Gesù nel giardino del Getsemani
39 (G)Poi, uscito, andò come al solito al monte degli Ulivi; e anche i [suoi] discepoli lo seguirono.
Read full chapterFootnotes
- Luca 22:3 TR e M soprannominato.
- Luca 22:4 I capitani, erano responsabili del servizio di vigilanza nel tempio.
- Luca 22:14 TR e M e i dodici apostoli...
- Luca 22:18 TR e M omettono da ora in poi.
- Luca 22:25 Benefattori, titolo adulatorio di quei monarchi che spesso non erano molto degni.
- Luca 22:26 Il più piccolo, lett. il più giovane
- Luca 22:37 +Is 53:12.
- Luca 22:37 Stanno per compiersi, lett. hanno una fine/compimento.
Lukas 22:1-39
Schlachter 2000
Das Leiden und Sterben Jesu Christi
Der Plan der Führer Israels und der Verrat des Judas
22 Es nahte aber das Fest der ungesäuerten Brote, das man Passah nennt.
2 Und die obersten Priester und Schriftgelehrten suchten, wie sie ihn umbringen könnten; denn sie fürchteten das Volk.
3 Es fuhr aber der Satan in Judas, der mit Beinamen Ischariot genannt wird, welcher aus der Zahl der Zwölf war.
4 Und er ging hin und besprach mit den obersten Priestern und den Hauptleuten[a], wie er ihn an sie ausliefern wollte.
5 Und sie waren erfreut und kamen überein, ihm Geld zu geben.
6 Und er versprach es und suchte eine gute Gelegenheit, um ihn ohne Volksauflauf an sie auszuliefern.
Das letzte Passahmahl
7 Es kam aber der Tag der ungesäuerten Brote, an dem man das Passah schlachten musste.
8 Und er sandte Petrus und Johannes und sprach: Geht hin, bereitet uns das Passah, damit wir es essen können!
9 Sie aber sprachen zu ihm: Wo willst du, dass wir es bereiten?
10 Und er sprach zu ihnen: Siehe, wenn ihr in die Stadt hineinkommt, so wird euch ein Mensch begegnen, der einen Wasserkrug trägt; dem folgt in das Haus, wo er hineingeht,
11 und sprecht zu dem Hausherrn: Der Meister lässt dir sagen: Wo ist das Gastzimmer, in dem ich mit meinen Jüngern das Passah essen kann?
12 Und jener wird euch einen großen, mit Polstern ausgelegten Obersaal zeigen; dort bereitet es zu!
13 Sie gingen hin und fanden es, wie er ihnen gesagt hatte; und sie bereiteten das Passah.
14 Und als die Stunde kam, setzte er sich zu Tisch und die zwölf Apostel mit ihm.
15 Und er sprach zu ihnen: Mich hat herzlich verlangt,[b] dieses Passah mit euch zu essen, ehe ich leide.
16 Denn ich sage euch: Ich werde künftig nicht mehr davon essen, bis es erfüllt sein wird im Reich Gottes.
17 Und er nahm den Kelch, dankte und sprach: Nehmt diesen und teilt ihn unter euch!
18 Denn ich sage euch: Ich werde nicht mehr von dem Gewächs des Weinstocks trinken, bis das Reich Gottes gekommen ist.
Die Einsetzung des Mahles des Herrn
19 Und er nahm das Brot, dankte, brach es, gab es ihnen und sprach: Das ist mein Leib, der für euch gegeben wird; das tut zu meinem Gedächtnis!
20 Desgleichen [nahm er] auch den Kelch nach dem Mahl und sprach: Dieser Kelch ist der neue Bund[c] in meinem Blut, das für euch vergossen wird.
Jesus sagt den Verrat voraus
21 Doch siehe, die Hand dessen, der mich verrät, ist mit mir auf dem Tisch.
22 Und der Sohn des Menschen geht zwar dahin, wie es bestimmt ist; aber wehe dem Menschen, durch den er verraten wird!
23 Und sie fingen an, sich untereinander zu befragen, welcher von ihnen es wohl wäre, der dies tun würde.
Vom Herrschen und vom Dienen
24 Es entstand aber auch ein Streit unter ihnen, wer von ihnen als der Größte zu gelten habe.
25 Er aber sagte zu ihnen: Die Könige der Heidenvölker herrschen über sie, und ihre Gewalthaber nennt man Wohltäter.
26 Ihr aber sollt nicht so sein; sondern der Größte unter euch soll sein wie der Jüngste, und der Führende wie der Dienende.
27 Denn wer ist größer: der, welcher zu Tisch sitzt, oder der Dienende? Ist es nicht der, welcher zu Tisch sitzt? Ich aber bin mitten unter euch wie der Dienende.
28 Ihr aber seid die, welche bei mir ausgeharrt haben in meinen Anfechtungen.
29 Und so übergebe ich euch ein Königtum, wie es mir mein Vater übergeben hat,
30 sodass ihr an meinem Tisch in meinem Reich essen und trinken und auf Thronen sitzen sollt, um die zwölf Stämme Israels zu richten.
Jesu Gebet für Petrus. Die Ankündigung der Verleugnung
31 Es sprach aber der Herr: Simon, Simon, siehe, der Satan hat euch begehrt, um euch zu sichten wie den Weizen;
32 ich aber habe für dich gebetet, dass dein Glaube nicht aufhöre; und wenn du einst umgekehrt bist[d], so stärke deine Brüder!
33 Er aber sprach zu ihm: Herr, ich bin bereit, mit dir ins Gefängnis und in den Tod zu gehen!
34 Er aber sprach: Ich sage dir, Petrus: Der Hahn wird heute nicht krähen, ehe du dreimal geleugnet hast, dass du mich kennst!
35 Und er sprach zu ihnen: Als ich euch aussandte ohne Beutel und Tasche und Schuhe, hat euch etwas gemangelt? Sie sprachen: Nichts!
36 Nun sprach er zu ihnen: Aber jetzt, wer einen Beutel hat, der nehme ihn, ebenso auch die Tasche; und wer es nicht hat, der verkaufe sein Gewand und kaufe ein Schwert.
37 Denn ich sage euch: Auch dies muss noch an mir erfüllt werden, was geschrieben steht: »Und er ist unter die Gesetzlosen gerechnet worden«.[e] Denn was von mir [geschrieben steht], das geht in Erfüllung!
38 Sie sprachen: Herr, siehe, hier sind zwei Schwerter! Er aber sprach zu ihnen: Es ist genug!
Gethsemane
39 Und er ging hinaus und begab sich nach seiner Gewohnheit an den Ölberg. Es folgten ihm aber auch seine Jünger.
Read full chapter
Lukács 22:1-39
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik(A)
22 Közeledett már a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amit Páska ünnepnek is neveztek. 2 A főpapok és törvénytanítók keresték a módját, hogyan végezzenek Jézussal, de ezt titokban akarták megtenni, mert féltek a néptől.
Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel
3 A Sátán belement Júdás Iskáriótesbe, aki Jézus tizenkét apostola közé tartozott. 4 Ezután Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, és megbeszélte velük, hogyan adhatná a kezükbe Jézust, hogy letartóztassák. 5 A vezetők nagyon megörültek Júdás ajánlatának, és megegyeztek vele, hogy megfizetik. 6 Ettől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust olyankor adja az ellenségei kezébe, amikor nincs körülötte nagy tömeg.
Az utolsó Páska-vacsora(B)
7 Elérkezett a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amely előtt fel kell áldozni a páskabárányt. 8 Jézus azt mondta Péternek és Jánosnak: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a Páska-vacsorát, hogy együtt megehessük!”
9 Ők megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”
10 Jézus így válaszolt: „Ahogy beértek a városba, találkozni fogtok egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, ahová megy, 11 és mondjátok a ház gazdájának, hogy a Mester kérdezi, hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét tanítványaival? 12 Ekkor ő mutat nektek egy nagy, berendezett szobát az emeleten. Ott készítsétek el!”
13 A tanítványok elmentek, és előkészítették a vacsorát. Mindent úgy találtak, ahogy Jézus mondta.
Az Új Szövetség megkötése(C)
14 Amikor eljött az ideje, Jézus asztalhoz telepedett apostolaival együtt. 15 Ezt mondta nekik: „Mennyire kívántam, hogy a páskát veletek együtt ünnepelhessem, még a szenvedéseim előtt! 16 Mert mondom nektek, hogy egészen addig nem fogok ismét Páska-vacsorát enni, amíg be nem teljesedik Isten Királyságában.”
17 Azután Jézus kezébe vett egy pohár bort, hálát adott Istennek, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindannyian! 18 Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön Isten Királysága.”
19 Majd fogta a kenyeret, s miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ugyanezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám!” 20 Hasonlóképpen, a vacsora végén egy pohár bort vett a kezébe, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az Új Szövetséget jelenti, amely akkor lép életbe, amikor a véremet, vagyis az életemet értetek adom.
Ki az áruló?
21 De nézzétek: velem együtt eszik az, aki elárul engem! 22 Mert az Emberfia el fog menni, ahogyan az el van rendelve, de jaj annak, aki elárulja őt!”
23 Az apostolok ekkor egymástól kérdezgették, ki lehet az, aki ilyet tenne közülük.
Ki a legnagyobb?
24 Ezután az apostolok vitatkozni kezdtek, hogy ki a legnagyobb közöttük. 25 Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Az Istent nem ismerő nemzetek királyai hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat. Akiknek pedig hatalmuk van mások fölött, jótevőknek hívatják magukat. 26 Ti azonban ne legyetek ilyenek! Éppen ellenkezőleg: aki közöttetek a legnagyobb, az olyan legyen, mintha ő lenne a legkisebb! Aki vezető, az olyan legyen, mint a többiek szolgája! 27 Mert ki a nagyobb: akit kiszolgálnak, vagy az, aki kiszolgál? Bizony az, akit kiszolgálnak! Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál nektek.
28 Ti vagytok, akik mindeddig kitartottatok mellettem minden próbatételben. 29 Ahogyan Atyám királyi hatalmat adott nekem, úgy most én is királyi hatalmat bízok rátok. 30 Királyságomban velem együtt fogtok majd enni és inni az én asztalomnál. Királyi trónokon ültök és uralkodtok majd Izráel népének tizenkét törzse felett.”
Én imádkoztam érted(D)
31 „Simon, Simon[a] a Sátán engedélyt kért, hogy próbára tehessen titeket, és megrostáljon, mint a búzát, 32 de én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát. Amikor majd visszatérsz hozzám, erősítsd a testvéreidet!”
33 Erre Péter így felelt: „Uram, kész vagyok börtönbe menni, vagy ha kell, meg is halni veled együtt!”
34 Jézus így válaszolt: „Péter, én mondom neked, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor letagadod még azt is, hogy ismersz engem!”
Készüljetek fel a nehéz időkre!
35 Azután így folytatta: „Amikor elküldtelek titeket pénz, tartalék ruha és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?”
Ők pedig így feleltek: „Nem, mindenünk megvolt.”
36 Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „De most, akinek van pénze vagy tarisznyája, vegye magához! Ha pedig nincs kardja, adja el a felsőruháját, és az árán vegyen egyet! 37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam ennek az Írásnak:
»Úgy bántak vele, mint egy bűnözővel.«[b]
Igen, ezt rólam írták meg, és hamarosan be is fog teljesedni.”
38 A tanítványok ekkor így feleltek: „Nézd, Uram, itt van két kard!”
Ő pedig így válaszolt: „Elég!”
A Gecsemáné-kertben(E)
39 Ezután Jézus szokása szerint kiment a városból az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.
Read full chapterFootnotes
- Lukács 22:31 Simon Péter apostol másik neve.
- Lukács 22:37 Idézet: Ézs 53:12.
Luc 22:1-39
La Bible du Semeur
À Jérusalem : mort et résurrection de Jésus
La trahison(A)
22 On était à quelques jours de la fête « des Pains sans levain », appelée la Pâque. 2 Les chefs des prêtres et les spécialistes de la Loi cherchaient un moyen de supprimer Jésus, mais ils avaient peur de la réaction du peuple.
3 C’est alors que Satan entra dans le cœur de Judas surnommé l’Iscariot, l’un des Douze. 4 Judas alla trouver les chefs des prêtres et les officiers de la garde du Temple[a] pour s’entendre avec eux sur la manière dont il leur livrerait Jésus. 5 Ils en furent tout réjouis et convinrent de lui donner de l’argent. 6 Il accepta et, dès lors, il chercha une occasion favorable pour leur livrer Jésus à l’insu de la foule.
Jésus célèbre la Pâque avec ses disciples(B)
7 Le jour de la fête des Pains sans levain, où l’on devait tuer l’agneau de la Pâque, arriva. 8 Jésus envoya Pierre et Jean en leur disant : Allez nous préparer le repas de la Pâque.
9 – Où veux-tu que nous le préparions ? lui demandèrent-ils.
10 – Eh bien, quand vous entrerez dans la ville, vous rencontrerez un homme portant une cruche d’eau. Suivez-le jusqu’à la maison où il entrera. 11 Et voici comment vous parlerez au maître de maison : « Le Maître te fait dire : Où est la pièce où je prendrai le repas de la Pâque avec mes disciples ? » 12 Alors il vous montrera, à l’étage supérieur, une grande pièce aménagée ; c’est là que vous ferez les préparatifs.
13 Ils partirent donc, trouvèrent tout comme Jésus le leur avait dit et préparèrent le repas de la Pâque.
(Mt 26.26-29 ; Mc 14.22-25 ; voir 1 Co 11.23-25)
14 Quand ce fut l’heure, Jésus se mit à table, avec les apôtres. 15 Il leur dit : J’ai vivement désiré célébrer cette Pâque avec vous avant de souffrir. 16 En effet, je vous le déclare, je ne la mangerai plus jusqu’au jour où tout ce qu’elle signifie sera accompli dans le royaume de Dieu.
17 Puis il prit une coupe, prononça la prière de reconnaissance et dit : Prenez cette coupe et partagez-la entre vous, 18 car, je vous le déclare : dorénavant, je ne boirai plus du fruit de la vigne jusqu’à ce que le royaume de Dieu vienne.
19 Ensuite il prit du pain, remercia Dieu, le partagea en morceaux qu’il leur donna en disant : Ceci est mon corps [qui est donné pour vous. Faites cela en souvenir de moi.
20 Après le repas, il fit de même pour la coupe, en disant : Ceci est la coupe de la nouvelle alliance conclue par mon sang qui va être versé pour vous …[b]].
(Mt 26.20-25 ; Mc 14.17-21)
21 D’ailleurs, voici, celui qui va me trahir est ici, à table avec moi. 22 Certes, le Fils de l’homme s’en va selon ce que Dieu a décidé, mais malheur à l’homme par qui il est trahi !
23 Alors les disciples se demandèrent les uns aux autres lequel d’entre eux allait faire cela.
Grandeur et service(C)
24 Les disciples eurent une vive discussion : il s’agissait de savoir lequel d’entre eux devait être considéré comme le plus grand.
25 Jésus intervint : Les rois des nations, dit-il, dominent leurs peuples, et ceux qui exercent l’autorité sur elles se font appeler leurs « bienfaiteurs[c] ». 26 Il ne faut pas que vous agissiez ainsi. Au contraire, que le plus grand parmi vous soit comme le plus jeune, et que celui qui gouverne soit comme le serviteur. 27 A votre avis, qui est le plus grand ? Celui qui est assis à table, ou celui qui sert ? N’est-ce pas celui qui est assis à table ? Eh bien, moi, au milieu de vous, je suis comme le serviteur …
(Mt 19.28)
28 Vous êtes restés fidèlement avec moi au cours de mes épreuves. 29 C’est pourquoi, comme mon Père m’a donné le royaume, je vous le donne, à mon tour : 30 vous mangerez et vous boirez à ma table, dans mon royaume, et vous siégerez sur des trônes pour gouverner les douze tribus d’Israël.
Jésus annonce le reniement de Pierre(D)
31 Simon, Simon ! fais attention : Satan vous a réclamés pour vous passer tous au crible, comme on secoue le blé pour le séparer de la bale. 32 Mais moi, j’ai prié pour toi, pour que la foi ne vienne pas à te manquer. Et toi, le jour où tu seras revenu à moi, fortifie tes frères.
33 – Seigneur, lui dit Simon, je suis prêt, s’il le faut, à aller en prison avec toi, ou même à mourir !
34 – Pierre, reprit Jésus, je te l’assure : aujourd’hui même, avant que le coq chante, tu auras, par trois fois, nié de me connaître.
Sur le mont des Oliviers
35 Puis, s’adressant à l’ensemble des disciples, il continua : Quand je vous ai envoyés sans bourse, ni sac de voyage, ni sandales, avez-vous manqué de quoi que ce soit ?
– De rien, dirent-ils.
36 – Eh bien maintenant, poursuivit-il, si vous avez une bourse, prenez-la ; de même, si vous avez un sac, prenez-le, et si vous n’avez pas d’épée, vendez votre manteau pour en acheter une. 37 Car il est écrit : Il a été mis au nombre des criminels[d], et cette parole doit s’accomplir pour moi. Car tout ce qui a été écrit de moi va s’accomplir.
38 – Seigneur, lui dirent-ils, voilà justement deux épées.
– Cela suffit ! leur répondit-il.
(Mt 26.36-45 ; Mc 14.32-41)
39 Alors il sortit et se dirigea, comme d’habitude, vers le mont des Oliviers. Ses disciples s’y rendirent aussi avec lui.
Read full chapterNew Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.