Luke 16-17
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Parable of the Dishonest Manager
16 Then Jesus[a] said to the disciples, “There was a rich man who had a manager, and charges were brought to him that this man was squandering his property. 2 So he summoned him and said to him, ‘What is this that I hear about you? Give me an accounting of your management, because you cannot be my manager any longer.’ 3 Then the manager said to himself, ‘What will I do, now that my master is taking the position away from me? I am not strong enough to dig, and I am ashamed to beg. 4 I have decided what to do so that, when I am dismissed as manager, people may welcome me into their homes.’ 5 So, summoning his master’s debtors one by one, he asked the first, ‘How much do you owe my master?’ 6 He answered, ‘A hundred jugs of olive oil.’ He said to him, ‘Take your bill, sit down quickly, and make it fifty.’ 7 Then he asked another, ‘And how much do you owe?’ He replied, ‘A hundred containers of wheat.’ He said to him, ‘Take your bill and make it eighty.’ 8 And his master commended the dishonest manager because he had acted shrewdly; for the children of this age are more shrewd in dealing with their own generation than are the children of light. 9 And I tell you, make friends for yourselves by means of dishonest wealth[b] so that when it is gone, they may welcome you into the eternal homes.[c]
10 “Whoever is faithful in a very little is faithful also in much; and whoever is dishonest in a very little is dishonest also in much. 11 If then you have not been faithful with the dishonest wealth,[d] who will entrust to you the true riches? 12 And if you have not been faithful with what belongs to another, who will give you what is your own? 13 No slave can serve two masters; for a slave will either hate the one and love the other, or be devoted to the one and despise the other. You cannot serve God and wealth.”[e]
The Law and the Kingdom of God
14 The Pharisees, who were lovers of money, heard all this, and they ridiculed him. 15 So he said to them, “You are those who justify yourselves in the sight of others; but God knows your hearts; for what is prized by human beings is an abomination in the sight of God.
16 “The law and the prophets were in effect until John came; since then the good news of the kingdom of God is proclaimed, and everyone tries to enter it by force.[f] 17 But it is easier for heaven and earth to pass away, than for one stroke of a letter in the law to be dropped.
18 “Anyone who divorces his wife and marries another commits adultery, and whoever marries a woman divorced from her husband commits adultery.
The Rich Man and Lazarus
19 “There was a rich man who was dressed in purple and fine linen and who feasted sumptuously every day. 20 And at his gate lay a poor man named Lazarus, covered with sores, 21 who longed to satisfy his hunger with what fell from the rich man’s table; even the dogs would come and lick his sores. 22 The poor man died and was carried away by the angels to be with Abraham.[g] The rich man also died and was buried. 23 In Hades, where he was being tormented, he looked up and saw Abraham far away with Lazarus by his side.[h] 24 He called out, ‘Father Abraham, have mercy on me, and send Lazarus to dip the tip of his finger in water and cool my tongue; for I am in agony in these flames.’ 25 But Abraham said, ‘Child, remember that during your lifetime you received your good things, and Lazarus in like manner evil things; but now he is comforted here, and you are in agony. 26 Besides all this, between you and us a great chasm has been fixed, so that those who might want to pass from here to you cannot do so, and no one can cross from there to us.’ 27 He said, ‘Then, father, I beg you to send him to my father’s house— 28 for I have five brothers—that he may warn them, so that they will not also come into this place of torment.’ 29 Abraham replied, ‘They have Moses and the prophets; they should listen to them.’ 30 He said, ‘No, father Abraham; but if someone goes to them from the dead, they will repent.’ 31 He said to him, ‘If they do not listen to Moses and the prophets, neither will they be convinced even if someone rises from the dead.’”
Some Sayings of Jesus
17 Jesus[i] said to his disciples, “Occasions for stumbling are bound to come, but woe to anyone by whom they come! 2 It would be better for you if a millstone were hung around your neck and you were thrown into the sea than for you to cause one of these little ones to stumble. 3 Be on your guard! If another disciple[j] sins, you must rebuke the offender, and if there is repentance, you must forgive. 4 And if the same person sins against you seven times a day, and turns back to you seven times and says, ‘I repent,’ you must forgive.”
5 The apostles said to the Lord, “Increase our faith!” 6 The Lord replied, “If you had faith the size of a[k] mustard seed, you could say to this mulberry tree, ‘Be uprooted and planted in the sea,’ and it would obey you.
7 “Who among you would say to your slave who has just come in from plowing or tending sheep in the field, ‘Come here at once and take your place at the table’? 8 Would you not rather say to him, ‘Prepare supper for me, put on your apron and serve me while I eat and drink; later you may eat and drink’? 9 Do you thank the slave for doing what was commanded? 10 So you also, when you have done all that you were ordered to do, say, ‘We are worthless slaves; we have done only what we ought to have done!’”
Jesus Cleanses Ten Lepers
11 On the way to Jerusalem Jesus[l] was going through the region between Samaria and Galilee. 12 As he entered a village, ten lepers[m] approached him. Keeping their distance, 13 they called out, saying, “Jesus, Master, have mercy on us!” 14 When he saw them, he said to them, “Go and show yourselves to the priests.” And as they went, they were made clean. 15 Then one of them, when he saw that he was healed, turned back, praising God with a loud voice. 16 He prostrated himself at Jesus’[n] feet and thanked him. And he was a Samaritan. 17 Then Jesus asked, “Were not ten made clean? But the other nine, where are they? 18 Was none of them found to return and give praise to God except this foreigner?” 19 Then he said to him, “Get up and go on your way; your faith has made you well.”
The Coming of the Kingdom
20 Once Jesus[o] was asked by the Pharisees when the kingdom of God was coming, and he answered, “The kingdom of God is not coming with things that can be observed; 21 nor will they say, ‘Look, here it is!’ or ‘There it is!’ For, in fact, the kingdom of God is among[p] you.”
22 Then he said to the disciples, “The days are coming when you will long to see one of the days of the Son of Man, and you will not see it. 23 They will say to you, ‘Look there!’ or ‘Look here!’ Do not go, do not set off in pursuit. 24 For as the lightning flashes and lights up the sky from one side to the other, so will the Son of Man be in his day.[q] 25 But first he must endure much suffering and be rejected by this generation. 26 Just as it was in the days of Noah, so too it will be in the days of the Son of Man. 27 They were eating and drinking, and marrying and being given in marriage, until the day Noah entered the ark, and the flood came and destroyed all of them. 28 Likewise, just as it was in the days of Lot: they were eating and drinking, buying and selling, planting and building, 29 but on the day that Lot left Sodom, it rained fire and sulfur from heaven and destroyed all of them 30 —it will be like that on the day that the Son of Man is revealed. 31 On that day, anyone on the housetop who has belongings in the house must not come down to take them away; and likewise anyone in the field must not turn back. 32 Remember Lot’s wife. 33 Those who try to make their life secure will lose it, but those who lose their life will keep it. 34 I tell you, on that night there will be two in one bed; one will be taken and the other left. 35 There will be two women grinding meal together; one will be taken and the other left.”[r] 37 Then they asked him, “Where, Lord?” He said to them, “Where the corpse is, there the vultures will gather.”
Footnotes
- Luke 16:1 Gk he
- Luke 16:9 Gk mammon
- Luke 16:9 Gk tents
- Luke 16:11 Gk mammon
- Luke 16:13 Gk mammon
- Luke 16:16 Or everyone is strongly urged to enter it
- Luke 16:22 Gk to Abraham’s bosom
- Luke 16:23 Gk in his bosom
- Luke 17:1 Gk He
- Luke 17:3 Gk your brother
- Luke 17:6 Gk faith as a grain of
- Luke 17:11 Gk he
- Luke 17:12 The terms leper and leprosy can refer to several diseases
- Luke 17:16 Gk his
- Luke 17:20 Gk he
- Luke 17:21 Or within
- Luke 17:24 Other ancient authorities lack in his day
- Luke 17:35 Other ancient authorities add verse 36, “Two will be in the field; one will be taken and the other left.”
Luca 16-17
Nuova Riveduta 2006
Parabola del fattore infedele
16 (A)Gesù diceva ancora ai [suoi] discepoli: «C’era un uomo ricco che aveva un amministratore, il quale fu accusato davanti a lui di sperperare i suoi beni. 2 Egli lo chiamò e gli disse: “Che cos’è questo che sento dire di te? Rendi conto della tua amministrazione, perché tu non puoi più essere amministratore”. 3 L’amministratore disse fra sé: “Che farò, ora che il padrone mi toglie l’amministrazione? Di zappare non sono capace; di mendicare mi vergogno. 4 So quello che farò, perché qualcuno mi riceva in casa sua quando sarò rimosso dall’amministrazione”. 5 Fece venire uno per uno i debitori del suo padrone e disse al primo: “Quanto devi al mio padrone?” 6 Quello rispose: “Cento bati d’olio”. Egli disse: “Prendi la tua scritta, siedi e scrivi presto: cinquanta”. 7 Poi disse a un altro: “E tu, quanto devi?” Quello rispose: “Cento cori di grano”. Egli disse: “Prendi la tua scritta e scrivi: ottanta”. 8 E il padrone lodò l’amministratore disonesto perché aveva agito con avvedutezza; poiché i figli di questo mondo, nelle relazioni con quelli della loro generazione, sono più avveduti dei figli della luce.
9 E io vi dico: fatevi degli amici con le ricchezze ingiuste, perché quando esse verranno a mancare[a], quelli vi ricevano nelle dimore eterne. 10 Chi è fedele nelle cose minime è fedele anche nelle grandi, e chi è ingiusto nelle cose minime è ingiusto anche nelle grandi. 11 Se dunque non siete stati fedeli nelle ricchezze ingiuste, chi vi affiderà quelle vere? 12 E, se non siete stati fedeli nei beni altrui, chi vi darà i vostri? 13 Nessun domestico può servire due padroni; perché o odierà l’uno e amerà l’altro, o avrà riguardo per l’uno e disprezzo per l’altro. Voi non potete servire Dio e Mammona».
Gesù condanna l’avarizia
14 (B)I farisei[b], che amavano il denaro, udivano tutte queste cose e si beffavano di lui. 15 Ed egli disse loro: «Voi vi proclamate giusti davanti agli uomini, ma Dio conosce i vostri cuori; perché quello che è eccelso tra gli uomini è abominevole davanti a Dio.
16 La legge e i profeti hanno durato fino a Giovanni; da quel tempo è annunciata la buona notizia del regno di Dio, e ciascuno vi entra a forza. 17 È più facile che passino cielo e terra, anziché cada un solo apice[c] della legge.
Il ripudio
18 (C)«Chiunque manda via la moglie e ne sposa un’altra commette adulterio, e chi sposa[d] una donna mandata via dal marito commette adulterio.
Il ricco e Lazzaro
19 (D)«C’era un uomo ricco, che si vestiva di porpora e di bisso, e ogni giorno si divertiva splendidamente. 20 Un mendicante, chiamato Lazzaro, stava[e] alla sua porta, pieno di ulceri 21 e bramoso di sfamarsi con quello che cadeva[f] dalla tavola del ricco; e perfino i cani venivano a leccargli le ulceri. 22 Avvenne che il povero morì e fu portato dagli angeli nel seno di Abraamo[g]; morì anche il ricco, e fu sepolto. 23 E nell’Ades[h], essendo nei tormenti, alzò gli occhi e vide da lontano Abraamo, e Lazzaro nel suo seno; 24 ed esclamò: “Padre Abraamo, abbi pietà di me, e manda Lazzaro a intingere la punta del dito nell’acqua per rinfrescarmi la lingua, perché sono tormentato in questa fiamma”. 25 Ma Abraamo disse: “Figlio, ricòrdati che tu nella tua vita hai ricevuto i tuoi beni e che Lazzaro similmente ricevette i mali; ma ora qui egli è consolato, e tu sei tormentato. 26 Oltre a tutto questo, fra noi e voi è posta una grande voragine, perché quelli che vorrebbero passare di qui a voi non possano, né di là si passi da noi”. 27 Ed egli disse: “Ti prego, dunque, o padre, che tu lo mandi a casa di mio padre, 28 perché ho cinque fratelli, affinché li avverta, e non vengano anche loro in questo luogo di tormento”. 29 Abraamo [gli] disse: “Hanno Mosè e i profeti; ascoltino quelli”. 30 Ed egli: “No, padre Abraamo; ma se qualcuno dai morti va a loro, si ravvederanno”. 31 Abraamo rispose: “Se non ascoltano Mosè e i profeti, non si lasceranno persuadere neppure se uno dei morti risuscita”».
Il perdono e la fede
17 (E)Gesù disse ai suoi[i] discepoli: «È impossibile che non avvengano scandali, ma guai a colui per colpa del quale avvengono! 2 Sarebbe meglio per lui che una macina da mulino[j] gli fosse messa al collo e fosse gettato nel mare, piuttosto che scandalizzare uno solo di questi piccoli. 3 State attenti a voi stessi! Se tuo fratello pecca [contro di te], riprendilo; e se si ravvede, perdonalo. 4 Se ha peccato contro di te sette volte al giorno, e sette volte [al giorno] torna da te[k] e ti dice: “Mi pento”, perdonalo».
5 Allora gli apostoli dissero al Signore: «Aumentaci la fede!» 6 Il Signore disse: «Se aveste fede quanto un granello di senape, potreste dire a questo sicomoro: “Sràdicati e trapiàntati nel mare”, e vi ubbidirebbe.
Dovere del servo
7 (F)«Se uno di voi ha un servo che ara o bada alle pecore, gli dirà forse, quando quello torna a casa dai campi: “Vieni subito a metterti a tavola”? 8 Non gli dirà invece: “Preparami la cena, rimbòccati le vesti e servimi finché io abbia mangiato e bevuto, poi mangerai e berrai tu”? 9 Si ritiene forse obbligato verso il servo[l] perché ha fatto quello che gli era stato comandato? [Non penso.] 10 Così, anche voi, quando avrete fatto tutto ciò che vi è comandato, dite: “Noi siamo servi inutili; abbiamo fatto quello che eravamo in obbligo di fare”».
Gesù guarisce dieci lebbrosi
11 (G)Nel recarsi a Gerusalemme, Gesù passava sui confini della Samaria e della Galilea. 12 E mentre entrava in un villaggio, gli vennero incontro dieci uomini lebbrosi, i quali si fermarono a distanza 13 e alzarono la voce, dicendo: «Gesù, Maestro, abbi pietà di noi!» 14 Vedutili, egli disse loro: «Andate a mostrarvi ai sacerdoti». E, mentre andavano, furono purificati. 15 Uno di loro, vedendo che era guarito, tornò indietro, glorificando Dio ad alta voce; 16 e si gettò ai piedi di Gesù con la faccia a terra, ringraziandolo. Or questi era un Samaritano. 17 Gesù, rispondendo, disse: «I dieci non sono stati tutti purificati? Dove sono gli altri nove? 18 Non si è trovato nessuno che sia tornato per dar gloria a Dio tranne questo straniero?» 19 E gli disse: «Àlzati e va’; la tua fede ti ha salvato».
20 (H)Interrogato poi dai farisei sul quando verrebbe il regno di Dio, rispose loro: «Il regno di Dio non viene in modo da attirare gli sguardi; né si dirà: 21 “Eccolo qui”, o: “Eccolo là”; perché, ecco, il regno di Dio è in mezzo a voi[m]».
Gesù annuncia la sua seconda venuta
22 (I)Disse pure ai suoi discepoli: «Verranno giorni in cui desidererete vedere anche uno solo dei giorni del Figlio dell’uomo, e non lo vedrete. 23 E vi si dirà: “Eccolo là”, {o:} “eccolo qui”. Non andate, e non li seguite; 24 perché com’è il lampo che balenando risplende da una estremità all’altra del cielo, così sarà il Figlio dell’uomo {nel suo giorno}. 25 Ma prima bisogna che egli soffra molte cose e sia respinto da questa generazione.
26 Come avvenne ai giorni di Noè, così pure avverrà ai giorni del Figlio dell’uomo. 27 Si mangiava, si beveva, si prendeva moglie, si andava a marito, fino al giorno in cui Noè entrò nell’arca, e venne il diluvio che li fece perire tutti. 28 Similmente, come avvenne ai giorni[n] di Lot, si mangiava, si beveva, si comprava, si vendeva, si piantava, si costruiva; 29 ma nel giorno in cui Lot uscì da Sodoma piovve dal cielo fuoco e zolfo, che li fece perire tutti. 30 Lo stesso avverrà nel giorno in cui il Figlio dell’uomo sarà manifestato.
31 In quel giorno, chi sarà sulla terrazza e avrà le sue cose in casa, non scenda a prenderle; così pure chi sarà nei campi non torni indietro. 32 Ricordatevi della moglie di Lot. 33 Chi cercherà di salvare[o] la sua vita la perderà, ma chi la perderà la preserverà. 34 Io vi dico: in quella notte, due saranno in un letto; l’uno sarà preso e l’altro lasciato. 35 Due donne macineranno assieme; l’una sarà presa e l’altra lasciata. 36 [Due uomini saranno nei campi; l’uno sarà preso e l’altro lasciato[p].]»
37 I discepoli risposero: «Dove sarà, Signore?» Ed egli disse loro: «Dove sarà il corpo, là pure[q] si raduneranno le aquile[r]».
Footnotes
- Luca 16:9 TR e M perché quando verrete meno.
- Luca 16:14 TR e M Anche i farisei…
- Luca 16:17 Apice, piccolo segno grafico.
- Luca 16:18 TR e M e chiunque sposa…
- Luca 16:20 TR e M e c’era un mendicante, chiamato Lazzaro, che stava…
- Luca 16:21 TR e M sfamarsi con le briciole che cadevano…
- Luca 16:22 Seno di Abraamo, luogo di soggiorno provvisorio per i credenti defunti, prima della venuta di Cristo.
- Luca 16:23 Vd. nota a Mt 11:23.
- Luca 17:1 TR e M omettono suoi.
- Luca 17:2 Vd. nota a Mr 9:42.
- Luca 17:4 M omette da te.
- Luca 17:9 TR e M verso quel servo.
- Luca 17:21 In mezzo a voi, altri traducono: dentro di voi.
- Luca 17:28 TR e M Similmente, avvenne anche ai giorni…
- Luca 17:33 Così TR e M; NA preservare (lett. acquistare).
- Luca 17:36 Due uomini… l’altro lasciato, molti mss. omettono il v. 36 facendolo però figurare in Mt 24:40.
- Luca 17:37 TR e M omettono pure.
- Luca 17:37 Dove sarà il corpo, là pure si raduneranno le aquile, altri traducono: dove sarà il cadavere, là si raduneranno anche gli avvoltoi.
Lukas 16-17
Schlachter 2000
Das Gleichnis vom untreuen Haushalter
16 Er sagte aber auch zu seinen Jüngern: Es war ein reicher Mann, der hatte einen Haushalter; und dieser wurde bei ihm verklagt, dass er seine Güter verschleudere.
2 Und er rief ihn zu sich und sprach zu ihm: Was höre ich da von dir? Lege Rechenschaft ab von deiner Verwaltung; denn du kannst künftig nicht mehr Haushalter sein!
3 Da sprach der Haushalter bei sich selbst: Was soll ich tun, da mein Herr mir die Verwaltung nimmt? Graben kann ich nicht; zu betteln schäme ich mich.
4 Ich weiß, was ich tun will, damit sie mich, wenn ich von der Verwaltung entfernt bin, in ihre Häuser aufnehmen!
5 Und er rief jeden von den Schuldnern seines Herrn zu sich und sprach zu dem ersten: Wie viel bist du meinem Herrn schuldig?
6 Der aber sprach: 100 Bat Öl. Und er sprach zu ihm: Nimm deinen Schuldschein, setze dich und schreibe schnell 50!
7 Danach sprach er zu einem anderen: Du aber, wie viel bist du schuldig? Der aber sagte: 100 Kor Weizen. Und er sprach zu ihm: Nimm deinen Schuldschein und schreibe 80!
8 Und der Herr lobte den ungerechten Haushalter, dass er klug gehandelt habe.[a] Denn die Kinder dieser Weltzeit sind ihrem Geschlecht gegenüber klüger als die Kinder des Lichts.
9 Auch ich sage euch: Macht euch Freunde mit dem ungerechten Mammon, damit, wenn ihr Mangel habt, sie euch aufnehmen in die ewigen Hütten!
Ermahnung zum treuen Dienen
10 Wer im Geringsten treu ist, der ist auch im Großen treu; und wer im Geringsten ungerecht ist, der ist auch im Großen ungerecht.
11 Wenn ihr nun mit dem ungerechten Mammon nicht treu wart, wer wird euch das Wahre anvertrauen?
12 Und wenn ihr mit dem Gut eines anderen nicht treu wart, wer wird euch das Eure geben?
13 Kein Knecht kann zwei Herren dienen; denn entweder wird er den einen hassen und den anderen lieben, oder er wird dem einen anhängen und den anderen verachten. Ihr könnt nicht Gott dienen und dem Mammon!
14 Das alles hörten aber auch die Pharisäer, die geldgierig waren, und sie verspotteten ihn.
15 Und er sprach zu ihnen: Ihr seid es, die sich selbst rechtfertigen vor den Menschen, aber Gott kennt eure Herzen; denn was bei den Menschen hoch angesehen ist, das ist ein Gräuel vor Gott.
Das Gesetz und das Reich Gottes
16 Das Gesetz und die Propheten [weissagen] bis auf Johannes; von da an wird das Reich Gottes verkündigt, und jedermann drängt sich mit Gewalt hinein.
17 Es ist aber leichter, dass Himmel und Erde vergehen, als dass ein einziges Strichlein des Gesetzes falle.
Ehebruch und Ehescheidung
18 Jeder, der sich von seiner Frau scheidet und eine andere heiratet, der bricht die Ehe, und jeder, der eine von ihrem Mann Geschiedene heiratet, der bricht die Ehe.
Der reiche Mann und der arme Lazarus
19 Es war aber ein reicher Mann, der kleidete sich in Purpur und kostbare Leinwand und lebte alle Tage herrlich und in Freuden.
20 Es war aber ein Armer namens Lazarus, der lag vor dessen Tür voller Geschwüre
21 und begehrte, sich zu sättigen von den Brosamen, die vom Tisch des Reichen fielen; und es kamen sogar Hunde und leckten seine Geschwüre.
22 Es geschah aber, dass der Arme starb und von den Engeln in Abrahams Schoß getragen wurde. Es starb aber auch der Reiche und wurde begraben.
23 Und als er im Totenreich[b] seine Augen erhob, da er Qualen litt, sieht er den Abraham von ferne und Lazarus in seinem Schoß.
24 Und er rief und sprach: Vater Abraham, erbarme dich über mich und sende Lazarus, dass er die Spitze seines Fingers ins Wasser tauche und meine Zunge kühle; denn ich leide Pein in dieser Flamme!
25 Abraham aber sprach: Sohn, bedenke, dass du dein Gutes empfangen hast in deinem Leben und Lazarus gleichermaßen das Böse; nun wird er getröstet, du aber wirst gepeinigt.
26 Und zu alledem ist zwischen uns und euch eine große Kluft befestigt, sodass die, welche von hier zu euch hinübersteigen wollen, es nicht können, noch die, welche von dort zu uns herüberkommen wollen.
27 Da sprach er: So bitte ich dich, Vater, dass du ihn in das Haus meines Vaters sendest —
28 denn ich habe fünf Brüder —, dass er sie warnt, damit nicht auch sie an diesen Ort der Qual kommen!
29 Abraham spricht zu ihm: Sie haben Mose und die Propheten; auf diese sollen sie hören!
30 Er aber sprach: Nein, Vater Abraham, sondern wenn jemand von den Toten zu ihnen ginge, so würden sie Buße tun!
31 Er aber sprach zu ihm: Wenn sie auf Mose und die Propheten nicht hören, so würden sie sich auch nicht überzeugen lassen, wenn einer aus den Toten auferstände!
Anstöße zur Sünde. Vergebung. Die Kraft des Glaubens
17 Er sprach aber zu den Jüngern: Es ist unvermeidlich, dass Anstöße [zur Sünde] kommen; wehe aber dem, durch welchen sie kommen!
2 Es wäre für ihn besser, wenn ein großer Mühlstein um seinen Hals gelegt und er ins Meer geworfen würde, als dass er einem dieser Kleinen einen Anstoß [zur Sünde] gibt.
3 Habt acht auf euch selbst! Wenn aber dein Bruder gegen dich sündigt, so weise ihn zurecht; und wenn es ihn reut[c], so vergib ihm.
4 Und wenn er siebenmal am Tag gegen dich sündigte und siebenmal am Tag wieder zu dir käme und spräche: Es reut mich!, so sollst du ihm vergeben.
5 Und die Apostel sprachen zum Herrn: Mehre uns den Glauben!
6 Der Herr aber sprach: Wenn ihr Glauben hättet wie ein Senfkorn, so würdet ihr zu diesem Maulbeerbaum sagen: Entwurzle dich und verpflanze dich ins Meer!, und er würde euch gehorchen.
Von der Pflichterfüllung im Dienst
7 Wer aber von euch wird zu seinem Knecht, der pflügt oder weidet, wenn er vom Feld heimkommt, sogleich sagen: Komm her und setze dich zu Tisch?
8 Wird er nicht vielmehr zu ihm sagen: Bereite mir das Abendbrot, schürze dich und diene mir, bis ich gegessen und getrunken habe, und danach sollst du essen und trinken?
9 Dankt er wohl jenem Knecht, dass er getan hat, was ihm befohlen war? Ich meine nicht!
10 So sollt auch ihr, wenn ihr alles getan habt, was euch befohlen war, sprechen: Wir sind unnütze Knechte; wir haben getan, was wir zu tun schuldig waren!
Die Heilung der zehn Aussätzigen
11 Und es geschah, als er nach Jerusalem reiste, dass er durch das Grenzgebiet zwischen Samaria und Galiläa zog.
12 Und bei seiner Ankunft in einem Dorf begegneten ihm zehn aussätzige Männer, die von ferne stehen blieben.
13 Und sie erhoben ihre Stimme und sprachen: Jesus, Meister, erbarme dich über uns!
14 Und als er sie sah, sprach er zu ihnen: Geht hin und zeigt euch den Priestern! Und es geschah, während sie hingingen, wurden sie rein.
15 Einer aber von ihnen kehrte wieder um, als er sah, dass er geheilt worden war, und pries Gott mit lauter Stimme,
16 warf sich auf sein Angesicht zu [Jesu] Füßen und dankte ihm; und das war ein Samariter.
17 Da antwortete Jesus und sprach: Sind nicht zehn rein geworden? Wo sind aber die neun?
18 Hat sich sonst keiner gefunden, der umgekehrt wäre, um Gott die Ehre zu geben, als nur dieser Fremdling?
19 Und er sprach zu ihm: Steh auf und geh hin; dein Glaube hat dich gerettet!
Das Reich Gottes und die Wiederkunft des Menschensohnes
20 Als er aber von den Pharisäern gefragt wurde, wann das Reich Gottes komme, antwortete er ihnen und sprach: Das Reich Gottes kommt nicht so, dass man es beobachten könnte.
21 Man wird nicht sagen: Siehe hier!, oder: Siehe dort! Denn siehe, das Reich Gottes ist mitten unter euch.[d]
22 Er sprach aber zu den Jüngern: Es werden Tage kommen, da ihr begehren werdet, einen einzigen der Tage des Menschensohnes zu sehen, und ihr werdet ihn nicht sehen.
23 Und sie werden zu euch sagen: Siehe hier!, oder: Siehe dort! Geht nicht hin und lauft ihnen nicht nach!
24 Denn gleichwie der Blitz, der in einer Himmelsgegend erstrahlt, bis zur anderen leuchtet, so wird auch der Sohn des Menschen sein an seinem Tag.
25 Zuvor aber muss er viel leiden und verworfen werden von diesem Geschlecht.
26 Und wie es in den Tagen Noahs zuging, so wird es auch sein in den Tagen des Menschensohnes:
27 Sie aßen, sie tranken, sie heirateten und ließen sich heiraten bis zu dem Tag, als Noah in die Arche ging; und die Sintflut kam und vernichtete alle.
28 Ebenso ging es auch in den Tagen Lots zu: Sie aßen, sie tranken, sie kauften und verkauften, sie pflanzten und bauten;
29 an dem Tag aber, als Lot aus Sodom wegging, regnete es Feuer und Schwefel vom Himmel und vertilgte alle.
30 Gerade so wird es sein an dem Tag, da der Sohn des Menschen geoffenbart wird.
31 Wer an jenem Tag auf dem Dach ist und sein Gerät im Haus hat, der steige nicht hinab, um dasselbe zu holen; ebenso, wer auf dem Feld ist, der kehre nicht wieder zurück.
32 Gedenkt an Lots Frau!
33 Wer sein Leben[e] zu retten sucht, der wird es verlieren, und wer es verliert, der wird es erhalten.
34 Ich sage euch: In dieser Nacht werden zwei in einem Bett sein; der eine wird genommen und der andere zurückgelassen werden.
35 Zwei werden miteinander mahlen; die eine wird genommen, und die andere wird zurückgelassen werden.
36 Zwei werden auf dem Feld sein; der eine wird genommen und der andere zurückgelassen werden.
37 Und sie antworteten und sprachen zu ihm: Wo, Herr? Und er sprach zu ihnen: Wo der Leichnam ist, da sammeln sich die Geier.
Footnotes
- (16,8) Nach dem damaligen Brauch war der Haushalter dazu berechtigt.
- (16,23) gr. Hades; Bezeichnung für den Aufenthaltsort der Verstorbenen im Jenseits bis zur Auferstehung.
- (17,3) od. wenn er Buße tut.
- (17,21) Andere Übersetzung: inwendig in euch.
- (17,33) Andere Übersetzung: Wer seine Seele zu retten sucht … wer sie verliert, der wird ihr zum Leben verhelfen.
Lukács 16-17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Példázat a csaló intézőről
16 Azután Jézus a tanítványainak mondott egy példázatot: „Volt egy gazdag ember, és annak egy intézője, akire rábízta egész gazdasága irányítását. Az intézőt egyszer bevádolták a gazdánál, hogy elpazarolja a rábízott vagyont. 2 Ezért a gazda magához hívatta, és felelősségre vonta: »Mit hallok rólad?! Számolj el, hogyan gazdálkodtál a vagyonommal, mert elbocsátalak!« 3 Erre az így gondolkozott: »Mit tegyek? Látom, hogy elvesztem az állásomat! Kapálni nem tudok, koldulni meg szégyellek. 4 Tudom már, mit tegyek, hogy az emberek befogadjanak a házukba, amikor majd elvesztem az állásomat!«
5 Azután egyenként magához hívatta a tulajdonos adósait. Megkérdezte az elsőtől: »Mennyivel tartozol?« 6 Az így felelt: »Száz korsó[a] olívaolajjal.« Mire ő azt mondta: »Itt a papírod, ülj le, és gyorsan javítsd ki ötvenre!« 7 Azután a másodiktól is megkérdezte: »Hát te mennyivel tartozol?« Az pedig így válaszolt: »Száz kórus[b] búzával.« Ekkor ő ezt mondta: »Itt a papírod, javítsd ki nyolcvanra!«
8 Később a gazda mégis dicsérte ezt a csaló intézőt, mert az okosan viselkedett. Mert akik ehhez a világhoz tartoznak, okosabban bánnak egymással, mint azok, akik a világossághoz tartoznak.
9 Én pedig azt mondom nektek, hogy használjátok fel a vagyonotokat és pénzeteket arra, hogy barátokat szerezzetek magatoknak! Így azután, amikor majd meghaltok, azok a barátok örömmel fogadnak titeket, amikor megérkeztek az örök hazába. 10 Aki hűségesen gazdálkodik a kevéssel, arra sokat is rá lehet bízni. De aki hűtlenül kezeli a keveset, az akkor is csalni fog, mikor sokat bíznak rá. 11 Ezért, ha a világi vagyonnal és a pénzzel nem gazdálkodtok hűségesen, akkor nem fogják rátok bízni az igazi gazdagságot! 12 Ha nem gazdálkodtok hűségesen a mások vagyonával és pénzével, akkor nem fogják rátok bízni azt sem, ami pedig a tiétek!
Nem szolgálhatsz egyszerre két úrnak!
13 Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt.”[c]
14 Amikor hallották ezt a farizeusok, akik pénzsóvárak voltak, kigúnyolták Jézust. 15 Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti elhitetitek az emberekkel, hogy igazságosak vagytok, de Istent nem tudjátok becsapni, mert ő ismeri a szíveteket. Amit az emberek fontosnak és értékesnek tartanak, az Isten számára utálatos!
A Törvényről(A)
16 Bemerítő János megérkezése előtt az embereket Mózes Törvénye és a próféták írásai szerint tanították. János fellépése óta azonban Isten Királyságának az örömüzenetét hirdetjük, és mindenki itt tolong, hogy bemehessen a Királyságba. 17 Mégis, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét! Még az ég és a föld is hamarabb elmúlik, mint hogy ez megtörténjen!”
A válásról
18 „Aki a feleségétől elválik, és mást vesz feleségül, az házasságtörést követ el. Aki elvált asszonyt vesz feleségül, az is házasságtörést követ el.”
A gazdag és Lázár
19 Jézus ezt mondta: „Volt egyszer egy gazdag ember, aki mindig a legdrágább, legfinomabb ruhákat viselte, és napjait fényűző lakomákkal töltötte. 20 A háza kapujában egy sebekkel borított szegény koldus feküdt, akit Lázárnak hívtak. 21 Arra vágyott, hogy legalább a gazdag asztaláról lehulló maradékokkal jóllakhasson, de csak a kutyák jártak hozzá, és a sebeit nyalogatták.
22 Egyszer aztán meghalt a koldus, és az angyalok oda vitték, ahol most Ábrahám él. A gazdag is meghalt, és eltemették, 23 de ő a halottak országába került. Egyszer, amikor gyötrelmei között felnézett, meglátta a távolban Ábrahámot, mellette pedig Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott: »Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy a vízbe mártott ujjával lehűtse a nyelvemet, mert borzasztóan éget ez a tűz!«
25 De Ábrahám így válaszolt: »Fiam, emlékezz csak! Amíg a földön éltél, részed volt minden földi jóban. Lázárnak akkor csak a nélkülözés, meg a szenvedés jutott. Most neki a vigasztalás, neked pedig a szenvedés a részed. 26 Ezen felül köztünk és köztetek nagy és átjárhatatlan szakadék van. Innen senki sem mehet át hozzátok, és tőletek sem jöhet át senki.«
27 Ekkor a gazdag így kérte: »Atyám, akkor legalább küldd el Lázárt az apám házához! 28 Figyelmeztesse az öt testvéremet, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrődés helyére!«
29 De Ábrahám így válaszolt: »Nekik ott van Mózes Törvénye és a próféták írásai, hallgassanak rájuk!«
30 De a gazdag tovább vitatkozott: »Nem úgy van, Atyám! Ha valaki a halottak közül megy vissza hozzájuk, akkor biztosan megváltoztatják az életüket.«
31 Ábrahám így válaszolt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.«”
Ne okozz megütközést!(B)
17 Ezt mondta Jézus a tanítványainak: „Elkerülhetetlen, hogy történjenek olyan dolgok, amelyek miatt egyesek elveszítik a hitüket. De jaj annak, aki miatt ilyesmi történik! 2 Jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna. 3 Vigyázzatok hát, legyetek óvatosak!
Ha Isten családjában valamelyik testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd, és ha megbánja,[d] bocsáss meg neki! 4 Ha napjában hétszer is vétkezik ellened, és hétszer visszajön hozzád megbánással, bocsáss meg neki!”
A mustármagnyi hit
5 Akkor az apostolok kérték az Urat: „Erősítsd a hitünket!”
6 Ő így válaszolt: „Ha legalább akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, akkor mondhatnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben — az pedig engedelmeskedne nektek.”
A szolga és ura
7 Jézus ezt mondta: „Ki az közületek, aki azt mondja a rabszolgájának, amikor az a szántás vagy legeltetés után hazajön a mezőről: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg«? 8 Ugye, hogy inkább ezt mondjátok: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.« 9 A szolgát nem illeti külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak, hiszen csak azt tette, ami a kötelessége. 10 Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Rabszolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Csak azt tettük, ami a kötelességünk.«”
Hol van a többi kilenc?
11 Jézus útban volt Jeruzsálem felé, és Galileából éppen Samáriába érkezett. 12 Amikor az egyik faluba ért, tíz leprás jött vele szembe, akik jó messze megálltak, 13 és onnan kiabáltak: „Jézus, Mester, segíts rajtunk!”
14 Mikor Jézus látta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papnak!”[e]
Azok mind a tízen el is indultak, és útközben meggyógyultak. 15 Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent. 16 Azután arcra borult Jézus lába előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt. 17 Jézus ezt kérdezte: „Nem tízen gyógyultak meg? Hol van a többi kilenc? 18 Egyikük sem jött vissza, hogy Istent dicsőítse, csak ez az idegen?” 19 Azután hozzá fordult: „Kelj fel, és menj el békességgel! A hited megmentett téged.”
Isten Királysága bennetek van(C)
20 Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten Királysága.
Így válaszolt: „Isten Királysága bizony eljön, de nem szemmel látható módon. 21 Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten Királysága bennetek és közöttetek van.”
Amikor az Emberfia eljön
22 A tanítványainak pedig ezt mondta: „Eljön majd az idő, amikor szeretnétek látni legalább egyetlen egyet az Emberfiának napjai közül, de nem fogtok látni. 23 Amikor ezt mondják nektek: »Nézd, itt van!«, vagy: »Ott van!«, ne menjetek oda, és ne kövessétek őket!” 24 „Ahogy a villám megvilágítja egyik végétől a másikig az egész égboltot, olyan nyilvánvaló módon jön vissza az Emberfia is azon a napon. 25 De előbb még sokat kell szenvednie. Ez a nemzedék pedig elutasítja őt.
26 Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is. 27 Akkor az emberek ettek, ittak, megházasodtak és férjhez mentek egészen addig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az Özönvíz, és mindenkit elpusztított.
28 Ugyanaz történik majd, mint ami Lót idején történt. Az emberek akkor is ettek, ittak, vásároltak és eladtak, ültettek és építettek, 29 de mikor Lót kiment Sodomából, tűz és kéneső hullott az égből, és mindenkit elpusztított a városban. 30 Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia megjelenik.
31 Azon a napon, ha valaki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit, hanem azonnal meneküljön! Ha a mezőn lesz, azonnal meneküljön, ne forduljon vissza és ne törődjön azzal, amit hátrahagy! 32 Emlékezzetek Lót feleségére![f]
33 Aki meg akarja őrizni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszteni, de aki feladja az életét, az örökre megmenti.
34 Mondom nektek: azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják. 35 Ha két asszony őröl majd együtt a kézimalommal, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.” [36] [g]
37 A tanítványok megkérdezték tőle: „Hová, Uram?”
Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem van, oda gyűlnek a keselyűk.”[h]
Footnotes
- Lukács 16:6 korsó Szó szerint: „bat”. Ókori űrmérték, kb. 22 liter.
- Lukács 16:7 kórus Ókori űrmérték, kb. 220 liter. Az ókorban a gabonát űrmértékkel mérték.
- Lukács 16:13 Pénzt Szó szerint: „a Mammont”, vagyis a pénz, vagyon bálványistenét.
- Lukács 17:3 megbánja Ez a kifejezés ugyanaz, mint amellyel Bemerítő János és Jézus Isten Királyságába hívta az embereket: „Változtassátok meg a gondolkodásotokat és térjetek vissza Istenhez!” Vagyis nem csupán bocsánatkérésről van szó, hanem gyökeres és belső megváltozásról. A következő versben is.
- Lukács 17:14 Menjetek… papnak Mózes törvénye szerint a papnak kellett eldöntenie, hogy valaki egészen meggyógyult-e a leprából. Lásd 3Móz 14.
- Lukács 17:32 Lót feleségére Lásd 1Móz 19:15–26.
- Lukács 17:36 Egyes kéziratokban ez következik: „Két férfi lesz majd a mezőn, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.”
- Lukács 17:37 keselyű Elhullott állatokkal táplálkozó madár.
Luc 16-17
La Bible du Semeur
Dieu et l’argent
16 Jésus dit encore à ses disciples : Un grand propriétaire avait un gérant. On vint lui dénoncer sa conduite car il gaspillait ses biens. 2 Le maître le fit appeler et lui dit : « Qu’est-ce que j’apprends à ton sujet ? Remets-moi les comptes de ta gestion, car tu ne continueras pas à gérer mes affaires. »
3 Le gérant se dit : « Que vais-je faire, puisque mon maître m’enlève la gestion de ses biens ? Travailler comme ouvrier agricole ? Je n’en ai pas la force. Me mettre à mendier ? J’en aurais honte. 4 Ah ! je sais ce que je vais faire pour que des gens me reçoivent chez eux lorsque j’aurai perdu ma place. »
5 Là-dessus, il fait venir un à un tous les débiteurs de son maître. Il dit au premier : « Combien dois-tu à mon maître ?
6 – Quarante hectolitres d’huile d’olive, lui répond celui-ci.
– Voici ta reconnaissance de dette, lui dit le gérant, assieds-toi là, dépêche-toi et inscris vingt hectolitres. »
7 Ensuite il dit à un autre : « Et toi, combien dois-tu ?
– Cinq cents sacs de blé.
– Prends ta reconnaissance de dette, reprend le gérant, et inscris-en quatre cents. »
8 Le maître admira l’habileté avec laquelle ce gérant malhonnête s’y était pris[a]. En effet, ceux qui vivent pour ce monde sont plus avisés dans leurs affaires avec leurs semblables que les enfants de la lumière.
9 Et moi je vous déclare : Si vous avez de ces richesses entachées d’injustice, utilisez-les pour vous faire des amis. Ainsi, le jour où elles vous échapperont, ils vous accueilleront dans les demeures éternelles. 10 Si quelqu’un est fidèle dans les petites choses, on peut aussi lui faire confiance pour ce qui est important. Mais celui qui n’est pas fidèle dans les petites choses ne l’est pas non plus pour ce qui est important. 11 Si donc vous n’avez pas été fidèles dans la gestion des richesses injustes, qui vous confiera les véritables ? 12 Si vous n’avez pas été fidèles dans la gestion du bien d’autrui, qui vous donnera celui qui vous est personnellement destiné ?
(Mt 6.24)
13 Aucun serviteur ne peut être en même temps au service de deux maîtres. En effet, ou bien il détestera l’un et aimera l’autre ; ou bien il sera dévoué au premier et méprisera le second. Vous ne pouvez pas servir en même temps Dieu et l’Argent.
14 En entendant toutes ces recommandations, les pharisiens, qui étaient très attachés à l’argent, se moquaient de Jésus.
15 Mais il leur dit : Vous, vous vous faites passer vous-mêmes pour justes aux yeux de tout le monde, mais Dieu connaît le fond de votre cœur. Ce qui est en haute estime parmi les hommes, Dieu l’a en horreur.
La Loi et le royaume(A)
16 L’époque de la Loi et des prophètes va jusqu’à Jean-Baptiste ; depuis qu’il est venu, le royaume de Dieu est annoncé, et chacun use de violence pour y entrer.
(Mt 5.18)
17 Il serait plus facile au ciel et à la terre de disparaître qu’à un trait de lettre de la Loi.
(Mt 5.32)
18 Celui qui divorce d’avec sa femme et se remarie commet un adultère, et celui qui épouse une femme divorcée d’avec son mari commet un adultère.
L’homme riche et le pauvre Lazare
19 Il y avait un homme riche, toujours vêtu d’habits coûteux et raffinés[b]. Sa vie n’était chaque jour que festins et plaisirs. 20 Un pauvre, nommé Lazare, se tenait couché devant le portail de sa villa, le corps couvert de plaies purulentes. 21 Il aurait bien voulu calmer sa faim avec les miettes qui tombaient de la table du riche. Les chiens mêmes venaient lécher ses plaies.
22 Le pauvre mourut, et les anges l’emportèrent auprès d’Abraham. Le riche mourut à son tour, et on l’enterra. 23 Du séjour des morts, où il souffrait cruellement, il leva les yeux et aperçut, très loin, Abraham, et Lazare à côté de lui.
24 Alors il s’écria : « Abraham, mon père, aie pitié de moi ! Envoie donc Lazare, qu’il trempe le bout de son doigt dans l’eau et me rafraîchisse la langue, car je souffre horriblement dans ces flammes. »
25 Mais Abraham lui répondit : « Mon fils, souviens-toi de combien de bonnes choses tu as joui pendant ta vie, tandis que Lazare n’a connu que des malheurs. A présent, ici, c’est lui qui est consolé, tandis que toi, tu es dans les tourments. 26 De plus, il y a maintenant un immense abîme entre nous et vous et, même si on le voulait, on ne pourrait ni le franchir pour aller d’ici vers vous, ni le traverser pour venir de chez vous ici.
27 – Dans ce cas, dit alors le riche, je t’en conjure, père, envoie au moins Lazare dans la maison de mon père, 28 car j’ai cinq frères ; qu’il les avertisse pour qu’ils n’aboutissent pas, eux aussi, dans ce lieu de tourments.
29 – Tes frères ont les écrits de Moïse et des prophètes, lui répondit Abraham ; qu’ils les écoutent !
30 – Non, père Abraham, reprit l’autre. Mais si quelqu’un revient du séjour des morts et va les trouver, ils changeront. »
31 Mais Abraham répliqua : « S’ils n’écoutent ni Moïse ni les prophètes, ils ne se laisseront pas davantage convaincre par un mort revenant à la vie ! »
Les rapports entre frères(B)
17 Jésus dit à ses disciples : Il est inévitable qu’il y ait pour les hommes des occasions de chute, mais malheur à celui qui crée de telles occasions. 2 Mieux vaudrait pour lui être précipité dans le lac avec une pierre de meule attachée au cou que de provoquer la chute de l’un de ces petits. 3 Prenez donc bien garde à vous-mêmes !
(Mt 18.21-22)
Si ton frère s’est rendu coupable d’une faute, reprends-le et, s’il change d’attitude[c], pardonne-lui. 4 Et même s’il se rend coupable à ton égard sept fois au cours de la même journée, et que sept fois il vienne te trouver en disant qu’il change d’attitude[d], pardonne-lui.
La foi comme une graine de moutarde(C)
5 Les apôtres dirent au Seigneur : Augmente notre foi.
6 – Si vous aviez la foi, leur répondit le Seigneur, même aussi petite qu’une graine de moutarde[e], vous pourriez commander à ce mûrier-là : « Arrache tes racines du sol et va te planter dans la mer » et il vous obéirait.
Des serviteurs sans mérite
7 Supposons que l’un de vous ait un serviteur occupé à labourer ou à garder le troupeau. En le voyant rentrer des champs, lui direz-vous : « Viens vite, assieds-toi à table » ? 8 Ne lui direz-vous pas plutôt : « Prépare-moi mon dîner, mets-toi en tenue pour me servir jusqu’à ce que j’aie fini de manger et de boire ; ensuite tu mangeras et tu boiras à ton tour » ? 9 Le maître doit-il une reconnaissance particulière à cet esclave parce qu’il a fait ce qui lui était commandé ? Bien sûr que non ! 10 Il en est de même pour vous. Quand vous aurez fait tout ce qui vous est commandé, dites : « Nous ne sommes que des serviteurs sans mérite particulier ; nous n’avons fait que notre devoir. »
Reconnaissance et ingratitude
11 Alors qu’il se rendait à Jérusalem, Jésus longea la frontière entre la Samarie et la Galilée. 12 A l’entrée d’un village, dix lépreux vinrent à sa rencontre ; ils s’arrêtèrent à distance[f] 13 et se mirent à le supplier à haute voix : Jésus, Maître, aie pitié de nous !
14 Jésus les vit et leur dit : Allez vous montrer aux prêtres !
Pendant qu’ils y allaient, ils furent guéris. 15 L’un d’eux, quand il se rendit compte qu’il était guéri, revint sur ses pas en louant Dieu à pleine voix. 16 Il se prosterna aux pieds de Jésus, face contre terre, et le remercia. Or, c’était un Samaritain.
17 Alors Jésus dit : Ils sont bien dix qui ont été guéris, n’est-ce pas ? Où sont donc les neuf autres ? 18 Il ne s’est donc trouvé personne d’autre que cet étranger pour revenir louer Dieu ?
19 Puis, s’adressant à ce Samaritain, il lui dit : Relève-toi, et va : parce que tu as eu foi en moi, tu es sauvé[g].
Comment vient le royaume
20 Un jour, les pharisiens lui demandèrent quand arriverait le royaume de Dieu. Jésus leur répondit : Le royaume de Dieu ne viendra pas de façon visible. 21 On ne dira pas : « Venez, il est ici », ou : « Il est là », car, notez-le bien, le royaume de Dieu est parmi vous[h].
22 Puis il s’adressa à ses disciples : Le temps viendra où vous désirerez ardemment être avec le Fils de l’homme, ne fût-ce qu’un seul jour, mais vous ne le pourrez pas.
(Mt 24.23-28)
23 Alors on vous dira : « Il est ici ! » ou « Il est là ! » N’y allez pas ! Ne vous y précipitez pas ! 24 L’éclair jaillit d’un point du ciel et l’illumine d’un bout à l’autre. Ainsi en sera-t-il du Fils de l’homme en son Jour. 25 Mais il faut d’abord qu’il endure beaucoup de souffrances et qu’il soit rejeté par les gens de notre temps.
(Mt 24.37-41)
26 Le jour où le Fils de l’homme reviendra, les choses se passeront comme au temps de Noé : 27 les gens mangeaient, buvaient, se mariaient et étaient donnés en mariage, jusqu’au jour où Noé entra dans le bateau[i]. Alors vint le déluge qui les fit tous périr. 28 C’est encore ce qui est arrivé du temps de Loth : les gens mangeaient, buvaient, achetaient, vendaient, plantaient, bâtissaient. 29 Mais le jour où Loth sortit de Sodome, une pluie de feu et de soufre tomba du ciel et les fit tous périr. 30 Il en sera de même le jour où le Fils de l’homme apparaîtra. 31 En ce jour-là, si quelqu’un est sur le toit en terrasse de sa maison, qu’il n’en descende pas pour prendre les affaires qu’il aura laissées en bas ; de même, que celui qui se trouvera dans les champs ne retourne pas chez lui. 32 Rappelez-vous ce qui est arrivé à la femme de Loth. 33 Celui qui cherchera à préserver sa vie, la perdra ; mais celui qui la perdra, la conservera.
34 Cette nuit-là, je vous le dis, deux personnes seront couchées dans un même lit : l’une sera emmenée, l’autre sera laissée. 35 Deux femmes seront en train de tourner ensemble la pierre de meule : l’une sera emmenée, l’autre laissée. [36 Deux hommes seront dans un champ : l’un sera emmené, l’autre laissé[j].]
37 Alors les disciples lui demandèrent : Où cela se passera-t-il, Seigneur ?
Il leur répondit : Là où sera le cadavre, là se rassembleront les vautours[k].
Footnotes
- 16.8 Autre traduction : donna son « vu et approuvé » au filou d’intendant car le malin s’y était bien pris.
- 16.19 Littéralement : vêtu de pourpre et de fin lin.
- 17.3 Autres traductions : s’il se repent ou s’il change de comportement.
- 17.4 Autres traductions : qu’il se repent ou qu’il change de comportement.
- 17.6 La graine de moutarde était considérée comme la plus petite graine.
- 17.12 Voir Lv 13.46.
- 17.19 Autre traduction : tu es guéri.
- 17.21 Autre traduction : au-dedans de vous.
- 17.27 Gn 7.7.
- 17.36 Ce verset est absent de plusieurs anciens manuscrits (voir Mt 24.40).
- 17.37 Voir Mt 24.28.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.