Lukács 23:26-56

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Jézus kivégzése: a keresztre feszítés^(A)

²⁶ Ezután Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfi, aki éppen a vidékről jött a városba. A katonák kényszerítették Simont, hogy vigye a keresztfát Jézus után.

²⁷ Nagy tömeg követte Jézust, köztük asszonyok is, akik jajgattak és siratták őt. ²⁸ Jézus odafordult hozzájuk: „Jeruzsálemi asszonyok, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és a gyerekeiteket sirassátok! ²⁹ Mert eljönnek a napok, amikor azt mondják: »Milyen boldogok az asszonyok, akiknek nem lehetett gyermekük! Azok a boldogok, akik nem szültek és nem szoptattak gyermeket!« ³⁰ A hegyeknek azt mondják majd: »Essetek ránk!«, és a domboknak: »Rejtsetek el minket!«^{[a] 31} Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”^[b]

³² A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék. ³³ Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet így neveztek: „Koponya”, ott Jézust keresztre feszítették. Ugyanezt tették a két bűnözővel is. Egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán feszítették meg.

³⁴ Azután Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!”^[c]

A katonák sorsvetéssel elosztották maguk között Jézus ruháit. ³⁵ Az összegyűlt sokaság pedig ott állt, és nézte, mi történik. A vallási vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat meg tudott menteni, most mentse meg saját magát, ha valóban ő a Messiás, Isten választottja!”

³⁶ A katonák is gúnyolták Jézust. Ecetet kínáltak neki, ³⁷ és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!” ³⁸ Jézus feje fölött ez a felirat volt: „ ez a zsidók királya.”

³⁹ Az egyik bűnöző, akit szintén keresztre feszítettek, így sértegette: „Hát nem te vagy a Krisztus?! Akkor mentsd meg magadat, és minket is!”

⁴⁰ De a másik bűnöző rászólt: „Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy ítélve, mint ő. ⁴¹ Csakhogy a mi ítéletünk jogos, mert azt kapjuk, amit megérdemeltünk, ő viszont nem tett semmi rosszat!” ⁴² Azután ezt mondta: „Jézus! Ne felejtkezz meg rólam, amikor eljössz, hogy királyi uralkodásodat elkezdd!”

⁴³ Jézus így felelt neki: „Mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban.”

Jézus halála^(B)

⁴⁴ Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet, ⁴⁵ mert a Nap elhomályosult. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt. ⁴⁶ Jézus felkiáltott: „Atyám, a kezedbe teszem le szellememet.”^[d] Amikor ezt kimondta, meghalt.

⁴⁷ Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos és ártatlan volt!”

⁴⁸ Akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, ezután mellüket verve^[e] hazamentek.

⁴⁹ Akik ismerték Jézust és azok az asszonyok, akik Galileától idáig követték, egy kissé távolabb álltak, és mindezt végignézték.

Jézus temetése^(C)

^50-51 Volt egy József nevű férfi, a Főtanács egyik tagja, aki a júdeai Arimátia városából származott. Jó és igazságos ember volt, aki maga is várta Isten Királyságának eljövetelét, és nem értett egyet a többiekkel, amikor a Főtanács halálra ítélte Jézust. ⁵² József — Jézus halála után — Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse. ⁵³ Majd levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek. ⁵⁴ Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombati ünnep kezdete.

⁵⁵ Az asszonyok, akik Galileától kezdve követték Jézust, Józseffel mentek, látták a sírt, és azt is, hogyan helyezték el a sziklasírba Jézus testét. ⁵⁶ Azután hazamentek, és előkészítették az illatszereket, amelyeket temetésnél szoktak használni.

A szombat ünnepén azonban otthon maradtak a Törvény parancsa szerint.