Luke 11
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Lord’s Prayer
11 He was praying in a certain place, and after he had finished, one of his disciples said to him, “Lord, teach us to pray, as John taught his disciples.” 2 He said to them, “When you pray, say:
Father,[a] hallowed be your name.
Your kingdom come.[b]
3 Give us each day our daily bread.[c]
4 And forgive us our sins,
for we ourselves forgive everyone indebted to us.
And do not bring us to the time of trial.”[d]
Perseverance in Prayer
5 And he said to them, “Suppose one of you has a friend, and you go to him at midnight and say to him, ‘Friend, lend me three loaves of bread; 6 for a friend of mine has arrived, and I have nothing to set before him.’ 7 And he answers from within, ‘Do not bother me; the door has already been locked, and my children are with me in bed; I cannot get up and give you anything.’ 8 I tell you, even though he will not get up and give him anything because he is his friend, at least because of his persistence he will get up and give him whatever he needs.
9 “So I say to you, Ask, and it will be given you; search, and you will find; knock, and the door will be opened for you. 10 For everyone who asks receives, and everyone who searches finds, and for everyone who knocks, the door will be opened. 11 Is there anyone among you who, if your child asks for[e] a fish, will give a snake instead of a fish? 12 Or if the child asks for an egg, will give a scorpion? 13 If you then, who are evil, know how to give good gifts to your children, how much more will the heavenly Father give the Holy Spirit[f] to those who ask him!”
Jesus and Beelzebul
14 Now he was casting out a demon that was mute; when the demon had gone out, the one who had been mute spoke, and the crowds were amazed. 15 But some of them said, “He casts out demons by Beelzebul, the ruler of the demons.” 16 Others, to test him, kept demanding from him a sign from heaven. 17 But he knew what they were thinking and said to them, “Every kingdom divided against itself becomes a desert, and house falls on house. 18 If Satan also is divided against himself, how will his kingdom stand? —for you say that I cast out the demons by Beelzebul. 19 Now if I cast out the demons by Beelzebul, by whom do your exorcists[g] cast them out? Therefore they will be your judges. 20 But if it is by the finger of God that I cast out the demons, then the kingdom of God has come to you. 21 When a strong man, fully armed, guards his castle, his property is safe. 22 But when one stronger than he attacks him and overpowers him, he takes away his armor in which he trusted and divides his plunder. 23 Whoever is not with me is against me, and whoever does not gather with me scatters.
The Return of the Unclean Spirit
24 “When the unclean spirit has gone out of a person, it wanders through waterless regions looking for a resting place, but not finding any, it says, ‘I will return to my house from which I came.’ 25 When it comes, it finds it swept and put in order. 26 Then it goes and brings seven other spirits more evil than itself, and they enter and live there; and the last state of that person is worse than the first.”
True Blessedness
27 While he was saying this, a woman in the crowd raised her voice and said to him, “Blessed is the womb that bore you and the breasts that nursed you!” 28 But he said, “Blessed rather are those who hear the word of God and obey it!”
The Sign of Jonah
29 When the crowds were increasing, he began to say, “This generation is an evil generation; it asks for a sign, but no sign will be given to it except the sign of Jonah. 30 For just as Jonah became a sign to the people of Nineveh, so the Son of Man will be to this generation. 31 The queen of the South will rise at the judgment with the people of this generation and condemn them, because she came from the ends of the earth to listen to the wisdom of Solomon, and see, something greater than Solomon is here! 32 The people of Nineveh will rise up at the judgment with this generation and condemn it, because they repented at the proclamation of Jonah, and see, something greater than Jonah is here!
The Light of the Body
33 “No one after lighting a lamp puts it in a cellar,[h] but on the lampstand so that those who enter may see the light. 34 Your eye is the lamp of your body. If your eye is healthy, your whole body is full of light; but if it is not healthy, your body is full of darkness. 35 Therefore consider whether the light in you is not darkness. 36 If then your whole body is full of light, with no part of it in darkness, it will be as full of light as when a lamp gives you light with its rays.”
Jesus Denounces Pharisees and Lawyers
37 While he was speaking, a Pharisee invited him to dine with him; so he went in and took his place at the table. 38 The Pharisee was amazed to see that he did not first wash before dinner. 39 Then the Lord said to him, “Now you Pharisees clean the outside of the cup and of the dish, but inside you are full of greed and wickedness. 40 You fools! Did not the one who made the outside make the inside also? 41 So give for alms those things that are within; and see, everything will be clean for you.
42 “But woe to you Pharisees! For you tithe mint and rue and herbs of all kinds, and neglect justice and the love of God; it is these you ought to have practiced, without neglecting the others. 43 Woe to you Pharisees! For you love to have the seat of honor in the synagogues and to be greeted with respect in the marketplaces. 44 Woe to you! For you are like unmarked graves, and people walk over them without realizing it.”
45 One of the lawyers answered him, “Teacher, when you say these things, you insult us too.” 46 And he said, “Woe also to you lawyers! For you load people with burdens hard to bear, and you yourselves do not lift a finger to ease them. 47 Woe to you! For you build the tombs of the prophets whom your ancestors killed. 48 So you are witnesses and approve of the deeds of your ancestors; for they killed them, and you build their tombs. 49 Therefore also the Wisdom of God said, ‘I will send them prophets and apostles, some of whom they will kill and persecute,’ 50 so that this generation may be charged with the blood of all the prophets shed since the foundation of the world, 51 from the blood of Abel to the blood of Zechariah, who perished between the altar and the sanctuary. Yes, I tell you, it will be charged against this generation. 52 Woe to you lawyers! For you have taken away the key of knowledge; you did not enter yourselves, and you hindered those who were entering.”
53 When he went outside, the scribes and the Pharisees began to be very hostile toward him and to cross-examine him about many things, 54 lying in wait for him, to catch him in something he might say.
Footnotes
- Luke 11:2 Other ancient authorities read Our Father in heaven
- Luke 11:2 A few ancient authorities read Your Holy Spirit come upon us and cleanse us. Other ancient authorities add Your will be done, on earth as in heaven
- Luke 11:3 Or our bread for tomorrow
- Luke 11:4 Or us into temptation. Other ancient authorities add but rescue us from the evil one (or from evil)
- Luke 11:11 Other ancient authorities add bread, will give a stone; or if your child asks for
- Luke 11:13 Other ancient authorities read the Father give the Holy Spirit from heaven
- Luke 11:19 Gk sons
- Luke 11:33 Other ancient authorities add or under the bushel basket
Luca 11
Nuova Riveduta 2006
Istruzioni di Gesù sulla preghiera
11 (A)Gesù si trovava in un certo luogo a pregare e, quando ebbe finito, uno dei suoi discepoli gli disse: «Signore, insegnaci a pregare come anche Giovanni ha insegnato ai suoi discepoli». 2 Egli disse loro: «Quando pregate, dite: “Padre [nostro che sei nei cieli], sia santificato il tuo nome; venga il tuo regno [; sia fatta la tua volontà, come in cielo, anche in terra]; 3 dacci ogni giorno il nostro pane quotidiano[a], 4 e perdonaci i nostri peccati, perché anche noi perdoniamo a ogni nostro debitore; e non ci esporre alla tentazione [, ma liberaci dal maligno]”».
5 (B)Poi disse loro: «Se uno di voi ha un amico, e va da lui a mezzanotte e gli dice: “Amico, prestami tre pani, 6 perché mi è arrivato un amico da un viaggio e non ho nulla da mettergli davanti”; 7 e se quello dal di dentro gli risponde: “Non darmi fastidio; la porta è già chiusa e i miei bambini sono con me a letto, io non posso alzarmi per darteli”, 8 io vi dico che se anche non si alzasse a darglieli perché gli è amico, tuttavia, per la sua importunità[b], si alzerà e gli darà tutto ciò di cui ha bisogno. 9 Io altresì vi dico: chiedete e vi sarà dato; cercate e troverete; bussate e vi sarà aperto. 10 Perché chiunque chiede riceve, chi cerca trova, e sarà aperto a chi bussa. 11 E chi è quel padre fra di voi che, se il figlio gli chiede [un pane, gli dia una pietra? O se gli chiede] un pesce, gli dia invece un serpente? 12 Oppure se gli chiede un uovo, gli dia uno scorpione? 13 Se voi, dunque, che siete malvagi, sapete dare buoni doni ai vostri figli, quanto più il Padre celeste donerà lo Spirito Santo a coloro che glielo chiedono!»
Guarigione di un indemoniato
14 (C)Gesù stava scacciando un demonio {che era muto}; e, quando il demonio fu uscito, il muto parlò e la folla si stupì. 15 Ma alcuni di loro dissero: «È per l’aiuto di Belzebù, principe dei demòni, che egli scaccia i demòni». 16 Altri, per metterlo alla prova, gli chiedevano un segno dal cielo. 17 Ma egli, conoscendo i loro pensieri, disse loro: «Ogni regno diviso contro se stesso va in rovina, e casa crolla su casa. 18 Se dunque anche Satana è diviso contro se stesso, come potrà reggere il suo regno? Poiché voi dite che è per l’aiuto di Belzebù che io scaccio i demòni. 19 E se io scaccio i demòni con l’aiuto di Belzebù, con l’aiuto di chi li scacciano i vostri figli? Perciò, essi stessi saranno i vostri giudici. 20 Ma se è con il dito di Dio che io scaccio i demòni, allora il regno di Dio è giunto fino a voi. 21 Quando l’uomo forte, ben armato, guarda l’ingresso della sua casa, ciò che egli possiede è al sicuro; 22 ma quando uno più forte di lui sopraggiunge e lo vince, gli toglie tutta l’armatura nella quale confidava e ne divide il bottino. 23 Chi non è con me è contro di me, e chi non raccoglie con me disperde.
Il ritorno dello spirito immondo
24 (D)«Quando lo spirito immondo esce da un uomo, si aggira per luoghi aridi, cercando riposo; e, non trovandone, dice: “Ritornerò nella mia casa, dalla quale sono uscito”; 25 e, quando ci arriva, la trova spazzata e adorna. 26 Allora va e prende con sé altri sette spiriti peggiori di lui, ed entrano ad abitarla; e l’ultima condizione di quell’uomo diventa peggiore della prima».
27 (E)Mentre egli diceva queste cose, dalla folla una donna alzò la voce e gli disse: «Beato il grembo che ti portò e le mammelle che tu poppasti!» Ma egli disse: 28 «Beati piuttosto quelli che ascoltano la parola di Dio e la osservano!»
Il segno del profeta Giona
29 (F)Mentre la gente si affollava intorno a lui, egli cominciò a dire: «Questa generazione è una generazione malvagia; chiede un segno, ma segno non le sarà dato, se non il segno di Giona[c]. 30 Infatti, come Giona fu un segno per i Niniviti, così anche il Figlio dell’uomo lo sarà per questa generazione. 31 La regina del mezzogiorno comparirà nel giudizio con gli uomini di questa generazione e li condannerà, perché ella venne dalle estremità della terra per udire la sapienza di Salomone; ed ecco, qui c’è più di Salomone. 32 I Niniviti compariranno nel giudizio con questa generazione e la condanneranno, perché essi si ravvidero alla predicazione di Giona; ed ecco, qui c’è più di Giona.
Parabola della lampada e dell’occhio
33 (G)«Nessuno, quando ha acceso una lampada, la mette in un luogo nascosto {o sotto un recipiente[d]}, anzi la mette sul candeliere, perché coloro che entrano vedano la luce. 34 La lampada del corpo è l’occhio[e]; se l’occhio tuo è limpido[f], anche tutto il tuo corpo è illuminato, ma se è malvagio[g], anche il tuo corpo è nelle tenebre. 35 Sta quindi attento che la luce che è in te non sia tenebre. 36 Se dunque tutto il tuo corpo è illuminato, senza avere alcuna parte tenebrosa, sarà tutto illuminato come quando la lampada t’illumina con il suo splendore».
Gesù condanna i farisei
37 (H)Mentre egli parlava, un fariseo lo invitò a pranzo da lui. Egli entrò e si mise a tavola. 38 Il fariseo, veduto questo, si meravigliò che non si fosse lavato prima del pranzo. 39 Il Signore gli disse: «Voi farisei pulite l’esterno della coppa e del piatto, ma il vostro interno è pieno di rapina e di malvagità. 40 Stolti, Colui che ha fatto l’esterno non ha fatto anche l’interno? 41 Date piuttosto in elemosina quello che è dentro il piatto[h]; e ogni cosa sarà pura per voi.
42 Ma guai a voi, farisei, perché pagate la decima della menta, della ruta e di ogni erba, e trascurate la giustizia e l’amore di Dio! Queste sono le cose che bisognava fare, senza trascurare le altre[i].
43 Guai a voi, farisei, perché amate i primi seggi nelle sinagoghe e i saluti nelle piazze.
44 Guai a voi [scribi e farisei ipocriti], perché siete come quei sepolcri che non si vedono, e le persone vi camminano sopra senza saperlo».
45 Allora uno dei dottori della legge, rispondendo, gli disse: «Maestro, parlando così, offendi anche noi». 46 Ed egli disse: «Guai anche a voi, dottori della legge, perché caricate la gente di pesi difficili da portare, e voi non toccate quei pesi neppure con un dito!
47 Guai a voi, perché costruite i sepolcri dei profeti, e i vostri padri li uccisero. 48 Voi dunque testimoniate delle opere dei vostri padri e le approvate; perché essi li uccisero e voi costruite [i loro sepolcri]. 49 Per questo la sapienza di Dio ha detto: “Io manderò loro dei profeti e degli apostoli; ne uccideranno alcuni e ne perseguiteranno altri”, 50 affinché del sangue di tutti i profeti sparso fin dalla fondazione del mondo sia chiesto conto a questa generazione: 51 dal sangue di Abele fino al sangue di Zaccaria, che fu ucciso tra l’altare e il tempio; sì, vi dico, ne sarà chiesto conto a questa generazione.
52 Guai a voi, dottori della legge, perché avete portato via la chiave della conoscenza! Voi non siete entrati, e a quelli che volevano entrare lo avete impedito».
53 E quando fu uscito di là, gli scribi[j] e i farisei cominciarono a contrastarlo duramente e a fargli domande su molte cose, tendendogli insidie, 54 per [cercare di] cogliere qualche parola che gli uscisse di bocca [così da poterlo accusare].
Footnotes
- Luca 11:3 Vd. nota a Mt 6:11.
- Luca 11:8 Per la sua importunità, altri traducono: per la sua insistenza.
- Luca 11:29 TR e M del profeta Giona.
- Luca 11:33 Vd. nota a Mt 5:15.
- Luca 11:34 Così TR e M; NA la lampada del corpo è il tuo occhio.
- Luca 11:34 Limpido, lett. semplice.
- Luca 11:34 Malvagio, vd. nota a Mt 6:23.
- Luca 11:41 Quello che è dentro il piatto, lett. quello che è interno/dentro.
- Luca 11:42 TR e M senza lasciare le altre.
- Luca 11:53 TR e M Ora, com’ebbe detto loro queste cose, gli scribi…
Lukas 11
Schlachter 2000
Vom Beten
11 Und es begab sich, dass er an einem Ort im Gebet war; und als er aufhörte, sprach einer seiner Jünger zu ihm: Herr, lehre uns beten, wie auch Johannes seine Jünger lehrte!
2 Da sprach er zu ihnen: Wenn ihr betet, so sprecht: Unser Vater, der du bist im Himmel, geheiligt werde dein Name! Dein Reich komme! Dein Wille geschehe wie im Himmel, so auch auf Erden.
3 Gib uns täglich unser nötiges Brot!
4 Und vergib uns unsere Sünden, denn auch wir vergeben jedem, der uns etwas schuldig ist! Und führe uns nicht in Versuchung, sondern erlöse uns von dem Bösen!
Ermutigung zum beharrlichen Gebet
5 Und er sprach zu ihnen: Wenn einer von euch einen Freund hätte und ginge zu ihm um Mitternacht und spräche zu ihm: Freund, leihe mir drei Brote,
6 denn mein Freund ist von der Reise zu mir gekommen, und ich habe nichts, was ich ihm vorsetzen kann!
7 und jener würde von innen antworten und sagen: Mache mir keine Mühe! Die Türe ist schon verschlossen, und meine Kinder sind bei mir in der Kammer; ich kann nicht aufstehen und dir etwas geben!
8 — ich sage euch: Wenn er auch nicht deswegen aufstehen und ihm etwas geben wird, weil er sein Freund ist, so wird er doch um seiner Unverschämtheit willen aufstehen und ihm geben, so viel er braucht.
9 Und ich sage euch: Bittet, so wird euch gegeben; sucht, so werdet ihr finden; klopft an, so wird euch aufgetan!
10 Denn jeder, der bittet, empfängt; und wer sucht, der findet; und wer anklopft, dem wird aufgetan.
11 Welcher Vater unter euch wird seinem Sohn einen Stein geben, wenn er ihn um Brot bittet? Oder wenn [er ihn] um einen Fisch [bittet], gibt er ihm statt des Fisches eine Schlange?
12 Oder auch wenn er um ein Ei bittet, wird er ihm einen Skorpion geben?
13 Wenn nun ihr, die ihr böse seid, euren Kindern gute Gaben zu geben versteht, wie viel mehr wird der Vater im Himmel [den] Heiligen Geist denen geben, die ihn bitten!
Jesu Macht über die bösen Geister
14 Und er trieb einen Dämon aus, und der war stumm. Es geschah aber, nachdem der Dämon ausgefahren war, redete der Stumme. Und die Volksmenge verwunderte sich.
15 Aber etliche von ihnen sprachen: Durch Beelzebul[a], den Obersten der Dämonen, treibt er die Dämonen aus!
16 Und andere versuchten ihn und verlangten von ihm ein Zeichen aus dem Himmel.
17 Er aber, da er ihre Gedanken kannte, sprach zu ihnen: Jedes Reich, das mit sich selbst uneins ist, wird verwüstet, und ein Haus, das gegen sich selbst ist, fällt.
18 Wenn aber auch der Satan mit sich selbst uneins ist, wie kann sein Reich bestehen? Ihr sagt ja, ich treibe die Dämonen durch Beelzebul aus.
19 Wenn ich aber die Dämonen durch Beelzebul austreibe, durch wen treiben eure Söhne sie aus? Darum werden sie eure Richter sein.
20 Wenn ich aber die Dämonen durch den Finger Gottes austreibe, so ist ja das Reich Gottes zu euch gekommen!
21 Wenn der Starke bewaffnet seinen Hof bewacht, so bleibt sein Besitztum in Frieden.
22 Wenn aber der, welcher stärker ist als er, über ihn kommt und ihn überwindet, so nimmt er ihm seine Waffenrüstung, auf die er sich verließ, und verteilt seine Beute.
23 Wer nicht mit mir ist, der ist gegen mich; und wer nicht mit mir sammelt, der zerstreut!
Die Rückkehr des unreinen Geistes
24 Wenn der unreine Geist von dem Menschen ausgefahren ist, so durchzieht er wasserlose Gegenden und sucht Ruhe. Und da er sie nicht findet, spricht er: Ich will zurückkehren in mein Haus, aus dem ich weggegangen bin.
25 Und wenn er kommt, findet er es gesäubert und geschmückt.
26 Dann geht er hin und nimmt sieben andere Geister mit sich, die bösartiger sind als er selbst, und sie ziehen ein und wohnen dort, und es wird der letzte Zustand dieses Menschen schlimmer als der erste.
27 Es geschah aber, als er dies redete, da erhob eine Frau aus der Volksmenge die Stimme und sprach zu ihm: Glückselig ist der Leib, der dich getragen hat, und die Brüste, die du gesogen hast!
28 Er aber sprach: Glückselig sind vielmehr die, die Gottes Wort hören und es bewahren!
Das Zeichen des Propheten Jona
29 Als aber die Volksmenge sich haufenweise herzudrängte, fing er an zu sagen: Dies ist ein böses Geschlecht! Es fordert ein Zeichen; aber es wird ihm kein Zeichen gegeben werden als das Zeichen des Propheten Jona.
30 Denn gleichwie Jona den Niniviten ein Zeichen war, so wird es auch der Sohn des Menschen diesem Geschlecht sein.
31 Die Königin des Südens wird im Gericht auftreten gegen die Männer dieses Geschlechts und sie verurteilen; denn sie kam vom Ende der Erde, um die Weisheit Salomos zu hören; und siehe, hier ist einer, der größer ist als Salomo!
32 Die Männer von Ninive werden im Gericht auftreten gegen dieses Geschlecht und werden es verurteilen; denn sie taten Buße auf die Verkündigung des Jona hin; und siehe, hier ist einer, der größer ist als Jona!
Die Leuchte des Leibes
33 Niemand aber zündet ein Licht an und setzt es an einen verborgenen Ort, auch nicht unter den Scheffel[b], sondern auf den Leuchter, damit die Hereinkommenden den Schein sehen.
34 Das Auge ist die Leuchte des Leibes. Wenn nun dein Auge lauter[c] ist, so ist auch dein ganzer Leib licht; wenn es aber böse ist, so ist auch dein Leib finster.
35 So habe nun acht, dass das Licht in dir nicht Finsternis ist!
36 Wenn nun dein ganzer Leib licht ist, sodass er keinen finsteren Teil mehr hat, so wird er ganz hell sein, wie wenn das Licht mit seinem Strahl dich erleuchtet.
Strafrede gegen die Pharisäer und Schriftgelehrten
37 Und während er redete, bat ihn ein gewisser Pharisäer, bei ihm zu Mittag zu essen. Und er ging hinein und setzte sich zu Tisch.
38 Der Pharisäer aber verwunderte sich, als er sah, dass er sich vor dem Mittagsmahl nicht gewaschen hatte.
39 Da sprach der Herr zu ihm: Nun, ihr Pharisäer, ihr reinigt das Äußere des Bechers und der Schüssel, euer Inneres aber ist voll Raub und Bosheit.
40 Ihr Toren! Hat nicht der, welcher das Äußere schuf, auch das Innere gemacht?
41 Gebt nur von dem, was darin ist, Almosen, siehe, so ist euch alles rein!
42 Aber wehe euch Pharisäern, dass ihr die Minze und die Raute und alles Gemüse verzehntet und das Recht[d] und die Liebe Gottes umgeht! Dieses sollte man tun und jenes nicht lassen.
43 Wehe euch Pharisäern, dass ihr den ersten Sitz in den Synagogen und die Begrüßungen auf den Märkten liebt!
44 Wehe euch, ihr Schriftgelehrten und Pharisäer, ihr Heuchler, dass ihr wie die unkenntlich gewordenen Gräber seid, über welche die Leute dahingehen, ohne es zu wissen![e]
45 Da antwortete einer der Gesetzesgelehrten und sprach zu ihm: Meister, mit diesen Worten schmähst du auch uns!
46 Er aber sprach: Wehe auch euch Gesetzesgelehrten! Denn ihr ladet den Menschen unerträgliche Bürden auf, und ihr selbst rührt die Bürden nicht mit einem Finger an.
47 Wehe euch, dass ihr die Grabmäler der Propheten baut! Eure Väter aber haben sie getötet.
48 So bestätigt ihr also die Taten eurer Väter und habt Wohlgefallen daran; denn jene haben sie getötet, ihr aber baut ihre Grabmäler.
49 Darum hat auch die Weisheit Gottes gesprochen: Ich will Propheten und Apostel zu ihnen senden, und sie werden etliche von ihnen töten und verfolgen,
50 damit von diesem Geschlecht das Blut aller Propheten gefordert werde, das seit Grundlegung der Welt vergossen worden ist,
51 vom Blut Abels an bis zum Blut des Zacharias, der zwischen dem Altar und dem Tempel umkam. Ja, ich sage euch, es wird gefordert werden von diesem Geschlecht!
52 Wehe euch Gesetzesgelehrten, denn ihr habt den Schlüssel der Erkenntnis weggenommen! Ihr selbst seid nicht hineingegangen, und die, welche hineingehen wollten, habt ihr daran gehindert!
53 Und als er dies zu ihnen sagte, fingen die Schriftgelehrten und Pharisäer an, ihm hart zuzusetzen und ihn über vieles auszufragen,
54 wobei sie ihm auflauerten und versuchten, etwas aus seinem Mund aufzufangen, damit sie ihn verklagen könnten.
Footnotes
- (11,15) im Judentum gebräuchlicher Name des Teufels (vgl. 2Kö 1,2).
- (11,33) ein Messgefäß aus Ton.
- (11,34) Andere Übersetzung: einfältig / aufrichtig.
- (11,42) od. das Gericht (vgl. Fn. zu Mt 23,23).
- (11,44) Die Berührung eines Grabes machte die Juden rituell unrein, Gräber wurden deshalb gekennzeichnet.
Lukács 11
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus imádkozni tanítja a tanítványait(A)
11 Történt egyszer, hogy miután Jézus befejezte az imádkozást, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, ahogyan Bemerítő János is tanította a tanítványait!”
2 Jézus ezt felelte: „Így imádkozzatok:
Atyánk, legyen megszentelve a neved!
Jöjjön el királyi uralmad,
3 A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
4 Bocsásd meg bűneinket,
ahogyan mi is megbocsátunk azoknak,
akik ellenünk vétkeztek!
Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket!”
Kitartóan kérjetek Istentől!
5 Azután ezt mondta: „Ha az éjszaka közepén elmentek a barátotokhoz, és ezt mondjátok neki: »Barátom, kérlek, adj kölcsön három kenyeret! 6 Egy ismerősöm érkezett hozzám átutazóban, és nincs mivel megkínálnom.« 7 A barátod így válaszol odabentről: »Ne zavarj! Az ajtót már bezártam, gyermekeimmel az ágyban fekszünk. Nem tudok felkelni, hogy kenyeret adjak neked.« 8 Azt mondom nektek, lehet, hogy pusztán a barátságotok kedvéért nem kel fel. De ha állhatatosan kéritek, mégis fel fog kelni, és odaadja, amire szükségetek van. 9 Ezért mondom nektek: Kitartóan kérjétek, és megkapjátok! Kitartóan keressétek, és megtaláljátok! Kitartóan kopogtassatok, és kinyitják nektek az ajtót! 10 Mert aki kitartóan kéri, megkapja, amit kér. Aki kitartóan keresi, az megtalálja, amit keres. Aki kitartóan kopogtat, annak kinyitják az ajtót.
11 Vajon melyik apa adna kígyót a fiának, a az halat kér tőle? 12 Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki? 13 Ha tehát még ti is tudtok jó ajándékot adni a gyerekeiteknek, bár gonoszak vagyok, mennyivel inkább fog Mennyei Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik kérik tőle!”
Kinek a hatalmával űzi ki Jézus a gonosz szellemeket?(B)
14 Történt egyszer, hogy Jézus gonosz szellemet űzött ki egy emberből, aki nem tudott beszélni. Miután kiment belőle a gonosz szellem, a néma megszólalt. Ezen mindenki szerfölött elcsodálkozott. 15 Egyesek azonban azt mondták: „A gonosz szellemek fejedelmének, a Sátánnak segítségével űzi ki a gonosz szellemeket!”
16 Mások pedig próbára akarták tenni Jézust, és azt kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik valamilyen csodás mennyei jelet bizonyítékul Istentől. 17 Jézus azonban jól tudta, mit gondolnak róla, és ezt mondta: „Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul. Hasonlóképpen tönkremegy az a család is, amelyben belső harcok dúlnak. 18 Ha tehát a Sátán a saját gonosz szellemeit űzi ki, akkor valójában önmaga ellen fordul, és a királysága sem állhat fenn tovább. Ha azt mondjátok, hogy én a Sátán segítségével űzöm ki a gonosz szellemeket, 19 akkor a ti tanítványaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Így hát ők maguk bizonyítják, hogy tévedésben vagytok! 20 Ha pedig én Isten ujjával, vagyis a hatalmával űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor nyilvánvaló, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok!
21 Ha az erős fegyveres őrzi a maga házát, akkor biztonságban van a vagyona. 22 Ha megtámadja valaki, aki még nála is erősebb, legyőzi, és elveszi a fegyvereit, amelyekben bízott, akkor a győztes elveszi a legyőzött vagyonát, és a zsákmányt szétosztja.
23 Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem velem együtt arat, az szétszórja a termést.”
A gonosz szellemekről(C)
24 „Amikor a gonosz szellem kimegy az emberből, száraz helyeken bolyong. Nyugalmat keres, de nem talál, ezért ezt mondja: »Inkább visszamegyek a házamba, ahonnan kijöttem!« 25 Tehát visszatér, és azt kisöpörve, sőt feldíszítve találja. 26 Akkor elmegy, keres hét másik szellemet, akik még nála is gonoszabbak. Majd együtt visszamennek abba az emberbe, és ott laknak. Így végül annak az állapota még rosszabb lesz, mint először volt.”
Kik az igazán boldogok?
27 Amíg Jézus ezekről beszélt, a tömegből egy asszony felkiáltott: „Milyen boldog és áldott lehet az édesanyád, hogy ő szült és szoptatott téged!”
28 De Jézus így válaszolt: „Sokkal áldottabbak, akik hallják Isten beszédét, és engedelmeskednek neki!”
Jónás jele(D)
29 Amikor egyre nagyobb tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt mondta: „Gonosz ez a nemzedék! Mindenáron valami csodás jelt akarnak látni bizonyítékul. De nem fognak semmilyen csodát látni, csupán azt, amely Jónás prófétával is történt.[a] 30 Ahogyan Jónás figyelmeztető jel volt Ninive lakóinak, úgy lesz az Emberfia is figyelmeztető jel ennek a nemzedéknek. 31 Az ítélet napján Dél királynője[b] együtt fog feltámadni ezzel a nemzedékkel, és elítéli őket. Miért? Mert ő igen messziről utazott ide, hogy Salamon király bölcsességét hallja. Most pedig nagyobb van itt Salamonnál!
32 Ninive lakói is feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik őket. Ők ugyanis Istenhez fordultak, amikor Jónás üzenetét hallották. Most pedig nagyobb van itt Jónásnál!”
Világosság és sötétség(E)
33 „Senki sem azért gyújt olajmécsest, hogy kosár alá rejtse. Nem, a mécsest a mécstartóra teszik, hogy világítson azoknak, akik bejönnek a szobába! 34 Egész lényedet a tekinteted világítja meg. Ezért, ha jóindulattal és adakozásra készen tekintesz az emberekre, akkor egész lényedet elárasztja a világosság. Ha viszont önző és zsugori módon nézel rájuk, akkor egész lényed elsötétül.[c] 35 Vigyázz tehát, nehogy elsötétüljön a tekinteted, amelynek éppen világítania kellene! 36 Ha az egész lényedet megvilágítja a fény, és nem marad benne egyetlen sötét zug sem, akkor leszel igazán világosságban. Olyan leszel, mint akit a mécses fénye egészen megvilágít.”
Jézus véleménye a vallási vezetőkről(F)
37 Ezután, egy farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá, és asztalhoz telepedtek. 38 Amikor a farizeus látta, hogy Jézus elhagyja az evés előtti szertartásos kézmosást,[d] nagyon meglepődött. 39 Az Úr ekkor megszólította a házigazdát: „Ti farizeusok azt gondoljátok, hogy nagyon fontos a testet kívülről lemosni. Olyan ez, mintha a pohárnak és tányérnak csak a külsejét tisztítanátok meg, pedig sokkal fontosabb, hogy belül tiszta legyen. Tele vagytok mindenféle kapzsisággal és gonoszsággal! 40 Milyen ostobák vagytok! Hiszen ugyanaz az Isten teremtette az ember külsejét, aki a belsejét! 41 Inkább azzal törődjetek, ami belül van! Adjatok a rászorulóknak, akkor lesztek igazán tiszták!
42 Jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból[e] és minden más apró kerti növényből, de nem törődtök az igazságossággal, és az Isten iránti szeretettel! Pedig elsősorban ezekkel kellene törődnötök, és közben azokat se hanyagoljátok el!
43 Jaj nektek, farizeusok, mert a zsinagógákban szívesen ültök a legjobb helyekre! Szeretitek, ha az utcán és a piacon mindenki tisztelettel előre köszön nektek. 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok — rajtuk járnak az emberek, de nem is veszik észre, hogy sírra léptek!”
45 Ekkor az egyik törvénytanító megszólalt: „Mester! Amikor így beszélsz, minket is megbántasz!”
46 Jézus így válaszolt neki: „Jaj nektek is, törvénytanítók! Megterhelitek az embereket súlyos elvárásokkal, amelyeket viszont ti nem vesztek komolyan! 47 Jaj nektek, akik síremléket építetek a prófétáknak, akiket őseitek öltek meg! 48 Ezzel bizonyítjátok, hogy helyeselitek, amit őseitek tettek. Ők megölték a prófétákat, ti meg síremléket építetek nekik! 49 Erre mondta Isten bölcsessége: »Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, akik közül egyeseket megölnek, másokat üldözni fognak.« 50 Bizony, ez a mostani nemzedék fogja elszenvedni a büntetést a világ teremtése óta meggyilkolt összes próféta miatt, 51 Ábeltől kezdve egészen Zakariásig,[f] akit az oltár és a Templom között gyilkoltak meg. Igazán mondom nektek: mindezek ezt a nemzedéket fogják sújtani!
52 Jaj nektek, törvénytanítók, mert magatokhoz ragadtátok a tudás kulcsait! Ti magatok nem mentek be, akik pedig szeretnének, azokat megakadályozzátok ebben!”
53 Amikor Jézus továbbment onnan, a törvénytanítók és farizeusok nagyon fel voltak háborodva. Attól fogva nagyon ellenségesen viselkedtek vele szemben. Rossz szándékkal faggatták különböző kérdésekkel, 54 és egyre csak azt lesték, hogy melyik szavába tudnának belekötni.
Footnotes
- Lukács 11:29 amely Jónás… történt Jónás három napig volt a nagy tengeri lény gyomrában, ahogy Jézus három napig volt a sírban. Lásd Jónás könyvét!
- Lukács 11:31 Dél királynője Sába királynője, aki 1 600 km-t utazott, hogy Isten bölcsességét hallja Salamon királytól (1Kir 10:1–13).
- Lukács 11:34 Szó szerint: „A test mécsese a tekintet. Ha tehát a tekinteted jóindulatú, az egész testedet megvilágosítja. De ha a tekinteted rosszindulatú, az egész tested sötétségben lesz.”
- Lukács 11:38 kézmosás A kézmosás hagyományos zsidó vallási szertartás volt, amelyet a farizeusok fontosnak tartottak.
- Lukács 11:42 menta, kapor Apró kerti fűszernövények. Csak a nagyon vallásos emberek voltak olyan gondosak, hogy ezekből is beszolgáltassák a tizedet.
- Lukács 11:51 Ábel, Zakariás Az Ószövetségben elsőként és utolsóként említett két személy, akiket ártatlanul meggyilkoltak.
Luc 11
La Bible du Semeur
Comment prier(A)
11 Un jour, Jésus priait en un certain lieu. Quand il eut fini, l’un de ses disciples lui demanda : Seigneur, apprends-nous à prier, comme Jean l’a appris à ses disciples !
2 Il leur répondit : Quand vous priez, dites :
Père,
que ton nom soit sanctifié[a],
que ton règne vienne.
3 Donne-nous, chaque jour,
le pain dont nous avons besoin[b].
4 Pardonne-nous nos péchés,
car nous pardonnons nous-mêmes
à ceux qui ont des torts envers nous.
Et ne nous expose pas à la tentation[c].
5 Puis il ajouta : Supposez que l’un de vous ait un ami et qu’il aille le réveiller en pleine nuit pour lui dire : « Mon ami, prête-moi trois pains, 6 car un de mes amis qui est en voyage vient d’arriver chez moi et je n’ai rien à lui offrir. » 7 Supposons que l’autre, de l’intérieur de la maison, lui réponde : « Laisse-moi tranquille, ne me dérange pas, ma porte est fermée, mes enfants et moi nous sommes couchés, je ne peux pas me lever pour te les donner. »
8 Je vous assure que, même s’il ne se lève pas pour lui donner ces pains par amitié pour lui, il se lèvera pour ne pas manquer à l’honneur[d], et il lui donnera tout ce dont il a besoin.
(Mt 7.7-11)
9 Ainsi, moi je vous le dis : Demandez, et vous recevrez ; cherchez, et vous trouverez ; frappez, et l’on vous ouvrira. 10 Car celui qui demande reçoit ; celui qui cherche trouve ; et l’on ouvre à celui qui frappe.
11 Il y a des pères parmi vous. Lequel d’entre vous donnera-t-il un serpent à son fils quand celui-ci lui demande un poisson[e] ? 12 Ou encore, s’il demande un œuf, lui donnera-t-il un scorpion[f] ? 13 Si donc, tout mauvais que vous êtes, vous savez donner de bonnes choses à vos enfants, à combien plus forte raison le Père céleste donnera-t-il l’Esprit Saint à ceux qui le lui demandent.
Dieu ou Satan ?(B)
14 Un jour, Jésus chassait un démon qui rendait un homme muet. Quand le démon fut sorti, le muet se mit à parler, et la foule était émerveillée. 15 Cependant quelques-uns disaient : C’est par le pouvoir de Béelzébul, le chef des démons, qu’il chasse les démons.
16 D’autres, pour lui tendre un piège, lui réclamaient un signe venant du ciel. 17 Mais, comme il connaissait leurs pensées, il leur dit : Tout royaume déchiré par la guerre civile est dévasté et les maisons s’y écroulent l’une sur l’autre. 18 Vous prétendez que je chasse les démons par le pouvoir de Béelzébul. Mais si Satan est en conflit avec lui-même ; comment alors son royaume subsistera-t-il ? 19 D’ailleurs, si moi je chasse les démons par Béelzébul, qui donc donne à vos disciples le pouvoir de les chasser ? C’est pourquoi ils seront eux-mêmes vos juges.
20 Mais si c’est par la puissance de Dieu que je chasse les démons, alors, de toute évidence, le royaume de Dieu est venu jusqu’à vous. 21 Tant qu’un homme fort et bien armé garde sa maison, ses biens sont en sécurité ; 22 mais si un autre, plus fort que lui, l’attaque et parvient à le maîtriser, il lui enlève toutes les armes sur lesquelles le premier comptait, lui prend tous ses biens et les distribue.
23 Celui qui n’est pas avec moi est contre moi, et celui qui ne se joint pas à moi pour rassembler, disperse.
(Mt 12.43-45)
24 Lorsqu’un esprit mauvais est sorti de quelqu’un, il erre çà et là dans des lieux déserts, à la recherche d’un lieu de repos, et il n’en trouve pas. Il se dit alors : « Mieux vaut regagner la demeure que j’ai quittée. »
25 Il y retourne donc et la trouve balayée et mise en ordre. 26 Alors il va chercher sept autres esprits encore plus méchants que lui et les amène avec lui. Ils entrent dans la demeure et s’y installent. Finalement, la condition de cet homme est pire qu’avant.
27 Pendant qu’il parlait ainsi, du milieu de la foule, une femme s’écria : Heureuse la femme qui t’a mis au monde et qui t’a allaité !
28 Mais Jésus répondit : Heureux plutôt ceux qui écoutent la Parole de Dieu et qui y obéissent !
Signe et lumière(C)
29 Comme la foule grossissait autour de lui, il dit : Les gens de notre temps sont mauvais. Ils réclament un signe miraculeux. Un signe … il ne leur en sera pas accordé d’autre que celui de Jonas. 30 Car, de même que Jonas a été un signe pour les habitants de Ninive[g], de même aussi le Fils de l’homme sera un signe pour les gens de notre temps.
31 Au jour du jugement, la reine du Midi se lèvera et condamnera les gens de notre temps, car elle est venue du bout du monde pour écouter l’enseignement plein de sagesse de Salomon. Or, il y a ici plus que Salomon ! 32 Au jour du jugement, les habitants de Ninive se lèveront et condamneront les gens de notre temps, car ils ont changé en réponse à la prédication de Jonas. Or, il y a ici plus que Jonas.
(Mt 5.15 ; Mc 4.21)
33 Personne n’allume une lampe pour la mettre dans un recoin ou sous une mesure à grain[h]. Non, on la place sur un pied de lampe pour que ceux qui entrent voient la lumière.
(Mt 6.22-23)
34 Tes yeux sont comme une lampe pour ton corps. Si tes yeux sont en bon état, tout ton corps jouit de la lumière ; mais s’ils sont malades, tout ton corps est plongé dans l’obscurité. 35 Fais donc attention à ce que ta lumière ne soit pas obscurcie. 36 Si ton corps tout entier est dans la lumière, sans aucune partie dans l’obscurité, il jouira pleinement de la lumière, comme lorsque la lampe t’éclaire de sa clarté.
La condamnation des chefs religieux(D)
37 Pendant qu’il parlait, un pharisien l’invita à venir manger chez lui. Jésus entra dans la maison et se mit à table. 38 Le pharisien remarqua qu’il n’avait pas fait les ablutions rituelles avant le repas, et il s’en étonna.
39 Le Seigneur lui dit alors : Vous pharisiens, vous nettoyez soigneusement l’extérieur de vos coupes et de vos plats, mais à l’intérieur, vous êtes remplis du désir de voler et pleins de méchanceté. 40 Fous que vous êtes ! Est-ce que celui qui a créé l’extérieur n’a pas aussi fait l’intérieur ? 41 Donnez plutôt en offrande à Dieu votre être intérieur[i], et vous serez du même coup entièrement purs. 42 Mais malheur à vous, pharisiens, vous vous acquittez scrupuleusement de la dîme sur toutes les plus petites herbes, comme la menthe et la rue[j], et sur le moindre légume, mais vous négligez la droiture et l’amour de Dieu ! Voilà ce qu’il fallait faire, sans laisser le reste de côté.
43 Malheur à vous, pharisiens, parce que vous aimez les sièges d’honneur dans les synagogues ; vous aimez qu’on vous salue respectueusement sur les places publiques. 44 Malheur à vous ! vous ressemblez à ces tombes que rien ne signale au regard et sur lesquelles on passe sans s’en douter[k].
45 Là-dessus, un enseignant de la Loi se mit à protester en disant : Maître, en parlant ainsi, tu nous insultes, nous aussi !
46 – Oui, malheur à vous aussi, enseignants de la Loi, lui répondit Jésus, vous imposez aux gens des fardeaux accablants ; mais vous-mêmes, vous n’y touchez pas du petit doigt !
47 Malheur à vous, parce que vous édifiez des monuments funéraires pour les prophètes, ces prophètes que vos ancêtres ont tués ! 48 Vous montrez clairement par là que vous approuvez ce que vos ancêtres ont fait : eux, ils ont tué les prophètes, et vous, vous bâtissez leurs tombeaux !
49 C’est bien pour cela que Dieu, dans sa sagesse, a déclaré : « Je leur enverrai des prophètes et des messagers ; ils tueront les uns, ils persécuteront les autres. » 50 C’est pourquoi les gens de notre temps auront à répondre du meurtre de tous les prophètes qui ont été tués depuis le commencement du monde, 51 depuis le meurtre d’Abel, jusqu’à celui de Zacharie, assassiné entre l’autel du sacrifice et le Temple. Oui, je vous l’assure, les hommes de notre temps auront à répondre de tous ces crimes.
52 Malheur à vous, enseignants de la Loi, vous vous êtes emparés de la clé de la connaissance. Non seulement vous n’entrez pas vous-mêmes, mais vous empêchez d’entrer ceux qui voudraient le faire !
53 Quand Jésus fut sorti de la maison, les spécialistes de la Loi et les pharisiens s’acharnèrent contre lui et le harcelèrent de questions sur toutes sortes de sujets : 54 ils lui tendaient ainsi des pièges pour trouver dans ses paroles un motif d’accusation.
Footnotes
- 11.2 Autres traductions : que tu sois reconnu pour Dieu ou que la gloire de ta personne soit manifeste ou que les hommes te rendent le culte qui t’est dû.
- 11.3 Autres traductions : la nourriture de ce jour ou du lendemain.
- 11.4 Autre traduction : Garde-nous de céder à la tentation.
- 11.8 Autre traduction : parce que l’autre le dérange.
- 11.11 Certains manuscrits ajoutent : ou une pierre alors qu’il lui demande du pain.
- 11.12 Voir note Lc 10.19.
- 11.30 Voir Jon 3.
- 11.33 Les mots : ou sous une mesure à grain sont absents de certains manuscrits (voir Mt 5.15 ; Mc 4.21).
- 11.41 D’autres comprennent : donnez aux pauvres ce que vous avez.
- 11.42 La rue était une plante aromatique et médicinale cultivée en Israël.
- 11.44 Selon les rabbins, marcher sur un tombeau rendait impur.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.