A A A A A
Bible Book List

Lukács 7Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

A római százados hite

Miután Jézus befejezte, amit mondani akart, Kapernaumba ment. Élt ott egy római százados, akinek a rabszolgája halálos beteg volt. A százados nagyon kedvelte ezt a rabszolgáját, és mikor hallott Jézusról, elküldött hozzá néhány zsidó vezetőt. Általuk kérte Jézust, hogy jöjjön el, és mentse meg a rabszolgáját. A zsidó vezetők el is mentek Jézushoz, és így kérlelték: „Ez az ember megérdemli, hogy megtedd, amire kér. Szereti a népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”

Jézus ekkor elindult velük a százados házához. Amikor már közel volt, a százados Jézus elé küldte néhány barátját ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj! Ezért nem is jöttem személyesen hozzád. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a rabszolgám. Hiszen én is a feletteseim hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy, vagy, ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, az meg is teszi.”

Jézus elcsodálkozott ezen. Majd hátrafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta: „Igazán mondom nektek: még Izráel népe között sem találkoztam ilyen nagy hittel.”

10 Amikor a küldöttek visszatértek a százados házába, a rabszolgát már egészségesen találták.

Jézus feltámasztja a naini fiút

11 Történt ezután, hogy Jézus a tanítványaival Nain városába ment. Nagyon sokan kísérték. 12 Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy éppen egy temetési menet jön velük szembe. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az özvegyet. 13 Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és azt mondta neki: „Ne sírj!” 14 Odalépett a holttesthez, és megérintette a hordágyat, amelyen az feküdt. A menet megállt. Akkor Jézus ezt mondta: „Fiú, neked mondom, kelj fel!” 15 A halott ekkor felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig visszaadta őt az anyjának.

16 Mélységes csodálkozás és megdöbbenés lett úrrá az embereken. Dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Hatalmas próféta jelent meg közöttünk! Isten meglátogatta népét!”

17 A Jézus híre pedig egyre jobban terjedt Júdeában és az egész környéken.

Jézus Bemerítő Jánosról

18 A történteket Bemerítő Jánosnak is elmondták a tanítványai. 19 Ő pedig magához hívatta két tanítványát, és elküldte őket Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?”

20 Amikor a küldöttek megérkeztek Jézushoz, ezt mondták: „János küldött minket, hogy megkérdezzük: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?”

21 Abban az időben Jézus sok beteget és szenvedőt gyógyított meg különféle betegségekből, megszabadított gonosz szellemektől, és sok vaknak is visszaadta a látását. 22 Jézus így válaszolt a küldötteknek: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit láttatok és hallottatok! Mondjátok el, hogy a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek az örömüzenetet hirdetik. 23 Boldog és áldott, aki nem kételkedik bennem, hanem kitart mellettem.”

24 Amikor János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta Jánosról az összegyűlt sokaságnak: „Azért mentetek ki a pusztába, hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok? Ugye, nem? 25 Vagy talán azért, hogy drága ruhába öltözött férfit lássatok? Ugye, hogy nem? Hiszen akik drága ruhákban járnak és kényelemben élnek, azok a királyi udvarban és palotákban laknak! 26 Akkor miért mentetek ki? Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Bizony, valóban prófétát láttatok! Sőt mondom nektek: még annál is nagyobbat! 27 Mert János az, akiről ezt mondja az Írás:

»Elküldöm hírvivő követemet,
    aki előtted fog járni,
    hogy utat készítsen számodra.«[a]

28 Igazán mondom, hogy azok között, akiket asszony szült, Bemerítő János a legnagyobb. Mégis, azok között, akik Isten Királyságába tartoznak, a legkisebb is nagyobb nála.”

29 (Az egyszerű emberek, akik hallgatták Bemerítő Jánost, mind igazat adtak Istennek, és elfogadták az üzenetét, még a vámszedők is. Ezért bemerítkeztek János tanítása szerint. 30 A farizeusok és törvénytanítók azonban visszautasították, amit Isten üzent nekik, és nem merítkeztek be János felhívására.)

31 Jézus így folytatta: „Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? 32 Olyanok, mint a téren játszó gyerekek, akik ezt kiabálják egymásnak:

»Táncnótát furulyáztunk nektek,
    de nem táncoltatok.
Siratót énekeltünk,
    de nem sírtatok.«

33 Mert eljött Bemerítő János, aki nem azt ette, mint a többiek, és bort sem ivott. Róla azt mondjátok: »Gonosz szellem lakik benne!« 34 Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondjátok: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Ráadásul vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel barátkozik!« 35 Ezzel maguk bizonyították a saját ostobaságukat azok, akik ilyenféle »bölcsességeket« szoktak mondani”.

Akinek többet bocsátottak meg, az jobban szeret

36 Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz. 37 Volt abban a városban egy asszony, akiről mindenki tudta, hogy bűnös életmódot folytat. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában látják vendégül, ő is odament, és hozott magával egy alabástrom korsócskát, amely értékes illatszerrel volt töltve. 38 Az asszony sírva megállt Jézus mögött, a lábánál. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, azután ráöntötte a drága illatszert. 39 A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!”

40 Jézus ekkor így válaszolt a házigazda ki nem mondott gondolataira: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!”

„Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon.

41 Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel. 42 Mivel egyik sem tudta megadni, a hitelező mindkettőjüknek nagylelkűen elengedte az adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?”

43 Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.”

„Igazad van!” — mondta Jézus. 44 Majd az asszony felé fordulva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam. 45 Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja. 46 Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal. 47 Mondom neked, hogy ennek az asszonynak a bűneit — bármilyen sok is volt — megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret engem! Akinek csak kevés bűnét bocsátották meg, az kevésbé szeret.”

48 Ezután az asszonyhoz fordult: „Meg vannak bocsátva a bűneid!”

49 Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Kicsoda ez? Azt képzeli, hogy megbocsáthatja valakinek a bűneit?”

50 Végül Jézus ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged, menj békességgel!”

Footnotes:

  1. Lukács 7:27 Idézet: Mal 3:1.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes