Lukács 2:25-32
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Simeon felismeri a Messiást
25 Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és 26 megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld. 27 Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt. 28 Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29 „Itt az idő, Uram és Parancsolóm,
hogy rabszolgádat békében elbocsásd,
ahogy megígérted,
30 mert ma saját szememmel láttam az Üdvösséget,[a]
31 akit elküldtél minden nép szeme láttára,
32 hogy a kijelentés világossága legyen
az összes nemzeteknek,
és dicsősége népednek, Izráelnek!”
Footnotes
- Lukács 2:30 Üdvösség Ez a héber szó majdnem azonos Jézus héber nevével.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center