³⁰ Jézus erre egy történettel válaszolt: „Egyszer egy ember Jeruzsálemből Jerikóba utazott. Útközben rablók támadták meg, akik kifosztották, s még a ruháját is elvették, megverték, majd félholtan otthagyták. ³¹ Nemsokára arra ment egy pap, de mikor meglátta a sebesültet, kikerülte, és otthagyta. ³² Később egy lévita ment arra. Mikor meglátta a sebesültet, ő is átment az út másik oldalára, és otthagyta. ³³ Később arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta a sebesültet, megsajnálta. ³⁴ Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette a saját szamarára, elvitte egy vendégfogadóba, és ott ápolta tovább. ³⁵ Másnap a fogadó gazdájának két ezüstpénzt adott, és azt mondta neki: »Gondoskodj erről az emberről, és amit ezen felül még ráköltesz, megfizetem, amikor visszajövök.«

³⁶ Mit gondoltok, a három közül melyik volt igazi embertársa annak, akit kiraboltak?”

³⁷ A törvénytanító így válaszolt: „Az, aki megsajnálta és segített rajta.”

Jézus azt mondta: „Igazad van, menj, és kövesd a példáját!”