Leviticus 6
New Revised Standard Version Catholic Edition
6 [a] The Lord spoke to Moses, saying: 2 When any of you sin and commit a trespass against the Lord by deceiving a neighbor in a matter of a deposit or a pledge, or by robbery, or if you have defrauded a neighbor, 3 or have found something lost and lied about it—if you swear falsely regarding any of the various things that one may do and sin thereby— 4 when you have sinned and realize your guilt, and would restore what you took by robbery or by fraud or the deposit that was committed to you, or the lost thing that you found, 5 or anything else about which you have sworn falsely, you shall repay the principal amount and shall add one-fifth to it. You shall pay it to its owner when you realize your guilt. 6 And you shall bring to the priest, as your guilt offering to the Lord, a ram without blemish from the flock, or its equivalent, for a guilt offering. 7 The priest shall make atonement on your behalf before the Lord, and you shall be forgiven for any of the things that one may do and incur guilt thereby.
Instructions concerning Sacrifices
8 [b] The Lord spoke to Moses, saying: 9 Command Aaron and his sons, saying: This is the ritual of the burnt offering. The burnt offering itself shall remain on the hearth upon the altar all night until the morning, while the fire on the altar shall be kept burning. 10 The priest shall put on his linen vestments after putting on his linen undergarments next to his body; and he shall take up the ashes to which the fire has reduced the burnt offering on the altar, and place them beside the altar. 11 Then he shall take off his vestments and put on other garments, and carry the ashes out to a clean place outside the camp. 12 The fire on the altar shall be kept burning; it shall not go out. Every morning the priest shall add wood to it, lay out the burnt offering on it, and turn into smoke the fat pieces of the offerings of well-being. 13 A perpetual fire shall be kept burning on the altar; it shall not go out.
14 This is the ritual of the grain offering: The sons of Aaron shall offer it before the Lord, in front of the altar. 15 They shall take from it a handful of the choice flour and oil of the grain offering, with all the frankincense that is on the offering, and they shall turn its memorial portion into smoke on the altar as a pleasing odor to the Lord. 16 Aaron and his sons shall eat what is left of it; it shall be eaten as unleavened cakes in a holy place; in the court of the tent of meeting they shall eat it. 17 It shall not be baked with leaven. I have given it as their portion of my offerings by fire; it is most holy, like the sin offering and the guilt offering. 18 Every male among the descendants of Aaron shall eat of it, as their perpetual due throughout your generations, from the Lord’s offerings by fire; anything that touches them shall become holy.
19 The Lord spoke to Moses, saying: 20 This is the offering that Aaron and his sons shall offer to the Lord on the day when he is anointed: one-tenth of an ephah of choice flour as a regular offering, half of it in the morning and half in the evening. 21 It shall be made with oil on a griddle; you shall bring it well soaked, as a grain offering of baked[c] pieces, and you shall present it as a pleasing odor to the Lord. 22 And so the priest, anointed from among Aaron’s descendants as a successor, shall prepare it; it is the Lord’s—a perpetual due—to be turned entirely into smoke. 23 Every grain offering of a priest shall be wholly burned; it shall not be eaten.
24 The Lord spoke to Moses, saying: 25 Speak to Aaron and his sons, saying: This is the ritual of the sin offering. The sin offering shall be slaughtered before the Lord at the spot where the burnt offering is slaughtered; it is most holy. 26 The priest who offers it as a sin offering shall eat of it; it shall be eaten in a holy place, in the court of the tent of meeting. 27 Whatever touches its flesh shall become holy; and when any of its blood is spattered on a garment, you shall wash the bespattered part in a holy place. 28 An earthen vessel in which it was boiled shall be broken; but if it is boiled in a bronze vessel, that shall be scoured and rinsed in water. 29 Every male among the priests shall eat of it; it is most holy. 30 But no sin offering shall be eaten from which any blood is brought into the tent of meeting for atonement in the holy place; it shall be burned with fire.
Footnotes
- Leviticus 6:1 Ch 5.20 in Heb
- Leviticus 6:8 Ch 6.1 in Heb
- Leviticus 6:21 Meaning of Heb uncertain
Levitico 6
Nuova Riveduta 2006
Legge dell’olocausto
6 (A)Il Signore parlò ancora a Mosè, e disse:
2 «Da’ quest’ordine ad Aaronne e ai suoi figli, e di’ loro: “Questa è la legge dell’olocausto. L’olocausto rimarrà sulla legna accesa sopra l’altare tutta la notte, fino al mattino; e il fuoco dell’altare sarà tenuto acceso. 3 Il sacerdote indosserà la sua tunica di lino e si metterà delle mutande di lino a contatto con la pelle; toglierà la cenere dell’olocausto consumato dal fuoco sull’altare e la metterà accanto all’altare. 4 Poi si spoglierà delle vesti e ne indosserà delle altre e porterà la cenere fuori dal campo, in un luogo puro. 5 Il fuoco sarà mantenuto acceso sull’altare e non si lascerà spegnere; il sacerdote vi brucerà della legna ogni mattina, vi disporrà sopra l’olocausto, e sopra vi brucerà il grasso dei sacrifici di riconoscenza. 6 Il fuoco dev’essere mantenuto sempre acceso sull’altare, e non lo si lascerà spegnere.
Legge dell’oblazione
7 (B)«“Questa è la legge dell’oblazione. I figli di Aaronne la offriranno davanti al Signore, di fronte all’altare. 8 Si prenderà una manciata di fior di farina con il suo olio e tutto l’incenso che è sull’oblazione, e si farà bruciare ogni cosa sull’altare come sacrificio di profumo soave, come un ricordo per il Signore. 9 Aaronne e i suoi figli mangeranno quello che rimarrà dell’oblazione; lo si mangerà azzimo, in luogo santo; lo mangeranno nel cortile della tenda di convegno. 10 Non lo si cuocerà con lievito; è la parte che ho data loro dei sacrifici per me, consumati dal fuoco. È cosa santissima, come il sacrificio espiatorio e come il sacrificio per la colpa. 11 Ogni maschio tra i figli di Aaronne ne potrà mangiare. È la parte dei sacrifici consumati dal fuoco per il Signore, assegnata a voi per sempre di generazione in generazione. Chiunque toccherà quelle cose sarà santificato”».
12 (C)Il Signore parlò ancora a Mosè, e disse:
13 «Questa è l’offerta che Aaronne e i suoi figli faranno al Signore il giorno che riceveranno l’unzione: un decimo d’efa di fior di farina. Sarà l’oblazione quotidiana, metà la mattina e metà la sera. 14 Essa sarà preparata con olio, sulla piastra; la porterai quando sarà cotta; la offrirai come offerta, divisa in pezzi, di profumo soave per il Signore. 15 Il sacerdote che, tra i figli di Aaronne, sarà unto per succedergli, farà anche lui questa offerta; è la parte assegnata per sempre al Signore; sarà fatta bruciare per intero. 16 Ogni oblazione del sacerdote sarà fatta bruciare per intero; non sarà mangiata».
Legge del sacrificio espiatorio
17 (D)Il Signore parlò ancora a Mosè, e disse:
18 «Parla ad Aaronne e ai suoi figli e di’ loro: “Questa è la legge del sacrificio espiatorio. Nel luogo dove si sgozza l’olocausto, sarà sgozzata, davanti al Signore, la vittima espiatoria. È cosa santissima. 19 Il sacerdote che la offrirà per il peccato, la mangerà; dovrà essere mangiata in luogo santo, nel cortile della tenda di convegno. 20 Ogni cosa che toccherà la carne sarà santificata; se il suo sangue schizza sopra una veste, laverai in luogo santo quel lembo su cui è schizzato il sangue. 21 Ma il vaso di terra che sarà servito a cuocerla, sarà spezzato; se è stata cotta in un vaso di bronzo, lo si strofini bene e lo si sciacqui con acqua. 22 Soltanto i maschi delle famiglie dei sacerdoti ne potranno mangiare; è cosa santissima. 23 Non mangerete nessuna vittima espiatoria il cui sangue viene portato nella tenda di convegno per fare l’espiazione nel santuario. Essa sarà bruciata.
3 Mose 6
Luther Bibel 1545
6 Und der HERR redete mit Mose und sprach:
2 Wenn jemand sündigen würde und sich damit an dem Herrn vergreifen, daß er seinem Nebenmenschen ableugnet, was ihm dieser befohlen hat, oder was ihm zu treuer Hand getan ist, oder was er sich mit Gewalt genommen oder mit Unrecht an sich gebracht,
3 oder wenn er, was verloren ist, gefunden hat, und leugnet solches und tut einen falschen Eid über irgend etwas, darin ein Mensch wider seinen Nächsten Sünde tut;
4 wenn's nun geschieht, daß er also sündigt und sich verschuldet, so soll er wiedergeben, was er mit Gewalt genommen oder mit Unrecht an sich gebracht, oder was ihm befohlen ist, oder was er gefunden hat,
5 oder worüber er den falschen Eid getan hat; das soll er alles ganz wiedergeben, dazu den fünften Teil darüber geben dem, des es gewesen ist, des Tages, wenn er sein Schuldopfer gibt.
6 Aber für seine Schuld soll er dem HERRN zu dem Priester einen Widder von der Herde ohne Fehl bringen, der eines Schuldopfers wert ist.
7 So soll ihn der Priester versöhnen vor dem HERRN, so wird ihm vergeben alles, was er getan hat, darum er sich verschuldet hat.
8 Und der HERR redete mit Mose und sprach:
9 Gebiete Aaron und seinen Söhnen und sprich: Dies ist das Gesetz des Brandopfers. Das Brandopfer soll brennen auf dem Herd des Altars die ganze Nacht bis an den Morgen, und es soll des Altars Feuer brennend darauf erhalten werden.
10 Und der Priester soll seinen leinenen Rock anziehen und die leinenen Beinkleider an seinen Leib und soll die Asche aufheben, die das Feuer auf dem Altar gemacht hat, und soll sie neben den Altar schütten.
11 und soll seine Kleider darnach ausziehen und andere Kleider anziehen und die Asche hinaustragen aus dem Lager an eine reine Stätte.
12 Das Feuer auf dem Altar soll brennen und nimmer verlöschen; der Priester soll alle Morgen Holz darauf anzünden und obendarauf das Brandopfer zurichten und das Fett der Dankopfer darauf anzünden.
13 Ewig soll das Feuer auf dem Altar brennen und nimmer verlöschen.
14 Und das ist das Gesetz des Speisopfers, das Aarons Söhne opfern sollen vor dem HERRN auf dem Altar.
15 Es soll einer abheben eine Handvoll Semmelmehl vom Speisopfer und vom Öl und den ganzen Weihrauch, der auf dem Speisopfer liegt, und soll's anzünden auf dem Altar zum süßen Geruch, ein Gedächtnis dem HERRN.
16 Das übrige aber sollen Aaron und seine Söhne verzehren und sollen's ungesäuert essen an heiliger Stätte, im Vorhof der Hütte des Stifts.
17 Sie sollen's nicht mit Sauerteig backen; denn es ist ihr Teil, den ich ihnen gegeben habe von meinem Opfer. Es soll ihnen ein Hochheiliges sein gleichwie das Sündopfer und Schuldopfer.
18 Was männlich ist unter den Kindern Aarons, die sollen's essen. Das sei ein ewiges Recht euren Nachkommen an den Opfern des HERRN: es soll sie niemand anrühren, er sei den geweiht.
19 Und der HERR redete mit Mose und sprach:
20 Das soll das Opfer sein Aarons und seiner Söhne, das sie dem HERRN opfern sollen am Tage der Salbung: ein zehntel Epha Semmelmehl als tägliches Speisopfer, eine Hälfte des Morgens, die andere Hälfte des Abends.
21 In der Pfanne mit Öl sollst du es machen und geröstet darbringen; und in Stücken gebacken sollst du solches opfern zum süßen Geruch dem HERRN.
22 Und der Priester, der unter seinen Söhnen an seiner Statt gesalbt wird, soll solches tun; das ist ein ewiges Recht. Es soll dem HERRN ganz verbrannt werden;
23 denn alles Speisopfer eines Priesters soll ganz verbrannt und nicht gegessen werden.
24 Und der HERR redete mit Mose und sprach:
25 Sage Aaron und seinen Söhnen und sprich: Dies ist das Gesetz des Sündopfers. An der Stätte, da du das Brandopfer schlachtest, sollst du auch das Sündopfer schlachten vor dem HERRN; das ist ein Hochheiliges.
26 Der Priester, der das Sündopfer tut, soll's essen an heiliger Stätte, im Vorhof der Hütte des Stifts.
27 Niemand soll sein Fleisch anrühren, er sei denn geweiht. Und wer von seinem Blut ein Kleid besprengt, der soll das besprengte Stück waschen an heiliger Stätte.
28 Und den Topf, darin es gekocht ist, soll man zerbrechen. Ist's aber ein eherner Topf, so soll man ihn scheuern und mit Wasser spülen.
29 Was männlich ist unter den Priestern, die sollen davon essen; denn es ist ein Hochheiliges.
30 Aber all das Sündopfer, des Blut in die Hütte des Stifts gebracht wird, zu versöhnen im Heiligen, soll man nicht essen, sondern mit Feuer verbrennen.
3 Mózes 6
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Példák a jóvátételi áldozatot igényelő esetekre
6 Az Örökkévaló szólt Mózeshez: 2 „Előfordul, hogy valaki vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen a következő dolgokban: becsapja társát azzal kapcsolatban, amit társa rábízott, hogy őrizze meg, vagy amit zálogba adott neki, erőszakkal elvesz valamit mástól, megkárosítja, vagy becsapja társát, 3 letagadja, hogy megtalálta, amit valaki elvesztett, hamisan esküszik az előbbi esetekben, vagy más hasonlóan esetben, amellyel társa ellen vétkezik. 4 Ha tehát ezek közül valamelyik esetben vétkezett, és így vétkessé lett, a következőt kell tennie: vissza kell adnia, amit erőszakkal vagy csalással elvett a másiktól, vagy amit rábíztak, hogy őrizze meg, vagy amit megtalált. 5 Amire nézve hamisan esküdött, azt is vissza kell adja, vagy meg kell térítse annak értékét. De nemcsak azt kell visszaadja, amit elvett, hanem tegye hozzá még azon fölül az ötödrészét is. Így adja vissza annak, akit megillet, azon a napon, amikor a jóvátételi áldozatot bemutatja. 6 Ezen kívül vigyen az Örökkévalónak jóvátételi áldozatként egy ép és egészséges kost, vagy helyette a kos értékének megfelelő ezüstöt, és adja át a papnak. 7 Ezután a pap szerezzen a vétkes számára engesztelést az Örökkévaló előtt, és az Örökkévaló megbocsát a vétkesnek azok miatt, amelyekben az vétkezett.”
Az égőáldozat bemutatása
8 Az Örökkévaló szólt Mózeshez: 9 „Parancsold meg Áronnak, a fiainak és az Áron rendjéből való papoknak a következőket.
Ez az égőáldozat rendtartása: amikor az égőáldozatot az oltár tűzhelyére teszik, az maradjon ott másnap reggelig, és a tűz égjen az oltáron egész éjjel. 10 Másnap reggel a pap vegye magára lenvászonból készült papi ruháit — mind az alsó-, mind a felsőruhája ilyen legyen — azután gyűjtse össze az oltárról az elégett áldozat hamuját, és tegye az oltár mellé. 11 Ezután öltözzön át, vesse le a papi ruhákat, és vegyen fel más öltözetet, majd így vigye ki a hamut a táboron kívülre, arra a rituálisan tiszta helyre, ahová a hamut szokták vinni.
12 Az oltár tüze soha ne aludjon ki, állandóan táplálják a tüzet a papok. Tegyenek rá fát minden reggel, majd arra helyezzék el az égőáldozatokat és hálaáldozatok zsíros részeit, és égessék el azokat egészen. 13 Az oltár tüze soha ne aludjon ki, folytonosan táplálják a tüzet a papok.
Az lisztáldozat bemutatása
14 Ez a lisztáldozat rendtartása. Az Áron rendjéből való papok járuljanak az Örökkévaló elé az lisztáldozattal: vigyék azt az oltárhoz. 15 Majd az egyik pap vegyen ki abból egy tele marékkal, de úgy, hogy liszt is, olaj is legyen benne, és az összes tömjén. Ezt a kivett részt — amely az egészet jelképezi — égesse el az oltár tüzén a pap. Kedves illatú áldozat ez az Örökkévalónak.
16 Ami pedig megmarad belőle, az legyen Ároné és a fiaié, az Áron rendjéből való papoké. Ők egyék meg azt szent helyen, vagyis a Találkozás Sátorának udvarában, de kovász nélkül készítsék belőle a kenyeret. 17 Ebből semmit nem szabad felhasználni kovásszal sütött kenyérhez vagy hasonló ételekhez. Én adtam ezt a papoknak a nekem szentelt ajándékból, hogy az ő részük legyen. Ez a legszentebb rész, hiszen az Örökkévalónak fölajánlott ajándékból való, akárcsak a vétekáldozat vagy a jóvátételi áldozat esetében. 18 Csak Áron férfi leszármazottjai ehetnek abból — ez az ő részük az Örökkévalónak szentelt ajándékokból nemzedékről nemzedékre. Aki érinti ezeket az ajándékokat, az is szentté lesz.”[a]
A főpap lisztáldozata
19 Az Örökkévaló szólt Mózeshez: 20 „Ezt az áldozatot kell Áronnak és a fiainak bemutatniuk azon a napon, amikor a főpapot fölszentelik a fölkenetés által. Vigyen az Örökkévalónak lisztáldozatul egy tized éfá[b] lisztet, a legjobb fajtából. Ennek egyik felét reggel, másik felét este áldozza föl. 21 A lisztet olívaolajjal gyúrják meg, a tésztát sütőlapon süssék ki, majd tördeljék darabokra, úgy vigyék jó illatú lisztáldozatul az Örökkévalónak.
22 Ugyanígy készítsék el és áldozzák föl ezt az lisztáldozatot Áronnak mindazok a leszármazottjai, akik Áront követik majd a főpapi tisztségben, amikor fölszentelik őket a fölkenetés által. Örökké érvényes törvény ez. Ezt a lisztáldozatot pedig teljes egészében el kell égetni az oltár tüzén az Örökkévalónak. 23 A papok lisztáldozatait mindig teljes egészükben el kell égetni, semmit abból megenniük nem szabad.”
A vétekáldozat bemutatása
24 Az Örökkévaló szólt Mózeshez: 25 „Ezt mondd Áronnak és a fiainak: ez a vétekáldozat rendtartása.
A vétekáldozatul hozott állatot az Örökkévaló előtt, ugyanazon a helyen kell levágni, mint az égőáldozatra szánt állatokat. A vétekáldozat is igen szent, 26 ezért csak az a pap ehet belőle, aki bemutatta az áldozatot, de ő is csak szent helyen, vagyis a Találkozás Sátorának udvarában. 27 Ami hozzáér a vétekáldozathoz, az is szentté lesz.
Ha az áldozati állat vére ráfröccsen valakinek a ruhájára, akkor azt a ruhát szent helyen ki kell mosni. 28 Ha az áldozati állat húsát cserépedényben főzik meg, akkor utána azt az edényt törjék össze. Ha pedig bronzedényben főzik meg, akkor utána azt az edényt súrolják ki, és öblítsék ki vízzel.
29 Mivel ez az áldozat igen szent, csak a papok családjainak férfitagjai ehetnek a húsából. 30 Annak a vétekáldozati állatnak a húsából, amelynek vérét beviszi a pap a Találkozás Sátorába, hogy általa megtisztítsa a szentélyt, senkinek nem szabad ennie, hanem azt teljes egészében el kell égetni.”
Footnotes
- 3 Mózes 6:18 szentté lesz Ez azt is jelenti, hogy a papokon és fiaikon kívül másnak hozzáérni sem szabad ezekhez. Lehetséges, hogy aki ezt a tilalmat megszegte, azonnal meghalt. A 27. versben is.
- 3 Mózes 6:20 egy tized éfá Mai mértékkel kb 2,2 liter.
Lévitique 6
La Bible du Semeur
Les lois complémentaires destinées aux prêtres
6 L’Eternel parla à Moïse en ces termes :
Sur l’holocauste
2 Transmets ces commandements à Aaron et à ses fils : Voici la loi concernant l’holocauste[a] : l’holocauste restera sur le foyer de l’autel toute la nuit jusqu’au matin et le feu y restera allumé. 3 Le matin, le prêtre mettra ses caleçons de lin et sa tunique de lin, il enlèvera les cendres grasses provenant de la combustion de l’holocauste sur l’autel et les déposera à côté de l’autel. 4 Puis il changera de vêtements[b] et emportera les cendres hors du camp dans un endroit rituellement pur. 5 Le feu devra rester allumé sur l’autel et ne jamais s’éteindre[c]. Le prêtre l’alimentera en bois tous les matins, il disposera l’holocauste dessus et y brûlera les graisses des sacrifices de communion. 6 Le feu sera perpétuellement allumé sur l’autel, il ne devra jamais s’éteindre.
Sur l’offrande
7 Voici la loi concernant l’offrande : les fils d’Aaron l’apporteront devant l’Eternel, devant l’autel. 8 L’un des prêtres prélèvera une poignée de fleur de farine de l’offrande, avec de l’huile et tout l’encens qui se trouve sur l’offrande, et il les brûlera sur l’autel pour produire une odeur apaisante et que ce soit un mémorial pour l’Eternel. 9 Ce qui restera de l’offrande sera mangé par Aaron et ses fils ; ils le mangeront sans levain dans un lieu saint, dans le parvis de la tente de la Rencontre. 10 On ne le fera pas cuire avec du levain. C’est la part que je leur ai donnée de mes offrandes consumées par le feu. C’est une chose très sainte, comme le sacrifice pour le péché et le sacrifice de réparation. 11 Tous les hommes descendants d’Aaron[d] pourront en manger. C’est la part qui leur revient pour toujours, de génération en génération, sur les offrandes consumées par le feu qui appartiennent à l’Eternel. Tous ceux qui y toucheront seront sacrés.
12 L’Eternel parla à Moïse en ces termes : 13 Voici ce qu’Aaron et ses fils offriront à l’Eternel le jour où ils recevront l’onction : trois kilogrammes de fleur de farine, à titre d’offrande permanente, la moitié le matin et l’autre moitié le soir. 14 Cette farine sera pétrie avec de l’huile et la pâte obtenue sera cuite à la poêle. Tu offriras cette galette en morceaux, produisant ainsi une odeur apaisante pour l’Eternel[e].
15 Le fils d’Aaron qui aura reçu l’onction pour lui succéder comme prêtre fera aussi cette offrande : c’est la part qui revient pour toujours à l’Eternel ; elle sera entièrement brûlée[f]. 16 Toute offrande faite par un prêtre sera entièrement brûlée : on n’en mangera rien.
Sur le sacrifice pour le péché
17 L’Eternel parla à Moïse en ces termes : 18 Dis à Aaron et à ses fils : Voici la loi concernant le sacrifice pour le péché : la victime pour ce sacrifice sera égorgée devant l’Eternel au même endroit que l’holocauste. C’est une chose très sainte.
19 Le prêtre qui officie pour ce sacrifice la mangera ; il le fera dans un lieu saint, dans le parvis de la tente de la Rencontre. 20 Quiconque entrera en contact avec la viande de ce sacrifice sera sacré. Si du sang gicle sur un vêtement, tu laveras ce qui a été taché dans un lieu saint. 21 Si on a fait cuire la viande du sacrifice dans un récipient de terre, on le brisera, si c’est dans une marmite en bronze qu’on l’a fait cuire, on la nettoiera, puis on la rincera à grande eau. 22 Tous les hommes de la famille du prêtre pourront manger de cette viande ; c’est une chose très sainte. 23 Toutefois, on ne mangera aucune viande d’un sacrifice pour le péché dont on doit porter du sang dans la tente de la Rencontre pour accomplir le rite d’expiation dans le sanctuaire. Elle sera brûlée au feu[g].
Footnotes
- 6.2 Il s’agit de l’holocauste public offert tous les matins et tous les soirs pour le peuple.
- 6.4 Les vêtements des prêtres étaient réservés au sanctuaire (voir Ez 44.17-19).
- 6.5 Parce qu’il symbolisait le culte perpétuel que le peuple devait rendre à son Dieu.
- 6.11 Ces parties énumérées étaient réservées aux hommes (comparer 6.22 ; 7.6), d’autres pouvaient être aussi consommées par les membres féminins de la famille sacerdotale (10.14 ; 22.12-13).
- 6.14 Le prêtre faisait six galettes avec chaque moitié de la farine. Il offrait donc douze galettes chaque jour, selon le nombre des tribus d’Israël présentées ainsi symboliquement en hommage à l’Eternel. En morceaux : terme hébreu de sens incertain.
- 6.15 Puisqu’il offrait ce sacrifice pour lui-même.
- 6.23 Voir Lv 4.3-21.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 1545 by Public Domain
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.