Leviticus 22-23
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Use of Holy Offerings
22 The Lord spoke to Moses, saying: 2 Direct Aaron and his sons to deal carefully with the sacred donations of the people of Israel, which they dedicate to me, so that they may not profane my holy name; I am the Lord. 3 Say to them: If anyone among all your offspring throughout your generations comes near the sacred donations, which the people of Israel dedicate to the Lord, while he is in a state of uncleanness, that person shall be cut off from my presence: I am the Lord. 4 No one of Aaron’s offspring who has a leprous[a] disease or suffers a discharge may eat of the sacred donations until he is clean. Whoever touches anything made unclean by a corpse or a man who has had an emission of semen, 5 and whoever touches any swarming thing by which he may be made unclean or any human being by whom he may be made unclean—whatever his uncleanness may be— 6 the person who touches any such shall be unclean until evening and shall not eat of the sacred donations unless he has washed his body in water. 7 When the sun sets he shall be clean; and afterward he may eat of the sacred donations, for they are his food. 8 That which died or was torn by wild animals he shall not eat, becoming unclean by it: I am the Lord. 9 They shall keep my charge, so that they may not incur guilt and die in the sanctuary[b] for having profaned it: I am the Lord; I sanctify them.
10 No lay person shall eat of the sacred donations. No bound or hired servant of the priest shall eat of the sacred donations; 11 but if a priest acquires anyone by purchase, the person may eat of them; and those that are born in his house may eat of his food. 12 If a priest’s daughter marries a layman, she shall not eat of the offering of the sacred donations; 13 but if a priest’s daughter is widowed or divorced, without offspring, and returns to her father’s house, as in her youth, she may eat of her father’s food. No lay person shall eat of it. 14 If a man eats of the sacred donation unintentionally, he shall add one-fifth of its value to it, and give the sacred donation to the priest. 15 No one shall profane the sacred donations of the people of Israel, which they offer to the Lord, 16 causing them to bear guilt requiring a guilt offering, by eating their sacred donations: for I am the Lord; I sanctify them.
Acceptable Offerings
17 The Lord spoke to Moses, saying: 18 Speak to Aaron and his sons and all the people of Israel and say to them: When anyone of the house of Israel or of the aliens residing in Israel presents an offering, whether in payment of a vow or as a freewill offering that is offered to the Lord as a burnt offering, 19 to be acceptable in your behalf it shall be a male without blemish, of the cattle or the sheep or the goats. 20 You shall not offer anything that has a blemish, for it will not be acceptable in your behalf.
21 When anyone offers a sacrifice of well-being to the Lord, in fulfillment of a vow or as a freewill offering, from the herd or from the flock, to be acceptable it must be perfect; there shall be no blemish in it. 22 Anything blind, or injured, or maimed, or having a discharge or an itch or scabs—these you shall not offer to the Lord or put any of them on the altar as offerings by fire to the Lord. 23 An ox or a lamb that has a limb too long or too short you may present for a freewill offering; but it will not be accepted for a vow. 24 Any animal that has its testicles bruised or crushed or torn or cut, you shall not offer to the Lord; such you shall not do within your land, 25 nor shall you accept any such animals from a foreigner to offer as food to your God; since they are mutilated, with a blemish in them, they shall not be accepted in your behalf.
26 The Lord spoke to Moses, saying: 27 When an ox or a sheep or a goat is born, it shall remain seven days with its mother, and from the eighth day on it shall be acceptable as the Lord’s offering by fire. 28 But you shall not slaughter, from the herd or the flock, an animal with its young on the same day. 29 When you sacrifice a thanksgiving offering to the Lord, you shall sacrifice it so that it may be acceptable in your behalf. 30 It shall be eaten on the same day; you shall not leave any of it until morning: I am the Lord.
31 Thus you shall keep my commandments and observe them: I am the Lord. 32 You shall not profane my holy name, that I may be sanctified among the people of Israel: I am the Lord; I sanctify you, 33 I who brought you out of the land of Egypt to be your God: I am the Lord.
Appointed Festivals
23 The Lord spoke to Moses, saying: 2 Speak to the people of Israel and say to them: These are the appointed festivals of the Lord that you shall proclaim as holy convocations, my appointed festivals.
The Sabbath, Passover, and Unleavened Bread
3 Six days shall work be done; but the seventh day is a sabbath of complete rest, a holy convocation; you shall do no work: it is a sabbath to the Lord throughout your settlements.
4 These are the appointed festivals of the Lord, the holy convocations, which you shall celebrate at the time appointed for them. 5 In the first month, on the fourteenth day of the month, at twilight,[c] there shall be a passover offering to the Lord, 6 and on the fifteenth day of the same month is the festival of unleavened bread to the Lord; seven days you shall eat unleavened bread. 7 On the first day you shall have a holy convocation; you shall not work at your occupations. 8 For seven days you shall present the Lord’s offerings by fire; on the seventh day there shall be a holy convocation: you shall not work at your occupations.
The Offering of First Fruits
9 The Lord spoke to Moses: 10 Speak to the people of Israel and say to them: When you enter the land that I am giving you and you reap its harvest, you shall bring the sheaf of the first fruits of your harvest to the priest. 11 He shall raise the sheaf before the Lord, that you may find acceptance; on the day after the sabbath the priest shall raise it. 12 On the day when you raise the sheaf, you shall offer a lamb a year old, without blemish, as a burnt offering to the Lord. 13 And the grain offering with it shall be two-tenths of an ephah of choice flour mixed with oil, an offering by fire of pleasing odor to the Lord; and the drink offering with it shall be of wine, one-fourth of a hin. 14 You shall eat no bread or parched grain or fresh ears until that very day, until you have brought the offering of your God: it is a statute forever throughout your generations in all your settlements.
The Festival of Weeks
15 And from the day after the sabbath, from the day on which you bring the sheaf of the elevation offering, you shall count off seven weeks; they shall be complete. 16 You shall count until the day after the seventh sabbath, fifty days; then you shall present an offering of new grain to the Lord. 17 You shall bring from your settlements two loaves of bread as an elevation offering, each made of two-tenths of an ephah; they shall be of choice flour, baked with leaven, as first fruits to the Lord. 18 You shall present with the bread seven lambs a year old without blemish, one young bull, and two rams; they shall be a burnt offering to the Lord, along with their grain offering and their drink offerings, an offering by fire of pleasing odor to the Lord. 19 You shall also offer one male goat for a sin offering, and two male lambs a year old as a sacrifice of well-being. 20 The priest shall raise them with the bread of the first fruits as an elevation offering before the Lord, together with the two lambs; they shall be holy to the Lord for the priest. 21 On that same day you shall make proclamation; you shall hold a holy convocation; you shall not work at your occupations. This is a statute forever in all your settlements throughout your generations.
22 When you reap the harvest of your land, you shall not reap to the very edges of your field, or gather the gleanings of your harvest; you shall leave them for the poor and for the alien: I am the Lord your God.
The Festival of Trumpets
23 The Lord spoke to Moses, saying: 24 Speak to the people of Israel, saying: In the seventh month, on the first day of the month, you shall observe a day of complete rest, a holy convocation commemorated with trumpet blasts. 25 You shall not work at your occupations; and you shall present the Lord’s offering by fire.
The Day of Atonement
26 The Lord spoke to Moses, saying: 27 Now, the tenth day of this seventh month is the day of atonement; it shall be a holy convocation for you: you shall deny yourselves[d] and present the Lord’s offering by fire; 28 and you shall do no work during that entire day; for it is a day of atonement, to make atonement on your behalf before the Lord your God. 29 For anyone who does not practice self-denial[e] during that entire day shall be cut off from the people. 30 And anyone who does any work during that entire day, such a one I will destroy from the midst of the people. 31 You shall do no work: it is a statute forever throughout your generations in all your settlements. 32 It shall be to you a sabbath of complete rest, and you shall deny yourselves;[f] on the ninth day of the month at evening, from evening to evening you shall keep your sabbath.
The Festival of Booths
33 The Lord spoke to Moses, saying: 34 Speak to the people of Israel, saying: On the fifteenth day of this seventh month, and lasting seven days, there shall be the festival of booths[g] to the Lord. 35 The first day shall be a holy convocation; you shall not work at your occupations. 36 Seven days you shall present the Lord’s offerings by fire; on the eighth day you shall observe a holy convocation and present the Lord’s offerings by fire; it is a solemn assembly; you shall not work at your occupations.
37 These are the appointed festivals of the Lord, which you shall celebrate as times of holy convocation, for presenting to the Lord offerings by fire—burnt offerings and grain offerings, sacrifices and drink offerings, each on its proper day— 38 apart from the sabbaths of the Lord, and apart from your gifts, and apart from all your votive offerings, and apart from all your freewill offerings, which you give to the Lord.
39 Now, the fifteenth day of the seventh month, when you have gathered in the produce of the land, you shall keep the festival of the Lord, lasting seven days; a complete rest on the first day, and a complete rest on the eighth day. 40 On the first day you shall take the fruit of majestic[h] trees, branches of palm trees, boughs of leafy trees, and willows of the brook; and you shall rejoice before the Lord your God for seven days. 41 You shall keep it as a festival to the Lord seven days in the year; you shall keep it in the seventh month as a statute forever throughout your generations. 42 You shall live in booths for seven days; all that are citizens in Israel shall live in booths, 43 so that your generations may know that I made the people of Israel live in booths when I brought them out of the land of Egypt: I am the Lord your God.
44 Thus Moses declared to the people of Israel the appointed festivals of the Lord.
Footnotes
- Leviticus 22:4 A term for several skin diseases; precise meaning uncertain
- Leviticus 22:9 Vg: Heb incur guilt for it and die in it
- Leviticus 23:5 Heb between the two evenings
- Leviticus 23:27 Or shall fast
- Leviticus 23:29 Or does not fast
- Leviticus 23:32 Or shall fast
- Leviticus 23:34 Or tabernacles: Heb succoth
- Leviticus 23:40 Meaning of Heb uncertain
Levitico 22-23
Nuova Riveduta 2006
22 (A)Il Signore disse ancora a Mosè: 2 «Di’ ad Aaronne e ai suoi figli che si astengano dalle cose sante che mi sono consacrate dai figli d’Israele e non profanino il mio santo nome. Io sono il Signore. 3 Di’ loro: “Qualunque uomo tra i vostri discendenti che nelle future generazioni si avvicinerà, in stato d’impurità, alle cose sante che i figli d’Israele consacrano al Signore, sarà eliminato dalla mia presenza. Io sono il Signore.
4 Nessun uomo tra i discendenti di Aaronne che sia lebbroso o abbia la gonorrea mangerà le cose sante, finché non sia puro. Lo stesso accadrà a chi avrà toccato una persona impura per contatto con un morto o avrà avuto una perdita di seme genitale, 5 o a chi avrà toccato un rettile che l’abbia reso impuro o un uomo che gli abbia comunicato un’impurità di qualunque specie. 6 Chi avrà avuto tali contatti sarà impuro fino a sera e non mangerà le cose sante prima di essersi lavato il corpo con l’acqua; 7 dopo il tramonto del sole sarà puro e potrà poi mangiare le cose sante, perché sono il suo pane. 8 Il sacerdote non mangerà carne di bestia morta da sé o sbranata, per non rendersi impuro. Io sono il Signore.
9 Osserveranno dunque ciò che ho comandato, affinché non portino la pena del loro peccato e muoiano per aver profanato le cose sante. Io sono il Signore che li santifico.
10 (B)«“Nessun estraneo mangerà le cose sante; nemmeno chi sta da un sacerdote o lavora da lui per un salario mangerà le cose sante. 11 Ma lo schiavo che il sacerdote avrà comprato con il suo denaro ne potrà mangiare: così pure quello che gli è nato in casa: questi potranno mangiare il suo pane.
12 La figlia di un sacerdote sposata fuori dall’ambiente sacerdotale non mangerà le cose sante offerte per elevazione. 13 Ma se la figlia del sacerdote è vedova o ripudiata senza figli, se torna a stare da suo padre come quando era giovane, potrà mangiare il pane del padre; ma nessun estraneo ne mangerà.
14 Se uno mangia per sbaglio una cosa santa, darà al sacerdote il valore della cosa santa aggiungendovi un quinto. 15 I sacerdoti non profaneranno dunque le cose sante che i figli d’Israele offrono per elevazione al Signore. 16 Non permetteranno che essi mangino le loro cose sante per non farli incorrere in un’ammenda. Io sono il Signore che li santifico”».
Leggi relative alle vittime
17 (C)Il Signore disse ancora a Mosè: 18 «Parla ad Aaronne, ai suoi figli, a tutti i figli d’Israele, e di’ loro: “Chiunque, sia della casa d’Israele o sia straniero in Israele, presenti in olocausto al Signore un’offerta per qualche voto o per qualche dono volontario 19 per essere gradito, dovrà offrire un maschio, senza difetto, scelto fra i buoi, fra le pecore o fra le capre. 20 Non offrirete nulla che abbia qualche difetto, perché non sarebbe gradito. 21 Quando uno offrirà al Signore un sacrificio di riconoscenza, di buoi o di pecore, sia per sciogliere un voto, sia come offerta volontaria, la vittima, per essere gradita, dovrà essere perfetta: non dovrà avere difetti. 22 Non offrirete al Signore una vittima che sia cieca, o storpia, o mutilata, o che abbia delle ulceri, o la rogna, o la scabbia; e non ne farete sull’altare un sacrificio mediante il fuoco al Signore. 23 Potrai presentare come offerta volontaria un bue o una pecora che abbia un membro troppo lungo o troppo corto; ma, come offerta per un voto, non sarebbe gradita. 24 Non offrirete al Signore un animale che abbia i testicoli ammaccati o schiacciati o strappati o tagliati; non lo farete nel vostro paese. 25 Non accetterete dallo straniero nessuna di queste vittime per offrirla come pane del vostro Dio; siccome sono mutilate, difettose, non sarebbero gradite per il vostro bene”».
26 (D)Il Signore disse ancora a Mosè: 27 «Quando sarà nato un vitello o un agnello o un capretto, starà sette giorni sotto la madre; dall’ottavo giorno in poi, sarà gradito come sacrificio consumato dal fuoco per il Signore. 28 Non scannerete in uno stesso giorno una vacca o una pecora e il suo piccolo.
29 Quando offrirete al Signore un sacrificio di ringraziamento, l’offrirete in modo da essere graditi. 30 La vittima sarà mangiata il giorno stesso; non ne lascerete nulla fino al mattino. Io sono il Signore.
31 Osserverete dunque i miei comandamenti e li metterete in pratica. Io sono il Signore. 32 Non profanerete il mio santo nome, affinché io sia santificato in mezzo ai figli d’Israele. Io sono il Signore; io vi santifico 33 e vi ho fatti uscire dal paese d’Egitto per essere vostro Dio. Io sono il Signore”».
Le feste solenni
23 (E)Il Signore disse ancora a Mosè: 2 «Parla ai figli d’Israele e di’ loro: “Ecco le solennità del Signore, che voi celebrerete come sante convocazioni. Le mie solennità sono queste.
3 Si lavorerà sei giorni; ma il settimo giorno è sabato, giorno di completo riposo e di santa convocazione. Non farete in esso nessun lavoro; è un riposo consacrato al Signore in tutti i luoghi dove abiterete.
La Pasqua; la festa dei pani senza lievito
4 (F)«“Queste sono le solennità del Signore, le sante convocazioni che proclamerete ai tempi stabiliti.
5 Il primo mese, il quattordicesimo giorno del mese, sull’imbrunire, sarà la Pasqua del Signore; 6 il quindicesimo giorno dello stesso mese sarà la festa dei Pani azzimi in onore del Signore; per sette giorni mangerete pane senza lievito. 7 Il primo giorno avrete una santa convocazione; non farete in esso nessun lavoro ordinario; 8 per sette giorni offrirete al Signore dei sacrifici consumati dal fuoco. Il settimo giorno si avrà una santa convocazione, non farete nessun lavoro ordinario”».
La festa delle Primizie
9 (G)Il Signore disse ancora a Mosè: 10 «Parla ai figli d’Israele e di’ loro: “Quando sarete entrati nel paese che io vi do e ne mieterete la raccolta, porterete al sacerdote un fascio di spighe, come primizia della vostra raccolta; 11 il sacerdote agiterà il fascio di spighe davanti al Signore, perché sia gradito per il vostro bene; l’agiterà il giorno dopo il sabato. 12 Il giorno che agiterete il fascio di spighe, offrirete un agnello di un anno, che sia senza difetto, come olocausto al Signore. 13 L’oblazione che l’accompagna sarà di due decimi di efa[a] di fior di farina intrisa d’olio, come sacrificio consumato dal fuoco, di profumo soave per il Signore; la libazione sarà di un quarto di hin[b] di vino. 14 Non mangerete pane, né grano arrostito, né spighe fresche, fino a quel giorno, fino a che abbiate portato l’offerta al vostro Dio. È una legge perenne, di generazione in generazione, in tutti i luoghi dove abiterete.
La Pentecoste
15 (H)«“Dall’indomani del sabato, dal giorno che avrete portato l’offerta agitata del fascio di spighe, conterete sette settimane intere. 16 Conterete cinquanta giorni fino all’indomani del settimo sabato e offrirete al Signore una nuova oblazione. 17 Porterete dai luoghi dove abiterete due pani per un’offerta agitata, i quali saranno di due decimi di un efa[c] di fior di farina e cotti con lievito; sono le primizie offerte al Signore. 18 Con quei pani offrirete sette agnelli dell’anno, senza difetto, un toro e due montoni, che saranno un olocausto al Signore insieme alla loro oblazione e alle loro libazioni; sarà un sacrificio consumato dal fuoco, di profumo soave per il Signore. 19 E offrirete un capro come sacrificio per il peccato e due agnelli dell’anno come sacrificio di riconoscenza. 20 Il sacerdote offrirà gli agnelli con il pane delle primizie, come offerta agitata davanti al Signore; tanto i pani quanto i due agnelli consacrati al Signore apparterranno al sacerdote. 21 In quel medesimo giorno proclamerete la festa e avrete una santa convocazione. Non farete nessun lavoro ordinario. È una legge perenne, di generazione in generazione, in tutti i luoghi dove abiterete.
22 Quando mieterete la raccolta della vostra terra, non mieterai fino ai margini il tuo campo e non raccoglierai ciò che resta da spigolare della tua raccolta; lo lascerai per il povero e per lo straniero. Io sono il Signore vostro Dio”».
La festa delle Trombe
23 (I)Il Signore disse ancora a Mosè: 24 «Parla ai figli d’Israele e di’ loro: “Il settimo mese, il primo giorno del mese, avrete un riposo solenne che sarà ricordato con il suono della tromba, una santa convocazione. 25 Non farete nessun lavoro ordinario e offrirete al Signore dei sacrifici consumati dal fuoco”».
Il giorno delle espiazioni
26 (J)Il Signore disse ancora a Mosè:
27 «Il decimo giorno di questo settimo mese sarà il giorno delle espiazioni; avrete una santa convocazione, vi umilierete e offrirete al Signore dei sacrifici consumati dal fuoco. 28 In quel giorno non farete nessun lavoro; poiché è un giorno di espiazione, destinato a fare espiazione per voi davanti al Signore, che è il vostro Dio. 29 Poiché ogni persona che non si umilierà in quel giorno sarà tolta via dalla sua gente. 30 Ogni persona che farà in quel giorno un lavoro qualsiasi, io la distruggerò dal mezzo del suo popolo. 31 Non farete nessun lavoro. È una legge perenne, di generazione in generazione, in tutti i luoghi dove abiterete. 32 Sarà per voi un sabato, giorno di completo riposo, e vi umilierete; il nono giorno del mese, dalla sera alla sera seguente, celebrerete il vostro sabato».
La festa delle Capanne
33 (K)Il Signore disse ancora a Mosè: 34 «Parla ai figli d’Israele e di’ loro: “Il quindicesimo giorno di questo settimo mese sarà la festa delle Capanne; durerà sette giorni, in onore del Signore. 35 Il primo giorno vi sarà una santa convocazione; non farete nessun lavoro ordinario. 36 Per sette giorni offrirete al Signore dei sacrifici consumati dal fuoco. L’ottavo giorno avrete una santa convocazione e offrirete al Signore dei sacrifici consumati dal fuoco. È giorno di solenne assemblea; non farete nessun lavoro ordinario.
37 Queste sono le solennità del Signore che voi proclamerete come sante convocazioni, perché si offrano al Signore sacrifici consumati dal fuoco, olocausti e oblazioni, vittime e libazioni, ogni cosa al giorno stabilito, oltre ai sabati del Signore, oltre ai vostri doni, 38 oltre a tutti i vostri voti e a tutte le offerte volontarie che presenterete al Signore.
39 Il quindicesimo giorno del settimo mese, quando avrete raccolto i frutti della terra, celebrerete una festa al Signore per sette giorni; il primo giorno sarà di completo riposo e l’ottavo di completo riposo. 40 Il primo giorno coglierete dagli alberi dei frutti di bell’aspetto, dei rami di palma, rami di mortella e rami di salici di torrente, e vi rallegrerete davanti al Signore Dio vostro per sette giorni. 41 Celebrerete questa festa in onore del Signore per sette giorni, ogni anno. È una legge perenne, di generazione in generazione. La celebrerete il settimo mese. 42 Abiterete in capanne per sette giorni; tutti quelli che saranno nativi d’Israele abiteranno in capanne, 43 affinché i vostri discendenti sappiano che io feci abitare in capanne i figli d’Israele, quando li feci uscire dal paese d’Egitto. Io sono il Signore, il vostro Dio”».
44 Così Mosè diede ai figli d’Israele le istruzioni relative alle solennità del Signore.
Footnotes
- Levitico 23:13 Due decimi di efa, circa quattro chili.
- Levitico 23:13 Un quarto di hin, circa un litro e mezzo.
- Levitico 23:17 Due decimi di efa, circa quattro chili.
3 Mose 22-23
Schlachter 2000
Bestimmungen über das Essen der Opfergaben
22 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
2 Rede zu Aaron und seinen Söhnen, dass sie sich enthalten sollen gegenüber den heiligen Gaben der Kinder Israels,[a] die sie mir heiligen, und meinen heiligen Namen nicht entweihen. Ich bin der Herr.
3 So sage ihnen nun: Wer von euren Nachkommen, der von eurem Samen ist, sich dem Heiligen naht, das die Kinder Israels dem Herrn geheiligt haben, während er eine Unreinheit an sich hat — eine solche Seele soll ausgerottet werden von meinem Angesicht hinweg; ich bin der Herr!
4 Ist irgendjemand vom Samen Aarons aussätzig oder mit einem Ausfluss behaftet, so soll er von dem Heiligen nicht essen, bis er rein wird. Und wer irgendeinen durch einen Toten Verunreinigten anrührt oder einen Mann, der einen Samenerguss hat,
5 oder wer irgendein Gewürm anrührt, durch das er unrein wird, oder einen Menschen, an dem er sich verunreinigen kann wegen irgendetwas, was unrein macht;
6 wer so etwas anrührt, der ist unrein bis zum Abend und soll nicht von dem Heiligen essen, es sei denn, er badet zuvor seinen Leib im Wasser.
7 Und wenn die Sonne untergegangen ist, so ist er rein, und danach mag er von dem Heiligen essen; denn es ist sein Brot.
8 Kein Aas noch Zerrissenes soll er essen, damit er davon nicht unrein wird; ich bin der Herr!
9 Und sie sollen meine Anordnungen halten, damit sie nicht Sünde auf sich laden und daran sterben, wenn sie es[b] entheiligen; denn ich bin der Herr, der sie heiligt.
10 Kein Fremdling darf von dem Heiligen essen. Weder der Gast[c] noch der Tagelöhner eines Priesters dürfen Heiliges essen.
11 Wenn aber der Priester eine Seele um Geld erkauft, so darf diese davon essen. Und seine Sklaven, die in seinem Haus geboren sind, dürfen auch von seinem Brot essen.
12 Wenn aber die Tochter des Priesters die Frau eines fremden Mannes[d] wird, soll sie nicht von dem Hebopfer des Heiligen essen.
13 Wird aber die Tochter des Priesters eine Witwe oder eine Verstoßene und hat keine Kinder und kommt wieder in das Haus ihres Vaters, wie in ihrer Jugend, so soll sie vom Brot ihres Vaters essen. Aber kein Fremdling soll davon essen.
14 Und wenn irgendjemand aus Versehen von dem Geheiligten isst, der soll den fünften Teil dazufügen und es dem Priester mit dem Geheiligten erstatten,
15 und sie sollen die heiligen Gaben der Kinder Israels nicht entheiligen, die diese dem Herrn als Hebopfer darbringen,
16 dass sie sich nicht mit einer Sünde des Frevels beladen, wenn sie ihr Geheiligtes essen; denn ich, der Herr, heilige sie.
Die Opfertiere müssen makellos sein
17 Weiter redete der Herr zu Mose und sprach:
18 Rede zu Aaron und seinen Söhnen und allen Kindern Israels und sprich zu ihnen: Jeder, der vom Haus Israel oder von den Fremdlingen in Israel sein Opfer darbringt — sei es, dass sie es nach ihren Gelübden oder ganz freiwillig dem Herrn zum Brandopfer darbringen —,
19 der opfere, damit es für euch wohlgefällig angenommen wird[e], ein makelloses männliches [Tier] von den Rindern, Schafen oder Ziegen.
20 Ihr sollt nichts opfern, woran ein Gebrechen ist; denn es würde euch nicht wohlgefällig angenommen werden.
21 Und wenn jemand dem Herrn ein Friedensopfer bringen will, sei es zur Erfüllung eines Gelübdes oder als freiwillige Gabe, von Rindern oder Schafen, so soll es makellos sein, damit es wohlgefällig ist. Es soll keinerlei Gebrechen haben.
22 Eines, das blind ist oder ein gebrochenes Glied hat oder verstümmelt ist, oder eines, das Geschwüre oder die Krätze oder die Flechte hat, sollt ihr dem Herrn nicht opfern und davon kein Feueropfer auf den Altar des Herrn bringen.
23 Einen Stier oder ein Schaf, das ein zu langes oder zu kurzes Glied hat, kannst du als freiwillige Gabe opfern, aber zur Erfüllung eines Gelübdes wäre es nicht wohlgefällig.
24 Ihr sollt auch dem Herrn kein Tier darbringen, das zerquetschte oder zerdrückte oder abgerissene oder abgeschnittene Hoden hat; ihr sollt auch in eurem Land so etwas gar nicht tun.
25 Auch von der Hand eines Fremdlings sollt ihr nichts dergleichen eurem Gott zur Speise darbringen; denn sie haben eine Verstümmelung, einen Makel an sich; sie werden euch nicht wohlgefällig angenommen.
26 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
27 Wenn ein Rind oder ein Lamm oder eine Ziege geboren wird, so soll es sieben Tage lang bei seiner Mutter bleiben; erst vom achten Tag an und danach ist es wohlgefällig als Opfergabe zum Feueropfer für den Herrn.
28 Ihr sollt aber kein Rind noch Schaf zugleich mit seinem Jungen schächten am gleichen Tag.
29 Wenn ihr aber dem Herrn ein Lobopfer darbringen wollt, dann opfert es so, dass es euch wohlgefällig angenommen wird.
30 Ihr sollt es am gleichen Tag essen und nichts übrig lassen bis zum Morgen; ich bin der Herr.
31 Ihr aber sollt meine Gebote halten und sie tun; ich bin der Herr!
32 Und ihr sollt meinen heiligen Namen nicht entheiligen; sondern ich will geheiligt werden in der Mitte der Kinder Israels, ich, der Herr, der euch heiligt,
33 der ich euch aus dem Land Ägypten geführt habe, um euer Gott zu sein; ich bin der Herr.
Die Feste des Herrn
23 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
2 Rede zu den Kindern Israels und sage ihnen: Das sind die Feste des Herrn, zu denen ihr heilige Festversammlungen einberufen sollt; dies sind meine Feste:
Der Sabbat
3 Sechs Tage lang soll man arbeiten, aber am siebten Tag ist ein Sabbat[f] der Ruhe, eine heilige Versammlung; da sollt ihr kein Werk tun[g]; denn es ist der Sabbat des Herrn, in allen euren Wohnorten.
Das Passah; das Fest der ungesäuerten Brote
4 Das sind aber die Feste des Herrn, die heiligen Versammlungen, die ihr zu festgesetzten Zeiten einberufen sollt:
5 Im ersten Monat, am vierzehnten [Tag] des Monats, zur Abendzeit[h], ist das Passah[i] des Herrn.
6 Und am fünfzehnten Tag desselben Monats ist das Fest der ungesäuerten Brote[j] für den Herrn. Da sollt ihr sieben Tage lang ungesäuertes Brot essen.
7 Am ersten Tag sollt ihr eine heilige Versammlung halten; da sollt ihr keine Werktagsarbeit[k] verrichten,
8 und ihr sollt dem Herrn sieben Tage lang ein Feueropfer darbringen. Am siebten Tag ist eine heilige Versammlung, da sollt ihr keine Werktagsarbeit verrichten.
Die Darbringung der Erstlingsgarbe
9 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
10 Rede zu den Kindern Israels und sage ihnen: Wenn ihr in das Land kommt, das ich euch geben werde, und seine Ernte einbringt, so sollt ihr die Erstlingsgarbe von eurer Ernte zum Priester bringen.
11 Der soll die Garbe weben vor dem Herrn, zum Wohlgefallen für euch; am Tag nach dem Sabbat soll sie der Priester weben.[l]
12 Ihr sollt aber an dem Tag, an dem ihr eure Garbe webt, dem Herrn ein Brandopfer opfern von einem makellosen einjährigen Lamm,
13 und das dazugehörige Speisopfer, zwei Zehntel Feinmehl, mit Öl angerührt, ein Feueropfer, dem Herrn zum lieblichen Geruch, sowie das dazugehörige Trankopfer, ein Viertel Hin Wein.
14 Ihr sollt aber weder Brot noch geröstetes Korn noch Jungkorn essen bis zu ebendiesem Tag, da ihr eurem Gott diese Gabe darbringt. Das ist eine ewig gültige Ordnung für eure [künftigen] Geschlechter in allen euren Wohnorten.
Das Fest der Wochen (Pfingstfest)
15 Danach sollt ihr euch vom Tag nach dem Sabbat, von dem Tag, da ihr die Webegarbe darbringt, sieben volle Wochen abzählen,
16 bis zu dem Tag, der auf den siebten Sabbat folgt, nämlich 50 Tage sollt ihr zählen, und dann dem Herrn ein neues Speisopfer darbringen.[m]
17 Ihr sollt nämlich aus euren Wohnungen zwei Webebrote bringen, von zwei Zehntel [Epha] Feinmehl [zubereitet]; die sollen gesäuert gebacken werden als Erstlinge für den Herrn.
18 Zu dem Brot aber sollt ihr sieben einjährige, makellose Lämmer darbringen und einen Jungstier und zwei Widder; das soll das Brandopfer für den Herrn sein; und das dazugehörige Speisopfer und Trankopfer — ein Feueropfer, dem Herrn zum lieblichen Geruch.
19 Ihr sollt auch einen Ziegenbock zum Sündopfer und zwei einjährige Lämmer zum Friedensopfer opfern;
20 und der Priester soll sie samt den Erstlingsbroten weben, zusammen mit den beiden Lämmern, als Webopfer vor dem Herrn. Die sollen dem Herrn heilig sein und dem Priester gehören.
21 Und ihr sollt an ebendiesem Tag ausrufen lassen: »Eine heilige Versammlung soll es euch sein, und keine Werktagsarbeit sollt ihr verrichten!« Das ist eine ewig gültige Ordnung in allen euren Wohnorten für eure [künftigen] Geschlechter.
22 Wenn ihr aber die Ernte eures Landes einbringt, so sollst du dein Feld nicht bis an den Rand abernten und keine Nachlese deiner Ernte halten, sondern es dem Armen und dem Fremdling überlassen. Ich, der Herr, bin euer Gott.
Das Fest des Hörnerschalls (Posaunenfest)
23 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
24 Rede zu den Kindern Israels und sprich: Im siebten Monat, am ersten des Monats, soll ein Ruhetag für euch sein, ein Gedenken unter Hörnerschall, eine heilige Versammlung.[n]
25 Ihr sollt keine Werktagsarbeit verrichten, sondern dem Herrn ein Feueropfer darbringen.
Der Versöhnungstag
26 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
27 Am zehnten [Tag] in diesem siebten Monat ist der Versöhnungstag,[o] der soll euch eine heilige Versammlung sein; und ihr sollt eure Seelen demütigen und dem Herrn ein Feueropfer darbringen;
28 und ihr sollt an diesem Tag keine Arbeit verrichten, denn es ist der Versöhnungstag, um Sühnung für euch zu erwirken vor dem Herrn, eurem Gott.
29 Denn jede Seele, die sich an diesem Tag nicht demütigt, die soll ausgerottet werden aus ihrem Volk;
30 und die Seele, die an diesem Tag irgendeine Arbeit verrichtet, die will ich vertilgen mitten aus ihrem Volk.
31 Ihr sollt keine Arbeit verrichten. Das ist eine ewig gültige Ordnung für eure [künftigen] Geschlechter an allen euren Wohnorten.
32 Ein Sabbat der Ruhe soll es für euch sein, und ihr sollt eure Seelen demütigen. Am neunten [Tag] des Monats, am Abend, sollt ihr die Feier [beginnen], und sie soll währen von einem Abend bis zum anderen.
Das Laubhüttenfest
33 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
34 Rede zu den Kindern Israels und sprich: Am fünfzehnten Tag dieses siebten Monats soll dem Herrn das Laubhüttenfest[p] gefeiert werden, sieben Tage lang.
35 Am ersten Tag ist eine heilige Versammlung; da sollt ihr keine Werktagsarbeit verrichten.
36 Sieben Tage lang sollt ihr dem Herrn ein Feueropfer darbringen; und am achten Tag sollt ihr eine heilige Versammlung halten und dem Herrn ein Feueropfer darbringen; es ist eine Festversammlung; da sollt ihr keine Werktagsarbeit verrichten.
37 Das sind die Feste des Herrn, zu denen ihr heilige Versammlungen einberufen sollt, um dem Herrn Feueropfer, Brandopfer, Speisopfer, Schlachtopfer und Trankopfer darzubringen, jeden Tag das, was vorgeschrieben ist —
38 zusätzlich zu den Sabbaten des Herrn und zu euren Gaben und zusätzlich zu allen euren Gelübden und allen euren freiwilligen Gaben, die ihr dem Herrn gebt.
39 So sollt ihr nun am fünfzehnten Tag des siebten Monats, wenn ihr den Ertrag des Landes eingebracht habt, das Fest des Herrn halten, sieben Tage lang; am ersten Tag ist ein Feiertag und am achten Tag ist auch ein Feiertag.
40 Ihr sollt aber am ersten Tag Früchte nehmen von schönen Bäumen, Palmenzweige und Zweige von dicht belaubten Bäumen und Bachweiden, und ihr sollt euch sieben Tage lang freuen vor dem Herrn, eurem Gott.
41 Und so sollt ihr dem Herrn das Fest halten, sieben Tage lang im Jahr. Das soll eine ewige Ordnung sein für eure [künftigen] Geschlechter, dass ihr dieses im siebten Monat feiert.
42 Sieben Tage lang sollt ihr in Laubhütten wohnen; alle Einheimischen in Israel sollen in Laubhütten wohnen,
43 damit eure Nachkommen wissen, dass ich die Kinder Israels in Laubhütten wohnen ließ, als ich sie aus dem Land Ägypten herausführte; ich, der Herr, bin euer Gott.
44 Und Mose verkündete den Kindern Israels die Feste des Herrn.
Footnotes
- (22,2) d.h. dass sie mit ihnen achtsam umgehen und sich zurückhalten vor jedem Missbrauch dieser Gaben, die dem Herrn selbst gehören, insbesondere vor jeder kultischen Verunreinigung.
- (22,9) vermutlich das Heilige aus V. 7.
- (22,10) od. Beisasse; d.h. ein vorübergehender Einwohner ohne Bürgerrecht aus fremden Völkern.
- (22,12) d.h. vermutlich eines Israeliten, der nicht dem Geschlecht Aarons entstammt.
- (22,19) w. für euch zum Wohlgefallen ist.
- (23,3) Das hebr. schabbat bedeutet »Ruhe« bzw. »Ruhetag«.
- (23,3) od. keine Arbeit verrichten.
- (23,5) w. zwischen den Abenden; d.h. vermutlich zwischen 3 Uhr und 6 Uhr nachmittags.
- (23,5) hebr. pesach: das verschonende Vorübergehen des Herrn bei den Israeliten in Ägypten.
- (23,6) hebr. chag hamazzot.
- (23,7) od. Dienstarbeit.
- (23,11) Die Darbringung der Erstlingsgarbe (Omer) der Gerstenernte geschah (nach pharisäischer Auffassung) am 16. Tag des ersten Monats. Von diesem Tag an wurden die 7 Wochen bis zum Wochenfest gezählt.
- (23,16) Der hebr. Name dieses Festes ist chag schavuot (vgl. 5Mo 16,10; 2Mo 34,22).
- (23,24) Der hebr. Name dieses Festes ist zikron tru"ah; später wurde es als Neujahrsfest mit dem Namen rosch haschana (»Anfang des Jahres«) bezeichnet.
- (23,27) hebr. jom hakippurim.
- (23,34) hebr. chag hasukkot.
3 Mózes 22-23
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
22 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: 2 „Mondd meg Áronnak és a fiainak, hogy bánjanak tisztelettel és nagyon gondosan azokkal az áldozatokkal, amelyeket Izráel népének fiai nekem hoznak, mert azok szentek. Ne gyalázzák meg szent nevemet, mert én vagyok az Örökkévaló! 3 Ezt mondd nekik: mostantól fogva, ha valamelyik leszármazottjuk éppen tisztátalan állapotban van, de mégis hozzáér az Örökkévalónak fölajánlott szent áldozatokhoz, akkor soha többé nem járulhat az Örökkévaló jelenlétébe, s ezzel végleg elveszíti papi hivatását. Én vagyok az Örökkévaló.
4 Áron leszármazottjai közül aki rosszindulatú bőrbetegség vagy valamilyen folyásos betegség miatt tisztátalan, az nem ehet a szent áldozatokból, ameddig meg nem tisztul. Hasonlóképpen tisztátalanná válik a pap a következő esetekben: ha megérint valakit vagy valamit, aki, illetve ami egy halotthoz hozzáért, és ezáltal tisztátalanná vált, ha spontán magömlése van, 5 vagy ha megérint egy tisztátalan állatot, vagy embert. 6-7 Ilyen esetben a pap tisztátalanná válik estig, és emiatt nem ehet a szent áldozatokból. Fürödjön meg vízben, és miután a nap lement, már ismét tisztának számít. Azután ismét ehet a szent áldozatokból, hiszen azok az ő táplálékát jelentik.
8 Nem ehet a pap olyan állat húsából, amely levágás nélkül, magától pusztult el, vagy amelyet ragadozó ölt meg. Ha mégis megteszi, tisztátalanná válik. Én vagyok az Örökkévaló.
9 Tartsák tehát tiszteletben a papok ezeket a tiltó rendelkezéseimet! Máskülönben viselniük kell bűneik terhét, és meghalnak, ha megszegik ezeket a tilalmakat. Én vagyok az Örökkévaló, aki megszentelem a papokat. 10 Kizárólag a pap családtagjai ehetnek a szent áldozatokból. A pap birtokán lakó és pénzért dolgozó napszámosa nem ehet azokból. 11 De ehet belőle a pap megvásárolt rabszolgája, és annak a pap házánál született gyermeke is. 12 A pap leánya feleségül mehet egy férfihez, aki nem papi családból származik. De attól kezdve már nem ehet a szent ételekből. 13 Azonban ha az ilyen asszonynak nem születik gyermeke, és megözvegyül, vagy a férje elválik tőle, s ezután visszatér a pap házába, akkor ismét ehet a szent ételekből. A családtagokon kívül más nem ehet az áldozati ételekből.
14 Ha valaki úgy eszik ezekből a szent áldozati ételekből, hogy nincs tudomása arról, hogy azok szent ételek, akkor tegye jóvá tévedését! Adjon helyette a papnak kárpótlást, de tegye hozzá annak ötödrészét azon fölül.
15-16 A papok tehát gondosan vigyázzanak arra, hogy ne gyalázzák meg azokat az áldozatokat, amelyeket Izráel népe az Örökkévalónak szentelt. Ne engedjék meg, hogy azokból illetéktelen személy egyen, és ezzel vétkessé tegye magát. Ha ez mégis megtörténik, akkor annak, aki jogtalanul eszik ezekből, viselnie kell bűne terhét. Én vagyok az Örökkévaló, aki az áldozatokat szentté teszem!”
17 Azután az Örökkévaló szólt Mózesnek: 18-19 „Add tudtára Áronnak és fiainak, meg egész Izráel egész népének, hogy amikor valaki égőáldozatot hoz az Örökkévalónak, ép és egészséges állatot hozzon áldozatul: bikaborjút, kost vagy kecskebakot. Csak így fogadja az Örökkévaló kedvesen az áldozatot. Ez érvényes az Izráel népéhez tartozókra és a közöttetek lakó jövevényekre is, és független attól, hogy milyen áldozatról van szó — fogadalmi áldozatról, önkéntes hálaáldozatról, vagy égőáldozatról. 20 Ne hozzatok az Örökkévalónak olyan állatot, amelyben valami fogyatékosság található, mert azt nem fogadja kedvesen.
21 Amikor valaki hálaáldozatot, fogadalom teljesítésére való áldozatot, vagy önkéntes áldozatot hoz az Örökkévalónak, ép és egészséges marhát, birkát vagy kecskét hozzon áldozatul, ne legyen abban semmi fogyatékosság. Csak így fogadja az Örökkévaló kedvesen az áldozatot. 22 Az olyan állat, amely vak, törött csontú, csonka, fekélyes, rühes vagy beteg — az nem alkalmas áldozatnak. Az ilyen állatot ne tedd az oltárra ajándékul az Örökkévalónak!
23 Szabad akaratból, önkéntes áldozatul hozhatsz az Örökkévalónak olyan bikát, vagy juhot, amelynek túl hosszú vagy túl rövid a lába. De fogadalmad teljesítésére az Örökkévaló nem fogadja el az ilyen állatot áldozatnak.
24 Ne hozz az Örökkévalónak olyan állatot áldozatul, amelynek heréje összezúzódott, vagy bármilyen módon megsérült, vagy amelyet kiheréltek. Ne áldozzatok az Örökkévalónak országotokban ilyen állatokat!
25 Az ilyen állatot idegentől se vásároljátok meg áldozati állatnak, mert fogyatékossága miatt nem alkalmas az áldozatra, és az Örökkévaló nem fogadja el tőletek.”
26 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: 27 „Az újszülött borjút, bárányt és kecskegidát 7 napig hagyjátok az anyja mellett. A nyolcadik naptól kezdve már alkalmas az áldozatra, és elfogadja azt az Örökkévaló tőletek ajándékul. 28 Ha mind a tehenet, mind a borját áldozatra szánjátok, akkor se vágjátok le mindkettőt ugyanazon a napon. Ugyanez érvényes anyajuh és báránya meg nőstény kecske és gidája esetén is.
29 Amikor valaki az Örökkévaló iránti hálája kifejezésére mutat be hálaáldozatot, ezt megteheti, de csak akkor fogadja el tőle az Örökkévaló, ha szabályszerűen teszi. 30 Az ilyen áldozat húsát csak az áldozat napján lehet elfogyasztani, ne maradjon belőle a következő napra. Én vagyok az Örökkévaló.
31 Tehát tartsátok meg parancsaimat, és engedelmeskedjetek azoknak! Én vagyok az Örökkévaló! 32 Ne hozzatok gyalázatot nevemre, hanem szenteljétek meg nevemet Izráel népe között! Én vagyok az Örökkévaló, aki megszentellek titeket. 33 Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, hogy Istenetekké legyek. Én vagyok az Örökkévaló!”
Az ünnepek törvényei(A)
23 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: 2 „Mondd Izráel népének: ezek az Örökkévaló ünnepei, amelyeket elrendelt, hogy azokat rendszeresen megtartsátok. Ezeket hirdessétek ki Izráel közösségében, hogy azokon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezek az én ünnepeim:
A szombati nyugalom napja
3 Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik nap a szombati nyugalom napja — akkor ne dolgozzatok, hanem egész nap pihenjetek, és gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Az Örökkévaló rendelte el ezt a szent napot, hogy a pihenés napja legyen számotokra, akárhol is laktok.
A Páska ünnepe
4 A következők pedig azok az ünnepek, amelyeket az Örökkévaló bizonyos időpontokra rendelt. Hirdessétek ki ezeket, és gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni a megszabott időben. 5 A Páska ünnepét az első hónap[a] 14. napjának estéjén tartsátok meg az Örökkévalónak.
A Kovásztalan Kenyerek ünnepe
6 Tartsátok meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét az Örökkévalónak az első hónap 15. napjától kezdve hét napon keresztül. Ezalatt csak kovásztalan kenyeret egyetek. 7 A hét napos ünnep első napján gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne dolgozzatok. 8 Hét napon keresztül minden nap mutassatok be az Örökkévalónak áldozatot. A hetedik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon se dolgozzatok.”
Az első kéve bemutatása(B)
9 Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: 10 „Add tudtára Izráel népének, hogy amikor majd bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, akkor aratás idején, a legelső learatott kévét vigyétek el a paphoz. 11 Ő pedig mutassa be azt az Örökkévaló előtt, hogy az Örökkévaló kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon kell a papnak a kévét bemutatnia.
12 Ugyanekkor vigyetek egy egyéves hibátlan bárányt égőáldozatul az Örökkévalónak. 13 Ezen fölül liszt- és italáldozatot is hozzatok: két tized mérték[b] jó minőségű lisztet, olívaolajjal keverve, és egy negyed hin[c] bort. Jó illatú lisztáldozat ez az Örökkévalónak. 14 Az aratáskor betakarított új termésű gabonából se pörkölve, se kenyér formájában, se másképpen ne egyetek addig, amíg az Első Kéve áldozatát be nem mutattátok Isteneteknek. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken.
Az Aratás ünnepe
15 Attól a naptól kezdve, amelyen bemutattátok az Örökkévalónak az első kévét, számoljatok hét teljes hetet. 16 A hetedik szombat után következő, vagyis az ötvenedik napon hozzatok az Örökkévalónak lisztáldozatot az új gabonából. 17 Hozzatok két kenyeret minden helyről, ahol laktok felmutatási áldozatul az Örökkévalónak. Ezeket a kenyereket két tized mérték jó minőségű lisztből és kovásszal süssétek. Ez a ti áldozatotok az első termésből az Örökkévalónak.
18 Ezen kívül hozzatok egy bikát, két kost és 7 egyéves bárányt — mind hibátlanok legyenek — égőáldozatul, a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatokkal együtt. Jó illatú ajándék ez az Örökkévalónak. 19 Hozzatok még egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két egyéves kost hálaáldozatul.
20 A kenyereket és a két kost a pap mutassa fel az Örökkévaló előtt, felmutatási áldozatul. Szent áldozatok ezek az Örökkévalónak. Azután legyenek a papé, az ő része. 21 Hirdessétek ki, hogy ugyanezen a napon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken.
22 Amikor földed termését learatod, a tábla szélén mindig hagyj meg belőle, és az elhullott kalászokat se szedd össze. Hagyd ott a szegényeknek és a jövevényeknek. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”
A Kürtzengés ünnepe(C)
23 Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: 24-25 „Ezt mondd Izráel népének: a hetedik hónap első napján ne végezzetek semmiféle munkát, gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, és fújják meg a kürtöket emlékeztetésül, és vigyetek ajándékot az Örökkévalónak.”
Az Engesztelő Áldozat napja(D)
26 Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: 27-28 „A hetedik hónap 10. napja az Engesztelő Áldozat napja. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát, gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, tartóztassátok meg magatokat, böjtöljetek,[d] és vigyetek ajándékot az Örökkévalónak. Ezen a napon szerez a főpap engesztelést számotokra Istenetek, az Örökkévaló színe előtt.
29 Aki pedig nem hajlandó megtartóztatni magát, és nem böjtöl ezen a napon, azt ki fogják irtani népe közül. 30 Ha valaki ezen a napon valamilyen munkát végez, azt a személyt én fogom kigyomlálni népe közül. 31 Ezen a napon tartózkodjatok mindenféle munkától — örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken. 32 Ez legyen a legszentebb szombati nyugalom napja számotokra, tartóztassátok meg magatokat, és böjtöljetek ezen a napon, vagyis a hónap kilencedik napján estétől a tizedik nap estig.”[e]
A Sátorok ünnepe(E)
33 Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: 34 „Add tudtára Izráel népének: a hetedik hónap 15. napján kezdődjön a Sátorok ünnepe. Az Örökkévalónak ez az ünnepe hét napig tart. 35 Az első napon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát. 36 Hét napon keresztül minden nap mutassatok be az Örökkévalónak tűzáldozatot. A nyolcadik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak. Ezen a napon se dolgozzatok.
37 Tehát ezek az Örökkévaló ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, hogy azokon mindenki gyűljön össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezeken az ünnepeken áldozzatok az Örökkévalónak ajándékokat, égőáldozatokat, lisztáldozatokat, véresáldozatokat és italáldozatokat — az egyes napokra vonatkozó rendelkezések szerint. 38 Ezeket az ünnepeket tartsátok meg a heti szombati nyugalom napján kívül. A fenti áldozatokon kívül hozzátok az Örökkévalónak ajándékaitokat, fogadalmi áldozataitokat és önkéntes áldozataitokat.
39 Miután a termést learattátok, a hetedik hónap 15. napjától kezdve ünnepeljétek az Örökkévalónak a Sátorok ünnepét hét napon keresztül. Mind az ünnep első, mind az utolsó napja pihenőnap legyen. 40 Az ünnep első napján szedjetek szép gyümölcsfákról gyümölcsöket, vágjatok pálmaágakat, meg sűrű lombú fákról és fűzfákról leveles ágakat; és örvendezzetek Istenetek, az Örökkévaló előtt hét napon át. 41 Így tartsátok meg az Örökkévalónak ezt az ünnepét a hetedik hónapban, minden évben, hét napon át. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra. 42 Az ünnep idején, hét napig lombsátrakban lakjatok. Mindenki, aki Izráel népéhez tartozik, lombsátrakban lakjon ez idő alatt. 43 Minden nemzedék emlékezzen rá, hogy amikor Izráel népét kihoztam Egyiptomból, az egész nép sátrakban lakott. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek.”
44 Mózes tehát tudtára adta Izráel egész népének az Örökkévaló által elrendelt ünnepek törvényeit.
Footnotes
- 3 Mózes 23:5 első hónap Az izráeli időszámítás szerint ez Abib hónap, amelynek másik neve Niszán. A hold fényváltozásaihoz igazodva kb. március közepén kezdődött.
- 3 Mózes 23:13 két tized mérték Kb. 4,4 liter.
- 3 Mózes 23:13 egy negyed hin Kb. 0,8 liter.
- 3 Mózes 23:27 tartóztassátok… böjtöljetek Szó szerint: „alázzátok meg magatokat”. A 32. versben is.
- 3 Mózes 23:32 estig Az izráeli időszámítás szerint a nap nem reggel, hanem este kezdődik, napnyugta után.
Lévitique 22-23
La Bible du Semeur
La loi sur les offrandes saintes
Ceux qui peuvent y avoir part
22 L’Eternel s’adressa à Moïse en ces termes : 2 Instruis Aaron et ses fils des cas où ils doivent se tenir à l’écart des offrandes saintes des Israélites, afin de ne pas profaner ma sainteté au travers des choses qu’ils me consacrent. Je suis l’Eternel.
3 Dis-leur : pour les générations présentes et futures, si l’un de vos descendants s’approche en état d’impureté rituelle des offrandes saintes que les Israélites m’ont consacrées, il sera exclu de ma présence. Je suis l’Eternel.
4 Aucun descendant d’Aaron atteint d’une maladie de la peau à caractère évolutif ou d’une gonorrhée ne mangera des offrandes saintes jusqu’à ce qu’il soit en état de pureté. La même règle s’appliquera à celui qui aura touché toute impureté liée à un cadavre, à celui qui aura une émission séminale, 5 qui aura touché quelque bestiole qui se meut à ras de terre et rend impur, ou une personne dont le contact rend impur, quelle que soit l’impureté. 6 Celui qui aura eu de tels contacts restera en état d’impureté jusqu’au soir et il ne mangera pas d’offrandes saintes sans s’être lavé le corps à l’eau. 7 Après le coucher du soleil, il sera pur, et alors seulement il pourra manger des offrandes saintes, car c’est sa nourriture. 8 Il ne doit pas manger de bête crevée ou déchirée par une bête sauvage, cela le rendrait impur. Je suis l’Eternel.
9 Les prêtres devront observer mes prescriptions pour ne pas se charger d’une faute et mourir pour avoir commis en cela une profanation. Moi, l’Eternel, je les rends saints.
10 Aucun profane ne mangera d’une offrande sainte ; même pas l’hôte d’un prêtre ou son salarié. 11 Par contre, si une personne a été acquise à prix d’argent par un prêtre, ou si elle est née dans sa maison, elle pourra partager sa nourriture. 12 Une fille de prêtre mariée à un homme d’une autre tribu ne pourra plus manger de ce qui a été prélevé sur les offrandes saintes. 13 Mais si elle est devenue veuve ou si elle a été répudiée et est sans enfants, et qu’elle soit retournée dans la maison de son père comme au temps de sa jeunesse, elle partagera la nourriture de son père ; mais aucun profane n’en mangera.
14 Si quelqu’un a mangé par inadvertance une offrande sainte, il en rendra l’équivalent au prêtre en y ajoutant un cinquième.
15 Les prêtres ne profaneront pas les offrandes saintes des Israélites, ce qu’ils prélèvent pour l’Eternel. 16 En consommant leurs offrandes saintes, ils se chargeraient d’une faute exigeant réparation, car moi, l’Eternel, je les rends saintes.
Les sacrifices acceptables et inacceptables
17 L’Eternel s’adressa à Moïse en ces termes : 18 Parle à Aaron, à ses fils et à tous les Israélites, et dis-leur : Tout homme – Israélite ou immigré – qui offre un holocauste à l’Eternel – soit pour l’accomplissement de quelque vœu, soit comme don volontaire – 19 devra apporter, pour être agréé, une bête mâle sans défaut, un bovin, un mouton ou un chevreau. 20 Vous n’offrirez pas un animal présentant une malformation, car votre sacrifice ne serait pas agréé. 21 De même, si un homme offre à l’Eternel un sacrifice de communion sous forme de gros ou de menu bétail pour accomplir un vœu, ou comme don volontaire, il devra présenter, s’il veut être agréé, une victime sans défaut ne présentant aucune malformation. 22 Vous n’offrirez pas à l’Eternel une bête aveugle, estropiée, mutilée ou affectée d’un ulcère, de la gale ou d’une dartre, vous ne la ferez pas brûler sur l’autel comme sacrifice consumé pour l’Eternel. 23 Si un bovin ou un agneau a un membre trop long ou trop court, tu pourras l’offrir comme don volontaire, mais un tel animal ne serait pas agréé pour l’accomplissement d’un vœu. 24 Vous n’offrirez pas à l’Eternel un animal ayant des organes génitaux écrasés ou broyés, arrachés ou coupés ; vous ne ferez pas cela quand vous serez dans votre pays. 25 Vous n’accepterez même pas de tels animaux de la part d’un étranger pour les offrir comme aliment à votre Dieu ; du moment qu’ils sont mutilés ou ont une malformation, ils ne seront pas agréés de votre part.
26 L’Eternel parla à Moïse en ces termes : 27 Quand un veau, un agneau ou un chevreau naîtra, il restera sept jours avec sa mère ; à partir du huitième jour seulement, il pourra être agréé comme sacrifice consumé offert à l’Eternel. 28 Mais vous n’immolerez jamais une vache, une brebis ou une chèvre le même jour que son petit[a].
29 Quand vous offrirez un sacrifice de reconnaissance à l’Eternel, faites-le de manière à être agréés. 30 Il sera mangé le jour même ; vous n’en laisserez rien jusqu’au lendemain matin. Je suis l’Eternel.
31 Vous obéirez à mes commandements et vous les accomplirez. Je suis l’Eternel.
32 Vous ne profanerez pas ma sainteté ; ma sainteté sera respectée par les Israélites. Moi, l’Eternel, je vous rends saints, 33 moi qui vous ai fait sortir d’Egypte pour être votre Dieu. Je suis l’Eternel.
La loi sur les fêtes
23 L’Eternel s’adressa à Moïse en ces termes : 2 Parle aux Israélites et dis-leur : Voici les fêtes que vous devez célébrer pour le Seigneur et à l’occasion desquelles vous convoquerez le peuple pour qu’il me rende un culte.
Le sabbat
3 Durant six jours on fera son travail, mais le septième jour est un sabbat, un jour de repos ; il y aura une assemblée cultuelle et vous ne ferez aucun travail ce jour-là, c’est un sabbat en l’honneur de l’Eternel partout où vous habiterez[b].
4 Voici les autres fêtes de l’Eternel pour lesquelles vous convoquerez le peuple pour qu’il me rende un culte aux dates fixées.
La Pâque et la fête des Pains sans levain
5 Au soir du quatorzième jour du premier mois[c], à la nuit tombante, c’est la Pâque de l’Eternel[d] ; 6 et le quinzième jour du mois c’est la fête des Pains sans levain[e] en l’honneur de l’Eternel ; pendant sept jours, vous mangerez des pains sans levain. 7 Vous consacrerez le premier jour de cette fête à une assemblée cultuelle ; vous n’accomplirez ce jour-là aucune des tâches de votre travail de la semaine[f]. 8 Pendant sept jours, vous offrirez à l’Eternel des sacrifices consumés par le feu. Le septième jour, vous convoquerez le peuple pour qu’il se rassemble afin de me rendre un culte et vous n’accomplirez aucune des tâches de votre travail de la semaine.
La fête de la Première Gerbe
9 L’Eternel parla encore à Moïse en ces termes : 10 Dis aux Israélites : Quand vous serez dans le pays que je vais vous donner et que vous y ferez la moisson, vous apporterez au prêtre la première gerbe de votre récolte[g]. 11 Le lendemain du sabbat, il fera devant moi le geste de présentation avec cette gerbe pour que vous obteniez ma faveur. 12 Le jour où vous accomplirez ce geste avec la gerbe, vous m’offrirez en holocauste un agneau sans défaut, dans sa première année. 13 Vous y adjoindrez une offrande de six kilogrammes de farine[h] pétrie à l’huile, qui, consumée par le feu pour l’Eternel, aura une odeur apaisante, et une libation d’un litre et demi de vin[i]. 14 Avant ce jour où vous apporterez l’offrande à votre Dieu, vous ne mangerez ni pain, ni épis grillés ou grains nouveaux. C’est là une ordonnance en vigueur à perpétuité pour toutes les générations partout où vous habiterez.
La fête des Semaines[j]
15 Vous compterez sept semaines entières à partir du lendemain du jour du sabbat, jour où vous aurez apporté la gerbe destinée à m’être présentée[k]. 16 Vous compterez cinquante jours jusqu’au lendemain du septième jour de sabbat et, ce jour-là, vous me présenterez une nouvelle offrande. 17 Vous apporterez, des lieux où vous habiterez, deux pains pour le geste de présentation : chacun d’eux sera fait de six kilogrammes de fleur de farine cuits en pâte avec du levain. Ce sera une offrande de vos premières récoltes pour l’Eternel. 18 Avec le pain vous offrirez aussi sept agneaux sans défaut, dans leur première année, un jeune taureau et deux béliers, qui me seront offerts en holocauste, accompagnés de leur offrande et de leur libation. Ce sera un sacrifice consumé par le feu, à l’odeur apaisante pour l’Eternel. 19 Vous offrirez aussi un bouc en sacrifice pour le péché et deux agneaux d’un an en sacrifice de communion. 20 Le prêtre fera avec le pain des premières récoltes le geste de présentation devant l’Eternel. Ils me seront consacrés avec les deux agneaux et reviendront au prêtre. 21 Ce même jour, vous convoquerez le peuple pour qu’il me rende un culte. Vous n’accomplirez aucune des tâches de votre travail de la semaine ; c’est une ordonnance en vigueur à perpétuité et pour toutes les générations dans tous les lieux où vous habiterez.
22 Quand vous ferez la moisson dans votre pays, vous ne moissonnerez pas vos champs jusqu’au bord, et vous ne glanerez pas ce qui pourra rester de votre moisson ; vous laisserez cela au pauvre et à l’immigré. Je suis l’Eternel votre Dieu[l].
La fête des Trompettes
23 L’Eternel s’adressa à Moïse en ces termes : 24 Parle aux Israélites, et dis-leur : Le premier jour du septième mois sera pour vous un grand jour de repos et de sonnerie de trompettes pour vous rappeler à mon souvenir, ainsi que d’un rassemblement cultuel[m]. 25 Vous n’accomplirez ce jour-là aucune des tâches de votre travail de la semaine, et vous offrirez à l’Eternel des sacrifices consumés par le feu.
Le jour des Expiations
26 L’Eternel parla encore à Moïse en ces termes : 27 Le dixième jour de ce septième mois est le jour des Expiations[n] ; ce sera un jour d’assemblée cultuelle, vous vous humilierez et vous offrirez à l’Eternel des sacrifices consumés par le feu. 28 Vous ne ferez aucun travail ce jour-là, car c’est le jour des Expiations destiné à faire l’expiation pour vous devant l’Eternel votre Dieu. 29 Toute personne qui ne s’humilierait pas ce jour-là sera exclue de son peuple. 30 Et je ferai moi-même disparaître de mon peuple celui qui fera un travail quelconque ce jour-là. 31 Vous ne ferez aucune sorte de travail. C’est une ordonnance en vigueur à perpétuité pour toutes les générations dans tous les lieux où vous habiterez. 32 Ce sera pour vous un jour de repos complet, au cours duquel vous vous humilierez. Dès le soir du neuvième jour du mois jusqu’au lendemain soir, vous observerez ce repos.
La fête des Cabanes
33 L’Eternel s’adressa à Moïse en ces termes : 34 Parle aux Israélites, et dis-leur : Le quinzième jour de ce septième mois, aura lieu la fête des Cabanes ; on la célébrera durant sept jours en l’honneur de l’Eternel. 35 Le premier jour, il y aura une assemblée cultuelle ; vous n’accomplirez ce jour-là aucune des tâches de votre travail de la semaine. 36 Pendant sept jours, vous offrirez à l’Eternel des sacrifices consumés par le feu[o]. Le huitième jour, vous aurez encore une assemblée cultuelle et vous m’offrirez des sacrifices consumés par le feu. C’est un jour de fête cultuelle ; vous n’accomplirez ce jour-là aucune des tâches de votre travail de la semaine.
37 Telles sont les fêtes à célébrer en l’honneur de l’Eternel, et pour lesquelles vous convoquerez le peuple pour qu’il rende un culte à l’Eternel et lui offre, en sacrifices consumés par le feu, les holocaustes et les offrandes, les sacrifices et les libations requis pour chaque jour. 38 Ils viendront s’ajouter à ceux que vous offrirez lors des sabbats de l’Eternel, ainsi qu’à vos dons, et aux sacrifices que vous offrez à l’Eternel pour accomplir un vœu ou volontairement.
39 Le quinzième jour du septième mois quand vous aurez récolté tous les produits de vos terres, vous célébrerez une fête en l’honneur de l’Eternel pendant sept jours[p]. Le premier et le huitième jour seront des jours de repos[q].
40 Le premier jour, vous prendrez du produit de vos arbres d’ornement, des branches de palmiers, des rameaux d’arbres touffus et de saules des rivières. Pendant sept jours, vous vous réjouirez devant moi, l’Eternel votre Dieu. 41 Vous célébrerez cette fête en l’honneur de l’Eternel sept jours par an. C’est une ordonnance en vigueur à perpétuité, pour toutes les générations : vous la célébrerez le septième mois. 42 Vous habiterez pendant sept jours dans des cabanes ; tous ceux qui seront nés en Israël logeront dans des cabanes 43 pour que vos descendants sachent que j’ai fait habiter les Israélites sous des tentes[r] lorsque je les ai fait sortir d’Egypte. Je suis l’Eternel votre Dieu.
Conclusion
44 Moïse transmit aux Israélites les instructions concernant les fêtes de l’Eternel.
Footnotes
- 22.28 Il s’agit peut-être là d’un rite païen, où d’une mesure exprimant le souci du respect de la vie animale (cf. Ex 23.19 ; Dt 22.6-7 ; 20.19-20).
- 23.3 Voir Gn 2.1-3 ; Ex 16.23-30 ; 20.8-11 ; 23.12 ; 31.12-17 ; 34.21 ; 35.2 ; Dt 5.12-14.
- 23.5 C’est-à-dire mars-avril (mois de Nisân).
- 23.5 Voir Ex 12.1-14 ; Nb 28.16 ; Dt 16.1-2.
- 23.6 Voir Ex 12.15-20 ; 23.15 ; 34.18 ; Nb 28.17-25 ; Dt 16.3-8.
- 23.7 Contrairement au jour du sabbat où aucun travail n’était autorisé, pas même la préparation d’un repas ou l’allumage d’un feu (Ex 35.2-3), l’interdiction ne porte ici que sur les tâches relatives au travail qu’on peut assimiler à une activité professionnelle. La préparation d’un repas, par exemple, est autorisée (voir Ex 12.6).
- 23.10 Voir Ex 23.19 ; 34.26.
- 23.13 Il s’agit de deux dixièmes d’épha, c’est-à-dire environ sept litres.
- 23.13 Il s’agit d’un quart de hîn. Le hîn contenait six litres.
- 23.15 titre Ainsi nommée parce qu’elle tombe sept semaines après le premier dimanche tombant lors de la Pâque ou de la fête des Pains sans levain.
- 23.15 Pour les v. 15-21, voir Ex 23.16 ; 34.22 ; Nb 28.26 ; Dt 16.9-16.
- 23.22 Voir Lv 19.9-10 ; Dt 24.19-22.
- 23.24 Pour les v. 24-25, voir Nb 29.1-6.
- 23.27 Il s’agit du jour du Yom Kippour (pour les détails, voir chap. 16 ; Nb 29.7-11).
- 23.36 Voir Nb 29.12-39.
- 23.39 Cette fête des récoltes est identique à la fête des Cabanes (v. 34-36 : mêmes dates).
- 23.39 Pour les v. 39-43, voir Ex 23.16 ; 34.22 ; Nb 29.12 ; Dt 16.13-15.
- 23.43 En hébreu, un même terme signifie tantôt « cabanes » (v. 42), tantôt « tentes ».
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.