Leviticus 7
New Revised Standard Version Catholic Edition
7 This is the ritual of the guilt offering. It is most holy; 2 at the spot where the burnt offering is slaughtered, they shall slaughter the guilt offering, and its blood shall be dashed against all sides of the altar. 3 All its fat shall be offered: the broad tail, the fat that covers the entrails, 4 the two kidneys with the fat that is on them at the loins, and the appendage of the liver, which shall be removed with the kidneys. 5 The priest shall turn them into smoke on the altar as an offering by fire to the Lord; it is a guilt offering. 6 Every male among the priests shall eat of it; it shall be eaten in a holy place; it is most holy.
7 The guilt offering is like the sin offering, there is the same ritual for them; the priest who makes atonement with it shall have it. 8 So, too, the priest who offers anyone’s burnt offering shall keep the skin of the burnt offering that he has offered. 9 And every grain offering baked in the oven, and all that is prepared in a pan or on a griddle, shall belong to the priest who offers it. 10 But every other grain offering, mixed with oil or dry, shall belong to all the sons of Aaron equally.
Further Instructions
11 This is the ritual of the sacrifice of the offering of well-being that one may offer to the Lord. 12 If you offer it for thanksgiving, you shall offer with the thank offering unleavened cakes mixed with oil, unleavened wafers spread with oil, and cakes of choice flour well soaked in oil. 13 With your thanksgiving sacrifice of well-being you shall bring your offering with cakes of leavened bread. 14 From this you shall offer one cake from each offering, as a gift to the Lord; it shall belong to the priest who dashes the blood of the offering of well-being. 15 And the flesh of your thanksgiving sacrifice of well-being shall be eaten on the day it is offered; you shall not leave any of it until morning. 16 But if the sacrifice you offer is a votive offering or a freewill offering, it shall be eaten on the day that you offer your sacrifice, and what is left of it shall be eaten the next day; 17 but what is left of the flesh of the sacrifice shall be burned up on the third day. 18 If any of the flesh of your sacrifice of well-being is eaten on the third day, it shall not be acceptable, nor shall it be credited to the one who offers it; it shall be an abomination, and the one who eats of it shall incur guilt.
19 Flesh that touches any unclean thing shall not be eaten; it shall be burned up. As for other flesh, all who are clean may eat such flesh. 20 But those who eat flesh from the Lord’s sacrifice of well-being while in a state of uncleanness shall be cut off from their kin. 21 When any one of you touches any unclean thing—human uncleanness or an unclean animal or any unclean creature—and then eats flesh from the Lord’s sacrifice of well-being, you shall be cut off from your kin.
22 The Lord spoke to Moses, saying: 23 Speak to the people of Israel, saying: You shall eat no fat of ox or sheep or goat. 24 The fat of an animal that died or was torn by wild animals may be put to any other use, but you must not eat it. 25 If any one of you eats the fat from an animal of which an offering by fire may be made to the Lord, you who eat it shall be cut off from your kin. 26 You must not eat any blood whatever, either of bird or of animal, in any of your settlements. 27 Any one of you who eats any blood shall be cut off from your kin.
28 The Lord spoke to Moses, saying: 29 Speak to the people of Israel, saying: Any one of you who would offer to the Lord your sacrifice of well-being must yourself bring to the Lord your offering from your sacrifice of well-being. 30 Your own hands shall bring the Lord’s offering by fire; you shall bring the fat with the breast, so that the breast may be raised as an elevation offering before the Lord. 31 The priest shall turn the fat into smoke on the altar, but the breast shall belong to Aaron and his sons. 32 And the right thigh from your sacrifices of well-being you shall give to the priest as an offering; 33 the one among the sons of Aaron who offers the blood and fat of the offering of well-being shall have the right thigh for a portion. 34 For I have taken the breast of the elevation offering, and the thigh that is offered, from the people of Israel, from their sacrifices of well-being, and have given them to Aaron the priest and to his sons, as a perpetual due from the people of Israel. 35 This is the portion allotted to Aaron and to his sons from the offerings made by fire to the Lord, once they have been brought forward to serve the Lord as priests; 36 these the Lord commanded to be given them, when he anointed them, as a perpetual due from the people of Israel throughout their generations.
37 This is the ritual of the burnt offering, the grain offering, the sin offering, the guilt offering, the offering of ordination, and the sacrifice of well-being, 38 which the Lord commanded Moses on Mount Sinai, when he commanded the people of Israel to bring their offerings to the Lord, in the wilderness of Sinai.
Levitico 7
Nuova Riveduta 2006
Legge del sacrificio per la colpa
7 (A)«“Questa è la legge del sacrificio per la colpa; è cosa santissima. 2 Nel luogo dove si sgozza l’olocausto, si sgozzerà la vittima del sacrificio per la colpa; e se ne spargerà il sangue sull’altare da ogni lato; 3 si offrirà tutto il grasso, la coda, il grasso che copre le interiora, 4 i due rognoni, il grasso che c’è sopra e che copre i fianchi, e la rete del fegato che si staccherà vicino ai rognoni. 5 Il sacerdote farà bruciare tutto questo sull’altare, come un sacrificio consumato dal fuoco per il Signore. Questo è un sacrificio per la colpa. 6 Soltanto i maschi delle famiglie dei sacerdoti ne potranno mangiare; lo si mangerà in luogo santo; è cosa santissima. 7 Il sacrificio per la colpa è come il sacrificio espiatorio; la stessa legge vale per entrambi; la vittima sarà del sacerdote che farà l’espiazione. 8 Il sacerdote che offrirà l’olocausto per qualcuno avrà per sé la pelle della vittima che avrà offerta. 9 Così pure ogni oblazione, cotta nel forno, o preparata in padella, o sulla piastra, sarà del sacerdote che l’ha offerta. 10 Ogni oblazione, impastata con olio o asciutta, sarà per tutti i figli di Aaronne: per l’uno come per l’altro.
Legge del sacrificio di riconoscenza
11 (B)«“Questa è la legge del sacrificio di riconoscenza, che si offrirà al Signore. 12 Se qualcuno lo offre come ringraziamento, offrirà il sacrificio di ringraziamento con l’aggiunta di focacce azzime intrise con olio, gallette senza lievito unte con olio e fior di farina cotto in forma di focacce intrise d’olio. 13 Oltre alle focacce, potrà offrire pane lievitato, in occasione del suo sacrificio di ringraziamento e di riconoscenza. 14 Di ognuna di queste offerte si presenterà una parte come oblazione elevata al Signore; essa sarà del sacerdote che avrà fatto l’aspersione del sangue del sacrificio di riconoscenza. 15 La carne del sacrificio di ringraziamento e di riconoscenza sarà mangiata il giorno stesso in cui esso è offerto; non se ne lascerà nulla fino alla mattina. 16 Ma se il sacrificio che uno offre è votivo o volontario, la vittima sarà mangiata il giorno che egli la offrirà, e quel che ne rimane dovrà essere mangiato l’indomani; 17 ma quello che sarà rimasto della carne del sacrificio fino al terzo giorno dovrà essere bruciato. 18 Se uno mangia della carne del suo sacrificio di riconoscenza il terzo giorno, colui che l’ha offerto non sarà gradito; dell’offerta non gli sarà tenuto conto; quella carne è immonda e colui che ne avrà mangiato porterà la pena della sua iniquità. 19 La carne che sarà stata a contatto con qualcosa di impuro, non sarà mangiata; sarà bruciata. 20 Quanto alla carne che si mangia, chiunque è puro ne potrà mangiare; ma la persona che, impura, mangerà della carne del sacrificio di riconoscenza che appartiene al Signore, sarà tolta via dalla sua gente. 21 Se uno toccherà qualcosa di impuro, un’impurità umana, un animale impuro o qualsiasi cosa abominevole, immonda, e mangerà della carne del sacrificio di riconoscenza che appartiene al Signore, sarà tolto via dalla sua gente”».
Divieto di mangiare il grasso e il sangue
22 (C)Il Signore parlò ancora a Mosè, e disse: 23 «Parla ai figli d’Israele, e di’ loro: “Non mangerete nessun grasso, né di bue, né di pecora, né di capra. 24 Il grasso di una bestia morta da sé, o il grasso di una bestia sbranata potrà servire per qualsiasi altro uso ma non ne mangerete affatto; 25 perché chiunque mangerà del grasso degli animali che si offrono in sacrificio consumato dal fuoco per il Signore, sarà tolto via dalla sua gente. 26 Non mangerete neppure del sangue, né di uccelli né di quadrupedi, dovunque abiterete. 27 Chiunque mangerà sangue di qualsiasi specie, sarà eliminato dalla sua gente”».
La parte spettante ai Leviti
28 (D)Il Signore parlò ancora a Mosè, e disse: 29 «Parla ai figli d’Israele e di’ loro: “Colui che offrirà al Signore il suo sacrificio di riconoscenza porterà la sua offerta al Signore, prelevandola dal suo sacrificio di riconoscenza. 30 Porterà con le proprie mani ciò che dev’essere offerto al Signore mediante il fuoco; porterà il grasso insieme con il petto, il petto per agitarlo come offerta agitata davanti al Signore. 31 Il sacerdote farà bruciare il grasso sull’altare; ma il petto sarà di Aaronne e dei suoi figli. 32 Darete pure al sacerdote, come offerta elevata, la coscia destra dei vostri sacrifici di riconoscenza. 33 Chiunque tra i figli di Aaronne offrirà il sangue e il grasso dei sacrifici di riconoscenza avrà, come sua parte, la coscia destra. 34 Infatti, dai sacrifici di riconoscenza offerti dai figli d’Israele, io prendo il petto dell’offerta agitata e la coscia dell’offerta elevata, e li do al sacerdote Aaronne e ai suoi figli per legge perenne, che sarà osservata dai figli d’Israele”». 35 Questa è la parte spettante ad Aaronne e ai suoi figli, dei sacrifici consumati dal fuoco per il Signore, dal giorno in cui saranno presentati per esercitare il sacerdozio del Signore. 36 Il Signore ha ordinato ai figli d’Israele di dar loro questo dal giorno della loro unzione. È una parte che è loro dovuta per sempre, di generazione in generazione.
37 Questa è la legge dell’olocausto, dell’oblazione, del sacrificio espiatorio, del sacrificio per il peccato, della consacrazione e del sacrificio di riconoscenza: 38 legge che il Signore diede a Mosè sul monte Sinai il giorno che ordinò ai figli d’Israele di presentare le loro offerte al Signore nel deserto del Sinai.
3 Mose 7
Luther Bibel 1545
7 Und dies ist das Gesetz des Schuldopfers. Ein Hochheiliges ist es.
2 An der Stätte, da man das Brandopfer schlachtet, soll man auch das Schuldopfer schlachten und sein Blut auf dem Altar umhersprengen.
3 Und all sein Fett soll man opfern, den Schwanz und das Fett, welches das Eingeweide bedeckt,
4 die zwei Nieren mit dem Fett, das daran ist, an den Lenden, und das Netz über der Leber, an den Nieren abgerissen.
5 Und der Priester soll's auf dem Altar anzünden zum Feuer dem HERRN. Das ist ein Schuldopfer.
6 Was männlich ist unter den Priestern, die sollen das essen an heiliger Stätte; denn es ist ein Hochheiliges.
7 Wie das Sündopfer, also soll auch das Schuldopfer sein; aller beider soll einerlei Gesetz sein; und sollen dem Priester gehören, der dadurch versöhnt.
8 Welcher Priester jemandes Brandopfer opfert, des soll des Brandopfers Fell sein, das er geopfert hat.
9 Und alles Speisopfer, das im Ofen oder auf dem Rost oder in der Pfanne gebacken ist, soll dem Priester gehören, der es opfert.
10 Und alles Speisopfer, das mit Öl gemengt oder trocken ist, soll aller Kinder Aarons sein, eines wie des andern.
11 Und dies ist das Gesetz des Dankopfers, das man dem HERRN opfert.
12 Wollen sie ein Lobopfer tun, so sollen sie ungesäuerte Kuchen opfern, mit Öl gemengt, oder ungesäuerte Fladen, mit Öl bestrichen, oder geröstete Semmelkuchen, mit Öl gemengt.
13 Sie sollen aber solches Opfer tun auf Kuchen von gesäuerten Brot mit ihrem Lob-und Dankopfer,
14 und sollen einen von den allen dem HERRN zur Hebe opfern, und es soll dem Priester gehören, der das Blut des Dankopfers sprengt.
15 Und das Fleisch ihres Lob-und Dankopfers soll desselben Tages gegessen werden, da es geopfert ist, und nichts übriggelassen werden bis an den Morgen.
16 Ist es aber ein Gelübde oder freiwilliges Opfer, so soll es desselben Tages, da es geopfert ist, gegessen werden; so aber etwas übrigbleibt auf den andern Tag, so soll man's doch essen.
17 Aber was vom geopferten Fleisch übrigbleibt am dritten Tage, soll mit Feuer verbrannt werden.
18 Und wo jemand am dritten Tage wird essen von dem geopferten Fleisch seines Dankopfers, so wird er nicht angenehm sein, der es geopfert hat; es wird ihm auch nicht zugerechnet werden, sondern es wird ein Greuel sein; und welche Seele davon essen wird, die ist einer Missetat schuldig.
19 Und das Fleisch, das von etwas Unreinem berührt wird, soll nicht gegessen, sondern mit Feuer verbrannt werden. Wer reines Leibes ist, soll von dem Fleisch essen.
20 Und welche Seele essen wird von dem Fleisch des Dankopfers, das dem HERRN zugehört, und hat eine Unreinigkeit an sich, die wird ausgerottet werden von ihrem Volk.
21 Und wenn eine Seele etwas Unreines anrührt, es sei ein unreiner Mensch, ein unreines Vieh oder sonst was greulich ist, und vom Fleisch des Dankopfers ißt, das dem HERRN zugehört, die wird ausgerottet werden von ihrem Volk.
22 Und der HERR redete mit Mose und sprach:
23 Rede mit den Kindern Israel und sprich: Ihr sollt kein Fett essen von Ochsen, Lämmern und Ziegen.
24 Aber das Fett vom Aas, und was vom Wild zerrissen ist, macht euch zu allerlei Nutz; aber essen sollt ihr's nicht.
25 Denn wer das Fett ißt von dem Vieh, davon man dem HERRN Opfer bringt, dieselbe Seele soll ausgerottet werde von ihrem Volk.
26 Ihr sollt auch kein Blut essen, weder vom Vieh noch von Vögeln, überall, wo ihr wohnt.
27 Welche Seele würde irgend ein Blut essen, die soll ausgerottet werden von ihrem Volk.
28 Und der HERR redete mit Mose und sprach:
29 Rede mit den Kindern Israel und sprich: Wer dem HERRN sein Dankopfer tun will, der soll darbringen, was vom Dankopfer dem HERRN gehört.
30 Er soll's aber mit seiner Hand herzubringen zum Opfer des HERRN; nämlich das Fett soll er bringen samt der Brust, daß sie ein Webeopfer werden vor dem HERRN.
31 Und der Priester soll das Fett anzünden auf dem Altar, aber die Brust soll Aarons und seiner Söhne sein.
32 Und die rechte Schulter sollen sie dem Priester geben zur Hebe von ihren Dankopfern.
33 Und welcher unter Aarons Söhnen das Blut der Dankopfer opfert und das Fett, des soll die rechte Schulter sein zu seinem Teil.
34 Denn die Webebrust und die Hebeschulter habe ich genommen von den Kindern Israel von ihren Dankopfern und habe sie dem Priester Aaron und seinen Söhnen gegeben zum ewigen Recht.
35 Dies ist die Gebühr Aarons und seiner Söhne von den Opfern des HERRN, des Tages, da sie überantwortet wurden Priester zu sein dem HERRN,
36 die der HERR gebot am Tage, da er sie salbte, daß sie ihnen gegeben werden sollte von den Kindern Israel, zum ewigen Recht allen ihren Nachkommen.
37 Dies ist das Gesetz des Brandopfers, des Speisopfers, des Sündopfers, des Schuldopfers, der Füllopfer und der Dankopfer,
38 das der HERR dem Mose gebot auf dem Berge Sinai des Tages, da er ihm gebot an die Kinder Israel, zu opfern ihre Opfer dem HERRN in der Wüste Sinai.
3 Mózes 7
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A jóvátételi áldozat bemutatása
7 „Ez a jóvátételi áldozat rendtartása, amely nagyon szent: 2 Az áldozati állatot azon a helyen vágják le, ahol az égőáldozatot szokták. A pap hintse a vért körös-körül az oltár négy oldalára.
3 Az áldozati állat minden zsíros részét áldozzák föl az Örökkévalónak ajándékul: a zsíros farkat, belső szerveken lévő zsíros részeket, 4 a két vesét, a rajtuk lévő zsírral együtt, és a máj zsíros részét. 5 Ezeket a papok égessék el az oltár tüzén égőáldozatul az Örökkévalónak. Jóvátételi áldozat ez.
6 A papok családjában minden férfi és fiú ehet ebből az áldozatból, de csak szent helyen, mert nagyon szent ez. 7 Ugyanaz a törvény érvényes a vétekáldozatra és a jóvátételi áldozatra: azé a papé legyen, aki bemutatja az áldozatot. 8 Hasonlóképpen, az égőáldozati állat bőre is azt a papot illeti, aki az áldozatot bemutatja. 9 Minden lisztáldozat, amelyet kemencében, sütőlapon vagy edényben készítettek, legyen azé a papé, aki az áldozatot bemutatja. 10 Minden lisztáldozat — akár olívaolajjal, akár anélkül készült —, legyen az Áron rendjéből való papoké, és valamennyien részesedjenek belőle.”
A hálaáldozat bemutatása
11 „Ez az Örökkévalónak bemutatott hálaáldozat rendtartása: 12 Amikor valaki az Örökkévaló iránti hálája kifejezésére mutat be hálaáldozatot, akkor az áldozati állaton kívül még lisztáldozatot is hozzon az Örökkévalónak: olívaolajjal gyúrt kovásztalan lepényeket, olívaolajjal megkent kovásztalan lángosokat és a legjobb lisztből és olívaolajjal készült lepényeket. 13 Ezeken felül még hozzon kovásszal készült kenyeret is. 14 Mindegyik fajta lisztáldozatból mutasson be és áldozzon föl egyet-egyet az Örökkévalónak, s az legyen a papé, aki a vért hinti az oltárra. 15 A hálaáldozati állat húsát még az áldozat bemutatása napján egyék meg, ne tegyenek belőle félre másnapra.
16 Ha az áldozat egy fogadalom teljesítése vagy önkéntes áldozat, akkor még az áldozat bemutatása napján egyék meg. Azonban, ha maradt a húsból másnapra, akkor is megehetik. 17 De ha a harmadik napra is marad belőle, azt már nem szabad elfogyasztani, hanem el kell égetni. 18 Ha valaki mégis enne abból a harmadik napon, akkor annak az áldozatát az Örökkévaló nem fogadja el, és az áldozat nem érvényes. A harmadik napon az a hús már tisztátalan, és aki abból eszik, annak viselnie kell bűne terhét és következményeit.
19 Azt a húst, amely hozzáér valamilyen tisztátalan dologhoz, el kell égetni — abból nem szabad enni.
Aki nem lett tisztátalanná valami miatt, az ehet az áldozatok húsából készült ételekből. 20 De aki bármilyen ok miatt tisztátalanná vált, annak nem szabad ennie az Örökkévalónak szentelt hálaáldozatból. Aki mégis megteszi, azt ki fogják irtani népe közül.[a] 21 Aki megérint valamilyen tisztátalan dolgot — legyen az emberi vagy állati eredetű dolog vagy tisztátalan állat —, és ennek ellenére mégis eszik az Örökkévalónak szentelt hálaáldozatból, azt ki fogják irtani népe közül.”
Étkezési tilalmak
22 Az Örökkévaló szólt Mózeshez: 23 „Parancsold meg Izráel népének: Nem szabad megennetek a szarvasmarha, juh vagy kecske húsának zsíros részeit. 24 Az elhullott vagy ragadozók által széttépett állat zsíros részeit ugyan más célra fel lehet használni, de enni nem szabad belőle. 25 Az Örökkévalónak felajánlott áldozati állat zsíros részeiből sem szabad ennetek. Aki ezt a tilalmat megszegi, azt ki fogják irtani népe közül. 26 A vért nem szabad elfogyasztanotok — bárhol is fogtok lakni —, sem a madarak, sem a négylábú állatok vérét. 27 Aki ezt a tilalmat megszegi, azt ki fogják irtani népe közül.”
A papok része az áldozatokból
28 Az Örökkévaló szólt Mózeshez: 29 „Parancsold meg Izráel népének: Amikor az Örökkévalónak hálaáldozatot mutatnak be, akkor személyesen vigyék az Örökkévaló elé az áldozatnak azt a részét, amely az Örökkévalóé, illetve a papé. 30 Ők maguk adják át a papnak az Örökkévalónak szánt ajándékrészt: az áldozati állat zsíros részeit és az állat szegyét. A szegye legyen az Örökkévaló előtt fölemelt áldozat. 31 A zsíros részeket a pap égesse el az oltár tüzén, a szegye pedig legyen a papok közös része. 32 Az áldozati állat jobb combja is legyen annak a papnak a szent része, 33 aki az áldozat vérét és zsíros részeit az oltárra vitte. 34 Tehát ennek az áldozatnak a szegyét és a jobb combját elfogadtam Izráel népétől, mint felmutatott áldozatot, és azokat együttesen a papoknak adtam: ez legyen örökre az ő szent részük a hálaáldozatból.
35-36 Ez legyen tehát Áronnak és a fiainak, a papoknak szent része az Örökkévalónak fölajánlott ajándékokból. Ezt a részt nekik adtam attól a naptól fogva, amelyen pappá szentelték őket a felkenetés által. Megparancsolta az Örökkévaló Izráel népének, hogy ezt adják a papoknak, mert ez az ő örökös részük nemzedékről nemzedékre.”
37 Ezek tehát az Örökkévaló rendelkezései az égőáldozatok, lisztáldozatok, vétekáldozatok, jóvátételi áldozatok, hálaáldozatok és a papok felszentelési áldozatainak rendjéről. 38 Az Örökkévaló adta ezeket a törvényeket Mózesnek a Sínai-hegyen, a sivatagban, amikor elrendelte Izráel népének, hogyan hozzanak áldozatokat az Örökkévalónak.
Footnotes
- 3 Mózes 7:20 ki… közül Ez a kifejezés jelentheti, hogy az illető (váratlanul) meghal, vagy kiközösítik Izráel közösségéből, esetleg a családjával együtt elpusztul. A további versekben is.
Lévitique 7
La Bible du Semeur
Sur le sacrifice de réparation
7 Voici la loi concernant le sacrifice de réparation. C’est une chose très sainte. 2 On égorgera la victime du sacrifice de réparation au même endroit que l’holocauste, et l’on aspergera de son sang tous les côtés de l’autel. 3 On en offrira toutes les parties grasses, c’est-à-dire la queue, la graisse qui recouvre les entrailles, 4 les deux rognons, la graisse qui les enveloppe et celle qui couvre le dos, ainsi que le dessus du foie qu’on enlèvera avec les rognons. 5 Le prêtre les brûlera sur l’autel. C’est un sacrifice de réparation consumé par le feu pour l’Eternel. 6 Tout homme faisant partie des prêtres pourra en manger ; il le consommera dans un lieu saint, car c’est une chose très sainte. 7 La même loi régit le sacrifice de réparation et le sacrifice pour le péché : la viande de la victime revient au prêtre qui fait l’expiation.
8 Quand un prêtre offre l’holocauste d’une personne, la peau de la victime qu’il a offerte lui revient.
9 Toute offrande, cuite au four, dans une marmite ou une poêle, reviendra au prêtre qui l’a offerte. 10 Par contre, toute autre offrande, pétrie à l’huile ou sans huile, appartiendra à tous les descendants d’Aaron, sans distinction.
Sur le sacrifice de communion
11 Voici la loi concernant le sacrifice de communion que l’on offre à l’Eternel. 12 Si on l’offre comme expression de sa reconnaissance, on offrira, avec ce sacrifice de reconnaissance, des gâteaux sans levain pétris à l’huile et des galettes sans levain arrosées d’huile, ainsi que des gâteaux faits de fleur de farine pétrie à l’huile[a]. 13 On présentera l’offrande sur des gâteaux de pain levé[b], pour compléter le sacrifice de communion, offert par reconnaissance. 14 On prélèvera sur chacune de ces offrandes une portion pour l’offrir à l’Eternel ; celle-ci reviendra au prêtre qui aura fait l’aspersion du sang pour le sacrifice de communion. 15 La viande du sacrifice de communion, offert par reconnaissance, sera mangée le jour où on l’offre. On n’en laissera rien jusqu’au lendemain matin.
16 Si le sacrifice de communion est offert pour accomplir un vœu ou comme don volontaire, une partie de la viande de la victime sera mangée le jour où on l’offre, mais le reste pourra être mangé le lendemain. 17 Ce qui restera de la viande du sacrifice le surlendemain sera brûlé. 18 Si l’on en mange le surlendemain, celui qui a offert le sacrifice ne sera pas agréé, son sacrifice ne compte pas. Car cette viande est devenue impure, et celui qui en mange se rend coupable d’une faute.
19 Si la viande est entrée en contact avec une personne ou un objet rituellement impur, on ne la mangera pas : il faudra la brûler.
Toute personne rituellement pure[c] pourra manger de la viande du sacrifice de communion, 20 mais si quelqu’un mange de la viande du sacrifice de communion qui appartient à l’Eternel, alors qu’il se trouve en état d’impureté rituelle[d], il sera retranché de son peuple. 21 De même, si quelqu’un mange de la viande du sacrifice de communion qui appartient à l’Eternel, après avoir touché quoi que ce soit de rituellement impur – impureté d’homme, animal impur ou quelque autre impureté abominable – il sera retranché de son peuple.
22 L’Eternel parla à Moïse en ces termes : 23 Dis aux Israélites : Vous ne mangerez pas de graisse de bœuf, de mouton, ni de chèvre. 24 La graisse d’une bête crevée ou déchiquetée par un fauve pourra servir à d’autres usages, mais vous ne devez pas en manger. 25 En effet, celui qui mange de la graisse des animaux qu’on offre à l’Eternel en la consumant par le feu sera retranché de son peuple. 26 Nulle part où vous habiterez, vous ne consommerez de sang, que ce soit celui d’un oiseau ou d’un quadrupède. 27 Si une personne consomme du sang, quel qu’il soit, elle sera retranchée de son peuple[e].
28 L’Eternel parla à Moïse en ces termes : 29 Dis aux Israélites : Celui qui offre à l’Eternel un sacrifice de communion en apportera la part qu’il donne à l’Eternel. 30 Il l’apportera de ses propres mains pour qu’elle soit consumée par le feu pour l’Eternel. Il apportera la graisse avec la poitrine de l’animal et il fera avec la poitrine le geste de présentation devant l’Eternel. 31 Le prêtre brûlera la graisse sur l’autel ; quant à la poitrine, elle reviendra à Aaron et à ses fils. 32 Vous donnerez aussi comme offrande au prêtre le gigot droit de vos sacrifices de communion. 33 Celui des fils d’Aaron qui offrira le sang et les parties grasses des sacrifices de communion aura ainsi comme part le gigot droit. 34 Car je reçois des Israélites la poitrine pour laquelle on fait le geste de présentation et le gigot que l’on prélève sur les sacrifices de communion, et je les donne au prêtre Aaron et à ses descendants ; c’est une prescription qui restera en vigueur à perpétuité pour les Israélites.
35 C’est la part qui revient à Aaron et à ses descendants sur les sacrifices consumés par le feu qui appartiennent à l’Eternel, à partir du jour où ils seront installés dans leur fonction de prêtre pour l’Eternel. 36 C’est là ce que l’Eternel ordonna aux Israélites de donner aux prêtres à partir du jour où ceux-ci reçoivent l’onction. C’est une règle en vigueur à perpétuité, pour toutes les générations.
Conclusion
37 Telles sont les lois concernant l’holocauste, l’offrande, le sacrifice pour le péché, le sacrifice de réparation, celui qu’on offre à l’occasion d’une investiture et le sacrifice de communion. 38 L’Eternel les a données à Moïse au mont Sinaï, le jour où il commanda aux Israélites de lui offrir leurs sacrifices et leurs offrandes dans le désert du Sinaï.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 1545 by Public Domain
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.