Levitico 12-15

Nuova Riveduta 2006

Legge relativa alle donne che hanno partorito

12 ^(A)Il Signore disse ancora a Mosè: ²«Parla così ai figli d’Israele: “Quando una donna sarà rimasta incinta e partorirà un maschio, sarà impura per sette giorni; sarà impura come nei giorni del suo ciclo mestruale. ³L’ottavo giorno il bambino sarà circonciso. ⁴La donna poi resterà ancora trentatré giorni a purificarsi del suo sangue; non toccherà nessuna cosa santa e non entrerà nel santuario finché non siano compiuti i giorni della sua purificazione. ⁵Ma, se partorisce una bambina, sarà impura per due settimane come nei giorni del suo ciclo mestruale; e resterà sessantasei giorni a purificarsi del suo sangue.

⁶Quando i giorni della sua purificazione, per un figlio o per una figlia, saranno terminati, porterà al sacerdote, all’ingresso della tenda di convegno, un agnello di un anno come olocausto, e un giovane piccione o una tortora come sacrificio per il peccato. ⁷Il sacerdote li offrirà davanti al Signore e farà l’espiazione per lei; così ella sarà purificata del flusso del suo sangue. Questa è la legge relativa alla donna che partorisce un maschio o una femmina. ⁸Se non ha mezzi per offrire un agnello, prenderà due tortore o due giovani piccioni: uno per l’olocausto e l’altro per il sacrificio per il peccato. Il sacerdote farà l’espiazione per lei, ed ella sarà pura”».

Legge relativa alla lebbra

13 ^(B)Il Signore parlò ancora a Mosè e ad Aaronne, e disse:

²«Quando qualcuno avrà sulla pelle del suo corpo un tumore o una pustola o una macchia lucida e vi siano sintomi di piaghe di lebbra, quel tale sarà condotto dal sacerdote Aaronne o da uno dei suoi figli che sono sacerdoti. ³Il sacerdote esaminerà la piaga sulla pelle del corpo; se i peli della piaga sono diventati bianchi e la piaga appare più profonda della pelle del corpo, essa è piaga di lebbra; il sacerdote che l’avrà esaminata dichiarerà quell’uomo impuro. ⁴Ma se la macchia lucida sulla pelle è bianca e non appare essere più profonda della pelle, e i suoi peli non sono diventati bianchi, il sacerdote isolerà per sette giorni colui che ha la piaga. ⁵Il settimo giorno il sacerdote lo esaminerà; se gli sembrerà che la piaga si sia fermata e non si sia allargata sulla pelle, lo isolerà per altri sette giorni. ⁶Il settimo giorno il sacerdote lo esaminerà di nuovo; se vedrà che ormai la piaga non è lucida e non si è allargata sulla pelle, dichiarerà quell’uomo puro: si tratta di pustola. Quel tale laverà le sue vesti e sarà puro. ⁷Ma se la pustola si è allargata sulla pelle dopo che egli si è mostrato al sacerdote per essere dichiarato puro, si farà esaminare una seconda volta dal sacerdote; ⁸il sacerdote lo esaminerà e se vedrà che la pustola si è allargata sulla pelle, lo dichiarerà impuro; si tratta di lebbra.

⁹Quando qualcuno avrà addosso una piaga di lebbra, sarà condotto dal sacerdote. ¹⁰Il sacerdote lo esaminerà e se vedrà che sulla pelle c’è un tumore bianco, che ha fatto imbiancare i peli e che vi è nel tumore della carne viva, ¹¹si tratta di lebbra invecchiata nella pelle del corpo di quell’uomo, e il sacerdote lo dichiarerà impuro; non lo isolerà perché è impuro. ¹²Se la lebbra produce delle eruzioni sulla pelle in modo da coprire tutta la pelle dell’uomo che ha la piaga, dal capo ai piedi, dovunque il sacerdote guardi, ¹³il sacerdote lo esaminerà; e quando avrà visto che la lebbra copre tutto il corpo, dichiarerà puro colui che ha la piaga. Egli è diventato tutto quanto bianco, quindi è puro. ¹⁴Ma dal momento che apparirà in lui della carne viva, sarà dichiarato impuro. ¹⁵Quando il sacerdote avrà visto la carne viva, dichiarerà quell’uomo impuro; la carne viva è impura: si tratta di lebbra. ¹⁶Ma se la carne viva ridiventa bianca, egli andrà dal sacerdote e il sacerdote lo esaminerà; ¹⁷se vedrà che la piaga è ridiventata bianca, il sacerdote dichiarerà puro colui che ha la piaga: è puro.

¹⁸Quando qualcuno avrà avuto sulla pelle un’ulcera che sia guarita, ¹⁹e poi, sul luogo dell’ulcera, dovesse comparire un tumore bianco o una macchia lucida, bianca, tendente al rosso, quel tale si mostrerà al sacerdote. ²⁰Il sacerdote l’esaminerà; se vedrà che la macchia appare più profonda della pelle e che i peli sono diventati bianchi, lo dichiarerà impuro; è piaga di lebbra che è scoppiata nell’ulcera. ²¹Ma se il sacerdote, esaminandola, vede che nella macchia non ci sono peli bianchi e che non è più profonda della pelle e non è più lucida, lo isolerà per sette giorni. ²²Se la macchia si allarga sulla pelle, il sacerdote lo dichiarerà impuro: si tratta di lebbra. ²³Ma se la macchia è rimasta allo stesso punto e non si è allargata, è la cicatrice dell’ulcera, e il sacerdote lo dichiarerà puro.

²⁴Quando qualcuno avrà sulla pelle del suo corpo una bruciatura provocata dal fuoco e su questa bruciatura apparirà una macchia lucida, bianca, tendente al rosso o soltanto bianca, ²⁵il sacerdote l’esaminerà; se vedrà che i peli dov’è la macchia sono diventati bianchi e la macchia appare più profonda della pelle, è lebbra scoppiata nella bruciatura. Il sacerdote dichiarerà quel tale impuro: si tratta di lebbra. ²⁶Ma se il sacerdote, esaminandola, vede che non ci sono peli bianchi dov’è la macchia, e che questa non è più profonda della pelle e non è più lucida, il sacerdote lo rinchiuderà per sette giorni. ²⁷Il settimo giorno la riesaminerà, e se la macchia si è allargata sulla pelle, il sacerdote dichiarerà quel tale impuro: è piaga di lebbra. ²⁸Ma se la macchia è rimasta ferma allo stesso punto e non si è allargata sulla pelle e ormai non è lucida, è il tumore della bruciatura; il sacerdote dichiarerà quel tale puro, perché si tratta della cicatrice della bruciatura.

²⁹Quando un uomo, o una donna, avrà una piaga sul capo o sul mento, ³⁰il sacerdote esaminerà la piaga; se vedrà che essa appare più profonda della pelle e che ci sono dei peli giallastri e sottili, il sacerdote li dichiarerà impuri; è tigna: si tratta di lebbra del capo o del mento. ³¹Ma se il sacerdote, esaminando la piaga della tigna, vedrà che non appare più profonda della pelle e che non ci sono peli neri, il sacerdote isolerà per sette giorni colui che ha la piaga della tigna. ³²Il settimo giorno il sacerdote esaminerà la piaga: se la tigna non si è allargata e non ci sono peli gialli, e se la tigna non appare più profonda della pelle, ³³quel tale si raderà, ma non raderà il luogo dov’è la tigna; poi il sacerdote isolerà per altri sette giorni colui che ha la tigna. ³⁴Il sacerdote, il settimo giorno, esaminerà la tigna, e se vedrà che non si è allargata sulla pelle e non appare più profonda della pelle, il sacerdote dichiarerà quel tale puro; egli si laverà le vesti e sarà puro. ³⁵Ma se, dopo che egli è stato dichiarato puro, la tigna si è allargata sulla pelle, ³⁶il sacerdote l’esaminerà; e se vedrà che la tigna si è allargata sulla pelle, il sacerdote non avrà bisogno di cercare se ci sono peli gialli: quel tale è impuro. ³⁷Ma se vedrà che la tigna si è fermata e che là sono cresciuti dei peli neri, la tigna è guarita: quel tale è puro e il sacerdote lo dichiarerà puro.

³⁸Quando un uomo o una donna avranno sulla pelle delle macchie lucide, delle macchie bianche, ³⁹il sacerdote le esaminerà; e se le macchie sulla pelle del loro corpo sono di un bianco pallido, si tratta di un’eruzione cutanea: sono puri.

⁴⁰Colui al quale sono caduti i capelli è calvo, ma è puro. ⁴¹Se i capelli gli sono caduti dalla parte della faccia, è calvo di fronte ma è puro. ⁴²Ma se sulla parte calva posteriore o anteriore del capo appare una piaga bianca tendente al rosso, è lebbra, scoppiata nella parte calva posteriore o anteriore del capo. ⁴³Il sacerdote lo esaminerà. Se il tumore della piaga nella parte calva posteriore o anteriore del capo è bianco tendente al rosso, simile alla lebbra della pelle del corpo, ⁴⁴quel tale è un lebbroso. È impuro e il sacerdote dovrà dichiararlo impuro; egli ha la piaga sul capo.

⁴⁵Il lebbroso, affetto da questa piaga, porterà le vesti strappate e il capo scoperto; si coprirà la barba e griderà: “Impuro! Impuro!” ⁴⁶Sarà impuro tutto il tempo che avrà la piaga; è impuro; se ne starà solo; abiterà fuori del campo.

⁴⁷^(C)«Quando apparirà una macchia di muffa sopra una veste, sia veste di lana o veste di lino, ⁴⁸un tessuto o un lavoro a maglia, di lino o di lana, un oggetto di pelle o qualsiasi altra cosa fatta di pelle, ⁴⁹se la macchia sarà verdastra o rossastra sulla veste o sul cuoio, sul tessuto o sulla maglia o su qualunque cosa fatta di pelle, è macchia di muffa; sarà mostrata al sacerdote. ⁵⁰Il sacerdote esaminerà la macchia, e isolerà sette giorni l’oggetto con la macchia. ⁵¹Il settimo giorno esaminerà la macchia; se si sarà allargata sulla veste, sul tessuto, sulla maglia, sul cuoio o sull’oggetto fatto di pelle per un uso qualunque, è una macchia di muffa maligna; è cosa impura. ⁵²Egli brucerà quella veste, il tessuto, la maglia di lana, di lino o qualunque oggetto fatto di pelle, sul quale c’è la macchia, perché è muffa maligna; saranno bruciati. ⁵³Ma se il sacerdote, esaminandola, vedrà che la macchia non si è allargata sulla veste, sul tessuto, sulla maglia o sull’oggetto qualunque di pelle, ⁵⁴ordinerà che si lavi l’oggetto su cui è la macchia e lo isolerà per altri sette giorni. ⁵⁵Il sacerdote esaminerà la macchia dopo che sarà stata lavata; se vedrà che la macchia non ha cambiato colore, benché non si sia allargata, è un oggetto immondo: lo brucerai; vi è corrosione, sul diritto o sul rovescio dell’oggetto. ⁵⁶Se il sacerdote, esaminandola, vede che la macchia, dopo essere stata lavata, è diventata pallida, la strapperà dalla veste, dal cuoio, dal tessuto o dalla maglia. ⁵⁷Se appare ancora sulla veste, sul tessuto, sulla maglia o su un oggetto qualsiasi fatto di pelle, è muffa; brucerai l’oggetto su cui è la macchia. ⁵⁸La veste, il tessuto, la maglia o qualunque oggetto fatto di pelle che avrai lavato e dal quale la macchia sarà scomparsa, si laverà una seconda volta e sarà puro».

⁵⁹Questa è la legge relativa alla macchia di muffa sopra una veste di lana o di lino, sul tessuto, sulla maglia, o su qualunque oggetto fatto di pelle, per dichiararli puri o impuri.

Legge relativa alla purificazione dei lebbrosi guariti

14 ^(D)Il Signore parlò ancora a Mosè, e disse:

²«Questa è la legge relativa al lebbroso per il giorno della sua purificazione. Egli sarà condotto dal sacerdote. ³Il sacerdote uscirà dall’accampamento e lo esaminerà. Se vedrà che la piaga della lebbra è guarita nel lebbroso, ⁴ordinerà che si prendano, per colui che dev’essere purificato, due uccelli vivi, puri, del legno di cedro, dello scarlatto e dell’issopo. ⁵Il sacerdote ordinerà che si sgozzi uno degli uccelli sopra un vaso di terracotta contenente acqua di fonte. ⁶Poi prenderà l’uccello vivo, il legno di cedro, lo scarlatto e l’issopo. Immergerà quelle cose, insieme con l’uccello vivo, nel sangue dell’uccello sgozzato sopra l’acqua di fonte. ⁷Aspergerà sette volte colui che deve essere purificato dalla lebbra; lo dichiarerà puro e lascerà l’uccello vivo andare libero per i campi.

⁸Colui che si purifica si laverà le vesti, si raderà completamente i peli, si laverà nell’acqua e sarà puro. Dopo potrà entrare nell’accampamento, ma resterà sette giorni fuori della sua tenda. ⁹Il settimo giorno si raderà completamente i peli, il capo, la barba, le ciglia: si raderà insomma tutti i peli, si laverà le vesti e si laverà il corpo nell’acqua, e sarà puro. ¹⁰L’ottavo giorno prenderà due agnelli senza difetto, un’agnella di un anno senza difetto, tre decimi di fior di farina, come oblazione, intrisa d’olio, e un log^[a] di olio. ¹¹Il sacerdote che fa la purificazione presenterà colui che si purifica e quelle cose davanti al Signore, all’ingresso della tenda di convegno.

¹²Il sacerdote prenderà uno degli agnelli e l’offrirà come sacrificio per la colpa, con il log^[b] d’olio, e li presenterà come offerta agitata davanti al Signore. ¹³Poi sgozzerà l’agnello nel luogo dove si sgozzano i sacrifici per il peccato e gli olocausti, vale a dire nel luogo sacro, poiché il sacrificio per la colpa appartiene al sacerdote, come quello per il peccato: è cosa santissima. ¹⁴Il sacerdote prenderà del sangue del sacrificio per la colpa e lo metterà sull’estremità dell’orecchio destro di colui che si purifica, sul pollice della sua mano destra e sull’alluce del suo piede destro. ¹⁵Poi il sacerdote prenderà dell’olio del log e lo verserà nella sua mano sinistra; ¹⁶quindi intingerà il dito della sua destra nell’olio che avrà nella sinistra, e con il dito farà sette aspersioni di quell’olio davanti al Signore. ¹⁷Del rimanente dell’olio che avrà in mano, il sacerdote ne metterà sull’estremità dell’orecchio destro di colui che si purifica, sul pollice della sua mano destra e sull’alluce del suo piede destro, sopra il sangue del sacrificio per la colpa. ¹⁸Il resto dell’olio che avrà in mano, il sacerdote lo metterà sul capo di colui che si purifica; così il sacerdote farà per lui l’espiazione davanti al Signore. ¹⁹Poi il sacerdote offrirà il sacrificio per il peccato e farà l’espiazione per colui che si purifica della sua impurità; quindi scannerà l’olocausto. ²⁰Il sacerdote offrirà l’olocausto e l’oblazione sull’altare; farà per quel tale l’espiazione, ed egli sarà puro.

²¹Se quel tale è povero e non può procurarsi queste cose, prenderà un solo agnello da offrire in sacrificio per la colpa, come offerta agitata, per fare l’espiazione per lui, un solo decimo di un efa di fior di farina intrisa d’olio, come oblazione, e un log d’olio. ²²Prenderà anche due tortore o due giovani piccioni, secondo i suoi mezzi; uno sarà per il sacrificio per il peccato, e l’altro per l’olocausto. ²³L’ottavo giorno porterà, per la sua purificazione, queste cose al sacerdote, all’ingresso della tenda di convegno, davanti al Signore.

²⁴Il sacerdote prenderà l’agnello del sacrificio per la colpa e il log d’olio e li presenterà come offerta agitata davanti al Signore. ²⁵Poi scannerà l’agnello del sacrificio per la colpa. Il sacerdote prenderà del sangue del sacrificio per la colpa, lo metterà sull’estremità dell’orecchio destro di colui che si purifica, sul pollice della sua mano destra e sull’alluce del suo piede destro. ²⁶Il sacerdote verserà di quell’olio nella sua mano sinistra, ²⁷e con il dito della sua mano destra aspergerà l’olio, che avrà nella mano sinistra, sette volte davanti al Signore. ²⁸Poi il sacerdote metterà dell’olio che avrà in mano sull’estremità dell’orecchio destro di colui che si purifica, sul pollice della sua mano destra e sull’alluce del suo piede destro, nel luogo dove ha messo del sangue del sacrificio per la colpa. ²⁹Il resto dell’olio che avrà in mano, il sacerdote lo metterà sul capo di colui che si purifica, per fare espiazione per lui davanti al Signore. ³⁰Poi sacrificherà una delle tortore o uno dei due giovani piccioni che ha potuto procurarsi. ³¹Delle vittime che ha potuto procurarsi, una l’offrirà come sacrificio per il peccato e l’altra come olocausto, insieme all’oblazione; così il sacerdote farà l’espiazione davanti al Signore per colui che si purifica».

³²Questa è la legge relativa a colui che è affetto da piaga di lebbra, e non ha i mezzi per procurarsi ciò che è richiesto per la sua purificazione.

Purificazione delle case infette da muffa

³³^(E)Il Signore parlò ancora a Mosè e ad Aaronne, e disse:

³⁴«Quando sarete entrati nel paese di Canaan, che io vi do come vostro possesso, se mando la macchia della muffa in una casa del paese che possederete, ³⁵il padrone della casa andrà a dichiararlo al sacerdote, dicendo: “Mi pare che in casa mia ci sia qualcosa di simile alla muffa”. ³⁶Allora il sacerdote ordinerà che si sgomberi la casa prima che egli vi entri per esaminare la macchia, affinché tutto quello che è nella casa non diventi impuro. Dopo questo, il sacerdote entrerà per esaminare la casa.

³⁷Esaminerà la macchia; se vedrà che la macchia che è sui muri presenta cavità verdastre o rossastre più profonde dell’intonaco, ³⁸il sacerdote uscirà dalla casa; e, giunto alla porta, farà isolare la casa per sette giorni. ³⁹Il settimo giorno il sacerdote vi ritornerà; e se, esaminandola, vedrà che la macchia si è allargata sulle pareti della casa, ⁴⁰il sacerdote ordinerà che se ne rimuovano le pietre sulle quali è la macchia e che si gettino in luogo immondo, fuori dalla città. ⁴¹Farà raschiare tutto l’interno della casa e si butteranno i calcinacci raschiati fuori dalla città, in luogo impuro. ⁴²Poi si prenderanno delle altre pietre e si metteranno al posto delle prime, e si prenderà dell’altra calce per intonacare la casa.

⁴³Se la macchia riappare nella casa dopo averne rimosse le pietre e dopo che essa è stata raschiata e intonacata, ⁴⁴il sacerdote entrerà a esaminare la casa; e se vedrà che la macchia si è allargata, nella casa c’è della muffa maligna; la casa è impura. ⁴⁵Perciò si demolirà la casa; se ne porteranno le pietre, il legname e i calcinacci fuori della città, in luogo impuro. ⁴⁶Inoltre, chiunque sarà entrato in quella casa durante tutto il tempo che è stata isolata, sarà impuro fino alla sera. ⁴⁷Chi avrà dormito in quella casa si laverà le vesti, e chi avrà mangiato in quella casa si laverà le vesti.

⁴⁸Ma se il sacerdote che è entrato nella casa e l’ha esaminata vede che la macchia non si è allargata nella casa dopo che essa è stata intonacata, dichiarerà la casa pura, perché la macchia è sparita. ⁴⁹Poi, per purificare la casa, prenderà due uccelli, del legno di cedro, dello scarlatto e dell’issopo; ⁵⁰sgozzerà uno degli uccelli sopra un vaso di terracotta contenente dell’acqua di fonte; ⁵¹prenderà il legno di cedro, l’issopo, il panno scarlatto e l’uccello vivo, e li immergerà nel sangue dell’uccello sgozzato e nell’acqua di fonte, e aspergerà sette volte la casa. ⁵²Purificherà la casa col sangue dell’uccello, con l’acqua di fonte, con l’uccello vivo, con il legno di cedro, con l’issopo e con il panno scarlatto; ⁵³ma lascerà andare libero l’uccello vivo, fuori dalla città, per i campi; così farà l’espiazione per la casa, ed essa sarà pura».

⁵⁴Questa è la legge relativa a ogni specie di macchia di muffa e di tigna, ⁵⁵alla muffa delle vesti e della casa, ⁵⁶ai tumori, alle pustole e alle macchie lucide, ⁵⁷per insegnare quando una cosa è impura e quando è pura. Questa è la legge relativa alla muffa.

Legge relativa all’impurità dell’uomo e della donna

15 ^(F)Il Signore disse ancora a Mosè e ad Aaronne: ²«Parlate ai figli d’Israele e dite loro: “Chiunque ha la gonorrea, a causa di questa sua gonorrea è impuro. ³La sua impurità sta nella sua gonorrea; sia la sua gonorrea continua o intermittente, l’impurità esiste. ⁴Ogni letto sul quale si coricherà colui che ha la gonorrea sarà impuro; e ogni oggetto sul quale si metterà seduto sarà impuro. ⁵Chi toccherà il suo letto si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ⁶Chi si siederà sopra un oggetto qualunque sul quale si sia seduto colui che ha la gonorrea, si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ⁷Chi toccherà il corpo di colui che ha la gonorrea, si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ⁸Se colui che ha la gonorrea sputerà sopra uno che è puro, questi si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ⁹Ogni sella su cui sarà salito chi ha la gonorrea sarà impura. ¹⁰Chiunque toccherà qualsiasi cosa che sia stata sotto quel tale sarà impuro fino a sera. Chi porterà tali oggetti si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ¹¹Chiunque sarà toccato da colui che ha la gonorrea, se questi non si era lavato le mani, dovrà lavarsi le vesti, lavare se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ¹²Il vaso di terra toccato da colui che ha la gonorrea sarà spezzato e ogni vaso di legno sarà lavato nell’acqua. ¹³Quando colui che ha la gonorrea sarà purificato dalla sua infermità, conterà sette giorni per la sua purificazione; poi si laverà le vesti, laverà il suo corpo nell’acqua di fonte e sarà puro. ¹⁴L’ottavo giorno prenderà due tortore o due giovani piccioni, andrà davanti al Signore all’ingresso della tenda di convegno e li darà al sacerdote. ¹⁵Il sacerdote li offrirà: uno come sacrificio per il peccato, l’altro come olocausto; il sacerdote farà l’espiazione per lui davanti al Signore, a causa della sua gonorrea.

¹⁶L’uomo da cui sarà uscito seme genitale si laverà tutto il corpo nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ¹⁷Ogni veste e ogni pelle su cui sarà seme genitale si laveranno nell’acqua e saranno impuri fino a sera. ¹⁸Se una donna avrà rapporti sessuali con un uomo affetto da tale emissione seminale, si laveranno tutti e due nell’acqua e saranno impuri fino a sera.

¹⁹^(G)Quando una donna avrà perdite di sangue per le mestruazioni, la sua impurità durerà sette giorni; e chiunque la toccherà sarà impuro fino a sera. ²⁰Ogni letto sul quale si sarà messa a dormire durante la sua impurità sarà impuro; e ogni mobile sul quale si sarà seduta sarà impuro. ²¹Chiunque toccherà il suo letto si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ²²Chiunque toccherà qualsiasi mobile sul quale la donna si sarà seduta si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ²³Se qualche cosa si trovava sul letto o sul mobile dove la donna sedeva, chiunque tocca quella cosa sarà impuro fino a sera. ²⁴Se un uomo si unisce a lei così che l’impurità di questa lo tocca, egli sarà impuro sette giorni; e ogni letto sul quale si coricherà sarà impuro. ²⁵La donna che avrà un flusso di sangue per parecchi giorni, fuori del tempo delle sue mestruazioni, o che avrà questo flusso oltre il tempo delle sue mestruazioni, sarà impura per tutto il tempo del flusso, come durante le sue mestruazioni. ²⁶Ogni letto sul quale si coricherà durante tutto il tempo del suo flusso sarà per lei come il letto sul quale si corica quando ha le sue mestruazioni; ogni mobile sul quale si sederà sarà impuro, come l’impurità delle sue mestruazioni. ²⁷Chiunque toccherà quelle cose sarà immondo; si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà impuro fino a sera. ²⁸Quando ella sarà purificata del suo flusso, conterà sette giorni e poi sarà pura. ²⁹L’ottavo giorno prenderà due tortore o due giovani piccioni e li porterà al sacerdote all’ingresso della tenda di convegno. ³⁰Il sacerdote ne offrirà uno come sacrificio per il peccato e l’altro come olocausto; il sacerdote farà per lei, davanti al Signore, l’espiazione del flusso che la rendeva impura”.

³¹Terrete lontani i figli d’Israele da ciò che potrebbe contaminarli, affinché non muoiano a causa della loro impurità, qualora contaminassero il mio tabernacolo che è in mezzo a loro!»

³²Questa è la legge relativa a colui che ha la gonorrea e a colui dal quale è uscito seme genitale che lo rende impuro, ³³e la legge relativa a colei che è indisposta a causa delle sue mestruazioni, all’uomo o alla donna che ha un flusso, e all’uomo che si unisce a una donna impura.

Footnotes

Levitico 14:10 Un log, circa mezzo litro.
Levitico 14:12 Un log, circa mezzo litro.

3 Mose 12-15

Schlachter 2000

Verordnungen für Wöchnerinnen

12 Und der Herr redete zu Mose und sprach:

²Rede zu den Kindern Israels und sprich: Wenn eine Frau schwanger ist und einen Knaben gebiert, so soll sie sieben Tage lang unrein sein; sie soll unrein sein wie in den Tagen, an denen sie abgesondert ist wegen ihres Unwohlseins^[a].

³Und am achten Tag soll man das Fleisch der Vorhaut [des Knaben] beschneiden.

⁴Und sie soll 33 Tage lang im Blut ihrer Reinigung daheimbleiben; sie soll nichts Heiliges anrühren und nicht zum Heiligtum kommen, bis die Tage ihrer Reinigung erfüllt sind.

⁵Gebiert sie aber ein Mädchen, so soll sie zwei Wochen lang unrein sein wie bei ihrer Absonderung [wegen der Monatsblutung], und sie soll 66 Tage lang daheimbleiben im Blut ihrer Reinigung.

⁶Und wenn die Tage ihrer Reinigung erfüllt sind für den Sohn oder für die Tochter, so soll sie zu dem Priester am Eingang der Stiftshütte ein einjähriges Lamm als Brandopfer bringen und eine junge Taube oder eine Turteltaube als Sündopfer.

⁷Und er soll es vor dem Herrn darbringen und für sie Sühnung erwirken, so wird sie rein von ihrem Blutfluss. Das ist das Gesetz für die Frau, die einen Knaben oder ein Mädchen gebiert.

⁸Kann sie aber den Preis eines Schafes nicht aufbringen, so nehme sie zwei Turteltauben oder zwei junge Tauben, eine als Brandopfer und die andere als Sündopfer, und der Priester soll für sie Sühnung erwirken, damit sie rein wird.

Das Gesetz über den Aussatz

13 Und der Herr redete zu Mose und Aaron und sprach:

²Wenn sich bei einem Menschen an der Haut seines Fleisches ein Hautmal oder ein Ausschlag oder ein heller Fleck zeigt, und es entsteht an der Haut des Fleisches eine Aussatz-Plage^[b], so soll man ihn vor den Priester Aaron oder vor einen seiner Söhne unter den Priestern bringen.^[c]

³Und wenn der Priester das Aussatzmal an der Haut seines Fleisches besieht [und findet], dass die Haare im Mal weiß geworden sind und dass das Mal tiefer liegend erscheint als die Haut seines Fleisches, so ist es eine Aussatz-Plage; sobald der Priester das sieht, soll er ihn für unrein erklären.

⁴Wenn aber der helle Fleck auf der Haut seines Fleisches weiß ist und nicht tiefer liegend erscheint als die übrige Haut des Fleisches und seine^[d] Haare nicht weiß geworden sind, so soll der Priester den, der die Plage hat, sieben Tage lang einschließen,^[e]

⁵und am siebten Tag soll der Priester es besichtigen: Ist das Mal in seinen Augen gleich geblieben wie zuvor und hat nicht weitergefressen in der Haut, so soll ihn der Priester nochmals sieben Tage lang einschließen.

⁶Und wenn ihn der Priester am siebten Tag nochmals besieht und findet, dass das Mal blasser ist und nicht in der Haut weitergefressen hat, so soll der Priester ihn für rein erklären, denn es ist Schorf; und er soll seine Kleider waschen, und dann ist er rein.

⁷Wenn aber der Schorf weiter um sich greift an der Haut, nachdem er vom Priester besehen worden ist zu seiner Reinigung, so soll er sich dem Priester nochmals zeigen.

⁸Wenn dann der Priester sieht, dass der Schorf an der Haut weiter um sich gegriffen hat, so soll ihn der Priester für unrein erklären; denn es ist Aussatz.

⁹Zeigt sich die Aussatz-Plage an einem Menschen, so soll man ihn vor den Priester bringen;

¹⁰sieht der Priester an der Haut ein weißes Hautmal und dass die Haare weiß geworden sind und dass rohes Fleisch in dem Mal ist,

¹¹so ist es ein alter Aussatz in der Haut seines Fleisches; darum soll ihn der Priester für unrein erklären und nicht einschließen; denn er ist schon unrein.

¹²Wenn aber der Aussatz an der Haut ausbricht und der Aussatz bedeckt die ganze Haut des von der Aussatz-Plage Befallenen vom Kopf bis zu den Füßen, wohin auch die Augen des Priesters sehen,

¹³und der Priester sieht, dass der Aussatz sein ganzes Fleisch bedeckt, so soll er den von der Aussatz-Plage Befallenen für rein erklären, weil er ganz weiß geworden ist; dann ist er rein.

¹⁴An dem Tag aber, da sich rohes Fleisch an ihm zeigt, ist er unrein.

¹⁵Und wenn der Priester das rohe Fleisch sieht, soll er ihn für unrein erklären; denn das rohe Fleisch ist unrein; es ist Aussatz.

¹⁶Wenn sich das rohe Fleisch aber wieder verwandelt und weiß wird, so soll er zum Priester kommen.

¹⁷Und besieht ihn der Priester und findet, dass das Mal weiß geworden ist, so soll der Priester den von der Aussatz-Plage Befallenen für rein erklären, denn er ist rein.

¹⁸Und wenn im Fleisch an der Haut ein Geschwür entsteht und wieder heilt,

¹⁹es bildet sich aber an der Stelle des Geschwürs ein weißes Hautmal oder ein weiß-rötlicher Fleck, so soll er sich dem Priester zeigen.

²⁰Sieht aber der Priester, dass es tiefer liegend erscheint als die übrige Haut und dass sein Haar weiß geworden ist, so soll der Priester ihn für unrein erklären; denn es ist die Aussatz-Plage; in dem Geschwür ist sie ausgebrochen.

²¹Sieht es der Priester an, und siehe, es ist kein weißes Haar darin und es ist nicht tiefer liegend als die übrige Haut, sondern blasser, so soll der Priester ihn sieben Tage lang einschließen.

²²Greift es weiter um sich an der Haut, so soll der Priester ihn für unrein erklären; denn es ist die [Aussatz-]Plage.

²³Bleibt aber der weiße Fleck an seiner Stelle stehen und greift nicht weiter um sich, so ist es die Narbe des Geschwürs, und der Priester soll ihn für rein erklären.

²⁴Oder wenn jemandes Fleisch an der Haut eine Brandwunde erhält und es bildet sich am Mal der Verbrennung ein weiß-rötlicher oder weißer Fleck;

²⁵und wenn der Priester es besieht und findet, dass das Haar an dem Fleck weiß geworden ist und dass er tiefer liegend erscheint als die [übrige] Haut, so ist es Aussatz; er ist in der Brandwunde ausgebrochen; darum soll ihn der Priester für unrein erklären, denn es ist die Aussatz-Plage.

²⁶Sieht aber der Priester, dass die Haare an dem Fleck nicht weiß geworden sind und dass er nicht tiefer liegend ist als die übrige Haut und dass er blass ist, so soll der Priester ihn sieben Tage lang einschließen.

²⁷Und am siebten Tag soll der Priester ihn besichtigen; hat es in der Haut weiter um sich gegriffen, so soll der Priester ihn für unrein erklären; denn es ist die Aussatz-Plage.

²⁸Ist aber der Fleck stehen geblieben und hat in der Haut nicht weiter um sich gegriffen und ist blass, so ist es das Hautmal der Brandwunde, und der Priester soll ihn für rein erklären; denn es ist die Narbe der Brandwunde.

²⁹Wenn ein Mann oder eine Frau auf dem Haupt oder am Bart ein Mal hat,

³⁰und der Priester das Mal besieht und findet, dass es tiefer liegend erscheint als die [übrige] Haut, und das Haar darin goldgelb und dünn ist, so soll der Priester ihn für unrein erklären; denn es ist Schorf, ein Aussatz am Haupt oder am Bart.

³¹Und wenn der Priester das Mal des Schorfes besieht und es nicht tiefer liegend erscheint als die Haut, und es ist kein schwarzes Haar darin, so soll er den, der das Mal des Schorfes hat, sieben Tage lang einschließen.

³²Und wenn der Priester das Mal am siebten Tag besieht und findet, dass der Schorf nicht weiter um sich gegriffen hat und kein goldgelbes Haar darin ist und der Schorf nicht tiefer liegend erscheint als die übrige Haut,

³³so soll er sich scheren, aber den Schorf soll er nicht scheren, und der Priester soll den Schorfigen noch einmal sieben Tage lang einschließen.

³⁴Und wenn der Priester den Schorf am siebten Tag besieht und findet, dass der Schorf auf der Haut nicht weiter um sich gegriffen hat und nicht tiefer liegend erscheint als die [übrige] Haut, so soll ihn der Priester für rein erklären, und er soll seine Kleider waschen; und er ist rein.

³⁵Greift aber der Schorf nach seiner Reinigung weiter um sich auf der Haut,

³⁶und der Priester besieht ihn und findet, dass der Schorf auf der Haut weiter um sich gegriffen hat, so soll der Priester nicht mehr untersuchen, ob die Haare goldgelb sind, denn er ist unrein.

³⁷Und wenn in seinen Augen der Schorf gleich geblieben und schwarzes Haar darin gewachsen ist, so ist der Schorf geheilt, und er ist rein; darum soll ihn der Priester für rein erklären.

³⁸Wenn sich bei einem Mann oder einer Frau an der Haut ihres Fleisches weiße Flecken zeigen,

³⁹und der Priester sieht nach und findet auf der Haut ihres Fleisches blasse weiße Flecken, so ist es ein Ausschlag, der an der Haut ausgebrochen ist, und der Betreffende ist rein.

⁴⁰Wenn einem Mann die Haupthaare ausfallen, so ist er ein Kahlkopf; er ist rein.

⁴¹Fallen sie ihm vorn am Haupt aus, dass er vorn eine Glatze hat, so ist er rein.

⁴²Entsteht aber an der hinteren oder vorderen Glatze ein weiß-rötliches Mal, so ist an seiner hinteren oder vorderen Glatze ein Aussatz ausgebrochen.

⁴³Und der Priester soll ihn besehen, und wenn er findet, dass der Flecken des Hautmales an seiner Hinter- oder Vorderglatze weiß-rötlich ist und wie ein Aussatz an der Haut des Fleisches anzusehen ist,

⁴⁴so ist er ein aussätziger Mann und unrein, und der Priester soll ihn für völlig unrein erklären wegen des Mals auf seinem Kopf^[f].

⁴⁵Der Aussätzige, an dem die Plage^[g] ist, soll aber in zerrissenen Kleidern einhergehen, mit entblößtem Haupt, und seine Lippen soll er verhüllen, und er soll ausrufen: Unrein, unrein!

⁴⁶Solange die Plage an ihm ist, soll er völlig unrein bleiben, [denn] er ist unrein; er soll abgesondert wohnen und außerhalb des Lagers seine Wohnung haben.

Über den Aussatz von Kleidern

⁴⁷Wenn an einem Kleidungsstück eine Aussatz-Plage ist, es sei aus Wolle oder aus Leinen,

⁴⁸es sei Gewebtes oder Gewirktes, es sei aus Leinen oder aus Wolle, oder an einem Fell oder an irgendetwas, das aus Fellen gemacht wird;

⁴⁹und wenn das Mal grünlich oder rötlich ist an dem Kleidungsstück oder an dem Fell, oder am Gewebten oder am Gewirkten oder an irgendetwas, das aus Fellen gemacht wird, so ist es die Plage des Aussatzes, und man soll es dem Priester zeigen.

⁵⁰Und wenn der Priester das Mal besehen hat, soll er das befallene Kleidungsstück^[h] sieben Tage lang einschließen.

⁵¹Und wenn er das Mal am siebten Tag sieht, und das Mal hat weitergefressen an dem Kleidungsstück, an dem Gewebten oder an dem Gewirkten, an dem Fell oder an irgendetwas, das man aus Fellen macht, so ist es ein bösartiges Aussatzmal, und [der Gegenstand] ist unrein;

⁵²und er soll das Kleidungsstück verbrennen oder das Gewebte oder Gewirkte, es sei aus Wolle oder aus Leinen oder irgendwelches Fellwerk, in dem ein solches Mal ist; denn es ist ein bösartiger Aussatz, und man soll es mit Feuer verbrennen.

⁵³Sieht aber der Priester, dass das Mal nicht weitergefressen hat an dem Kleidungsstück oder an dem Gewebten oder an dem Gewirkten oder an irgendwelchem Fellwerk,

⁵⁴so soll der Priester gebieten, dass man den Gegenstand wasche, an dem das Mal ist, und er soll es weitere sieben Tage lang einschließen.

⁵⁵Und wenn der Priester sieht, nachdem das Mal gewaschen ist, dass das Mal seine Farbe nicht verändert und sich auch nicht weiter ausgebreitet hat, so ist es unrein; du sollst es mit Feuer verbrennen; es ist eine eingefressene Vertiefung an seiner hinteren oder vorderen Seite.

⁵⁶Wenn aber der Priester sieht, dass das Mal verblasst ist, nachdem es gewaschen wurde, so soll er es abreißen von dem Kleidungsstück oder von dem Fell, von dem Gewebten oder von dem Gewirkten.

⁵⁷Zeigt es sich aber noch an dem Kleidungsstück, an dem Gewebten, an dem Gewirkten oder an irgendwelchem Fellwerk, so ist es ein ausbrechender Aussatz; du sollst den Gegenstand, an dem ein solches Mal ist, mit Feuer verbrennen.

⁵⁸Das Kleidungsstück aber oder das Gewebte oder das Gewirkte oder irgendwelches Fellwerk, das gewaschen wurde, und das Mal ist daraus gewichen, das soll man nochmals waschen, so ist es rein.

⁵⁹Das ist das Gesetz über die Aussatz-Plage an Kleidungsstücken, sie seien aus Wolle oder aus Leinen, am Gewebten und am Gewirkten und an irgendwelchem Fellwerk, wonach sie für rein oder unrein zu erklären sind.

Das Gesetz über die Reinigung vom Aussatz

14 Und der Herr redete zu Mose und sprach:

²Dieses Gesetz gilt für den Aussätzigen am Tag seiner Reinigung: Er soll zu dem Priester gebracht werden^[i].

³Und der Priester soll [dafür] hinaus vor das Lager gehen, und wenn er nachsieht und findet, dass das Mal des Aussatzes an dem Aussätzigen heil geworden ist,

⁴so soll der Priester gebieten, dass man für den, der gereinigt werden soll, zwei lebendige Vögel bringt, die rein sind, und Zedernholz, Karmesin und Ysop;

⁵und der Priester soll gebieten, dass man den einen Vogel schächtet in ein irdenes Geschirr^[j], über lebendigem Wasser^[k].

⁶Den lebendigen Vogel aber soll man nehmen mit dem Zedernholz, dem Karmesin und Ysop und es samt dem lebendigen Vogel in das Blut des Vogels tauchen, der über dem lebendigen Wasser geschächtet worden ist;

⁷und er soll denjenigen siebenmal besprengen, der vom Aussatz gereinigt werden soll, und ihn so reinigen; und den lebendigen Vogel soll er in das freie Feld fliegen lassen.

⁸Der zu Reinigende aber soll seine Kleider waschen und alle seine Haare abschneiden und sich im Wasser baden; so ist er rein. Danach darf er in das Lager gehen; doch soll er sieben Tage lang außerhalb seines Zeltes bleiben.

⁹Und am siebten Tag soll er dann alle seine Haare abschneiden auf dem Haupt, am Bart und an den Augenbrauen, alle seine Haare soll er abschneiden; und er soll seine Kleider waschen und sein Fleisch im Wasser baden, so ist er rein.

¹⁰Und am achten Tag soll er zwei makellose Lämmer nehmen und ein makelloses einjähriges weibliches Lamm und drei Zehntel Feinmehl als Speisopfer, mit Öl angerührt, und ein Log^[l] Öl.

¹¹Und der Priester, der die Reinigung vollzieht, soll den, der gereinigt werden soll, und diese Dinge vor den Herrn stellen, vor den Eingang der Stiftshütte;

¹²und der Priester soll das eine Lamm nehmen und es als Schuldopfer darbringen samt dem Log Öl und soll es als Webopfer vor dem Herrn hin und her weben.

¹³Danach soll er das Lamm schächten an dem Ort, wo man das Sündopfer und das Brandopfer schächtet, an heiliger Stätte. Denn wie das Sündopfer, so gehört auch das Schuldopfer dem Priester; es ist hochheilig.

¹⁴Und der Priester soll von dem Blut des Schuldopfers nehmen, und der Priester soll es dem, der gereinigt werden soll, auf das rechte Ohrläppchen tun und auf den Daumen seiner rechten Hand und auf die große Zehe seines rechten Fußes.

¹⁵Danach soll der Priester von dem Log Öl nehmen und [es] in seine eigene linke Hand gießen,

¹⁶und der Priester soll mit seinem rechten Finger in das Öl tunken, das in seiner linken Hand ist, und mit seinem Finger von dem Öl siebenmal vor dem Herrn sprengen.

¹⁷Und von dem übrigen Öl in seiner Hand soll der Priester dem, der gereinigt werden soll, auf das rechte Ohrläppchen tun und auf den Daumen seiner rechten Hand und auf die große Zehe seines rechten Fußes, oben auf das Blut des Schuldopfers.

¹⁸Den Rest des Öls aber in seiner Hand soll der Priester auf das Haupt dessen gießen, der gereinigt werden soll, und für ihn Sühnung erwirken vor dem Herrn.

¹⁹Und der Priester soll das Sündopfer opfern und für den von seiner Unreinheit zu Reinigenden Sühnung erwirken, und soll danach das Brandopfer schächten.

²⁰Und der Priester soll das Brandopfer samt dem Speisopfer auf dem Altar opfern und so für ihn Sühnung erwirken; dann ist er rein.

²¹Ist er aber arm und kann nicht so viel aufbringen, so nehme er ein Lamm, ein Schuldopfer, als Webopfer, um für ihn Sühnung zu erwirken, und ein Zehntel Feinmehl, mit Öl angerührt, zum Speisopfer, und ein Log Öl,

²²und zwei Turteltauben oder zwei junge Tauben, je nach seinem Vermögen, die eine als Sündopfer, die andere als Brandopfer.

²³Und er bringe sie am achten Tag seiner Reinigung zu dem Priester, vor den Eingang der Stiftshütte, vor den Herrn.

²⁴Da soll der Priester das Lamm des Schuldopfers nehmen und das Öl, und der Priester soll beides vor dem Herrn weben als ein Webopfer.

²⁵Und er soll das Lamm des Schuldopfers schächten; und der Priester soll von dem Blut des Schuldopfers nehmen und es dem, der gereinigt werden soll, auf sein rechtes Ohrläppchen tun und auf den Daumen seiner rechten Hand und auf die große Zehe seines rechten Fußes;

²⁶und von dem Öl soll der Priester in seine eigene linke Hand gießen,

²⁷und mit seinem rechten Finger sprenge der Priester von dem Öl, das in seiner linken Hand ist, siebenmal vor dem Herrn.

²⁸Danach soll der Priester von dem Öl in seiner Hand dem, der gereinigt werden soll, etwas auf sein rechtes Ohrläppchen und auf den Daumen seiner rechten Hand und auf die große Zehe seines rechten Fußes tun, oben auf das Blut des Schuldopfers.^[m]

²⁹Den Rest des Öls in seiner Hand aber soll der Priester dem zu Reinigenden auf das Haupt gießen, um für ihn Sühnung zu erwirken vor dem Herrn.

³⁰Danach soll er die eine der Turteltauben oder der jungen Tauben opfern von dem, was seine Hand aufbringen kann —

³¹eben das, was seine Hand aufbringen kann: die eine als Sündopfer und die andere als Brandopfer, samt dem Speisopfer; und so soll der Priester Sühnung erwirken vor dem Herrn für den, der gereinigt werden soll.

³²Das ist das Gesetz für den, der die Aussatz-Plage hat, der mit seiner Hand nicht aufbringen kann, was zu seiner Reinigung gehört.

Die Reinigung eines aussätzigen Hauses

³³Und der Herr redete zu Mose und Aaron und sprach:

³⁴Wenn ihr in das Land Kanaan kommt, das ich euch zum Besitz gebe, und ich irgendein Haus im Land eures Besitzes mit einer Aussatz-Plage belege,

³⁵so soll der, dem das Haus gehört, kommen und es dem Priester anzeigen und sprechen: Es scheint mir, als sei eine [Aussatz-]Plage an meinem Haus.

³⁶Dann soll der Priester gebieten, dass man das Haus ausräumt, ehe der Priester hineingeht, um die Plage zu besehen, damit nicht alles unrein wird, was im Haus ist; danach soll der Priester hineingehen, um das Haus zu besehen.

³⁷Wenn er nun die Plage besieht und findet, dass an der Wand des Hauses grüne oder rötliche Vertiefungen sind, die tiefer liegend erscheinen als die [übrige] Wand,

³⁸so soll der Priester aus dem Haus hinausgehen, an die Tür des Hauses, und das Haus sieben Tage lang verschließen.

³⁹Und der Priester soll am siebten Tag wiederkommen; und wenn er nachsieht und findet, dass die Plage an der Wand des Hauses weitergefressen hat,

⁴⁰so soll der Priester befehlen, dass man die Steine herausbricht, an denen das Mal ist, und dass man sie vor die Stadt hinaus an einen unreinen Ort wirft;

⁴¹das Haus aber soll man inwendig ringsum abschaben, und den Verputz, den man abgeschabt hat, vor die Stadt hinaus an einen unreinen Ort schütten.

⁴²Und man nehme andere Steine und setze sie an die Stelle jener Steine und nehme anderen Mörtel und verputze das Haus.

⁴³Wenn dann die Plage wiederkommt und am Haus ausbricht, nachdem man die Steine ausgebrochen und das Haus abgekratzt und neu verputzt hat,

⁴⁴so soll der Priester hineingehen; und wenn er sieht, dass die Plage am Haus weitergefressen hat, so ist es ein bösartiger Aussatz am Haus, und es ist unrein.

⁴⁵Dann soll man das Haus abbrechen, seine Steine und sein Holz und allen Mörtel am Haus, und man soll es vor die Stadt hinaus an einen unreinen Ort bringen.

⁴⁶Und wer in das Haus geht, solange es verschlossen ist, der ist unrein bis zum Abend.

⁴⁷Und wer in dem Haus schläft, der soll seine Kleider waschen; auch wer in dem Haus isst, der soll seine Kleider waschen.

⁴⁸Wenn aber der Priester beim Betreten [des Hauses] sieht, dass sich die Plage am Haus nicht weiter ausgebreitet hat, nachdem das Haus [neu] verputzt wurde, so soll der Priester das Haus für rein erklären; denn die Plage^[n] ist heil geworden.

⁴⁹Und er soll, um das Haus zu entsündigen, zwei Vögel nehmen und Zedernholz und Karmesin und Ysop,

⁵⁰und er soll den einen Vogel schächten in ein irdenes Geschirr, über lebendigem Wasser,

⁵¹und er soll das Zedernholz nehmen, den Ysop und das Karmesin und den lebendigen Vogel, und sie in das Blut des geschächteten Vogels tauchen und in das lebendige Wasser, und er soll das Haus siebenmal besprengen.

⁵²Und so soll er das Haus entsündigen mit dem Blut des Vogels, mit dem lebendigen Wasser, mit dem lebendigen Vogel, mit dem Zedernholz, dem Ysop und Karmesin;

⁵³und er lasse den lebendigen Vogel vor die Stadt hinaus in das freie Feld fliegen und erwirke Sühnung für das Haus; so ist es rein.

⁵⁴Dies ist das Gesetz über alle Arten der Aussatz-Plage und über den Schorf,

⁵⁵auch über den Aussatz der Kleidungsstücke und der Häuser

⁵⁶und über das Hautmal, den Ausschlag und die hellen Flecken,

⁵⁷um Belehrung zu geben, wann sie für rein und wann für unrein zu erklären sind. Es ist das Gesetz vom Aussatz.

Verordnungen über Unreinheiten bei Männern und Frauen

15 Und der Herr redete zu Mose und Aaron und sprach:

²Redet mit den Kindern Israels und sprecht zu ihnen: Wenn ein Mann einen Ausfluss von seinem Fleisch^[o] hat, so ist er unrein durch seinen Ausfluss.

³Und zwar ist er unrein an diesem Ausfluss, wenn sein Fleisch den Ausfluss frei fließen lässt; auch wenn sein Fleisch verstopft wird von dem Ausfluss, so ist er unrein.

⁴Jedes Lager, worauf der mit einem Ausfluss Behaftete liegt, wird unrein, und alles, worauf er sitzt, wird unrein.

⁵Und wer sein Lager anrührt, soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend;

⁶und wer sich auf etwas setzt, worauf der mit Ausfluss Behaftete gesessen hat, der soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

⁷Wer das Fleisch des mit Ausfluss Behafteten anrührt, der soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

⁸Wenn aber der mit einem Ausfluss Behaftete auf einen Reinen spuckt, so soll dieser seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

⁹Auch der Sattel und alles, worauf der mit einem Ausfluss Behaftete reitet, wird unrein;

¹⁰und wer immer etwas anrührt, das unter ihm gewesen ist, der wird unrein sein bis zum Abend. Und wer so etwas trägt, der soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

¹¹Und wen der mit einem Ausfluss Behaftete anrührt, ohne dass er zuvor die Hände mit Wasser gründlich gewaschen hat, der soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

¹²Wenn der mit Ausfluss Behaftete ein irdenes Gefäß anrührt, so soll man es zerbrechen; aber jedes hölzerne Gefäß soll man gründlich mit Wasser waschen.

¹³Und wenn der mit Ausfluss Behaftete von seinem Ausfluss rein geworden ist, so soll er [von da an] sieben Tage zählen zu seiner Reinigung, und er soll seine Kleider waschen und sein Fleisch in lebendigem Wasser baden; so ist er rein.^[p]

¹⁴Und am achten Tag soll er für sich zwei Turteltauben oder zwei junge Tauben nehmen und vor den Herrn kommen, an den Eingang der Stiftshütte, und soll sie dem Priester geben.

¹⁵Und der Priester soll sie opfern, die eine als Sündopfer, die andere als Brandopfer; und so soll der Priester für ihn Sühnung erwirken vor dem Herrn wegen seines Ausflusses.

¹⁶Wenn einem Mann der Same entgeht, so soll er sein ganzes Fleisch im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

¹⁷Und jedes Kleid und jedes Fell, auf das der Same kommt, soll man mit Wasser waschen; und es wird unrein sein bis zum Abend.

¹⁸Und wenn ein Mann bei einer Frau liegt und ihm der Same entgeht, so sollen sie sich im Wasser baden, und sie werden unrein sein bis zum Abend.

¹⁹Wenn eine Frau Ausfluss hat, und zwar den Blutfluss ihres Fleisches^[q], so soll sie sieben Tage lang in ihrer Unreinheit verbleiben; und jeder, der sie anrührt, wird unrein sein bis zum Abend.

²⁰Und alles, worauf sie in ihrer Unreinheit liegt, wird unrein; auch alles, worauf sie sitzt, wird unrein.

²¹Und jeder, der ihr Lager anrührt, der soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

²²Und wer immer einen Gegenstand anrührt, auf dem sie gesessen ist, der soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

²³Auch wer etwas anrührt, das auf ihrem Lager ist oder auf einem Gegenstand, auf dem sie gesessen ist, wird unrein sein bis zum Abend.

²⁴Und wenn ein Mann bei ihr liegt, und es kommt ihre Unreinheit an ihn, so wird er sieben Tage lang unrein sein, und jedes Lager, auf dem er liegt, wird unrein sein.

²⁵Wenn aber eine Frau ihren Blutfluss eine lange Zeit hat, außerhalb der Zeit ihrer [monatlichen] Unreinheit oder über die Zeit ihrer [monatlichen] Unreinheit hinaus, so wird sie unrein sein während der ganzen Dauer ihres Ausflusses; wie in den Tagen ihrer [monatlichen] Unreinheit soll sie auch dann unrein sein.

²⁶Jedes Lager, worauf sie während der ganzen Zeit ihres Ausflusses liegt, soll sein wie das Lager ihrer [monatlichen] Unreinheit; auch alles, worauf sie sitzt, wird unrein sein, ebenso wie zur Zeit ihrer [monatlichen] Unreinheit.

²⁷Und jeder, der es anrührt, der wird unrein und soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden; und er wird unrein sein bis zum Abend.

²⁸Wird sie aber rein von ihrem Ausfluss, so soll sie sieben Tage zählen, danach soll sie rein sein.

²⁹Und am achten Tag soll sie für sich zwei Turteltauben oder zwei junge Tauben nehmen und sie zu dem Priester bringen, an den Eingang der Stiftshütte.

³⁰Und der Priester soll die eine als Sündopfer, die andere als Brandopfer opfern; und so soll der Priester für sie Sühnung erwirken vor dem Herrn wegen des Ausflusses ihrer Unreinheit.

³¹So sollt ihr die Kinder Israels von ihrer Unreinheit absondern,^[r] damit sie nicht wegen ihrer Unreinheit sterben, wenn sie meine Wohnung verunreinigen, die in ihrer Mitte ist.

³²Dies ist das Gesetz über den, der einen Ausfluss hat, und über den, der einen Samenerguss hat, sodass er durch ihn unrein wird,

³³und über die, welche an ihrer Unreinheit leidet, und über solche, die einen Ausfluss haben, es sei ein Mann oder eine Frau, und über einen Mann, der bei einer Unreinen liegt.

Footnotes

(12,2) d.h. während ihrer Monatsregel (vgl. 3Mo 15,19-24).
(13,2) Andere Übersetzung: Aussatz-Übel / Aussatzmal. Aussatz war eine heute nicht mehr genau bestimmbare bösartige Hautkrankheit, vergleichbar der Lepra.
(13,2) Dies musste außerhalb des Lagers geschehen, da der Aussätzige nicht ins Lager kommen durfte (vgl. 3Mo 14,2-3).
(13,4) d.h. die Haare an dem Fleck.
(13,4) w. soll der Priester die Plage … einschließen.
(13,44) od. denn sein Übel / seine Plage ist auf seinem Haupt.
(13,45) od. das Mal / das Übel.
(13,50) w. das Mal; so auch V. 51.
(14,2) d.h. dorthin, wo der Priester außerhalb des Lagers ihn ansehen würde.
(14,5) d.h. dass man das Blut des Vogels in die Schale laufen ließ.
(14,5) d.h. über fließendem Wasser bzw. Quellwasser (vgl. Joh 4).
(14,10) d.h. ca. ½ Liter.
(14,28) w. auf die Stelle, wo sich das Blut des Schuldopfers befindet.
(14,48) od. das Übel / das Mal.
(15,2) d.h. von seinem Geschlechtsteil.
(15,13) d.h. nach der körperlichen Reinigung (dem Aufhören des Ausflusses) soll er sieben Tage warten, und nach dem Bad in lebendigem Wasser ist er dann kultisch rein und kann sich dem Heiligtum wieder nahen.
(15,19) d.h. die monatliche Regelblutung.
(15,31) d.h. darauf hinwirken, dass sie nicht in einem unreinen Zustand irgendwelche Dinge berühren, die mit dem Heiligtum in Verbindung stehen.

3 Mózes 12-15

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

A szülő asszony tisztulásának törvénye

12 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: ²„Ezt mondd Izráel népének: Amikor egy asszony fiút szül, a szülés után 7 napig tisztátalannak számít — ugyanúgy, mint a havi tisztulása idején. ³A nyolcadik napon az újszülött fiú előbőrét metéljék körül. ⁴Az asszony ezután még 33 napig várjon, hogy megtisztuljon a vértől. Ne érintsen semmilyen szent dolgot, és ne menjen a szent helyre, amíg tisztulásának ideje le nem telik. ⁵Amikor leánya születik, a szülés után 14 napig számít tisztátalannak — ugyanúgy, mint a havi tisztulása idején. Ezután még 66 napig várjon, hogy megtisztuljon a vértől.

⁶Amikor a tisztulás ideje letelt, az asszony hozzon égőáldozatul egy esztendős bárányt, akár fia, akár leánya született. Ezen kívül hozzon egy galambfiókát vagy egy gerlét megtisztulási áldozatul. Ezeket hozza a Találkozás Sátorának bejáratához, és adja át a papnak. ^7-8Ha valakinek nincs módja rá, hogy egy bárányt áldozzon, akkor hozzon az Örökkévalónak két galambfiókát vagy két gerlét: az egyiket égőáldozatul, a másikat megtisztulási áldozatul. A pap áldozza föl azokat az Örökkévalónak, és így tisztítsa meg az oltárt. Így lesz az asszony újból rituálisan tiszta a szülés után. Ez a gyermeket szülő asszony tisztulásának törvénye.”

Különböző bőrbetegségekre vonatkozó törvények

13 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz: ²„Ha valakinek a bőrén daganat, kiütés vagy gyulladás támad, akkor ebből valamilyen rosszindulatú bőrbetegség^[a] fejlődhet ki. Ilyen esetben a beteget oda kell vinni Áronhoz vagy valamelyik leszármazottjához. ³A pap gondosan vizsgálja meg a beteg bőrét.

Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület az egészségeshez képest mélyebben van, és ott a szőr kifehéredett, akkor az valóban rosszindulatú bőrbetegséget jelent. A papnak ki kell jelentenie, hogy az a beteg tisztátalan.

⁴Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület nem mélyed be, és a benne lévő szőr sem fehéredik ki, akkor a pap különítse el a beteget 7 napig. ⁵A hetedik napon ismét vizsgálja meg. Ha úgy találja, hogy a betegség nem terjedt tovább, és a beteg bőrfelület sem változott, különítse el a beteget további 7 napig. ⁶Ennek leteltével újra vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy a kiütés elhalványult, és nem terjedt tovább, akkor jelentse ki a pap, hogy a betegség csak közönséges kiütés volt, nem pedig rosszindulatú bőrbetegség. Tehát nyilvánítsa az illetőt tisztának, ő pedig mossa ki a ruháit, és azután rituálisan teljesen tiszta lesz.

⁷Azonban, ha a beteg bőrfelület mégis tovább terjed, miután a beteg megmutatta magát a papnak, aki tisztának nyilvánította, akkor a beteget vissza kell vinni a paphoz. ⁸Ő gondosan vizsgálja meg, és ha úgy látja, hogy a betegség valóban terjeszkedik, akkor jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan, mert valóban rosszindulatú bőrbetegségben szenved.

⁹Ha valakin olyan bőrbetegség tünetei jelentkeznek, amely rosszindulatúnak látszik, akkor el kell vinni a beteget a paphoz. ¹⁰Ő vizsgálja meg, és ha azt látja, hogy fehér daganat van a beteg bőrén, a rajta lévő szőr kifehéredett, és az egész seb fekélyesedik, ¹¹akkor ez rosszindulatú bőrbetegség előrehaladott állapotban. Ekkor nyilvánítsa a beteget tisztátalannak. Ilyen esetben nem szükséges 7 napra elkülöníteni a beteget, mert az eset nyilvánvaló.

¹²Előfordul, hogy a bőrbetegség tetőtől talpig a teljes bőrfelületet elborítja, ahol csak látja a pap a beteg bőrét. Ebben az esetben a pap nyilvánítsa a beteget tisztátalannak. ¹³De ha később a pap újra megvizsgálja a beteget, és azt találja, hogy a beteg testén a beteg bőr lehámlott, és mindenhol új és fehér bőr fejlődött, akkor nyilvánítsa azt a személyt tisztának.

^14-15Ellenben ha azt találja, hogy fekélyek jelentek meg a beteg bőrén, akkor nyilvánítsa a beteget tisztátalannak. A fekélyek a rosszindulatú bőrbetegséget jelzik, és az ilyen beteg tisztátalan.

¹⁶Előfordul, hogy a fekélyek begyógyulnak, és a beteg bőrfelület kifehéredik. Ebben az esetben a beteg újra menjen el a paphoz. ¹⁷A pap vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy a beteg bőre valóban kifehéredett, akkor a pap nyilvánítsa azt a személyt ismét tisztának.

¹⁸Ha valakinek a bőrén fekély keletkezik, amely később begyógyul, ¹⁹és a helyén fehér daganat, vagy rózsaszínű folt marad, akkor az illető meg kell mutassa azt a papnak. ²⁰A pap vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület az egészségeshez képest mélyebben van, és ott a szőr kifehéredett, akkor állapítsa meg, hogy az rosszindulatú bőrbetegség, amely a fekélyből alakult ki. A pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan.

²¹Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület nem mélyed be, és nincs benne fehér szőr, csak egy halványabb színű sebhely, akkor a pap különítse el a beteget 7 napig. ²²Ha azután azt tapasztalja, hogy a betegség a bőrön tovább terjedt, akkor a pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan, mivel ez rosszindulatú bőrbetegség. ²³Ellenben ha azt tapasztalja, hogy a betegség ugyanott maradt, és nem terjedt tovább, akkor az csupán a begyógyult fekély sebhelye. Ekkor a pap nyilvánítsa azt a személyt tisztának.

²⁴Ha valaki megégeti magát, és ennek nyomán a bőre kisebesedik, és a seb rózsaszínű vagy fehér, ²⁵akkor ezt is meg kell mutatnia a papnak. Ha ő úgy találja, hogy a beteg bőrfelület az egészségeshez képest mélyebben van, és ott a szőr kifehéredett, akkor az rosszindulatú bőrbetegség, amely az égési sebből alakult ki. A pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan. ²⁶Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület nem mélyed be, és nincs benne fehér szőr, csak egy halványabb színű sebhely, akkor a pap különítse el a beteget 7 napig a közösségtől.

²⁷A hetedik napon a pap ismét nézze meg a beteget, s ha azt tapasztalja, hogy a betegség a bőrön tovább terjedt, akkor a pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan, mert ez valóban rosszindulatú bőrbetegség. ²⁸Viszont ha azt tapasztalja, hogy a betegség nem terjedt tovább, sőt halványabb lett, akkor az csupán a begyógyult égési seb nyoma. Ekkor a pap nyilvánítsa azt a személyt tisztának.

²⁹Ha egy asszony vagy férfi fején vagy arcán bőrkiütés jelentkezik, ³⁰azt is meg kell vizsgálnia a papnak. Ha ő úgy találja, hogy a beteg bőrfelület az egészségeshez képest mélyebben van, és ott a haj vagy a szakáll szőre sárgás színű és vékony szálú, akkor a pap jelentse ki, hogy a beteg tisztátalan, mert ez rosszindulatú bőrbetegség.

³¹Ha úgy találja, hogy a beteg bőrfelület nem mélyed be, de nincs benne egészséges fekete haj vagy szőr, akkor a pap különítse el a beteget 7 napig. ³²A hetedik napon ismét nézze meg, s ha a betegség a bőrön nem terjedt tovább, és nincs benne sárgás haj vagy szőr, és a seb felülete nem mélyed bele a bőrbe, ³³akkor a beteg — a seb felületének kivételével — teljesen borotválja le a haját, vagy szakállát, a pap pedig másodszor is különítse el azt a személyt 7 napig.

³⁴A hetedik napon ismét nézze meg, s ha azt tapasztalja, hogy a betegség a bőrön nem terjedt tovább, és a seb felülete nem mélyed bele a bőrbe, akkor a pap nyilvánítsa azt a személyt tisztának. A meggyógyult személy pedig mossa ki a ruháit, és azután a közösség is fogadja vissza őt, mert rituálisan teljesen tiszta.

³⁵Ha ezután a betegség mégis elkezd terjedni az illető bőrén, ³⁶akkor újból meg kell mutatni azt a papnak. Ha ő úgy találja, hogy valóban tovább terjedt a betegség, akkor nem kell megvizsgálnia a beteget, hogy van-e rajta sárgás színű szőr, hanem nyilvánítsa azt a személyt tisztátalannak.

³⁷Ha viszont a pap úgy ítéli meg, hogy a beteg bőrfelület nem terjedt tovább, és azon egészséges fekete haj vagy szőr fejlődik, a beteg meggyógyult, és már rituálisan tiszta. Ezt azonban a papnak kell nyilvánosan kijelentenie.

³⁸Ha egy asszony vagy férfi bőrén fényes fehér foltok vagy kiütések jelentkeznek, ³⁹akkor a pap vizsgálja meg az illetőt. Ha a pap úgy találja, hogy ezek a foltok halvány fehérek, akkor az csak ártalmatlan kiütés, és az illető rituálisan tiszta.

^40-41Előfordul, hogy egy férfinak elkezd hullani a haja, akár a tarkóján, akár a homloka fölött. Ez csak egyszerű kopaszodás, ettől ő még rituálisan tiszta. ⁴²De ha ezzel együtt rózsaszínű foltok, vagy kiütések is támadnak a fejbőrén, akkor az bőrbetegség. ⁴³Ezt a pap gondosan vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy az illető fején ugyanolyan foltok jelentkeznek, mint a rosszindulatú bőrbetegségnél a test egyéb részein, ⁴⁴akkor ez az eset is rosszindulatú bőrbetegség. A pap nyilvánítsa az illetőt tisztátalannak a fején lévő kiütések miatt.

⁴⁵Annak a betegnek, akiről a pap kijelentette, hogy rosszindulatú bőrbetegségben szenved, már messziről kiáltania kell: »Vigyázz! Tisztátalan, tisztátalan!« Ugyanakkor a száját el kell takarnia. A viselete is fejezze ki az állapotát: legyen a ruhája tépett, a haja pedig gondozatlan. ⁴⁶Mindaddig tisztátalan, amíg a betegsége tart, s ez idő alatt egyedül kell élnie, a táboron kívül.

Ruhákon lévő tisztátalanság

^47-49Ha valamilyen ruhán, takarón — akár szövet az, akár másféle módon készült — zöldes, vagy vöröses színű penész jelenik meg, akkor azt meg kell mutatni a papnak. Mindegy, hogy az a tárgy vászonból, gyapjúból vagy bőrből készült, és milyen célt szolgál. ⁵⁰A pap vizsgálja meg azt, és tegye félre egy elkülönített helyre 7 napig. ^51-52A hetedik napon ismét nézze meg, és ha úgy találja, hogy a penész tovább terjedt, nyilvánítsa azt a tárgyat tisztátalannak, és egészen égesse el.

^53-54Ellenben ha úgy látja, hogy a penész nem terjedt tovább, rendelje el, hogy a tárgyat mossák meg vízzel, akármilyen anyagból is készült, és újból tegye félre 7 napra. ⁵⁵Ezután a pap ismét nézze meg, és ha a penészes folt színe nem változott — akár az anyag színén, akár a fonákán van a folt —, akkor nyilvánítsa tisztátalannak, és égesse el azt a tárgyat még akkor is, ha a folt nem terjedt tovább.

⁵⁶Ha viszont úgy látja, hogy a penészes folt színe a mosás után elhalványult, akkor szakítsa ki a foltot az anyagból vagy bőrből. ^57-58Ezután a tulajdonosa másodszor is mossa meg a tárgyat, amely azután ismét rituálisan tiszta és újra használható. Azonban, ha ezután ismét jelentkezik a penész a tárgyon, akkor az terjedő típusú penész, és ezért az anyagot el kell égetni.”

⁵⁹Ezek a törvények vonatkoznak a penészes ruhákra, akár bőrből, vászonból vagy gyapjúból készültek azok; szövéssel vagy fonással. Ezek szerint kell azokat tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani.

A bőrbetegségből meggyógyultak törvényei

14 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: ^2-3„Ezek a törvények vonatkoznak arra, aki meggyógyult rosszindulatú bőrbetegségéből.

Amikor elérkezik a megtisztulási szertartás ideje, így kell azt elvégeznetek: amikor a pap hírt kap arról, hogy valaki ilyen betegségből meggyógyult, menjen ki ahhoz az emberhez a táboron kívülre, és vizsgálja meg az illetőt. Ha úgy találja, hogy a beteg valóban meggyógyult, ⁴akkor a pap valakivel hozasson a meggyógyult számára két rituálisan tiszta, élő madarat, egy darab cédrusfát, egy darab skarlátvörös fonalat és egy csokor izsópot. ⁵Majd a pap parancsára vágják le az egyik madarat, és annak vérét fogják fel cserépedényben, amelybe előzőleg forrásvizet töltöttek. ⁶Azután a pap ebbe az edénybe mártsa bele az élő madarat, a cédrusfadarabot, a skarlátszínű fonalat és a csokor izsópot. ⁷Az edényből hintsen hétszer arra a személyre, aki meggyógyult. Miután ezzel a szertartással megtisztította az illetőt, az élő madarat engedje szabadon a mezőn.

^8-9Ezután a meggyógyult személy mossa ki a ruháit, borotválja kopaszra a fejét, borotválja le a szakállát és bajuszát, szemöldökét, sőt egész testéről a szőrt, majd fürödjön meg, hogy tiszta legyen. Ezután bemehet a táborba, de a saját sátorába még további 7 napig ne menjen be. A hetedik napon ismét borotválja le a haját, és egész testének szőrét, fürödjön meg, és ruháit mossa ki, hogy megtisztuljon.

¹⁰A nyolcadik napon a megtisztítandó személy vigyen a paphoz két hím és egy nőstény bárányt. Ez utóbbi egy éves, és mindhárom ép és egészséges legyen. Vigyen még három tized mérték^[b] jó minőségű, olívaolajjal kevert lisztet és egy lóg^[c] olívaolajat. ¹¹A szertartást végző pap állítsa a megtisztítandó személyt és az áldozatra szánt dolgokat az Örökkévaló elé, vagyis a Találkozás Sátorának bejáratához. Az áldozatot ugyanaz a pap mutassa be, aki a meggyógyult személyt tisztának nyilvánította. ¹²A pap az egyik hím bárányt és az olajat mutassa fel az Örökkévalónak különleges áldozatként. A másik hím bárány legyen a jóvátételi áldozat, ¹³amelyet a pap vágjon le azon a szent helyen, ahol a bűnért való áldozatot és az égőáldozatot szokták levágni, mert a vétekáldozathoz hasonlóan ez az áldozat is a papot illeti, és ez nagyon szent.

¹⁴Az állat vérével a pap kenje meg a megtisztítandó személy jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. ¹⁵Majd a pap öntsön az áldozatra való olajból a bal tenyerébe, ¹⁶és a jobb kezének ujjával vegyen ebből az olajból, és hintsen abból hétszer az Örökkévaló előtt. ¹⁷Majd ezzel az olajjal kenje meg a megtisztítandó személy jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját ugyanazokon a helyeken, ahol a vérrel már előzőleg megkente. ¹⁸A tenyerében maradt olajat pedig a pap kenje a megtisztítandó személy fejére. Így szerezzen neki engesztelést az Örökkévaló előtt.

¹⁹Ezután a pap mutassa be a bűnért való áldozatot az Örökkévalónak — így tisztítsa meg a szent helyet a megtisztítandó személy rituális tisztátalanságától. Ezután vágja le az égőáldozatra szánt állatot, ²⁰és áldozza fel azt az Örökkévalónak az oltáron a lisztáldozattal együtt. Így szerezzen engesztelést a meggyógyultnak, aki ezután rituálisan tiszta lesz.

²¹Aki azonban olyan szegény, hogy nem tudja az áldozathoz szükséges dolgokat előteremteni, az hozzon egy hím bárányt vétekáldozatul, hogy azt mutassák fel az Örökkévalónak és engesztelést szerezzenek vele. Lisztáldozatul pedig hozzon egytized mérték^[d] lisztet, és egy lóg olívaolajat. ²²Hozzon két gerlét vagy két galambfiókát is, az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul.

²³Megtisztulásának nyolcadik napján hozza ezeket az Örökkévaló elé a Találkozás Sátorának bejáratához, és ott adja át a papnak. ²⁴A pap a bárányt és az olajat mutassa fel az Örökkévalónak különleges áldozatként. A bárány legyen a vétekáldozat, ²⁵amelyet a pap vágjon le. Annak vérével kenje meg a megtisztítandó személy jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. ²⁶Majd a pap öntsön az áldozatra való olajból a bal tenyerébe, ²⁷és a jobb kezének ujjával vegyen ebből az olajból, és hintsen abból hétszer az Örökkévaló előtt. ²⁸Majd ezzel az olajjal kenje meg a megtisztítandó személy jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, ugyanazokon a helyeken, ahol a vérrel már előzőleg megkente. ²⁹A tenyerében maradt olajat pedig a pap kenje a megtisztítandó személy fejére. Így szerezzen neki engesztelést az Örökkévaló előtt.

^30-31Azután áldozza fel az egyik gerlét vagy galambfiókát — aszerint, hogy melyiket tudta megszerezni a megtisztítandó személy — bűnért való áldozatul, a másikat pedig égőáldozatul, a lisztáldozattal együtt. Így szerezzen a pap engesztelést az Örökkévaló előtt a meggyógyultnak, aki ezután már rituálisan tiszta lesz.”

³²Ezek a törvények vonatkoznak arra, aki meggyógyult rosszindulatú bőrbetegségéből, de nincs rá módja, hogy a szokásos áldozatokat hozza az Örökkévaló elé megtisztulásáért.

Penész-foltok lakóház falán

³³Így szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz: ³⁴„Kánaán földjét népemnek adom örökségül, és majd be is mennek oda.

Akkor majd előfordulhat, hogy bőrbetegséghez hasonló penészes »betegséggel« sújtom valakinek a házát. ³⁵Ilyen esetben a ház gazdája menjen a paphoz, és jelentse neki, hogy penészfoltok jelentkeztek a háza falán.

³⁶Akkor a pap parancsolja meg, hogy abból a házból mindent vigyenek ki, mielőtt ő odamenne, hogy megvizsgálja. Máskülönben a házban lévő dolgok mind tisztátalanná válnak, amikor a pap a házat tisztátalannak nyilvánítja. Ezután menjen oda a pap, és nézze meg a házat. ³⁷Vizsgálja meg a penészes foltokat a falon, és ha úgy találja, hogy abban zöldes vagy vöröses színű bemélyedések mutatkoznak, ³⁸akkor menjen ki onnan, és zárja be a házat 7 napra.

³⁹A hetedik napon ismét menjen oda, és nézze meg a penészes foltokat. Ha azt tapasztalja, hogy a foltok terjednek a ház falán, ⁴⁰akkor parancsolja meg, hogy a penészes köveket szedjék ki a falból, és dobják a városon kívül egy tisztátalan helyre. ⁴¹A ház belsejében a tapasztást körös-körül kaparják le a falról, és a lekapart hulladékot is dobják a városon kívül egy tisztátalan helyre. ⁴²Azután más kövekkel tömjék be a réseket, és tapasszák ki a ház falát frissen készített tapasztással.

⁴³Azonban, ha a ház falán ezek után ismét kiütközik az előbbi penész, ⁴⁴akkor a pap megint nézze meg, és ha úgy látja, hogy a penész valóban terjed, nyilvánítsa a házat tisztátalannak, mert azt bőrbetegséghez hasonló penész támadta meg. ⁴⁵Ebben az esetben a házat le kell bontani, és minden törmelékét, maradékát, a köveket, gerendákat és a ház tapasztását is ki kell hordani a városon kívülre egy tisztátalan helyre.

⁴⁶Ha valaki bemegy egy ilyen házba, mialatt az 7 napig zárlat alatt van, akkor az a személy is tisztátalanná válik estig. ⁴⁷Aki pedig egy ilyen házban eszik valamit, vagy lefekszik, annak még a ruháit is ki kell mosnia.

⁴⁸Abban az esetben, ha a felújítás után a pap megvizsgálja a falat, és úgy találja, hogy a penész nem jelentkezik ismét, nyilvánítsa a házat tisztának, mert elmúlt róla a csapás.

⁴⁹Ekkor a pap végezze el a szertartást, amellyel rituálisan megtisztítja a házat. Vegyen két madarat, egy darab cédrusfát, egy darab skarlátszínű vásznat és egy csokor izsópot. ⁵⁰Majd a pap vágja le az egyik madarat, és annak vérét fogja fel cserépedényben, amelybe előzőleg forrásvizet töltöttek. ⁵¹Azután ebbe az edénybe mártsa bele az élő madarat, a cédrusfadarabot, a skarlátszínű vásznat és a csokor izsópot. Az edényből hintsen hétszer a házra. ⁵²Így tisztítsa meg a pap a házat, ⁵³az élő madarat pedig engedje szabadon a mezőn. Így végezze el a megtisztítás szertartását a házért, amely ezután már rituálisan tiszta lesz.”

^54-57Ezek a törvények vonatkoznak a különféle kelésekre, fekélyekre, kiütésekre, a rosszindulatú bőrbetegségekre, meg a ruhákon, tárgyakon és házak falán mutatkozó penészre. Ezek adnak útmutatást, hogy egy személyt, tárgyat vagy házat mikor kell tisztának vagy tisztátalannak tekinteni.

Testi tisztátalanságra vonatkozó törvények

15 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz: ^2-3„Adjátok tudtára Izráel népének ezeket a törvényeket! Amikor egy férfi valamilyen betegség következtében azt tapasztalja, hogy testéből^[e] a természetestől eltérő módon folyás keletkezik — attól függetlenül, hogy ez állandó vagy időnként abbamarad —, akkor az illető emiatt tisztátalanná válik.

⁴Amire az ilyen személy ráül, illetve az ágy és ágynemű, amelyen fekszik, mind tisztátalanná válik. ^5-7Aki megérinti az ilyen tisztátalan férfit vagy annak ágyát, vagy ráül valamire, amin előzőleg a tisztátalan férfi ült, az maga is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul. ⁸Ha a tisztátalan ráköp valakire, akkor az is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul. ⁹Az a nyereg, amelyen a tisztátalan férfi ül, szintén tisztátalanná válik. ¹⁰Aki megérint vagy fölemel valamit, amin a tisztátalan férfi ült vagy feküdt, az a személy is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul. ¹¹Akit a tisztátalan férfi úgy érint meg, hogy előzőleg nem mosott kezet, az is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.

¹²Ha a tisztátalan férfi megérint egy cserépedényt, azt össze kell törni. Azonban ha fából készült edényt érint meg, azt csak ki kell öblíteni vízzel.

¹³Amikor az ilyen férfi meggyógyul, várjon még 7 napot gyógyulása után, s akkor mossa ki ruháit, fürödjön meg forrásvízben vagy folyóvízben, azután már rituálisan tiszta lesz. ¹⁴A nyolcadik napon vigyen az Örökkévalónak áldozatul két gerlét vagy galambfiókát a Találkozás Sátorának bejáratához. A madarakat adja át a papnak, ¹⁵aki áldozza föl azokat: az egyiket megtisztulási áldozatul, a másikat égőáldozatul — így tisztítsa meg a szent helyet az Örökkévaló előtt annak a férfinak a rituális tisztátalanságától, aki meggyógyult.

¹⁶Ha egy férfi természetes módon magömlést tapasztal, mossa meg egész testét, de estig tisztátalan. ¹⁷Minden ruhaneműt és bőrből készült tárgyat, amelyre a magömlés került, mossanak ki, de estig tisztátalan.

¹⁸Miután egy férfi és asszony együtt hál, utána mindketten fürödjenek meg, de tisztátalanok lesznek estig.

¹⁹Az asszony természetes havi vérzésének ideje alatt — annak kezdetétől számítva 7 napig — tisztátalan. Aki őt ekkor megérinti, az maga is tisztátalanná lesz estig. ²⁰Amit az ilyen asszony megérint, és amire ráül, illetve az ágy és ágynemű, amelyen fekszik, mind tisztátalanná válik. ^21-23Aki megérinti az asszony ágyát, vagy ráül valamire, amin előzőleg ő ült, az maga is tisztátalan lesz — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.

²⁴Aki az ilyen asszonnyal hál, az maga is tisztátalanná válik 7 napig, sőt még az ágya is, amelyen alszik.

²⁵Ha az asszony havi vérzése a megszokott természetes időszakon kívül jelentkezik, vagy a szokásosnál tovább tart, akkor is tisztátalan — ugyanúgy, mint a rendszeres havi vérzés idején. ^26-27Amit az ilyen asszony megérint, amire ráül, illetve az ágy és ágynemű, amelyen fekszik, az is tisztátalanná válik, ugyanúgy, mint a természetes havi vérzéskor. Aki megérinti ezeket, az maga is tisztátalan lesz estig — ezért mossa ki a ruháit, és fürödjön meg, s azután a nap elmúltával megtisztul.

²⁸Amikor a rendellenes havi vérzés megszűnik, az asszony várjon még 7 napot, azután már rituálisan tiszta lesz. ²⁹A nyolcadik napon vigyen az Örökkévalónak áldozatul két gerlét vagy galambfiókát a Találkozás Sátorának bejáratához. A madarakat adja át a papnak, ³⁰aki áldozza föl azokat: az egyiket megtisztulási áldozatul, a másikat égőáldozatul — így tisztítsa meg a szent helyet az Örökkévaló előtt annak az asszonynak a rituális tisztátalanságától, aki előzőleg rendellenes vérzést tapasztalt.

³¹Így tanítsátok Izráel népét, hogyan óvják meg magukat a tisztátalanságtól, és hogyan tisztítsák meg magukat a rituális tisztátalanságtól, ha mégis tisztátalanokká lettek. Nehogy beszennyezzék tisztátalanságukkal szent lakóhelyemet, amelyet közöttük elhelyeztem, és mindannyian meghaljanak emiatt.”

^32-33Ezek a törvények vonatkoznak azokra, akik valamilyen betegség következtében tisztátalan folyásban szenvednek, akiknek magömlésük van, az asszonyokra a havi vérzés idején, és azokra a férfiakra, akik rituálisan tisztátalan asszonnyal hálnak.

Footnotes

3 Mózes 13:2 rosszindulatú bőrbetegség Az eredetiben szereplő szó a szakértők szerint nem azt a bőrbetegséget jelenti, amelyet ma „leprának” nevezünk. Sok más fordításban azonban még a „lepra” szót használták ezen a helyen. Ez a kifejezés a továbbiakban többször is előfordul.
3 Mózes 14:10 három tized mérték Valószínű jelentése: 3/10 éfá, vagyis kb. 6,6 liter.
3 Mózes 14:10 lóg Ókori űrmérték, kb. fél liter. A 21. versben is.
3 Mózes 14:21 egytized mérték Valószínű jelentése: 1/10 éfá, vagyis kb. 2,2 liter.
3 Mózes 15:2 testéből Vagyis a testének bármely részéből, vagy a sebeiből.

Lévitique 12-15

La Bible du Semeur

La loi sur la purification après un accouchement

12 L’Eternel s’adressa à Moïse en ces termes : ²Parle aux Israélites : Lorsqu’une femme conçoit et met au monde un garçon, elle sera rituellement impure durant sept jours, comme lors de son indisposition menstruelle. ³Le huitième jour, on circoncira l’enfant^[a]. ⁴Il lui faudra attendre encore trente-trois jours pour être purifiée de son sang ; elle ne touchera aucune chose consacrée ; elle n’ira pas au sanctuaire jusqu’à ce que le temps de sa purification parvienne à son terme.

⁵Si c’est une fille à laquelle elle donne naissance, elle sera rituellement impure deux semaines comme lors de ses règles, puis il lui faudra attendre encore soixante-six jours pour être purifiée de son sang.

⁶Quand les jours de sa purification seront achevés – qu’il s’agisse d’un garçon ou d’une fille – elle apportera à l’entrée de la tente de la Rencontre un agneau dans sa première année pour l’holocauste, et un pigeonneau ou une tourterelle pour le sacrifice pour le péché, et elle les remettra au prêtre. ⁷Celui-ci les présentera à l’Eternel, accomplira pour elle le rite d’expiation et elle sera rituellement purifiée de sa perte de sang.

Telle est la règle concernant la femme qui donne naissance à un garçon ou à une fille.

⁸Si elle n’a pas de quoi offrir un agneau, elle prendra deux tourterelles ou deux pigeonneaux, l’un pour l’holocauste et l’autre pour le sacrifice pour le péché ; le prêtre accomplira pour elle le rite d’expiation et elle sera purifiée^[b].

Les lois sur les maladies de peau évolutives et les moisissures

Les maladies de la peau

13 L’Eternel parla à Moïse et à Aaron en ces termes : ²Si une boursouflure, une dartre ou une tache sur la peau de quelqu’un devient une plaie qui fait suspecter une maladie de peau évolutive^[c], on l’amènera au prêtre Aaron ou à l’un de ses descendants. ³Celui-ci examinera cette affection de la peau. Si, à l’endroit malade, les poils sont devenus blancs et si la plaie forme un creux dans la peau, c’est bien un cas de maladie de peau évolutive. Sur la base de l’examen, le prêtre déclarera cette personne impure. ⁴Mais si la tache blanche ne forme pas de creux visible de la peau, et si le poil n’est pas devenu blanc, le prêtre isolera le sujet pendant sept jours. ⁵Le septième jour, il l’examinera. S’il constate que le mal est resté stationnaire sans s’étendre sur la peau, il isolera le malade une deuxième semaine, ⁶puis il procédera à un nouvel examen. Si la partie malade s’est estompée, et ne s’est pas étendue sur la peau, le prêtre déclarera cet homme pur ; c’est une simple dartre. La personne nettoiera ses vêtements et sera pure. ⁷Mais si la dartre s’étend sur la peau après que le prêtre a examiné la personne et l’ait déclarée pure, celle-ci retournera se faire examiner par le prêtre. ⁸Si celui-ci constate une extension de la dartre sur la peau, il déclarera la personne impure : c’est une maladie de peau évolutive.

⁹Lorsqu’un homme sera suspecté d’être atteint d’une maladie de peau évolutive, on l’amènera au prêtre ¹⁰qui l’examinera. S’il constate une boursouflure blanche sur la peau qui ait fait blanchir le poil et qu’il y ait un bourgeonnement de chair vive dans la tumeur, ¹¹c’est une maladie de peau infectieuse et chronique. Le prêtre déclarera cet homme impur ; il ne sera pas nécessaire de l’isoler, car il est manifestement impur. ¹²Mais si cette affection s’étend sur toute la peau du malade et le couvre de la tête aux pieds, où que porte le regard du prêtre, ¹³celui-ci procédera à un nouvel examen. S’il constate que l’éruption couvre tout le corps du malade, il le déclarera pur : puisqu’il est devenu complètement blanc, il est pur. ¹⁴Toutefois, le jour où l’on apercevra sur lui de la chair vive, il devient impur. ¹⁵Après avoir constaté la présence de cette chair vive, le prêtre déclarera la personne impure : la chair vive est impure : c’est une maladie de peau évolutive. ¹⁶Si la chair vive redevient blanche, la personne retournera auprès du prêtre ¹⁷qui l’examinera. S’il constate que la plaie est effectivement devenue blanche, il déclarera la chair pure, et la personne sera en état de pureté.

¹⁸Si quelqu’un avait sur la peau un abcès^[d] qui a guéri, ¹⁹mais qu’à la place de cet abcès apparaisse une boursouflure blanche ou une tache d’un blanc rougeâtre, cette personne se fera examiner par le prêtre. ²⁰Si celui-ci constate un creux dans la peau et un blanchissement du poil, il déclarera cette personne impure : c’est une affection de peau infectieuse qui est en train de bourgeonner dans l’abcès. ²¹Mais si, à l’examen, le prêtre constate qu’il n’y a pas de poil blanc à cet endroit, ni de creux dans la peau et que la tache s’est estompée, il isolera le malade pendant sept jours. ²²Si la tache s’étend sur la peau, il le déclarera impur : c’est une plaie infectieuse. ²³Mais si la tache est restée stationnaire, sans s’étendre, ce n’est que la cicatrice de l’abcès ; alors le prêtre le déclarera pur.

²⁴Autre cas : lorsque la peau de quelqu’un aura une brûlure causée par le feu et qu’il se forme sur l’endroit de cette brûlure une tache blanche ou d’un blanc rougeâtre, ²⁵le prêtre l’examinera ; si le poil a viré au blanc dans la tache et s’il y a un creux dans la peau, c’est une affection de peau infectieuse qui s’est développée sur la brûlure. Le prêtre déclarera cette personne impure, car elle est atteinte d’une maladie de peau évolutive.

²⁶Si, au contraire, le prêtre, à l’examen, ne constate pas de poils blancs dans la tache, ni de creux dans la peau, et si la tache s’est estompée, il isolera le sujet pendant sept jours. ²⁷Il l’examinera le septième jour, si la tache s’est étendue sur la peau, il le déclarera impur : c’est une plaie infectieuse. ²⁸Mais si la tache est restée stationnaire, sans s’étendre, et qu’elle s’est estompée, c’était une boursouflure due à la brûlure ; le prêtre déclarera donc le sujet pur, car c’est la cicatrice de la brûlure.

²⁹Si un homme ou une femme a une plaie à la tête ou au menton, ³⁰le prêtre examinera cette plaie. Si elle forme un creux dans la peau et qu’il s’y trouve du poil jaunâtre ou clairsemé, il déclarera cette personne impure : c’est la teigne, c’est-à-dire une maladie de peau infectieuse de la tête ou du menton. ³¹Mais si le prêtre constate, à l’examen, qu’il n’y a pas de creux visible de la peau, sans toutefois qu’il y ait de poil noir^[e], il isolera le sujet pendant sept jours. ³²Le septième jour, s’il constate que l’éruption ne s’est pas étendue, qu’elle ne renferme pas de poil de couleur jaunâtre et que la plaie ne semble pas plus profonde que la peau, ³³le malade se rasera – sauf à l’endroit de la plaie – et le prêtre l’isolera de nouveau pour sept jours. ³⁴Le septième jour, il examinera le mal. Si le mal ne s’est pas étendu sur la peau et s’il ne forme pas de creux visible, il le déclarera pur ; le sujet nettoiera ses vêtements et il sera pur. ³⁵Mais si la teigne s’est étendue sur la peau après que le malade a été déclaré pur, ³⁶le prêtre en fera le constat et n’aura pas besoin de vérifier si le poil est de couleur jaunâtre : la personne est impure. ³⁷Si le mal semble stationnaire et que des poils sombres ont poussé à l’endroit malade, c’est qu’il est guéri et pur. Le prêtre déclarera la personne pure.

³⁸Si un homme ou une femme a des taches blanches sur la peau, ³⁹le prêtre l’examinera ; si les taches sont d’un blanc pâle, c’est une éruption bénigne : le sujet est pur.

⁴⁰Lorsqu’un homme perd ses cheveux, c’est une calvitie ; il est pur. ⁴¹Si la tête se dégarnit sur le devant, c’est une calvitie du front ; il est pur. ⁴²Mais si une plaie d’un blanc rougeâtre apparaît dans la partie chauve sur la tête ou sur le front, c’est une plaie infectieuse qui a bourgeonné dans la partie chauve ou sur le front. ⁴³Si, à l’examen, le prêtre constate que la plaie provoque une boursouflure d’un blanc rougeâtre sur le crâne ou sur le front chauve, et qu’elle a l’aspect d’une maladie évolutive de la peau, ⁴⁴l’homme a une maladie infectieuse, il est impur, et le prêtre doit le déclarer impur. C’est à la tête que le mal l’a frappé.

⁴⁵La personne atteinte d’une telle maladie de la peau portera des vêtements déchirés et aura la tête décoiffée ; elle se couvrira la partie inférieure du visage^[f] et criera : « Impur ! Impur ! » ⁴⁶Tant qu’elle a ce mal, elle est impure. Elle habitera à l’écart, à l’extérieur du camp.

Les moisissures sur les habits

⁴⁷Si une tache de moisissure apparaît sur des vêtements en laine ou en lin, ⁴⁸ou sur un tissu ou un tricot de lin ou de laine, ou encore sur une peau ou sur un objet en cuir, ⁴⁹si elle devient verdâtre ou rougeâtre, sur le vêtement ou sur la peau, sur le tissu ou le tricot ou sur tout objet en cuir, c’est une sorte d’infection^[g] des tissus : on la montrera au prêtre. ⁵⁰Celui-ci l’examinera et enfermera l’objet atteint pendant sept jours. ⁵¹Le septième jour, il examinera la tache. Si elle s’est étendue sur le vêtement, le tissu ou le tricot, sur la peau ou l’objet en cuir, il s’agit d’une moisissure maligne ; l’objet est impur. ⁵²Il le brûlera, quel qu’il soit, car il s’agit d’une moisissure maligne ; l’objet doit être brûlé au feu.

⁵³Mais si le prêtre constate que la tache ne s’est pas étendue sur l’objet, ⁵⁴il ordonnera de le laver, puis il le tiendra enfermé une deuxième semaine. ⁵⁵Après ce lavage, il examinera à nouveau la tache ; si elle n’a pas changé d’aspect de façon visible, même si elle ne s’est pas étendue, l’objet est impur et devra être brûlé, que la moisissure l’ait corrodé à l’endroit ou à l’envers. ⁵⁶Mais si le prêtre voit que la tache s’est estompée après le lavage, il arrachera cette partie du vêtement, de la peau, du tissu ou du tricot. ⁵⁷Si la tache réapparaît plus tard sur l’objet, c’est une moisissure qui se développe, tu brûleras l’objet où est la tache. ⁵⁸Quant au vêtement, au tissu, au tricot, ou à l’objet en cuir que tu auras lavé et d’où la tache aura disparu, tu le laveras une seconde fois, et il sera pur.

⁵⁹Telle est la loi relative à une tache de moisissure sur un vêtement de laine ou de lin, sur un tissu ou un tricot ou sur tout objet de cuir selon laquelle on déterminera s’il est pur ou impur.

La purification des personnes atteintes

14 L’Eternel parla à Moïse en ces termes : ²Voici la loi concernant la purification de l’homme atteint d’une maladie de peau évolutive : on l’amènera au prêtre, ³qui sortira du camp pour l’examiner. S’il est guéri de sa maladie de peau, ⁴le prêtre ordonnera qu’il apporte en vue de sa purification deux oiseaux purs vivants, du bois de cèdre, du fil rouge éclatant et une branche d’hysope^[h]. ⁵Le prêtre donnera l’ordre d’égorger l’un des oiseaux au-dessus d’un récipient de terre cuite rempli d’eau de source. ⁶Puis il prendra l’oiseau vivant, le bois de cèdre, le fil rouge et l’hysope, et il les trempera avec l’oiseau vivant dans le sang de l’oiseau égorgé, sur l’eau de source. ⁷Il en fera sept fois aspersion sur celui qui doit être purifié de son affection de la peau, il le déclarera pur et lâchera l’oiseau vivant dans la nature.

⁸Celui qui est soumis au rite de purification nettoiera ses vêtements, se rasera tous les poils et se lavera à l’eau, ainsi il sera pur. Après cela, il pourra réintégrer le camp, mais il restera hors de sa tente pendant sept jours. ⁹Le septième jour, il rasera tous les poils de sa peau, ses cheveux, sa barbe, ses sourcils et tout autre poil, il nettoiera ses vêtements, se lavera à l’eau et alors il sera pur.

¹⁰Le huitième jour, il prendra deux agneaux sans défaut et une brebis dans sa première année, sans défaut, il y ajoutera neuf kilogrammes de fleur de farine en offrande pétrie à l’huile et un demi-litre d’huile. ¹¹Le prêtre qui procède à sa purification le placera avec tout cela devant l’Eternel à l’entrée de la tente de la Rencontre. ¹²Le prêtre prendra l’un des agneaux et l’offrira en sacrifice de réparation avec l’huile offerte ; il fera devant l’Eternel le geste de présentation. ¹³Il égorgera l’agneau au lieu où l’on immole le sacrifice pour le péché et l’holocauste, dans ce lieu saint ; car la victime du sacrifice de réparation revient au prêtre comme le sacrifice pour le péché ; c’est une chose très sainte. ¹⁴Le prêtre prendra du sang du sacrifice de réparation, et en mettra sur le lobe de l’oreille droite de celui qui se purifie, sur le pouce de sa main droite et sur le gros orteil de son pied droit. ¹⁵Ensuite il prendra le demi-litre d’huile, et en versera un peu dans le creux de sa main gauche. ¹⁶Il y trempera l’index droit et fera sept fois aspersion de l’huile devant l’Eternel. ¹⁷Puis il appliquera de l’huile qui reste dans le creux de sa main sur le lobe de l’oreille droite de celui qui se purifie, sur le pouce de sa main droite et sur le gros orteil de son pied droit, à l’endroit où il a mis du sang du sacrifice de réparation. ¹⁸Il versera ce qui reste d’huile dans sa main sur la tête de celui qui se purifie, afin de faire le rite d’expiation pour lui devant l’Eternel. ¹⁹Après cela, il offrira le sacrifice pour le péché afin d’accomplir le rite d’expiation pour celui qui se purifie de son impureté ; ensuite il immolera l’holocauste. ²⁰Il placera l’holocauste avec l’offrande sur l’autel. Ainsi il accomplira le rite d’expiation pour cet homme, et il sera pur.

²¹Si l’homme est trop pauvre pour se procurer tout cela, il prendra un seul agneau qui sera offert en sacrifice de réparation avec le geste de présentation pour accomplir le rite d’expiation en sa faveur ; il y ajoutera une offrande de trois kilogrammes de fleur de farine pétrie à l’huile et un demi-litre d’huile. ²²Il prendra aussi deux tourterelles ou deux pigeonneaux, selon ses ressources ; l’un des oiseaux sera destiné au sacrifice pour le péché, l’autre à l’holocauste. ²³Il les apportera au prêtre le huitième jour, pour sa purification, à l’entrée de la tente de la Rencontre devant l’Eternel. ²⁴Le prêtre prendra l’agneau du sacrifice de réparation et la mesure d’huile, et il accomplira le geste de présentation devant l’Eternel. ²⁵Il immolera l’agneau du sacrifice de réparation et il prendra du sang de l’animal pour en mettre sur le lobe de l’oreille droite de celui qui se purifie, sur le pouce de sa main droite et sur l’orteil de son pied droit. ²⁶Il versera une partie de l’huile dans le creux de sa main gauche. ²⁷Il fera sept fois l’aspersion de l’huile qui est dans sa main devant l’Eternel avec son index droit. ²⁸Puis il appliquera un peu de cette huile sur le lobe de l’oreille droite de celui qui se purifie, sur le pouce de sa main droite et sur le gros orteil de son pied droit, à l’endroit où il a mis du sang de la victime du sacrifice de réparation. ²⁹Il versera ce qui reste d’huile dans sa main sur la tête de celui qui se purifie, afin d’accomplir le rite d’expiation pour lui devant l’Eternel. ³⁰Il offrira l’une des tourterelles ou l’un des pigeonneaux – selon ce que la personne a pu se procurer – ³¹comme sacrifice pour le péché, et l’autre comme holocauste accompagnant l’offrande. Le prêtre accomplira ainsi le rite d’expiation devant l’Eternel pour celui qui se purifie.

³²Telle est la loi pour la purification de l’homme atteint d’une maladie de peau évolutive dont les ressources sont insuffisantes.

Le cas des moisissures dans les maisons

³³L’Eternel parla à Moïse et à Aaron en ces termes : ³⁴Lorsque vous serez entrés au pays de Canaan que je vous donne en propriété, si je produis une tache de moisissure à une maison du pays que vous posséderez, ³⁵le propriétaire de la maison ira déclarer au prêtre : « J’ai remarqué une sorte de tache sur ma maison. » ³⁶Alors le prêtre ordonnera de vider la maison avant qu’il y entre pour examiner la tache, afin que tout ce qui est dans la maison ne devienne pas impur. Puis il entrera pour examiner la maison.

³⁷Il examinera la tache : s’il voit qu’elle se présente sous forme de plaques verdâtres ou rougeâtres, formant un creux visible dans le mur, ³⁸il sortira de la maison, se placera à l’entrée et mettra pour sept jours la maison sous séquestre. ³⁹Il y retournera le septième jour, et s’il constate que la tache s’est étendue sur les murs de la maison, ⁴⁰il ordonnera d’arracher les pierres tachées et les fera jeter à l’extérieur de la ville dans un endroit impur. ⁴¹Puis il fera racler toutes les parois intérieures et jeter le crépi ainsi arraché à l’extérieur de la ville dans un endroit impur. ⁴²On remplacera les pierres enlevées par de nouvelles et l’on prendra un nouveau mortier pour recrépir la maison.

⁴³Si la tache réapparaît dans la maison après qu’on a enlevé les pierres, raclé et recrépi les murs, ⁴⁴le prêtre viendra l’examiner ; s’il constate que la tache s’est étendue dans la maison, c’est une moisissure maligne, une sorte d’infection : cette maison est impure. ⁴⁵On la démolira. Les pierres, sa charpente et tout son crépi seront transportés à l’extérieur de la ville dans un endroit impur.

⁴⁶Quiconque entrerait dans la maison durant toute la période où elle est sous séquestre sera impur jusqu’au soir. ⁴⁷Celui qui y coucherait ou qui y mangerait, devra nettoyer ses vêtements.

⁴⁸Mais si le prêtre, lorsqu’il vient, constate que la tache ne s’est pas étendue dans la maison après qu’elle a été recrépie, il la déclarera pure, car le mal est guéri. ⁴⁹Il prendra, pour purifier rituellement la maison, deux petits oiseaux, du bois de cèdre, un fil rouge éclatant et une branche d’hysope. ⁵⁰Il égorgera l’un des oiseaux au-dessus d’un récipient de terre cuite rempli d’eau de source. ⁵¹Puis il prendra le bois de cèdre, l’hysope, le fil rouge et l’oiseau vivant, et il les trempera dans le sang de l’oiseau égorgé, mêlé à l’eau de source, et il en fera l’aspersion sept fois sur la maison. ⁵²Il purifiera ainsi la maison avec le sang de l’oiseau, l’eau de source, l’oiseau vivant, le bois de cèdre, l’hysope et le fil rouge éclatant. ⁵³Ensuite il lâchera l’oiseau vivant à l’extérieur de la ville, dans la nature. C’est ainsi qu’il accomplira le rite d’expiation pour la maison et elle sera pure.

Conclusion des lois sur les maladies de la peau et les moisissures à caractère évolutif

⁵⁴Telle est la loi concernant toute affection de la peau à caractère évolutif ou teigne, ⁵⁵concernant la moisissure à caractère évolutif sur les tissus et dans les maisons, ⁵⁶les boursouflures, les dartres et les taches. ⁵⁷Cette loi permet de déterminer si une personne ou un objet sont rituellement purs ou impurs. Telle est la loi concernant toutes les formes d’affections de la peau et de moisissures à caractère évolutif.

Les impuretés sexuelles de l’homme

15 L’Eternel s’adressa à Moïse et à Aaron en ces termes : ²Parlez aux Israélites et dites-leur : Si un homme est atteint d’une gonorrhée, l’écoulement qu’elle provoque le rend impur – ³qu’il y ait écoulement ou obstruction des organes – il y a impureté. ⁴Tout lit sur lequel cet homme couchera et tout meuble sur lequel il s’assiéra seront impurs. ⁵Celui qui touchera son lit nettoiera ses vêtements, se lavera à l’eau et sera impur jusqu’au soir. ⁶Celui qui s’assiéra sur le siège utilisé par cet homme nettoiera ses vêtements, se lavera à l’eau et sera impur jusqu’au soir. ⁷Celui qui touchera le malade nettoiera ses vêtements, se lavera et sera impur jusqu’au soir. ⁸Si le malade crache sur quelqu’un qui est pur, ce dernier nettoiera ses vêtements, se lavera et sera impur jusqu’au soir. ⁹Toute selle sur laquelle aura voyagé le malade sera impure. ¹⁰Quiconque touchera à un objet quelconque placé sous lui sera impur jusqu’au soir ; et quiconque prendra un tel objet nettoiera ses vêtements, se lavera et sera impur jusqu’au soir. ¹¹Celui que le malade aura touché, sans s’être rincé les mains à l’eau, nettoiera ses vêtements, se lavera et sera impur jusqu’au soir. ¹²Tout récipient de terre cuite que le malade aura touché sera brisé et tout objet en bois sera lavé à l’eau.

¹³Quand le malade sera guéri de sa gonorrhée, il comptera sept jours comme temps de purification, puis il nettoiera ses vêtements, se lavera à l’eau de source, et il sera pur. ¹⁴Le huitième jour, il prendra deux tourterelles ou deux pigeonneaux, il se présentera devant l’Eternel, à l’entrée de la tente de la Rencontre, et donnera les oiseaux au prêtre. ¹⁵Celui-ci les offrira, l’un comme sacrifice pour le péché, l’autre comme holocauste. Il accomplira ainsi pour lui le rite d’expiation de son écoulement devant l’Eternel.

¹⁶Quand un homme aura un épanchement séminal, il lavera tout son corps à l’eau et sera impur jusqu’au soir. ¹⁷Tout vêtement ou cuir qui en aura été atteint sera lavé à l’eau et sera impur jusqu’au soir.

¹⁸Quand un homme et une femme ont eu des relations sexuelles, ils se laveront tous deux à l’eau et seront impurs jusqu’au soir.

Les impuretés sexuelles de la femme

¹⁹Quand une femme perd du sang parce qu’elle a ses règles, sa période d’impureté durera sept jours, quiconque la touchera sera impur jusqu’au soir. ²⁰Tout lit sur lequel elle s’étendra pendant ce temps sera impur, ainsi que tout objet sur lequel elle s’assiéra. ²¹Quiconque touchera son lit nettoiera ses vêtements, se lavera à l’eau et sera impur jusqu’au soir. ²²Celui qui touchera un meuble quelconque sur lequel elle se sera assise nettoiera ses vêtements, se lavera à l’eau et sera impur jusqu’au soir. ²³S’il y a un objet sur le lit ou sur le meuble qu’elle occupe, celui qui y touche sera impur jusqu’au soir. ²⁴Si un homme a des relations sexuelles avec elle, elle lui communique son état menstruel : il sera impur^[i] pendant sept jours, et tout lit sur lequel il couchera sera souillé.

²⁵Si une femme a des pertes de sang pendant plusieurs jours en dehors de la période de ses règles ou au-delà, elle sera impure tout le temps que durent ses pertes, comme au temps de ses règles. ²⁶Tout lit sur lequel elle se couchera pendant le temps que durent ses pertes, et tout meuble sur lequel elle s’assiéra seront impurs comme dans le cas de ses règles. ²⁷Quiconque les touchera sera impur ; il nettoiera ses vêtements, se lavera à l’eau et sera impur jusqu’au soir.

²⁸Lorsque ses pertes cesseront, elle comptera sept jours, après quoi elle sera pure. ²⁹Le huitième jour, elle prendra deux tourterelles ou deux pigeonneaux et les apportera au prêtre, à l’entrée de la tente de la Rencontre. ³⁰Le prêtre offrira l’un d’eux comme sacrifice pour le péché et l’autre comme holocauste, il fera ainsi pour elle devant l’Eternel l’expiation des pertes qui la rendaient impure. ³¹C’est ainsi que vous tiendrez les Israélites à l’écart de ce qui pourrait les rendre rituellement impurs et les exposerait à être frappés de mort s’ils venaient à rendre impure ma demeure qui est au milieu d’eux.

³²Telle est la loi concernant celui qui a une gonorrhée ou un épanchement séminal et qui est ainsi rendu impur, ³³concernant la femme durant ses règles, toute personne, homme ou femme, atteinte d’un écoulement, et l’homme qui partage la couche d’une femme en état d’impureté.

Footnotes

12.3 Voir Gn 17.12 ; Lc 2.21.
12.8 Allusion en Lc 2.24.
13.2 Le mot hébreu traditionnellement rendu par lèpre était utilisé pour différentes affections graves de la peau que nous n’appellerions pas lèpre. Ce même mot est utilisé pour des moisissures sur des tissus (13.47-59) ou sur des murs (14.33-53). D’où la traduction : « maladie de peau évolutive » ou « à caractère infectieux ». Voir 14.54-57.
13.18 Autres traductions : furoncle ou ulcère.
13.31 L’ancienne version grecque porte « poil jaunâtre ».
13.45 Manifestations habituelles du deuil (Lv 10.6 ; Ez 24.17).
13.49 Voir note v. 2.
14.4 Petite plante qui pousse sur les murs servant dans les cérémonies de purification (Ex 12.22 ; Nb 19.6, 18 ; Ps 51.7 ; Jn 19.29).
15.24 Voir 18.19 ; 20.18.

Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Schlachter 2000 (SCH2000)

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

La Bible du Semeur (BDS)

Levitico 12-15 Nuova Riveduta 2006

Legge relativa alle donne che hanno partorito

Legge relativa alla lebbra

Legge relativa alla purificazione dei lebbrosi guariti

Purificazione delle case infette da muffa

Legge relativa all’impurità dell’uomo e della donna

Footnotes

Cross references

3 Mose 12-15 Schlachter 2000

Verordnungen für Wöchnerinnen

Das Gesetz über den Aussatz

Über den Aussatz von Kleidern

Das Gesetz über die Reinigung vom Aussatz

Die Reinigung eines aussätzigen Hauses

Verordnungen über Unreinheiten bei Männern und Frauen

Footnotes

3 Mózes 12-15 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

A szülő asszony tisztulásának törvénye

Különböző bőrbetegségekre vonatkozó törvények

Ruhákon lévő tisztátalanság

A bőrbetegségből meggyógyultak törvényei

Penész-foltok lakóház falán

Testi tisztátalanságra vonatkozó törvények

Footnotes

Lévitique 12-15 La Bible du Semeur

La loi sur la purification après un accouchement

Les lois sur les maladies de peau évolutives et les moisissures

Les maladies de la peau

Les moisissures sur les habits

La purification des personnes atteintes

Le cas des moisissures dans les maisons

Conclusion des lois sur les maladies de la peau et les moisissures à caractère évolutif

Les impuretés sexuelles de l’homme

Les impuretés sexuelles de la femme

Footnotes

Levitico 12-15

Nuova Riveduta 2006

3 Mose 12-15

Schlachter 2000

3 Mózes 12-15

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Lévitique 12-15

La Bible du Semeur