Jeremiás sir 3:40-5:22
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
40 Vizsgáljuk hát meg életünket,
és térjünk vissza az Örökkévalóhoz!
41 Emeljük fel kezünket[a]
és szívünket a Menny Istenéhez:
42 „Bizony, vétkeztünk és lázadtunk ellened, Urunk,
azért nem bocsátottál meg nekünk!
43 Haragodba burkolóztál,
üldöztél és kíméletlenül öldöstél minket!
44 Sűrű felhővel vetted körül magad,
könyörgésünk elől elzárkóztál.
45 Megvetett söpredékké tettél bennünket
a nemzetek között.
46 Ellenségeink nagy hangon
gyaláznak minket,
47 rettegés fenyeget, csapdába estünk,
romlás és pusztulás a részünk.”
48 Szememből könnypatakok folynak
népem romlása miatt.
49 Éjjel-nappal sírok,
könnyeim szüntelen patakzanak,
50 amíg az Örökkévaló le nem néz a Mennyből,
amíg ránk nem tekint!
51 Fáj a lelkem,
mikor látom városom lakóinak sorsát.
52 Ellenségeim ok nélkül vadásztak rám,
mint egy madárra,
53 sziklaverembe dobtak elevenen,
s köveket hajigáltak fejemre.
54 Elborította fejemet a víz,
s már azt hittem, végleg elvesztem.
55 Téged hívtalak segítségül,
a verem mélyéről,
56 s te meghallottad segélykiáltásomat:
„Örökkévaló, ne fogd be füledet
sóhajtásom és kiáltásom előtt!”
57 Közel jöttél hozzám, mikor hívtalak,
szívemhez szóltál: „Ne félj!”
58 Igen, Örökkévaló, te lettél védelmezőm,
megmentetted életemet!
59 Láttad, hogyan bántak velem ellenségeim,
ítélj hát javamra!
60 Nézd, milyen bosszúállók,
hogyan forralnak gonosz terveket!
61 Hallottad gúnyolódásukat, Örökkévaló,
és aljas terveiket,
62 hogyan rágalmaznak egész nap,
s hogyan szidalmaznak folytonosan.
63 Akár ülnek, akár állnak,
mindig engem gyaláznak.
64 Fizess meg nekik, Örökkévaló,
minden gonosz tettük szerint!
65 Sötétítsd el szívüket,
átkod sújtsa,
66 haragod üldözze őket, Örökkévaló,
töröld el őket a föld színéről örökre!
Jeruzsálem ostroma és eleste
4 Jaj, még az arany ragyogása is megfakult,
a csillogó színarany is meghomályosult!
A drágaköveket[b] szétszórták,
szanaszét hevernek minden utcasarkon!
2 Sion drága gyermekeivel,
akik értékesebbek az aranynál,
úgy bántak ellenségeink,
mint valami hitvány cserépedénnyel!
3 Még a sakálok is táplálják,
megszoptatják kicsinyeiket,
de népem asszonyai kegyetlenül bánnak gyermekeikkel,
mint a sivatagi struccmadarak[c].
4 A csecsemők szomjúságtól haldoklanak,
a kisgyermekek kenyérért könyörögnek,
de senki sem ad nekik,
senki sem törődik velük.
5 Akik egykor megrakott asztalnál lakomáztak,
most éhségtől haldokolnak az utca kövén,
s akiket bíborban neveltek,
most a szemétdombon keresgélnek.
6 Bizony, nagyobb népem bűne,
mint Sodomáé volt egykor,
amely kéz érintése nélkül
elpusztult egy pillanat alatt.
7 Júda nazírjai tisztábbak voltak a hónál,
fehérebbek a tejnél,
pirosabbak a korallnál,
termetük, mint a csiszolt zafír.
8 Most feketébbek, mint a korom,
rájuk sem ismer az utcán senki,
bőrük a csontjukhoz tapad,
olyanok lettek, mint kiszáradt fa.
9 Jaj, boldogabbak, akiket kard ölt meg,
mint akiket éhség pusztított el
lassú kínhalállal, a kenyér hiánya miatt.
10 Irgalmas szívű anyák
saját gyermekeiket főzték meg,
hogy legyen mit enniük,
mikor Jeruzsálem népe éhezett.
11 Az Örökkévaló szabad utat engedett haragjának,
kiöntötte ránk izzó haragját,
s tűzbe borította Siont,
megégette teljesen.
12 Nem hitték volna sem a föld királyai,
sem a nemzetek lakosai,
hogy az ellenség Jeruzsálem kapuin
valaha is bevonulhat.
13 Jeruzsálem prófétáinak bűne miatt,
papjainak vétke[d] miatt történt ez,
mert ártatlan vért ontottak,
igazakat gyilkoltak benne.
14 Vérrel beszennyezve
tántorogtak az utcán, mint a vakok.
Tisztátalanná lettek,
senki meg sem érinthette őket.
15 „Álljatok félre, tisztátalanok!”
— kiáltottak rájuk az emberek.
„Álljatok félre, ne érintsetek!”[e]
Mikor a nemzetek között kerestek menedéket,
ott sem fogadták be őket.
16 Az Örökkévaló maga szórta szét őket,
s nem törődött velük többé.
Nem tisztelték őket a nemzetek,
mint a papokat illenék,
nem kegyelmeztek még az öregeknek[f] sem.
17 Oly sokáig vártunk hiába,
már a szemünk is belefáradt,
reménykedve lestük a látóhatárt:
jön-e már a felmentő sereg.
18 Ellenségeink minden lépésünket figyelték,
már az utcára is féltünk kimenni.
Elközelgett a végünk!
Napjaink meg voltak számlálva!
Eljött a vég!
19 Üldözőink gyorsabbak voltak,
mint a sasok az égen.
Űztek bennünket a hegyeken,
leselkedtek ránk a pusztaságban.
20 Foglyul ejtették királyunkat,
népünk éltető leheletét, az Örökkévaló fölkentjét,
s akiről azt mondtuk: „Védelmező karja árnyékában
élhetünk a nemzetek között!”
21 Ne örülj olyan nagyon, Edom népe, Úz földjén,
mert terád is sor kerül.
Neked is innod kell ebből a pohárból,
megrészegedsz tőle, és letépik ruháidat!
22 Sion népe, büntetésed egyszer véget ér,
nem tart az Úr száműzetésben örökre!
De téged még azután is büntet vétkeidért, Edom népe,
s bűneidet nyilvánosan leleplezi.
Könyörgés a helyreállításért
5 Emlékezz meg róla, Örökkévaló, mi történt velünk!
Nézd, milyen gyalázatban élünk!
2 Országunkat[g] idegen nép foglalta el,
házainkban idegenek laknak!
3 Apátlan árvák lettünk,
anyánk meg özveggyé.
4 Még ivóvizünket is pénzért vesszük,
tűzifánkért is fizetnünk kell.
5 Elnyomóink igáját vettük nyakunkra,
roskadásig hajszolnak,
percnyi pihenést sem hagynak.
6 Hogy éhen ne haljunk,
Egyiptomból és Asszíriából kell kenyeret vennünk.
7 Őseink vétkeztek, de már nincsenek,
mi hordozzuk bűneik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk,
nincs, aki tőlük megszabadítson.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük élelmünket,
a pusztai rablók kardja fenyeget.
10 Bőrünk megfeketedett, mint a kemence,
a hosszú éhezéstől.
11 Az asszonyokat megerőszakolták Sionban,
a leányokat is Júda városaiban.
12 A fejedelmeket felakasztották,
nem kímélték meg a véneket sem.
13 A fiatalokat nehéz munkára fogták,
a gyerekek is súlyos terhek alatt botladoznak.
14 A vének nem ülnek már a város kapujánál,
az ifjak sem énekelnek többé.
15 Szívünk öröme, jaj, odavan,
gyászra fordult minden ünnepünk!
16 Lehullott fejünkről a virágkoszorú,
jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Szívünk megtelt fájdalommal,
szemünk könnytől homályos,
18 mert elpusztult a Sion hegye,
sakálok járnak csak romjain!
19 De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz,
királyi trónod mindörökre fennáll.
20 Miért felejtkeznél meg rólunk örökre?
Miért hagytál el minket oly soká?
21 Állíts helyre bennünket, Örökkévaló,
hogy újra fölépüljünk[h],
tedd olyanná napjainkat, mint régen!
22 Ugye, nem vetettél el bennünket végleg?
Ugye, haragod nem marad rajtunk örökre?
Footnotes
- Jeremiás sir 3:41 Emeljük fel kezünket Vagyis: imádkozzunk, de teljes szívvel, ne csak „látványos gesztusokkal!”
- Jeremiás sir 4:1 drágakövek Szó szerint: „szent kövek”. Az értelme bizonytalan.
- Jeremiás sir 4:3 struccmadarak Az ókori hiedelem szerint a struccok nem törődnek sem tojásaikkal, sem kicsinyeikkel. Lásd Jób 39:14–16.
- Jeremiás sir 4:13 Jeruzsálem… vétke Itt és a 14–16. versekben a hamis prófétákról és a vétkes papokról van szó.
- Jeremiás sir 4:15 A 15. versben az emberek úgy kiáltanak rá ezekre a volt papokra, ahogy a leprásokra szoktak, akik tisztátalanoknak számítottak.
- Jeremiás sir 4:16 öregeknek Jelentheti a város idős vezetőit (a „véneket”) is.
- Jeremiás sir 5:2 Országunkat Szó szerint: „örökségünket”.
- Jeremiás sir 5:21 A 21. vers első felében kétszer szereplő ige jelentése: „helyreállítani”, „újra felépíteni”, „visszatérni”, „visszafordulni”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center