Birák 2:6-3:31

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Józsué halála után Izráel bálványimádásba süllyed^(A)

⁶ Azután Józsué elbocsátotta a népet, s minden törzs hazatért a saját területére, hogy azt birtokba vegye. ⁷ Izráel az Örökkévalót követte és szolgálta Józsué egész életében, és még azután is, ameddig azok a vezetők éltek, akik Józsué társai voltak, de túlélték őt. Ezek a vezetők még látták az Örökkévaló hatalmas tetteit, amelyeket Izráelért vitt végbe. ⁸ Ezután Józsué, Nún fia, az Örökkévaló szolgája 110 éves korában meghalt. ⁹ A saját birtokán temették el, Timnat-Hereszben, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra található.

¹⁰ Azután meghaltak azok is, akik Józsué kortársai voltak. Felnőtt egy új nemzedék, amelynek tagjai már személyes tapasztalatok alapján nem ismerték az Örökkévalót, sem az ő nagy tetteit, amelyeket Izráel népéért korábban véghezvitt. ^11-13 Ebben az időben Izráel elhagyta az Örökkévalót, őseik Istenét, aki népüket kihozta Egyiptomból. Idegen istenekhez fordultak, előttük hajoltak meg, a Baálokat és Astárótot szolgálták, a környező nemzetek idegen isteneit. Azt tették, amit az Örökkévaló gonosznak tart, és ezzel haragra ingerelték őt.

¹⁴ Amikor az Örökkévaló haragra gyulladt Izráel ellen, kiszolgáltatta őket a körülöttük élő ellenségeiknek, akik megverték és kifosztották őket. Nem volt többé ereje Izráelnek, hogy megvédje magát. ¹⁵ Valahányszor harcba indultak, vereséget szenvedtek, mert az Örökkévaló ellenük fordult, pontosan úgy, ahogy ezt korábban esküvel erősítve megígérte. Így Izráel népe nagyon nyomorúságos és szorult helyzetbe került.

¹⁶ Az Örökkévaló mégis a segítségükre sietett, és vezetőket állított népe élére, akiket bíráknak neveztek. Általuk szabadította ki népét a nyomorgatóik kezéből. ¹⁷ Izráel népe azonban a bírák szavára sem hallgatott, hanem továbbra is idegen isteneket imádtak, és azok előtt hajoltak meg. Hamar letértek arról az útról, amelyen őseik jártak, akik még engedelmeskedtek az Örökkévaló parancsainak. Izráel azonban nem őket követte, hanem úgy viselkedett, mint a hűtlen feleség, aki megcsalja férjét.

¹⁸ Amikor az elnyomóik miatti nyomorúságában Izráel az Örökkévalóhoz kiáltott segítségért, az Örökkévaló megkönyörült rajtuk, és bírákat állított népe élére. Amíg az a bíró élt, az Örökkévaló vele volt, és így a bíró ki tudta szabadítani Izráelt ellenségeinek kezéből. ¹⁹ Miután azonban a bíró meghalt, a nép megromlott — jobban, mint az elődeik. Ismét visszatért az előbbi kerékvágásba: megint idegen isteneket imádtak, azokat követték és előttük hajoltak meg. Nem változtak meg, hanem makacsul a saját fejük után mentek, és korábbi életmódjukat folytatták.

²⁰ Az Örökkévaló haragja ekkor ismét fellángolt Izráel ellen, és ezt mondta: „Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyet őseikkel kötöttem, és mivel nem engedelmeskedik szavamnak, ²¹ azért én sem fogom kiűzni előlük többé azokat az idegen nemzeteket, amelyeket Józsué meghagyott, amikor meghalt. ²² Így fogom próbára tenni Izráelt, vajon hűségesen az Örökkévaló útján akar-e járni, mint azt ősei tették, vagy nem”.

²³ Ezért engedte az Örökkévaló, hogy ezek a nemzetek megmaradjanak azon a földön, és nem űzte ki őket azonnal. Ezért nem tudta Józsué legyőzni és kiűzni őket.

3 Az idő múlásával Izráelben felnőtt egy új nemzedék, amely már a Kánaánért vívott honfoglaló harcok után született, tehát nem voltak tapasztalatai a hadviselésről. Az Örökkévaló tehát meghagyott néhol bizonyos nemzeteket a kánaáni őslakosok közül, hogy általuk tegye próbára Izráel népének hűségét, és hogy megtanítsa az új nemzedéket harcolni. Ezek voltak, akiket meghagyott: ³ a filiszteusok öt városa és azoknak fejedelmei, a kánaániak valamennyien, Szidón városa és annak lakosai, és a Libanon hegyvidékén, a Baál-Hermón-hegy és a Hamátba vezető út közötti területen lakó hivviek. ⁴ Ezek a népek tehát ott maradtak az eredeti lakóhelyükön, hogy az Örökkévaló általuk tegye próbára Izráel hűségét, és meglássa, engedelmeskednek-e a parancsainak, amelyeket Mózes által közölt az előző nemzedékekkel.

⁵ Így hát Izráel népe a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak csoportjai között lakott. ⁶ Az idegenek leányai közül vettek maguknak feleségeket, az izráeli leányokat pedig feleségül adták a kánaániak fiaihoz. Ennek az lett a következménye, hogy az izráeliek átpártoltak a kánaáni népek isteneihez, és azokat kezdték tisztelni.

Izráel hűtlensége és az első bíró: Otniél

⁷ Izráel népe tehát azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták Istenüket, és helyette a Baálokat meg Aserákat szolgálták és imádták. ⁸ Ezzel haragra ingerelték az Örökkévalót, aki kiszolgáltatta őket ellenségüknek: Kúsan-Risátaim mezopotámiai^[a] királynak, akit Izráel kénytelen volt nyolc éven keresztül szolgálni.

⁹ Amikor az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő szabadítót küldött Izráelnek: Otniélt, aki Káleb öccsének, Kenáznak fia volt. Otniél valóban meg is szabadította Izráelt az ellenség kezéből. ¹⁰ Az Örökkévaló Szelleme betöltötte Otniélt, aki Izráel bírája lett, és harcba vezette Izráel seregét az elnyomó idegenek ellen. Az Örökkévaló győzelmet adott Otniélnek Kúsan-Risátaim mezopotámiai király fölött. ¹¹ Így, miután Otniél megszabadította Izráelt az ellenségtől, 40 éven keresztül — amíg csak Otniél volt a bíró — béke uralkodott Izráelben. Ezután Otniél meghalt.

Izráel elpártolása és a második bíró: Ehud

¹² Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart. Emiatt az Örökkévaló megerősítette Eglónt, Moáb királyát, aki Izráel ellensége volt. ¹³ Eglón összefogott Ammon és Amálek népével Izráel ellen, s együttes erővel legyőzték az izráeliek seregét. Majd elfoglalták Jerikót, a Pálmafák Városát. ¹⁴ Izráel kénytelen volt 18 éven keresztül Eglónt, Moáb királyát szolgálni.

¹⁵ Amikor Izráel népe már nem bírta tovább az elnyomást, az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig szabadítót küldött Izráelnek: Ehudot, Gera fiát, Benjámin törzséből. Ehud balkezes volt.

Történt ekkor, hogy Izráel népe elküldte^[b] a szokásos adót Eglónnak — egy küldöttség által, amelynek Ehud volt a vezetője. ¹⁶ Ehud még indulás előtt készített magának egy kétélű tőrt^[c], amelyet a ruhája alá rejtett a jobb oldalán. ^17-19 A küldöttek elvitték az adót, amelyet Ehud átadott Eglonnak, aki nagyon kövér volt. Ezután hazaindultak Izráelbe. Amikor elérték a Gilgál melletti bálványszobrokat,^[d] Ehud tovább küldte őket, ő maga azonban visszament Eglónhoz, és ezt mondta neki: „Király, titkos üzenetet hoztam neked”.

„Várj még, ne szólj semmit!” — mondta a király, és mindenkit kiküldött a teremből.

^20-21 Amikor a király egyedül ült az emelvényen, a trónszéken, Ehud odalépett hozzá: „Isten üzenete van nálam a számodra, király!” — mondta, mire Eglón fölállt a trónjáról. Ekkor Ehud bal kezével előhúzta a jobb oldalán elrejtett tőrt, és mélyen beledöfte Eglón hasába. ²² Nem is húzta ki, mert Eglón nagyon kövér volt, és a tőrnek még a markolata is belefúródott a testébe. Ugyanakkor Eglón belső részei kiomlottak.

²³ Azután Ehud kiment a teremből, és bereteszelte az ajtót maga után. ²⁴ Miután Ehud elment, a király szolgái be akartak menni urukhoz, de látták, hogy az ajtó be van zárva, és ezt gondolták: „A király biztosan éppen a szükségét végzi a hátsó kis kamrájában!” ²⁵ Vártak is hosszú ideig, de mivel a király nem jött ki, kulccsal mégis kinyitották az ajtót, s ott találták urukat a földön fekve, holtan.

^26-27 Mialatt a szolgák késlekedtek, Ehud a bálványszobrokon is túlhaladt, s így megmenekült. Amikor Széírába érkezett, megfújta a sófárt^[e] Efraim hegyvidékén. Ekkor Izráel serege összegyűlt, és Ehud vezetésével harcolni indultak. ²⁸ Ehud kihirdette a seregének: „Az Örökkévaló kezünkbe adta ellenségeinket, a moábiakat! Kövessetek hát engem!” Sietve lementek a Jordán mellé, elfoglalták az összes gázlót, ahol Moáb felé lehetett volna átkelni a folyón, és nem engedték a moábiakat hazafelé menekülni. ²⁹ Akik mégis megpróbálták, azokat mind megölték. Összesen mintegy 10 000 erős és bátor moábi harcost pusztítottak el így. Ezek közül senki sem menekült meg. ³⁰ Attól kezdve Moáb meghajolt Izráel keze alatt, és Izráel földjén béke volt 80 esztendeig.

A következő bíró: Samgar

³¹ Ehud után Samgar, Anát fia^[f] lett a bíró Izráelben, aki egymaga 600 filiszteus katonát ölt meg a harcban, bár csupán egyetlen fából készült ösztöke volt a kezében. Ő is megszabadította Izráelt.