Joshua 2
New Revised Standard Version Catholic Edition
Spies Sent to Jericho
2 Then Joshua son of Nun sent two men secretly from Shittim as spies, saying, “Go, view the land, especially Jericho.” So they went, and entered the house of a prostitute whose name was Rahab, and spent the night there. 2 The king of Jericho was told, “Some Israelites have come here tonight to search out the land.” 3 Then the king of Jericho sent orders to Rahab, “Bring out the men who have come to you, who entered your house, for they have come only to search out the whole land.” 4 But the woman took the two men and hid them. Then she said, “True, the men came to me, but I did not know where they came from. 5 And when it was time to close the gate at dark, the men went out. Where the men went I do not know. Pursue them quickly, for you can overtake them.” 6 She had, however, brought them up to the roof and hidden them with the stalks of flax that she had laid out on the roof. 7 So the men pursued them on the way to the Jordan as far as the fords. As soon as the pursuers had gone out, the gate was shut.
8 Before they went to sleep, she came up to them on the roof 9 and said to the men: “I know that the Lord has given you the land, and that dread of you has fallen on us, and that all the inhabitants of the land melt in fear before you. 10 For we have heard how the Lord dried up the water of the Red Sea[a] before you when you came out of Egypt, and what you did to the two kings of the Amorites that were beyond the Jordan, to Sihon and Og, whom you utterly destroyed. 11 As soon as we heard it, our hearts melted, and there was no courage left in any of us because of you. The Lord your God is indeed God in heaven above and on earth below. 12 Now then, since I have dealt kindly with you, swear to me by the Lord that you in turn will deal kindly with my family. Give me a sign of good faith 13 that you will spare my father and mother, my brothers and sisters, and all who belong to them, and deliver our lives from death.” 14 The men said to her, “Our life for yours! If you do not tell this business of ours, then we will deal kindly and faithfully with you when the Lord gives us the land.”
15 Then she let them down by a rope through the window, for her house was on the outer side of the city wall and she resided within the wall itself. 16 She said to them, “Go toward the hill country, so that the pursuers may not come upon you. Hide yourselves there three days, until the pursuers have returned; then afterward you may go your way.” 17 The men said to her, “We will be released from this oath that you have made us swear to you 18 if we invade the land and you do not tie this crimson cord in the window through which you let us down, and you do not gather into your house your father and mother, your brothers, and all your family. 19 If any of you go out of the doors of your house into the street, they shall be responsible for their own death, and we shall be innocent; but if a hand is laid upon any who are with you in the house, we shall bear the responsibility for their death. 20 But if you tell this business of ours, then we shall be released from this oath that you made us swear to you.” 21 She said, “According to your words, so be it.” She sent them away and they departed. Then she tied the crimson cord in the window.
22 They departed and went into the hill country and stayed there three days, until the pursuers returned. The pursuers had searched all along the way and found nothing. 23 Then the two men came down again from the hill country. They crossed over, came to Joshua son of Nun, and told him all that had happened to them. 24 They said to Joshua, “Truly the Lord has given all the land into our hands; moreover all the inhabitants of the land melt in fear before us.”
Read full chapterFootnotes
- Joshua 2:10 Or Sea of Reeds
Giosué 2
Nuova Riveduta 2006
Raab nasconde i due esploratori a Gerico
2 (A)Or Giosuè, figlio di Nun, mandò segretamente da Sittim due spie e disse loro: «Andate, esaminate il paese e Gerico». Quelle andarono ed entrarono in casa di una prostituta di nome Raab, e vi alloggiarono. 2 Ciò fu riferito al re di Gerico, e gli fu detto: «Ecco, alcuni uomini dei figli d’Israele sono venuti qui per esplorare il paese». 3 Allora il re di Gerico mandò a dire a Raab: «Fa’ uscire quegli uomini che sono venuti da te e sono entrati in casa tua; perché sono venuti a esplorare tutto il paese». 4 Ma la donna prese quei due uomini, li nascose e disse: «È vero, quegli uomini sono venuti in casa mia, ma io non sapevo di dove fossero; 5 e quando si stava per chiuder la porta della città all’imbrunire, quegli uomini sono usciti; dove siano andati non so; rincorreteli senza perdere tempo, e li raggiungerete». 6 Lei invece li aveva fatti salire sulla terrazza e li aveva nascosti sotto gli steli di lino che vi aveva ammucchiato. 7 E la gente li rincorse per la via che porta ai guadi del Giordano; e, dopo che i loro inseguitori furono usciti, la porta della città fu chiusa.
8 Prima che le spie si addormentassero, Raab salì da loro sulla terrazza, 9 e disse a quegli uomini: «Io so che il Signore vi ha dato il paese, che il terrore del vostro nome ci ha invasi e che tutti gli abitanti del paese hanno perso coraggio davanti a voi. 10 Poiché noi abbiamo udito come il Signore asciugò le acque del mar Rosso davanti a voi, quando usciste dall’Egitto, e quel che faceste ai due re degli Amorei, di là dal Giordano, Sicon e Og, che votaste allo sterminio. 11 Appena l’abbiamo udito, il nostro cuore è venuto meno e non è più rimasto coraggio in alcuno per causa vostra; poiché il Signore, il vostro Dio, è Dio lassù nei cieli e quaggiù sulla terra. 12 Vi prego dunque, giuratemi per il Signore, poiché vi ho trattati con bontà, che anche voi tratterete con bontà la casa di mio padre; e datemi un segno sicuro 13 che salverete la vita a mio padre, a mia madre, ai miei fratelli, alle mie sorelle e a tutto quel che appartiene a loro, e che ci preserverete dalla morte».
14 Quegli uomini risposero: «Siamo pronti a dare la nostra vita per voi, se non divulgate questo nostro affare; e quando il Signore ci avrà dato il paese, noi ti tratteremo con bontà e lealtà».
15 Allora lei li calò giù dalla finestra con una fune; infatti la sua casa era addossata alle mura della città, e lei stava di casa sulle mura. 16 E disse loro: «Andate verso il monte, affinché non v’incontrino i vostri inseguitori, e rimanetevi nascosti per tre giorni fino al ritorno di coloro che v’inseguono; poi andrete per la vostra strada». 17 E quegli uomini le dissero: «Noi saremo sciolti dal giuramento che ci hai fatto fare, se tu non osservi quello che stiamo per dirti: 18 quando entreremo nel paese, attaccherai alla finestra per la quale ci fai scendere, questa cordicella di filo rosso; radunerai presso di te, in casa, tuo padre, tua madre, i tuoi fratelli e tutta la famiglia di tuo padre. 19 Se qualcuno di questi uscirà in strada dalla porta di casa tua, il suo sangue ricadrà sul suo capo, e noi non ne avremo colpa; ma il sangue di chiunque sarà con te in casa ricadrà sul nostro capo, se uno gli metterà le mani addosso. 20 Se tu divulghi questo nostro affare, saremo sciolti dal giuramento che ci hai fatto fare». 21 E lei disse: «Sia come dite!» Poi li congedò, e quelli se ne andarono. E lei attaccò la cordicella rossa alla finestra.
22 Quelli dunque partirono e se ne andarono al monte, dove rimasero tre giorni, fino al ritorno di quelli che li rincorrevano, i quali li cercarono per tutta la strada, ma non li trovarono. 23 E quei due uomini ritornarono, scesero dal monte, oltrepassarono il Giordano, andarono da Giosuè, figlio di Nun, e gli raccontarono tutto quello che era loro successo. 24 Essi dissero a Giosuè: «Certo, il Signore ha dato in nostra mano tutto il paese; e già tutti gli abitanti del paese hanno perso coraggio davanti a noi».
Read full chapter
Josua 2
Schlachter 2000
Die Kundschafter in Jericho und Rahab
2 Und Josua, der Sohn Nuns, sandte von Sittim heimlich zwei Männer als Kundschafter aus und sprach: Geht hin, seht euch das Land an und [besonders] Jericho[a]! Und sie gingen hin und kamen in das Haus einer Hure namens Rahab und übernachteten dort.
2 Es wurde aber dem König von Jericho berichtet: Siehe, in dieser Nacht sind Männer von den Kindern Israels hierhergekommen, um das Land auszukundschaften!
3 Da sandte der König von Jericho [Boten] zu Rahab und ließ ihr sagen: Gib die Männer heraus, die zu dir gekommen und in dein Haus eingekehrt sind; denn sie sind gekommen, um das ganze Land auszukundschaften!
4 Die Frau aber hatte die beiden Männer genommen und verborgen und sprach nun: Es sind freilich Männer zu mir hereingekommen; aber ich wusste nicht, woher sie waren;
5 und als man die Tore schließen musste bei Einbruch der Dunkelheit, da gingen die Männer hinaus. Ich weiß nicht, wohin die Männer gegangen sind. Jagt ihnen rasch nach, denn ihr werdet sie einholen!
6 Sie aber hatte [die Männer] auf das Dach steigen lassen und sie unter den Flachsstängeln versteckt, die sie für sich auf dem Dach ausgebreitet hatte.
7 Die Leute nun jagten ihnen nach auf dem Weg zum Jordan bis zu den Furten; und man schloss das Tor zu, als die, welche ihnen nachjagten, hinausgegangen waren.
8 Ehe aber die Männer sich schlafen legten, stieg sie zu ihnen auf das Dach hinauf
9 und sprach zu ihnen: Ich weiß, dass der Herr euch das Land gegeben hat; denn es hat uns Furcht vor euch überfallen, und alle Einwohner des Landes sind vor euch verzagt.
10 Denn wir haben gehört, wie der Herr das Wasser des Schilfmeeres vor euch ausgetrocknet hat, als ihr aus Ägypten gezogen seid, und was ihr den beiden Königen der Amoriter, Sihon und Og, jenseits des Jordan, getan habt, an denen ihr den Bann vollstreckt habt.
11 Und als wir dies hörten, da wurde unser Herz verzagt, und es ist kein rechter Mut mehr in irgendjemand vor euch; denn der Herr, euer Gott, ist Gott oben im Himmel und unten auf Erden!
12 Und nun schwört mir doch bei dem Herrn, dass, so wie ich an euch Güte erwiesen habe, auch ihr am Haus[b] meines Vaters Güte erweisen werdet; und gebt mir ein sicheres Zeichen,
13 dass ihr meinen Vater, meine Mutter, meine Brüder und meine Schwestern samt allen ihren Angehörigen am Leben lassen und unsere Seelen vom Tod erretten werdet!
14 Und die Männer sprachen zu ihr: Wir bürgen mit unserem Leben für das eurige, sofern ihr diese unsere Sache nicht verratet! Und es soll geschehen: Wenn der Herr uns dieses Land gibt, so wollen wir an dir Güte und Treue erweisen!
15 Da ließ sie dieselben an einem Seil durch das Fenster hinunter; denn ihr Haus war an der Stadtmauer,[c] und sie wohnte an der Mauer.
16 Und sie sprach zu ihnen: Geht in das Bergland, dass euch eure Verfolger nicht begegnen, und verbergt euch dort drei Tage lang, bis eure Verfolger zurückgekehrt sind; danach geht eures Weges!
17 Und die Männer antworteten ihr: [Unter diesen Bedingungen] werden wir frei sein von deinem Eid, den du uns hast schwören lassen:
18 Siehe, wenn wir in das Land kommen, so sollst du diese Schnur aus karmesinrotem Faden in das Fenster knüpfen, durch das du uns hinabgelassen hast, und deinen Vater, deine Mutter, deine Brüder und das ganze Haus deines Vaters zu dir in das Haus versammeln.
19 Und wer dann zur Tür deines Hauses hinaus auf die Straße geht, dessen Blut sei auf seinem Haupt, wir aber unschuldig; wenn aber Hand gelegt wird an jemand von denen, die bei dir im Haus sind, so soll ihr Blut auf unserem Haupt sein.
20 Und wenn du etwas von dieser unserer Sache verraten wirst, so werden wir frei sein von deinem Eid, den du uns hast schwören lassen.
21 Da sprach sie: Es sei, wie ihr sagt!, und ließ sie gehen. Und sie gingen hin; sie aber knüpfte die karmesinrote Schnur ins Fenster.
22 Und jene gingen in das Bergland und blieben drei Tage lang dort, bis ihre Verfolger zurückgekehrt waren; und die Verfolger hatten sie auf dem ganzen Weg gesucht und doch nicht gefunden.
23 Und die beiden Männer kehrten zurück und stiegen vom Bergland hinunter; und sie setzten über und kamen zu Josua, dem Sohn Nuns, und erzählten ihm alles, was ihnen begegnet war.
24 Und sie sprachen zu Josua: Der Herr hat das ganze Land in unsere Hand gegeben; auch sind alle Einwohner des Landes verzagt vor uns!
Read full chapterFootnotes
Józsué 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Józsué felderítőket küld Jerikóba
2 Amikor Izráel népe Sittímnél táborozott, Józsué, Nún fia kiküldött két férfit, hogy titokban kémleljék ki az előttük lévő vidéket. Ezt mondta nekik: „Menjetek, és jól nézzétek meg azt az egész vidéket, különösen Jerikót!”
Ők el is indultak, és eljutottak Jerikó városába. Ott egy Ráháb nevű asszony házában szálltak meg, aki prostituált volt.
2 Jerikó királyának azonban jelentették: „Ma este izráeli kémek érkeztek a városba!”
3 A király azonnal elküldte a katonáit Ráhábhoz ezzel a paranccsal: „Add ki azokat a férfiakat, akik ma este érkeztek hozzád, hogy házadnál szálljanak meg, mert kémkedni jöttek!”
4-5 Ráháb azonban már előzőleg elbújtatta a két izráeli férfit, a király katonáinak pedig ezt mondta: „Igaz, hogy ide jöttek, de nem tudtam, honnan érkeztek. Estefelé, a város kapuinak bezárása előtt már elmentek innen, de nem tudom, hová. Siessetek utánuk, még utolérhetitek őket!” 6 Valójában Ráháb elbújtatta őket a háza lapos tetején száradó lenkévék közé. 7 A király katonái sietve kimentek a városból, és a Jordán gázlói felé igyekeztek abban a hiszemben, hogy a kémek arra mentek. A város kapuit pedig bezárták utánuk.
8 Mielőtt a kémek nyugovóra tértek, Ráháb fölment a tetőre, hogy beszéljen velük. 9-10 Ezt mondta nekik: „Tudom, hogy az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, ezért mindannyian félünk tőletek. Hallottuk, hogyan szárította ki az Örökkévaló előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor Egyiptomból kijöttetek, s emiatt e föld minden lakosa retteg tőletek. Azt is hallottuk, hogy a Jordán túloldalán legyőztétek az emóriak két királyát, Szihónt és Ógot, és teljesen kipusztítottátok őket. 11 Amikor ezt megtudtuk, minden bátorságunk elszállt, és úrrá lett rajtunk a rémület, mert bizony a ti Istenetek, az Örökkévaló az Isten fenn az égben és lenn a földön!
12-13 Most hát esküdjetek meg nekem az Örökkévalóra, hogy amint én megkönyörültem rajtatok, és megkíméltelek titeket a haláltól, úgy ti is könyörültök apám egész családján, és életben hagytok minket! Adjatok nekem valami biztos jelet, hogy valóban megmentitek a haláltól apámat, anyámat, testvéreimet — az egész családomat!”
14 A férfiak így válaszoltak: „Életünkkel kezeskedünk, hogy amikor az Örökkévaló kezünkbe adja ezt a földet, és elfoglaljuk Jerikót, nektek nem lesz bántódásotok, és megtartjuk ígéretünket. De egy feltétellel: senkinek sem szólhatsz arról, hogy itt voltunk, és hogy miért jöttünk!”
15 Ráháb akkor a háza ablakából egy kötélen leengedte a férfiakat a városfalon kívülre, ugyanis a háza éppen a városfalra épült. 16 Figyelmeztette őket, hogy a hegyek között rejtőzzenek három napig, nehogy üldözőik rájuk találjanak, s csak azután induljanak tovább, ha azok már visszatértek Jerikóba.
17 A két férfi megerősítette: „Biztos lehetsz benne, hogy megtartjuk, amit ígértünk, ha a következőt megteszed: 18 amikor bevonulunk erre a földre, akkor ezt a piros fonalat kösd az ablakra, amelyen keresztül leengedtél bennünket! Gyűjtsd ide a házadba apád egész rokonságát: apádat, anyádat és testvéreidet — az egész családodat. 19 Akik a házban vannak, azoknak nem esik bántódásuk, ezért kezeskedünk! Ha mégis bajuk esne, akkor életünkkel felelünk érte. Ha viszont az ostrom idején közületek valaki kimegy a házból, és megölik, akkor ezért ő a felelős, mi pedig ártatlanok leszünk. 20 Vigyázz, senkinek se árulj el bennünket! Ha mégis megteszed, akkor minket sem köt az eskünk.”
21 „Rendben van, megegyeztünk! Úgy lesz, ahogy mondtátok” — felelte Ráháb.
Ezzel a kémek elmentek, Ráháb pedig az ablakára kötötte a piros fonalat.
22 A két férfi a dombok közé ment, és ott rejtőztek három napig. Ezalatt üldözőik átkutatták az utat és az egész környéket, de senkit sem találtak, majd visszatértek Jerikóba. 23 Azután a két férfi lejött a dombok közül, és átkelt a Jordánon. Visszatértek Józsuéhoz, Nún fiához, akinek mindenről beszámoltak.
24 „Semmi kétség, az Örökkévaló kezünkbe adta ezt az egész földet, mert lakóit már hatalmába kerítette a tőlünk való rettegés” — mondták Józsuénak.
Read full chapter
Josué 2
La Bible du Semeur
La mission de reconnaissance à Jéricho
2 De Shittim[a], Josué, fils de Noun, envoya secrètement deux hommes chargés d’une mission de reconnaissance. Il leur donna cette consigne : « Allez explorer le pays, en particulier la ville de Jéricho[b] ! » Ils partirent et, arrivés à Jéricho, ils entrèrent dans la maison d’une prostituée nommée Rahab[c], et y passèrent la nuit. 2 On prévint le roi de Jéricho[d] que des Israélites étaient arrivés là pendant la nuit pour reconnaître la région. 3 Alors il envoya dire à Rahab : Livre-nous les hommes qui sont venus chez toi et qui logent dans ta maison, car ils sont venus pour espionner tout le pays.
4 Mais la femme emmena les deux hommes et les cacha, puis elle répondit : Effectivement, des hommes sont venus chez moi, mais j’ignorais d’où ils étaient. 5 Et comme on allait fermer la porte, ils sont repartis à la tombée de la nuit. Je ne sais pas où ils sont allés. Dépêchez-vous de les poursuivre, car vous pouvez encore les rattraper.
6 En fait, elle les avait fait monter sur le toit en terrasse de sa maison et les avait cachés sous un tas de tiges de lin qu’elle avait rangées là[e].
7 Les envoyés du roi se lancèrent à leur poursuite sur le chemin qui mène aux gués du Jourdain. Dès qu’ils eurent quitté la ville, on referma la porte derrière eux.
L’accord avec Rahab
8 Rahab monta sur la terrasse et vint trouver ses hôtes avant qu’ils ne se couchent. 9 Elle leur dit : Je sais que l’Eternel vous a donné ce pays : la terreur s’est emparée de nous et tous les habitants de la région sont pris de panique à cause de vous. 10 Car nous avons entendu que l’Eternel a mis à sec les eaux de la mer des Roseaux devant vous lorsque vous êtes sortis d’Egypte[f]. Nous avons appris comment vous avez traité les deux rois des Amoréens, Sihôn et Og, qui régnaient de l’autre côté du Jourdain, pour les vouer à l’Eternel[g], en les exterminant. 11 Depuis que nous avons entendu ces nouvelles, le cœur nous manque, et personne n’a plus le courage de vous tenir tête. En effet, c’est l’Eternel votre Dieu qui est Dieu, en haut dans le ciel et ici-bas sur la terre[h]. 12 Maintenant, je vous prie, jurez-moi par le nom de l’Eternel qu’en reconnaissance pour la bonté que je vous ai témoignée, vous aussi vous traiterez ma famille avec la même bonté, et donnez-moi un gage certain 13 que vous laisserez la vie sauve à mon père, à ma mère, à mes frères et sœurs, et à tous les membres de leurs familles, et que vous empêcherez que nous soyons mis à mort.
14 Les deux hommes lui répondirent : Notre vie répondra de la vôtre pourvu que tu gardes le secret de cet engagement entre nous. Lorsque l’Eternel nous donnera ce pays, nous serons fidèles à notre promesse et nous te traiterons avec bonté.
15 Or la maison de Rahab était construite dans le mur même des remparts de la ville, et elle habitait ainsi sur le rempart. Ainsi elle put faire descendre les deux hommes par la fenêtre au moyen d’une corde.
16 – Dirigez-vous vers les collines, leur recommanda-t-elle, pour échapper à ceux qui vous poursuivent, et cachez-vous là pendant trois jours jusqu’à ce qu’ils soient de retour. Après cela, vous pourrez reprendre votre route.
17 Les deux hommes lui dirent : Voici de quelle manière nous allons nous acquitter du serment que tu nous as fait prêter : 18 lorsque nous serons entrés dans ton pays, attache ce cordon rouge à la fenêtre par laquelle tu nous fais descendre, puis réunis dans ta maison ton père, ta mère, tes frères et toute ta famille. 19 Si l’un d’eux franchit la porte de ta maison pour aller dehors, il sera seul responsable de sa mort, nous en serons innocents. Par contre, si l’on porte la main sur l’un de ceux qui seront avec toi dans la maison, c’est nous qui porterons la responsabilité de sa mort. 20 Toutefois, si tu divulgues cet engagement entre nous, nous serons dégagés du serment que tu nous as fait prononcer.
21 Elle répondit : D’accord ! Que les choses soient comme vous l’avez dit ! Puis elle les fit partir et ils s’en allèrent. Aussitôt, elle attacha le cordon rouge à sa fenêtre. 22 Les deux hommes gagnèrent les collines et s’y tinrent cachés pendant trois jours, jusqu’à ce que la patrouille lancée à leur poursuite soit de retour ; elle avait battu toute la région le long de la route sans les trouver[i]. 23 Alors les deux hommes firent demi-tour, descendirent des collines et traversèrent le Jourdain. Ils vinrent trouver Josué et lui racontèrent tout ce qu’ils avaient constaté.
24 – Certainement l’Eternel nous livre tout le pays, lui dirent-ils, car déjà toute la population de la région est prise de panique à cause de nous.
Read full chapterFootnotes
- 2.1 Situé à une douzaine de kilomètres à l’est du Jourdain, à la hauteur de Jéricho (voir Nb 25.1 ; 33.49 ; Jos 3.1).
- 2.1 Ville fortifiée très ancienne située à 8 kilomètres à l’ouest du Jourdain. Alimentée par de bonnes sources et entourée de fortes murailles, elle aurait pu soutenir un long siège et détenait une position clé à l’entrée du pays promis (voir Nb 22.1 ; 26.3, 63 ; 31.12 ; Dt 32.49 ; 34.1-3).
- 2.1 Voir Mt 1.5 ; Hé 11.31 ; Jc 2.25.
- 2.2 Les principales villes de Canaan étaient de petits royaumes indépendants régis par des roitelets locaux.
- 2.6 Le lin mûrit en mars en Israël. Ses tiges atteignent la longueur d’un mètre.
- 2.10 Voir Ex 14.21.
- 2.10 Nb 21.21-35 ; Dt 2.30-35 ; 3.1-10.
- 2.11 Ex 15.15-16 ; 23.27 ; Dt 2.25 ; 4.39.
- 2.22 A l’ouest de l’ancienne Jéricho se trouvent des collines élevées et abruptes, trouées de cavernes, où il est facile de se cacher.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.