Add parallel Print Page Options

Giudizio delle nazioni

(A)«Infatti ecco, in quei giorni, in quel tempo, quando ricondurrò dall’esilio quelli di Giuda e di Gerusalemme,

io adunerò tutte le nazioni e le farò scendere nella valle di Giosafat[a]. Là le chiamerò in giudizio a proposito della mia eredità, il popolo d’Israele, che esse hanno disperso tra le nazioni, e del mio paese, che hanno spartito fra di loro.

Hanno tirato a sorte il mio popolo; hanno dato un ragazzino in cambio di una prostituta, hanno venduto una ragazzina per del vino e si sono messi a bere.

Anche voi, Tiro, Sidone e tutta quanta la Filistia, che cosa pretendete da me? Volete darmi una retribuzione, o volete fare del male contro di me? Subito, in un attimo, io farò ricadere la vostra retribuzione sul vostro capo,

perché avete preso il mio argento e il mio oro, avete portato nei vostri templi i miei tesori più preziosi

e avete venduto ai figli di Iavan i figli di Giuda e i figli di Gerusalemme, per allontanarli dalla loro patria.

Ecco, io li richiamo dal luogo dove voi li avete venduti e farò ricadere le vostre colpe sul vostro capo.

Venderò i vostri figli e le vostre figlie ai Giudei, che li venderanno ai Sabei, nazione lontana»; perché il Signore ha parlato.

Proclamate questo fra le nazioni! Preparate la guerra! Risvegliate i prodi! Vengano e salgano tutti gli uomini di guerra!

10 Fabbricate spade con i vostri vomeri e lance con le vostre roncole! Dica il debole: «Sono forte!»

11 Affrettatevi, venite, nazioni circostanti, e adunatevi! Là, o Signore, fa’ scendere i tuoi prodi!

12 «Le nazioni si muovano e vengano alla valle di Giosafat! perché là io mi metterò seduto per giudicare tutte le nazioni circostanti.

13 Date mano alla falce, perché la mèsse è matura[b]! Venite, pigiate, poiché il torchio è pieno, i tini traboccano; poiché grande è la loro malvagità».

14 C’è una folla, una moltitudine, nella valle del Giudizio! Perché il giorno del Signore è vicino, nella valle del Giudizio.

15 Il sole e la luna si oscurano e le stelle perdono il loro splendore.

16 Il Signore ruggirà da Sion, farà sentire la sua voce da Gerusalemme, e i cieli e la terra tremeranno; ma il Signore sarà un rifugio per il suo popolo, una fortezza per i figli d’Israele.

17 «Voi saprete che io sono il Signore, il vostro Dio; io dimoro in Sion, il mio monte santo. Gerusalemme sarà santa e gli stranieri non vi passeranno più.

18 (B)«Quel giorno le montagne stilleranno mosto, il latte scorrerà dai colli e l’acqua fluirà da tutti i ruscelli di Giuda; dalla casa del Signore sgorgherà una fonte che irrigherà la valle di Sittim.

19 L’Egitto sarà desolato e Edom diventerà uno squallido deserto a causa della violenza fatta ai figli di Giuda e del sangue innocente sparso sulla loro terra.

20 Ma Giuda sarà abitata per sempre, e Gerusalemme di età in età.

21 Io vendicherò il loro sangue, quello che non ho ancora vendicato». E il Signore dimorerà in Sion.

Footnotes

  1. Gioele 3:2 Il nome di Giosafat, re di Giuda, significa: il Signore giudica.
  2. Gioele 3:13 +Ap 14:15.

Die Ausgießung des Geistes Gottes auf das Volk

Und nach diesem wird es geschehen, dass ich meinen Geist ausgieße über alles Fleisch; und eure Söhne und eure Töchter werden weissagen, eure Ältesten werden Träume haben, eure jungen Männer werden Gesichte sehen;

und auch über die Knechte und über die Mägde will ich in jenen Tagen meinen Geist ausgießen;

und ich werde Zeichen geben am Himmel und auf Erden: Blut und Feuer und Rauchsäulen;

die Sonne soll verwandelt werden in Finsternis und der Mond in Blut, ehe der große und schreckliche Tag des Herrn kommt.

Und es wird geschehen: Jeder, der den Namen des Herrn anruft, wird gerettet werden; denn auf dem Berg Zion und in Jerusalem wird Errettung sein, wie der Herr verheißen hat, und bei den Übriggebliebenen, die der Herr beruft.

Az Örökkévaló ítéletet tart a nemzetek fölött

„Nézzétek! Abban az időben, azokban a napokban, mikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem népének sorsát,[a] egyúttal összegyűjtök minden nemzetet, leviszem őket a Jósafát[b] völgyébe, és ott perbe szállok velük népem miatt.

Bizony, ítéletet tartok fölöttük,
    örökségem, Izráel miatt,
    amelyet szétszórtak a nemzetek közé,
és földem miatt,
    amelyet felosztottak maguk között.
Perelni fogok velük,
    amiért sorshúzással adták el népemet.
Eladták a fiúkat,
    hogy prostituáltakat szerezzenek,
eladták a leányokat,
    hogy bort vegyenek,
    és mulatozzanak.”

„Hát nektek mi dolgotok velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bosszút akartok állni rajtam? Majd én fizetek meg nektek, és bosszútokat fejetekre fordítom vissza! Bizony, megfizetek nektek, amiért elraboltátok ezüstöm, aranyam, templomotokba[c] vittétek drága kincseim! Júdából és Jeruzsálemből foglyokat szereztetek, s hogy vissza ne térhessenek földjükre, eladtátok őket a görögöknek!

Nézzétek, mit teszek: felveszem őket onnan, s visszahozom népemet a saját földjére! Rajtatok pedig bosszút állok ezért: fiaitokat és leányaitokat Júda népének kezébe adom, ők pedig eladják azokat a sábaiaknak[d] és a távoli népeknek” — az Örökkévaló mondja ezt.

Tömegek, tömegek a döntés völgyében!

Hirdessétek ezt a nemzetek között:
    készüljetek a háborúra!
Készítsétek fel a harcosokat,
    gyűljenek össze a csapatok,
    vonuljanak föl, jöjjenek!
10 Még az ekéből is kardot kovácsoljatok,
    metszőkésből is dárdát készítsetek!
Még a gyenge is mondja:
    „Erős vagyok!”
11 Jöjjetek, népek, mindenfelől,
    sietve gyűljetek össze, nemzetek!
    Ide vezesd harcosaidat, Örökkévaló!

12 „Keljenek fel mind a nemzetek,
    gyűljenek a Jósafát-völgybe mindenfelől,
    mert ott tartok fölöttük ítéletet!
13 Lendítsétek a sarlót,
    megérett az aratnivaló!
Színig töltve szőlővel a sajtó,
    jöjjetek, tapossátok,
    áradjon a must![e]
Csordulásig tele gonoszságukkal!

14 Tömegek, tömegek
    a Döntés Völgyében![f]
Közel van az Örökkévaló napja
    a Döntés Völgyében!
15 Elsötétül a Nap és a Hold,
    a csillagok sem fénylenek.
16 Felharsan az Örökkévaló hangja Sionról,
    kiereszti hangját Jeruzsálemből,
    hogy ég és föld belereszket!
De népének az Örökkévaló lesz menedéke,
    Izráel fiainak ő lesz erős kővára.
17 Akkor megtudjátok,
    hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
aki Sionban lakom,
    szent hegyemen!
Akkor szentté lesz Jeruzsálem,
    hová idegen többé be nem léphet.”

Júda és Jeruzsálem felvirágzik

18 „Akkor a hegyeken szőlő és bor terem,
    a dombokról tej folyik,
és Júda minden száraz patakmedrét
    majd víz árasztja el.
Az Örökkévaló Templomából forrás fakad,
    és a Sittím völgyét[g] megöntözi.
19 De Egyiptom földje pusztává lesz,
    Edom kietlen sivataggá,
mert kegyetlenül bántak Júda népével,
    ártatlanokat öltek Izráelben.
20 Júda földje pedig
    virulni fog[h] örökké,
és Jeruzsálemet lakni fogják
    nemzedékről nemzedékre.
21 Mert megbosszulom az ártatlanok halálát,
    nem hagyom a gyilkosokat büntetlenül!”

Akkor Sion lesz az Örökkévaló lakóhelye!

Footnotes

  1. Jóel 3:1 mikor… sorsát Fordítható így is: „… mikor visszahozom a száműzetésből Júda és Jeruzsálem népét.”
  2. Jóel 3:2 Jósafát Azt jelenti: „Az Örökkévaló ítél”. A 12. versben is.
  3. Jóel 3:5 templomotokba Vagyis a bálványistenek templomaiba.
  4. Jóel 3:8 sábaiak Egy népcsoport, amely az Arábiai sivatagban élt.
  5. Jóel 3:13 A 13. versben a szüret valószínűleg az ítéletet jelképezi.
  6. Jóel 3:14 Döntés Völgye Hasonlóan a „Jósafát-völgyhöz”, valószínűleg ez sem földrajzi hely, hanem jelképes értelme van: azt a történelmi helyzetet jelenti, amelyben az Örökkévaló a nemzeteket döntésre kényszeríti, s ezzel a sorsuk eldől. Valószínűleg ugyanazt fejezi ki, mint a „Jósafát völgye”, és a héberben hasonlóan is hangzik.
  7. Jóel 3:18 Sittím völgye A Holt-tenger völgye.
  8. Jóel 3:20 virulni fog Szó szerint: „lakott marad”.

Le jour de l’Eternel à la fin des temps

L’effusion de l’Esprit

Après cela, |moi, je répandrai mon Esprit |sur tout le monde.

Vos fils, vos filles prophétiseront.
Vos vieillards, par des songes,
vos jeunes gens, par des visions, |recevront des révélations[a].
Et même sur les serviteurs, |sur les servantes,
moi, je répandrai mon Esprit |en ces jours-là.
Je produirai |des signes prodigieux
dans le ciel, sur la terre :
du sang, du feu |et des colonnes de fumée.
Et le soleil s’obscurcira,
la lune deviendra de sang
avant que vienne |le jour de l’Eternel,
ce jour grand et terrible.
Alors tous ceux |qui invoqueront l’Eternel |seront sauvés[b] :
selon ce qu’a dit l’Eternel[c],
il y aura, |des rescapés
sur le mont de Sion |et à Jérusalem[d],
les survivants |que l’Eternel appellera[e].

Footnotes

  1. 3.1 Les v. 1-5 sont cités en Ac 2.16-21. Pour l’effusion de l’Esprit, voir Es 32.15 ; 44.3 ; Jr 31.33-34 ; Ez 36.26-27 ; 39.29 ; Za 12.10-13.
  2. 3.5 Voir Dn 12.1. Cité en Rm 10.13.
  3. 3.5 selon ce qu’a dit l’Eternel : voir Ab 17 ; Es 37.32.
  4. 3.5 il y aura … Jérusalem. Sens obtenu en adoptant une légère modification du texte hébreu traditionnel et d’après Ab 17 ; Es 37.32. Le texte hébreu traditionnel a : sur le mont Sion, et dans Jérusalem, il y aura des rescapés, selon ce qu’a dit l’Eternel, et parmi les survivants que l’Eternel appellera (la fin du verset n’est pas compréhensible). Au lieu de des rescapés, certains traduisent la délivrance.
  5. 3.5 Réminiscence en Ac 2.39.