Jóel 1:1-2:17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia a közelgő csapásokról
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:
2 Hallgassátok meg ezt,
népem vezetői!
Figyeljetek rám,
akik e földön laktok!
Történt-e valaha ilyen
a ti időtökben,
vagy őseitek napjaiban?
3 Mondjátok el ezt fiaitoknak,
ők is a gyermekeiknek,
azok meg a következő nemzedéknek!
Sáskajárás
4 Amit az egyik sáskaraj meghagyott,
megette a másik,
amit ez megkímélt,
felfalta a következő,
s ha még maradt ezután valami,
csupaszra tarolta azt a negyedik.[a]
5 Ébredjetek, ti részegek,
és sírjatok!
Jajgassatok mind,
ti borivók!
Mert nincs többé sem must, sem bor,
elvették tőletek!
6 Pusztító sereg szállta meg országomat,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogaik oroszlánfogak,
széttépnek és összemorzsolnak mindent.
7 Elpusztították szőlőskertemet,
összetörték fügefáimat,
meztelenre hántották, szétdobálták,
fehérlenek csupaszon maradt ágai.
Felhívás böjtre
8 Sírjatok, gyászoljatok,
mint a zsákruhába öltözött
ifjú menyasszony,
aki halott vőlegényét siratja!
9 Gyászoljatok, sírjatok, ti papok,
az Örökkévaló szolgái!
Nincs többé étel- és italáldozat
az Örökkévaló Templomában.
10 Elpusztult a szántóföld,
gyászol a mező,
elpusztult a gabona,
nem lesz aratás,
kiszáradt a szőlő,
elmarad a szüret,
nem termett az olajfa,
elapadt az olaj.
11 Hiába remélt jó termést a szántóvető,
siratja a búzát, az árpát,
jajgatnak a szőlőművesek is,
nem lesz már sem aratás,
sem szüret!
12 Kipusztult a szőlő,
száraz a borsajtó,
kiszáradt a füge
és a gránátalma,
kiégett az alma
és a datolyapálma,
elszáradtak még a mező fái is!
Bizony, kiveszett az öröm
az emberek közül!
13 Jajgassatok, papok,
öltsetek gyászruhát!
Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok,
öltözzetek zsákba, Istenem szolgái,
éjjel-nappal abban járjatok!
Gyászoljatok, mert megszűnt
az étel- és italáldozat
Istenetek Templomában!
14 Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
gyűjtsetek össze minden vezetőt,
hívjátok az ország lakóit
az Örökkévaló házába,
Istenetek Templomába!
Kiáltsatok együtt
az Örökkévalóhoz kegyelemért!
Mint a pusztítás, úgy jön az Örökkévaló napja
15 Jaj, az a nap!
Mert közel az Örökkévaló napja,
s mint a pusztító sereg,
úgy jön el a Mindenható[b] szavára!
16 Hiszen szemünk láttára
tűnt el minden étel-ital,
boldogság és öröm
Istenünk házából!
17 Hiába vetettünk,
elszáradt a mag a földben.
Üres a magtár,
düledezik a csűr,
elmaradt az aratás,
elszáradt a vetés.
18 Hogy bőgnek az éhes állatok!
Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák,
mert kiszáradtak a legelők.
Sínylődnek[c] még a nyájak is.
19 Hozzád kiáltok, Örökkévaló,
mert tűz égette ki a puszták legelőit,
láng perzselte föl a mező fáit.
Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20 A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek,
mert kiszáradt forrás és patak,
tűz perzselte föl a puszta legelőit!
Az Örökkévaló napja közel!
2 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
Fújjatok riadót[d] szent hegyemen!
Reszkessen a föld minden lakója,
mert közel az Örökkévaló napja,
itt van már a küszöbön!
2 Sötétség és homály napja az,
komor fellegek és köd uralja!
Mire felkél a hajnal,
seregek borítják el a hegyeket.
Micsoda hatalmas,
erős hadsereg!
Nem volt ilyen még soha,
nem is lesz többé,
míg ember él a földön!
3 Előttük mintha pusztító tűz perzselne,
utánuk mintha láng lobogna.
Előttük a táj, mint az Édenkert,
utánuk csak üszkös rom
és pusztaság marad,
semmi sem menekül meg tőlük.
4 Mint a vágtató lovak,
úgy rohannak,
mint rohamozó lovasok,
úgy száguldanak.
5 Robognak a hegyek tetején,
mint harci szekerek dübörögnek,
mint a tarlótűz ropogása,
rémítő zajjal robognak,
ütközetre rohannak.
6 Elrémülnek láttukra a népek,
minden arc elsápad.
7 Mint erős harcosok,
rohannak a csatába.
Mint ostromló katonák,
felhágnak a falakra.
Mind egyenesen rohannak,
soraik fel nem bomlanak.
8 Mindegyik a maga ösvényén halad,
társát nem akadályozza.
Nekirontanak a fegyvereknek,
de még sebet sem kapnak.
9 Lerohanják a várost,
futkosnak a kőfal tetején,
felmásznak a házfalon,
betörnek az ablakon, mint a tolvaj.
10 Még a föld is belereszket,
megremeg az ég is,
elsötétül a Nap és Hold,
a csillagok sem ragyognak,
11 mikor az Örökkévaló szava mennydörög,
mikor hatalmas seregét szólítja.
Rettenetes az ő serege!
Ellenállhatatlan,
mert az Örökkévaló parancsát teljesíti!
Bizony, nagy és rettenetes
az Örökkévaló napja!
Ki tudja elviselni?
Felhívás böjtre és imádkozásra
12 „De még most is hívlak benneteket!
— mondja az Örökkévaló. —
Jöjjetek vissza hozzám teljes szívvel,
böjtölve, sírva és gyászolva!
13 De szíveteket szaggassátok meg,
ne ruháitokat![e]
Így térjetek vissza az Örökkévalóhoz,
Istenetekhez,
mert ő irgalmas és kegyelmes,
türelme hosszú, szeretete erős,
és örül, ha büntető ítéletét
nem kell végrehajtania.
14 Talán megkönyörül rajtatok,
és ítéletét mégsem hajtja végre,
hanem áldást hagy maga után.
S akkor ismét hozhattok az Örökkévalónak,
Isteneteknek, étel- és italáldozatot!
Könyörülj meg népeden, Örökkévaló!
15 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
16 gyűjtsétek össze a népet,
tartsatok szent gyűlést,
gyűjtsétek össze a vezetőket,
hozzátok a gyermekeket,
még a csecsemőket is!
Jöjjön ki házából az ifjú férj,
jöjjön fiatal felesége is,
senki se maradjon távol!
17 A papok, az Örökkévaló szolgái,
sírjanak a Templom és az oltár között,[f]
és mondják:
„Könyörülj meg népeden, Örökkévaló,
ne engedd, hogy örökséged
gyalázzák a nemzetek!
Ne uralkodjanak rajtuk,
s ne gúnyolhassák őket:
»Lássuk hát, hol van most Istenetek!«”
Footnotes
- Jóel 1:4 A 4. versben a sáskajárás csapásáról van szó, amelyet több hullámban különböző sáskafajok okoznak. Jelképes értelemben jelentheti több hullámban támadó, ellenséges hadseregek pusztítását.
- Jóel 1:15 pusztító… Mindenható Szójáték: az eredetiben a „pusztító sereg” és a „Mindenható” hasonlóan hangzik.
- Jóel 1:18 Sínylődnek Szó szerint: „bűnhődnek”, vagy „büntetést kell elszenvedniük”.
- Jóel 2:1 Fújjátok… riadót A sófár hangja jeladás volt: veszély esetén, ünnepek idején, és a népgyűlés összehívására is szolgált. A 15. versben is.
- Jóel 2:13 De… ruháitokat A ruha megszaggatása Izráelben a gyász, a bűnbánat és a szomorúság kifejezése volt.
- Jóel 2:17 Templom… között A Jeruzsálemi Templom épülete előtt nagy udvar volt, s ennek közepén állt az oltár.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center