Joel 1
New Revised Standard Version Catholic Edition
1 The word of the Lord that came to Joel son of Pethuel:
Lament over the Ruin of the Country
2 Hear this, O elders,
give ear, all inhabitants of the land!
Has such a thing happened in your days,
or in the days of your ancestors?
3 Tell your children of it,
and let your children tell their children,
and their children another generation.
4 What the cutting locust left,
the swarming locust has eaten.
What the swarming locust left,
the hopping locust has eaten,
and what the hopping locust left,
the destroying locust has eaten.
5 Wake up, you drunkards, and weep;
and wail, all you wine-drinkers,
over the sweet wine,
for it is cut off from your mouth.
6 For a nation has invaded my land,
powerful and innumerable;
its teeth are lions’ teeth,
and it has the fangs of a lioness.
7 It has laid waste my vines,
and splintered my fig trees;
it has stripped off their bark and thrown it down;
their branches have turned white.
8 Lament like a virgin dressed in sackcloth
for the husband of her youth.
9 The grain offering and the drink offering are cut off
from the house of the Lord.
The priests mourn,
the ministers of the Lord.
10 The fields are devastated,
the ground mourns;
for the grain is destroyed,
the wine dries up,
the oil fails.
11 Be dismayed, you farmers,
wail, you vinedressers,
over the wheat and the barley;
for the crops of the field are ruined.
12 The vine withers,
the fig tree droops.
Pomegranate, palm, and apple—
all the trees of the field are dried up;
surely, joy withers away
among the people.
A Call to Repentance and Prayer
13 Put on sackcloth and lament, you priests;
wail, you ministers of the altar.
Come, pass the night in sackcloth,
you ministers of my God!
Grain offering and drink offering
are withheld from the house of your God.
14 Sanctify a fast,
call a solemn assembly.
Gather the elders
and all the inhabitants of the land
to the house of the Lord your God,
and cry out to the Lord.
15 Alas for the day!
For the day of the Lord is near,
and as destruction from the Almighty[a] it comes.
16 Is not the food cut off
before our eyes,
joy and gladness
from the house of our God?
17 The seed shrivels under the clods,[b]
the storehouses are desolate;
the granaries are ruined
because the grain has failed.
18 How the animals groan!
The herds of cattle wander about
because there is no pasture for them;
even the flocks of sheep are dazed.[c]
19 To you, O Lord, I cry.
For fire has devoured
the pastures of the wilderness,
and flames have burned
all the trees of the field.
20 Even the wild animals cry to you
because the watercourses are dried up,
and fire has devoured
the pastures of the wilderness.
Gioele 1
Nuova Riveduta 2006
Locuste, immagine dell’invasione assira(A)
1 (B)Parola del Signore rivolta a Gioele, figlio di Petuel.
2 Udite questo, o vecchi! Porgete orecchio, voi tutti abitanti del paese! È mai avvenuta una cosa simile ai giorni vostri o ai giorni dei vostri padri?
3 Raccontatelo ai vostri figli, e i vostri figli ai loro figli, e i loro figli alla generazione successiva!
4 L’avanzo lasciato dal bruco l’ha mangiato il grillo; l’avanzo lasciato dal grillo l’ha mangiato la cavalletta; l’avanzo lasciato dalla cavalletta l’ha mangiato la locusta.
5 Svegliatevi, ubriachi, e piangete! Lamentatevi tutti, bevitori di vino, per il vino nuovo che vi è tolto di bocca!
6 Un popolo forte e innumerevole è salito contro il mio paese. I suoi denti sono denti di leone e ha mascelle da leonessa.
7 Ha devastato la mia vigna, ha fatto a pezzi i miei fichi, ha tolto loro la corteccia e li ha lasciati là, con i rami tutti bianchi.
8 Lamèntati come una vergine vestita di sacco che piange lo sposo della sua giovinezza!
9 Offerte e libazioni sono scomparse dalla casa del Signore; i sacerdoti, ministri del Signore, fanno cordoglio.
10 La campagna è devastata, la terra piange, perché il grano è distrutto, il mosto è svanito e l’olio manca.
11 Disperatevi, agricoltori, piangete, viticoltori, a causa del grano e dell’orzo, perché il raccolto dei campi è perduto.
12 La vite è secca, il fico è appassito; il melograno, la palma, il melo, tutti gli alberi della campagna sono secchi. La gioia è scomparsa tra i figli degli uomini.
13 Vestitevi di sacco e piangete, o sacerdoti! Urlate, ministri dell’altare! Venite, passate la notte vestiti di sacco, ministri del mio Dio! perché l’offerta e la libazione sono scomparse dalla casa del vostro Dio.
14 Proclamate un digiuno, convocate una solenne assemblea! Riunite gli anziani e tutti gli abitanti del paese nella casa del Signore, del vostro Dio, e gridate al Signore!
15 Ahi, che giorno! Poiché il giorno del Signore è vicino e verrà come una devastazione mandata dall’Onnipotente.
16 Non è forse scomparso il cibo davanti ai nostri occhi? La gioia e l’esultanza non sono forse scomparse dalla casa del nostro Dio?
17 I semi marciscono sotto le zolle, i depositi sono vuoti, i granai cadono in rovina, perché il grano è venuto a mancare.
18 Oh, come geme il bestiame! Gli armenti impazziscono, perché non c’è pastura per loro; soffrono anche le greggi di pecore.
19 A te, Signore, io grido, perché il fuoco ha divorato i pascoli del deserto, la fiamma ha consumato tutti gli alberi della campagna.
20 Anche gli animali selvatici si rivolgono a te, perché i corsi d’acqua sono inariditi e il fuoco ha divorato i pascoli del deserto.
Joel 1
Schlachter 2000
Die Heuschreckenplage – Sinnbild des assyrischen Einfalles
1 Das Wort des Herrn, das an Joel, den Sohn Petuels, erging:
2 Hört das, ihr Ältesten, und achtet darauf, alle Bewohner des Landes: Ist so etwas jemals in euren Tagen oder in den Tagen eurer Väter geschehen?
3 Erzählt davon euren Kindern, und eure Kinder ihren Kindern, und deren Kinder dem künftigen Geschlecht!
4 Was der Nager übrig ließ, das hat die Heuschrecke gefressen, und was die Heuschrecke übrig ließ, das hat der Fresser verzehrt, und was der Fresser verschonte, das hat der Verwüster aufgefressen.[a]
5 Wacht auf, ihr Trunkenen, und weint, und jammert, ihr Weintrinker alle, wegen des Mosts, weil er euch vom Mund weggenommen ist!
6 Denn ein Volk hat mein Land überzogen, das ist mächtig und ohne Zahl; es hat Zähne wie Löwenzähne und ein Gebiss wie eine Löwin.
7 Meinen Weinstock hat es verwüstet und meinen Feigenbaum kahl gefressen; sogar die Rinde hat es vollständig abgeschält und weggeworfen; weiß geworden sind seine Zweige.
8 Klage wie eine Jungfrau, die mit Sacktuch umgürtet ist wegen des Bräutigams ihrer Jugend!
9 Speisopfer und Trankopfer sind dem Haus des Herrn entzogen; es trauern die Priester, die Diener des Herrn.
10 Das Feld ist verheert, der Acker trauert; denn das Korn ist verwüstet, das Obst ist verdorrt, die Ölbäume sind verwelkt.
11 Die Bauern sind enttäuscht, die Winzer jammern wegen des Weizens und der Gerste; denn die Ernte des Feldes ist verloren.
12 Der Weinstock ist verdorrt, der Feigenbaum verwelkt, Granatbäume, Palmen und Apfelbäume — alle Bäume des Feldes sind verdorrt, ja, den Menschenkindern ist die Freude vergangen.
Aufruf zur Buße angesichts des kommenden Tages des Herrn
13 Umgürtet euch und klagt, ihr Priester! Jammert, ihr Diener des Altars! Kommt her und verbringt die Nacht im Sacktuch, ihr Diener meines Gottes! Denn Speisopfer und Trankopfer sind dem Haus eures Gottes entzogen.
14 Heiligt ein Fasten, beruft eine allgemeine Versammlung, versammelt die Ältesten, alle Bewohner des Landes, zum Haus des Herrn, eures Gottes, und schreit zum Herrn!
15 Ach, was für ein Tag! Ja, der Tag des Herrn ist nahe, er kommt als eine Verwüstung vom Allmächtigen!
16 Ist nicht vor unseren Augen die Nahrung weggenommen worden, Freude und Frohlocken von dem Haus unseres Gottes?
17 Verdorben sind die Samenkörner unter den Schollen, die Speicher stehen leer,[b] die Scheunen zerfallen; ja, das Korn ist verwelkt!
18 O wie seufzt das Vieh, wie sind die Rinderherden verstört, weil sie keine Weide haben; auch die Schafherden gehen zugrunde!
19 Zu dir, o Herr, will ich rufen; denn das Feuer hat die Auen der Steppe verzehrt, und die Flamme hat alle Bäume des offenen Feldes versengt!
20 Auch die Tiere des Feldes lechzen nach dir, weil die Wasserbäche vertrocknet sind und das Feuer die Auen der Steppe verzehrt hat.
Jóel 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia a közelgő csapásokról
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:
2 Hallgassátok meg ezt,
népem vezetői!
Figyeljetek rám,
akik e földön laktok!
Történt-e valaha ilyen
a ti időtökben,
vagy őseitek napjaiban?
3 Mondjátok el ezt fiaitoknak,
ők is a gyermekeiknek,
azok meg a következő nemzedéknek!
Sáskajárás
4 Amit az egyik sáskaraj meghagyott,
megette a másik,
amit ez megkímélt,
felfalta a következő,
s ha még maradt ezután valami,
csupaszra tarolta azt a negyedik.[a]
5 Ébredjetek, ti részegek,
és sírjatok!
Jajgassatok mind,
ti borivók!
Mert nincs többé sem must, sem bor,
elvették tőletek!
6 Pusztító sereg szállta meg országomat,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogaik oroszlánfogak,
széttépnek és összemorzsolnak mindent.
7 Elpusztították szőlőskertemet,
összetörték fügefáimat,
meztelenre hántották, szétdobálták,
fehérlenek csupaszon maradt ágai.
Felhívás böjtre
8 Sírjatok, gyászoljatok,
mint a zsákruhába öltözött
ifjú menyasszony,
aki halott vőlegényét siratja!
9 Gyászoljatok, sírjatok, ti papok,
az Örökkévaló szolgái!
Nincs többé étel- és italáldozat
az Örökkévaló Templomában.
10 Elpusztult a szántóföld,
gyászol a mező,
elpusztult a gabona,
nem lesz aratás,
kiszáradt a szőlő,
elmarad a szüret,
nem termett az olajfa,
elapadt az olaj.
11 Hiába remélt jó termést a szántóvető,
siratja a búzát, az árpát,
jajgatnak a szőlőművesek is,
nem lesz már sem aratás,
sem szüret!
12 Kipusztult a szőlő,
száraz a borsajtó,
kiszáradt a füge
és a gránátalma,
kiégett az alma
és a datolyapálma,
elszáradtak még a mező fái is!
Bizony, kiveszett az öröm
az emberek közül!
13 Jajgassatok, papok,
öltsetek gyászruhát!
Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok,
öltözzetek zsákba, Istenem szolgái,
éjjel-nappal abban járjatok!
Gyászoljatok, mert megszűnt
az étel- és italáldozat
Istenetek Templomában!
14 Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
gyűjtsetek össze minden vezetőt,
hívjátok az ország lakóit
az Örökkévaló házába,
Istenetek Templomába!
Kiáltsatok együtt
az Örökkévalóhoz kegyelemért!
Mint a pusztítás, úgy jön az Örökkévaló napja
15 Jaj, az a nap!
Mert közel az Örökkévaló napja,
s mint a pusztító sereg,
úgy jön el a Mindenható[b] szavára!
16 Hiszen szemünk láttára
tűnt el minden étel-ital,
boldogság és öröm
Istenünk házából!
17 Hiába vetettünk,
elszáradt a mag a földben.
Üres a magtár,
düledezik a csűr,
elmaradt az aratás,
elszáradt a vetés.
18 Hogy bőgnek az éhes állatok!
Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák,
mert kiszáradtak a legelők.
Sínylődnek[c] még a nyájak is.
19 Hozzád kiáltok, Örökkévaló,
mert tűz égette ki a puszták legelőit,
láng perzselte föl a mező fáit.
Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20 A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek,
mert kiszáradt forrás és patak,
tűz perzselte föl a puszta legelőit!
Footnotes
- Jóel 1:4 A 4. versben a sáskajárás csapásáról van szó, amelyet több hullámban különböző sáskafajok okoznak. Jelképes értelemben jelentheti több hullámban támadó, ellenséges hadseregek pusztítását.
- Jóel 1:15 pusztító… Mindenható Szójáték: az eredetiben a „pusztító sereg” és a „Mindenható” hasonlóan hangzik.
- Jóel 1:18 Sínylődnek Szó szerint: „bűnhődnek”, vagy „büntetést kell elszenvedniük”.
Joël 1
La Bible du Semeur
Fléau de sauterelles
1 Parole que l’Eternel a adressée à Joël, fils de Petouël.
Sur la désolation du pays
2 Ecoutez ceci, vous, |responsables du peuple[a],
vous tous, habitants du pays, |prêtez l’oreille.
Est-il, de votre temps,
ou bien du temps de vos ancêtres, |survenu rien de tel ?
3 Racontez-le à vos enfants,
qu’eux-mêmes le racontent |à leurs propres enfants,
qui, eux, le transmettront |à leurs propres enfants.
4 Ce qu’a laissé le vol de sauterelles,
d’autres sauterelles l’ont dévoré ;
ce que les sauterelles ont laissé,
les criquets l’ont mangé ;
ce que les criquets ont laissé,
les grillons l’ont mangé[b].
5 Réveillez-vous, ivrognes, |pleurez !
Hurlez, tous les buveurs de vin,
oui, car le vin nouveau |est ôté de vos bouches.
6 Un peuple attaque mon pays,
il est puissant, |on ne peut le compter.
Il a des crocs de lion,
il a des dents de lion.
7 Il a fait de mes vignes |une dévastation,
et mes figuiers, |il les a mis en pièces,
il a complètement |pelé leurs troncs |et jonché le sol de débris,
leurs rameaux sont tout blancs.
8 Lamente-toi, mon peuple, |comme une jeune femme |qui aurait revêtu |le vêtement de deuil
pour pleurer le mari |de sa jeunesse.
9 Quant au temple de l’Eternel, |libations et offrandes |lui font défaut[c] ;
les prêtres qui font le service |de l’Eternel, |sont dans le deuil.
10 Les champs sont ravagés,
la terre est dans le deuil,
car le blé est détruit,
le vin nouveau est dans la honte,
l’huile fraîche a tari.
11 Les laboureurs sont dans la honte,
les cultivateurs des vergers |et les vignerons hurlent,
à cause du blé et de l’orge,
car il ne reste rien |de la moisson des champs.
12 Les vignes sont honteuses
et les figuiers s’étiolent,
le grenadier et le palmier, |ainsi que le pommier,
tous les arbres des champs |sont desséchés.
La joie est dans la honte |parmi les hommes.
Jeûne et lamentation nationaux
13 Ceignez-vous, vous, les prêtres, |d’une toile de sac,
lamentez-vous ! |Hurlez, vous tous qui officiez |devant l’autel !
Venez passer la nuit |vêtus d’un habit de toile de sac[d],
vous qui servez mon Dieu,
parce qu’il n’y a plus d’offrandes, |ni de libations qui arrivent |dans le temple de votre Dieu.
14 Publiez donc un jeûne, |et convoquez |une réunion cultuelle,
rassemblez les responsables du peuple |avec tous les habitants du pays
au temple |de l’Eternel, de votre Dieu.
Suppliez l’Eternel !
La sécheresse
15 Hélas, quel jour !
Le jour de l’Eternel[e] approche !
Comme un fléau dévastateur |déchaîné par le Tout-Puissant, |il va venir.
16 Car ne nous a-t-on pas ôté |la nourriture sous nos yeux ?
Et du temple de notre Dieu
n’a-t-on pas retiré |la joie et l’allégresse ?
17 Les graines répandues |pourrissent sous les mottes,
les greniers sont en ruine,
les silos démolis,
car le blé fait défaut[f].
18 Ecoutez le bétail, |comme il gémit !
Les troupeaux de bovins |ne savent où aller[g],
car ils ne trouvent plus |de pâturages
et les troupeaux de moutons et de chèvres |sont atteints eux aussi.
19 C’est vers toi, Eternel, |que je pousse des cris.
Oui, car le feu dévore |les pâturages de la steppe,
et la flamme consume |tous les arbres des champs.
20 Et même les bêtes sauvages |vers toi se tournent,
car les cours d’eau se sont taris[h],
le feu dévore |les pâturages de la steppe.
Footnotes
- 1.2 Ou : vieillards (v. 14 ; 2.16 ; 3.1 où le mot reparaît avec l’un ou l’autre sens).
- 1.4 Dans ce verset, l’hébreu semble employer quatre mots synonymes qui désignent la sauterelle. D’autres pensent à quatre sortes de sauterelles ou d’insectes, ou à quatre stades du développement du même animal, de la larve à l’insecte adulte.
- 1.9 Sur les libations, voir Ex 30.9 ; Lv 23.18 ; Nb 15.1-16. Comme tous les produits du sol ont été détruits, on ne peut plus faire d’offrande au Temple.
- 1.13 Marque de deuil.
- 1.15 Voir Es 13.6-9 ; Ez 30.2-3 ; Am 5.18 ; Ab 15 ; So 1.7.
- 1.17 Ce verset contient plusieurs termes que l’on ne rencontre qu’ici et dont le sens n’est pas connu. La traduction de ce verset est donc incertaine.
- 1.18 Autre traduction : sont consternés.
- 1.20 Réminiscence du Ps 42.2.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.