Job 19
New King James Version
Job Trusts in His Redeemer
19 Then Job answered and said:
2 “How long will you torment my soul,
And break me in pieces with words?
3 These ten times you have [a]reproached me;
You are not ashamed that you [b]have wronged me.
4 And if indeed I have erred,
My error remains with me.
5 If indeed you (A)exalt yourselves against me,
And plead my disgrace against me,
6 Know then that (B)God has wronged me,
And has surrounded me with His net.
7 “If I cry out concerning [c]wrong, I am not heard.
If I cry aloud, there is no justice.
8 (C)He has [d]fenced up my way, so that I cannot pass;
And He has set darkness in my paths.
9 (D)He has stripped me of my glory,
And taken the crown from my head.
10 He breaks me down on every side,
And I am gone;
My (E)hope He has uprooted like a tree.
11 He has also kindled His wrath against me,
And (F)He counts me as one of His enemies.
12 His troops come together
And build up their road against me;
They encamp all around my tent.
13 “He(G) has removed my brothers far from me,
And my acquaintances are completely estranged from me.
14 My relatives have failed,
And my close friends have forgotten me.
15 Those who dwell in my house, and my maidservants,
Count me as a stranger;
I am an alien in their sight.
16 I call my servant, but he gives no answer;
I beg him with my mouth.
17 My breath is offensive to my wife,
And I am [e]repulsive to the children of my own body.
18 Even (H)young children despise me;
I arise, and they speak against me.
19 (I)All my close friends abhor me,
And those whom I love have turned against me.
20 (J)My bone clings to my skin and to my flesh,
And I have escaped by the skin of my teeth.
21 “Have pity on me, have pity on me, O you my friends,
For the hand of God has struck me!
22 Why do you (K)persecute me as God does,
And are not satisfied with my flesh?
23 “Oh, that my words were written!
Oh, that they were inscribed in a book!
24 That they were engraved on a rock
With an iron pen and lead, forever!
25 For I know that my Redeemer lives,
And He shall stand at last on the earth;
26 And after my skin is [f]destroyed, this I know,
That (L)in my flesh I shall see God,
27 Whom I shall see for myself,
And my eyes shall behold, and not another.
How my [g]heart yearns within me!
28 If you should say, ‘How shall we persecute him?’—
Since the root of the matter is found in me,
29 Be afraid of the sword for yourselves;
For wrath brings the punishment of the sword,
That you may know there is a judgment.”
Jób 19
Hungarian Károli
19 Felele pedig Jób, és monda:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
7 Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Scripture taken from the New King James Version®. Copyright © 1982 by Thomas Nelson. Used by permission. All rights reserved.
