Job 41
New Revised Standard Version Catholic Edition
41 [a] “Can you draw out Leviathan[b] with a fishhook,
or press down its tongue with a cord?
2 Can you put a rope in its nose,
or pierce its jaw with a hook?
3 Will it make many supplications to you?
Will it speak soft words to you?
4 Will it make a covenant with you
to be taken as your servant forever?
5 Will you play with it as with a bird,
or will you put it on leash for your girls?
6 Will traders bargain over it?
Will they divide it up among the merchants?
7 Can you fill its skin with harpoons,
or its head with fishing spears?
8 Lay hands on it;
think of the battle; you will not do it again!
9 [c] Any hope of capturing it[d] will be disappointed;
were not even the gods[e] overwhelmed at the sight of it?
10 No one is so fierce as to dare to stir it up.
Who can stand before it?[f]
11 Who can confront it[g] and be safe?[h]
—under the whole heaven, who?[i]
12 “I will not keep silence concerning its limbs,
or its mighty strength, or its splendid frame.
13 Who can strip off its outer garment?
Who can penetrate its double coat of mail?[j]
14 Who can open the doors of its face?
There is terror all around its teeth.
15 Its back[k] is made of shields in rows,
shut up closely as with a seal.
16 One is so near to another
that no air can come between them.
17 They are joined one to another;
they clasp each other and cannot be separated.
18 Its sneezes flash forth light,
and its eyes are like the eyelids of the dawn.
19 From its mouth go flaming torches;
sparks of fire leap out.
20 Out of its nostrils comes smoke,
as from a boiling pot and burning rushes.
21 Its breath kindles coals,
and a flame comes out of its mouth.
22 In its neck abides strength,
and terror dances before it.
23 The folds of its flesh cling together;
it is firmly cast and immovable.
24 Its heart is as hard as stone,
as hard as the lower millstone.
25 When it raises itself up the gods are afraid;
at the crashing they are beside themselves.
26 Though the sword reaches it, it does not avail,
nor does the spear, the dart, or the javelin.
27 It counts iron as straw,
and bronze as rotten wood.
28 The arrow cannot make it flee;
slingstones, for it, are turned to chaff.
29 Clubs are counted as chaff;
it laughs at the rattle of javelins.
30 Its underparts are like sharp potsherds;
it spreads itself like a threshing sledge on the mire.
31 It makes the deep boil like a pot;
it makes the sea like a pot of ointment.
32 It leaves a shining wake behind it;
one would think the deep to be white-haired.
33 On earth it has no equal,
a creature without fear.
34 It surveys everything that is lofty;
it is king over all that are proud.”
Footnotes
Giobbe 41
Nuova Riveduta 2006
41 «Ecco, è vana la speranza di chi lo assale; basta scorgerlo e uno soccombe.
2 Nessuno è tanto ardito da provocarlo. E chi dunque oserà starmi di fronte?
3 Chi mi ha anticipato qualcosa perché io glielo debba rendere? Sotto tutti i cieli, ogni cosa è mia.
4 E non voglio tacere delle sue membra, della sua gran forza e della bellezza della sua armatura.
5 Chi l’ha mai spogliato della sua corazza[a]? Chi è penetrato fra la doppia fila dei suoi denti?
6 Chi gli ha aperti i due battenti della gola? Intorno alla chiusura dei suoi denti sta il terrore.
7 Superbe sono le file dei suoi scudi, strettamente uniti come da un sigillo.
8 Uno tocca l’altro, tra loro non passa l’aria.
9 Sono saldati assieme, si tengono stretti, sono inseparabili.
10 I suoi starnuti danno sprazzi di luce; i suoi occhi sono come le palpebre dell’aurora.
11 Dalla sua bocca partono vampate, ne sprizzano fuori scintille di fuoco.
12 Dalle sue narici esce un fumo, come da una pentola che bolle o da una caldaia.
13 L’alito suo accende i carboni, una fiamma gli esce dalla gola.
14 Nel suo collo risiede la forza, davanti a lui si fugge terrorizzati.
15 Compatte sono in lui le parti flosce della sua carne, gli stanno salde addosso, non si muovono.
16 Il suo cuore è duro come il sasso, duro come la macina di sotto.
17 Quando si rizza, tremano i più forti, e dalla paura sono fuori di sé.
18 Invano lo si attacca con la spada; a nulla valgono lancia, giavellotto, corazza.
19 Il ferro è per lui come paglia; il bronzo, come legno tarlato.
20 La figlia dell’arco non lo mette in fuga; le pietre della fionda si mutano per lui in stoppia.
21 Stoppia gli pare la mazza e ride del fremere della lancia.
22 Il suo ventre è armato di punte acute, lascia come tracce d’erpice sul fango.
23 Fa bollire l’abisso come una caldaia, del mare fa come un gran vaso da profumi.
24 Si lascia dietro una scia di luce; l’abisso pare coperto di bianca chioma.
25 Non c’è sulla terra chi lo domi; è stato fatto per non avere paura.
26 Guarda in faccia tutto ciò che è eccelso, è re su tutte le belve più superbe».
Footnotes
- Giobbe 41:5 Corazza, lett. mantello.
Hiob 41
Schlachter 2000
41 Siehe, die Hoffnung auf ihn wird getäuscht; wird man nicht schon bei seinem Anblick hingestreckt?
2 Niemand ist so tollkühn, dass er ihn reizen möchte; wer aber kann vor mir bestehen?
3 Wer hat mir zuvor gegeben, dass ich ihm vergelten sollte? Alles, was unter dem ganzen Himmel ist, gehört mir!
4 Ich will von seinen Gliedern nicht schweigen, sondern reden von seiner Kraftfülle und von der Schönheit seines Baus.
5 Wer kann sein Gewand aufdecken, und wer greift ihm in die Doppelreihe seiner Zähne?
6 Wer öffnet die Tore seines Rachens? Rings um seine Zähne lagert Schrecken.
7 Prächtig sind seine starken Schilder, fest zusammengeschlossen und versiegelt;
8 einer fügt sich an den anderen, sodass kein Luftzug dazwischenkommt;
9 jedes haftet fest an dem anderen, sie greifen ineinander und lassen sich nicht trennen.
10 Sein Niesen lässt Licht aufleuchten, und seine Augen sind wie die Strahlen der Morgenröte.
11 Aus seinem Rachen schießen Fackeln; Feuerfunken sprühen aus ihm heraus.
12 Aus seinen Nüstern kommt Rauch hervor wie aus einem siedenden Topf und einem Kessel.
13 Sein Hauch entzündet Kohlen, eine Flamme schießt aus seinem Rachen;
14 Stärke wohnt auf seinem Nacken, und Angst springt vor ihm her.
15 Die Wampen seines Fleisches haften aneinander; sie sind ihm fest angegossen, unbeweglich.
16 Sein Herz ist hart wie Stein und so fest wie der untere Mühlstein.
17 Die Helden erbeben, wenn er auffährt; vor Verzagtheit geraten sie außer sich.
18 Trifft man ihn mit dem Schwert, so hält es nicht stand, weder Speer noch Wurfspieß oder Harpune.
19 Er achtet Eisen für Stroh und Erz für faules Holz.
20 Kein Pfeil kann ihn in die Flucht schlagen, und Schleudersteine verwandeln sich ihm zu Spreu.
21 Er achtet die Keule für einen Halm und verlacht das Sausen des Wurfspießes.
22 Auf seiner Unterseite sind spitze Scherben; er zieht einen Dreschschlitten über den Schlamm dahin.
23 Er bringt die Tiefe zum Sieden wie einen Kessel, macht das Meer zu einem Salbentopf.
24 Hinter ihm her leuchtet der Pfad; man könnte die Flut für Silberhaar halten.
25 Auf Erden[a] ist nicht seinesgleichen; er ist geschaffen, um ohne Furcht zu sein.
26 Er schaut alle Hohen [furchtlos] an; er ist ein König über alle Stolzen.
Footnotes
- (41,25) w. Auf dem Staub.
Jób 41
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
41 Jób, nézd csak a Leviátánt![a]
Kihúzhatod-e horoggal a vízből, mint a halat?
Nyelvét lekötözheted-e kötéllel?
2 Orrába tennél-e karikát, s kötelet,
vagy horgot az állába, hogy azzal vezesd?
3 Gondolod, hogy könyörögni fog neked?
Vagy hízelegve kérlel, hogy engedd szabadon?
4 Azt hiszed, megegyezhetsz vele,
talán szolgádnak fogadod örökre?
5 Vagy játszanál vele, mint egy kismadárral,
megkötnéd, hogy gyermekeid pórázon vezessék?
6 Talán eladnád a halászoknak,
hogy alkudozzanak fölötte a piacon?
Vagy feldarabolnád, hogy
szétosszad a kereskedők között?
7 Döfhetsz-e a hátába lándzsákat,
vagy a fejébe szigonyt?
8 Ha megpróbálod,
többé esélyed sem lesz harcolni vele!
Gondold meg, mi történne veled!
9 Aki megtámadja, halálosan téved,
már a puszta látványától is összerogy a vakmerő!
10 Ki olyan bátor és bolond,
hogy a Leviátánt megharagítsa?
Akkor hát, kicsoda merne velem szembeszállni?
11 Kicsoda adott nekem előbb,
hogy én tartozzam neki?!
Hiszen minden az enyém az ég alatt!
12 Nézd a Leviátán lábait,
nézd hatalmas erejét, formáját,
az egész milyen tökéletes!
13 Ki foszthatja meg a páncéljától?
Ki tudná átdöfni kettős pajzsait?
14 Hatalmas állkapcsát ki feszítheti fel?
Fogai milyen rémületesek!
15 Hátát erős pajzsok sora védi,
összekapcsolva szorosan és szilárdan,
16 oly tökéletesen, hogy még
levegő sem jut közéjük.
17 Egyik a másikhoz annyira jól illik,
erősen kapcsolódnak, szét nem választhatók.
18 Mikor a Leviátán tüsszent,
mintha villám lobbanna fel,
szeme úgy ragyog, mint a hajnal fénye.
19 Lángnyelvek csapnak ki szájából,
torkából tüzes szikrák szállnak.
20 Orrából füst száll a magasba,
mint forró fazékból a gőz.
21 Lehelete meggyújtja a szenet,
szájából láng lövell.
22 Nyakán az erő nyugszik,
orra előtt rettegés ugrál.
23 Testének részei úgy összetartanak,
mintha egyben öntötték volna, oly szilárd.
24 Szíve kemény, mint a szikla,
mint az alsó malomkő, oly kemény.
25 Mikor a Leviátán felkel,
még a hatalmasok is remegnek,
mikor farkával csapkod,
elfutnak a hősök is.
26 Ha eltalálja is a fegyver, nem árt neki,
lepattan róla kard, nyíl és lándzsa.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmaszálat,
a rezet, mint a korhadt fát.
28 Nyílvesszők meg nem futamítják,
lepattannak páncéljáról a parittyakövek,
29 a buzogány sem árt neki jobban, mint egy pihe,
a felé süvítő dárdát csak neveti.
30 Hasán a pikkelyek, mint éles cserépdarabok,
felkavarja az iszapot, mint a szeges borona.
31 Nyomában fortyog a mélység, mint fazék a tűz fölött,
bugyborékol a tenger, mint forró olaj.
32 Fehér tajtékot hagy maga után a vízen,
azt hinnéd, megőszült a tenger mögötte.
33 Nincs hozzá hasonló az állatok között,
mert Isten úgy teremtette, hogy senkitől se féljen!
34 Bátran szembenéz mindenkivel,
ő a király minden büszke állat fölött!”
Footnotes
- Jób 41:1 Leviátán Talán a nílusi krokodil, vagy valamilyen legendás tengeri szörnyeteg.
Job 41
La Bible du Semeur
41 Vois, devant lui, |tout espoir de le vaincre |est illusoire.
A sa vue seule, |on sera terrassé.
2 Nul n’aura assez de courage |pour l’exciter.
Qui donc alors |pourrait me tenir tête ?
3 Qui m’a prêté |pour que j’aie à lui rendre ?
Tout est à moi |sous l’étendue du ciel[a].
4 Je ne veux pas |me taire sur ses membres,
et je dirai sa force, |et la beauté |de sa constitution.
5 Qui a ouvert |par-devant son habit[b] ?
Qui a franchi |les deux rangs de ses dents ?
6 Qui a forcé |les battants de sa gueule ?
Ses crocs aigus |font régner la terreur.
7 Majestueuses |sont ses rangées d’écailles,
et tels des boucliers |scellés entre eux,
8 serrées les unes |contre les autres,
de sorte qu’aucun souffle |ne pourrait se glisser entre elles :
9 soudées ensemble, |chacune à sa voisine,
elles se tiennent |et sont inséparables.
10 Il éternue : |c’est un jet de lumière[c].
Ses yeux ressemblent |aux lueurs de l’aurore[d].
11 Des étincelles |jaillissent de sa gueule,
ce sont des gerbes |de flammes qui s’échappent.
12 De ses narines |la fumée sort en jets
comme d’une marmite |ou d’un chaudron bouillant.
13 Son souffle embrase |comme un charbon ardent
et, de sa gueule, |une flamme jaillit.
14 C’est dans son cou |que sa vigueur réside,
et la terreur |danse au-devant de lui.
15 Qu’ils sont massifs, |les replis de sa peau !
Soudés sur lui, |ils sont inébranlables.
16 Son cœur est dur, |figé comme une pierre
il est durci |comme une meule à grain.
17 Quand il se dresse[e], |les plus vaillants ont peur.
Ils se dérobent, |saisis par l’épouvante.
18 L’épée l’atteint |sans trouver nulle prise[f],
et il en va de même de la lance, |de la flèche ou du javelot.
19 Pour lui, le fer |est comme de la paille,
il prend le bronze |pour du bois vermoulu.
20 Les traits de l’arc |ne le font jamais fuir
et les cailloux |qu’on lance avec la fronde |ne sont pour lui |que des fétus de paille.
21 Oui, la massue |est pour lui un fétu de paille,
et il se rit |du sifflement des lances.
22 Son ventre, armé |de tessons acérés,
est une herse |qu’il traîne sur la boue.
23 Les eaux profondes, |il les fait bouillonner |comme un chaudron.
Il transforme le lac, |lorsqu’il y entre, |en un brûle-parfum.
24 Sur son passage |son sillage étincelle.
Les flots paraissent |couverts de cheveux blancs.
25 Nul n’est son maître |ici-bas sur la terre.
Il fut créé |pour ne rien redouter.
26 Il brave tous les grands colosses.
Il est le roi |des plus fiers animaux.
Footnotes
- 41.3 Cité en Rm 11.35.
- 41.5 Sa carapace est comparée à une cuirasse couvrant son corps.
- 41.10 Par sa respiration et ses éternuements, de fines gouttelettes sont projetées en l’air ; éclairées par les rayons du soleil, elles font l’effet de jets de lumière.
- 41.10 Dans l’écriture hiéroglyphique, l’aurore est représentée par des yeux de crocodile.
- 41.17 Autre traduction : Devant sa majesté.
- 41.18 Autre traduction : Pour celui qui l’approche, l’épée ne sert à rien.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.