Jób 25-29
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Bildád prédikál Jóbnak
25 Majd a súahi Bildád szólalt meg:
2 „Az uralom és a tisztelettudó félelem Istent illeti,
aki békében kormányoz a magasságban.
3 Serege[a] megszámlálhatatlan, mint a csillagok az égen!
Világossága mindenkire ragyog.
4 Hogy is lehetne a halandó elég jó Isten szemében?
Hogyan lehetne igazán tiszta, akit anya szült?
5 Nézd a Holdat! Az sem igazán tiszta fényű Istenhez képest!
Vagy a csillagok? Azok sem tökéletesek, nem tiszták!
6 Hát még az ember, ez a féreg!
A halandó, aki nyomorultabb a hangyánál!”
Jób nyolcadik válasza
26 Erre Jób így válaszolt:
2 „Te aztán jól megvigasztaltál engem,
nyomorultat!
Bezzeg bátorítottál szavaiddal,
hogy megerősödjem!
3 Milyen szerencse, hogy ennyire bölcs vagy,
s tanácsot adtál az ostobának!
Még jó, hogy tanítottál,
s nem sajnáltad tőlem bölcsességed kincsestárát!
4 Ki segített neked, hogy ilyen szépeket mondj?
Miféle szellem szólt belőled?[b]
5-6 Bizony, Isten jól látja még a holtak hazáját is,
belát a nagy mélység minden rejtett zugába.[c]
A föld mélyén a vizek alatt
a holtak szellemei[d] félve reszketnek tekintetétől.
7 Ő terjesztette ki az ég boltozatát
messze északra, az üres térben,
felfüggesztette a Földet a semmi fölé.
8 Sűrű felhőbe zárta a vizet, mint egy tömlőbe,
amely megtartja terhét, nem hasad meg a súly alatt.
9 Királyi trónját emberi szemektől elrejtette,
felhőkbe burkolta ragyogását.
10 Kezével látóhatárt rajzolt az óceán színén,
körös-körül elválasztotta a világosságot a sötéttől.
11 Ha ő haragszik, még az egek oszlopai is remegnek,
fenyítésétől reszketve ingadoznak.
12 Ereje felkorbácsolja az óceánt, majd lecsillapítja,
bölcsességével lesújtja a tengeri szörnyet.
13 Leheletétől újra tisztán ragyog az ég,
keze átszúrja a menekülő kígyót.[e]
14 Pedig ezek csak morzsák abból,
amit Isten tesz és tenni képes,
csak suttogás, amit meghallunk szavából!
De ki tudná felfogni s megérteni beszédét,
mikor mennydörgése teljes erővel szól?”
27 Ezután Jób így folytatta:
2 „Az élő Istenre mondom, aki elvette igazságomat,
és a Mindenhatóra, aki lelkem megkeserítette,
3 hogy amíg csak élek, míg van bennem lélek,
míg Isten lehelete éltet,
4 ajkam nem mond valótlant,
nyelvem nem szól hazugságot!
5 Isten ments, hogy igazat adjak nektek!
Halálomig kitartok ártatlanságom mellett.
6 Ragaszkodom hozzá, hogy igazságos vagyok,
nem vádol lelkiismeretem egyetlen napomért sem!
7 Ellenségeim jussanak a bűnösök sorsára,
büntessék meg azokat, akik ellenem támadnak!
8 Mert nincs remény az istentelenek számára,
mikor kivágja őket Isten,
mikor elkéri tőlük lelküket!
9 A bajban hiába kiáltanak hozzá,
nem hallgatja meg őket.
10 Nem gyönyörködhetnek többé a Mindenhatóban,
nem hívhatják segítségül Istent soha többé.
11 Figyeljetek rám,
hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról,
megmutatom nektek a Mindenható terveit!
12 Hiszen ti Isten erejét saját szemetekkel láttátok,
hogyan mondhattok hát ilyen ostobaságokat?
[13] [f] A gonoszok számára ezt készítette Isten,
a kegyetlen nyomorgatók ezt kapják
örökségül a Mindenható kezéből.
14 Még ha sok gyermeket nevel is, azokra mind halál vár,
utódainak még kenyér sem jut elég.
15 Akik az éhséget túlélik, azokat járvány öli meg,
özvegyeik sem siratják el őket.
16 Rakásra gyűjti a gazdag a pénzt, mint a port,
és a drága ruhákat, mint az agyagot,
17 de amit összegyűjtött, az másoké lesz,
igazak viselik majd ruháit,
ártatlanok használják a pénzét.
18 A gonosz felépíti házát, de az nem lesz tartós,
mint a csőszkunyhó, vagy a pókháló,
elpusztul hamar.
19 Egyik este gazdagon fekszik le,
másnap reggel már szegényen ébred.
20 Rémület tör rá, mint váratlan árvíz,
elragadja az éjjeli forgószél.
21 Felkapja a keleti szél, és elfújja,
messze sodorja otthonától,
22 rázúdul kíméletlenül,
hiába menekül előle.
23 Akik látják, összecsapják kezüket,
mikor a gonosz menekül,
s gúnyolódva sziszegnek utána.”
A bölcsesség értéke
28 „Vannak bányák, amelyekből ezüstöt nyernek,
és van, ahol az olvasztott aranyat tisztítják,
2 van, ahol vasércet bányásznak a földből,
van, ahol rezet olvasztanak az ércből.
3 A bányászok véget vetnek a lenti sötétségnek,
lámpáikkal átkutatják a mélységet,
érceket keresnek a föld mélyében.
4 Aknát törnek a sziklában, lakatlan vidékeken,
mélybe ásnak, ahol előttük még senki sem járt,
kötélen függenek, mélyen a felszín alatt,
messze az emberi világtól.
5 Fejük fölött talán búza terem,
de a mélyben tűz forgat fel mindent.
6 Zafír található ott a kövekben,
és színarany rögök a porban.
7 Még a sas sem ismeri az ösvényt, amely oda vezet,
sólyom szeme sem pillanthatja meg.
8 Büszke vadállatok nem járnak arra,
oroszlán sem lépked arrafelé.
9 A bányász a kemény sziklát is felforgatja,
a hegyek gyökeréig lehatol.
10 Aknát hasít a mélyben,
szeme észreveszi a drágaköveket.
11 Betömi a szivárgó ereket,
s kihozza a napfényre a rejtett kincseket.
12 De a bölcsességet hol bányásszák?
Hol van az értelem lelőhelye?
13 A hozzá vezető utat halandó nem ismeri,
az élők földjén nem találod sehol.
14 A mélység azt mondja: »Nálam nincsen!«
A tenger feleli: »Énbennem sincs!«
15 Bölcsességet nem vehetsz aranyért,
s nincs a világon annyi ezüst, hogy megfizesd,
16 még ofíri aranyért sem adják,
vagy ónixért, zafírért.
17 Arany vagy üveg hozzá sem mérhető,
arany ékszerekért sem vehető.
18 Korall és kristály említésre sem méltó,
a rubintoknál is értékesebb.
19 Drágább, mint az etiópiai topáz,
a színaranynál is többet ér.
20 Honnan származik hát a bölcsesség?
Az értelemnek hol van lakóhelye?
21 Bizony, rejtve van az minden teremtmény elől,
nem látják még az égi madarak sem!
22 A halál és a nagy mélység[g] azt mondják:
»Csupán hírét hallottuk«.
23 Egyedül Isten a megmondhatója!
Ő tudja egyedül, hol található!
24 Mert ő látja a föld szélét is,
szemmel tart mindent az ég alatt.
25 Amikor megszabta a szél erejét,
amikor a tengernek gátat vetett,
26 amikor kijelölte, hová hulljon eső,
s a villámoknak utat nyitott,
27 akkor látta Isten a bölcsességet,
kijelentette, megalapozta és megvizsgálta.
28 Az embernek pedig ezt mondta:
»Az Úr tisztelettudó félelme — ez a bölcsesség!
A gonosztól elfordulni és távol maradni — ez pedig az értelem!«”
Jób folytatja beszédét
29 Jób így folytatta:
2 „Ó, ki hozza vissza azokat az időket,
amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!
3 Mikor világossága ragyogott fölöttem,
s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.
4 Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam,
Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.
5 A Mindenható közel volt hozzám, velem járt,
s körülvettek gyermekeim.
6 Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam,
s a sziklából is olajpatakok[h] folytak!
7 Mikor a város kapujához mentem,
s a város vénei közt helyem elfoglaltam,
8 hátrahúzódtak a fiatalok,
a vének meg felálltak tiszteletemre.
9 A vezetők elhallgattak,
és kezüket szájukra tették.
10 Még a fejedelmek is elnémultak,
s egy szót sem szóltak előttem.
11 Aki csak hallott, áldott engem,
aki látott, helyeselt, és dicsért.
12 Mert megmentettem a szegényt,
ha segítségért kiáltott,
felkaroltam az árvát,
akivel senki sem törődött.
13 Megmentettem a haldoklót,
és áldott érte,
segítettem az özvegyen,
hogy énekelt örömében.
14 Felöltöztem az igazságosságba,
és ő is magára vett engem,
jogosság volt palástom és turbán a fejemen.
15 A vaknak szeme voltam, hogy vezessem,
a sántának lába, hogy hordozzam.
16 Gondviselőjük lettem a szegényeknek,
és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.
17 De letörtem szarvát az istentelennek,
s foga közül kimentettem a nyomorultat.
18 Azt hittem, hosszú lesz életem,
családom körében, békében öregszem meg,
19 gyökereim a folyóvízig nyúlnak,
ágaimra éjjeli harmat hull,
20 dicsőségem megerősödik minden nap,
íjam is erős marad a kezemben.
21 Régen az emberek hallgattak rám,
csendben várták tanácsomat.
22-23 Úgy várták szavam,
mint szárazságban az esőt,
tátott szájjal itták szavaimat,
mint tavaszi záport a szomjas föld.
Ha elhallgattam, senki sem szólt többet,
hallgattak mind, tisztelettel.
24 Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak,
arcom derűje felvidította őket.
25 Örömmel laktam velük együtt,
s vezetőjük voltam.
Úgy éltem közöttük,
ahogy a király táborozik seregével,
s megvigasztaltam a gyászolót.”
Notas al pie
- Jób 25:3 Serege Vagyis Isten angyalokból álló mennyei serege, amely hasonló a csillagok seregéhez.
- Jób 26:4 A 2–4 versekben Jób gúnyolódva beszél.
- Jób 26:5 Bizony… zugába Szó szerint: „A Seol leplezetlen Isten előtt, Abaddon nincs elrejtve előle”. Abaddon héberül azt jelenti: „pusztulás, halál”.
- Jób 26:5 A föld… szellemei A holtak országára, a Seolra utal.
- Jób 26:13 menekülő kígyó Valószínűleg az a legendás szörnyeteg, amely máshol „Ráháb” néven szerepel. Lásd Ézs 27:1.
- Jób 27:13 Bár a szöveg nem említi, többen úgy gondolják, hogy a 13–23 versekben Cófár válaszol Jóbnak.
- Jób 28:22 nagy mélység Szó szerint: „Abaddon”. Ez héberül azt jelenti: „halál, pusztulás”, vagy „Pusztító”, vagy „a holtak országa”.
- Jób 29:6 olajpatakok Szó szerint: „az olajjal megkent szikla körül, mellettem folyt az olaj”. Valószínűleg azt jelenti, hogy Jób olyan bőségesen öntötte az oltárra az olívaolajat az áldozatok bemutatása során, hogy az lefolyt a földre is.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center