Job 2
New Revised Standard Version Catholic Edition
Attack on Job’s Health
2 One day the heavenly beings[a] came to present themselves before the Lord, and Satan[b] also came among them to present himself before the Lord. 2 The Lord said to Satan,[c] “Where have you come from?” Satan[d] answered the Lord, “From going to and fro on the earth, and from walking up and down on it.” 3 The Lord said to Satan,[e] “Have you considered my servant Job? There is no one like him on the earth, a blameless and upright man who fears God and turns away from evil. He still persists in his integrity, although you incited me against him, to destroy him for no reason.” 4 Then Satan[f] answered the Lord, “Skin for skin! All that people have they will give to save their lives.[g] 5 But stretch out your hand now and touch his bone and his flesh, and he will curse you to your face.” 6 The Lord said to Satan,[h] “Very well, he is in your power; only spare his life.”
7 So Satan[i] went out from the presence of the Lord, and inflicted loathsome sores on Job from the sole of his foot to the crown of his head. 8 Job[j] took a potsherd with which to scrape himself, and sat among the ashes.
9 Then his wife said to him, “Do you still persist in your integrity? Curse[k] God, and die.” 10 But he said to her, “You speak as any foolish woman would speak. Shall we receive the good at the hand of God, and not receive the bad?” In all this Job did not sin with his lips.
Job’s Three Friends
11 Now when Job’s three friends heard of all these troubles that had come upon him, each of them set out from his home—Eliphaz the Temanite, Bildad the Shuhite, and Zophar the Naamathite. They met together to go and console and comfort him. 12 When they saw him from a distance, they did not recognize him, and they raised their voices and wept aloud; they tore their robes and threw dust in the air upon their heads. 13 They sat with him on the ground seven days and seven nights, and no one spoke a word to him, for they saw that his suffering was very great.
Footnotes
- Job 2:1 Heb sons of God
- Job 2:1 Or the Accuser; Heb ha-satan
- Job 2:2 Or the Accuser; Heb ha-satan
- Job 2:2 Or The Accuser; Heb ha-satan
- Job 2:3 Or the Accuser; Heb ha-satan
- Job 2:4 Or the Accuser; Heb ha-satan
- Job 2:4 Or All that the man has he will give for his life
- Job 2:6 Or the Accuser; Heb ha-satan
- Job 2:7 Or the Accuser; Heb ha-satan
- Job 2:8 Heb He
- Job 2:9 Heb Bless
Giobbe 2
Nuova Riveduta 2006
Giobbe colpito da un’ulcera maligna
2 (A)Un giorno i figli di Dio vennero a presentarsi davanti al Signore, e Satana venne anch’egli in mezzo a loro a presentarsi davanti al Signore. 2 Il Signore disse a Satana: «Da dove vieni?» Satana rispose al Signore: «Dal percorrere la terra e dal passeggiare per essa». Il Signore disse a Satana: 3 «Hai notato il mio servo Giobbe? Non ce n’è un altro sulla terra che come lui sia integro, retto, tema Dio e fugga il male. Egli si mantiene saldo nella sua integrità, benché tu mi abbia incitato contro di lui per rovinarlo senza alcun motivo». 4 Satana rispose al Signore: «Pelle per pelle! L’uomo dà tutto quel che possiede per la sua vita; 5 ma stendi un po’ la tua mano, toccagli le ossa e la carne, e vedrai se non ti rinnega in faccia». 6 Il Signore disse a Satana: «Ebbene, egli è in tuo potere; soltanto rispetta la sua vita».
7 Satana si ritirò dalla presenza del Signore e colpì Giobbe di un’ulcera maligna dalla pianta dei piedi alla sommità del capo; Giobbe prese un coccio con cui grattarsi e si sedette in mezzo alla cenere. 8 Sua moglie gli disse: «Ancora stai saldo nella tua integrità? 9 Ma lascia stare Dio e muori!» 10 Giobbe le rispose: «Tu parli da donna insensata! Abbiamo accettato il bene dalla mano di Dio, e rifiuteremmo di accettare il male?» In tutto questo Giobbe non peccò con le sue labbra.
I tre amici di Giobbe
11 (B)Tre amici di Giobbe, Elifaz di Teman, Bildad di Suac e Zofar di Naama, avendo udito tutti questi mali che gli erano piombati addosso, partirono, ciascuno dal proprio paese, e si misero d’accordo per venire a confortarlo e a consolarlo. 12 Alzati gli occhi da lontano, essi non lo riconobbero e piansero ad alta voce; si stracciarono i mantelli e si cosparsero il capo di polvere gettandola verso il cielo. 13 Rimasero seduti per terra, presso di lui, sette giorni e sette notti; nessuno di loro gli disse parola, perché vedevano che il suo dolore era molto grande.
Hiob 2
Schlachter 2000
Hiob wird durch schwere Krankheit geprüft
2 Es geschah aber eines Tages, dass die Söhne Gottes vor den Herrn traten, und unter ihnen kam auch der Satan, um sich vor den Herrn zu stellen.
2 Da sprach der Herr zum Satan: Wo kommst du her? Und der Satan antwortete dem Herrn und sprach: Vom Durchstreifen der Erde und vom Umherwandeln darauf!
3 Da sprach der Herr zum Satan: Hast du meinen Knecht Hiob beachtet? Denn seinesgleichen gibt es nicht auf Erden, einen so untadeligen und rechtschaffenen Mann, der Gott fürchtet und das Böse meidet; und er hält immer noch fest an seiner Tadellosigkeit, obwohl du mich gereizt hast, ihn ohne Ursache zu verderben!
4 Der Satan aber antwortete dem Herrn und sprach: Haut für Haut! Ja, alles, was der Mensch hat, gibt er hin für sein Leben;
5 aber strecke doch deine Hand aus und taste sein Gebein und sein Fleisch an, so wird er dir sicher ins Angesicht absagen!
6 Da sprach der Herr zum Satan: Siehe, er ist in deiner Hand; nur schone sein Leben!
7 Da ging der Satan vom Angesicht des Herrn hinweg; und er plagte Hiob mit bösen Geschwüren von der Fußsohle bis zum Scheitel,
8 sodass Hiob eine Scherbe nahm, um sich damit zu kratzen, während er mitten in der Asche saß.
9 Da sprach seine Frau zu ihm: Hältst du immer noch fest an deiner Tadellosigkeit? Sage dich los von Gott und stirb!
10 Er aber sprach zu ihr: Du redest so, wie eine törichte Frau redet! Wenn wir das Gute von Gott annehmen, sollten wir da das Böse nicht auch annehmen? — Bei alledem versündigte sich Hiob nicht mit seinen Lippen.
Besuch der drei Freunde Hiobs
11 Als aber die drei Freunde Hiobs von all diesem Unglück hörten, das über ihn gekommen war, kamen sie, jeder von seinem Ort, nämlich Eliphas, der Temaniter[a], und Bildad, der Schuchiter[b], und Zophar, der Naamatiter[c]; diese verabredeten sich, miteinander hinzugehen, um ihm ihr Beileid zu bezeugen und ihn zu trösten.
12 Und als sie von ferne ihre Augen erhoben, erkannten sie ihn nicht mehr. Da erhoben sie ihre Stimme und weinten; und jeder zerriss sein Gewand, und sie warfen Staub über ihre Häupter zum Himmel.
13 Dann setzten sie sich zu ihm auf den Erdboden sieben Tage und sieben Nächte lang, und keiner redete ein Wort mit ihm; denn sie sahen, dass sein Schmerz sehr groß war.
Footnotes
Jób 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A Sátán ismét Jób ellen támad
2 Ezután Isten angyalai ismét megjelentek az Örökkévaló előtt, és odajött a Sátán is. 2 Az Örökkévaló megszólította a Sátánt: „Honnan jössz?”
Ő pedig ezt válaszolta: „Megkerültem és keresztül-kasul bejártam az egész Földet.”
3 Akkor az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá fogható az egész Földön! Mert tökéletes és igazságos, és senki sem vádolhatja őt bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledik Istenhez, és gyűlölettel fordul el a gonosztól. Megpróbáltál ugyan rávenni, hogy Jób ellen forduljak, hogy őt ok nélkül elpusztítsd —, de ő mégis erősen tartja magát ártatlanságában.”
4 A Sátán így felelt: „Bőrt a bőrért! Ha az életéről van szó, az ember mindent odaad, hogy megmeneküljön. Próbáld csak meg: ha kinyújtod kezed, és csapásokkal sújtod a testét, 5 biztosan megátkoz téged szemtől-szembe!”
6 Erre az Örökkévaló így válaszolt: „Kezedbe adom Jóbot, azt tehetsz vele, amit akarsz, de meg nem ölheted!”
7 Akkor a Sátán kiment az Örökkévaló elől, és megverte Jóbot fájdalmas betegséggel: sebek lepték el Jób egész testét a feje búbjától a talpáig mindenhol. 8 Jób pedig a hamuban ült és fájó sebeit vakarta egy törött cseréppel. 9 Felesége ezt mondta: „Még mindig kitartasz amellett, hogy ártatlan vagy?! Átkozd meg Istent, és halj meg!”
10 De Jób ezt felelte: „Úgy beszélsz, mintha elment volna az eszed! Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk tőle!” Annak ellenére, hogy ezek történtek vele, Jób mégsem vétkezett. Nem vádolta Istent.
Jóbot meglátogatják barátai
11 Ezután Jób három barátja, a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, akik megtudták, hogy milyen szerencsétlenségek érték a barátjukat, elhatározták, hogy meglátogatják, és együttérzésükkel vigasztalják őt. Elindultak otthonról, és együtt utaztak Jóbhoz. 12 Amikor megérkeztek, és meglátták Jóbot, alig ismertek rá. Mindhárman hangos sírásra fakadtak, megszaggatták a ruháikat, és port szórtak a fejükre. 13 Odaültek Jób mellé a porba, de hét nap és hét éjjel meg sem tudtak szólalni, mert látták, milyen nagy fájdalom és szomorúság érte a barátjukat.
Job 2
La Bible du Semeur
Les souffrances de Job
2 Un autre jour, les anges[a] se rendirent au conseil de Dieu. L’Accusateur (Satan) vint aussi parmi eux au conseil de l’Eternel.
2 L’Eternel dit à l’Accusateur : D’où viens-tu donc ?
Celui-ci lui répondit : Je viens de parcourir la terre et de la sillonner.
3 Alors l’Eternel demanda à l’Accusateur : As-tu remarqué mon serviteur Job ? Il n’y a personne comme lui sur la terre : c’est un homme intègre et droit, un homme qui craint Dieu et qui évite de mal faire. Il persévère toujours dans son intégrité. C’est pour rien que tu m’as incité à l’accabler.
4 L’Accusateur lui répondit : Peau pour peau, tout ce qui est à lui, l’homme y renoncera en échange de sa vie. 5 Mais porte donc la main sur son corps et l’on verra s’il ne te maudit pas en face !
6 Alors l’Eternel dit à l’Accusateur : Il est en ton pouvoir, mais épargne sa vie.
7 Alors l’Accusateur se retira de la présence de l’Eternel et il infligea à Job une douloureuse maladie de peau qui s’étendit de la plante des pieds jusqu’au crâne.
8 Job prit un morceau de poterie pour se gratter, et resta assis au milieu de la cendre.
9 Sa femme lui dit : Tu persévères toujours dans ton intégrité ! Maudis donc Dieu et meurs !
10 Mais il lui répondit : Tu parles comme une insensée. Quoi ! nous recevrions de Dieu le bonheur, et nous ne recevrions pas aussi le malheur !
Au milieu de tous ces malheurs, Job ne commit pas de péché dans tout ce qu’il dit.
Les trois amis de Job
11 Or, trois amis de Job apprirent que tous ces malheurs venaient de fondre sur lui. Ils vinrent chacun de son pays. C’était Eliphaz de Témân[b], Bildad de Shouah[c], et Tsophar de Naama[d]. En effet, ils décidèrent ensemble d’aller lui témoigner leur sympathie et le consoler. 12 Lorsqu’ils l’aperçurent de loin, ils ne le reconnurent pas, et ils se mirent à pleurer à grand bruit. Ils déchirèrent leur manteau et jetèrent de la poussière en l’air, au-dessus de leur tête. 13 Puis ils restèrent là, assis par terre, à ses côtés, sept jours et sept nuits. Aucun d’eux ne lui dit un mot car ils voyaient bien combien sa souffrance était grande.
Footnotes
- 2.1 Appelés ici fils de Dieu (voir notes 1.6 ; 38.7 et Ps 29.1).
- 2.11 Eliphaz : un nom édomite (Gn 36.10-11). Témân était un village d’Edom, au sud de la mer Morte (Jr 49.7 ; Ez 25.13 ; Am 1.12 ; Ab 9).
- 2.11 Bildad appartenait peut-être à la tribu arabe descendant d’Abraham par Qetoura (Gn 25.2 ; 36.35).
- 2.11 Localité inconnue, non mentionnée dans la Bible en dehors du livre de Job (11.1 ; 20.1 ; 42.9), différente de la Naama de Jos 15.41.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.