Jeremiás 29:24-31:14
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Egy hamis próféta megbüntetése
24 Ismét szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, mondd meg a Nehelámból való Semajának: 25 Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Semajá, te leveleket írtál a saját nevedben Jeruzsálem egész népének, Cefanjá papnak, Maaszéjá fiának, és az egész papságnak. Azt írtad nekik:
26 »Cefanjá, az Örökkévaló tett téged pappá Jójádá utódjaként, hogy ügyelj az Örökkévaló házában a rendre! A te kötelességed, hogy azokat a féleszű bolondokat[a], akik prófétának adják ki magukat, letartóztasd, kalodába zárd, és bilincsekbe verd! 27 Akkor hát miért nem büntetted meg az Anatótból való Jeremiást, aki úgy tesz, mintha próféta lenne?! 28 Mert ez a Jeremiás levelet írt nekünk Babilóniába, amelyben azt állítja, hogy a száműzetésünk hosszúra fog nyúlni. Arra biztat bennünket, hogy építsünk házakat és lakjunk bennük, ültessünk gyümölcsfákat és együk a gyümölcsüket.«”
29 Cefanjá pap azonban felolvasta nekem Semajá levelét. 30 Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám: 31 „Jeremiás, üzend meg a száműzetésben élőknek: Ezt mondja az Örökkévaló a Nehelámból való Semajáról: ő prófétált nektek, pedig én nem bíztam meg ezzel. Mivel így becsapott benneteket, 32 ezért — azt mondja az Örökkévaló — megbüntetem Semaját, egész családjával együtt: sem ő, sem a gyermekei nem fogják meglátni, amikor jóra fordítom népem sorsát. Megbüntetem, mert az Örökkévaló elleni lázadásra és engedetlenségre tanította népemet.”
A helyreállítás ígérete
30 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: 2 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Jegyezd föl egy könyvtekercsbe mindazt, amit neked mondtam. 3 Mert bizony eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor kiszabadítom a fogságból népemet, Izráelt és Júdát. Visszahozom őket, és ismét birtokba veszik azt a földet, amelyet őseiknek adtam.”
4 Ezt mondja az Örökkévaló Izráel és Júda népéről:
5 „A félelem és rettegés kiáltozása hallatszik,
nincs békesség sehol!
6 Nézzétek, és csodálkozzatok!
Hát a férfiak is szülnek?
Miért látom őket összegörnyedve,
ágyékukra szorított kézzel,
mint a vajúdó asszonyokat?
Miért olyan sápadt és rémült az arcuk?
7 Jaj! Rettenetes az a nap,
nincs hozzá hasonló,
s megszorongatja Jákób népét,
de végül kiszabadulnak a bajból.
8 Mert azon a napon — mondja az Örökkévaló — letöröm nyakatokról az igát, köteleiteket leszaggatom, s nem szolgáltok többé idegeneket! 9 Hanem engem szolgáltok, az Örökkévalót, Isteneteket, és királyotokat, Dávidot[b], akit trónra emelek.
Ne félj szolgám, Jákób népe!(A)
10 Ne félj hát, szolgám, Jákób
— mondja az Örökkévaló —,
ne rettegj Izráel[c],
mert én megszabadítlak a távoli országokból,
és gyermekeidet a fogság földjéről.
Visszahozlak, Jákób, és békében élhettek,
senki sem háborgat, nem rémít meg többé!
11 Mert veled vagyok, hogy megmentselek
— mondja az Örökkévaló —,
véget vetek a nemzeteknek, akik közé szétszórtalak,
de nektek nem vetek véget.
Igazságosan megfenyítelek,
mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
Súlyos a te sebed,
gyógyíthatatlan a sérülésed,
13 senki sem támogat,
nincs gyógyszer sebedre,
nincs gyógyulás számodra.
14 Szeretőid mind elhagytak,
nem törődnek veled.
Megvertelek, mintha ellenséged lennék,
megbüntettelek, mintha kegyetlen lennék,
sok bűnödért és súlyos vétkeidért.
15 Miért kiáltozol sebeid miatt?
Bizony, azok gyógyíthatatlanok!
Sok bűnödért,
súlyos vétkeidért bántam így veled.
16 De elpusztítják majd pusztítóidat is,
fogságba mennek ellenségeid,
aki téged kirabolt, azt is kirabolják,
és kifosztóidat is kifosztják.
17 Sebeidet begyógyítom,
betegségeidből meggyógyítalak
— mondja az Örökkévaló —,
mert azt mondták rólad:
»Száműzött fogoly lett Sion,
senki sem törődik már vele!«”
18 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Kiszabadítom a fogságból Jákób sátrait,
és megkönyörülök hajlékain.
Újjáépül romjaiból a város[d],
és a palota is a maga helyén.
19 Hálaének és dicsőítés hangzik,
öröm és vidámság hallatszik falaik között.
Megsokasítom népemet,
s többé meg nem fogyatkoznak,
megbecsültekké teszem őket,
s többé nem lesznek megvetettek.
20 Fiaik olyanok lesznek, mint régen,
közösségüket megerősítem, hogy megálljon előttem,
elnyomóikat pedig mind megbüntetem.
21 Fejedelmük közülük kerül ki,
belőlük származik uralkodójuk,
akit jelenlétembe hívok és emelek.
Ő pedig bátran közeledik hozzám.
Különben ki merészelne hívatlanul elém lépni?
— mondja az Örökkévaló. —
22 Akkor ti népemmé lesztek,
én pedig Istenetekké.”
23 Nézzétek! Kitör az Örökkévaló izzó haragjának vihara,
mint fékezhetetlen forgószél,
s az istentelen gonoszok fejére zúdul.
24 Nem csitul el az Örökkévaló haragja,
amíg véghez nem viszi,
be nem teljesíti szíve gondolatát.
Az utolsó napokban értitek meg ezt igazán!
Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel!
31 Ezt mondja az Örökkévaló: „Abban az időben Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének, ők pedig népemmé lesznek.”
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megkegyelmeztem a pusztában népem maradékának,
kik az ellenség kardjától megmenekültek,
mikor Izráel népét nyugalmuk földjére vezettem.”
3 Megjelent nekem az Örökkévaló a távolból:
„Örökké tartó szeretettel szeretlek téged,
ezért marad meg irántad hűségem és kegyelmem!
4 Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel szűz leánya!
Újra kézbe veszed a csörgődobokat,
és kivonulsz az ujjongó, táncoló seregben.
5 Ismét szőlőskerteket ültetsz Samária dombjain,
s akik ültetik, azok élvezik is a gyümölcsét.
6 Bizony, eljön az idő,
mikor Efraim[e] hegyein az őrszem kiáltása hallatszik:
»Jöjjetek, menjünk föl Sionba,
az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!«”
7 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Énekeljetek, ujjongjatok,
mert jót teszek Jákób népével!
Hirdessétek mindazt a jót,
amit teszek Izráellel,
hogy minden nemzet hallja![f]
Énekeljétek, kiáltsátok:
»Mentsd meg, Örökkévaló, népedet,[g]
szabadítsd meg Izráel maradékát!«
8 Nézzétek! Visszahozom népemet az északi földről,
összegyűjtöm őket a föld széléről is.
Lesznek közöttük vakok, sánták,
várandós asszonyok, sőt, vajúdók[h] is.
Hatalmas sereg gyűlik egybe,
mikor visszatérnek ide.
9 Sírva és imádkozva jönnek,
így vezetem őket.
Friss folyóvizekhez viszem,
egyenes úton vezetem őket,
ahol meg sem botlanak,
mert atyja vagyok Izráelnek,
és Efraim az elsőszülöttem.”
10 Halljátok az Örökkévaló szavát, ti nemzetek,
hirdessétek a szigeteknek,
s a távoli partok népeinek:
„Aki szétszórta Izráel népét,
az gyűjti össze őket,
s megőrzi népét, mint pásztor a nyáját.
11 Mert az Örökkévaló váltotta meg Jákób népét,
kiszabadította a nálánál erősebb kezéből.
12 A megszabadultak eljönnek, és énekelnek,
ujjonganak Sion hegyén,
arcuk örömtől ragyog az Örökkévaló jósága miatt.
Mert elárasztja őket ajándékaival:
búzával, borral, olívaolajjal,
bárányok és borjak sokaságával.
Lelkük olyan lesz, mint a jól öntözött kert,
s bánat a közelükbe sem ér többé.
13 Akkor táncolva ujjonganak együtt a tömegben
ifjak és vének, leányok és legények,
mert gyászukat örömre fordítom,
megvigasztalom őket,
s örömöt szerzek nekik sok bánatuk után.
14 A papokat ellátom bőségesen,
mindennek a színe-javával,
népemet jól tartom javaimmal”
— szól az Örökkévaló.
Notas al pie
- Jeremiás 29:26 bolondokat Utalás Jeremiásra.
- Jeremiás 30:9 Dávidot Valójában Dávid egyik leszármazottjáról, a Messiásról van szó.
- Jeremiás 30:10 A 10. versben az Örökkévaló jelképesen Jákóbhoz (Izráelhez) beszél, de az egész választott néphez szól.
- Jeremiás 30:18 város Valószínűleg Jeruzsálemre vonatkozik, vagy Júda és Izráel többi városaira is.
- Jeremiás 31:6 Efraim Itt valószínűleg az északi királyságot jelenti.
- Jeremiás 31:7 hogy… hallja Vagy: „aki első a nemzetek között”.
- Jeremiás 31:7 Mentsd… népedet Vagy: „Az Örökkévaló megmentette népét!” Ez gyakran a győzelmi kiáltás volt Izráelben.
- Jeremiás 31:8 vakok… vajúdók A hangsúly azon van, hogy az egészséges bevándorlókon kívül még azok is hazatérnek, akik általában nem vállalkoznak egy hosszú utazásra.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center