Jeremiah 2
New Revised Standard Version Catholic Edition
God Pleads with Israel to Repent
2 The word of the Lord came to me, saying: 2 Go and proclaim in the hearing of Jerusalem, Thus says the Lord:
I remember the devotion of your youth,
your love as a bride,
how you followed me in the wilderness,
in a land not sown.
3 Israel was holy to the Lord,
the first fruits of his harvest.
All who ate of it were held guilty;
disaster came upon them,
says the Lord.
4 Hear the word of the Lord, O house of Jacob, and all the families of the house of Israel. 5 Thus says the Lord:
What wrong did your ancestors find in me
that they went far from me,
and went after worthless things, and became worthless themselves?
6 They did not say, “Where is the Lord
who brought us up from the land of Egypt,
who led us in the wilderness,
in a land of deserts and pits,
in a land of drought and deep darkness,
in a land that no one passes through,
where no one lives?”
7 I brought you into a plentiful land
to eat its fruits and its good things.
But when you entered you defiled my land,
and made my heritage an abomination.
8 The priests did not say, “Where is the Lord?”
Those who handle the law did not know me;
the rulers[a] transgressed against me;
the prophets prophesied by Baal,
and went after things that do not profit.
9 Therefore once more I accuse you,
says the Lord,
and I accuse your children’s children.
10 Cross to the coasts of Cyprus and look,
send to Kedar and examine with care;
see if there has ever been such a thing.
11 Has a nation changed its gods,
even though they are no gods?
But my people have changed their glory
for something that does not profit.
12 Be appalled, O heavens, at this,
be shocked, be utterly desolate,
says the Lord,
13 for my people have committed two evils:
they have forsaken me,
the fountain of living water,
and dug out cisterns for themselves,
cracked cisterns
that can hold no water.
14 Is Israel a slave? Is he a homeborn servant?
Why then has he become plunder?
15 The lions have roared against him,
they have roared loudly.
They have made his land a waste;
his cities are in ruins, without inhabitant.
16 Moreover, the people of Memphis and Tahpanhes
have broken the crown of your head.
17 Have you not brought this upon yourself
by forsaking the Lord your God,
while he led you in the way?
18 What then do you gain by going to Egypt,
to drink the waters of the Nile?
Or what do you gain by going to Assyria,
to drink the waters of the Euphrates?
19 Your wickedness will punish you,
and your apostasies will convict you.
Know and see that it is evil and bitter
for you to forsake the Lord your God;
the fear of me is not in you,
says the Lord God of hosts.
20 For long ago you broke your yoke
and burst your bonds,
and you said, “I will not serve!”
On every high hill
and under every green tree
you sprawled and played the whore.
21 Yet I planted you as a choice vine,
from the purest stock.
How then did you turn degenerate
and become a wild vine?
22 Though you wash yourself with lye
and use much soap,
the stain of your guilt is still before me,
says the Lord God.
23 How can you say, “I am not defiled,
I have not gone after the Baals”?
Look at your way in the valley;
know what you have done—
a restive young camel interlacing her tracks,
24 a wild ass at home in the wilderness,
in her heat sniffing the wind!
Who can restrain her lust?
None who seek her need weary themselves;
in her month they will find her.
25 Keep your feet from going unshod
and your throat from thirst.
But you said, “It is hopeless,
for I have loved strangers,
and after them I will go.”
26 As a thief is shamed when caught,
so the house of Israel shall be shamed—
they, their kings, their officials,
their priests, and their prophets,
27 who say to a tree, “You are my father,”
and to a stone, “You gave me birth.”
For they have turned their backs to me,
and not their faces.
But in the time of their trouble they say,
“Come and save us!”
28 But where are your gods
that you made for yourself?
Let them come, if they can save you,
in your time of trouble;
for you have as many gods
as you have towns, O Judah.
29 Why do you complain against me?
You have all rebelled against me,
says the Lord.
30 In vain I have struck down your children;
they accepted no correction.
Your own sword devoured your prophets
like a ravening lion.
31 And you, O generation, behold the word of the Lord![b]
Have I been a wilderness to Israel,
or a land of thick darkness?
Why then do my people say, “We are free,
we will come to you no more”?
32 Can a girl forget her ornaments,
or a bride her attire?
Yet my people have forgotten me,
days without number.
33 How well you direct your course
to seek lovers!
So that even to wicked women
you have taught your ways.
34 Also on your skirts is found
the lifeblood of the innocent poor,
though you did not catch them breaking in.
Yet in spite of all these things[c]
35 you say, “I am innocent;
surely his anger has turned from me.”
Now I am bringing you to judgment
for saying, “I have not sinned.”
36 How lightly you gad about,
changing your ways!
You shall be put to shame by Egypt
as you were put to shame by Assyria.
37 From there also you will come away
with your hands on your head;
for the Lord has rejected those in whom you trust,
and you will not prosper through them.
Footnotes
- Jeremiah 2:8 Heb shepherds
- Jeremiah 2:31 Meaning of Heb uncertain
- Jeremiah 2:34 Meaning of Heb uncertain
Geremia 2
Nuova Riveduta 2006
Rimproveri al popolo di Giuda
2 (A)La parola del Signore mi fu ancora rivolta in questi termini:
2 «Va’, e grida alle orecchie di Gerusalemme: “Così dice il Signore: ‘Io mi ricordo dell’affetto che avevi per me quand’eri giovane, del tuo amore da fidanzata, quando mi seguivi nel deserto, in una terra non seminata.
3 Israele era consacrato al Signore, egli era le primizie della sua rendita; tutti quelli che lo divoravano si rendevano colpevoli e la calamità piombava su di loro’”», dice il Signore.
4 Ascoltate la parola del Signore, o casa di Giacobbe, e voi tutte le famiglie della casa d’Israele!
5 Così parla il Signore: «Quale iniquità hanno trovato i vostri padri in me, che si sono allontanati da me e sono andati dietro alla vanità, e sono diventati essi stessi vanità?
6 Essi non hanno detto: “Dov’è il Signore che ci ha fatto uscire dal paese d’Egitto, che ci ha condotti per il deserto, per un paese di solitudine e di crepacci, per un paese di siccità e di ombra di morte, per un paese per il quale nessuno passò mai e dove non abitò mai nessuno?”
7 Io vi ho condotti in un paese che è un frutteto, perché ne mangiaste i frutti e i buoni prodotti; ma voi, quando vi siete entrati, avete contaminato il mio paese e avete fatto della mia eredità un’abominazione.
8 Non hanno detto i sacerdoti: “Dov’è il Signore?” I depositari della legge non mi hanno conosciuto, i pastori mi sono stati infedeli, i profeti hanno profetizzato nel nome di Baal e sono andati dietro a cose che non giovano a nulla.
9 Perciò io contenderò ancora in giudizio con voi», dice il Signore, «e contenderò con i figli dei vostri figli.
10 Passate dunque nelle isole di Chittim e guardate! Mandate a Chedar e osservate bene, e guardate se avvenne mai qualcosa di simile!
11 C’è forse una nazione che abbia cambiato i suoi dèi, sebbene non siano dèi? Ma il mio popolo ha cambiato la sua gloria per ciò che non giova a nulla.
12 O cieli, stupite di questo; inorridite e restate attoniti», dice il Signore.
13 «Il mio popolo infatti ha commesso due mali: ha abbandonato me, la sorgente d’acqua viva, e si è scavato delle cisterne, delle cisterne screpolate, che non tengono l’acqua.
14 (B)«Israele è forse uno schiavo? È forse uno schiavo nato in casa? Perché dunque è diventato una preda?
15 I leoncelli ruggiscono contro di lui, fanno udire la loro voce e riducono il suo paese in una desolazione; le sue città sono bruciate e non ci sono più abitanti.
16 Persino gli abitanti di Nof[a] e di Tafanes ti divorano il cranio.
17 Tutto questo non ti succede forse perché hai abbandonato il Signore, il tuo Dio, mentre egli ti guidava per la buona via?
18 E ora, perché vai per la via che conduce in Egitto per andare a bere l’acqua del Nilo[b]? O perché vai per la via che conduce in Assiria per andare a bere l’acqua dell’Eufrate[c]?
19 La tua malvagità è quella che ti castiga; le tue infedeltà sono la tua punizione. Sappi dunque e vedi che cattiva e amara cosa è abbandonare il Signore, il tuo Dio, e il non aver di me nessun timore», dice il Signore, Dio degli eserciti.
20 (C)«Già da lungo tempo tu hai spezzato il tuo giogo, rotto le tue catene e hai detto: “Non voglio più servire!” Ma sopra ogni alto colle e sotto ogni albero verdeggiante ti sei buttata giù come una prostituta.
21 Eppure, io ti avevo piantata come una nobile vigna, tutta del miglior ceppo; come mai ti sei trasformata in tralci degenerati di una vigna a me non familiare?
22 Anche se ti lavassi con il nitro e usassi molto sapone, la tua iniquità lascerebbe una macchia davanti a me», dice il Signore, Dio.
23 «Come puoi dire: “Non mi sono contaminata, non sono andata dietro ai Baal”? Guarda i tuoi passi nella valle, riconosci quello che hai fatto, dromedaria leggera e vagabonda!
24 Asina selvatica, abituata al deserto, che sbuffa nell’ardore della sua passione! Chi le impedirà di soddisfare le sue voglie? Tutti quelli che la cercano non hanno da affaticarsi: la trovano nel suo mese.
25 Guarda che il tuo piede non si scalzi e che la tua gola non s’inaridisca! Ma tu hai detto: “Non c’è rimedio; no, io amo gli stranieri e andrò dietro a loro!”
26 Come il ladro è confuso quand’è colto sul fatto, così sono confusi quelli della casa d’Israele: essi, i loro re, i loro capi, i loro sacerdoti e i loro profeti,
27 i quali dicono al legno: “Tu sei mio padre”, e alla pietra: “Tu ci hai dato la vita!” Poiché essi mi hanno voltato le spalle e non la faccia; ma nel tempo della loro sventura dicono: “Àlzati e salvaci!”
28 Dove sono i tuoi dèi che ti sei fatti? Si alzino, se ti possono salvare nel tempo della tua sventura! Infatti, o Giuda, tu hai tanti dèi quante città.
29 (D)«Perché mi contestate? Voi tutti mi siete stati infedeli», dice il Signore.
30 «Invano ho colpito i vostri figli: non ne hanno ricevuto correzione; la vostra spada ha divorato i vostri profeti come un leone distruttore.
31 Gente, considerate la parola del Signore! Io sono stato forse un deserto o un paese di fitte tenebre per Israele? Perché dice il mio popolo: “Noi siamo liberi, non vogliamo tornare più da te”?
32 La fanciulla può forse dimenticare i suoi ornamenti o la sposa la sua cintura? Eppure il mio popolo ha dimenticato me, da giorni innumerevoli.
33 Come sei brava a trovare la via per cercare l’amore! Hai di che insegnare persino alle donne malvagie!
34 Anche sulla tua veste si trova il sangue di poveri innocenti, che tu non hai colto in flagrante delitto di scasso;
35 eppure, dopo tutto questo, tu dici: “Io sono innocente; certo l’ira sua si è distolta da me”. Ecco, io ti condannerò perché hai detto: “Non ho peccato”.
36 Perché hai tanta premura di cambiare strada? Anche dall’Egitto riceverai confusione, come già l’hai ricevuta dall’Assiria.
37 Anche di là uscirai con le mani sul capo; perché il Signore rigetta quelli nei quali tu confidi e tu non riuscirai nel tuo intento per loro mezzo».
Footnotes
- Geremia 2:16 Nof, cioè la città di Menfi.
- Geremia 2:18 Nilo, lett. shicor.
- Geremia 2:18 Eufrate, lett. fiume.
Jeremia 2
Schlachter 2000
Der Herr tadelt sein untreues Volk Israel
2 Und das Wort des Herrn erging an mich folgendermaßen:
2 Geh hin und rufe in die Ohren Jerusalems und sprich: So spricht der Herr: Ich denke noch an die Zuneigung deiner Jugendzeit, an deine bräutliche Liebe, als du mir nachgezogen bist in der Wüste, in einem Land ohne Aussaat.
3 Israel war [damals] dem Herrn geheiligt, der Erstling seines Ertrages; alle, die es verzehren wollten, machten sich schuldig; es kam Unheil über sie, spricht der Herr.
4 Hört das Wort des Herrn, ihr vom Haus Jakob, und alle Geschlechter des Hauses Israel!
5 So spricht der Herr: Was haben eure Väter denn Unrechtes an mir gefunden, dass sie sich von mir entfernt haben und dem Nichtigen[a] nachgegangen und zunichtegeworden sind?
6 Und sie haben nicht gefragt: Wo ist der Herr, der uns aus dem Land Ägypten heraufgeführt und uns durch die Wüste geleitet hat, durch ein wildes und zerklüftetes Land, durch ein dürres und totes Land, durch ein Land, das niemand durchwandert und kein Mensch bewohnt?
7 Und ich brachte euch in das fruchtbare Land, damit ihr dessen Früchte und Güter genießt; und ihr kamt hinein und habt mein Land verunreinigt, und mein Erbteil habt ihr zum Gräuel gemacht!
8 Die Priester fragten nicht: Wo ist der Herr? Und die mit dem Gesetz umgingen, erkannten mich nicht; die Hirten fielen von mir ab, und die Propheten weissagten durch Baal und liefen denen nach, die nicht helfen können.
9 Darum will ich weiter mit euch rechten, spricht der Herr, und auch mit euren Kindeskindern will ich rechten!
10 Fahrt doch hinüber zu den Inseln der Kittäer und schaut, und sendet nach Kedar und erkundigt euch genau und seht, ob es dort so zugeht!
11 Hat je ein Heidenvolk die Götter gewechselt, die doch nicht einmal Götter sind? Aber mein Volk hat seine Herrlichkeit vertauscht gegen das, was nicht hilft!
12 Entsetzt euch darüber, ihr Himmel, und schaudert, werdet schreckensstarr!, spricht der Herr.
13 Denn mein Volk hat eine zweifache Sünde begangen: Mich, die Quelle des lebendigen Wassers, haben sie verlassen, um sich Zisternen zu graben, löchrige Zisternen, die kein Wasser halten!
14 Ist denn Israel ein Knecht oder unfrei geboren[b]? Warum ist es zur Beute geworden?
15 Junge Löwen brüllen es an mit lautem Gebrüll und machen sein Land zur Wüste, seine Städte zu Brandstätten, die niemand bewohnt.
16 Auch weiden dir die Söhne von Noph und Tachpanches[c] den Scheitel ab.
17 Hast du dir dies nicht selbst bereitet, indem du den Herrn, deinen Gott, verlassen hast zu der Zeit, als er dich auf dem Weg führte?
18 Und nun, was soll dir die Reise nach Ägypten helfen, um die Wasser des Nil zu trinken? Oder was soll dir die Reise nach Assyrien helfen, um die Wasser des Euphrat zu trinken?[d]
19 Deine Bosheit straft dich, und deine Abtrünnigkeit züchtigt dich! Erkenne doch und sieh, wie schlimm und bitter es ist, dass du den Herrn, deinen Gott, verlassen hast und dass keine Furcht vor mir in dir ist!, spricht der Herrscher, der Herr der Heerscharen.
20 Denn vor langer Zeit habe ich dein Joch zerbrochen und deine Bande zerrissen; aber du hast gesagt: »Ich will nicht dienen!« Ja, du hast dich auf allen hohen Hügeln und unter allen grünen Bäumen als Hure hingestreckt!
21 Und doch hatte ich dich gepflanzt als eine Edelrebe von ganz echtem Samen; wie hast du dich mir verwandeln können in wilde Ranken eines fremden Weinstocks?
22 Denn wenn du dich auch mit Lauge waschen und viel Seife dazu nehmen würdest, so würde deine Schuld vor meinem Angesicht doch schmutzig bleiben! spricht Gott, der Herr[e].
23 Wie kannst du sagen: »Ich habe mich nicht verunreinigt und bin den Baalen nicht nachgelaufen?« Schau doch deinen Weg im Tal an; erkenne, was du getan hast, du leichtfüßige Kamelin, die kreuz und quer läuft!
24 Die Wildeselin, welche die Wüste gewohnt ist, die in der Begierde ihrer Lust nach Luft schnappt, wer kann sie aufhalten in ihrer Brunst? Alle, die sie suchen, brauchen sich nicht abzumühen; in ihrem Monat finden sie sie.
25 Bewahre deinen Fuß vor dem Barfußgehen und deine Kehle vor dem Durst! Aber du sprichst: Nein, da wird nichts daraus! Denn ich liebe die Fremden, und ihnen will ich nachlaufen!
26 Wie ein Dieb sich schämen muss, wenn er ertappt wird, so ist das Haus Israel zuschanden geworden — sie, ihre Könige, ihre Fürsten, ihre Priester und ihre Propheten,
27 die zum Holz sagen: »Du bist mein Vater!« und zum Stein: »Du hast mich geboren!«[f] Denn sie haben mir den Rücken zugewandt und nicht das Angesicht; zur Zeit ihres Unglücks aber werden sie sagen: »Mache dich auf und rette uns!«
28 Wo sind denn deine Götter, die du dir gemacht hast? Sie sollen sich aufmachen, wenn sie dich retten können zur Zeit deines Unglücks! Denn so viele Städte du hast, Juda, so viele Götter hast du auch!
29 Warum wollt ihr denn mit mir rechten? Ihr seid ja alle von mir abgefallen!, spricht der Herr.
30 Vergeblich habe ich eure Kinder geschlagen — sie haben die Züchtigung nicht angenommen; euer Schwert hat eure Propheten gefressen wie ein reißender Löwe.
31 O du [verkehrtes] Geschlecht, achte doch auf das Wort des Herrn! Bin ich denn für Israel eine Wüste gewesen oder ein Land tiefer Finsternis? Warum spricht denn mein Volk: »Wir schweifen frei umher! Wir kommen nicht mehr zu dir!«
32 Vergisst auch eine Jungfrau ihren Schmuck, oder eine Braut ihren Gürtel? Aber mein Volk hat mich vergessen seit unzähligen Tagen.
33 Wie gut weißt du deinen Weg einzurichten, um Liebe zu suchen! Darum hast du dich auch an Verbrechen gewöhnt auf deinen Wegen.
34 Sogar an deinen [Kleider-]Säumen findet man das Blut armer, unschuldiger Seelen, die du nicht etwa beim Einbruch angetroffen hast, sondern auf all diesen [Wegen].
35 Aber du sagst: »Ich bin doch unschuldig; gewiss hat sich sein Zorn schon von mir abgewandt!« — Siehe, ich will mit dir ins Gericht gehen, weil du sagst: »Ich habe nicht gesündigt!«
36 Was läufst du ständig hin und her und änderst deinen Weg? Du wirst an Ägypten ebenso zuschanden werden, wie du an Assyrien zuschanden geworden bist!
37 Auch von dort wirst du abziehen müssen, die Hände auf dem Kopf; denn der Herr hat die verworfen, auf welche du dein Vertrauen setzt, und es wird dir mit ihnen nicht gelingen!
Footnotes
- (2,5) d.h. den nichtigen Götzen.
- (2,14) w. ein Hausgeborener; d.h. jemand, der als Kind von Sklaven im Haus seines Herrn geboren ist und daher von Geburt an unfrei ist.
- (2,16) d.h. die Ägypter. Noph ist der Name für Memphis, Tachpanches war eine bedeutende ägyptische Grenzfestung im östlichen Nildelta.
- (2,18) d.h. um in Ägypten oder Assyrien (die zu dieser Zeit verbündet waren) politische Unterstützung gegen Babylon zu finden.
- (2,22) hebr. Adonai Jahweh.
- (2,27) Eine Anspielung auf die Holz- und Steinsymbole, die im Fruchtbarkeitskult der Kanaanäer Verwendung fanden.
Jeremiás 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Júda népének hűtlensége
2 Az Örökkévaló így szólt hozzám: 2 „Menj, és kiáltsd Jeruzsálemnek, hogy lakosai mind hallják meg:
Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem,
hűséges szeretetedre,
mikor még úgy szerettél,
mint menyasszony a vőlegényét!
Milyen hűségesen követtél a pusztában,
amelybe soha nem vetett magvető!
3 Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt,
mint aratáskor az első búzakéve.
Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett,
és bajt hozott magára”
— ezt mondja az Örökkévaló.
4 Jákób nemzetsége, Izráel népének családjai, halljátok meg az Örökkévaló szavát! 5 Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
„Miféle hibát találtak bennem őseitek,
hogy oly messze távolodtak tőlem,
és hitvány bálványokat követtek?
Miért lettek ők maguk is hitványak?
6 Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló,
aki fölhozott minket Egyiptomból,
vezetett bennünket a pusztában,
a kietlen sivatagban,
sziklák és szakadékok között,
száraz vidéken, a halál árnyékában,
lakatlan és járatlan tájakon?«
7 Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket,
hogy gyümölcseit és javait élvezzétek.
De alighogy bevonultatok,
bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet,
vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet.
8 A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?«
Akik magyarázták és tanították a Törvényt,
nem ismertek engem igazán!
A vezetők is vétkeztek ellenem,
a próféták pedig Baál által prófétáltak,
és tehetetlen bálványokat imádtak.
9 Ezért még perelni fogok veletek,
sőt majd fiaitok fiaival is perelek!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
10 „Menjetek csak nyugatra,
át a tengeren, Ciprus szigetére,
vagy kelet felé Kédárba,[a]
és jól nézzétek meg,
történt-e valaha ilyen a nemzetek között?
11 Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért?
Pedig azok nem is valódi istenek!
Népem mégis felcserélte Istenét
— dicsőségét —
tehetetlen és hitvány bálványokkal!
12 Ó egek, ámuljatok ezen!
Rémüljetek meg, és borzadjatok el
— mondja az Örökkévaló —,
13 hiszen népem kétszeresen vétkezett:
elhagytak engem, az élő víz forrását,
és repedezett ciszternákat[b] ástak maguknak,
amelyek nem tartják meg a vizet!”
14 „Vajon rabszolgává lett Izráel?
Vagy már annak is született?
Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?
15 Ellenségei marcangolják,
mint oroszlánok a prédát,
ordítozva és hangosan morogva.
Bizony, elpusztították Izráel szép földjét,
lerombolták városait,
lakatlan romokat hagytak hátra.
16 Végül még Egyiptom[c] fiai
is betörték fejedet!
17 De mindezt te okoztad magadnak,
mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet!
Elfordultál tőle,
pedig jó úton vezetett téged![d]
18 Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni?
Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?
19 Megbüntet téged a saját gonoszságod,
megfenyít elpártolásod és hűtlenséged!
Tudd meg hát, lásd meg magad,
milyen keserves és gonosz dolog,
hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet,
s már nincs benned istenfélelem”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
20 „Bizony, már régen elszakadtál tőlem,
ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját,
és elszakítja köteleit!
Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!«
De bálványaidat bezzeg szolgáltad:
minden dombon, minden zöldellő fa alatt
megcsaltál[e] az idegen istenekkel!
21 Én ültettelek el, Izráel,
mint nemes szőlővesszőt,
a legjobb fajtából származót.
Hogyan változtál hát idegen fajtává,
savanyú vadszőlővé?
22 Még ha lúgban mosakodnál is,
vagy szappanban fürödnél,
bűneid akkor sem mosnád le magadról,
vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
23 „Hogy tagadhatod le, Izráel,
hogyan mondhatod:
»Nem imádtam bálványokat,
nem mocskoltam be magam Baállal!«
Nézd, ott maradt lábnyomod a völgyben,
tudom, mit tettél,
én láttalak!
Olyan vagy, mint a fiatal tevekanca,
amely ide-oda futkos, fékezhetetlenül.
24 Vagy, mint párzás idején
a pusztai vadszamár kancája,
mikor a csődör szagát szimatolja a szélben,
s vadul nyargalászik utána.
A csődör nem is kell keresse,
mert a kanca maga fut utána.
Ki tudná visszatartani?
25 Ne fuss a bálványok után,
míg lejárod a lábad, és szomjúság gyötör,
ne fáraszd magad hiába!
De azt mondod: »Jaj, minden hiába,
mert más isteneket szeretek,
s utánuk futok!«”
26 „Bizony, megszégyenül a tolvaj,
ha rajtakapják!
Így szégyenül meg egész Izráel népe is,
királyaikkal, vezetőikkel,
papjaikkal és prófétáikkal együtt.
27 Mert mind azt mondják a bálványoszlopnak:
»Te vagy az apám!«
Meg a kőbálványnak:
»Te szültél engem!«
Nem arcukkal,
hanem hátukkal fordultak felém,
de mikor bajba kerülnek,
mégis hozzám kiáltanak,
hogy szabadítsam meg őket!
28 Akkor majd ezt felelem nekik:
Hol vannak most isteneid,
akiket készítettél magadnak?
Azokat hívd, mentsenek meg ők a veszedelemből!
Hiszen annyi istened van, Júda,
ahány városod!”
29 „Miért pereltek velem?
Hiszen ti hagytatok el engem!
— mondja az Örökkévaló. —
30 Hiába fenyítettem fiaitokat,
nem fogott rajtuk, elutasították!
A prófétákat úgy gyilkolta kardotok,
mint éhes oroszlán a prédáját.”
31 Halljátok meg, mit üzen az Örökkévaló nektek,
akik ma éltek!
„Olyan voltam én hozzátok,
mint a kietlen pusztaság,
vagy a sötétség földje?
Miért mondjátok hát:
»A magunk útján járunk,
szabadok vagyunk,
s többé nem jövünk vissza hozzád!«”
32 „Elfelejti-e felvenni ékszereit,
vagy díszes menyegzői övét a menyasszony?
De népem, bizony, számtalanszor elfelejtkezett rólam!”
33 „Izráel, de nagyon érted a módját,
hogy szeretőt keress magadnak!
Még a legromlottabb nő is tanulhatna tőled!
34 Kezeidhez vér tapad,
ártatlan szegények vére,
akik nem törtek be a házadba,
mégis megölted őket!
35 Mindezek ellenére, azt mondod:
»Ártatlan vagyok!
Nem ér engem az Örökkévaló haragja!«
Hát lásd meg, ítélni fogok fölötted,
hiába tartod ártatlannak magad!”
36 „Milyen könnyelműen futkosol segítségért,
hol ide, hol oda!
De csalódni fogsz Egyiptomban is,
ahogyan Asszíria is cserbenhagyott!
37 Bizony, Egyiptomból is jajgatva jössz el,
és szégyenedben kezedbe temeted arcodat,
mert az Örökkévaló elfordul azoktól is,
akiktől te segítséget remélsz!
Nem segít rajtad egyikük sem.”
Footnotes
- Jeremiás 2:10 Menjetek… Kédárba Ciprus nyugatra fekszik Izráeltől, Kédár keletre. Az előbbi tengeri sziget, az utóbbi az arábiai sivatag része. Valójában azt jelenti: „bárhová is mentek, ilyen még soha sehol nem történt”.
- Jeremiás 2:13 repedezett ciszternákat Hasonlat, amelynek jelentése: „hamis isteneket készítettek maguknak, és azokat imádták”.
- Jeremiás 2:16 Egyiptom Szó szerint: „Nóf és Taphanhész” — két ókori egyiptomi város.
- Jeremiás 2:17 pedig… téged Ez a rész az ókori görög fordításból (LXX) hiányzik.
- Jeremiás 2:20 megcsaltál A bálványimádás valójában más istenek imádata, s ezért Isten gyakran a házasságtöréshez hasonlítja.
Jérémie 2
La Bible du Semeur
Prophéties sur Juda et Jérusalem
L’infidélité de Juda
Juda a abandonné l’Eternel
2 L’Eternel m’adressa la parole en ces termes :
2 Va à Jérusalem et crie à ses oreilles :
Voici ce que déclare l’Eternel :
Je me souviens de ton amour |au temps de ta jeunesse[a],
et comment tu m’aimais |au temps où tu étais |une jeune mariée,
lorsque tu me suivais, |à travers le désert,
dans une terre inculte.
3 Car Israël, |tu étais alors consacré |à l’Eternel,
tout comme les prémices |d’une récolte.
Tous ceux qui en mangeaient |étaient châtiés :
et le malheur les atteignait,
l’Eternel le déclare.
4 Vous, communauté de Jacob,
et toutes les familles |du peuple d’Israël,
écoutez la parole |que l’Eternel prononce.
5 Voici ce que dit l’Eternel :
En quoi donc vos ancêtres |m’ont-ils trouvé en tort
pour s’éloigner de moi,
pour s’en aller après des dieux |qui ne sont que du vent
et n’être plus eux-mêmes que du vent[b] ?
6 Ils n’ont pas demandé : |« Où donc est l’Eternel
qui nous a fait sortir d’Egypte
et qui nous a conduits |à travers le désert,
au pays de la steppe |rempli de fondrières,
dans une terre aride |où règnent les ténèbres,
et dans une région |où ne passe personne,
où n’habite personne ? »
7 Or, je vous ai conduits |vers un pays fertile
pour en manger les fruits : |des produits excellents.
Mais une fois arrivés là, |vous avez souillé ce pays
et fait de mon domaine |un lieu abominable.
8 Les prêtres n’ont pas demandé : |« Où donc est l’Eternel ? »
Les spécialistes de la Loi |ne me connaissent pas,
les dirigeants du peuple |se sont révoltés contre moi.
Et les prophètes même |proclament leurs messages |au nom du dieu Baal.
Ils vont après des dieux |qui ne servent à rien.
9 C’est pourquoi je vous intente un procès,
à vous et à vos descendants.
L’Eternel le déclare.
10 Rendez-vous donc |dans les îles de Chypre, |et regardez !
Ou envoyez |des hommes à Qédar[c] |et qu’ils observent bien !
Voyez si jamais il arrive |une chose pareille :
11 existe-t-il un peuple |qui ait changé de dieux ?
Et pourtant ces dieux-là |ne sont pas de vrais dieux !
Mon peuple, quant à lui, |a échangé celui qui fait sa gloire[d]
contre ce qui ne sert à rien !
12 Cieux, étonnez-vous-en,
soyez-en horrifiés |et consternés,
l’Eternel le déclare.
13 Car mon peuple a commis un double mal :
il m’a abandonné, |moi, la source d’eaux vives,
et il s’est creusé des citernes, |des citernes fendues
et qui ne retiennent pas l’eau.
Les conséquences de l’abandon
14 Israël est-il donc |un esclave acheté
ou né dans la maison ?
Pourquoi est-il mis au pillage[e] ?
15 De jeunes lions |rugissent contre lui,
et leur voix retentit,
ils ont dévasté son pays,
ses villes sont brûlées, |et n’ont plus d’habitants.
16 Et même les habitants de Memphis |avec ceux de Daphné[f]
vous ont brisé[g] le crâne.
17 Pourquoi donc tout cela |t’arrive-t-il ?
N’est-ce pas pour avoir |délaissé l’Eternel ton Dieu,
alors même qu’il te guidait |sur le chemin ?
18 Maintenant, que te sert |de partir en Egypte,
pour aller boire |les eaux du Nil[h] ?
Et que te sert de prendre |la route pour te rendre |en Assyrie,
pour aller boire |les eaux du Fleuve[i] ?
19 Car ta méchanceté |entraînera ton châtiment,
ton infidélité |fera venir ta punition.
Sache et vois bien |combien il est mauvais, |combien il est amer
de t’être détourné |de l’Eternel, ton Dieu,
de ne plus avoir peur de moi.
L’Eternel le déclare, |le Seigneur des armées célestes.
Juda, l’infidèle
20 Voici : depuis toujours, |tu as brisé ton joug,
tu as rompu tes liens
en disant : « Je ne veux plus être esclave ! »
Mais, sur toute haute colline
et sous tout arbre vert,
toi, tu t’es allongée
tout comme une prostituée[j] !
21 Moi, je t’avais plantée |comme un cep excellent
d’une variété sûre.
Comment se fait-il donc |que tu te sois changée |à mon égard
en plant dégénéré |d’une vigne sauvage ?
22 Quand tu te laverais |avec de la potasse
et que tu emploierais |des quantités de soude,
la tache de ta faute |resterait devant moi.
C’est là ce que déclare |le Seigneur, l’Eternel.
23 Comment oses-tu dire : |« Je ne me suis jamais souillée,
je ne suis pas allée |après les Baals » ?
Va observer dans la vallée[k] |les traces de tes pas !
Reconnais ce que tu as fait,
chamelle écervelée, |qui vagabonde |dans tous les sens,
24 oui, ânesse sauvage |qui a l’habitude de vivre |dans les steppes désertes !
Le feu de sa passion |lui fait renifler l’air.
Qui pourrait réfréner |l’ardeur de ses désirs ?
Tous ceux qui la recherchent |n’auront pas à se fatiguer,
car ils la trouveront |quand elle est en chaleur.
25 Prends garde que ton pied |ne se déchausse pas !
Prends garde à ton gosier |qui va se dessécher !
Mais toi, tu réponds : « C’est peine perdue !
J’aime les étrangers,
c’est eux que je veux suivre. »
26 Comme un voleur a honte |lorsqu’il est découvert,
ainsi seront couverts de honte |la communauté d’Israël,
ses rois et ses ministres,
ses prêtres, ses prophètes.
27 Ils disent à du bois : |« Tu es mon père[l] ! »
et à la pierre : |« Toi, tu m’as mis au monde ! »
Ils m’ont tourné le dos, |ne m’ont pas regardé en face,
mais au jour du malheur, ils disent :
« Lève-toi, sauve-nous ! »
28 Mais où donc sont les dieux |que tu t’es fabriqués ?
Qu’ils se lèvent, donc, eux, |s’ils peuvent te sauver |quand le malheur t’atteint !
Car, ô Juda : |autant tu as de villes, |autant tu as de dieux[m] !
Juda a oublié son Dieu
29 Pourquoi m’intenter un procès ?
Vous vous êtes tous |révoltés contre moi,
l’Eternel le déclare.
30 J’ai frappé vos enfants, |mais c’est peine perdue !
Car ils n’ont pas voulu |accepter la leçon.
Vous avez mis à mort |par l’épée vos prophètes
comme un lion destructeur.
31 Gens d’aujourd’hui,
voyez ce que dit l’Eternel :
Suis-je pour Israël |une terre déserte,
un pays de ténèbres ?
Pourquoi mon peuple dit-il donc :
« Nous errerons où nous voulons,
et nous ne voulons plus |avoir affaire à toi » ?
32 Quoi donc, la jeune fille |oublierait-elle ses bijoux,
ou la jeune mariée |sa ceinture tressée ?
Or, mon peuple m’oublie
depuis des jours sans nombre.
33 Oh ! comme tu sais bien
rechercher tes amants !
Par ta conduite, |tu en remontrerais |à la pire des femmes !
34 Et jusque sur les pans |de tes habits,
on voit le sang de pauvres |qui étaient innocents :
tu ne les avais pas surpris |en flagrant délit d’effraction[n] !
35 Et malgré tout cela, tu dis :
« Moi, je suis innocente.
La colère divine |va très certainement |se détourner de moi ! »
Eh bien, moi, je vais te juger
parce que tu prétends |que tu n’as pas péché.
36 Comme tu t’avilis
à changer de conduite !
Te tourner vers l’Egypte,
comme vers l’Assyrie[o], |cela t’attirera la honte,
37 et tu en reviendras
en te cachant la face |avec les mains.
Car l’Eternel rejette |ceux sur lesquels tu comptes[p] ;
ce n’est pas avec eux |que tu aboutiras à quelque chose.
Footnotes
- 2.2 Lors de l’établissement de l’alliance au mont Sinaï (voir Os 2.16-22).
- 2.5 Voir 2 R 17.15.
- 2.10 Qédar : tribu nomade du désert d’Arabie, à l’est du pays d’Israël.
- 2.11 C’est-à-dire Dieu (voir Ps 106.20).
- 2.14 Pillé par les Assyriens et les Egyptiens (voir v. 15-16).
- 2.16 Deux villes égyptiennes du delta du Nil.
- 2.16 brisé : autre traduction : rasé.
- 2.18 En hébreu, le Shihor : le Nil ou l’un de ses affluents.
- 2.18 C’est-à-dire l’Euphrate. Dans ce verset, Jérémie fait certainement allusion à des tentatives d’alliance avec ces peuples païens (voir v. 36).
- 2.20 Le culte des faux dieux est qualifié par les prophètes de prostitution. Très souvent, l’idolâtrie cananéenne s’accompagnait de prostitution sacrée, liée au culte de la fécondité.
- 2.23 Certainement la vallée de Ben-Hinnom où avaient lieu des pratiques idolâtres (voir Jr 7.31-32 ; 32.35 ; 2 R 23.10).
- 2.27 Voir 3.4.
- 2.28 Voir 11.13.
- 2.34 Voir Ex 22.1.
- 2.36 Voir v. 18 et note.
- 2.37 L’Egypte et l’Assyrie.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.