Jeremiah 18
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Potter and the Clay
18 The word that came to Jeremiah from the Lord: 2 “Come, go down to the potter’s house, and there I will let you hear my words.” 3 So I went down to the potter’s house, and there he was working at his wheel. 4 The vessel he was making of clay was spoiled in the potter’s hand, and he reworked it into another vessel, as seemed good to him.
5 Then the word of the Lord came to me: 6 Can I not do with you, O house of Israel, just as this potter has done? says the Lord. Just like the clay in the potter’s hand, so are you in my hand, O house of Israel. 7 At one moment I may declare concerning a nation or a kingdom, that I will pluck up and break down and destroy it, 8 but if that nation, concerning which I have spoken, turns from its evil, I will change my mind about the disaster that I intended to bring on it. 9 And at another moment I may declare concerning a nation or a kingdom that I will build and plant it, 10 but if it does evil in my sight, not listening to my voice, then I will change my mind about the good that I had intended to do to it. 11 Now, therefore, say to the people of Judah and the inhabitants of Jerusalem: Thus says the Lord: Look, I am a potter shaping evil against you and devising a plan against you. Turn now, all of you from your evil way, and amend your ways and your doings.
Israel’s Stubborn Idolatry
12 But they say, “It is no use! We will follow our own plans, and each of us will act according to the stubbornness of our evil will.”
13 Therefore thus says the Lord:
Ask among the nations:
Who has heard the like of this?
The virgin Israel has done
a most horrible thing.
14 Does the snow of Lebanon leave
the crags of Sirion?[a]
Do the mountain[b] waters run dry,[c]
the cold flowing streams?
15 But my people have forgotten me,
they burn offerings to a delusion;
they have stumbled[d] in their ways,
in the ancient roads,
and have gone into bypaths,
not the highway,
16 making their land a horror,
a thing to be hissed at forever.
All who pass by it are horrified
and shake their heads.
17 Like the wind from the east,
I will scatter them before the enemy.
I will show them my back, not my face,
in the day of their calamity.
A Plot against Jeremiah
18 Then they said, “Come, let us make plots against Jeremiah—for instruction shall not perish from the priest, nor counsel from the wise, nor the word from the prophet. Come, let us bring charges against him,[e] and let us not heed any of his words.”
19 Give heed to me, O Lord,
and listen to what my adversaries say!
20 Is evil a recompense for good?
Yet they have dug a pit for my life.
Remember how I stood before you
to speak good for them,
to turn away your wrath from them.
21 Therefore give their children over to famine;
hurl them out to the power of the sword,
let their wives become childless and widowed.
May their men meet death by pestilence,
their youths be slain by the sword in battle.
22 May a cry be heard from their houses,
when you bring the marauder suddenly upon them!
For they have dug a pit to catch me,
and laid snares for my feet.
23 Yet you, O Lord, know
all their plotting to kill me.
Do not forgive their iniquity,
do not blot out their sin from your sight.
Let them be tripped up before you;
deal with them while you are angry.
Footnotes
- Jeremiah 18:14 Cn: Heb of the field
- Jeremiah 18:14 Cn: Heb foreign
- Jeremiah 18:14 Cn: Heb Are . . . plucked up?
- Jeremiah 18:15 Gk Syr Vg: Heb they made them stumble
- Jeremiah 18:18 Heb strike him with the tongue
Geremia 18
Nuova Riveduta 2006
Il vaso del vasaio
18 (A)Ecco la parola che fu rivolta a Geremia da parte del Signore:
2 «Àlzati, scendi in casa del vasaio, e là ti farò udire le mie parole».
3 Allora io scesi in casa del vasaio, ed ecco, egli stava lavorando alla ruota.
4 Il vaso che faceva si guastò, come succede all’argilla in mano del vasaio; da capo ne fece un altro come a lui parve bene di farlo.
5 La parola del Signore mi fu rivolta in questi termini:
6 «Casa d’Israele, non posso io fare di voi quello che fa questo vasaio?», dice il Signore. «Ecco, quel che l’argilla è in mano al vasaio, voi lo siete in mano mia, casa d’Israele!
7 A un dato momento io parlo riguardo a una nazione, riguardo a un regno, di sradicare, di abbattere, di distruggere;
8 ma se quella nazione contro la quale ho parlato si converte dalla sua malvagità, io mi pento del male che avevo pensato di farle.
9 In un altro momento io parlo riguardo a una nazione, a un regno, di costruire e di piantare;
10 ma se quella nazione fa ciò che è male ai miei occhi senza dare ascolto alla mia voce, io mi pento del bene di cui avevo parlato di colmarla.
Insensibilità di Giuda
11 (B)«Ora parla agli uomini di Giuda e agli abitanti di Gerusalemme e di’: “Così parla il Signore: ‘Ecco, io preparo contro di voi del male e formo contro di voi un disegno. Si converta ora ciascuno di voi dalla sua malvagità, cambiate le vostre vie e le vostre azioni!’”.
12 Ma costoro dicono: “È inutile; noi vogliamo camminare seguendo i nostri pensieri, vogliamo agire ciascuno seguendo la caparbietà del nostro cuore malvagio”.
13 Perciò così parla il Signore: “Chiedete dunque fra le nazioni chi ha udito tali cose! La vergine d’Israele ha fatto una cosa orribile, enorme.
14 La neve del Libano scompare mai dalle rocce che dominano la campagna? O le acque che vengono di lontano, fresche, correnti, si asciugano mai?
15 Eppure il mio popolo mi ha dimenticato, offre profumi agli idoli vani. Questi lo hanno fatto inciampare nelle sue vie, che erano i sentieri antichi, perché seguisse sentieri laterali, una via non appianata,
16 e per far così del loro paese una desolazione, un oggetto di continuo scherno; talché tutti quelli che vi passano rimangono stupiti e scuotono il capo.
17 Io li disperderò davanti al nemico, come fa il vento orientale; io volterò loro le spalle e non la faccia nel giorno della loro calamità”».
Congiura contro Geremia
18 (C)Essi hanno detto: «Venite, tramiamo insidie contro Geremia; poiché la legge non verrà meno per mancanza di sacerdoti, né il consiglio per mancanza di saggi, né la parola per mancanza di profeti. Venite, attacchiamolo con la lingua e non diamo retta a nessuna delle sue parole».
19 Signore, volgi a me la tua attenzione e odi la voce dei miei avversari.
20 Il male sarà forse reso in cambio del bene? Essi infatti hanno scavato una fossa per me. Ricòrdati come io mi sono presentato davanti a te per parlare in loro favore e per distogliere la tua ira da loro.
21 Perciò abbandona i loro figli alla fame e dalli in balìa della spada; le loro mogli siano private di figli e rimangano vedove, i loro mariti siano feriti a morte; i loro giovani siano colpiti dalla spada in battaglia.
22 Un grido si oda uscire dalle loro case, quando tu farai piombare su di loro all’improvviso le bande nemiche; poiché hanno scavato una fossa per catturarmi e hanno teso dei lacci ai miei piedi.
23 Tu, Signore, conosci tutti i loro disegni contro di me per farmi morire; non perdonare la loro iniquità, non cancellare il loro peccato davanti ai tuoi occhi! Siano essi abbattuti davanti a te! Agisci contro di loro nel giorno della tua ira!
Jeremia 18
Schlachter 2000
Das Zeichen des misslungenen Töpfergefäßes
18 Das Wort, das an Jeremia vonseiten des Herrn erging, lautet folgendermaßen:
2 Mache dich auf und geh in das Haus des Töpfers hinab; dort will ich dich meine Worte hören lassen!
3 Und ich ging in das Haus des Töpfers hinab, und siehe, da fertigte er gerade ein Werkstück auf der Scheibe an.
4 Aber das Gefäß, das er aus Ton machte, verdarb in der Hand des Töpfers. Da fing er von Neuem an und machte daraus ein anderes Gefäß, wie es in den Augen des Töpfers richtig war.
5 Da erging das Wort des Herrn an mich folgendermaßen:
6 Kann ich mit euch nicht genauso umgehen wie dieser Töpfer, du Haus Israel?, spricht der Herr. Siehe, wie der Ton in der Hand des Töpfers, so seid ihr in meiner Hand, Haus Israel!
7 Einmal rede ich über ein Volk oder ein Königreich, dass ich es ausrotten, verderben und zugrunde richten will;
8 wenn aber jenes Volk, über das ich geredet habe, von seiner Bosheit umkehrt, dann reut mich auch das Unheil, das ich über sie zu bringen gedachte.
9 Und ein anderes Mal rede ich über ein Volk oder Königreich, dass ich es bauen und pflanzen will;
10 wenn es aber das tut, was böse ist in meinen Augen und auf meine Stimme nicht hört, so reut mich auch das Gute, das ich mir vorgenommen hatte, ihnen zu tun.
11 Darum sage nun den Männern Judas und den Einwohnern Jerusalems: So spricht der Herr: Siehe, ich bereite euch Unheil und ersinne einen Anschlag gegen euch. So kehrt doch um, jeder von seinem bösen Weg, und bessert eure Wege und eure Taten!
12 Aber sie sagen: »Daraus wird nichts, denn nach unseren Ratschlägen wollen wir wandeln und wollen jeder nach der Verstocktheit seines bösen Herzens handeln!«
13 Darum, so spricht der Herr: Fragt doch unter den Heiden: Wer hat etwas derartiges gehört? Ganz und gar abscheulich hat die Jungfrau Israel gehandelt!
14 Verlässt auch der Schnee des Libanon den Fels in der Landschaft, oder verlagern die quellenden, kühlen, fließenden Wasser ihren Lauf?
15 Aber mein Volk hat mich vergessen! Sie haben den nichtigen Götzen geräuchert, und diese haben sie straucheln lassen auf ihren Wegen, auf den ewigen Pfaden, sodass sie nun auf [anderen] Pfaden gehen, auf einem ungebahnten Weg,
16 um so ihr Land zum Entsetzen und ewigen Gespött zu machen, sodass jeder Vorübergehende sich entsetzen und sein Haupt schütteln wird.
17 Wie durch den Ostwind will ich sie vor dem Feind zerstreuen; den Rücken und nicht das Angesicht will ich ihnen zeigen am Tag ihres Unheils!
Ein Anschlag gegen Jeremia
18 Da sprachen sie: »Kommt, lasst uns gegen Jeremia Anschläge ersinnen! Denn es wird weder das Gesetz dem Priester, noch der Rat dem Weisen, noch das Wort dem Propheten verlorengehen. Kommt, lasst uns ihn mit der Zunge niederschlagen, und lasst uns auf keines seiner Worte achten!«
19 Achte du auf mich, o Herr, und vernimm die Rede meiner Widersacher!
20 Soll Gutes mit Bösem vergolten werden, da sie meiner Seele eine Grube gegraben haben? Gedenke daran, wie ich vor dir gestanden habe, um zu ihrem Besten zu reden, um deinen Zorn von ihnen abzuwenden!
21 So übergib nun ihre Söhne dem Hunger und liefere sie der Gewalt des Schwertes aus! Ihre Frauen sollen der Kinder beraubt und Witwen werden; ihre Männer sollen von der Pest getötet, ihre jungen Männer im Krieg mit dem Schwert erschlagen werden!
22 Wehgeschrei erhebe sich aus ihren Häusern, wenn du plötzlich ein Kriegsheer über sie bringen wirst; denn sie haben eine Grube gegraben, um mich zu fangen, und meinen Füßen haben sie heimlich Fallstricke gelegt!
23 Du aber weißt, o Herr, um alle ihre Mordanschläge gegen mich; decke ihre Missetat nicht zu und tilge ihre Sünde nicht vor deinem Angesicht, sondern lass sie niedergestürzt vor deinem Angesicht liegen! Zur Zeit deines Zorns handle mit ihnen!
Jeremiás 18
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Példázat a fazekasműhelyben
18 Az Örökkévaló szólt Jeremiásnak: 2 „Menj el a fazekas műhelyébe, mert ott fogod meghallani, amit mondani akarok neked.”
3 Így hát elmentem a fazekashoz, aki éppen egy edényt készített a korongon. 4 Néztem, hogyan formálja az edényeket a kezével. Észrevettem, hogy időnként az agyagedény kiformálása nem sikerült. Ekkor újra kezdte, és ugyanabból az agyagdarabból másmilyen edényt készített, aszerint, ahogy akarta.
5 Akkor az Örökkévaló szavát hallottam: 6 „Vajon én ne tudnám megtenni veled, Izráel népe, amit ez a fazekas? Hiszen olyan vagy a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében, Izráel! 7 Előfordul, hogy egy országról, vagy nemzetről azt mondom, hogy gyökerestül kitépem, lerontom és elpusztítom. 8 De ha az a nemzet elfordul a gonoszságától, én is megváltoztatom tervemet, és nem zúdítom rájuk azt a veszedelmet, amelyet ellenük terveztem.
9 Máskor meg azt ígérem egy országnak, vagy nemzetnek, hogy megerősítem és fölépítem. 10 De ha ezután gonosz dolgokat művelnek, nem hallgatnak rám, és nem engedelmeskednek, akkor én is megváltoztatom tervemet, és nem viszem véghez azt a jót, amit elterveztem.
11 Most hát mondd meg ezt Júda népének és Jeruzsálem lakóinak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek, súlyos csapást készítek[a] a számotokra, veszedelmet tervezek ellenetek! Forduljatok hát mindannyian vissza, hagyjátok el gonosz életmódotokat! Változtassátok meg életeteket, és jobbítsátok meg tetteiteket! 12 De a nép azt fogja felelni: »Hiába! Mi már csak a saját fejünk után megyünk, és mindegyikünk a maga gonosz szíve makacsságát követi.«”
13 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Kérdezősködjetek csak a nemzetek között,
hallottak-e már valaha ehhez hasonló szörnyűséget,
amelyet Izráel népe[b] elkövetett?
14 Vajon elhagyja-e valaha a hó
Libanon hegyeinek sziklás csúcsait?
Kiszáradnak-e csak egyszer is
a hegyekről csörgedező hideg patakok?[c]
15 De népem mégis elfelejtkezett rólam!
Semmirekellő isteneknek tömjénez,
akik hűtlenségre csábították,
hogy kanyargós ösvényen botladozzon,
a jól épített országút helyett.
16 Így tették földjüket pusztává,
amelytől örökre elborzad az utas,
s aki csak látja, fejét csóválva rémüldözik.
17 Ellenségeik által szétszórom népemet,
mint a dühöngő keleti szél.
Pusztulásuk napján hátat fordítok nekik,
s nem törődöm velük!”
Összeesküvés Jeremiás ellen
18 Ellenségeim azt mondták egymás között: „Gyertek, fogjunk össze Jeremiás ellen! Mert nem igaz, amit mond, hogy a papok már nem helyesen tanítanak, a tanácsadók nem jó tanácsot adnak, a próféták nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják. Jöjjetek, vádoljuk be Jeremiást, és többé ne hallgassunk egyetlen szavára sem!”
19 Kérlek, Örökkévaló, figyelj rám!
Hallod, miket beszélnek ellenségeim?
20 Hát a jóért rosszal fizetnek?
Miért ásnak vermet nekem?
Emlékezz rá, mikor közbenjártam értük trónod előtt,
hogy haragod elfordítsam róluk!
21 Büntesd hát meg őket:
fiaikat az éhínség ölje meg,
add át őket az ellenség fegyverének,
feleségeik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férjeiket járvány pusztítsa el,
ifjaikat kard gyilkolja le a csatában!
22 Jajgatás hallatsszon házaikból,
mikor hirtelen ellenséges katonákat küldesz rájuk,
mivel vermet ástak nekem,
lábamnak csapdát állítottak!
23 Örökkévaló, te jól ismered gyilkos terveiket,
amelyeket életem ellen készítenek!
Hát ne bocsásd meg bűneiket,
ne töröld el vétkeiket,
hanem büntesd meg,
és pusztítsd el őket haragodban!
Footnotes
- Jeremiás 18:11 készítek Ezzel a szóval fejezik ki a héberben azt is, ahogyan a fazekas az agyagot formálja kezével.
- Jeremiás 18:13 Izráel népe Szó szerint: „Izráel szűz leánya”. Lehetséges, hogy ez Jeruzsálemre utal.
- Jeremiás 18:14 A 14. vers háttere a Hermón-hegység, amelynek csúcsain nyáron sem olvad el a hó. Innen bővizű patakok erednek, amelyek sohasem száradnak ki.
Jérémie 18
La Bible du Semeur
Le signe du potier
Dans la maison du potier
18 L’Eternel parla à Jérémie en ces termes : 2 Va, rends-toi chez le potier et là, je te ferai entendre ma parole.
3 Je me rendis donc chez le potier, qui était en train de travailler sur son tour. 4 Mais le récipient qu’il façonnait avec l’argile ne fut pas réussi. Alors le potier en refit un autre, comme il le jugea bon. 5 Là-dessus, l’Eternel me parla en ces termes : 6 O peuple d’Israël, ne puis-je pas agir à votre égard comme a fait ce potier ? demande l’Eternel. Vous êtes entre mes mains, comme l’argile entre les mains du potier, communauté d’Israël !
7 Une fois, je décrète de déraciner un peuple ou un royaume, de le renverser et d’amener sa ruine[a]. 8 Mais si ce peuple que j’ai menacé cesse de mal agir, je renoncerai à lui envoyer le malheur que j’avais projeté contre lui. 9 Et si, par contre, je parle de construire et de planter tel peuple, ou tel royaume, 10 mais que ce peuple fait ce que je considère comme mal, et ne m’écoute pas, je renoncerai au bien que j’avais parlé de lui faire.
11 Dis donc maintenant aux Judéens et aux habitants de Jérusalem : Voici ce que déclare l’Eternel : Moi je façonne votre malheur, et j’ai des projets contre vous. Que chacun de vous abandonne donc sa conduite mauvaise, qu’il se comporte et qu’il agisse d’une bonne manière. 12 Mais ils te répondront : « C’est peine perdue, nous ferons à notre tête et chacun agira selon les penchants de son cœur obstiné et mauvais. »
Un oubli coupable
13 Et c’est pourquoi |voici ce que déclare l’Eternel :
Demandez donc aux autres peuples
si l’on a entendu |pareille chose !
La communauté d’Israël |a vraiment perpétré |un horrible forfait !
14 Avez-vous jamais vu la neige
abandonner les rochers du Liban ?
Avez-vous vu tarir |les eaux qui en descendent,
ces eaux qui coulent, fraîches[b] ?
15 Mais mon peuple m’oublie :
il offre des parfums |à des faux dieux
qui, sur sa route, le font chanceler,
et qui lui font quitter |les chemins de toujours
pour marcher sur des sentiers et des routes
qui ne sont pas frayés.
16 Il expose ainsi son pays |à la dévastation
pour lui attirer pour toujours |des sifflements d’horreur.
Quiconque y passera |en sera atterré
et hochera la tête.
17 Comme le vent d’orient, |je les disperserai
devant leurs ennemis ;
au jour de leur désastre,
je leur présenterai mon dos
et non ma face.
Complot contre Jérémie
18 Alors certains se mirent à dire : Allons : formons un plan contre ce Jérémie ! On trouvera toujours des prêtres pour enseigner la Loi, des sages pour nous donner des conseils ainsi que des prophètes pour proclamer une parole. Venez, attaquons-le avec des calomnies ! Et ne prêtons plus attention à tout ce qu’il nous dit !
19 Mais toi, ô Eternel, |prête-moi attention,
écoute ce que disent |ces gens qui me cherchent querelle.
20 Rendront-ils le mal pour le bien ?
Ils creusent une fosse |pour m’y faire tomber.
Considère, Eternel,
que, pour plaider |en faveur de ces gens,
je me suis tenu devant toi
en vue de détourner |ta colère loin d’eux !
21 A cause de cela, |livre leurs fils à la famine
et précipite-les |sur le fil de l’épée !
Prive leurs femmes |de leurs enfants, |qu’elles deviennent veuves,
que leurs maris |soient frappés par la peste,
et que leurs jeunes gens |soient frappés par l’épée |dans le combat !
22 Qu’on entende des cris |sortir de leurs demeures,
quand tu feras venir |subitement sur eux |des bandes ennemies,
parce qu’ils ont creusé |des fosses pour me prendre
et caché des filets |pour m’attraper les pieds !
23 Mais toi, ô Eternel, |tu connais bien leurs plans
pour me faire mourir.
Ne pardonne pas leur forfait !
N’efface pas leur faute ! |Ne l’oublie pas !
Qu’ils soient terrassés devant toi !
Au temps où ta colère éclate, |agis contre eux !
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.