Jeremiah 15
New Revised Standard Version Catholic Edition
Punishment Is Inevitable
15 Then the Lord said to me: Though Moses and Samuel stood before me, yet my heart would not turn toward this people. Send them out of my sight, and let them go! 2 And when they say to you, “Where shall we go?” you shall say to them: Thus says the Lord:
Those destined for pestilence, to pestilence,
and those destined for the sword, to the sword;
those destined for famine, to famine,
and those destined for captivity, to captivity.
3 And I will appoint over them four kinds of destroyers, says the Lord: the sword to kill, the dogs to drag away, and the birds of the air and the wild animals of the earth to devour and destroy. 4 I will make them a horror to all the kingdoms of the earth because of what King Manasseh son of Hezekiah of Judah did in Jerusalem.
5 Who will have pity on you, O Jerusalem,
or who will bemoan you?
Who will turn aside
to ask about your welfare?
6 You have rejected me, says the Lord,
you are going backward;
so I have stretched out my hand against you and destroyed you—
I am weary of relenting.
7 I have winnowed them with a winnowing fork
in the gates of the land;
I have bereaved them, I have destroyed my people;
they did not turn from their ways.
8 Their widows became more numerous
than the sand of the seas;
I have brought against the mothers of youths
a destroyer at noonday;
I have made anguish and terror
fall upon her suddenly.
9 She who bore seven has languished;
she has swooned away;
her sun went down while it was yet day;
she has been shamed and disgraced.
And the rest of them I will give to the sword
before their enemies,
says the Lord.
Jeremiah Complains Again and Is Reassured
10 Woe is me, my mother, that you ever bore me, a man of strife and contention to the whole land! I have not lent, nor have I borrowed, yet all of them curse me. 11 The Lord said: Surely I have intervened in your life[a] for good, surely I have imposed enemies on you in a time of trouble and in a time of distress.[b] 12 Can iron and bronze break iron from the north?
13 Your wealth and your treasures I will give as plunder, without price, for all your sins, throughout all your territory. 14 I will make you serve your enemies in a land that you do not know, for in my anger a fire is kindled that shall burn forever.
15 O Lord, you know;
remember me and visit me,
and bring down retribution for me on my persecutors.
In your forbearance do not take me away;
know that on your account I suffer insult.
16 Your words were found, and I ate them,
and your words became to me a joy
and the delight of my heart;
for I am called by your name,
O Lord, God of hosts.
17 I did not sit in the company of merrymakers,
nor did I rejoice;
under the weight of your hand I sat alone,
for you had filled me with indignation.
18 Why is my pain unceasing,
my wound incurable,
refusing to be healed?
Truly, you are to me like a deceitful brook,
like waters that fail.
19 Therefore thus says the Lord:
If you turn back, I will take you back,
and you shall stand before me.
If you utter what is precious, and not what is worthless,
you shall serve as my mouth.
It is they who will turn to you,
not you who will turn to them.
20 And I will make you to this people
a fortified wall of bronze;
they will fight against you,
but they shall not prevail over you,
for I am with you
to save you and deliver you,
says the Lord.
21 I will deliver you out of the hand of the wicked,
and redeem you from the grasp of the ruthless.
Footnotes
- Jeremiah 15:11 Heb intervened with you
- Jeremiah 15:11 Meaning of Heb uncertain
Geremia 15
Nuova Riveduta 2006
Giudizio ineluttabile
15 (A)Il Signore mi disse: «Anche se Mosè e Samuele si presentassero davanti a me, io non mi piegherei verso questo popolo; caccialo via dalla mia presenza, e che egli se ne vada!
2 Se anche ti dicono: “Dove ce ne andremo?”, tu risponderai loro: “Così dice il Signore: ‘Alla morte, i destinati alla morte; alla spada, i destinati alla spada; alla fame, i destinati alla fame; alla schiavitù, i destinati alla schiavitù’”.
3 Io», dice il Signore, «manderò contro di loro quattro specie di flagelli: la spada, per ucciderli; i cani, per trascinarli; gli uccelli del cielo e le bestie della terra, per divorarli e per distruggerli.
4 Farò in modo che siano agitati per tutti i regni della terra, a causa di Manasse, figlio di Ezechia, re di Giuda, e di quanto egli ha fatto in Gerusalemme.
5 Infatti chi potrebbe avere pietà di te, Gerusalemme? Chi ti dovrebbe compiangere? Chi s’incomoderebbe per domandarti come stai?
6 Tu mi hai respinto», dice il Signore, «ti sei tirata indietro; perciò io stendo la mano contro di te e ti distruggo; sono stanco di pentirmi.
7 Io ti ventilerò con il ventilabro alle porte del paese, priverò di figli il mio popolo e lo farò perire, poiché non si convertì dalle sue vie.
8 Le sue vedove sono più numerose della sabbia del mare; io faccio venire contro di loro, contro la madre dei giovani, un nemico che devasta in pieno mezzogiorno. Faccio piombare su di lei, all’improvviso, angoscia e terrore.
9 Colei che aveva partorito sette figli è languente, esala l’ultimo respiro; il suo sole tramonta mentre è giorno ancora; è coperta di vergogna, di confusione; il rimanente di loro io lo do in balìa della spada dei loro nemici», dice il Signore.
Sofferenze di Geremia
10 (B)Me infelice, o madre mia, perché mi hai fatto nascere uomo di lite e di contesa per tutto il paese! Io non do né prendo in prestito, eppure tutti mi maledicono.
11 Il Signore dice: «Per certo, io ti riservo un avvenire felice; io farò in modo che il nemico ti rivolga suppliche nel tempo dell’avversità, nel tempo dell’angoscia.
12 Il ferro potrà esso spezzare il ferro del settentrione e il bronzo?
13 Le tue facoltà e i tuoi tesori io li darò gratuitamente come preda, a causa di tutti i tuoi peccati, e dentro tutti i tuoi confini.
14 Li farò passare con i tuoi nemici in un paese che non conosci; perché un fuoco si è acceso nella mia ira, che arderà contro di voi».
15 (C)Tu sai tutto, Signore! Ricòrdati di me, visitami e vendicami dei miei persecutori; nella tua benevolenza non portarmi via! Riconosci che per amor tuo io porto l’infamia.
16 Appena ho trovato le tue parole, io le ho divorate; le tue parole sono state la mia gioia, la delizia del mio cuore, perché il tuo nome è invocato su di me, Signore, Dio degli eserciti.
17 Io non mi sono seduto assieme a quelli che ridono e non mi sono rallegrato; ma per causa della tua mano mi sono seduto solitario, perché tu mi riempivi di sdegno.
18 Perché il mio dolore è perenne e la mia piaga, incurabile, rifiuta di guarire? Vuoi tu essere per me come una sorgente illusoria, come un’acqua che non dura?
19 Perciò così parla il Signore: «Se torni a me, io ti farò ritornare e rimarrai davanti a me; e se tu separi ciò che è prezioso da ciò che è vile, tu sarai come la mia bocca. Essi ritorneranno a te, ma tu non tornerai a loro.
20 Io ti farò essere per questo popolo un forte muro di bronzo; essi combatteranno contro di te, ma non potranno vincerti, perché io sarò con te per salvarti e per liberarti», dice il Signore.
21 «Ti libererò dalla mano dei malvagi, ti salverò dalla mano dei violenti».
Jeremia 15
Schlachter 2000
Das Gericht lässt sich auch durch Fürbitte nicht mehr abwenden
15 Und der Herr sprach zu mir: Selbst wenn Mose und Samuel vor mich hinträten, so wollte ich doch mein Herz diesem Volk nicht zuwenden. Treibe sie hinweg von meinem Angesicht, sie sollen fortgehen!
2 Und wenn sie zu dir sagen: Wo sollen wir hingehen?, so sage du ihnen: So spricht der Herr: Wer für den Tod bestimmt ist, der gehe in den Tod, wer für das Schwert, zum Schwert; wer für den Hunger [bestimmt ist], [der gehe] zum Hunger, wer für die Gefangenschaft, in die Gefangenschaft!
3 Denn ich will viererlei über sie bringen, spricht der Herr: Das Schwert soll sie hinrichten; die Hunde sollen sie herumschleifen; die Vögel des Himmels und die Tiere des Feldes sollen sie fressen und vertilgen!
4 Und ich will sie allen Königreichen der Erde zum Entsetzen machen, wegen Manasses, des Sohnes Hiskias, des Königs in Juda, wegen dessen, was er in Jerusalem getan hat.
5 Denn wer sollte sich über dich erbarmen, Jerusalem? Und wer sollte dir Beileid bezeugen? Oder wer sollte bei dir einkehren, um sich nach deinem Wohlergehen zu erkundigen?
6 Du hast mich zurückgestoßen, spricht der Herr; du bist rückwärtsgegangen; darum habe ich meine Hand gegen dich ausgestreckt, um dich zu verderben. Ich bin des Erbarmens müde geworden.
7 Darum habe ich sie mit der Worfschaufel geworfelt in den Toren des Landes; ich habe mein Volk der Kinder beraubt, es umgebracht; denn von ihren eigenen Wegen kehrten sie nicht um.
8 Ihre Witwen sind mir zahlreicher geworden als der Sand am Meer; ich habe am hellen Mittag über die Mutter der auserwählten [Krieger] einen Verwüster gebracht; ich habe sie unversehens mit Angst und Schrecken überfallen.
9 Die, welche sieben Kinder geboren hat, ist verwelkt; sie hauchte ihre Seele aus; ihre Sonne ist noch bei Tag untergegangen; sie ist zuschanden und schamrot geworden, und ihren Überrest will ich dem Schwert preisgeben angesichts ihrer Feinde!, spricht der Herr.
Jeremias Leiden und Klagen
10 »Wehe mir, meine Mutter, dass du mich geboren hast, einen Mann, mit dem jedermann streitet und zankt im ganzen Land! Ich habe nichts ausgeliehen, und sie haben mir nichts geliehen, und doch fluchen sie mir alle!«
11 Der Herr antwortete: Wahrlich, ich will dich erhalten zum Besten! Wahrlich, ich will machen, dass zur Zeit der Not und der Angst der Feind dich um Fürbitte angeht!
12 Kann man auch Eisen zerbrechen, Eisen vom Norden und Erz[a]?
13 Deine Habe und deine Schätze will ich zur Plünderung preisgeben ohne Entschädigung, und das in deinem ganzen Gebiet, und zwar wegen aller deiner Sünden.
14 Und ich werde dafür sorgen, dass sie[b] mit deinen Feinden in ein Land kommen, das du nicht kennst; denn das Feuer, das durch meinen Zorn angezündet worden ist, wird über euch lodern!
15 Herr, du weißt es, so gedenke nun an mich; nimm dich meiner an und räche mich an meinen Verfolgern! Nach deiner Langmut raffe mich nicht hin; bedenke, dass ich um deinetwillen Schmach erleide!
16 Als ich deine Worte fand, da verschlang ich sie;[c] deine Worte sind mir zur Freude und Wonne meines Herzens geworden, denn ich bin ja nach deinem Namen genannt,[d] o Herr, du Gott der Heerscharen!
17 Ich saß nicht in scherzender Gesellschaft, um mich zu belustigen; [aus Furcht] vor deiner Hand saß ich allein; denn du hattest mich mit Entrüstung erfüllt.
18 Warum ist mein Schmerz dauernd geworden und meine Wunde tödlich? Sie will nicht heilen. Willst du mir denn sein wie ein trügerischer Bach, wie Wasser, das versiegt?
19 Darum, so spricht der Herr: Wenn du umkehrst, so will ich dich wieder vor mein Angesicht treten lassen;[e] und wenn du das Edle vom Unedlen scheidest, sollst du sein wie mein Mund. Jene sollen sich zu dir wenden,[f] du aber sollst dich nicht zu ihnen wenden!
20 Und ich will dich diesem Volk gegenüber zur festen, ehernen Mauer machen; und sie werden gegen dich kämpfen, aber sie sollen dich nicht überwältigen; denn ich bin bei dir, um dich zu retten und um dich zu befreien, spricht der Herr.
21 Ja, ich werde dich befreien aus der Hand der Bösen und dich erlösen aus der Faust der Gewalttätigen!
Jeremiás 15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Űzd el e népet a szemem elől!
15 Az Örökkévaló ezt válaszolta nekem: „Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, hogy könyörögjön értük, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen! Űzd el őket a szemem elől! Menjenek!
2 Ha pedig ezt kérdik tőled: »Hová menjünk?«
Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
»Akit arra szántam, az betegségben hal meg,
akit arra szántam, azt fegyver öli meg,
akit arra szántam, az éhen hal,
akit pedig arra szántam, azt száműzetésbe hurcolják.
3 Mert ezt a négyféle pusztítót küldöm rájuk:
ellenség fegyverét, hogy ölje őket,
kutyákat, hogy szaggassák őket,
az égi madarakat és mezei vadakat,
hogy a holttestüket egyék.
4 A föld minden országa megrémül,
mikor látják, hogy bánok népemmel,
Manassé[a], Ezékiás fia, Júda királya gonosztettei miatt,
amelyeket Jeruzsálemben művelt.«”
5 „Jaj Jeruzsálem, ki könyörül rajtad?
Ki szán meg, ki vigasztal?
Még a járókelők sem állnak meg,
hogy kérdezzék, hogy vagy.
6 Elhagytál, hátat fordítottál nekem
— mondja az Örökkévaló —,
ezért én is kezemet emelem rád,
és elpusztítalak!
Belefáradtam, hogy újra meg újra
könyörüljek rajtad!
7 Szétszórlak hát titeket a szélben,
mint földműves a polyvát[b].
Kiszórlak benneteket az ország kapuin át
idegen földre.
Gyermektelenné teszem, elpusztítom népemet,
mert nem fordultak vissza hozzám gonosz útjaikról.
8 Özvegyeik többen lesznek,
mint tengerparton a homokszemek.
Anyákra és fiaikra pusztítót hozok fényes délben.
Hirtelen rettegést hozok rájuk,
rémület fogja el szívüket.
9 Még a hétgyermekes anya is összeroskad[c],
és kileheli lelkét,
lemegy a napja délben,
megszégyenül és reménye elvész.
Aki még megmarad,
azt is ellenség fegyverének adom”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás panasza és az Örökkévaló válasza
10 Jaj anyám, miért is szültél engem?
Miért, hogy mindenki velem pöröl,
velem vitatkozik?
Pedig nem kértem kölcsön senkitől,
s nem is hiteleztem senkinek,
miért átkoznak hát minduntalan?
11 Az Örökkévaló mondta: „A te javadra elküldelek téged!
Bizony, rád hozom ellenségedet a veszedelem idején.
12 Senki sem tudja eltörni a vasat,
de különösen nem az északi vasat, vagy a bronzot.
13 Júda népe, bűneid miatt
országod minden kincsét és gazdagságát
ellenségeidnek adom zsákmányul!
14 Ellenséget hozok rátok olyan földről,
amelyet nem ismertek,
mert haragom fellángolt ellenetek.”
Jeremiás imája
15 Ó, Örökkévaló, te jól ismersz!
Nézz le rám, és jöjj közel!
Állj bosszút értem üldözőimen,
ne várj, amíg elpusztítanak!
Hiszen érted kell gyalázkodásukat viselnem!
16 Mikor szóltál hozzám,
csak úgy ittam szavaidat.
Igéd volt szívem öröme,
és gyönyörűségem,
mert nevedet viselem,
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
17 Nem forgolódtam a mulatozók társaságában,
nem vettem részt örömükben.
Kezed rám nehezedett,
egyedül ültem,
mert haraggal töltöttél meg.
18 Miért nem szűnik fájdalmam,
miért nem gyógyul be súlyos sebem?
Miért lettél számomra olyan,
mint a kiszáradt patak?
Mint a forrás, amely időnként elapad?
19 Így felelt nekem az Örökkévaló:
„Ha visszatérsz hozzám,
én is visszafogadlak szolgálatomba,
hogy ismét előttem állj.
Ha különválasztod, ami értékes
attól, ami hitvány,
akkor olyan leszel,
mintha szájam lennél.
De ne add be a derekad:
ők térjenek hozzád,
ne te hozzájuk!
20 Én pedig erős bronzfallá teszlek
téged e nép ellen.
Harcolni fognak ellened,
de nem győzhetnek le,
mert én vagyok veled,
hogy megmentselek, és megszabadítsalak
— mondja az Örökkévaló. —
21 Bizony, megmentelek a gonoszok kezéből,
megszabadítalak az erőszakosoktól.”
Footnotes
- Jeremiás 15:4 Manassé Júda leggonoszabb királya volt, aki bálványimádásba vezette népét. Lásd 2Kir 21.
- Jeremiás 15:7 polyvát A vers hátterében a gabona tisztítása (szórás, vagy szelelés) áll, mint hasonlat. A földműves a szórólapáttal feldobta az összecsépelt gabonát a levegőbe. Ekkor a szél elfújta a polyvát, a tiszta mag pedig lehullott.
- Jeremiás 15:9 összeroskad Valószínűleg azért, mert a gyermekeit mind megölték.
Jérémie 15
La Bible du Semeur
La sentence est irrévocable
15 Mais l’Eternel me dit : Même si Moïse et Samuel[a] se tenaient devant moi pour prier pour ce peuple, je ne me soucierais pas d’eux. Chasse-le de ma vue, qu’il parte loin de moi ! 2 Et lorsqu’ils te diront : « Où devons-nous aller ? » tu leur diras ceci :
Voici ce que déclare l’Eternel :
Ceux qui sont destinés |à la peste |s’en iront à la peste ;
ceux qui sont destinés |à périr par l’épée |s’en iront à l’épée,
ceux qui sont destinés |à mourir de famine, |iront à la famine ;
ceux qui sont destinés |à la déportation, |s’en iront en déportation.
3 Je leur enverrai quatre sortes de maux, déclare l’Eternel : l’épée pour les abattre, les chiens pour les déchirer, les rapaces et les animaux sauvages pour les dévorer et les détruire. 4 Je ferai d’eux un sujet d’épouvante pour tous les royaumes de la terre, à cause de Manassé, fils d’Ezéchias, roi de Juda, et de tout le mal qu’il a commis dans Jérusalem[b].
Plus de sursis
5 Qui donc aura pitié de toi, |Jérusalem ?
Qui compatira avec toi ?
Qui se détournera de son chemin |pour s’informer de ton état ?
6 Tu m’as abandonné,
déclare l’Eternel,
tu m’as tourné le dos.
Alors, de mon côté, |j’ai levé la main contre toi,
je te détruis ;
j’en ai assez |de toujours renoncer |à te châtier.
7 Je les ai dispersés |aux portes du pays |comme par un vannage,
j’ai fait périr mon peuple,
je l’ai privé d’enfants
parce qu’ils n’abandonnent pas |leur mauvaise conduite.
8 Les veuves de mon peuple, par mon action, |ont surpassé en nombre
les grains de sable au bord des mers ;
j’ai envoyé contre les mères |des jeunes gens,
quelqu’un pour dévaster |à l’heure de midi,
j’ai fait fondre sur elles |subitement
frayeur et épouvante.
9 La mère de sept fils |est misérable ;
la voilà haletante,
et le soleil |s’éteint déjà pour elle |avant la fin du jour.
La voilà toute honteuse |et dans la confusion.
Les enfants qui lui restent, |je les livre à l’épée
devant leurs ennemis,
l’Eternel le déclare.
La vocation du prophète confirmée
Complainte de Jérémie
10 Malheur à moi ! |Pourquoi, ma mère, |m’as-tu donc mis au monde ?
Tout le pays s’en prend à moi
et me cherche querelle ;
je n’ai rien emprunté |et je n’ai rien prêté,
pourtant tous me maudissent !
11 L’Eternel répondit :
Moi, je t’assure,
je te délivrerai |pour te faire du bien ;
au temps de ton malheur, |au temps de ta détresse :
ce sont tes ennemis |qui viendront t’implorer[c] !
12 Peut-on briser le fer
– le fer qui vient du nord – |ou bien le bronze ?
13 Parle ainsi à ce peuple :
Vos biens et vos trésors, |je les livrerai au pillage, |et on ne te les paiera pas
à cause de tous les péchés |que vous avez commis |dans tout votre pays[d].
14 Et, de vos ennemis, |je vous rendrai esclaves[e]
dans un pays |qui vous est inconnu,
car ma colère attise un feu
qui vous embrasera.
15 Toi, tu sais, Eternel !
Soucie-toi donc de moi,
et interviens pour moi !
Fais-leur payer |à ces gens qui me persécutent.
Ne permets pas que je pâtisse
de ta patience envers mes ennemis !
Regarde : c’est pour toi |que je subis l’opprobre !
16 Dès que j’ai trouvé tes paroles,
je les ai dévorées.
Elles ont fait ma joie et mon bonheur,
car je porte ton nom,
ô Eternel, |Dieu des armées célestes !
17 Je ne me suis pas joint |à un cercle de plaisantins |pour m’y amuser avec eux.
Non, contraint par ta main, |je suis resté à part,
car tu m’avais rempli |d’indignation.
18 Pourquoi donc ma souffrance |est-elle permanente,
et ma plaie douloureuse, |rebelle aux soins ?
Vraiment : pour moi tu es |une source trompeuse
au débit capricieux !
19 Voici la réponse de l’Eternel :
Si tu reviens à moi, |je te rétablirai.
Tu pourras te tenir
à mon service.
Si ce qui est précieux, |tu le sépares |de ce qui est indigne,
tu seras mon porte-parole.
Ils reviendront à toi,
mais ce n’est pas à toi |de revenir vers eux.
20 Et je ferai de toi, |en face de ce peuple,
comme un rempart de bronze |inébranlable.
Ils te feront la guerre
mais ils ne l’emporteront pas sur toi
car je suis avec toi : |je te protégerai |et te délivrerai,
l’Eternel le déclare[f].
21 Oui, je te délivrerai des méchants,
je te sauverai des violents.
Footnotes
- 15.1 Deux grands intercesseurs (Ex 32.11-12 ; Nb 11.2 ; 14.13-19 ; 1 S 7.5-9).
- 15.4 Voir 2 R 21.1-16 ; 23.26-27 ; 2 Ch 33.1-20.
- 15.11 Verset difficile. Au lieu de l’Eternel répondit, l’ancienne version grecque a : oui, que je sois maudit ou Amen. L’expression : je te délivrerai rend un terme diversement lu par les manuscrits hébreux et les versions anciennes.
- 15.13 Pour les v. 13-14, voir 17.3-4.
- 15.14 je vous rendrai esclaves : d’après quelques manuscrits hébreux, l’ancienne version grecque, la version syriaque et le texte parallèle de Jr 17.4. Le texte hébreu traditionnel a : je ferai passer (vos ennemis). La différence ne tient qu’à un trait de lettre en hébreu.
- 15.20 Voir Jr 1.18-19.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.