Jeremiás sir 2

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² Könyörtelenül elpusztította az Úr
    Jákób népének minden hajlékát,
összetörte haragjában
    Júda lakóinak várait.
Földre taposta, megszégyenítette
    az egész királyságot és vezetőit.

³ Összetörte izzó haragjában
    Izráelnek minden hatalmát.
Megvonta népétől védő karját,
    s utat engedett ellenségeinek.
Úgy égette Jákób népét mindenfelől,
    mint megemésztő tűz.

⁴ Felvonta íját ellenünk, mint ellenségünk,
    ránk emelte karját, mint támadónk,
Sion hajlékaiban mindenkit megölt,
    akire büszkén tekintettünk.
Haragját zúdította ránk,
    mint tűzesőt.

⁵ Ellenségünkké lett az Úr:
    elpusztította Izráelt egészen!
Lerombolta palotáinkat,
    romba döntötte erős várainkat,
Júda népének gyászát
    és siralmait megsokasította.

⁶ Ledöntötte saját Sátorát^[b],
    mint egy hitvány kerti kunyhót.
Szétrombolta ünnepeinek helyét az Örökkévaló,
    feledésbe taszította Sion városának ünnepeit,
    még a szombatot is.
Tüzes haragja hevében
    eltaszított királyt és papot.

⁷ Elhagyta oltárát,
    eltávozott Templomából.
Ellenségünk kezébe adta
    annak bástyáit és falait.
Diadalittas zajongás hallik az Örökkévaló házában,
    mint egykor ünnepeink napján.

⁸ Mert az Örökkévaló döntött úgy,
    hogy lerombolja Sion falait:
kifeszítette fölötte a mérőzsinórt,
    véghezvitte, amit elhatározott.
Hiába jajgatott bástya és várfal,
    mind leomlott,
    s földön hevernek, mint a gyászolók.

⁹ A kapuk szárnyai földre roskadtak,
    kapcsaikat és záraikat összetörték.
A királyt és a fejedelmeket a nemzetek közé hurcolták,
    nincs többé sem törvény, sem tanítás.
Még a próféták sem kapnak
    kijelentést^[c] az Örökkévalótól.

¹⁰ Sion fejedelmei némán ülnek a földön,
    fejükre port hintettek,
    derekukon zsákruha.
Jeruzsálem fiatal leányai
    földre borulva gyászolnak.

¹¹ Szemem a sírástól eleped,
    szívem nyugtalan háborog,
lelkem, mint a földre ömlött víz,
    mert láttam népem pusztulását:
csecsemők és gyermekek hevernek az utcán,
    éhségtől haldokolva!

¹² Anyjukat szólítják,
    enni- és innivalóért könyörögnek.
Ájultan fekszenek anyjuk karjaiban,
    s lassan kilehelik lelküket,
mint az utcán heverő
    sebesült harcosok.

¹³ Ó Jeruzsálem, mit mondjak neked?
    Kihez hasonlítsalak?
    Sion népe, mivel vigasztaljalak?
Hiszen pusztulásod oly nagy és mélységes,
    mint a tenger!
    Kicsoda gyógyíthat meg téged?

¹⁴ Prófétáid hamis látomásokkal ámítottak téged!
    Nem mutattak rá bűneidre,
    hogy megmenekülj a fogságtól.
Hamis próféciákkal hitegettek,
    becsaptak és félrevezettek.

¹⁵ Akik arra járnak,
    s látják romjaidat, Jeruzsálem,
gúnyolódva mutogatnak,
    megvetően legyintenek:
„Nézzétek ezt a romhalmazt!
    Ezt hívták »Tökéletes Szépség«-nek?
    Ez lenne az »Egész Föld Öröme?«”

¹⁶ Ellenségeid nagy hangon dicsekednek,
    hogy legyőztek téged,
fogukat vicsorítják, és kezüket dörzsölik:
    „Elpusztítottuk Jeruzsálemet!
    Erre vártunk már régóta,
    most saját szemünkkel láttuk a vesztét!”

¹⁷ Az Örökkévaló véghezvitte, amit határozott,
    beváltotta szavát, amelyet régen kihirdetett:
    könyörtelenül lerombolt téged, Jeruzsálem!
Ellenségeidnek szerzett örömet,
    ellenfeleidnek adott győzelmet.

¹⁸ Jeruzsálem! Még falaid is kiáltsanak az Úrhoz!
    Folyjanak könnyeid éjjel-nappal, Sion,
    mint a folyó!
Ne nyugodj,
    ne engedj magadnak pihenést!

¹⁹ Kelj föl, kiálts az Úrhoz még éjjel is,
    az őrváltás idején!
Öntsd ki szíved az Úr színe előtt,
    mint a vizet!
Emeld hozzá kezeidet,
    könyörögj kicsinyeid életéért,
akik éhségtől ájultan fekszenek
    a város utcáinak kövén.

²⁰ Nézz ránk, Örökkévaló!
    Kivel bántál így valaha?
Hogyan lehet, hogy asszonyok a saját gyermekeiket,
    dédelgetett kicsinyeiket kell megegyék?!
S hogy éppen az Úr szentélyében
    öldösik le a papokat és a prófétákat?

²¹ Holtan hever az utcák porában fiatal és öreg,
    ifjainkat és leányainkat öldöklő kard vágta le.
Bizony, levágtad őket haragod napján,
    nem könyörültél, Uram!

²² Összehívtad ellenem minden rettegett ellenségemet,
    mint ünnepre a vendégeket,
senki sem menekülhetett előlük
    az Örökkévaló haragja napján.
Ellenségeim mind felemésztették gyermekeimet,
    akiket dajkáltam s felneveltem!