Add parallel Print Page Options

Prófécia Ammon ellen

49 Ezt mondja az Örökkévaló Ammonról:

„Talán nincsenek Izráelnek fiai?
    Nincsenek örökösei?
Miért foglalta el Gád földjét Milkóm[a]?
    Miért költöztek be az ammoniak Gád[b] városaiba?

Emiatt elhozom azt az időt
    — mondja az Örökkévaló —,
mikor csatakiáltás harsan Rabbá[c] falain,
    romhalmazzá lesz az ammoniak városa,
    fölégetik még a környező falvakat is!
Izráel népe újra birtokba veszi örökségét,
    visszaveszi jogos birtokát elrablóitól”
    — mondja az Örökkévaló.

„Jajgassatok, Hesbón lakói,
    mert Aj városát porig rombolták!
Sírjatok Rabbá leányai!
    Öltsetek zsákruhát, gyászoljatok,
rémülten futkossatok a juhaklok között,
    mert az ellenség fogságba hurcolja Milkómot,
    papjait és fejedelmeit!
Erőddel dicsekszel, hűtlen nemzet?
    De hiszen elhagy az erőd!
Kincseidben bízol, s azt hiszed,
    téged nem érhet támadás?
Nézd! Veszedelmet hozok rád
    minden felől, és rettegést!
    — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Szerteszét futtok, ki merre lát,
    s nem lesz, aki összegyűjtsön titeket!

Sok idő múltán mégis jóra fordítom Ammon népének sorsát” — mondja az Örökkévaló.

Prófécia Edom ellen

Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura Edomról:

„Hát nincs már bölcsesség Témánban?
    Nincs senki Edomban, aki tanácsot adna?
    Minden értelmes és bölcs kiveszett közülük?
Meneküljetek onnan Dédán lakói,
    s rejtőzzetek a barlangok mélyére,
mert pusztulást hozok Ézsau népére,
    mikor megbüntetem őket.

Még a szüretelők is hagynak
    néhány fürtöt a tőkén,
még az éjjeli tolvajok is
    csak azt viszik el, ami kell nekik.
10 De én teljesen kifosztom Ézsau népét,
    csupaszra vetkőztetem, hogy semmije sem marad.
Felkutatom búvóhelyein is,
    előlem nem rejtőzhet el.
Elpusztítom gyermekeit,
    megölöm rokonait és szomszédait,
    egy sem menekül meg.
11 Nem marad senki, hogy árváira gondot viseljen,
    sem aki özvegyeivel törődjön.”

12 Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, még azoknak is inniuk kellett a harag poharából, akikre nem terjedt ki az ítélet! Akkor mennyivel inkább innod kell neked, Edom népe, mert semmiképpen nem maradhatsz büntetés nélkül! 13 Mert magamra esküdtem — mondja az Örökkévaló —, hogy Bocra városa rémületes módon elpusztul, lakatlan romhalmazzá lesz, és a nemzetek akkor fogják emlegetni, mikor átkozódnak, vagy gúnyolódnak rajta. Edom többi városai is hasonlóképpen örökre romvárosok maradnak.”

14 Azt a hírt hallottam az Örökkévalótól, hogy követet küldött a nemzetekhez, és megparancsolta nekik:

„Gyűljetek össze,
    vonuljatok fel Edom ellen,
    támadjátok meg országát.
15 Halld meg ezt, Edom!
    Kicsivé teszlek a népek között,
    megvetnek téged a nemzetek!
16 Sok nép rettegett tőled,
    ezért bíztad el magad.
Saját büszkeséged lett a veszted,
    becsaptad magad!
Bár magas sziklákon raktál fészket,
    mint a sasok,
hegyek tetején építetted váraidat,
    de onnan is lerántalak!”
    — mondja az Örökkévaló.

17 „Edom pusztulásán elborzadnak a nemzetek. Aki csak elmegy mellette, Edom szörnyű sorsát látva csodálkozik, rémüldözik, és fejét csóválja. 18 Mert úgy bánok vele, mint Sodomával, Gomorával és szomszédaival: tökéletesen elpusztítom. Edomban senki sem lakik többé, még vándorok sem vernek sátrat benne — mondja az Örökkévaló. —

19 Ahogy az oroszlán feljön a Jordán menti sűrű bozótosból a dúsan zöldellő legelőre, és szétkergeti a nyájat, úgy török rá én is Edom népére, s hirtelen elűzöm őket földjükről. Azután választottamat helyezem föléjük, hogy uralkodjon rajtuk.

Mert kicsoda hasonlítható hozzám? Ki vonhat engem felelősségre? Melyik uralkodó állhat ellen nekem?”

20 Tudjátok meg, mit tervezett az Örökkévaló Edom ellen,
    mit határozott Témán lakói felől:
Ellenségeik elhurcolják őket,
    még a kicsiny bárányokat is,
    legelőik pedig pusztán maradnak.
21 Edom bukásától még a föld is megremeg,
    jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.
22 Nézd! Úgy jön Edomra[d],
    mint zsákmányra lecsapó sas[e],
    és szárnyát kiterjeszti fölötte.
Azon a napon Edom harcosainak a szíve megolvad,
    s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.

Prófécia Damaszkusz ellen

23 Üzenet Damaszkusz városának:

„Hamát és Arpad[f] lakói kétségbeesnek,
    mert rossz hírt hallottak.
Remegnek a félelemtől,
    nem tudnak megnyugodni,
    mint a háborgó tenger.
24 Damaszkusz népe erőtlen,
    menekülni készül,
retteg és pánikba esett,
    fájdalom és félelem tört rá,
    mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyra.

25 Miért nem hagyták el ezt a híres várost,
    amely oly vidám volt?
26 Ezért fiataljait az utcákon ölik meg,
    harcosait mind levágják azon a napon
    — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —,
27 én pedig tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán,
    amely megemészti Benhadad[g] palotáit!”

Prófécia a keleti arab törzsek ellen

28 Kédár törzsei és Hácór területe felől, amelyeket Nebukadneccar, Babilónia királya legyőzött és meghódított, ezt mondja az Örökkévaló[h]:

„Induljatok,
    támadjátok meg Kédár törzseit,
    pusztítsátok kelet fiait!
29 Elveszik sátraikat, szőnyegeiket, eszközeiket,
    nyájaikat, tevéiket, mindenüket!
Kiáltanak nekik: »Rémület mindenfelől!«
30 Hácór lakosai, fussatok messzire,
    rejtőzzetek a barlangok mélyére!
    — mondja az Örökkévaló. —
Mert Nebukadneccar, Babilónia királya
    tervet készít ellenetek,
    el akar pusztítani!”

31 „Induljatok,
    vonuljatok föl a nemzet ellen,
amely biztonságban érzi magát,
    gondtalan békességben él,
sem kapujuk, sem záruk nincsen,
    egymaga lakik!
    — mondja az Örökkévaló. —
32 Zsákmányoljátok el tevéiket és csordáikat!
    Én pedig szétszórom ezt a nyírott hajú népet[i]
    a négy égtáj felé.
Veszedelmet hozok rájuk mindenfelől.
    — mondja az Örökkévaló. —
33 Hácór sakálok tanyája lesz,
    örök pusztaság, ahol senki sem lakik többé,
    még vándorok sem vernek sátrat benne.”

Prófécia Élám országa ellen

34 Az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás prófétának mondott Élámról,[j] Cidkijjá, Júda királya uralkodásának kezdetén. 35 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:

„Nézd! Összetöröm Élám íját,
    legerősebb fegyverét!
36 Forgószelet küldök rá minden irányból,
    rászabadítom a vihart a négy égtáj felől,
hogy szórja szét Élám népét a szélrózsa minden irányába.
    A föld minden országába
    elvetődnek bujdosó menekültjei.
37 Megrémítem őket ellenségeik előtt,
    akik életükre törnek.
Izzó haragomban csapásokkal sújtom Élámot,
    és gyilkoló kardot küldök utánuk,
    amíg egészen elpusztítja őket
    — mondja az Örökkévaló. —
38 Felállítom trónomat Élámban,
    királyukat és fejedelmeiket pedig kiirtom belőle
    — mondja az Örökkévaló. —

39 De az utolsó napokban visszahozom Élám népét a fogságból,
    és sorsukat jóra fordítom”
    — mondja az Örökkévaló.

Footnotes

  1. Jeremiás 49:1 Milkóm Az ammoniak egyik istene.
  2. Jeremiás 49:1 Gád Izráel egyik törzse. Eredeti területük a Jordántól keletre feküdt, Ammon országa mellett.
  3. Jeremiás 49:2 Rabbá Ammon országának fővárosa.
  4. Jeremiás 49:22 Edomra Szó szerint: „Bocrára”. Bocra jelentős város volt Edomban, itt az egész országot jelképezi.
  5. Jeremiás 49:22 sas A vers valószínűleg az Edomra törő megszálló sereg támadását hasonlítja ahhoz, amikor a sas lecsap a magasból prédájára, s miután megölte, kiterjeszti szárnyát fölötte. Ez utóbbi az ország megszállását jelképezheti.
  6. Jeremiás 49:23 Hamát és Arpad Ókori városok Damaszkusz környékén.
  7. Jeremiás 49:27 Benhadad Több királyt is így hívtak, akik Damaszkuszban uralkodtak.
  8. Jeremiás 49:28 A 28–29. és a 31–32. versben az Örökkévaló a támadó babilóniai sereghez szól, míg a 30. versben a megtámadott Hácór lakóihoz.
  9. Jeremiás 49:32 nyírott… népet Ez a néptörzs különleges módon nyírta meg a haját, másképpen, mint az izráeliek.
  10. Jeremiás 49:34 Élám Babilóniától keletre fekvő ország. Fővárosa Szúza, ahol Nehémiás, Eszter és Dániel is élt.