Jeremiás Gedaljá helytartónál

40 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz, miután Ráma városában Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka szabadon engedte. Ugyanis a többi láncra vert júdeai és jeruzsálemi fogollyal együtt Jeremiást is elhurcolták, hogy Babilóniába vigyék. ² A parancsnok azonban kiemelte Jeremiást a foglyok közül, és ezt mondta neki: „Istened, az Örökkévaló előre megmondta, hogy milyen csapás éri Júda országát. ³ Most pedig beteljesítette, amit mondott, mert vétkeztetek az Örökkévaló ellen. Nem hallgattatok a szavára, ezért történt mindez veletek.

⁴ Most pedig szabadon engedlek téged, és leveszem kezedről a láncokat. Ha úgy látod jónak, jöjj velem Babilóniába, és gondodat fogom viselni, jó dolgod lesz. De ha nem akarsz velem jönni, akkor előtted van az egész birodalom, oda mehetsz, ahová akarsz.” ⁵ Mielőtt Jeremiás válaszolt volna, a parancsnok még hozzátette: „Ha kívánod, visszamehetsz Gedaljához,^[a] Ahikám fiához, (aki meg Sáfán fia) is, akit Babilónia királya Júda városainak helytartójává nevezett ki. Élj ott vele együtt néped között. Szabadon mehetsz, ahová kívánsz.”

Ezután a parancsnok ellátta Jeremiást útravaló élelemmel, és meg is ajándékozta, majd elbocsátotta. ⁶ Jeremiás pedig Gedaljához ment Micpába, és ott maradt vele a nép között, akiket nem hurcoltak el.

Júda népe maradéka Gedaljához gyülekezik^(A)

^7-8 Júda királyának seregéből egyes csapatok elmenekültek, és megmaradtak. Ezek szétszóródtak, és erdőn-mezőn bujdostak. A vezetőik ezek voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán és Jonatán, Káréah fiai, meg Szerájá, Tanhumet fia, meg a netófái Éfáj fiai, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Ők a megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához, Ahikám fiához (aki meg Sáfán fia) gyülekeztek Micpába. Ugyanis meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, és rábízta a Júdában maradt szegény nincstelen népet, akiket nem hurcoltak Babilóniába.

⁹ Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusoktól, ha szolgáljátok őket, és elfogadjátok uralmukat! Maradjatok ezen a földön, lakjatok itt továbbra is, szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! ¹⁰ Ami engem illet, Micpában fogok lakni, hogy rendelkezésére álljak a káldeusoknak, amikor ide jönnek. Ti pedig szüreteljétek le a szőlőt, a többi gyümölcsöket, és az olajfa termését. Raktározzátok el ezeket, és lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglaltatok!”

¹¹ Voltak júdeai menekültek Moáb, Ammon és Edom országában és más országokban is, akik szintén megtudták, hogy Babilónia királya meghagyott egy maroknyi maradékot Júdában, és ott Gedalját tette helytartóvá. ¹² Ők is mind visszatértek, és Gedaljához gyülekeztek Micpába. Együtt leszüretelték a szőlőt meg a többi gyümölcsöket, és bőséges termést takarítottak be.

¹³ Jóhánán, Káréah fia, és a szétszóródott júdeai hadsereg megmaradt részeinek többi parancsnokai mind Gedaljához gyülekeztek Micpába, ¹⁴ és azt mondták neki: „Nem tudod, hogy Baálisz, az ammoniak királya azért küldte hozzád Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged?” De Gedaljá nem hitt nekik.

¹⁵ Jóhánán, Káréah fia titokban felajánlotta Gedaljának: „Engedd meg, kérlek, hogy elmenjek, és titokban megöljem Jismáélt, Netanjá fiát! Miért gyilkoljon meg ő téged? Hiszen akkor még a hozzád gyülekezett maradék júdeaiak is szétszóródnak, és elvesznek.” ¹⁶ De Gedaljá azt felelte: „Szó sem lehet róla! Nem igaz, amit Jismáélről mondasz.”

Gedalját meggyilkolják^(B)

41 Még ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél tíz emberével együtt meglátogatta Micpában Gedaljá kormányzót, Ahikám fiát (aki meg Sáfán fia). Jismáél Netanjá fia és Elisáma leszármazottja volt, aki Júda királyi családjából származott, és korábban magas vezető tisztséget viselt a királyi udvarban. Amikor a kormányzóval együtt étkeztek, ² Jismáél és emberei rátámadtak Gedaljára, és karddal meggyilkolták — azt a férfit, akit Babilónia királya bízott meg az ország kormányzásával! ³ Gedaljával együtt meggyilkolták a vele lévő júdeai és káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Micpában találtak.

⁴ Másnap, amikor még senki sem tudott arról, ami történt, ⁵ nyolcvan férfi jött Sikemből, Silóból és Samáriából, akik gyászoltak: lenyírták a szakállukat, megszaggatták ruháikat és megvagdosták magukat is. Jeruzsálembe igyekeztek, ételáldozatot és tömjént vittek az Örökkévalónak, hogy áldozatot mutassanak be az Örökkévaló házában.

⁶ Jismáél sírva eléjük ment, és a városon kívül találkozott velük. Azt mondta nekik: „Jöjjetek velem Gedaljához, Ahikám fiához!” ⁷ De mikor beértek a városba, Jismáél az embereivel együtt ezeket a férfiakat is legyilkolta. A halottakat beledobálta a város közepén egy ciszternába.

⁸ Volt közöttük tíz férfi, akik ezt mondták Jismáélnek: „Ne ölj meg bennünket, mert rejtett tartalékaink vannak a városon kívül: búza, árpa, olívaolaj és méz.” Ezért nem ölte meg őket Jismáél a többiekkel együtt. ⁹ Azt a ciszternát, amelybe a halottakat dobta, még Ászá^[b], Júda királya építtette, amikor Baasá, Izráel királya ellen megerősítette Micpát. Igen nagy ciszterna volt, de Jismáél szinte megtöltötte a halottakkal.

¹⁰ Ezután Jismáél, Netanjá fia, foglyul ejtette azokat, akik még megmaradtak Micpában: a király leányait, és mindazokat, akiket Nebuzaredán babilóniai parancsnok rábízott Gedaljára, Ahikám fiára. Jismáél mindannyiukat magával hurcolta az ammoniakhoz.

¹¹ Amikor Jóhánán, Káréah fia és a vele lévő többi júdeai katonai parancsnok megtudta, hogy Jismáél milyen gonoszságot követett el, ¹² katonáikkal együtt mindannyian elindultak, hogy megütközzenek vele. Gibeon mellett, a nagy víztárolónál érték utol Jismáél csapatát. ¹³ Amikor Jismáél foglyai és katonái meglátták Jóhánánt és embereit, nagyon megörültek, ¹⁴ megfordultak, és mind Jóhánánhoz futottak. ¹⁵ Jismáél mindössze nyolc emberével tudott elmenekülni Jóhánán elől az ammoniakhoz.

¹⁶ Így mentette meg Jóhánán és a többi vezető azokat a foglyokat, akiket Jismáél Micpából magával hurcolt, miután Gedalját megölte. Ezek között voltak katonák, asszonyok, gyerekek, és királyi tisztviselők is, akiket Jóhánán visszahozott Gibeonból.

A júdeai töredék nép Egyiptomba menekül

^17-18 Így hát Jóhánán vezetésével visszaindultak Gibeonból. De Jóhánán és a többi vezetők féltek, hogy a káldeusok bosszút állnak amiatt, hogy Jismáél megölte Gedalját, akit Babilónia királya tett az ország kormányzójává. Ezért elindultak, hogy Egyiptomba meneküljenek. Útközben, Geruth Kimhám közelében, Betlehem mellett megpihentek.

42 Akkor Jóhánán, Káréah fia, meg Jaazanjá, Hósajá fia, és a többi vezetők meg a nép apraja-nagyja ² mind Jeremiáshoz jöttek, és így kérlelték: „Hallgass meg minket, Jeremiás: kérünk, imádkozz az Örökkévalóhoz, Istenedhez, értünk — ezért a maroknyi népért, amely még megmaradt! Hiszen magad is látod, milyen kevesen maradtunk életben! ³ Imádkozz, hogy Istened, az Örökkévaló mutassa meg, hová menjünk, és mitévők legyünk!”

⁴ Jeremiás ezt válaszolta: Megértettem, és imádkozni fogok az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, ahogy kértétek. Ígérem, hogy hűségesen elmondom nektek, amit az Örökkévaló felel a kérdésetekre, bármi legyen is az. Semmit nem hallgatok el előletek.

⁵ A nép ezután megesküdött: „Az Örökkévaló legyen hű és igaz tanúnk rá, hogy megfogadtuk: mindent úgy fogunk tenni, ahogy azt Istened, az Örökkévaló mondja általad, Jeremiás! ⁶ Akármi is legyen, amit az Örökkévaló mond, s akár tetszik nekünk, akár nem, engedelmeskedni fogunk szavának. Mert most arra kérünk, Jeremiás, hogy hozz nekünk választ az Örökkévalótól, és jól tudjuk, hogy akkor lesz jó dolgunk, ha hallgatunk az Örökkévalónak, Istenünknek szavára.”

⁷ Tíz nappal később az Örökkévaló üzenete megérkezett Jeremiáshoz, ⁸ aki magához hívta Jóhánánt, Káréah fiát, meg a többi vezetőt és az egész népet kicsitől-nagyig, ⁹ és ezt mondta nekik: Halljátok meg, mit üzent nektek az Örökkévaló, Izráel Istene, akihez küldtetek engem, hogy kérdésetekre választ hozzak:

¹⁰ „Ha itt maradtok ezen a földön, akkor felépítelek, és nem rombollak le, elültetlek, és nem téplek ki gyökerestül benneteket. Mert megbántam azt a sok csapást, amellyel sújtottalak benneteket. ¹¹ Most már ne féljetek Babilónia királyától, mint eddig, mert én magam vagyok veletek, hogy megmentselek a kezéből — ezt én mondom nektek, az Örökkévaló! ¹² Irgalmas leszek hozzátok, és megteszem, hogy Babilónia királya is irgalmasan bánjon veletek. Meg fogja engedni, hogy a száműzöttek visszatérjenek a földjükre.

¹³ De ha nem akartok ezen a földön maradni, s nem engedelmeskedtek Istenetek, az Örökkévaló szavának, ¹⁴ ha azt gondoljátok, hogy jobban jártok, ha Egyiptomba menekültök, és ott laktok, mert ott nem kell félnetek a háborútól, sem a sófár hangjától, sem éhínségtől ¹⁵ — akkor halljátok meg az Örökkévaló szavát, Júda népének töredéke!

Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha elhatározzátok, hogy mégis Egyiptomba menekültök, és ott akartok ideiglenesen letelepedni, ¹⁶ akkor az a háború és fegyveres fenyegetés, amelytől most féltek, Egyiptom földjén fog utolérni! Az éhínség, amelytől itt féltek, üldözni fog titeket, Egyiptomban fog utolérni, és ott fogtok meghalni! ¹⁷ Ez lesz a sorsa mindenkinek, aki közületek úgy dönt, hogy Egyiptomba akar menni, hogy ott lakjon, mint jövevény: ott fog meghalni háború, éhség, vagy betegség által! Senki sem fogja túlélni azokat a csapásokat, amelyekkel sújtom őket.

¹⁸ Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ahogy rázúdult haragom Jeruzsálem lakosaira, úgy foglak titeket is haragos csapásokkal sújtani, ha Egyiptomba mentek. Átok, rémület, szidalom és gúny lesz a részetek, és soha többé nem látjátok Júda földjét!”

¹⁹ Jeremiás ezt mondta: „Látjátok, az Örökkévaló megmondta nektek, akik megmaradtatok Júda lakosai közül, hogy ne meneküljetek Egyiptomba! Figyelmeztetlek titeket én is, hogy ²⁰ saját magatokat csaptátok be, és az életetekkel fogtok fizetni érte! Mert engem az Örökkévalóhoz, Istenetekhez küldtetek, hogy imádkozzam értetek, és megfogadtátok, hogy bármit is válaszol az Örökkévaló általam, engedelmeskedni fogtok. ²¹ Most pedig megmondtam nektek, mit felelt az Örökkévaló, de nem fogadtátok meg a szavát semmiben! ²² Tudjátok meg hát, hogy meg fogtok halni háború, éhség, vagy betegség által azon a helyen, ahová kívántok menni, hogy ott találjatok menedéket!”

4 Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget! ² Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömüzenetet, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem hittel fogadták, hanem elutasították. ³ Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk! Ahogyan Isten mondta:

Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta mindent előre elkészített! ⁴ Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.”^{[b] 5} Itt mégis azt mondja: „Sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”^[c]

⁶ Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába. Ugyanakkor azok, akik akkor régen először hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak. ⁷ Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk:

⁸ Mert, ha Józsué lett volna az, aki bevezeti Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem szólt volna később egy másik napról. ⁹ Van tehát egy másik fajta szombati nyugalom, amely elkészítve várja Isten népét. ¹⁰ A teremtéskor Isten befejezte a munkáját, és utána megnyugodott. Ezért, aki belép Isten nyugalmába, az is abbahagyja a saját erőfeszítéseit, ahogyan Isten is tette. ¹¹ Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba! Egyikünk se vesszen el a hitetlenség miatt, mint ahogy azok elvesztek, akik akkor engedetlenek voltak!

Isten beszéde élő és hatékony

¹² Mert amit Isten kimond, az a szó,^[e] élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait. ¹³ Senki és semmi sem rejtőzhet el Isten tekintete elől! Ő mindent tisztán és világosan lát, tekintete előtt minden és mindenki meztelen. Ő az, akinek egyszer mindannyian számot fogunk adni!

Jézus a Főpapunk, aki által Istenhez jöhetünk

¹⁴ Nekünk hatalmas Főpapunk van: maga Jézus, az Isten Fia, aki felment a Mennybe! Ezért szilárdan ragaszkodjunk ahhoz, amit hittel megvallottunk! ¹⁵ Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. ¹⁶ Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.