Jeremiás 13
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Példázat az övről
13 Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, menj, vásárolj egy lenből szőtt övet, majd kösd a derekadra, de vízbe ne mártsd!”
2 Meg is vettem az övet, és a derekamra kötöttem, ahogy az Örökkévaló mondta.
3 Majd másodszor is szólt hozzám az Örökkévaló: 4 „Készülj az útra! Az övet, amelyet vettél, kösd a derekadra, s így menj el Perátba![a] Ott rejtsd el az övet egy sziklahasadékba.”
5 Akkor elmentem Perátba, és ott elrejtettem az övet, ahogy az Örökkévaló parancsolta.
6 Hosszú idő múlva az Örökkévaló ezt mondta: „Indulj útnak, menj el Perátba, és hozd vissza az övet, amelyről mondtam, hogy rejtsd el.”
7 Úgy is tettem: elmentem Perátba, megkerestem, és elővettem az övet a rejtekhelyről. De lám, az öv teljesen tönkrement, és használhatatlan lett.
8 Ekkor így szólt hozzám az Örökkévaló: 9 „Látod, Jeremiás? Ahogyan ez az öv teljesen tönkrement, ugyanúgy fogom megsemmisíteni Júda kevélységét és Jeruzsálem mérhetetlen büszkeségét! 10 Ez a gonosz nép nem akar szavamra hallgatni, hanem a saját szíve kívánságait követi, más istenek nyomába szegődik, azokat imádja és szolgálja! Emiatt ők is olyanok lesznek, mint ez a teljesen elrohadt és használhatatlan öv! 11 Ahogy a férfi szorosan a derekára köti övét, úgy kötöttem én is magamhoz egész Izráel és Júda népét — mondja az Örökkévaló. — Azt akartam, hogy saját népemmé legyenek, nevem dicsőségére, dicséretem és tiszteletem növelésére, de ők nem hallgattak rám.”
Példázat az összetört boroskorsókról
12 „Jeremiás, mondd Júda népének: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Minden boroskorsót meg kell tölteni borral!
Erre majd azt válaszolják neked: »Tudjuk mi azt jól, hogy minden boroskorsót meg kell tölteni borral!«
13 Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek! Én fogom színig tölteni e föld minden lakóját részegséggel — még a királyokat is, akik Dávid trónján ülnek, meg a papokat, prófétákat, és Jeruzsálem minden lakóját. 14 Azután egymáshoz csapom és összetöröm őket — apákat és fiaikat is — mondja az Örökkévaló. Nem könyörülök rajtuk, nem kímélem őket, nem irgalmazok, hanem elpusztítom mindet!”
Figyelmeztetés a büszkeség ellen
15 Figyeljetek rám, mert az Örökkévaló szólt,
ne forduljatok el büszkén,
hallgassatok meg!
16 Adjatok dicsőséget az Örökkévalónak, Isteneteknek!
Dicsőítsétek őt,
mielőtt sötétséget borít rátok,
mielőtt lábatok megbotlik a sötét hegyeken!
Mert világosságra vártok,
de ő sötét éjszakává teszi azt,
a halál árnyékát borítja rátok!
17 Ha nem hallgattok rám,
titokban siratlak titeket,
sírok büszkeségetek miatt.
Keservesen megsiratlak,
könnyeim megáradnak,
mert az Örökkévaló nyáját[b] fogságba hajtják!
18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek:
„Alázkodjatok meg, és maradjatok veszteg,
mert dicsőségetek koronája leesik fejetekről!
19 Júda déli városait már körülzárta az ellenség,
nincs, aki felszabadítsa őket.
Júda egész népét száműzetésbe hurcolják,
mind fogságba kerülnek!”
20 Nézd, Jeruzsálem, ellenség jön észak felől![c]
Hová lett a rád bízott gyönyörű nyáj,
hová lettek juhaid[d]?
21 Mit felelsz majd az Örökkévalónak,
ha számon kéri rajtad nyáját?
Hiszen neked kellett tanítanod az ő népét,
vezetőid vezették őket!
Bizony, rád tör akkor a veszedelem,
mint szülési fájdalmak a terhes asszonyra.
22 Csodálkozva kérded majd:
„Miért teszik ezt velem?”
Tudd meg, hogy bűneid sokasága miatt
tépik le ruháidat,
s követnek el rajtad erőszakot!
23 Vajon meg tudja-e változtatni bőre színét a szerecsen,
vagy letörölheti-e foltjait a párduc?
Hát te, Jeruzsálem, meg tudsz-e változni valaha,
hisz’ már annyira megszoktad a gonoszságot?
24 „Bizony, szétszórlak titeket,
mint polyvát a sivatagi forgószél!
25 Ez a sors vár rátok, ezt érdemlitek tőlem
— mondja az Örökkévaló —,
mivel rólam elfelejtkeztél, Jeruzsálem,
s inkább hazugságokban bíztál!
26 Én magam büntetlek meg,
s arcodra borítom szoknyádat,
hogy megszégyenítselek a népek előtt!
27 Mert jól láttam utálatos bűneidet,
mikor a dombokon és a mezőkön
más istenek után futkostál,
mint ahogy a férfi más felesége után vágyik,
vagy a mén a kanca után nyargal.”
Jaj neked, Jeruzsálem!
Meddig maradsz még ilyen tisztátalan?
Footnotes
- Jeremiás 13:4 Perát Ez a szó az eredeti szövegben jelentheti az egyik kis falut, és egy patakot Jeruzsálemtől É-ra, de jelentheti az Eufrátesz folyót is.
- Jeremiás 13:17 nyáját Vagyis népét. Ebben a hasonlatban Isten a pásztor, népe a nyája.
- Jeremiás 13:20 észak felől Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak rájuk észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították.
- Jeremiás 13:20 juhaid Itt Jeruzsálem úgy szerepel, mint pásztor, akire az Örökkévaló rábízta nyáját, vagyis Júda városait, hogy vezesse őket.
Jeremiás 1-19
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jeremiás származása és elhívása
1 Ezek Jeremiásnak, Hilkijjá fiának beszédei, aki a Benjámin törzsi területén fekvő, Anatótban élő papok családjából származott.[a] 2 Jósiás, Ámón fia, Júda királya uralkodásának 13. évétől kezdve[b] szólt az Örökkévaló Jeremiáshoz. 3 Majd beszélt vele Jójákim, Jósiás fia, Júda királya idejében, továbbá egészen Cidkijjá, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának 11. évéig, amikor az 5. hónapban Jeruzsálemet az ellenség lerombolta, és annak lakóit száműzetésbe hurcolta.
4 Az Örökkévaló megszólított:
5 „Mielőtt az anyaméhben megformáltalak,
már ismertelek téged.
Még meg sem születtél,
én már különválasztottalak magamnak,
hogy a nemzetek prófétája legyél.”
6 De én ezt válaszoltam: Jaj, Örökkévaló Úr Isten! Nem vagyok én járatos a nyilvános beszédben, még olyan fiatal vagyok!
7 Akkor az Örökkévaló ezt felelte:
„Ne mondd, hogy túl fiatal vagy,
csak menj, ahová küldelek,
és mondd el mindazt, amit parancsolok!
8 Ne félj azoktól, akikhez menned kell,
mert én vagyok veled,
hogy megmentselek a kezükből!”
— az Örökkévaló mondja ezt neked.
9 Majd az Örökkévaló kinyújtotta kezét, megérintette a számat, és ezt mondta:
„Saját szavaimat adtam most a szádba!
10 Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek,
nemzetek és királyságok fölé állítalak,
hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj,
s hogy építs fel, és ültess el.”
11 Majd az Örökkévaló ezt kérdezte tőlem: „Jeremiás, mit látsz?”
Mandulafa ágát — feleltem.
12 „Helyes — mondta az Örökkévaló —, jól láttad, mert én éberen őrködöm[c] azon, hogy amit mondok, azt véghez is vigyem.”
13 Másodszor is megkérdezett az Örökkévaló: „Jeremiás, most mit látsz?”
Látok egy forrongó üstöt, amely észak felől éppen errefelé készül kiömleni — válaszoltam.
14 Akkor az Örökkévaló ezt mondta: „Igen, észak felől tör a veszedelem az ország egész népére. 15 Mert idehívom az északi királyságok összes nemzetségeit — mondja az Örökkévaló. — El is jönnek, királyaik felállítják trónjaikat Jeruzsálem falaival és kapuival szemben, és megostromolják a várost. Sőt, Júda összes többi városát is megostromolják.
16 Én pedig ítéletet mondok a városaitok fölött, minden gonoszságukért: mivel elhagytak engem, más isteneknek vittek illat-áldozatot, és saját kezük alkotásait imádták.
17 Jeremiás, készülj föl, indulj el, és hirdesd ki nekik mindazt, amit neked parancsolok! Meg ne rémülj tőlük, különben én rémítelek meg általuk!
18 Lásd, én ma fallal körülvett erős várrá, vasoszloppá és bronzfallá teszlek téged az egész országgal: Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és egész népével szemben! 19 Bár harcolnak majd ellened, de nem tudnak legyőzni, mert én vagyok veled, és megmentelek” — mondja az Örökkévaló.
Júda népének hűtlensége
2 Az Örökkévaló így szólt hozzám: 2 „Menj, és kiáltsd Jeruzsálemnek, hogy lakosai mind hallják meg:
Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem,
hűséges szeretetedre,
mikor még úgy szerettél,
mint menyasszony a vőlegényét!
Milyen hűségesen követtél a pusztában,
amelybe soha nem vetett magvető!
3 Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt,
mint aratáskor az első búzakéve.
Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett,
és bajt hozott magára”
— ezt mondja az Örökkévaló.
4 Jákób nemzetsége, Izráel népének családjai, halljátok meg az Örökkévaló szavát! 5 Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
„Miféle hibát találtak bennem őseitek,
hogy oly messze távolodtak tőlem,
és hitvány bálványokat követtek?
Miért lettek ők maguk is hitványak?
6 Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló,
aki fölhozott minket Egyiptomból,
vezetett bennünket a pusztában,
a kietlen sivatagban,
sziklák és szakadékok között,
száraz vidéken, a halál árnyékában,
lakatlan és járatlan tájakon?«
7 Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket,
hogy gyümölcseit és javait élvezzétek.
De alighogy bevonultatok,
bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet,
vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet.
8 A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?«
Akik magyarázták és tanították a Törvényt,
nem ismertek engem igazán!
A vezetők is vétkeztek ellenem,
a próféták pedig Baál által prófétáltak,
és tehetetlen bálványokat imádtak.
9 Ezért még perelni fogok veletek,
sőt majd fiaitok fiaival is perelek!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
10 „Menjetek csak nyugatra,
át a tengeren, Ciprus szigetére,
vagy kelet felé Kédárba,[d]
és jól nézzétek meg,
történt-e valaha ilyen a nemzetek között?
11 Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért?
Pedig azok nem is valódi istenek!
Népem mégis felcserélte Istenét
— dicsőségét —
tehetetlen és hitvány bálványokkal!
12 Ó egek, ámuljatok ezen!
Rémüljetek meg, és borzadjatok el
— mondja az Örökkévaló —,
13 hiszen népem kétszeresen vétkezett:
elhagytak engem, az élő víz forrását,
és repedezett ciszternákat[e] ástak maguknak,
amelyek nem tartják meg a vizet!”
14 „Vajon rabszolgává lett Izráel?
Vagy már annak is született?
Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?
15 Ellenségei marcangolják,
mint oroszlánok a prédát,
ordítozva és hangosan morogva.
Bizony, elpusztították Izráel szép földjét,
lerombolták városait,
lakatlan romokat hagytak hátra.
16 Végül még Egyiptom[f] fiai
is betörték fejedet!
17 De mindezt te okoztad magadnak,
mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet!
Elfordultál tőle,
pedig jó úton vezetett téged![g]
18 Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni?
Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?
19 Megbüntet téged a saját gonoszságod,
megfenyít elpártolásod és hűtlenséged!
Tudd meg hát, lásd meg magad,
milyen keserves és gonosz dolog,
hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet,
s már nincs benned istenfélelem”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
20 „Bizony, már régen elszakadtál tőlem,
ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját,
és elszakítja köteleit!
Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!«
De bálványaidat bezzeg szolgáltad:
minden dombon, minden zöldellő fa alatt
megcsaltál[h] az idegen istenekkel!
21 Én ültettelek el, Izráel,
mint nemes szőlővesszőt,
a legjobb fajtából származót.
Hogyan változtál hát idegen fajtává,
savanyú vadszőlővé?
22 Még ha lúgban mosakodnál is,
vagy szappanban fürödnél,
bűneid akkor sem mosnád le magadról,
vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
23 „Hogy tagadhatod le, Izráel,
hogyan mondhatod:
»Nem imádtam bálványokat,
nem mocskoltam be magam Baállal!«
Nézd, ott maradt lábnyomod a völgyben,
tudom, mit tettél,
én láttalak!
Olyan vagy, mint a fiatal tevekanca,
amely ide-oda futkos, fékezhetetlenül.
24 Vagy, mint párzás idején
a pusztai vadszamár kancája,
mikor a csődör szagát szimatolja a szélben,
s vadul nyargalászik utána.
A csődör nem is kell keresse,
mert a kanca maga fut utána.
Ki tudná visszatartani?
25 Ne fuss a bálványok után,
míg lejárod a lábad, és szomjúság gyötör,
ne fáraszd magad hiába!
De azt mondod: »Jaj, minden hiába,
mert más isteneket szeretek,
s utánuk futok!«”
26 „Bizony, megszégyenül a tolvaj,
ha rajtakapják!
Így szégyenül meg egész Izráel népe is,
királyaikkal, vezetőikkel,
papjaikkal és prófétáikkal együtt.
27 Mert mind azt mondják a bálványoszlopnak:
»Te vagy az apám!«
Meg a kőbálványnak:
»Te szültél engem!«
Nem arcukkal,
hanem hátukkal fordultak felém,
de mikor bajba kerülnek,
mégis hozzám kiáltanak,
hogy szabadítsam meg őket!
28 Akkor majd ezt felelem nekik:
Hol vannak most isteneid,
akiket készítettél magadnak?
Azokat hívd, mentsenek meg ők a veszedelemből!
Hiszen annyi istened van, Júda,
ahány városod!”
29 „Miért pereltek velem?
Hiszen ti hagytatok el engem!
— mondja az Örökkévaló. —
30 Hiába fenyítettem fiaitokat,
nem fogott rajtuk, elutasították!
A prófétákat úgy gyilkolta kardotok,
mint éhes oroszlán a prédáját.”
31 Halljátok meg, mit üzen az Örökkévaló nektek,
akik ma éltek!
„Olyan voltam én hozzátok,
mint a kietlen pusztaság,
vagy a sötétség földje?
Miért mondjátok hát:
»A magunk útján járunk,
szabadok vagyunk,
s többé nem jövünk vissza hozzád!«”
32 „Elfelejti-e felvenni ékszereit,
vagy díszes menyegzői övét a menyasszony?
De népem, bizony, számtalanszor elfelejtkezett rólam!”
33 „Izráel, de nagyon érted a módját,
hogy szeretőt keress magadnak!
Még a legromlottabb nő is tanulhatna tőled!
34 Kezeidhez vér tapad,
ártatlan szegények vére,
akik nem törtek be a házadba,
mégis megölted őket!
35 Mindezek ellenére, azt mondod:
»Ártatlan vagyok!
Nem ér engem az Örökkévaló haragja!«
Hát lásd meg, ítélni fogok fölötted,
hiába tartod ártatlannak magad!”
36 „Milyen könnyelműen futkosol segítségért,
hol ide, hol oda!
De csalódni fogsz Egyiptomban is,
ahogyan Asszíria is cserbenhagyott!
37 Bizony, Egyiptomból is jajgatva jössz el,
és szégyenedben kezedbe temeted arcodat,
mert az Örökkévaló elfordul azoktól is,
akiktől te segítséget remélsz!
Nem segít rajtad egyikük sem.”
3 Ezt mondja az Örökkévaló: „Gondoljátok meg! Ha valaki elküldi feleségét, és elválik tőle, majd azután az asszony más férfié lesz, az első férj többé már nem fogadhatja vissza elvált feleségét — nem így van?
De bizony így van, mert ha mégis visszafogadná, ezzel tisztátalanná és gyalázatossá tenné a földet.
Te pedig, Júda népe, miután sok szeretőddel megcsaltál engem, még visszatérnél hozzám?[i]
2 Nézz csak föl a kopasz dombokra! Van közöttük egyáltalán olyan, ahol nem imádtad bálványaidat? Minden út szélén vártad a szeretőidet, mint egy arab a pusztában. Úgy viselkedtél, mint egy prostituált, és tisztátalanná tetted a földet házasságtöréseddel és hűtlenségeddel!
3 Emiatt tartottam vissza tőled az esőzéseket, elmaradtak még a tavaszi esők is.
S még csak nem is szégyenkeztél! Olyan lettél, mint egy hivatásos prostituált, akinek ez a mestersége, és ezt nem is szégyelli.
4 Most mégis így kiáltasz hozzám: »Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy segítőm és oltalmazóm! 5 Csak nem fogsz örökké haragudni rám?«
Ezt mondod, de továbbra is vétkezel ellenem, ahogy csak tudsz!”
Példázat a két hűtlen asszonyról
6 Jósiás király idejében szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, láttad, mit művelt Izráel[j] engedetlen népe? Felment a dombok tetejére, a zöldellő fák alá, hogy bálványait imádja! Bizony, olyan ez a bűn, mint a prostitúció! 7 Azt gondoltam, talán ezek után mégis visszatér hozzám, de nem tért vissza! Mindezt jól látta Júda is, Izráel hűtlen nővére. 8 Azt is látta, hogy sokszoros házasságtörése miatt eltaszítottam magamtól a hűtlen Izráelt, és válólevelet is adtam neki. Ennek ellenére a hitszegő nővére, Júda, mégsem félt, hanem maga is úgy viselkedett, mint egy prostituált: 9 könnyelműen megcsalt engem a bálványokkal. Házasságtörést követett el, mikor fa- és kőbálványokat imádott, és tisztátalanná tette a földet.
10 Mindezek után Izráel hűtlen nővére, Júda, mégsem tért vissza hozzám teljes szívvel, csak képmutatással” — mondja az Örökkévaló.
11 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „A hűtlen Izráel még mindig igazabb lelkű, mint a hitszegő Júda! 12 Menj hát, és kiáltsd ezt az üzenetet észak felé:
Térj vissza hozzám, elpártolt Izráel
— az Örökkévaló mondja ezt neked —,
akkor haragom többé nem zúdul rád,
mert hűségesen szeretlek,
s nem haragszom mindörökké!
— az Örökkévaló üzeni ezt neked.
13 Csak ismerd el bűnödet:
hogy vétkeztél Istened, az Örökkévaló ellen:
más istenek után futottál,
minden zöldellő fa alatt imádtad bálványaikat,
és nem hallgattál rám!”
— az Örökkévaló mondja ezt neked.
Prófécia Izráel teljes helyreállításáról
14 „Jöjjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim — mondja az Örökkévaló —, mert én, egyedül én vagyok Uratok és Férjetek! Azután magamhoz veszek közületek egye-egyet minden városból, kettőt-hármat minden nemzetségből, és felviszem őket a Sionra. 15 Adok nektek szívem szerint való pásztorokat, akik okosan és bölcsen vezetnek, és gondot viselnek rátok. 16 Abban az időben megszaporodtok az országban, sok gyümölcsöt teremtek — mondja az Örökkévaló. —
Akkor már nem emlegetik többé az Örökkévaló Szövetségládáját, nem is gondolnak rá, elfelejtik, nem hiányolják, nem készítik el újra. 17 Abban az időben már nem a Szövetségládát, hanem Jeruzsálemet nevezik az Örökkévaló trónjának! Oda gyülekeznek mind a nemzetek, oda jönnek az Örökkévalót tisztelni, s többé nem követik gonosz és makacs szívük kívánságait. 18 Akkor majd Júda és Izráel népe együtt tér vissza az északi földről arra a földre, amelyet őseiteknek adtam örökségül.”
Hívj engem Atyádnak!
19 „Izráel, hogyan fogadjalak fiaim közé,
hogy adhatnám neked azt a gyönyörű földet,
a nemzetek seregének legszebb örökrészét?
Ezt gondoltam: Hívj engem Atyádnak,
és hűségesen kövess engem!
20 De te hűtlen lettél hozzám, Izráel,
ahogy a hűtlen asszony megcsalja férjét!”
— mondja az Örökkévaló.
Térjetek vissza hozzám!
21 A kopasz dombokon hallatszik
Izráel fiainak sírása és könyörgése,
mivel elfordultak az Örökkévalótól,
és elfelejtették Istenüket!
22 „Térjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim!
Akkor kigyógyítalak titeket a hűtlenségből.”
„Igen, hozzád jövünk,
mert te vagy az Örökkévaló,
te vagy Istenünk!
23 Bizony, értelmetlen dolog
bálványokat imádni a dombokon,
hamis isteneket ünnepelni
a hegyek tetején,
mert Izráel egyetlen szabadítója
Istenünk, az Örökkévaló!
24 A bálványok gyalázatossága pusztította el
őseink minden munkáját ifjúságunk óta.
Elpusztította fiaikat és leányaikat,
nyájaikat és csordáikat,
minden vagyonukat.
25 Emiatt kell gyalázatban hevernünk,
ezért borít el a szégyen,
hiszen vétkeztünk Istenünk,
az Örökkévaló ellen mindannyian:
magunk és őseink egyaránt.
Vétkeztünk, ifjúságunk óta mind a mai napig,
s nem hallgattunk az Örökkévalónak,
Istenünknek szavára.”
4 „Mikor visszafordulsz, Izráel
— ezt mondja az Örökkévaló —,
és visszajössz hozzám;
ha eltávolítod előlem utálatos bálványaidat,
és nem hűtlenkedsz többé;
2 ha csak az Örökkévaló nevére esküszöl,
de hűségesen meg is tartod, amit ígértél,
igazságosság szerint;
akkor majd a nemzetek is áldottak lesznek az Örökkévalóban,[k]
és vele dicsekednek.”
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem lakosainak:
„Szántsatok magatoknak új földet[l],
ne vessetek magot a tüskés gyomok közé!
4 Metéljétek körül magatokat az Örökkévaló számára,
vessétek le szívetek burkait[m],
Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai!
Különben izzó haragom zúdul rátok gonosz tetteitek miatt,
és nincs, aki tüzét elolthatná!”
Veszedelem közeledik észak felől
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hirdessetek vészriadót Júdában,
kiáltsatok Jeruzsálemben!
Fújjátok meg a sófárt szerte az országban,
adjátok ki a mozgósító parancsokat!
Kiáltsatok hangosan és gyülekezzetek,
meneküljetek a fallal védett városokba!
6 Adjatok vészjelzést,
mutassátok az irányt Sion felé,
fussatok, meg ne álljatok!
Mert én veszedelmet hozok észak[n] felől,
nagy pusztítás tör rátok hamar!
7 Az oroszlán már felkelt tanyájáról,
a népek pusztítója elindult!
Bizony, pusztára pusztítja országotokat,
rommá rombolja városaitokat,
puszta romokat hagy maga után!
8 Öltsetek hát zsákruhát,
sírjatok és jajgassatok,
mert az Örökkévaló felbőszült haragja
még nem múlt el!
9 Abban az időben
— mondja az Örökkévaló —,
megrémül a király,
tanácstalanná lesznek a fejedelmek,
megdöbbennek a papok,
s a próféták megrettennek.”
10 Ekkor közbeszóltam: „Jaj, Örökkévaló Úr Isten! De nagyon rászedted ezt a népet, becsaptad Jeruzsálemet! Mert azt mondták nekünk, hogy »Békességben lesztek!« — pedig ellenségeink a kardjukat már a szívünknek szegezték!”
11 Akkor ez az üzenet szól majd e népnek és Jeruzsálem lakóinak:
„Nézzétek! Erős szél fúj a pusztából,
forró szélvihar közeleg népemhez
a kopár dombok felől!
Ez nem gyengéd szellő,
nem a búza tisztítására[o] való,
12 hanem pusztító forgószél!
Most én hirdetek ítéletet népem fölött!”
13 Nézzétek! Úgy közeledik, mint a forgószél!
Harci szekerei száguldanak, mint a vihar!
Lovai gyorsabbak a sasoknál!
Jaj nekünk, végünk van,
elvesztünk!
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szíved a gonosztól,
hogy megmenekülj a pusztulástól!
Meddig adsz még helyet a szívedben
gonosz gondolatoknak?
15 Hiszen már a hírnök szava hallatszik Dán[p] városából,
Efraim[q] hegyéről is közelgő veszedelmet jeleznek!
16 Hirdessétek a nemzetek között:[r]
„Már itt is vannak!”
Mondjátok Jeruzsálemnek:
„Messze földről sereg jön ellened,
harci kiáltás hallatszik Júda városai ellen!”
17 „Bizony, körülvesznek téged, Jeruzsálem,
mint a mezők őrzői!
Megostromolnak téged,
mert ellenem fordultál!”
— mondja az Örökkévaló.
18 Amint éltél, s amit tettél,
azért történt ez veled!
Gonoszságod büntetése,
jaj, milyen keserű!
Egészen szívedig hatol a csapás!
Jeremiás vészkiáltása
19 Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem,
háborog a szívem,
egész bensőmet fájdalom szaggatja!
Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok,
mert hallom a sófár hangját,
és a harci kiáltást!
20 Egyik vészhír a másikat követi:
pusztulás mindenfelé!
Romokban hever az ország!
Milyen hirtelen omlottak össze sátraink!
Milyen váratlanul pusztultak el!
21 Meddig kell még harci zászlókat néznem,
meddig hallgassam a sófár riadó hangját?
Elpusztul Júda földje, de nem véglegesen
22 „Mivel ostoba az én népem,
mivel nem ismernek engem,
azért történt mindez.
Esztelen gyermekek,
értelmetlen fiak,
csak a gonoszsághoz értenek,
de jót tenni képtelenek!”
23 A földre nézek:
minden kaotikus, lakatlan és üres![s]
Az égre tekintek:
ott sincs világosság!
24 A hegyekre: mind tántorognak,
s a dombok is reszketnek!
25 Sehol egy ember, lakatlan a föld,
az ég madarai is elmenekültek.
26 A termő gyümölcsös sivár pusztasággá lett,
a városok romhalmazzá omlottak
az Örökkévaló előtt, s haragja tüzében!
27 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Bizony, elpusztul az egész föld,
de nem véglegesen!
28 Gyászol az egész föld,
s odafönt elsötétül az ég is.
Mert elhatároztam,
nem változatom meg,
szóltam,
és nem vonom vissza!”
29 A lovasok és íjászok kiáltása elől
minden város lakói elfutnak,
menekülnek az erdőkbe és a sziklák közé.
Üresen maradnak a házak,
lakatlanok a városok.
30 Júda, te mihez kezdesz,
mikor elpusztítanak?
Felveszed legszebb ruhádat,
arannyal-ezüsttel ékesíted magad,
kifested arcodat?
Bizony, hiába szépítkezel,
mert szeretőid megvetnek,
és életedre törnek!
31 Sion leányának jajszavát hallom:
mint aki vajúdik, úgy kiált!
Jajgat, mint aki először szül,
sikoltozik, és kezét tördeli:
„Jaj nekem, végem van!
Roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!”
Júda népének hűtlensége
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Járjátok be Jeruzsálemet!
Nézzetek szét utcáin és terein!
Kutassátok át az egész várost:
találtok-e ott valakit, aki igazságosan cselekszik,
és hűségre törekszik!
Megbocsátok a városnak,
ha csak egyet is találtok!”
2 Mikor esküsznek, azt mondják: „Él az Örökkévaló!”
— de hamisan esküsznek.
3 Pedig te, Örökkévaló, a hűséget keresed!
Megverted őket, de nem bánták,
pusztítottad őket, de ebből sem tanultak.
Megkeményítették szívüket,
s nem akartak visszatérni hozzád!
4 Akkor azt gondoltam:
csak az egyszerű emberek ilyen ostobák,
nem értik az Örökkévaló dolgait,
nem ismerik Istenük Törvényét.
5 Elmegyek hát a vezetőkhöz, a hatalmasokhoz,
és velük beszélek.
Ők biztosan értik az Örökkévaló dolgait,
és ismerik Istenük Törvényét!
De összefogtak, és lerázták magukról az igát,
eltépték a köteleket.
6 S mivel az Örökkévaló ellen fordultak,
oroszlán jön ellenük a sűrű bozótból,
és széttépi őket!
Farkasok jönnek a pusztából,
és elpusztítják őket!
Párduc leselkedik rájuk a városkapunál,
hogy a kilépőt széjjelszaggassa,
mivel bűneik megszámlálhatatlanok,
és elpártolásuk egyre csak növekszik.
7 „Hogyan is bocsáthatnék meg neked, Júda népe?
Hiszen fiaid elhagytak engem,
és más istenekre esküsznek.
Bár én jól bántam velük,
mégis hűtlenek lettek hozzám,
és a prostituáltak házában gyülekeznek.
8 Olyanok, mint a jól tartott mének,
amelyek kanca után futkosnak és nyerítenek.
Ők is a társuk felesége után vágyakoznak.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 „Menjetek föl Júda szőlőskertjébe,
pusztítsátok szőlőjét,
de ne vágjátok ki tövestül!
Vagdaljátok le vadhajtásait,
mert azok nem az Örökkévalóhoz tartoznak!
11 Mert Júda népe és Izráel népe
egészen hűtlen lett hozzám
— mondja az Örökkévaló. —
12 Megtagadták az Örökkévalót:
»Ugyan, nem tesz ő semmit!
Veszedelem nem érhet bennünket,
nem kell tartanunk sem éhínségtől,
sem háborútól.«
13 A próféták össze-vissza fecsegnek,
szavuk csak üres szél[t],
nincs bennük isteni üzenet!
Velük történjen meg, amit mondtak!”
14 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Mivel népem így beszél,
szavaimat tűzzé teszem a szádban, Jeremiás,
a népet pedig száraz fává,
a tűz égesse el őket!
15 Izráel népe, figyeljetek rám!
Messzi földről hozok egy nemzetet,
hogy rátok támadjanak
— ezt üzeni az Örökkévaló. —
Ősi nemzet ez,
hatalmas és kegyetlen,
amelynek nyelvét nem ismered,
s beszédét nem érted.
16 Seregükben mindenki vitéz harcos,
nyilaik mind halálosak.
17 Felemésztik kenyered és gabonád,
megölik fiaid és leányaid.
Elemésztik nyájaid és csordáid,
elpusztítják szőlőskertjeid és fügefáid.
Fegyvereik lerombolják váraidat,
amelyekben reménykedsz, hogy megvédenek.
18 De még azokban a napokban sem vetek véget nektek egészen”
— mondja az Örökkévaló.
19 „Amikor néped majd kérdezi: »Miért tette ezt velünk Istenünk, az Örökkévaló?« Akkor, Jeremiás, ezt válaszold nekik: »Ti elhagytatok engem, és a saját országotokban idegen isteneket szolgáltatok — mondja az Örökkévaló —, emiatt idegeneket kell majd szolgálnotok idegen földön!«”
Ne büntessem meg őket mindezért?
20 „Mondjátok meg Jákób családjának,
hirdessétek ki Júdában:
21 Hallgassatok rám, ostoba és esztelen nép!
Szemetek van, mégsem láttok,
fületek van, mégsem hallotok?
22 Nem féltek engem
— kérdezi az Örökkévaló —,
nem remegtek színem előtt?
Pedig én szabtam határt a tengernek,
én állítottam örök korlátot elé,
amelyet át nem léphet soha!
Ostromolják ugyan, de nem bírnak vele,
háborognak hullámai, de át nem hághatják!
23 De ez a nép lázadó és makacs természetű,
elfordultak az Örökkévalótól, és elhagyták őt.
24 Eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá,
hogy féljék és tiszteljék Istenüket, az Örökkévalót,
aki esőt ad földjükre,
őszi és tavaszi esőt a maga idejében,
de az aratásra kijelölt heteket[u] megőrzi!
25 Júda népe, bűneitek miatt maradt el az eső,
és maradt el az aratás,
vétkeitek fosztottak meg titeket az áldástól!
26 Népem között istentelen gonoszok leselkednek,
mint a madarászok,
aki csapdát állítanak a madaraknak,
de embereket ejtenek rabul.
27 Házuk tele van csalással szerzett javakkal,
mint a madarász kosara madarakkal,
ezért lettek gazdagok és hatalmasak,
28 kövérek és előkelők.
Gonoszságuk nem ismer határt,
az árvákat nem segítik, hogy boldoguljanak,
ügyükben nem ítélnek igazságosan,
a szegényeket nem védelmezik.
29 Ne büntessem meg őket mindezért?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Az ilyen nemzeten ne álljak-e bosszút?
30 Bizony, szörnyű és rettenetes dolgok történnek Júdában:
31 a próféták hamisan prófétálnak,
a papok összeszövetkeztek[v] velük,
népem pedig ezt szereti!
De mit tesztek majd,
ha a vég elérkezik?!”
Jeruzsálem, térj eszedre!
6 Benjámin népe, menekülj el Jeruzsálemből!
Fújjátok meg a sófárt Tékóában,
adjatok vészjelzést Bét-Keremben!
Mert nagy veszedelem közeleg észak felől,[w]
nagy pusztítás.
2 „Jeruzsálem[x], bár gyönyörű, virágos legelő vagy,
mégis elpusztítalak!
3 Pásztorok jönnek ellened nyájaikkal,
sátrat vernek, körülvesznek,
gyönyörű legelődet felosztják,
és nyájaikat legeltetik a maguk részén.”
4 „Készüljetek föl Jeruzsálem ostromára!
Rajta, támadjuk meg a várost délben!
Már későre jár az idő,
megnyúltak az árnyékok.
5 Rajta, támadjuk meg éjjel!
Romboljuk le falait és palotáit!”[y]
6 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Vágjátok ki a fákat,
építsetek töltést[z] Jeruzsálem falainál!
Büntetésre ítélt város ez,
mert tele van elnyomással!
7 Ahogy a kút hidegen tartja vizét,
úgy tartja magában a gonoszságát Jeruzsálem is.
Folyton erőszakról és romlásról hallok híreket,
betegséget és sebeket látok mindenütt!
8 Jeruzsálem, térj eszedre,
különben lelkem elfordul tőled,
és lakatlan romhalmazzá teszlek!”
9 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Teljesen lecsupaszítják Izráel maradékát,
ahogy a szőlőt leszüretelik!
Szedd le az utolsó szemig,
ahogy a szüretelők leszednek minden szemet!”[aa]
10 De kihez szóljak? Kit figyelmeztessek?
Ugyan ki hallgat rám?
Izráel nem hallgat a figyelmeztetésre,
olyan mintha süket lenne.[ab]
Megutálták az Örökkévaló szavát,
hallani sem akarják.
11 Ezért betölt engem az Örökkévaló haragja,
elfáradtam, hogy feltartóztassam!
„Ne is tartsd vissza tovább,
hanem öntsd ki rájuk haragom
— mondta az Örökkévaló —,
még az utcán játszadozó gyerekekre is,
meg a fiatalok társaságára,
mindenkire!
Bizony, fogságba kerül férj és feleség,
idős és fiatal egyaránt!
12 Házaikban más lakik,
szántóföldjük és feleségük is másé lesz,
mivel kezemet e föld lakosai ellen fordítom
— mondja az Örökkévaló. —
13 Hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvár,
még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak,
14 hamis biztonságba ringatják népemet,
súlyos sebeit könnyelműen gyógyítgatják:
»Békesség, békesség!« — mondogatják nekik,
pedig nincs békesség.
15 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
— mondja az Örökkévaló.
16 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Menjetek ki az utak találkozásához,
kérdezősködjetek a régi ösvények után!
Keressétek, melyik a jó út,
és azon járjatok,
hogy nyugalmat találjatok lelketeknek.
De azt feleltétek: »Nem megyünk!«
17 Őrszemeket is állítottam fölétek, figyelmeztettelek:
Figyeljetek a sófár hangjára!
De azt feleltétek: »Nem figyelünk!«
18 Ezért hát hallják meg a nemzetek,
tudják meg a népek mindannyian,[ac]
mit fogok tenni ezzel a néppel!
19 Tudja meg az egész föld,
hogy csapásokkal sújtom e népet,
saját tetteik súlyos következményeivel,
mert nem hallgattak a szavamra,
és tanításomat elutasították!”
20 „Minek hoztok nekem tömjént Sebából,
és jó illatú nádat messzi földről?
Nem fogadok el égőáldozatot tőletek,
s nem kedvelem véresáldozataitokat sem.”
21 Ezért azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Akadályokat helyezek e nép elé,
amelyben megbotlanak,
apa és fia, szomszéd és barátja
— mindannyian elvesznek!”
22 Azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől,
messzi földről nagy hadsereg indul útnak!
23 Kezükben íj és lándzsa,
szívük kegyetlen, könyörtelen,
hangjuk, mint a tenger zúgása,
hatalmas lovas sereg!
Mind harcra készülnek
— ellened, Jeruzsálem!”[ad]
24 Halljuk hírét a közelgő seregnek,
kezünk lehanyatlik és megdermed,
megragadja szívünket a rettegés,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.
25 Ki ne menjetek a mezőre,
az utakon se járjatok,
mert ellenség kardja vár,
és rémület mindenfelől!
26 Népem leánya, ölts gyászruhát,
fetrengj a földön, a hamuban,[ae]
mintha egyszülött fiadat siratnád keservesen,
mert ránk tör a pusztító hamar!
27 „Jeremiás, olyanná tettelek, mint az ötvös,
aki fémet olvaszt és tisztít!
Vizsgáld meg népemet,
és mérlegeld életmódjukat!”[af]
28 Mindnyájan megátalkodott lázadók,
rágalmakat terjesztenek,
romlottak és hitványak.
Ha ezüstöt keresel, vagy aranyat,
olyanok ők, mint a vas, meg a bronz!
29 Hiába szítja a tüzet a fújtató,
hiába olvasztja a tűz az ércet,
salakjától nem tudja elválasztani.
Gonoszok, meg nem tisztíthatók!
30 „Értéktelen salak, nem ezüst”
— így nevezik ezt a népet, mert az Örökkévaló félredobta őket!
Jeremiás beszéde a Templom kapujában
7 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:
2 „Jeremiás, menj, állj meg az Örökkévaló házának kapujában, és hirdesd ki ezt az üzenetet! Ezt mondd:
Halld meg az Örökkévaló szavát, Júda egész népe! Figyeljetek mindannyian, akik bementek ezeken a kapukon az Örökkévalót imádni!
3 Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene üzeni nektek: Javítsátok meg egész gondolkozásotokat, életmódotokat, és jobbítsátok meg tetteiteket! Akkor továbbra is veletek együtt lakom e helyen.[ag] 4 Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy »Ez az Örökkévaló Temploma! Az Örökkévaló Temploma, az Örökkévaló Temploma…«.[ah]
5 Mert csak ha valóban megjavítjátok egész gondolkozásotokat, életmódotokat és tetteiteket: ha igazságosan bántok egymással, 6 ha nem nyomjátok el a jövevényeket, árvákat és özvegyeket, ha nem öltök meg senkit ártatlanul, ha nem imádtok más isteneket, akik pusztulásotokat okozzák, 7 csak akkor fogok veletek együtt lakni[ai] ezen a földön, amelyet réges-régen örök időkre őseiteknek adtam.
8 Nézzétek! Hamis beszédekkel hitegetitek magatokat, amelyek nem használnak semmit! 9 Loptok, gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök, Baálnak áldoztok, és más isteneket imádtok, akiket azelőtt nem is ismertetek! 10 S ezek után még idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amely nevemet viseli, és azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk!« — s annyira biztonságban érzitek magatokat, hogy mikor elmentek, folytatjátok utálatos bűneiteket, amelyeket gyűlölök!
11 Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amely nevemet viseli?! Akkor majd én is annak tekintem![aj]
12 Menjetek csak el Silóba, szent helyemre, ahol először szereztem lakóhelyet nevemnek! Nézzétek meg, mit tettem azzal — népem, Izráel gonoszsága miatt! 13-14 Most hát, mivel mindezeket a bűnöket elkövettétek — mondja az Örökkévaló —, ezért én is úgy fogok bánni ezzel a házzal, mint ahogy Silóval bántam! Pedig ez a ház, amelyet nektek és őseiteknek adtam, s amelyben annyira bíztok, valóban az én nevemet viseli! De mivel újra meg újra hiába figyelmeztettelek titeket, nem hallgattatok rám, és mikor hívtalak benneteket, nem válaszoltatok — ezért Siló sorsára jut ez a ház is. 15 Bizony elhajítalak benneteket messzire a szemem elől — mint ahogy testvéreitekkel, Efraim nemzetségével is bántam.”
Izzó haragomat zúdítom erre a helyre
16 „Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert nem hallgatlak meg! 17 Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?! 18 A gyerekek fát gyűjtögetnek, az apák tüzet raknak, az asszonyok tésztát gyúrnak, hogy kalácsot készítsenek az Ég Királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek — hogy felbosszantsanak engem! 19 De vajon nekem okoznak ezzel bajt, nem inkább saját maguknak ártanak vele? — kérdezi az Örökkévaló. — Bizony, magukra hoznak szégyent!”
20 Emiatt ezt mondja az Örökkévaló: „Izzó haragomat zúdítom erre a helyre, emberekre és állatokra, a mező fáira és a föld termésére egyaránt. Mind megégetem őket, s haragom tüzét el nem olthatja senki!”
Engedelmességet kívánok, nem áldozatot!
21 Ezt mondja nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Hiába hoztok nekem égő- és véresáldozatokat, inkább egyétek meg ti az összes áldozati húst! Igen, még az égőáldozatokét is, amelyeket pedig teljesen el kellene égetni az oltáron!
22 Hiszen nem kívántam én őseitektől sem, hogy áldozzanak nekem égő- és véresáldozatokat, amikor kihoztam őket Egyiptomból. 23 Hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok szavamra, és engedelmeskedjetek nekem! Akkor Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Éljetek úgy, ahogyan mondtam nektek, hogy jól menjen a sorotok.
24 Ők azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem makacsul gonosz szívük elképzeléseit követték, és hátat fordítottak nekem. 25 Attól kezdve, hogy őseitek kijöttek Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat. 26 Őseitek azonban soha nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem megmakacsolták magukat, és minden nemzedék gonoszabbul viselkedett, mint az előző.
27 Mondd el hát mindezeket nekik, Jeremiás, de nem fognak rád hallgatni. Ha kiáltasz is nekik, nem válaszolnak. 28 Akkor mondd nekik ezt: Olyan nemzet ez, amely nem akar Istenének, az Örökkévalónak a szavára hallgatni, és a figyelmeztetést sem fogadja el. Kiveszett közülük a hűség, kihalt az igazság, már szájukra sem veszik többé.”
Prófécia az öldöklés völgyéről
29 „Nyírd le a hajad,[ak] és szórd szét!
Énekelj siratóéneket a kopasz hegytetőkön,
mert az Örökkévaló elfordult ettől a nemzedéktől!
Elhagyta őket,
mivel megharagudott rájuk!
30 Mert Júda népe gonoszságot művelt a szemem láttára. Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli — mondja az Örökkévaló. — 31 Felépítették Tófet oltárait a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat a tűzben, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott ilyesmi.
32 Ezért eljön a nap — mondja az Örökkévaló —, amikor azt a helyet nem fogják többé Tófetnek, sem Ben-Hinnóm völgyének nevezni, hanem az Öldöklés völgyének fogják hívni. Bizony, tömegsírnak fogják használni azt a völgyet, amíg meg nem telik. 33 E nép halottai pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak szolgálnak majd eledelül — és nem lesz senki, aki a vadakat elűzze azokról. 34 Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin minden ünneplésnek és örvendezésnek, s még a vőlegény és a menyasszony örömének is, mert puszta romhalmazzá lesz az egész ország!”
8 „Abban az időben — mondja az Örökkévaló — Júda királyainak csontjait kiszórják a sírjaikból. Ugyanígy bánnak a régi júdabeli fejedelmek, papok, próféták és Jeruzsálem egykori lakóinak csontjaival is. 2 A csontokat pedig odaszórják a nap, hold és az ég egész serege elé, akiket ezek a régen meghalt emberek egykor szerettek, szolgáltak, követtek, kerestek és imádtak. Ott hagyják ezeket a csontokat temetetlenül, mint ahogy a trágyát a földműves szétszórja a szántóföldön. 3 Akik pedig még életben maradnak ebből a gonosz nemzedékből, minden helyen, ahová szétszórom őket, inkább választják majd a halált, mint az életet” — mondja a Seregek Ura.
Miért nem akarnak visszajönni hozzám?
4 „Jeremiás, mondd Júda népének, hogy ezt üzeni az Örökkévaló:
Ha elesik valaki,
nem kel-e föl, amint lehet?
Ha letér az útról,
nem fordul-e vissza?
5 Miért nem tér hát vissza hozzám Jeruzsálem népe,
vajon örökre elfordultak tőlem?
Ragaszkodnak a hazugsághoz,
s nem akarnak visszajönni hozzám.
6 Figyelmesen hallgattam őket,
de nem helyesen beszélnek.
Nincs közöttük, aki megbánná gonoszságát,
nincs, aki mondaná: »Jaj, mit tettem?«
Mind a saját feje után megy,
a maga útján rohan,
mint harci mén a csatában.
7 Az égi madarak tudják költözésük idejét,
a fecskék, gólyák és darvak
tudják indulásuk-érkezésük idejét.
De jaj, népem nem ismeri
az Örökkévaló útjait!
8 Hogy meritek azt mondani:
»Kezünkben az Örökkévaló Törvénye,
ezért bölcsek vagyunk!«
— mikor az írástudók hazug tolla
a Törvényt meghamisította!
9 Emiatt megszégyenülnek a bölcs írástudók,
megrettennek és fogságba esnek!
Mit ér a bölcsességük,
ha az Örökkévaló szavát elutasítják?
10 Ezért hát asszonyaikat idegeneknek adom,
szántóföldjeiket pedig a hódítóknak,
hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvárok,
még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak.
11 Népem súlyos sebeit úgy gyógyítgatják,
mint könnyű karcolást szokás.
»Jól van, jól van, minden rendbe jön!« — mondogatják,
pedig semmi sincsen jól.
12 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
— mondja az Örökkévaló.
13 „Szüretelni akartam náluk
— mondja az Örökkévaló —,
de nincs szőlő a tőkén,
nincs füge a fán,
még a levelek is lehullottak.
Amit adtam nekik, mind eltűnt.”[al]
14 „Miért ülünk itt tétlenül? Mire várunk?
Keljünk föl, s menjünk be a megerősített városokba!
Haljunk meg ott,
ha már Istenünk, az Örökkévaló halálra ítélt bennünket!
Hiszen vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
ezért adott innunk mérgezett vizet!
15 Minek várjunk békességre,
ha úgysem jön semmi jó?
Minek reméljünk gyógyulást,
ha csak rémület közeleg?
16 Hiszen már hallatszik a lovak dobogása,
a harci mének nyerítése észak felől,[am]
s reszket az egész föld!
Ellenségeink közelegnek,
hogy mindent elpusztítsanak e földön,
városainkat és magunkat is azokkal együtt!”
17 „Látjátok? Mérges kígyókat[an] küldök rátok,
viperákat, amelyeken nem fog a bűvölés.
Bizony, megmarnak titeket,
gyógyíthatatlanul!”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás siratja népét
18 Istenem! Szomorúság és félelem
vesz erőt rajtam.
19 Nézd, népem segélykiáltását hallom mindenfelől:
„Hát nem lakik már az Örökkévaló a Sionon?
Nincs már ott Sion Királya?”
De Isten így válaszol:
„Miért bosszantottak bálványaikkal,
miért haragítottak idegen isteneikkel?”
20 Így kesereg a nép:
„Jaj, már elmúlt az aratás, vége a nyárnak,
mégsem szabadultunk meg!”
21 Összetörted népemet,
s velük együtt engem is, Uram!
Siratom romlásukat,
és elfog a rémület!
22 Hát nincs már balzsam Gileádban?[ao]
Nincs orvos, aki meggyógyítana minket?
Miért nem gyógyultak be népem sebei?
9 Jaj, bárcsak szememből patak eredne,
bárcsak forrássá lehetne,
hogy éjjel-nappal sirassam népem megöltjeit!
2 Bár mehetnék a pusztába,
messze földre, utasok szállására,
hogy elhagynám népemet,
mert mind házasságtörők,
árulók gyülekezete!
3 „Nyelvük olyan, mint az íj,
hazug szavaik, mint a nyílvesszők.
Elburjánzott a hazugság az országban,
s a hűséget már nem ismerik!
Egyik gonoszság a másikat éri,
de engem nem ismernek”
— mondja az Örökkévaló.
4 „Mindenki óvakodjon a társától,
még testvéretekben se bízzatok!
Mert a testvéred is csaló,
minden társad rágalmazó.
5 Mind becsapják egymást,
nincs egy sem, aki igazat mondana,
csak hazugságra tanítják nyelvüket,
hamisságban fáradoznak.
6 Egyik gazság a másikat követi,
egyik csalárdság jön a másik után,
rólam pedig tudni sem akarnak!
— mondja az Örökkévaló. —
7 Ezért hát megolvasztom
és megtisztítom őket, mint az ezüstöt.
Hiszen mi mást tehetnék népemmel?
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
8 Sebző nyíl a nyelvük,
ajkuk folyton hamisságot beszél.
Szájuk »Békesség!«-et mond kedvesen,
de szívük már csapdát készít testvérüknek.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek-e meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 Siratom a hegyeket,
gyászolom az elhagyott legelőket,
mert hallatszik többé a nyájak bégetése,
nem jár arra senki,
még az égi madarak is elmenekültek,
a mezei vadak is elfutottak!
11 Azt mondja az Örökkévaló:[ap]
„Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet,
sakálok tanyájává,
elpusztítom Júda városait,
lakatlanná teszem!”
12 Hol van a bölcs, aki érti ezt? Kinek jelentette ki az Örökkévaló szája, hogy hirdesse a népnek? Miért pusztult el az ország? Miért lett kietlen sivatag, ahol sem ember, sem állat nem jár?
13 De hiszen megmondta az Örökkévaló: „Ez a nép elfordult tanításomtól és törvényemtől, amelyet eléjük állítottam, hogy azt kövessék. Nem hallgattak szavamra, s nem úgy éltek, ahogy meghagytam nekik, 14 hanem konokul a saját fejük után mentek, és bálványokat követtek, ahogy őseik tanították őket. 15 Ezért hát én is ürömmel etetem, és méreggel itatom őket — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene. — 16 Szétszórom őket a nemzetek közé, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. De még ott is fegyvert küldök utánuk, hogy öldösse őket, amíg el nem pusztulnak.”
17 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Figyeljetek rám!
Hívjátok a siratóasszonyokat,
akik gyakorlottak ebben,
küldjetek értük, jöjjenek hamar!”
18 Jaj, sirassatok minket!
Fogjatok hozzá, jajgassatok,
áradjanak a könnyek,
hogy veletek sírjunk mi is!
19 Már hallatszik a siratóének a Sionról:
„Jaj nekünk! Hogy elpusztultunk!
Milyen nagy szégyen ért minket!
Házainkat lerombolták ellenségeink,
s el kell hagynunk földünket!”
20 Asszonyok, halljátok meg, mit mond az Örökkévaló!
Hallgassatok szavára,
tanítsátok meg leányaitokat a siratásra,
szomszédjaitokat a siratóénekre:
21 „Jaj, ablakainkra szállt a halál,
s bejött házainkba,
hogy kipusztítsa gyermekeinket az utcákról,
kiirtsa a fiatalokat a terekről!”
22 „Szólj! — mondta nekem az Örökkévaló. —
Úgy hevernek majd szerteszét a hullák,
mint ganéj a mezőn,
mint levágott búza az aratók után,
de nem lesz, aki összegyűjtse őket!”
Azzal dicsekedjen, hogy ismer engem!
23 Azt mondja az Örökkévaló:
„Ne dicsekedjen bölcsességével a bölcs,
se erejével az erős,
se gazdagságával a gazdag!
24 Ha dicsekedni akar,
hát azzal dicsekedjen,
hogy igazán ismer engem,
tudja, hogy én vagyok az Örökkévaló,
aki hűséges szeretettel, igaz ítélettel,
igazságosan kormányozom a föld lakóit,
mert ezekben telik kedvem”
— mondja az Örökkévaló.
25 „Bizony, eljön az idő, amikor megbüntetem mindazokat, akik ugyan körülmetélik testüket, valójában mégis körülmetéletlenek: 26 Egyiptom népét, Júda, Edom, Ammon és Moáb népét, meg azokat a pusztában élő törzseket, akik a hajukat lenyírják. Megbüntetem őket, mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek; Izráel egész népe pedig körülmetéletlen szívű!”[aq]
A bálványok kigúnyolása
10 Halljátok az Örökkévaló üzenetét, Izráel népe! 2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Ne kövessétek a nemzetek szokásait,
se ne féljetek az égi jelektől[ar],
amelyektől ők félnek!
3 Hiszen a nemzetek vallásos szokásai
nem érnek semmit!
Bálványuk csak egy fadarab,
melyet az erdőben vágtak,
baltával faragtak,
4 arannyal-ezüsttel cifráztak,
szögekkel erősítettek,
hogy el ne mozduljon.
5 Olyan, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszél, s hordozni kell,
mert járni sem tud.
Ne féljetek tőlük,
mert sem jót, sem rosszat nem tudnak tenni:
tehetetlenek!”
6 Nincs senki hozzád hasonló, Örökkévaló!
Nagy vagy, és nagy a hatalmad,
neved is erős és hatalmas!
7 Ki ne félne téged, Nemzetek Királya?
Téged illet a tisztelet,
nincs hozzád hasonló a nemzetek bölcsei között,
sehol a királyságokban!
8 Ostobák ők mindannyian, és bolondok,
hogy imádják a tehetetlen bálványokat.
Hiszen azok csak faragott fadarabok,
9 Társisból való ezüsttel borítva,
ufázi arannyal cifrázva
— ötvösök, ácsok keze munkája —,
felöltöztetve kék és bíbor ruhákba,
takácsok vásznaiba!
10 De az Örökkévaló valóban Isten,
élő igaz Isten, örökké uralkodó Király.
Haragjától reszket az egész föld,
felindulását nem viselhetik el a nemzetek.
11 Mondjátok meg hát nekik: „Az úgynevezett istenek,
akik nem teremtették az eget és a földet,
kipusztulnak a földről,
és kivesznek az ég alól!”[as]
Dicsőítő ének(A)
12 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
alkotta a lakható világot bölcsességével,
kiterjesztette az eget értelmével.
13 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
pára száll föl a földről,
villámok cikáznak, zápor zuhog,
szélvihart hív elő raktáraiból.
14 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
Megszégyenülnek az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
csak öntött fém az,
nincs benne lehelet,[at]
15 nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.
16 De nem ilyen Jákób Istene![au]
Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez az ő neve!
Közeleg a száműzetés!
17 Szedjétek össze holmitokat,
vegyétek vállaitokra batyutokat,
ti, akik az ostromlott városokban éltek!
18 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Most messzire hajítom parittyámból e föld lakosait,
és szenvedést hozok rájuk,
hogy tanuljanak belőle!”[av]
19 Jaj nekem, hogy összetörtem!
Súlyos a sebem, gyógyíthatatlan,
de ez a büntetésem,
el kell viselnem!
20 Sátramat összedöntötték,
köteleit elvagdalták,
gyermekeim elmentek,
többé nem látom őket!
Nincs, aki felállítsa hajlékomat,
újra kifeszítse sátramat.
21 Ostobák voltak a pásztorok,
mert nem keresték az Örökkévaló tanácsát,
ezért vallottak kudarcot,
s egész nyájuk szétszóródott.
22 Halljátok a zúgást?
Figyeljétek, hogy erősödik!
Észak felől[aw] támad, arról közeledik.
Bizony, elpusztítja az áradat Júda városait,
sakálok tanyája lesz belőlük![ax]
23 Ó, Örökkévaló, tudom, hogy az ember nem ura sorsának,
halandó nem irányíthatja a saját lépteit!
24 Fenyíts meg, Örökkévaló, de igaz mértékkel,
ne haragodban,
nehogy egészen megsemmisíts!
25 Izzó haragod tüzét öntsd az idegen nemzetekre,
akik nem ismernek, s nem tisztelnek téged,
mert ők pusztították el Jákób népét,
lerombolták lakóhelyét,
egészen megemésztették.
A Szövetség megtörése
11 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:
2 „Figyelj arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és mondd el Jeruzsálem polgárainak és Júda többi lakóinak! 3 Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Átkozott legyen, aki nem tartja meg a Szövetséget, 4 amelyet akkor parancsoltam őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a »vasolvasztó kohóból«.[ay] Azt mondtam nekik: Hallgassatok rám, tegyétek meg, amit mondok nektek, és engedelmeskedjetek parancsaimnak, hogy népemmé legyetek, én pedig Istenetekké legyek.
5 Azért mondtam ezt, hogy beteljesítsem az őseiteknek esküvel adott ígéretemet: hogy nekik adjom a tejjel-mézzel folyó földet — azt, amelyen ma laktok.”
Én pedig azt válaszoltam: Ámen, Örökkévaló!
6 Az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Hirdesd ki ezt az üzenetet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Engedelmesen figyeljetek arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és éljetek aszerint! 7 Mert attól a naptól fogva, amelyen kihoztam őseiteket Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra figyelmeztettem őseiteket, és most titeket is, hogy hallgassatok rám, és engedelmeskedjetek! Idejében figyelmeztettem őket, 8 de nem hallgattak rám, s nem akartak engedelmeskedni. Inkább gonosz szívük kívánságait követték. Emiatt beteljesítettem rajtuk e Szövetség igéit, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy teljesítsék azokat, de nem tartották meg.”
9 Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Júda népe és Jeruzsálem lakossága titokban összefogott ellenem. 10 Megint ugyanazokat a bűnöket követik el, mint őseik, akik nem akartak rám hallgatni. Újra más isteneket imádnak, s azokat követik. Bizony, Izráel és Júda népe egyaránt megtörte a Szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.
11 Emiatt olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek — mondja az Örökkévaló. — Ha kiáltanak is hozzám segítségért, nem fogom meghallgatni. 12 Akkor majd Júda városai és Jeruzsálem lakói nagy nyomorúságukban azokhoz az istenekhez kiáltanak segítségért, akiknek tömjénfüsttel áldoztak, de azok egyáltalán nem segítenek rajtuk. 13 Hiszen annyi istenetek van, ahány város Júdában, és annyi oltárotok az utálatos bálványaitoknak és Baálnak, ahány utca van Jeruzsálemben!
14 Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert úgysem hallgatom meg segélykiáltásukat, amikor majd bajba kerülnek!”
A zöldellő olajfa pusztulása
15 „A nép, amelyet szeretek, gonoszságokat követett el. Mi keresnivalójuk van hát házamban? Azt képzelik, fogadalmakkal és áldozatokkal elkerülhetik a büntetést, s majd örülhetnek gonoszságaikban?”
16 Egykor az Örökkévaló szép termetű, jó gyümölcsű, zöldellő olajfának nevezett téged! De most, nagy vihar mennydörgésénél tűzbe borítja koronádat, és letördeli ágaidat![az] 17 Az Örökkévaló, a Seregek Ura ültetett el téged, s ő mondott ítéletet fölötted a sok gonoszság miatt, amelyeket Izráel és Júda népe elkövetett. Bizony megharagították az Örökkévalót, mert Baálnak áldoztak!
Jeremiást meg akarják ölni a saját falujában
18 Az Örökkévaló mutatta meg nekem, így tudtam meg, hogy mit terveznek Anatótban[ba] ellenem. 19 Olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet a vágóhídra visznek. Nem sejtettem, hogy gonosz terveket szőnek ellenem: „Vágjuk ki ezt a fát gyümölcsével együtt! Vágjuk ki az élők közül, még a nevét se emlegessék többé!”
20 Akkor ezt mondtam az Örökkévalónak:
Örökkévaló, Seregek Ura, aki igazságosan ítélsz,
megvizsgálod a szíveket és gondolatokat,
hozzád fordulok panaszommal,
állj bosszút rajtuk, kérlek!
21 Anatót lakói az életemre törtek: azt mondták, hogy ne prófétáljak az Örökkévaló nevében, különben saját kezükkel ölnek meg.
22 Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ezt mondta nekem: „Megbüntetem őket! Az ifjakat fegyver öli meg, a gyerekek pedig éhen halnak. 23 Senki sem marad életben közülük, mert veszedelmet hozok Anatót lakóira, amikor eljön megbüntetésük ideje.”
Jeremiás könyörgése
12 Örökkévaló, te igazságos vagy,
s mikor perelek veled,
mindig neked van igazad,
mégis, hadd panaszkodjak neked!
Miért boldogulnak az istentelenek?
Miért virágoznak a csalók?
2 Hiszen te ültetted el őket,
azért vertek gyökeret,
növekednek, és gyümölcsöt teremnek.
Folyton téged emlegetnek,
pedig szívük távol van tőled.
3 Te jól ismersz, Örökkévaló,
látod minden lépésemet,
megvizsgáltad szívemet, hűségemet!
Válaszd külön ezeket az istenteleneket,
mint a levágásra szánt juhokat!
Készítsd őket a megöletés napjára!
4 Meddig kell még a földnek gyászolnia miattuk?
Miért kell a legelők füvének kiszáradnia gonoszságukért?
Miattuk pusztulnak még a vadak és a madarak is,
mert ők azt mondják:
„Isten nem látja, mi lesz velünk!”
Az Örökkévaló válaszol
5 „Jeremiás, ha belefáradsz, mikor gyalogosokkal futsz,
hogyan fogsz akkor a lovasokkal versenyezni?
Ha a sík mezőn is elesel,
mit teszel majd a Jordán melletti sűrű bozótban?
6 Hiszen a saját rokonságod
és testvéreid is ellened beszélnek,
tele torokkal rosszat kiabálnak.
Ne higgy nekik,
még ha kedvesen is szólnak!”
Az Örökkévaló panasza elpusztult birtoka miatt
7 „Elhagytam házamat,
magára hagytam birtokomat[bb],
lelkem örömét, választott népemet
ellensége kezébe adtam!
8 Népem ellenem fordult,
vadul ordít rám,
mint a bozótból támadó oroszlán,
ezért én is elfordultam tőle.
9 Olyanná lett népem,
mint az elhullott préda a pusztában,
keselyűk s hiénák gyülekeznek körülötte.
Gyertek mind, mezei vadak,
szaggassátok, egyétek!
10 Drága szőlőskertemet sok pásztor[bc] taposta,
kedves birtokomat kegyetlenül pusztította,
gyönyörű kertemet kietlen pusztává tette.
11 Feldúlták, tönkretették,
s most gyászol az egész föld.
Bizony, elpusztult az ország,
nincs, aki gondját viselné.
12 A pusztában minden kopár hegytetőre pusztítók jöttek,
mert az Örökkévaló fegyvere gyilkol az országban mindenütt.
Senki sincs biztonságban.
13 Búzát vetettek, de tövist aratnak,
sokat fáradoznak, mégsem boldogulnak,
aratáskor keservesen csalódnak,
az Örökkévaló izzó haragja miatt.”
Az Örökkévaló ígérete Izráel szomszédainak
14 Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel gonosz szomszédai kezet vetettek arra, amit népemnek adtam örökségül. Emiatt gyökerestül kitépem ezeket a népeket földjükből, és Júda népét is kigyomlálom közülük. 15 De miután kitépem őket, ismét könyörülök rajtuk, és újra visszaviszem őket a saját földjükre: mindegyiket a maga örökségébe. 16 Azután pedig megtanulják népemtől, hogyan esküdjenek nevemre: »Az élő Istenre esküszöm«, és megtanulják, hogyan éljenek tetszésem szerint. Igen, ahogy egykor rosszra tanították népemet, hogy Baálra esküdjenek, úgy tanítja népem őket a jóra.
17 Azt a nemzetet pedig, amely mégsem akarja követni népemet, végérvényesen kiirtom és elpusztítom — mondja az Örökkévaló.”
Példázat az övről
13 Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, menj, vásárolj egy lenből szőtt övet, majd kösd a derekadra, de vízbe ne mártsd!”
2 Meg is vettem az övet, és a derekamra kötöttem, ahogy az Örökkévaló mondta.
3 Majd másodszor is szólt hozzám az Örökkévaló: 4 „Készülj az útra! Az övet, amelyet vettél, kösd a derekadra, s így menj el Perátba![bd] Ott rejtsd el az övet egy sziklahasadékba.”
5 Akkor elmentem Perátba, és ott elrejtettem az övet, ahogy az Örökkévaló parancsolta.
6 Hosszú idő múlva az Örökkévaló ezt mondta: „Indulj útnak, menj el Perátba, és hozd vissza az övet, amelyről mondtam, hogy rejtsd el.”
7 Úgy is tettem: elmentem Perátba, megkerestem, és elővettem az övet a rejtekhelyről. De lám, az öv teljesen tönkrement, és használhatatlan lett.
8 Ekkor így szólt hozzám az Örökkévaló: 9 „Látod, Jeremiás? Ahogyan ez az öv teljesen tönkrement, ugyanúgy fogom megsemmisíteni Júda kevélységét és Jeruzsálem mérhetetlen büszkeségét! 10 Ez a gonosz nép nem akar szavamra hallgatni, hanem a saját szíve kívánságait követi, más istenek nyomába szegődik, azokat imádja és szolgálja! Emiatt ők is olyanok lesznek, mint ez a teljesen elrohadt és használhatatlan öv! 11 Ahogy a férfi szorosan a derekára köti övét, úgy kötöttem én is magamhoz egész Izráel és Júda népét — mondja az Örökkévaló. — Azt akartam, hogy saját népemmé legyenek, nevem dicsőségére, dicséretem és tiszteletem növelésére, de ők nem hallgattak rám.”
Példázat az összetört boroskorsókról
12 „Jeremiás, mondd Júda népének: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Minden boroskorsót meg kell tölteni borral!
Erre majd azt válaszolják neked: »Tudjuk mi azt jól, hogy minden boroskorsót meg kell tölteni borral!«
13 Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek! Én fogom színig tölteni e föld minden lakóját részegséggel — még a királyokat is, akik Dávid trónján ülnek, meg a papokat, prófétákat, és Jeruzsálem minden lakóját. 14 Azután egymáshoz csapom és összetöröm őket — apákat és fiaikat is — mondja az Örökkévaló. Nem könyörülök rajtuk, nem kímélem őket, nem irgalmazok, hanem elpusztítom mindet!”
Figyelmeztetés a büszkeség ellen
15 Figyeljetek rám, mert az Örökkévaló szólt,
ne forduljatok el büszkén,
hallgassatok meg!
16 Adjatok dicsőséget az Örökkévalónak, Isteneteknek!
Dicsőítsétek őt,
mielőtt sötétséget borít rátok,
mielőtt lábatok megbotlik a sötét hegyeken!
Mert világosságra vártok,
de ő sötét éjszakává teszi azt,
a halál árnyékát borítja rátok!
17 Ha nem hallgattok rám,
titokban siratlak titeket,
sírok büszkeségetek miatt.
Keservesen megsiratlak,
könnyeim megáradnak,
mert az Örökkévaló nyáját[be] fogságba hajtják!
18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek:
„Alázkodjatok meg, és maradjatok veszteg,
mert dicsőségetek koronája leesik fejetekről!
19 Júda déli városait már körülzárta az ellenség,
nincs, aki felszabadítsa őket.
Júda egész népét száműzetésbe hurcolják,
mind fogságba kerülnek!”
20 Nézd, Jeruzsálem, ellenség jön észak felől![bf]
Hová lett a rád bízott gyönyörű nyáj,
hová lettek juhaid[bg]?
21 Mit felelsz majd az Örökkévalónak,
ha számon kéri rajtad nyáját?
Hiszen neked kellett tanítanod az ő népét,
vezetőid vezették őket!
Bizony, rád tör akkor a veszedelem,
mint szülési fájdalmak a terhes asszonyra.
22 Csodálkozva kérded majd:
„Miért teszik ezt velem?”
Tudd meg, hogy bűneid sokasága miatt
tépik le ruháidat,
s követnek el rajtad erőszakot!
23 Vajon meg tudja-e változtatni bőre színét a szerecsen,
vagy letörölheti-e foltjait a párduc?
Hát te, Jeruzsálem, meg tudsz-e változni valaha,
hisz’ már annyira megszoktad a gonoszságot?
24 „Bizony, szétszórlak titeket,
mint polyvát a sivatagi forgószél!
25 Ez a sors vár rátok, ezt érdemlitek tőlem
— mondja az Örökkévaló —,
mivel rólam elfelejtkeztél, Jeruzsálem,
s inkább hazugságokban bíztál!
26 Én magam büntetlek meg,
s arcodra borítom szoknyádat,
hogy megszégyenítselek a népek előtt!
27 Mert jól láttam utálatos bűneidet,
mikor a dombokon és a mezőkön
más istenek után futkostál,
mint ahogy a férfi más felesége után vágyik,
vagy a mén a kanca után nyargal.”
Jaj neked, Jeruzsálem!
Meddig maradsz még ilyen tisztátalan?
Pusztító aszály közeleg
14 Az Örökkévaló ezt mondta Jeremiásnak az aszályról:
2 „Gyászba borul Júda,
szenvednek városai,
gyászruhában a földre ülnek lakói,
Jeruzsálem segélykiáltása felszáll az égre.
3 A város fejedelmei hiába küldik vízért szolgáikat,
üres vödrökkel térnek azok vissza,
cseppnyi víz sem maradt már a ciszternákban.
Mind csalódott, tanácstalan,
szégyenében fejét betakarja.
4 A földműves eső híján
nem készül a vetéshez,[bh]
csüggedten ül,
s szégyenében fejét betakarja.
5 Még a szarvasünő is elhagyja borját, ha megellik,
mert nincs fű a mezőn.
6 A vadszamarak a hegytetőn esőre várnak,
a szelet szimatolják, mint a sakálok,
az éhségtől már alig látnak.”
7 Bűneink ellenünk tanúskodnak,
elismerjük vétkeinket,
bizony vétkeztünk ellened, Örökkévaló!
Mégis kérünk, nagy nevedért
bánj velünk kegyelmesen!
8 Te vagy Izráel egyedüli reménye,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért bánsz velünk úgy, mint egy jövevény,
mint átutazó idegen,
aki csak egy éjjelre tér be hozzánk?
9 Miért lettél olyan, mint aki tehetetlen,
mint a harcos, aki nem tud megmenteni minket?
De te mégis velünk vagy, Örökkévaló!
Nevedet viseljük,
ne fordulj el tőlünk!
10 Ezt mondja az Örökkévaló erről a népről: „Mennyire szeretnek ide-oda futkosni, tőlem elfordulni! Nem tudnak lábuknak parancsolni. Ezért már nem kedveli őket az Örökkévaló, hanem számon kéri rajtuk bűneiket, megbünteti vétkeiket!”
11 Nekem pedig azt mondta az Örökkévaló: „Most már ne könyörögj nekem ezért a népért! 12 Ha böjtölnek is, nem hallgatom meg kiáltásukat, ha áldoznak is nekem, nem fogadom el tőlük, hanem elpusztítom őket, fegyver, éhínség és járványok által.”
13 Jaj, Örökkévaló Úr Isten — kiáltottam hozzá —, lásd meg, hogy a próféták egészen mást mondanak Júda népének! Azt hirdetik a te nevedben: „Ne féljetek, fegyvert nem láttok, éhség sem lesz, hanem békességet és biztonságot adok nektek!”
14 „Ezek a próféták hazudnak, amikor az én nevemben prófétálnak — válaszolta az Örökkévaló —, mert nem szóltam hozzájuk, nem bíztam meg, és nem küldtem őket, hogy prófétáljanak. Hazugságot »prófétálnak«, mert azt állítják, hogy tőlem kapták, de ez nem igaz. Varázslás által próbálják a jövőt megtudni, de ez hiábavaló próbálkozás, vagy egyszerűen a saját hazugságaikat »prófétálják«. 15 Ezért azt mondom ezekről a hamis prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig nem küldtem őket! Azt mondják, hogy nem jön ellenség fegyvere, sem éhínség az országra.
Én pedig azt mondom, hogy ezeket a hamis prófétákat bizony éhség és fegyver fogja elpusztítani! 16 De ugyanúgy pusztulnak el azok is, akiknek ők prófétáltak! Igen, Jeruzsálem lakosainak a holttestei szanaszét hevernek majd az utcákon, mert az éhínség és a fegyver végez velük. Senki nem lesz, aki eltemesse őket: ott hevernek majd a férfiak, feleségeik, fiaik és leányaik is, mindannyian! Így zúdítom rájuk gonoszságuk büntetését.”
17 „Te pedig, Jeremiás, ezt mondd nekik:
Éjjel-nappal siratom népemet,
folyton hullanak könnyeim szűz leányomért,[bi]
mert szörnyű pusztítás szakadt rá,
súlyos csapások érték őt!
18 Ha a mezőre megyek,
harcban elesettek hevernek mindenütt,
ha a városba,
ott a lakosok éhségtől haldoklanak,
a papok és próféták nem értenek semmit,
úgy bolyonganak a földön.”
19 Ó Uram, hát végleg elvetetted Júda népét?
Egészen megutáltad Siont?
Miért vertél meg bennünket úgy,
hogy számunkra már nincs gyógyulás?
Békességre vártunk,
de nem jött semmi jó,
gyógyulásra vágytunk,
de mindenütt csak rémület és rettegés!
20 Elismerjük gonosz tetteinket, és őseink bűneit,
bizony vétkeztünk ellened mindannyian!
21 Nevedért ne vesd meg,
ne engedd meggyalázni dicsőséged trónját!
Emlékezz meg szövetségedről,
és ne bontsd fel azt!
22 Vajon adnak-e esőt a nemzetek bálványai?
Vagy az ég adja-e a termékeny esőket?
Bizony, te adod az esőt, és minden jót,
te vagy Örökkévaló Istenünk,
benned reménykedünk!
Űzd el e népet a szemem elől!
15 Az Örökkévaló ezt válaszolta nekem: „Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, hogy könyörögjön értük, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen! Űzd el őket a szemem elől! Menjenek!
2 Ha pedig ezt kérdik tőled: »Hová menjünk?«
Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
»Akit arra szántam, az betegségben hal meg,
akit arra szántam, azt fegyver öli meg,
akit arra szántam, az éhen hal,
akit pedig arra szántam, azt száműzetésbe hurcolják.
3 Mert ezt a négyféle pusztítót küldöm rájuk:
ellenség fegyverét, hogy ölje őket,
kutyákat, hogy szaggassák őket,
az égi madarakat és mezei vadakat,
hogy a holttestüket egyék.
4 A föld minden országa megrémül,
mikor látják, hogy bánok népemmel,
Manassé[bj], Ezékiás fia, Júda királya gonosztettei miatt,
amelyeket Jeruzsálemben művelt.«”
5 „Jaj Jeruzsálem, ki könyörül rajtad?
Ki szán meg, ki vigasztal?
Még a járókelők sem állnak meg,
hogy kérdezzék, hogy vagy.
6 Elhagytál, hátat fordítottál nekem
— mondja az Örökkévaló —,
ezért én is kezemet emelem rád,
és elpusztítalak!
Belefáradtam, hogy újra meg újra
könyörüljek rajtad!
7 Szétszórlak hát titeket a szélben,
mint földműves a polyvát[bk].
Kiszórlak benneteket az ország kapuin át
idegen földre.
Gyermektelenné teszem, elpusztítom népemet,
mert nem fordultak vissza hozzám gonosz útjaikról.
8 Özvegyeik többen lesznek,
mint tengerparton a homokszemek.
Anyákra és fiaikra pusztítót hozok fényes délben.
Hirtelen rettegést hozok rájuk,
rémület fogja el szívüket.
9 Még a hétgyermekes anya is összeroskad[bl],
és kileheli lelkét,
lemegy a napja délben,
megszégyenül és reménye elvész.
Aki még megmarad,
azt is ellenség fegyverének adom”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás panasza és az Örökkévaló válasza
10 Jaj anyám, miért is szültél engem?
Miért, hogy mindenki velem pöröl,
velem vitatkozik?
Pedig nem kértem kölcsön senkitől,
s nem is hiteleztem senkinek,
miért átkoznak hát minduntalan?
11 Az Örökkévaló mondta: „A te javadra elküldelek téged!
Bizony, rád hozom ellenségedet a veszedelem idején.
12 Senki sem tudja eltörni a vasat,
de különösen nem az északi vasat, vagy a bronzot.
13 Júda népe, bűneid miatt
országod minden kincsét és gazdagságát
ellenségeidnek adom zsákmányul!
14 Ellenséget hozok rátok olyan földről,
amelyet nem ismertek,
mert haragom fellángolt ellenetek.”
Jeremiás imája
15 Ó, Örökkévaló, te jól ismersz!
Nézz le rám, és jöjj közel!
Állj bosszút értem üldözőimen,
ne várj, amíg elpusztítanak!
Hiszen érted kell gyalázkodásukat viselnem!
16 Mikor szóltál hozzám,
csak úgy ittam szavaidat.
Igéd volt szívem öröme,
és gyönyörűségem,
mert nevedet viselem,
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
17 Nem forgolódtam a mulatozók társaságában,
nem vettem részt örömükben.
Kezed rám nehezedett,
egyedül ültem,
mert haraggal töltöttél meg.
18 Miért nem szűnik fájdalmam,
miért nem gyógyul be súlyos sebem?
Miért lettél számomra olyan,
mint a kiszáradt patak?
Mint a forrás, amely időnként elapad?
19 Így felelt nekem az Örökkévaló:
„Ha visszatérsz hozzám,
én is visszafogadlak szolgálatomba,
hogy ismét előttem állj.
Ha különválasztod, ami értékes
attól, ami hitvány,
akkor olyan leszel,
mintha szájam lennél.
De ne add be a derekad:
ők térjenek hozzád,
ne te hozzájuk!
20 Én pedig erős bronzfallá teszlek
téged e nép ellen.
Harcolni fognak ellened,
de nem győzhetnek le,
mert én vagyok veled,
hogy megmentselek, és megszabadítsalak
— mondja az Örökkévaló. —
21 Bizony, megmentelek a gonoszok kezéből,
megszabadítalak az erőszakosoktól.”
Jeremiás sorsa, mint jel a népnek
16 Így szólt hozzám az Örökkévaló: 2 „Jeremiás, ne házasodj meg, ne legyenek gyermekeid ezen a helyen!
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló a fiúkról és leányokról, akik Júda földjén születnek, és szüleikről, akiktől származnak: 4 Mindannyian halálos betegségben fognak meghalni, de nem siratják el őket, sőt el sem temetik őket. Holttestük úgy fog a földön heverni, mint a trágya a mezőn. Fegyver és éhínség pusztítja el őket, holttestük pedig az égi madarak és mezei vadak eledelévé lesz.”
5 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, be se tedd a lábadat olyan házba, ahol halottat gyászolnak, ne vegyél részt a siratásban, még csak ne is vigasztald a gyászolókat! Mert lásd, én elvettem a békességemet ettől a néptől — mondja az Örökkévaló —, elvettem kegyelmemet, visszavontam irgalmasságomat. 6 Meghal ebben az országban kicsitől nagyig mindenki, de el sem siratják, meg sem gyászolják őket: senki sem vágja meg magát, vagy nyírja kopaszra fejét miattuk, sőt el sem temetik a halottakat. 7 A gyászolókat senki sem vigasztalja kenyérrel, vagy egy pohár itallal. Még ha apja, vagy anyja hal meg valakinek, őket sem gyászolja meg.
8 De olyan házba se menj be, ahol lakodalmat tartanak, s ne ülj le velük enni-inni! 9 Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Nézzétek, még a ti napjaitokban, a szemetek láttára fogom megszüntetni e helyen az öröm és vidámság hangját, a vőlegény és menyasszony hangját.
10 Amikor pedig mindezt elmondod a népnek, ők majd megkérdezik: »De hát miért mondja az Örökkévaló, hogy ilyen súlyosan megbüntet minket? Mit vétettünk? Miféle bűnt követtünk el Istenünk, az Örökkévaló ellen?«
11 Akkor mondd nekik: »Azért, mert őseitek elhagytak engem — ezt mondja az Örökkévaló —, és más isteneket követtek, azokat imádták és szolgálták. Bizony, elhagytak engem, és nem őrizték meg tanításomat. 12 Ti pedig még őseiteknél is nagyobb gonoszságokat műveltetek! Hiszen lássátok be, mindannyian a saját fejetek után mentek, gonosz szívetek kívánságait követitek, és nem hallgattok rám! 13 Emiatt elhajítalak titeket ebből az országból messze földre, amelyet sem őseitek, sem ti nem ismertek. Ott azután majd éjjel-nappal szolgálhatjátok az idegen isteneket! Nem fogok megkönyörülni rajtatok.«”
Izráel helyreállítása
14 Így szól az Örökkévaló: „Bizony, eljön az idő, amikor szavatokat már nem azzal fogjátok megerősíteni: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Egyiptomból Izráel népét.« 15 Inkább ezt mondjátok: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Izráel népét az északi földről és mindazokból az országokból, ahová szétszórta őket.« Mert én valóban visszaviszem őket a földjükre, amelyet őseiknek adtam. 16 Előbb sok halászt küldök értük — mondja az Örökkévaló —, hogy kihalásszák őket, azután sok vadászt[bm] küldök utánuk, hogy űzzék ki őket minden hegyről és halomról, s még a sziklák hasadékaiból is. 17 Szemmel tartom minden lépésüket, nem rejtőzhetnek el előlem, és bűneiket sem rejthetik el előlem.
18 Előbb azonban kétszeresen megbüntetem őket bűneikért és vétkeikért: mivel földemet tisztátalanná tették, birtokomat bemocskolták gyalázatos bálványaikkal.”
19 Örökkévaló, te vagy erőm,
erős váram, menedékem
a veszedelem idején!
Bizony még a nemzetek is hozzád jönnek
a föld minden tájáról,
és ezt mondják:
„Őseink hamis isteneket örököltek,
hazug és tehetetlen bálványokat,
akik nem tudnak rajtunk segíteni.[bn]
20 Csinálhat-e valaki isteneket magának?
Hiszen azok egyáltalán nem istenek!”
21 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Most már megismertetem magam velük,
végre megmutatom nekik erőmet és hatalmamat,
s megtudják, hogy az Örökkévaló az én nevem!”
Júda népének vétkei
17 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Júda népének bűne fel van jegyezve
vastollal szívük tábláira,
kemény vésővel fel van vésve oltáraik szarvára.[bo]
2 Hiszen most is ott áldoznak a bálványok oltárain,
és az Asera-oszlopok előtt,
a zöld fák alatt, a magas dombokon,
3 hegyeken és mezőkön.
Bűneid miatt zsákmányul adom ellenségeidnek
minden vagyonodat, összes kincseidet,
egész országodat, Júda népe!
4 Tetteid miatt elveszíted tőlem kapott örökségedet.
Ellenségeid szolgájává teszlek,
olyan földön, amelyet nem ismertél,
mivel magadra haragítottál,
s haragom tüze örökké égni fog.”
Példázatok és bölcs mondások
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Átkozott, aki halandóban bízik,
emberi erőre támaszkodik,
kinek szíve az Örökkévalótól elfordul!
6 Olyan lesz, mint magányos bokor a sivatagban,
lakatlan száraz földön, kietlen sós pusztában:
semmi jót nem remél.
7 Áldott, aki az Örökkévalóban bízik,
akinek reménye az Örökkévaló!
8 Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa,
amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja,
s nem fél a száraz évszaktól,
mert levelei akkor is zöldellnek.
Még aszály idején sem aggódik,
s termését idejében meghozza.”
9 „Romlott az ember szíve,
minden másnál csalárdabb, javíthatatlan!
Ki tudná az ember szívét kiismerni?
10 Én, az Örökkévaló — aki a szíveket vizsgálom,
a legbelsőbb indulatokat mérlegelem,
s megadom mindenkinek,
amit életútja és tetteinek gyümölcse szerint megérdemel!”
11 Aki igazságtalanul szerzi vagyonát,
olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül.
Élete derekán elveszíti a gazdagságot,
s élete végén bolondnak bizonyul.
12 Ó, dicsőség királyi trónusa,
szent helyünk,
kezdettől fogva magasan állsz
az egész világ fölött!
13 Izráel reménysége, Örökkévaló,
mind megszégyenül, aki elfordul tőled!
Porba írják annak nevét,[bp]
aki elhagyja az Örökkévalót,
az élő vizek forrását!
Jeremiás könyörgése
14 Gyógyíts meg Örökkévaló,
s akkor igazán meggyógyulok!
Szabadíts meg,
akkor valóban megszabadulok!
Téged, csak téged dicsérlek!
15 Júda népe egyre csak azt mondja nekem:
„Jeremiás, mi van azzal, amit az Örökkévaló üzent?
Lássuk, beteljesedik-e!”
16 Tudod, Uram, hogy nem vonakodtam:
követtelek és szolgáltalak, mint pásztorod.[bq]
De nem kívántam népem veszedelmét,
csak azt mondtam, amit jelenlétedben hallottam.
17 Te vagy menedékem a veszedelem idején,
ne kelljen hát félnem tőled!
18 Ne engedd, hogy megszégyenüljek,
üldözőim valljanak szégyent!
Ne kelljen rettegnem,
ők rettegjenek!
Hozd el pusztulásuk napját,
kétszeresen zúzd össze őket!
A szombat megszentelése
19 Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Menj, és állj meg Jeruzsálem egyik kapujánál, a Nép Kapujánál[br], amelyen Júda királyai szoktak be- és kimenni! Hirdesd ki a népnek üzenetemet! Azután menj el a többi kapuhoz, és ott is tedd meg ugyanezt!
20 Ezt mondd nekik: »Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem lakói, akik ezen a kapun jártok keresztül, halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló! 21 Ezt mondja az Örökkévaló: A saját érdeketekben vigyázzatok, szombaton ne cipeljetek terheket! Jeruzsálem kapuin keresztül se vigyetek terhet! 22 Saját házatokból se vigyetek ki terhet, és ne végezzetek semmiféle munkát szombaton! Tartsátok tiszteletben a szombat ünnepét, és különböztessétek meg a többi naptól, ahogy azt őseiteknek megparancsoltam! 23 Őseitek nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem makacsul ellene szegültek az intésnek. 24 Ti azonban hallgassatok rám — mondja az Örökkévaló —, és engedelmeskedjetek! Szombaton ne vigyetek be terhet a kapukon a városba! Szenteljétek meg a szombatot, és ne végezzetek semmiféle munkát ezen a napon!
25 Akkor e kapukon keresztül mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel együtt. Júda népe, és Jeruzsálem lakói is e kapukon jönnek be, és e város örökre lakott hely lesz. 26 Jönnek majd Júda városaiból, a Jeruzsálem környéki falvakból, Benjámin földjéről, a nyugati dombvidékről, a hegyekről és a déli vidékről is.[bs] Hoznak majd az Örökkévalónak égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot az Örökkévaló Templomába.
27 De ha nem hallgattok rám, és továbbra sem tartjátok tiszteletben a szombat ünnepét, hanem szombaton is terhet visztek keresztül Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok ezekben a kapukban, amely porrá égeti Jeruzsálem palotáit.«”
Példázat a fazekasműhelyben
18 Az Örökkévaló szólt Jeremiásnak: 2 „Menj el a fazekas műhelyébe, mert ott fogod meghallani, amit mondani akarok neked.”
3 Így hát elmentem a fazekashoz, aki éppen egy edényt készített a korongon. 4 Néztem, hogyan formálja az edényeket a kezével. Észrevettem, hogy időnként az agyagedény kiformálása nem sikerült. Ekkor újra kezdte, és ugyanabból az agyagdarabból másmilyen edényt készített, aszerint, ahogy akarta.
5 Akkor az Örökkévaló szavát hallottam: 6 „Vajon én ne tudnám megtenni veled, Izráel népe, amit ez a fazekas? Hiszen olyan vagy a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében, Izráel! 7 Előfordul, hogy egy országról, vagy nemzetről azt mondom, hogy gyökerestül kitépem, lerontom és elpusztítom. 8 De ha az a nemzet elfordul a gonoszságától, én is megváltoztatom tervemet, és nem zúdítom rájuk azt a veszedelmet, amelyet ellenük terveztem.
9 Máskor meg azt ígérem egy országnak, vagy nemzetnek, hogy megerősítem és fölépítem. 10 De ha ezután gonosz dolgokat művelnek, nem hallgatnak rám, és nem engedelmeskednek, akkor én is megváltoztatom tervemet, és nem viszem véghez azt a jót, amit elterveztem.
11 Most hát mondd meg ezt Júda népének és Jeruzsálem lakóinak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek, súlyos csapást készítek[bt] a számotokra, veszedelmet tervezek ellenetek! Forduljatok hát mindannyian vissza, hagyjátok el gonosz életmódotokat! Változtassátok meg életeteket, és jobbítsátok meg tetteiteket! 12 De a nép azt fogja felelni: »Hiába! Mi már csak a saját fejünk után megyünk, és mindegyikünk a maga gonosz szíve makacsságát követi.«”
13 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Kérdezősködjetek csak a nemzetek között,
hallottak-e már valaha ehhez hasonló szörnyűséget,
amelyet Izráel népe[bu] elkövetett?
14 Vajon elhagyja-e valaha a hó
Libanon hegyeinek sziklás csúcsait?
Kiszáradnak-e csak egyszer is
a hegyekről csörgedező hideg patakok?[bv]
15 De népem mégis elfelejtkezett rólam!
Semmirekellő isteneknek tömjénez,
akik hűtlenségre csábították,
hogy kanyargós ösvényen botladozzon,
a jól épített országút helyett.
16 Így tették földjüket pusztává,
amelytől örökre elborzad az utas,
s aki csak látja, fejét csóválva rémüldözik.
17 Ellenségeik által szétszórom népemet,
mint a dühöngő keleti szél.
Pusztulásuk napján hátat fordítok nekik,
s nem törődöm velük!”
Összeesküvés Jeremiás ellen
18 Ellenségeim azt mondták egymás között: „Gyertek, fogjunk össze Jeremiás ellen! Mert nem igaz, amit mond, hogy a papok már nem helyesen tanítanak, a tanácsadók nem jó tanácsot adnak, a próféták nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják. Jöjjetek, vádoljuk be Jeremiást, és többé ne hallgassunk egyetlen szavára sem!”
19 Kérlek, Örökkévaló, figyelj rám!
Hallod, miket beszélnek ellenségeim?
20 Hát a jóért rosszal fizetnek?
Miért ásnak vermet nekem?
Emlékezz rá, mikor közbenjártam értük trónod előtt,
hogy haragod elfordítsam róluk!
21 Büntesd hát meg őket:
fiaikat az éhínség ölje meg,
add át őket az ellenség fegyverének,
feleségeik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férjeiket járvány pusztítsa el,
ifjaikat kard gyilkolja le a csatában!
22 Jajgatás hallatsszon házaikból,
mikor hirtelen ellenséges katonákat küldesz rájuk,
mivel vermet ástak nekem,
lábamnak csapdát állítottak!
23 Örökkévaló, te jól ismered gyilkos terveiket,
amelyeket életem ellen készítenek!
Hát ne bocsásd meg bűneiket,
ne töröld el vétkeiket,
hanem büntesd meg,
és pusztítsd el őket haragodban!
Az eltört cserépkorsó példázata
19 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Menj, és vásárolj egy cserépkorsót a fazekastól! Azután a nép és a papok rangidős vezetői közül néhányat hívj magaddal, 2 és együtt menjetek ki a Ben-Hinnóm völgybe, a Cserép-kapu bejáratához! Ott azután hirdesd ki nekik, amit neked mondok! 3 Ezt mondd nekik: Júda királyai és Jeruzsálem lakói, halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló! Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: »Nézzétek! Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy még az is megdöbben, aki csak a hírét hallja, 4 mert Júda népe elhagyott engem, és idegenné tette ezt a helyet számomra. Idegen isteneknek tömjéneztek, akiket sem Júda királyai, sem őseik, sem ők maguk nem ismertek. Igen sok ártatlan embert gyilkoltak meg e helyen. 5 Oltárokat építettek, hogy azokon a saját gyermekeiket égessék meg égőáldozatként Baálnak — amit én egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még csak eszembe sem jutott ilyesmi.
6 Mivel mindezt a sok gonoszságot elkövették, bizony, eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor ezt a helyet már nem Tófetnek, vagy Ben-Hinnóm völgyének fogják hívni, hanem az Öldöklés Völgyének. 7 Júda és Jeruzsálem népének a terveit meghiúsítom e helyen, és kiszolgáltatom őket ellenségeik kardjának: azoknak, akik halálra keresik őket, és hagyom, hogy megöljék őket. Holttestüket pedig eledelül adom az égi madaraknak és a mezei vadaknak. 8 Ezt a várost iszonyattá és rémületté teszem olyannyira, hogy aki csak erre jár, megretten és elámul pusztulásán.
9 Amikor az ellenség ostrom alá veszi a várost, és el akarja pusztítani, olyan éhínséget támasztok a városban, hogy annak lakói egymást eszik meg! Bizony, megetetem velük még a saját gyermekeiket is!«
10 Azután törd össze a cserépkorsót a vezetők szeme láttára, 11 és ezt mondd nekik: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ahogy ez a cserépkorsó teljesen összetört, úgy fogom én is egészen összetörni Júda népét és Jeruzsálemet. Itt, a Tófet völgyében fogják a rengeteg halottat eltemetni, amíg már ez a völgy is betelik. 12 Igen, így fogok bánni ezzel a várossal és lakóival — mondja az Örökkévaló —, és olyanná teszem a várost, mint a Tófet völgye. 13 Jeruzsálem házai, Júda királyainak palotái, és azok a házak, amelyeknek tetején[bw] tömjént égettek az ég seregének, és italáldozatot mutattak be más isteneknek — mindezek olyan tisztátalanná lesznek, mint a Tófet völgye.«”
Footnotes
- Jeremiás 1:1 származott Lehetséges, hogy Ebjátár főpap családjából. Lásd 1Kir 2:26.
- Jeremiás 1:2 13. évétől kezdve Ez Kr.e. 627-ben történt.
- Jeremiás 1:12 éberen őrködöm Szójáték: a héberben ez nagyon hasonlóan hangzik, mint a „mandula” szó.
- Jeremiás 2:10 Menjetek… Kédárba Ciprus nyugatra fekszik Izráeltől, Kédár keletre. Az előbbi tengeri sziget, az utóbbi az arábiai sivatag része. Valójában azt jelenti: „bárhová is mentek, ilyen még soha sehol nem történt”.
- Jeremiás 2:13 repedezett ciszternákat Hasonlat, amelynek jelentése: „hamis isteneket készítettek maguknak, és azokat imádták”.
- Jeremiás 2:16 Egyiptom Szó szerint: „Nóf és Taphanhész” — két ókori egyiptomi város.
- Jeremiás 2:17 pedig… téged Ez a rész az ókori görög fordításból (LXX) hiányzik.
- Jeremiás 2:20 megcsaltál A bálványimádás valójában más istenek imádata, s ezért Isten gyakran a házasságtöréshez hasonlítja.
- Jeremiás 3:1 A Törvény szerint ilyen esetben a férj nem vehette vissza korábbi feleségét. 5Móz 24:1–4.
- Jeremiás 3:6 Izráel Itt az északi királyságot jelenti, amelyet Jeremiás kora előtt kb. 100 évvel az asszírok elpusztítottak.
- Jeremiás 4:2 Örökkévalóban Vagy: „benned, általad” — tehát Izráelben, Izráel által.
- Jeremiás 4:3 új földet Vagyis olyan (szűz) földet, amelyet eddig még soha nem szántottak fel.
- Jeremiás 4:4 szívetek burkait Hasonlat, melynek jelentése: „Változtassátok meg szíveteket és gondolkodásotokat!” — vagyis az igazi körülmetélésnek a szívben kell történnie. Lásd a szójegyzékben: körülmetélés.
- Jeremiás 4:6 észak Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították.
- Jeremiás 4:11 búza tisztítása Régen a kicsépelt gabonát a szérűskertben enyhe szellővel tisztították, amely kifújta a magok közül a polyvát. Ezt hívták „szelelésnek”.
- Jeremiás 4:15 Dán Ez a város, amely Dán törzsének központja volt, Izráel legészakibb határvidékén helyezkedett el. Amikor észak felől ellenség közeledett, őket érte először a támadás.
- Jeremiás 4:15 Efraim Az északi királyság, Izráel középső, hegyes vidéke volt. Ha már ide is behatolt az ellenség, akkor valóban nagy volt a veszedelem!
- Jeremiás 4:16 Hirdessétek… között Ez a rész az eredeti szövegben nehezen érthető.
- Jeremiás 4:23 minden… üres Ez a vers szó szerint az 1Móz 1:1-et idézi. Valószínűleg így hangsúlyozza az ország állapotát.
- Jeremiás 5:13 szél Szójáték, mert ez a héber szó egyaránt jelenti azt, hogy „szél” és „szellem”.
- Jeremiás 5:24 heteket Aratás előtt esőre van szüksége a gabonának. Az aratáshoz azonban éppen ellenkezőleg, száraz idő kell.
- Jeremiás 5:31 összeszövetkeztek Ez a szó az eredeti szövegben nehezen érthető.
- Jeremiás 6:1 észak felől Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak rájuk észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították. A 22. versben is.
- Jeremiás 6:2 Jeruzsálem Szó szerint: „Sion leánya”.
- Jeremiás 6:5 A 4–5. versben az ellenség vezetői tanácskoznak arról, hogyan és mikor foglalják el a várost.
- Jeremiás 6:6 töltés A várak ostrománál, a falak mellett kívülről kőből, földből, fából töltést emeltek.
- Jeremiás 6:9 Ebben a versben a hasonlat a szüretről szól, amikor a Törvény szerint a szüretelők nem szedték le az összes termést, hanem hátrahagytak a szegények számára egy-egy fürtöt. Lásd 3Móz 19:9 és 23:22. Isten ítélete azonban nem hagy Júda népéből maradékot.
- Jeremiás 6:10 Izráel… lenne Szó szerint: „körülmetéletlen a fülük”.
- Jeremiás 6:18 tudják… mindannyian Ez a rész az eredeti szövegben nehezen érthető.
- Jeremiás 6:23 Jeruzsálem Szó szerint: „Sion leánya”.
- Jeremiás 6:26 ölts… hamuban Ez az ókorban a gyász kifejezése volt.
- Jeremiás 6:27 Ezekben a versekben az ókori fémolvasztás adja a hátteret. A cél a nemesfémek kinyerése, de ebben az esetben az ércben nincs sem arany, sem ezüst, csak salak lesz belőle. A 28–30 versekben Jeremiás a „vizsgálat” eredményét jelenti Istennek.
- Jeremiás 7:3 veletek… helyen Fordítható úgy is: „e helyen lakhattok”.
- Jeremiás 7:4 A vezetők és a nép azzal hitegették magukat, hogy bűneiktől függetlenül, Isten minden támadástól megvédi Jeruzsálemet a Templom kedvéért.
- Jeremiás 7:7 fogok… lakni Fordítható így is: „lakhattok továbbra is”.
- Jeremiás 7:11 Akkor… tekintem Fordítható így is: „Jól láttam, mit tesztek!”
- Jeremiás 7:29 hajadat A fej kopaszra nyírása a gyász jele volt.
- Jeremiás 8:13 Ez a vers az eredetiben nehezen érthető.
- Jeremiás 8:16 észak felől Szó szerint: „Dán (törzsének területe) felől”, amely Izráel északi határán feküdt.
- Jeremiás 8:17 kígyókat Valószínűleg az ellenséges hadseregeket jelenti.
- Jeremiás 8:22 balzsam Gileádban Abban a korban a Gileádból származó balzsamot tekintették a legjobb gyógyszernek számos betegségre.
- Jeremiás 9:11 Azt mondja az Örökkévaló Ez nincs benne az eredeti szövegben, de nyilvánvaló, hogy a következő mondatot nem Jeremiás mondja, hanem az Örökkévaló.
- Jeremiás 9:26 körülmetéletlen szívű Hasonlat, melynek jelentése: az igazi körülmetélésnek a szívben kell történnie. Lásd a szójegyzékben: „Körülmetélés”.
- Jeremiás 10:2 égi jelek Az ókorban az égen látható különleges jelenségekről (pl. napfogyatkozás, üstökösök feltűnése, stb.) azt hitték, hogy félelmetes, nagy csapások előhírnökei.
- Jeremiás 10:11 Ez a vers arám nyelven (Lásd a Szójegyzékben) szerepel a héber kéziratokban.
- Jeremiás 10:14 lehelet Szó szerint: „szellem” — ez azt is jelenti: „ostobák, értelmetlenek” vagy „nincs bennük élet”.
- Jeremiás 10:16 Jákób Istene Szó szerint: „Jákób része”. Ez arra a szoros és különleges kapcsolatra utal, amely Isten és Jákób (Izráel), majd Izráel népe között jött létre.
- Jeremiás 10:18 hogy tanuljanak belőle Ez a rész az eredetiben nehezen érthető.
- Jeremiás 10:22 Észak felől Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak rájuk észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították.
- Jeremiás 10:22 A 19–22. versekben vagy maga Jeremiás szól, vagy a megszemélyesített Júda panaszát tolmácsolja.
- Jeremiás 11:4 vasolvasztó kohó Itt valóban a vasérc olvasztására szolgáló kohóról van szó! Kezdetleges ércolvasztó kohókat már abban a korban is használtak vas és bronz kiolvasztására, és öntött tárgyak készítésére.
- Jeremiás 11:16 Ez a két vers az eredeti héber szövegben nehezen olvasható és értelmezhető.
- Jeremiás 11:18 Anatót Jeremiás szülőfaluja volt. Lakosai — még Jeremiás rokonai is — meg akarták ölni a prófétát.
- Jeremiás 12:7 házamat… birtokomat Mindkettő jelképesen az Örökkévaló választott népét jelenti.
- Jeremiás 12:10 sok pásztor Itt azt jelenti: „ellenséges hadseregek vezérei”.
- Jeremiás 13:4 Perát Ez a szó az eredeti szövegben jelentheti az egyik kis falut, és egy patakot Jeruzsálemtől É-ra, de jelentheti az Eufrátesz folyót is.
- Jeremiás 13:17 nyáját Vagyis népét. Ebben a hasonlatban Isten a pásztor, népe a nyája.
- Jeremiás 13:20 észak felől Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak rájuk észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították.
- Jeremiás 13:20 juhaid Itt Jeruzsálem úgy szerepel, mint pásztor, akire az Örökkévaló rábízta nyáját, vagyis Júda városait, hogy vezesse őket.
- Jeremiás 14:4 nem… vetéshez Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik.
- Jeremiás 14:17 szűz leányomért Jelképes kifejezés: „népemért”, vagy „Jeruzsálemért”.
- Jeremiás 15:4 Manassé Júda leggonoszabb királya volt, aki bálványimádásba vezette népét. Lásd 2Kir 21.
- Jeremiás 15:7 polyvát A vers hátterében a gabona tisztítása (szórás, vagy szelelés) áll, mint hasonlat. A földműves a szórólapáttal feldobta az összecsépelt gabonát a levegőbe. Ekkor a szél elfújta a polyvát, a tiszta mag pedig lehullott.
- Jeremiás 15:9 összeroskad Valószínűleg azért, mert a gyermekeit mind megölték.
- Jeremiás 16:16 sok halászt… sok vadászt A halász húzza a hálóját, és benne a halakat — a vadász pedig űzi, kergeti a vadat. Utalhat az ellenséges harcosokra is.
- Jeremiás 16:19 Őseink… segíteni Nincs ugyan kimondva, de ezek az Izráelen kívüli nemzetek azért járulnak az Örökkévalóhoz, mert fölismerik, hogy Ő az egyetlen élő, igaz Isten.
- Jeremiás 17:1 oltáraik szarvára Az oltár négy sarkán kiemelkedő „szarvak” voltak, s az áldozat vérét ezekre kellett rákenni.
- Jeremiás 17:13 nevét A hasonlat talán arra utal, hogy rövid életű lesz, vagy még az emlékét is elfelejtik.
- Jeremiás 17:16 pásztorod Ebben a hasonlatban Isten a nyáj tulajdonosa, a próféta, mint pásztor, a tulajdonos szolgája, és a nép a nyáj.
- Jeremiás 17:19 Nép Kapujánál Nem tudjuk, melyik kapu volt ez, de valószínű, hogy az egyik legfontosabb, amelyiken a Templom területére lehetett bemenni. Talán azért nevezték így, mert ezen nem a papok közlekedtek.
- Jeremiás 17:26 Ebben a felsorolásban az tükröződik, hogy minden égtáj felől Jeruzsálembe jönnek. Benjámin területe a várostól északra feküdt.
- Jeremiás 18:11 készítek Ezzel a szóval fejezik ki a héberben azt is, ahogyan a fazekas az agyagot formálja kezével.
- Jeremiás 18:13 Izráel népe Szó szerint: „Izráel szűz leánya”. Lehetséges, hogy ez Jeruzsálemre utal.
- Jeremiás 18:14 A 14. vers háttere a Hermón-hegység, amelynek csúcsain nyáron sem olvad el a hó. Innen bővizű patakok erednek, amelyek sohasem száradnak ki.
- Jeremiás 19:13 tetején Abban a korban lapos tetejű házakat építettek. A tetőre föl lehetett menni, és itt mutatták be a bálványoknak az áldozatokat.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center