Add parallel Print Page Options

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Könyörgés a helyreállításért

Emlékezz meg róla, Örökkévaló, mi történt velünk!
    Nézd, milyen gyalázatban élünk!
Országunkat[a] idegen nép foglalta el,
    házainkban idegenek laknak!
Apátlan árvák lettünk,
    anyánk meg özveggyé.
Még ivóvizünket is pénzért vesszük,
    tűzifánkért is fizetnünk kell.
Elnyomóink igáját vettük nyakunkra,
    roskadásig hajszolnak,
    percnyi pihenést sem hagynak.
Hogy éhen ne haljunk,
    Egyiptomból és Asszíriából kell kenyeret vennünk.
Őseink vétkeztek, de már nincsenek,
    mi hordozzuk bűneik terhét.
Szolgák uralkodnak rajtunk,
    nincs, aki tőlük megszabadítson.
Életünk kockáztatásával szerezzük élelmünket,
    a pusztai rablók kardja fenyeget.
10 Bőrünk megfeketedett, mint a kemence,
    a hosszú éhezéstől.
11 Az asszonyokat megerőszakolták Sionban,
    a leányokat is Júda városaiban.
12 A fejedelmeket felakasztották,
    nem kímélték meg a véneket sem.
13 A fiatalokat nehéz munkára fogták,
    a gyerekek is súlyos terhek alatt botladoznak.
14 A vének nem ülnek már a város kapujánál,
    az ifjak sem énekelnek többé.
15 Szívünk öröme, jaj, odavan,
    gyászra fordult minden ünnepünk!
16 Lehullott fejünkről a virágkoszorú,
    jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Szívünk megtelt fájdalommal,
    szemünk könnytől homályos,
18 mert elpusztult a Sion hegye,
    sakálok járnak csak romjain!

19 De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz,
    királyi trónod mindörökre fennáll.
20 Miért felejtkeznél meg rólunk örökre?
    Miért hagytál el minket oly soká?
21 Állíts helyre bennünket, Örökkévaló,
    hogy újra fölépüljünk[b],
    tedd olyanná napjainkat, mint régen!
22 Ugye, nem vetettél el bennünket végleg?
    Ugye, haragod nem marad rajtunk örökre?

Footnotes

  1. Jeremiás sir 5:2 Országunkat Szó szerint: „örökségünket”.
  2. Jeremiás sir 5:21 A 21. vers első felében kétszer szereplő ige jelentése: „helyreállítani”, „újra felépíteni”, „visszatérni”, „visszafordulni”.