Add parallel Print Page Options

16  Majd szóla az Úr nékem, mondván:

Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!

Mert ezt mondja az Úr a fiak felõl és leányok felõl, a kik ezen a helyen születnek, és anyjaik felõl, a kik szülik õket, és atyjaik felõl, a kik nemzették õket e földön:

Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek; ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az õ holttestök az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelül.

Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vígasztald õket; mert megvontam e néptõl az én békességemet, azt mondja az Úr: az irgalmasságot és kegyelmet.

És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön; el sem temetik, meg sem siratják õket, sem össze nem metélik magokat, sem hajokat ki nem tépik õ érettök.

[Kenyeret] sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják õket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják õket az õ atyjokért és anyjokért.

A lakodalmas házba se menj be, hogy leülj velök enni és inni.

Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Ímé, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek elõtt, a ti napjaitokban a vigasságnak szavát és az örömnek szavát, a võlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát.

10 És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bûnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen?

11 Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották.

12 És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.

13 Azért kivetlek titeket e földbõl arra a földre, a melyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok.

14 Azért ímé, eljõnek a napok, ezt mondja az Úr, a mikor nem mondják többé; Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földérõl;

15 Hanem [ezt:] Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait északnak földérõl és mindama földekrõl, a melyekbe elszórta õket! Mert visszaviszem õket az õ földjükre, a melyet az õ atyáiknak adtam.

16 Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki õket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki õket minden hegybõl, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.

17 Mert szemmel tartom minden útjokat; nem rejtõzhettek el orczám elõl, és nincsen elfedve az õ bûnök szemeim elõl.

18 Elõbb azonban megfizetek nékik az õ bûneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az õ útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az õ fertelmességeikkel.

19 Oh Uram, én erõsségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jõnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis [isteneket] bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó.

20 Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!

21 Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.

Jeremiás sorsa, mint jel a népnek

16 Így szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, ne házasodj meg, ne legyenek gyermekeid ezen a helyen!

Mert ezt mondja az Örökkévaló a fiúkról és leányokról, akik Júda földjén születnek, és szüleikről, akiktől származnak: Mindannyian halálos betegségben fognak meghalni, de nem siratják el őket, sőt el sem temetik őket. Holttestük úgy fog a földön heverni, mint a trágya a mezőn. Fegyver és éhínség pusztítja el őket, holttestük pedig az égi madarak és mezei vadak eledelévé lesz.”

Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, be se tedd a lábadat olyan házba, ahol halottat gyászolnak, ne vegyél részt a siratásban, még csak ne is vigasztald a gyászolókat! Mert lásd, én elvettem a békességemet ettől a néptől — mondja az Örökkévaló —, elvettem kegyelmemet, visszavontam irgalmasságomat. Meghal ebben az országban kicsitől nagyig mindenki, de el sem siratják, meg sem gyászolják őket: senki sem vágja meg magát, vagy nyírja kopaszra fejét miattuk, sőt el sem temetik a halottakat. A gyászolókat senki sem vigasztalja kenyérrel, vagy egy pohár itallal. Még ha apja, vagy anyja hal meg valakinek, őket sem gyászolja meg.

De olyan házba se menj be, ahol lakodalmat tartanak, s ne ülj le velük enni-inni! Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Nézzétek, még a ti napjaitokban, a szemetek láttára fogom megszüntetni e helyen az öröm és vidámság hangját, a vőlegény és menyasszony hangját.

10 Amikor pedig mindezt elmondod a népnek, ők majd megkérdezik: »De hát miért mondja az Örökkévaló, hogy ilyen súlyosan megbüntet minket? Mit vétettünk? Miféle bűnt követtünk el Istenünk, az Örökkévaló ellen?«

11 Akkor mondd nekik: »Azért, mert őseitek elhagytak engem — ezt mondja az Örökkévaló —, és más isteneket követtek, azokat imádták és szolgálták. Bizony, elhagytak engem, és nem őrizték meg tanításomat. 12 Ti pedig még őseiteknél is nagyobb gonoszságokat műveltetek! Hiszen lássátok be, mindannyian a saját fejetek után mentek, gonosz szívetek kívánságait követitek, és nem hallgattok rám! 13 Emiatt elhajítalak titeket ebből az országból messze földre, amelyet sem őseitek, sem ti nem ismertek. Ott azután majd éjjel-nappal szolgálhatjátok az idegen isteneket! Nem fogok megkönyörülni rajtatok.«”

Izráel helyreállítása

14 Így szól az Örökkévaló: „Bizony, eljön az idő, amikor szavatokat már nem azzal fogjátok megerősíteni: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Egyiptomból Izráel népét.« 15 Inkább ezt mondjátok: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Izráel népét az északi földről és mindazokból az országokból, ahová szétszórta őket.« Mert én valóban visszaviszem őket a földjükre, amelyet őseiknek adtam. 16 Előbb sok halászt küldök értük — mondja az Örökkévaló —, hogy kihalásszák őket, azután sok vadászt[a] küldök utánuk, hogy űzzék ki őket minden hegyről és halomról, s még a sziklák hasadékaiból is. 17 Szemmel tartom minden lépésüket, nem rejtőzhetnek el előlem, és bűneiket sem rejthetik el előlem.

18 Előbb azonban kétszeresen megbüntetem őket bűneikért és vétkeikért: mivel földemet tisztátalanná tették, birtokomat bemocskolták gyalázatos bálványaikkal.”

19 Örökkévaló, te vagy erőm,
    erős váram, menedékem
    a veszedelem idején!
Bizony még a nemzetek is hozzád jönnek
    a föld minden tájáról,
    és ezt mondják:
„Őseink hamis isteneket örököltek,
    hazug és tehetetlen bálványokat,
    akik nem tudnak rajtunk segíteni.[b]
20 Csinálhat-e valaki isteneket magának?
    Hiszen azok egyáltalán nem istenek!”

21 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Most már megismertetem magam velük,
    végre megmutatom nekik erőmet és hatalmamat,
    s megtudják, hogy az Örökkévaló az én nevem!”

Footnotes

  1. Jeremiás 16:16 sok halászt… sok vadászt A halász húzza a hálóját, és benne a halakat — a vadász pedig űzi, kergeti a vadat. Utalhat az ellenséges harcosokra is.
  2. Jeremiás 16:19 Őseink… segíteni Nincs ugyan kimondva, de ezek az Izráelen kívüli nemzetek azért járulnak az Örökkévalóhoz, mert fölismerik, hogy Ő az egyetlen élő, igaz Isten.