James 1
New Revised Standard Version Catholic Edition
Salutation
1 James, a servant[a] of God and of the Lord Jesus Christ,
To the twelve tribes in the Dispersion:
Greetings.
Faith and Wisdom
2 My brothers and sisters,[b] whenever you face trials of any kind, consider it nothing but joy, 3 because you know that the testing of your faith produces endurance; 4 and let endurance have its full effect, so that you may be mature and complete, lacking in nothing.
5 If any of you is lacking in wisdom, ask God, who gives to all generously and ungrudgingly, and it will be given you. 6 But ask in faith, never doubting, for the one who doubts is like a wave of the sea, driven and tossed by the wind; 7, 8 for the doubter, being double-minded and unstable in every way, must not expect to receive anything from the Lord.
Poverty and Riches
9 Let the believer[c] who is lowly boast in being raised up, 10 and the rich in being brought low, because the rich will disappear like a flower in the field. 11 For the sun rises with its scorching heat and withers the field; its flower falls, and its beauty perishes. It is the same way with the rich; in the midst of a busy life, they will wither away.
Trial and Temptation
12 Blessed is anyone who endures temptation. Such a one has stood the test and will receive the crown of life that the Lord[d] has promised to those who love him. 13 No one, when tempted, should say, “I am being tempted by God”; for God cannot be tempted by evil and he himself tempts no one. 14 But one is tempted by one’s own desire, being lured and enticed by it; 15 then, when that desire has conceived, it gives birth to sin, and that sin, when it is fully grown, gives birth to death. 16 Do not be deceived, my beloved.[e]
17 Every generous act of giving, with every perfect gift, is from above, coming down from the Father of lights, with whom there is no variation or shadow due to change.[f] 18 In fulfillment of his own purpose he gave us birth by the word of truth, so that we would become a kind of first fruits of his creatures.
Hearing and Doing the Word
19 You must understand this, my beloved:[g] let everyone be quick to listen, slow to speak, slow to anger; 20 for your anger does not produce God’s righteousness. 21 Therefore rid yourselves of all sordidness and rank growth of wickedness, and welcome with meekness the implanted word that has the power to save your souls.
22 But be doers of the word, and not merely hearers who deceive themselves. 23 For if any are hearers of the word and not doers, they are like those who look at themselves[h] in a mirror; 24 for they look at themselves and, on going away, immediately forget what they were like. 25 But those who look into the perfect law, the law of liberty, and persevere, being not hearers who forget but doers who act—they will be blessed in their doing.
26 If any think they are religious, and do not bridle their tongues but deceive their hearts, their religion is worthless. 27 Religion that is pure and undefiled before God, the Father, is this: to care for orphans and widows in their distress, and to keep oneself unstained by the world.
Footnotes
- James 1:1 Gk slave
- James 1:2 Gk brothers
- James 1:9 Gk brother
- James 1:12 Gk he; other ancient authorities read God
- James 1:16 Gk my beloved brothers
- James 1:17 Other ancient authorities read variation due to a shadow of turning
- James 1:19 Gk my beloved brothers
- James 1:23 Gk at the face of his birth
Giacomo 1
Nuova Riveduta 2006
Indirizzo e saluti(A)
1 Giacomo, servo di Dio e del Signore Gesù Cristo, alle dodici tribù che sono disperse nel mondo: salute.
Prove e tentazioni
2 (B)Fratelli miei, considerate una grande gioia quando venite a trovarvi in prove svariate, 3 sapendo che la prova della vostra fede produce costanza. 4 E la costanza compia pienamente l’opera sua in voi, perché siate perfetti e completi, di nulla mancanti.
5 Se poi qualcuno di voi manca di saggezza, la chieda a Dio che dona a tutti generosamente senza rinfacciare, e gli sarà data. 6 Ma la chieda con fede, senza dubitare; perché chi dubita è simile a un’onda del mare, agitata dal vento e spinta qua e là. 7 Un tale uomo non pensi di ricevere qualcosa dal Signore, 8 perché è di animo doppio, instabile in tutte le sue vie.
9 (C)Il fratello di umile condizione sia fiero della sua elevazione; 10 e il ricco, della sua umiliazione, perché passerà come il fiore dell’erba. 11 Infatti il sole sorge con il suo calore ardente e fa seccare l’erba, e il suo fiore cade e la sua bella apparenza svanisce; anche il ricco appassirà così nelle sue imprese.
12 Beato l’uomo che sopporta la prova; perché, dopo averla superata[a], riceverà la corona della vita, che il Signore ha promessa a quelli che lo amano.
13 (D)Nessuno, quando è tentato, dica: «Sono tentato da Dio», perché Dio non può essere tentato dal male, ed egli stesso non tenta nessuno; 14 invece ognuno è tentato dalla propria concupiscenza che lo attrae e lo seduce. 15 Poi la concupiscenza, quando ha concepito, partorisce il peccato; e il peccato, quando è compiuto, produce la morte.
Mettere in pratica la Parola di Dio
16 (E)Non v’ingannate, fratelli miei carissimi; 17 ogni cosa buona e ogni dono perfetto vengono dall’alto e discendono dal Padre degli astri luminosi[b] presso il quale non c’è variazione né ombra di mutamento. 18 Egli ha voluto generarci secondo la sua volontà mediante la parola di verità, affinché in qualche modo siamo le primizie delle sue creature. 19 Sappiate questo[c], fratelli miei carissimi: che ogni uomo sia pronto ad ascoltare, lento a parlare, lento all’ira; 20 perché l’ira dell’uomo non compie[d] la giustizia di Dio. 21 Perciò, deposta ogni impurità e residuo di malizia, ricevete con dolcezza la parola che è stata piantata in voi, e che può salvare le anime vostre.
22 Ma mettete in pratica[e] la parola e non ascoltatela soltanto, illudendo voi stessi. 23 Perché, se uno è ascoltatore della parola e non esecutore, è simile a un uomo che guarda la sua faccia naturale in uno specchio; 24 e quando si è guardato se ne va, e subito dimentica com’era. 25 Ma chi guarda attentamente nella legge perfetta, cioè nella legge della libertà, e in essa persevera, non sarà un ascoltatore smemorato, ma uno che la mette in pratica; egli sarà felice nel suo operare.
26 Se uno [fra voi] pensa di essere religioso, ma poi non tiene a freno la sua lingua e inganna se stesso[f], la sua religione è vana. 27 La religione pura e senza macchia davanti a Dio e Padre è questa: soccorrere gli orfani e le vedove nelle loro afflizioni, e conservarsi puri dal mondo.
Footnotes
- Giacomo 1:12 Dopo averla superata, lett. essendo stato approvato.
- Giacomo 1:17 Degli astri luminosi, lett. delle luci.
- Giacomo 1:19 TR e M Perciò, fratelli miei carissimi, ogni uomo sia…
- Giacomo 1:20 TR e M non produce.
- Giacomo 1:22 Mettete in pratica, lett. siate facitori.
- Giacomo 1:26 Se stesso, lett. il suo cuore.
Jakobus 1
Schlachter 2000
Zuschrift und Gruß
1 Jakobus, Knecht Gottes und des Herrn Jesus Christus, grüßt die zwölf Stämme, die in der Zerstreuung[a] sind!
Standhaftigkeit in Anfechtungen und Versuchungen
2 Meine Brüder, achtet es für lauter Freude, wenn ihr in mancherlei Anfechtungen[b] geratet,
3 da ihr ja wisst, dass die Bewährung eures Glaubens standhaftes Ausharren[c] bewirkt.
4 Das standhafte Ausharren aber soll ein vollkommenes Werk haben, damit ihr vollkommen[d] und vollständig seid und es euch an nichts mangelt.
5 Wenn es aber jemand unter euch an Weisheit mangelt, so erbitte er sie von Gott, der allen gern und ohne Vorwurf gibt, so wird sie ihm gegeben werden.
6 Er bitte aber im Glauben und zweifle nicht; denn wer zweifelt, gleicht einer Meereswoge, die vom Wind getrieben und hin- und hergeworfen wird.
7 Ein solcher Mensch denke nicht, dass er etwas von dem Herrn empfangen wird,
8 ein Mann mit geteiltem Herzen, unbeständig in allen seinen Wegen.
9 Der Bruder aber, der niedrig gestellt ist, soll sich seiner Erhöhung rühmen,
10 der Reiche dagegen seiner Niedrigkeit; denn wie eine Blume des Grases[e] wird er vergehen.
11 Denn kaum ist die Sonne aufgegangen mit ihrer Glut, so verdorrt das Gras, und seine Blume fällt ab, und die Schönheit seiner Gestalt vergeht; so wird auch der Reiche verwelken auf seinen Wegen.
12 Glückselig ist der Mann, der die Anfechtung erduldet[f]; denn nachdem er sich bewährt hat, wird er die Krone des Lebens empfangen, welche der Herr denen verheißen hat, die ihn lieben.
13 Niemand sage, wenn er versucht wird: Ich werde von Gott versucht. Denn Gott kann nicht versucht werden zum Bösen, und er selbst versucht auch niemand;
14 sondern jeder Einzelne wird versucht, wenn er von seiner eigenen Begierde gereizt und gelockt wird.
15 Danach, wenn die Begierde empfangen hat, gebiert sie die Sünde; die Sünde aber, wenn sie vollendet ist, gebiert den Tod.
16 Irrt euch nicht, meine geliebten Brüder:
17 Jede gute Gabe und jedes vollkommene Geschenk kommt von oben herab, von dem Vater der Lichter, bei dem keine Veränderung ist, noch ein Schatten infolge von Wechsel.
18 Nach seinem Willen hat er uns gezeugt durch das Wort der Wahrheit, damit wir gleichsam Erstlinge seiner Geschöpfe seien.
Nicht nur Hörer, sondern Täter des Wortes sein
19 Darum, meine geliebten Brüder, sei jeder Mensch schnell zum Hören, langsam zum Reden, langsam zum Zorn;
20 denn der Zorn des Mannes vollbringt nicht Gottes Gerechtigkeit!
21 Darum legt ab allen Schmutz und allen Rest von Bosheit und nehmt mit Sanftmut[g] das [euch] eingepflanzte Wort auf, das die Kraft hat, eure Seelen zu erretten!
22 Seid aber Täter des Wortes und nicht bloß Hörer, die sich selbst betrügen.
23 Denn wer [nur] Hörer des Wortes ist und nicht Täter, der gleicht einem Mann, der sein natürliches Angesicht im Spiegel anschaut;
24 er betrachtet sich und läuft davon und hat bald vergessen, wie er gestaltet war.
25 Wer aber hineinschaut in das vollkommene Gesetz der Freiheit und darin bleibt, dieser [Mensch], der kein vergesslicher Hörer, sondern ein wirklicher Täter ist, er wird glückselig sein in seinem Tun.
26 Wenn jemand unter euch meint, fromm zu sein, seine Zunge aber nicht im Zaum hält, sondern sein Herz betrügt, dessen Frömmigkeit ist wertlos.
27 Eine reine und makellose Frömmigkeit vor Gott, dem Vater, ist es, Waisen und Witwen in ihrer Bedrängnis zu besuchen[h] und sich von der Welt unbefleckt zu bewahren.
Footnotes
- (1,1) gr. diaspora; bezeichnet die Juden, die unter den Heidenvölkern zerstreut lebten.
- (1,2) od. Prüfungen / Versuchungen.
- (1,3) od. Geduld / »Darunterbleiben«.
- (1,4) od. ausgereift.
- (1,10) d.h. eine Wiesen- oder Steppenblume (die in dem heißen Klima Israels schnell verdorrte).
- (1,12) od. die Prüfung standhaft erträgt.
- (1,21) d.h. ohne Widerstreben und Auflehnung, demütig und willig.
- (1,27) Andere Übersetzung: sich um Witwen und Waisen in ihrer Bedrängnis zu kümmern.
Jakab 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
1 Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének.
Hit, próbatétel és bölcsesség
2 Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, 3 hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. 4 Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.
5 Ha valakinek bölcsességre van szüksége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel, nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad. 6 Viszont aki kér tőle valamit, az bizalommal kérjen, ne kételkedve! Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket a szél ide-oda dobál. 7 Az ilyen ember ne is remélje, hogy megkapja, amit az Úrtól kér, 8 mert, aki kételkedik, annak a lelke kétfelé sántikál, nem képes dönteni, mindenben állhatatlan és megbízhatatlan.
Szegények és gazdagok
9 A szegény sorsú testvér azzal a szellemi gazdagsággal dicsekedjen, amelyet Istentől kapott. 10 A gazdag testvér viszont a megalázottságával dicsekedhet, hiszen lehet bármilyen gazdag, ő is úgy múlik el, mint a mezőn a virágok. 11 Mert felkel a nap, és a forró szél kiszárítja a növényeket, lehullnak a virágok, és szépségük elmúlik. Ugyanígy múlik el a gazdag ember is. Egyik nap még üzleti terveket készít, a másik nap már halott.
Kísértés és kívánság
12 Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt. 13 Amikor kísértések érnek valakit, ne mondja, hogy Isten akarja őt rávenni valami gonoszságra! Mert Istent a gonoszság nem kísértheti meg, ő maga pedig senkit sem akar gonoszságra biztatni. 14 Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba. 15 Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálba vezet.
16 Szeretett testvéreim, ne hagyjátok magatokat becsapni! 17 Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye. 18 Isten azt akarta, hogy a gyermekei legyünk. Ezért „újjászült” bennünket az igazság üzenete által, hogy új életünk legyen, és olyanok legyünk az új teremtésben, mint az első gyümölcsök a kertben.
Engedelmesség
19 Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat, és jól gondolja meg, mit beszél, s emellett ne legyen hirtelen haragú, 20 mert az ember haragjából származó tettek nem szolgálják Isten céljait. 21 Ezért takarítsatok ki magatokból minden gonoszságot és aljas szándékot! Szelíden és alázattal fogadjátok szívetekbe Isten beszédét és tanítását, amely meg tudja menteni a lelketeket!
22 Amit Isten mond, azt tegyétek is meg, ne csak hallgassátok! Ha csak hallgatjátok, de nem teszitek meg, becsapjátok magatokat. 23 Van, aki csak hallgatja Isten tanítását, de nem engedelmeskedik annak. Az ilyen ember úgy jár, mint aki megnézi arcát a tükörben, 24 azután elmegy, és azonnal el is felejti, amit látott.
25 Aki viszont megnézte magát a szabadság tökéletes törvényében, és kitart a megismert igazság mellett — vagyis nem felejti el, hanem tettekre váltja amit látott, hallott és tanult — az mindenben áldott és boldog lesz!
Isten igazi tisztelete
26 Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fegyelmezi meg a nyelvét, akkor csak magát csapja be. Az ilyen vallásosság semmit sem ér! 27 Ellenben az Atya-Isten azt tekinti igazán istenfélőnek, aki gondot visel az árvákról és özvegyekről, és tisztán tartja magát a világ gonosz befolyásától.
Jacques 1
La Bible du Semeur
Salutation
1 Jacques, serviteur de Dieu et du Seigneur Jésus-Christ, salue les douze tribus dispersées du peuple de Dieu[a].
L’épreuve et la persévérance
2 Mes frères et sœurs, quand vous passez par toutes sortes d’épreuves[b], considérez-vous comme heureux. 3 Car vous le savez : la mise à l’épreuve de votre foi produit l’endurance. 4 Mais il faut que votre endurance aille jusqu’au bout de ce qu’elle peut faire pour que vous parveniez à l’état d’adultes et soyez pleins de force, des hommes auxquels il ne manque rien.
La sagesse et la prière
5 Si l’un de vous manque de sagesse[c], qu’il la demande à Dieu qui la lui donnera, car il donne à tous généreusement et sans faire de reproche. 6 Il faut cependant qu’il la demande avec foi, sans douter, car celui qui doute ressemble aux vagues de la mer agitées et soulevées par le vent. 7 Qu’un tel homme ne s’imagine pas obtenir quoi que ce soit du Seigneur : 8 son cœur est partagé, il est inconstant dans toutes ses entreprises.
Le pauvre et le riche
9 Que le frère ou la sœur pauvre soit fier de ce que Dieu l’élève, 10 et le riche de ce que Dieu l’abaisse. En effet, il passera comme la fleur des champs. 11 Le soleil se lève, sa chaleur devient brûlante[d], et la plante se dessèche, sa fleur tombe, et toute sa beauté[e] s’évanouit. Ainsi en est-il du riche : il disparaîtra au milieu de ses activités.
La tentation et les mauvais désirs
12 Heureux l’homme qui tient ferme face à la tentation[f], car après avoir fait ses preuves, il recevra la couronne du vainqueur : la vie que Dieu a promise à ceux qui l’aiment. 13 Que personne, devant la tentation, ne dise : « C’est Dieu qui me tente. » Car Dieu ne peut pas être tenté par le mal et il ne tente lui-même personne. 14 Lorsque nous sommes tentés, ce sont les mauvais désirs que nous portons en nous qui nous attirent et nous séduisent, 15 puis le mauvais désir conçoit et donne naissance au péché. Or le péché, une fois parvenu à son plein développement, engendre la mort. 16 Ne vous laissez donc pas égarer sur ce point, mes chers frères et sœurs : 17 tout cadeau de valeur, tout don parfait, nous vient d’en haut, du Père des lumières[g] et en qui il n’y a ni changement, ni ombre due à des variations[h]. 18 Par un acte de sa libre volonté, il nous a engendrés[i] par la parole de vérité pour que nous soyons comme les premiers fruits de sa nouvelle création. 19 Vous savez tout cela, mes chers frères et sœurs[j].
La Parole et l’obéissance
Mais que chacun de vous soit toujours prêt à écouter, qu’il ne se hâte pas de parler, ni de se mettre en colère. 20 Car ce n’est pas par la colère qu’un homme accomplit ce qui est juste aux yeux de Dieu. 21 Débarrassez-vous donc de tout ce qui souille et de tout ce qui reste en vous de méchanceté, pour recevoir, avec humilité, la Parole qui a été plantée dans votre cœur, car elle a le pouvoir de vous sauver.
22 Seulement, ne vous contentez pas de l’écouter, traduisez-la en actes, sans quoi vous vous tromperiez vous-mêmes.
23 En effet, si quelqu’un se contente d’écouter la Parole sans y conformer ses actes, il ressemble à un homme qui, en s’observant dans un miroir, découvre son vrai visage : 24 après s’être ainsi observé, il s’en va et oublie ce qu’il est.
25 Voici, au contraire, un homme qui scrute la loi parfaite qui donne la liberté : il lui demeure fidèlement attaché et, au lieu de l’oublier après l’avoir entendue, il y conforme ses actes ; cet homme sera heureux dans tout ce qu’il fait. 26 Mais si quelqu’un croit être religieux, alors qu’il ne sait pas tenir sa langue en bride, il s’illusionne lui-même : sa religion ne vaut rien.
27 La religion authentique et pure aux yeux de Dieu, le Père, consiste à aider les orphelins et les veuves dans leurs détresses et à ne pas se laisser corrompre par ce monde.
Footnotes
- 1.1 Voir l’introduction.
- 1.2 Autre traduction : de tentations.
- 1.5 La sagesse dont parle Jacques est la sagesse pratique, comme dans le livre des Proverbes de l’Ancien Testament (voir Pr 2.3-6).
- 1.11 Autre traduction : le soleil se lève avec le vent du sud.
- 1.11 Es 40.6-7 cité selon l’ancienne version grecque.
- 1.12 Autre traduction : l’épreuve. En grec, tentation et épreuve s’expriment par le même mot, ce qui explique le lien entre ce verset et le suivant. Toute épreuve est aussi tentation.
- 1.17 Une manière de désigner Dieu comme le Créateur des astres, que l’on retrouve dans certains écrits juifs anciens.
- 1.17 On trouve plusieurs formulations de la fin du v. 17 dans les manuscrits.
- 1.18 Voir v. 15 ; c’est-à-dire il nous a fait naître à la vie.
- 1.19 Certains manuscrits ont : par conséquent, mes chers frères, que chacun …
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.