Józsué 7
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Ákán bűne és büntetése
7 Izráel népe azonban bűnt követett el: elloptak a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ákán, az egyik Júda törzsébe tartozó harcos félretett a zsákmányból a maga számára. Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráel egész népére. Ákán Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája volt.
2 Jerikó elfoglalása után Józsué Aj[a] városa ellen fordult, amely Bét-Áven mellett fekszik, és felderítőket küldött ki, hogy mindent nézzenek meg, és hozzanak híreket. Azok el is mentek Aj városába, 3 majd visszatérve jelentették Józsuénak: „Kicsi város az, nem sokan laknak benne. Szükségtelen az egész sereget fárasztanod, elég lesz, ha két vagy háromezer harcost küldesz Aj elfoglalására!”
4 Így Józsué csak egy háromezer fős csapatot küldött Aj ellen. A város védői azonban megfutamították az izráelieket, 5 és mintegy harminchat katonát megöltek közülük. A többieket pedig elűzték a város kapujától, s vágták az izráelieket a lejtőn, ahogy azok futottak. Egészen a kőbányákig kergették őket.
A vereség hírére egész Izráel megrémült, és minden bátorságuk elszállt.
6 Józsué és a nép vezetői gyászoltak, megszaggatták a ruháikat, a fejükre port szórtak, az Örökkévaló Szövetségládája előtt a földre borultak, és ott maradtak estig. 7 Józsué így panaszkodott az Örökkévalónak: „Örökkévaló Úr Isten! Miért hoztad át a Jordánon ezt a népet, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy azok elpusztítsanak? Maradtunk volna a Jordán túlsó partján! 8 Ó Uram, mit mondjak most, hogy Izráel megfutamodott az ellenségei elől? 9 Mert ezt megtudják a kánaáni népek, e föld lakosai mind! Majd összefognak ellenünk, és úgy kiirtanak minket, hogy hírünk sem marad! Te, Uram, mit teszel akkor, hogy nagy nevedet ne érje gyalázat?”
10 Az Örökkévaló ezt felelte Józsuénak: „Miért fekszel a földön? Kelj föl! 11 Vétkezett ellenem Izráel: nem tartották meg a szövetséget, amelyet parancsoltam nekik! Elvettek a nekem szentelt dolgokból, és eldugták azt a maguk holmija közé. Loptak és eltitkolták. 12 Emiatt Izráel népe átok alá került, s ezért szenvedtek vereséget, és ezért futamodtak meg ellenségeikt elől. Nem leszek többé veletek, ha ki nem irtjátok magatok közül mindazt, ami átkozott.
13 Fogj hozzá, tisztítsd meg és szenteld meg a népet! Ezt mondd nekik: »Holnapig szenteljétek meg magatokat! Azt üzeni nektek Izráel Istene, az Örökkévaló, hogy átkozott dolgok vannak közöttetek! Nem győzhetitek le ellenségeiteket, amíg ki nem irtjátok magatok közül azokat a dolgokat, amelyeket az Örökkévaló elpusztítani rendelt. 14 Holnap reggel álljatok az Örökkévaló elé törzsenként! Amelyik törzset az Örökkévaló kiválasztja, annak nemzetségei álljanak az Örökkévaló elé. Amelyik nemzetséget kiválasztja, annak pedig a családjai álljanak elő. Amelyik családot kiválasztja, abból meg egyenként álljanak elő a férfiak. 15 Akit pedig az Örökkévaló bűnösnek talál abban, hogy teljesen Istennek szentelt dolgot rejtett el magánál, azt a családjával és minden vagyonával együtt el kell égetni, mivel megtörte az Örökkévalóval kötött szövetséget, és gyalázatos bűnt követett el Izráelben!«”
16 Józsué másnap korán reggel Izráel törzseit az Örökkévaló elé állította, aki Júda törzsét jelölte meg. 17 Azután Júda törzsének nemzetségeit állította elő, és az Örökkévaló kiválasztotta közülük Zerah nemzetségét. Ezután Józsué a Zerah-nemzetség családjait sorakoztatta fel, és az Örökkévaló Zabdi családját jelölte ki. 18 Ennek a családnak a férfitagjait is előállította, és az Örökkévaló kiválasztotta Ákánt (aki Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája volt).
19 Ekkor Józsué Ákánhoz fordult: „Fiam, tiszteld meg az Örökkévalót, Izráel Istenét azzal, hogy bevallod az igazságot! Mondd meg, mit tettél! Ne titkolj el semmit!” — mondta neki.
20 „Valóban én vétkeztem Izráel Istene, az Örökkévaló ellen! — felelte Ákán Józsuénak. — 21 Jerikóban találtam egy gyönyörű babilóniai ruhát, 200 sékel ezüstöt, és egy 50 sékelnyi[b] aranyrudat. Megkívántam, magamhoz vettem, és elrejtettem ezeket, ott vannak elásva a sátramban, az ezüstöt tettem alulra.”
22 Józsué elküldött néhány embert Ákán sátrába, akik meg is találták az elrejtett kincseket. Az ezüst volt legalul. 23 Ezeket odavitték Józsuéhoz, és egész Izráel népe előtt, az Örökkévaló jelenlétében letették a földre.
24 Ezután az egész nép Józsué vezetésével az Ákór völgyébe vonult. Magukkal vitték Zerah fiát, Ákánt, és az átkozott zsákmányt: a ruhát, az ezüstöt és az aranyat, azután Ákán gyermekeit, szarvasmarháit, szamarait, juhait, minden vagyonát, sőt még a sátrát is. 25 Ott Józsué ezt mondta Ákánnak: „Miért hoztál ilyen nagy veszedelmet egész népünkre? Most az Örökkévaló terád zúdít veszedelmet!” Ekkor az egész nép megkövezte Ákánt és családját. Holttestüket megégették, 26 és nagy halom követ hordtak rájuk. Ezután megszűnt az Örökkévaló haragja. Az a kőhalom ma is ott van a völgyben, amelyet attól kezdve Ákór[c] völgyének neveznek.
Footnotes
- Józsué 7:2 Aj Kisebb város volt, Jerikótól kb. 24 km-re, ÉK-re. A neve azt jelenti: „romok”.
- Józsué 7:21 200 sékel, 50 sékel Mai mértékkel kb. 2,4 kg, illetve 60 dkg.
- Józsué 7:26 Ákór Azt jelenti: „baj”, „veszedelem”, „szerencsétlenség”. Ez a szó szerepel a 25. versben is. Lásd még Hós 2:14.
Josué 7
La Bible du Semeur
La faute d’Akân
7 Les Israélites commirent un acte d’infidélité à l’égard des objets voués à l’Eternel : Akân, fils de Karmi[a] et descendant de Zabdi et de Zérah, de la tribu de Juda, prit pour lui certains de ces objets, et l’Eternel se mit en colère contre les Israélites.
2 De Jéricho, Josué envoya des hommes à la ville d’Aï[b] près de Beth-Aven à l’est de Béthel, en leur demandant d’explorer cette région. Ils allèrent explorer Aï. 3 A leur retour, ils dirent à Josué : Il est inutile d’envoyer toute l’armée : deux ou trois mille hommes suffiront pour battre Aï. Ne donne pas de fatigue à tout le peuple, car l’adversaire est peu nombreux.
4 Ainsi, environ trois mille soldats allèrent attaquer la ville, mais ils furent mis en fuite par les habitants d’Aï 5 qui leur tuèrent environ trente-six hommes : ils les poursuivirent depuis la porte de la ville jusqu’à Shebarim et les battirent dans la descente. Alors le peuple atterré perdit tous ses moyens.
6 Josué déchira ses vêtements[c], il se jeta, la face contre terre, devant le coffre de l’Eternel et resta là jusqu’au soir. Les responsables d’Israël firent de même. Et ils se jetèrent de la poussière sur la tête. 7 Josué s’écria : Ah ! Seigneur Eternel, pourquoi donc as-tu fait traverser le Jourdain à ce peuple, si c’est pour nous livrer aux Amoréens et nous faire périr ? Si seulement nous étions restés de l’autre côté du fleuve ! 8 Maintenant, je te prie, Seigneur, que puis-je dire après qu’Israël a pris la fuite devant ses ennemis ? 9 Les Cananéens et les autres habitants du pays l’apprendront, ils nous encercleront et feront disparaître notre nom de la terre. Comment alors feras-tu reconnaître ta grandeur ?
10 L’Eternel répondit à Josué : Lève-toi ! Pourquoi restes-tu prostré la face contre terre ? 11 Israël a commis un péché. On a transgressé l’alliance que j’avais établie pour eux. On a pris des objets qui m’étaient voués, on en a dérobé, caché et mis dans ses propres affaires. 12 C’est pourquoi les Israélites ne pourront plus résister à leurs ennemis, ils fuiront devant eux car ils sont sous le coup d’une sentence de destruction. Je ne continuerai pas à être avec vous si vous ne détruisez pas ce qui est au milieu de vous. 13 Maintenant, lève-toi, Josué, convoque le peuple et purifie-le. Dis-leur : « Purifiez-vous pour demain, car voici ce que déclare l’Eternel, le Dieu d’Israël ! Vous avez au milieu de vous, Israélites, ce qui m’est voué. Vous ne pourrez pas résister à vos ennemis tant que vous n’aurez pas ôté cela du milieu de vous. 14 Demain matin, vous vous présenterez devant moi, par tribus. Puis la tribu que l’Eternel désignera par le sort[d] se présentera, groupe familial par groupe familial, et le groupe familial que l’Eternel désignera s’avancera famille par famille. Dans la famille que j’aurai désignée, les hommes se présenteront un par un. 15 Celui qui sera désigné comme coupable d’avoir pris ce qui m’était voué sera brûlé avec tout ce qui lui appartient, parce qu’il a transgressé l’alliance de l’Eternel et qu’il a commis une infamie en Israël. »
Le châtiment d’Akân
16 Le lendemain, Josué se leva de bon matin et fit avancer les Israélites tribu par tribu. Et c’est la tribu de Juda qui fut désignée. 17 Il la fit approcher groupe familial par groupe familial, le sort désigna celui de Zérah. Il fit passer les familles du groupe familial de Zérah l’une après l’autre, et c’est la famille de Zabdi qui fut désignée. 18 Il fit avancer cette famille homme par homme, et Akân, fils de Karmi, descendant de Zabdi et de Zérah, de la tribu de Juda, fut désigné par le sort.
19 Josué lui dit : Mon fils, je te prie solennellement, au nom de l’Eternel, le Dieu d’Israël, de l’honorer en m’avouant ce que tu as fait, sans rien me cacher.
20 Akân lui répondit : C’est vrai, j’ai commis une faute envers l’Eternel, le Dieu d’Israël. Voici ce que j’ai fait : 21 J’ai vu dans le butin un magnifique manteau de Babylone[e], deux cents pièces d’argent et un lingot d’or d’une livre. J’en ai eu fortement envie, alors je m’en suis emparé. Ces objets sont enterrés au milieu de ma tente, et l’argent est en-dessous.
22 Josué envoya des hommes à la tente d’Akân, ils se dépêchèrent d’y aller et retrouvèrent effectivement le manteau enfoui dans la tente et l’argent en-dessous. 23 Ils prirent le tout et l’apportèrent à Josué et à tous les Israélites, puis on le déposa devant l’Eternel. 24 Josué, aidé de tous les Israélites, saisit Akân avec l’argent, le manteau et le lingot d’or, ainsi que ses fils, ses filles, ses bœufs, ses ânes, ses brebis, sa tente, bref, tout ce qui lui appartenait, et ils les menèrent dans la vallée d’Akor[f]. 25 Josué dit à Akân : Pourquoi nous as-tu attiré le malheur[g] ? Que l’Eternel fasse ton malheur aujourd’hui ! Alors tous les Israélites le lapidèrent. Ils lapidèrent aussi tous les siens et brûlèrent les cadavres. 26 Puis on éleva sur lui un grand tas de pierres qui existe encore aujourd’hui. Après cela, l’Eternel abandonna sa colère. C’est à cette occasion que l’endroit fut appelé vallée d’Akor (vallée du Malheur), nom qui lui est resté jusqu’à ce jour.
Footnotes
- 7.1 L’ancienne version grecque et 1 Ch 2.6 ont : Zimri.
- 7.2 Selon l’identification traditionnelle, ville à environ 2 kilomètres à l’est de Béthel (10.2), qui existait déjà du temps d’Abraham (Gn 12.8).
- 7.6 Signe de consternation et de détresse ou de deuil (voir Gn 37.29, 34 ; Jg 11.35).
- 7.14 Sans doute au moyen de l’ourim et du toummim (voir note Ex 28.30).
- 7.21 En hébreu, Shinéar, ancien nom du territoire de Babylone (Gn 10.10).
- 7.24 Vallée que l’on n’identifie pas avec certitude.
- 7.25 Le verbe hébreu rendu par attiré le malheur fait assonance avec le nom Akor.
Józsué 7
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Ákán bűne és büntetése
7 Izráel népe azonban bűnt követett el: elloptak a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ákán, az egyik Júda törzsébe tartozó harcos félretett a zsákmányból a maga számára. Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráel egész népére. Ákán Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája volt.
2 Jerikó elfoglalása után Józsué Aj[a] városa ellen fordult, amely Bét-Áven mellett fekszik, és felderítőket küldött ki, hogy mindent nézzenek meg, és hozzanak híreket. Azok el is mentek Aj városába, 3 majd visszatérve jelentették Józsuénak: „Kicsi város az, nem sokan laknak benne. Szükségtelen az egész sereget fárasztanod, elég lesz, ha két vagy háromezer harcost küldesz Aj elfoglalására!”
4 Így Józsué csak egy háromezer fős csapatot küldött Aj ellen. A város védői azonban megfutamították az izráelieket, 5 és mintegy harminchat katonát megöltek közülük. A többieket pedig elűzték a város kapujától, s vágták az izráelieket a lejtőn, ahogy azok futottak. Egészen a kőbányákig kergették őket.
A vereség hírére egész Izráel megrémült, és minden bátorságuk elszállt.
6 Józsué és a nép vezetői gyászoltak, megszaggatták a ruháikat, a fejükre port szórtak, az Örökkévaló Szövetségládája előtt a földre borultak, és ott maradtak estig. 7 Józsué így panaszkodott az Örökkévalónak: „Örökkévaló Úr Isten! Miért hoztad át a Jordánon ezt a népet, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy azok elpusztítsanak? Maradtunk volna a Jordán túlsó partján! 8 Ó Uram, mit mondjak most, hogy Izráel megfutamodott az ellenségei elől? 9 Mert ezt megtudják a kánaáni népek, e föld lakosai mind! Majd összefognak ellenünk, és úgy kiirtanak minket, hogy hírünk sem marad! Te, Uram, mit teszel akkor, hogy nagy nevedet ne érje gyalázat?”
10 Az Örökkévaló ezt felelte Józsuénak: „Miért fekszel a földön? Kelj föl! 11 Vétkezett ellenem Izráel: nem tartották meg a szövetséget, amelyet parancsoltam nekik! Elvettek a nekem szentelt dolgokból, és eldugták azt a maguk holmija közé. Loptak és eltitkolták. 12 Emiatt Izráel népe átok alá került, s ezért szenvedtek vereséget, és ezért futamodtak meg ellenségeikt elől. Nem leszek többé veletek, ha ki nem irtjátok magatok közül mindazt, ami átkozott.
13 Fogj hozzá, tisztítsd meg és szenteld meg a népet! Ezt mondd nekik: »Holnapig szenteljétek meg magatokat! Azt üzeni nektek Izráel Istene, az Örökkévaló, hogy átkozott dolgok vannak közöttetek! Nem győzhetitek le ellenségeiteket, amíg ki nem irtjátok magatok közül azokat a dolgokat, amelyeket az Örökkévaló elpusztítani rendelt. 14 Holnap reggel álljatok az Örökkévaló elé törzsenként! Amelyik törzset az Örökkévaló kiválasztja, annak nemzetségei álljanak az Örökkévaló elé. Amelyik nemzetséget kiválasztja, annak pedig a családjai álljanak elő. Amelyik családot kiválasztja, abból meg egyenként álljanak elő a férfiak. 15 Akit pedig az Örökkévaló bűnösnek talál abban, hogy teljesen Istennek szentelt dolgot rejtett el magánál, azt a családjával és minden vagyonával együtt el kell égetni, mivel megtörte az Örökkévalóval kötött szövetséget, és gyalázatos bűnt követett el Izráelben!«”
16 Józsué másnap korán reggel Izráel törzseit az Örökkévaló elé állította, aki Júda törzsét jelölte meg. 17 Azután Júda törzsének nemzetségeit állította elő, és az Örökkévaló kiválasztotta közülük Zerah nemzetségét. Ezután Józsué a Zerah-nemzetség családjait sorakoztatta fel, és az Örökkévaló Zabdi családját jelölte ki. 18 Ennek a családnak a férfitagjait is előállította, és az Örökkévaló kiválasztotta Ákánt (aki Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája volt).
19 Ekkor Józsué Ákánhoz fordult: „Fiam, tiszteld meg az Örökkévalót, Izráel Istenét azzal, hogy bevallod az igazságot! Mondd meg, mit tettél! Ne titkolj el semmit!” — mondta neki.
20 „Valóban én vétkeztem Izráel Istene, az Örökkévaló ellen! — felelte Ákán Józsuénak. — 21 Jerikóban találtam egy gyönyörű babilóniai ruhát, 200 sékel ezüstöt, és egy 50 sékelnyi[b] aranyrudat. Megkívántam, magamhoz vettem, és elrejtettem ezeket, ott vannak elásva a sátramban, az ezüstöt tettem alulra.”
22 Józsué elküldött néhány embert Ákán sátrába, akik meg is találták az elrejtett kincseket. Az ezüst volt legalul. 23 Ezeket odavitték Józsuéhoz, és egész Izráel népe előtt, az Örökkévaló jelenlétében letették a földre.
24 Ezután az egész nép Józsué vezetésével az Ákór völgyébe vonult. Magukkal vitték Zerah fiát, Ákánt, és az átkozott zsákmányt: a ruhát, az ezüstöt és az aranyat, azután Ákán gyermekeit, szarvasmarháit, szamarait, juhait, minden vagyonát, sőt még a sátrát is. 25 Ott Józsué ezt mondta Ákánnak: „Miért hoztál ilyen nagy veszedelmet egész népünkre? Most az Örökkévaló terád zúdít veszedelmet!” Ekkor az egész nép megkövezte Ákánt és családját. Holttestüket megégették, 26 és nagy halom követ hordtak rájuk. Ezután megszűnt az Örökkévaló haragja. Az a kőhalom ma is ott van a völgyben, amelyet attól kezdve Ákór[c] völgyének neveznek.
Footnotes
- Józsué 7:2 Aj Kisebb város volt, Jerikótól kb. 24 km-re, ÉK-re. A neve azt jelenti: „romok”.
- Józsué 7:21 200 sékel, 50 sékel Mai mértékkel kb. 2,4 kg, illetve 60 dkg.
- Józsué 7:26 Ákór Azt jelenti: „baj”, „veszedelem”, „szerencsétlenség”. Ez a szó szerepel a 25. versben is. Lásd még Hós 2:14.
Josué 7
La Bible du Semeur
La faute d’Akân
7 Les Israélites commirent un acte d’infidélité à l’égard des objets voués à l’Eternel : Akân, fils de Karmi[a] et descendant de Zabdi et de Zérah, de la tribu de Juda, prit pour lui certains de ces objets, et l’Eternel se mit en colère contre les Israélites.
2 De Jéricho, Josué envoya des hommes à la ville d’Aï[b] près de Beth-Aven à l’est de Béthel, en leur demandant d’explorer cette région. Ils allèrent explorer Aï. 3 A leur retour, ils dirent à Josué : Il est inutile d’envoyer toute l’armée : deux ou trois mille hommes suffiront pour battre Aï. Ne donne pas de fatigue à tout le peuple, car l’adversaire est peu nombreux.
4 Ainsi, environ trois mille soldats allèrent attaquer la ville, mais ils furent mis en fuite par les habitants d’Aï 5 qui leur tuèrent environ trente-six hommes : ils les poursuivirent depuis la porte de la ville jusqu’à Shebarim et les battirent dans la descente. Alors le peuple atterré perdit tous ses moyens.
6 Josué déchira ses vêtements[c], il se jeta, la face contre terre, devant le coffre de l’Eternel et resta là jusqu’au soir. Les responsables d’Israël firent de même. Et ils se jetèrent de la poussière sur la tête. 7 Josué s’écria : Ah ! Seigneur Eternel, pourquoi donc as-tu fait traverser le Jourdain à ce peuple, si c’est pour nous livrer aux Amoréens et nous faire périr ? Si seulement nous étions restés de l’autre côté du fleuve ! 8 Maintenant, je te prie, Seigneur, que puis-je dire après qu’Israël a pris la fuite devant ses ennemis ? 9 Les Cananéens et les autres habitants du pays l’apprendront, ils nous encercleront et feront disparaître notre nom de la terre. Comment alors feras-tu reconnaître ta grandeur ?
10 L’Eternel répondit à Josué : Lève-toi ! Pourquoi restes-tu prostré la face contre terre ? 11 Israël a commis un péché. On a transgressé l’alliance que j’avais établie pour eux. On a pris des objets qui m’étaient voués, on en a dérobé, caché et mis dans ses propres affaires. 12 C’est pourquoi les Israélites ne pourront plus résister à leurs ennemis, ils fuiront devant eux car ils sont sous le coup d’une sentence de destruction. Je ne continuerai pas à être avec vous si vous ne détruisez pas ce qui est au milieu de vous. 13 Maintenant, lève-toi, Josué, convoque le peuple et purifie-le. Dis-leur : « Purifiez-vous pour demain, car voici ce que déclare l’Eternel, le Dieu d’Israël ! Vous avez au milieu de vous, Israélites, ce qui m’est voué. Vous ne pourrez pas résister à vos ennemis tant que vous n’aurez pas ôté cela du milieu de vous. 14 Demain matin, vous vous présenterez devant moi, par tribus. Puis la tribu que l’Eternel désignera par le sort[d] se présentera, groupe familial par groupe familial, et le groupe familial que l’Eternel désignera s’avancera famille par famille. Dans la famille que j’aurai désignée, les hommes se présenteront un par un. 15 Celui qui sera désigné comme coupable d’avoir pris ce qui m’était voué sera brûlé avec tout ce qui lui appartient, parce qu’il a transgressé l’alliance de l’Eternel et qu’il a commis une infamie en Israël. »
Le châtiment d’Akân
16 Le lendemain, Josué se leva de bon matin et fit avancer les Israélites tribu par tribu. Et c’est la tribu de Juda qui fut désignée. 17 Il la fit approcher groupe familial par groupe familial, le sort désigna celui de Zérah. Il fit passer les familles du groupe familial de Zérah l’une après l’autre, et c’est la famille de Zabdi qui fut désignée. 18 Il fit avancer cette famille homme par homme, et Akân, fils de Karmi, descendant de Zabdi et de Zérah, de la tribu de Juda, fut désigné par le sort.
19 Josué lui dit : Mon fils, je te prie solennellement, au nom de l’Eternel, le Dieu d’Israël, de l’honorer en m’avouant ce que tu as fait, sans rien me cacher.
20 Akân lui répondit : C’est vrai, j’ai commis une faute envers l’Eternel, le Dieu d’Israël. Voici ce que j’ai fait : 21 J’ai vu dans le butin un magnifique manteau de Babylone[e], deux cents pièces d’argent et un lingot d’or d’une livre. J’en ai eu fortement envie, alors je m’en suis emparé. Ces objets sont enterrés au milieu de ma tente, et l’argent est en-dessous.
22 Josué envoya des hommes à la tente d’Akân, ils se dépêchèrent d’y aller et retrouvèrent effectivement le manteau enfoui dans la tente et l’argent en-dessous. 23 Ils prirent le tout et l’apportèrent à Josué et à tous les Israélites, puis on le déposa devant l’Eternel. 24 Josué, aidé de tous les Israélites, saisit Akân avec l’argent, le manteau et le lingot d’or, ainsi que ses fils, ses filles, ses bœufs, ses ânes, ses brebis, sa tente, bref, tout ce qui lui appartenait, et ils les menèrent dans la vallée d’Akor[f]. 25 Josué dit à Akân : Pourquoi nous as-tu attiré le malheur[g] ? Que l’Eternel fasse ton malheur aujourd’hui ! Alors tous les Israélites le lapidèrent. Ils lapidèrent aussi tous les siens et brûlèrent les cadavres. 26 Puis on éleva sur lui un grand tas de pierres qui existe encore aujourd’hui. Après cela, l’Eternel abandonna sa colère. C’est à cette occasion que l’endroit fut appelé vallée d’Akor (vallée du Malheur), nom qui lui est resté jusqu’à ce jour.
Footnotes
- 7.1 L’ancienne version grecque et 1 Ch 2.6 ont : Zimri.
- 7.2 Selon l’identification traditionnelle, ville à environ 2 kilomètres à l’est de Béthel (10.2), qui existait déjà du temps d’Abraham (Gn 12.8).
- 7.6 Signe de consternation et de détresse ou de deuil (voir Gn 37.29, 34 ; Jg 11.35).
- 7.14 Sans doute au moyen de l’ourim et du toummim (voir note Ex 28.30).
- 7.21 En hébreu, Shinéar, ancien nom du territoire de Babylone (Gn 10.10).
- 7.24 Vallée que l’on n’identifie pas avec certitude.
- 7.25 Le verbe hébreu rendu par attiré le malheur fait assonance avec le nom Akor.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.