Józsué 13-14

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Az el nem foglalt területek

13 Amikor Józsué már idős lett, az Örökkévaló ezt mondta neki: „Józsué, te már megöregedtél, de még mindig sok terület maradt, amely arra vár, hogy Izráel népe birtokba vegye. ^2-4 Még nem foglalták el Gesúr földjét, vagyis az Egyiptomtól keletre lévő Sihórtól^[a] észak felé, az Ekron határáig terjedő területet. Ezt még mindig a kánaániak birtokolják.

Még nem foglalták el a filiszteusok egész területét, vagyis az öt filiszteus fejedelem városait: Gázát, Asdódot, Askelónt, Gátot és Ekront. Még nem foglalták el az avviak területét, amely Kánaán földjétől délre fekszik. Még nem foglalták el északon Meárá vidékét egészen Afékig, az emóriak határáig, amelyet a szidóniak birtokolnak. ⁵ Még nem foglalták el a gebaliak földjét, és Libanon egész vidékét: a Hermón-hegység lábánál fekvő Baál-Gádtól keletre egészen a hamáti útig terjedő területet. ⁶ Még nem foglalták el a dombvidéken lakó szidóniak területét a Libánón és Miszrefót-Majim között.

Ezekről a területekről én magam fogom kiűzni az ott lakó nemzeteket Izráel népe elől.

Gondod legyen rá, hogy amikor felosztod Izráel törzsei között a földet, vedd számításba ezeket a még el nem foglalt területeket is. ⁷ Láss hozzá, és oszd ki az egész földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között!”

A Jordántól keletre fekvő terület felosztása

⁸ Rúben és Gád törzsének, meg Manassé törzse egyik részének már Mózes, az Örökkévaló szolgája kiosztotta birtokukat örökségül a Jordántól keletre. ⁹ Ez a terület az Arnón-völgy melletti Aróér városánál kezdődött, magában foglalta a várost, amely a völgy mentében félúton feküdt, és az egész fennsíkot Médebától Dibónig. ¹⁰ Ide tartoztak azok a városok, amelyekben korábban a hesbóni Szihón, az emóriak királya uralkodott, egészen az ammoniak országának határáig. ¹¹ Ide tartozott Gileád, meg a gesúriak és maakátiak földje, az egész Hermón-hegység, és Básán egész területe egészen Szalkáig. ¹² Magában foglalta az egykori Óg király birodalmát is, amely Básánban volt. Maga Óg király — a refáiak nemzetségének egyik utolsó leszármazottja — Astárótban és Edreiben tartotta királyi udvarát. Ógot és seregét Izráel serege még Mózes vezetésével verte le, és országát elfoglalta.

¹³ Izráel serege a gesúriakat és a maakátiakat azonban nem űzte ki földjükről, ezért ők a mai napig is ott laknak Izráel népe között.

¹⁴ Lévi törzse volt az egyetlen törzs, amelynek Mózes nem adott birtokul saját területet. Helyette az Örökkévaló megígérte nekik, hogy az Örökkévalónak, Izráel Istenének bemutatott áldozati állatok húsát kapják örökségül.

¹⁵ Rúben törzsének is adott Mózes örökséget, nemzetségeik szerint. ¹⁶ Az ő területük az

Arnón-patak melletti Aróér városánál kezdődött, magában foglalta az egész fennsíkot Médeba vidékén. ¹⁷ Ide tartozott Hesbón és a fennsíkon lévő városok: Díbón, Bámót-Baál, Bét-Baál-Meón, ¹⁸ Jahcá, Kedémót, Méfaat, ¹⁹ Kirjátaim, Szibmá, Ceret-Hassahar (amely a völgyből kiemelkedő dombon épült), ²⁰ Bét-Peór és Bét-Hajesimót, meg a Piszgá-hegy lejtői.

²¹ Tehát Rúben törzsének területe magában foglalta a fennsíkon lévő összes várost és Szihón király egykori országát is. (Szihón az emóriak egyik királya volt, aki Hesbónban uralkodott. Mózes vezetésével Izráel serege legyőzte Szihónt és seregét, meg a vele szövetséges midjáni vezéreket: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, akik szintén azon a vidéken laktak. ²² Ugyanakkor ölték meg harc közben az izráeli harcosok a jövendőmondó Bálámot, Beór fiát is.) ²³ Rúben törzsi területének határa a Jordán folyó lett. Ezt a területet kapták örökségül nemzetségeik szerint, az itt talált városokkal és falvakkal együtt.

²⁴ Gád törzsének is adott Mózes örökséget nemzetségeik szerint. ²⁵ Az ő területükhöz tartozott Jazér és Gileád összes városa, azután az ammoniak területének fele, Aróér városáig, amely Rabba közelében van. ^26-27 Ide tartozott az a föld, amely korábban Szihónnak, az emóriak királyának országa volt: délen Hesbóntól egészen Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig északon. Ezen kívül ide tartozott még a Jordán keleti partvidéke egészen a Kinneret-tóig, és a Jordán melletti városok: Bét-Hárám, Bét-Nimra, Szukkót és Cáfón. ²⁸ Ezt a területet kapta birtokul Gád törzse, nemzetségeik szerint, az itt talált városokkal és falvakkal együtt.

²⁹ Manassé törzse egyik felének is adott Mózes örökséget, nemzetségeik szerint. ³⁰ Az ő területükhöz tartozott Mahanaimtól északra Básán egész földje, amely régebben Óg király birodalma volt, és Jáír falvai is a birtokukba kerültek. Összesen 60 városuk volt. ³¹ Hozzájuk tartozott Gileád egyik fele, azután Astárót és Edrei. Ez a két utóbbi város korábban Óg királyé volt. Ezeket a területeket kapta örökségül a nemzetségek szerint Manassé törzsének egyik része: Mákír leszármazottjainak egyik csoportja. Mákír Manassé fia volt.

³² Ezeket a területeket osztotta ki Mózes abban az időben, amikor Izráel még a Jordán keleti partján táborozott, Moáb síkságán, Jerikóval átellenben. ³³ Lévi törzsének Mózes nem adott földbirtokot, mert az Örökkévaló, Izráel Istene megígérte nekik, hogy földbirtok helyett ő maga lesz a lakóhelyük és az életük forrása.

14 Eleázár főpap és Józsué, Nún fia meg Izráel törzseinek vezetői együttesen határoztak arról, hogy Kánaán földjét^[b] hogyan osszák fel a törzsek nemzetségei között. ² Az Örökkévaló már korábban rendelkezett Mózes által arról, hogy mind a kilenc és fél törzs sorshúzással kapja meg a birtokát. ^3-4 Ugyanis két és fél törzsnek már maga Mózes kijelölte a Jordán keleti oldalán a birtokát. József leszármazottjaiból két törzs lett: Manassé és Efraim törzse. Lévi törzse egyáltalán nem kapott saját területet, csak lakóhelyül szolgáló városokat, a hozzájuk tartozó legelőkkel, ahol a léviták az állataikat legeltették. ⁵ Így osztották fel a földet örökségül egymás között az izráeliek, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

Káleb is megkapja örökségét

⁶ Júda törzséből néhányan Józsuéhoz fordultak kérésükkel, amikor Gilgálban voltak. Ezek között volt Káleb, Jefunne fia is, a kenizziek nemzetségéből, aki ezt mondta Józsuénak: „Biztosan emlékszel, mit mondott az Örökkévaló rólad és rólam — Mózes, az Isten embere által —, amikor még Kádés-Barneában táboroztunk. ⁷ Negyven éves voltam akkor. Mózes, az Örökkévaló szolgája elküldött Kádés-Barneából, hogy kémleljük ki Kánaán földjét, és én mindent úgy mondtam el neki, ahogyan láttam.

⁸ A társaim, akik velem együtt jöttek, olyan jelentést hoztak ugyanarról a földről, hogy elvették a nép bátorságát, én azonban teljes szívvel követtem az Örökkévalót, Istenemet. ⁹ Mózes pedig azon a napon megesküdött nekem: »Az a föld, amelyet lábad érintett, amikor felderítésre indultál, mindörökre a te birtokod és örökséged lesz, utódaiddal együtt, mivel teljes szívvel-lélekkel követted az Örökkévalót, Istenünket. Ez egészen biztos!«

¹⁰ Most pedig, amint látod, az Örökkévaló mindmáig életben tartott engem, ahogy megígérte. Negyvenöt évvel ezelőtt mondta ezt az Örökkévaló — Mózes által —, amikor Izráel még a pusztában vándorolt. Igaz, hogy 85 éves vagyok, ¹¹ de még most is olyan az erőm, mint amikor Mózes kiküldött a felderítésre. Ma is éppen úgy kész vagyok harcba menni, mint akkor. ¹² Most hát kérlek, add nekem örökségül azt a földet, amelyet az Örökkévaló akkor nekem ígért: azt a hegyvidéki területet, ahol akkor jártam! Te is tudod, hogy anákok laknak ott nagy és erős városokban. De kiűzöm őket onnan, ha az Örökkévaló velem lesz, ahogyan megígérte nekem.”

¹³ Akkor Józsué teljesítette Káleb kérését, neki adta azt a területet, amelyet kért: Hebron környékét, és megáldotta őt. ¹⁴ Így lett Hebron városa és annak környéke a kenizzi nemzetségbe tartozó Káleb birtoka, mivel ő teljes szívvel-lélekkel követte az Örökkévalót, Izráel Istenét. Káleb Jefunne fia volt. A mai napig az ő leszármazottjai élnek ott. ¹⁵ Hebront azelőtt Arba városának nevezték, mert ott élt egy Arba nevű óriás, aki az anákok közül a legnagyobb volt.

Ezután megszűntek a harcok, és béke uralkodott az országban.