Jónás 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jónás imádsága
2 Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:
2 „Az Örökkévalóhoz kiáltottam
szorult helyzetemben,
és ő meghallgatott engem!
A halál gyomrából kiáltottam hozzád,
mégis meghallottad hangomat!
3 Mert a mélységbe hajítottál,
a tenger közepébe dobtál,
körülvett az áradat,
összecsaptak hullámaid a fejem fölött,
s örvényeid elborítottak.
4 Már azt gondoltam:
bizony végleg eltaszítottál szemed elől!
Vajon láthatom-e még valaha
szent Templomodat?
5 Bezárult fölöttem a mély víz,
elborít az ár, a torkomig[a] ér,
hínár szövődött fejemre,
6 a hegyek alapjáig süllyedtem,
örökre bezárultak
a föld reteszei mögöttem!
Örökkévaló Isten,
te mégis kiemelted
lelkem a pusztulásból!
7 Mikor elcsüggedtem,
rád emlékeztem,
imádságom feljutott eléd,
szent Templomodba.
8 Akik hitvány bálványokhoz
ragaszkodnak,
elhagyják az egyetlent,
aki könyörülhet rajtuk!
9 De én hálával áldozom neked, Istenem,
és fogadásaimat megadom!
Bizony, az Örökkévalótól
jön a szabadulás!”
10 Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.
Footnotes
- Jónás 2:5 torkomig Ez a szó a héberben többjelentésű: „lélek”, „élet”, „torok”. De fordítható így is: „elborított engem a víz”.
Jónás 2
Hungarian Károli
2 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.
3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.
7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center