Jóel 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia a közelgő csapásokról
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:
2 Hallgassátok meg ezt,
népem vezetői!
Figyeljetek rám,
akik e földön laktok!
Történt-e valaha ilyen
a ti időtökben,
vagy őseitek napjaiban?
3 Mondjátok el ezt fiaitoknak,
ők is a gyermekeiknek,
azok meg a következő nemzedéknek!
Sáskajárás
4 Amit az egyik sáskaraj meghagyott,
megette a másik,
amit ez megkímélt,
felfalta a következő,
s ha még maradt ezután valami,
csupaszra tarolta azt a negyedik.[a]
5 Ébredjetek, ti részegek,
és sírjatok!
Jajgassatok mind,
ti borivók!
Mert nincs többé sem must, sem bor,
elvették tőletek!
6 Pusztító sereg szállta meg országomat,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogaik oroszlánfogak,
széttépnek és összemorzsolnak mindent.
7 Elpusztították szőlőskertemet,
összetörték fügefáimat,
meztelenre hántották, szétdobálták,
fehérlenek csupaszon maradt ágai.
Felhívás böjtre
8 Sírjatok, gyászoljatok,
mint a zsákruhába öltözött
ifjú menyasszony,
aki halott vőlegényét siratja!
9 Gyászoljatok, sírjatok, ti papok,
az Örökkévaló szolgái!
Nincs többé étel- és italáldozat
az Örökkévaló Templomában.
10 Elpusztult a szántóföld,
gyászol a mező,
elpusztult a gabona,
nem lesz aratás,
kiszáradt a szőlő,
elmarad a szüret,
nem termett az olajfa,
elapadt az olaj.
11 Hiába remélt jó termést a szántóvető,
siratja a búzát, az árpát,
jajgatnak a szőlőművesek is,
nem lesz már sem aratás,
sem szüret!
12 Kipusztult a szőlő,
száraz a borsajtó,
kiszáradt a füge
és a gránátalma,
kiégett az alma
és a datolyapálma,
elszáradtak még a mező fái is!
Bizony, kiveszett az öröm
az emberek közül!
13 Jajgassatok, papok,
öltsetek gyászruhát!
Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok,
öltözzetek zsákba, Istenem szolgái,
éjjel-nappal abban járjatok!
Gyászoljatok, mert megszűnt
az étel- és italáldozat
Istenetek Templomában!
14 Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
gyűjtsetek össze minden vezetőt,
hívjátok az ország lakóit
az Örökkévaló házába,
Istenetek Templomába!
Kiáltsatok együtt
az Örökkévalóhoz kegyelemért!
Mint a pusztítás, úgy jön az Örökkévaló napja
15 Jaj, az a nap!
Mert közel az Örökkévaló napja,
s mint a pusztító sereg,
úgy jön el a Mindenható[b] szavára!
16 Hiszen szemünk láttára
tűnt el minden étel-ital,
boldogság és öröm
Istenünk házából!
17 Hiába vetettünk,
elszáradt a mag a földben.
Üres a magtár,
düledezik a csűr,
elmaradt az aratás,
elszáradt a vetés.
18 Hogy bőgnek az éhes állatok!
Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák,
mert kiszáradtak a legelők.
Sínylődnek[c] még a nyájak is.
19 Hozzád kiáltok, Örökkévaló,
mert tűz égette ki a puszták legelőit,
láng perzselte föl a mező fáit.
Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20 A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek,
mert kiszáradt forrás és patak,
tűz perzselte föl a puszta legelőit!
Footnotes
- Jóel 1:4 A 4. versben a sáskajárás csapásáról van szó, amelyet több hullámban különböző sáskafajok okoznak. Jelképes értelemben jelentheti több hullámban támadó, ellenséges hadseregek pusztítását.
- Jóel 1:15 pusztító… Mindenható Szójáték: az eredetiben a „pusztító sereg” és a „Mindenható” hasonlóan hangzik.
- Jóel 1:18 Sínylődnek Szó szerint: „bűnhődnek”, vagy „büntetést kell elszenvedniük”.
Joel 1
Living Bible
1 This message came from the Lord to Joel, son of Pethuel:
2 Listen, you aged men of Israel! Everyone, listen! In all your lifetime, yes, in all your history, have you ever heard of such a thing as I am going to tell you? 3 In years to come, tell your children about it; pass the awful story down from generation to generation. 4 After the cutter-locusts finish eating your crops, the swarmer-locusts will take what’s left! After them will come the hopper-locusts! And then the stripper-locusts too!
5 Wake up and weep, you drunkards, for all the grapes are ruined, and all your wine is gone! 6 A vast army of locusts[a] covers the land. It is a terrible army too numerous to count, with teeth as sharp as those of lions! 7 They have ruined my vines and stripped the bark from the fig trees, leaving trunks and branches white and bare.
8 Weep with sorrow, as a virgin weeps whose fiancé is dead. 9 Gone are the offerings of grain and wine to bring to the Temple of the Lord; the priests are starving. Hear the crying of these ministers of God. 10 The fields are bare of crops. Sorrow and sadness are everywhere. The grain, the grapes, the olive oil are gone.
11 Well may you farmers stand so shocked and stricken; well may you vinedressers weep. Weep for the wheat and the barley, too, for they are gone. 12 The grapevines are dead; the fig trees are dying; the pomegranates wither; the apples shrivel on the trees; all joy has withered with them.
13 O priests, robe yourselves in sackcloth. O ministers of my God, lie all night before the altar, weeping. For there are no more offerings of grain and wine for you. 14 Announce a fast; call a solemn meeting. Gather the elders and all the people into the Temple of the Lord your God, and weep before him there.
15 Alas, this terrible day of punishment[b] is on the way. Destruction from the Almighty is almost here! 16 Our food will disappear before our eyes; all joy and gladness will be ended in the Temple of our God. 17 The seed rots in the ground; the barns and granaries are empty; the grain has dried up in the fields. 18 The cattle groan with hunger; the herds stand perplexed, for there is no pasture for them; the sheep bleat in misery.
19 Lord, help us! For the heat has withered the pastures and burned up all the trees. 20 Even the wild animals cry to you for help, for there is no water for them. The creeks are dry, and the pastures are scorched.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
The Living Bible copyright © 1971 by Tyndale House Foundation. Used by permission of Tyndale House Publishers Inc., Carol Stream, Illinois 60188. All rights reserved.