A A A A A
Bible Book List

Jóel 2 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Az Örökkévaló napja közel!

Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
    Fújjatok riadót[a] szent hegyemen!
Reszkessen a föld minden lakója,
    mert közel az Örökkévaló napja,
    itt van már a küszöbön!
Sötétség és homály napja az,
    komor fellegek és köd uralja!
Mire felkél a hajnal,
    seregek borítják el a hegyeket.
Micsoda hatalmas,
    erős hadsereg!
Nem volt ilyen még soha,
    nem is lesz többé,
    míg ember él a földön!

Előttük mintha pusztító tűz perzselne,
    utánuk mintha láng lobogna.
Előttük a táj, mint az Édenkert,
    utánuk csak üszkös rom
    és pusztaság marad,
semmi sem menekül meg tőlük.
Mint a vágtató lovak,
    úgy rohannak,
mint rohamozó lovasok,
    úgy száguldanak.
Robognak a hegyek tetején,
    mint harci szekerek dübörögnek,
mint a tarlótűz ropogása,
    rémítő zajjal robognak,
    ütközetre rohannak.
Elrémülnek láttukra a népek,
    minden arc elsápad.

Mint erős harcosok,
    rohannak a csatába.
Mint ostromló katonák,
    felhágnak a falakra.
Mind egyenesen rohannak,
    soraik fel nem bomlanak.
Mindegyik a maga ösvényén halad,
    társát nem akadályozza.
Nekirontanak a fegyvereknek,
    de még sebet sem kapnak.
Lerohanják a várost,
    futkosnak a kőfal tetején,
felmásznak a házfalon,
    betörnek az ablakon, mint a tolvaj.
10 Még a föld is belereszket,
    megremeg az ég is,
elsötétül a Nap és Hold,
    a csillagok sem ragyognak,
11 mikor az Örökkévaló szava mennydörög,
    mikor hatalmas seregét szólítja.
Rettenetes az ő serege!
    Ellenállhatatlan,
    mert az Örökkévaló parancsát teljesíti!
Bizony, nagy és rettenetes
    az Örökkévaló napja!
Ki tudja elviselni?

Felhívás böjtre és imádkozásra

12 „De még most is hívlak benneteket!
    — mondja az Örökkévaló. —
Jöjjetek vissza hozzám teljes szívvel,
    böjtölve, sírva és gyászolva!
13 De szíveteket szaggassátok meg,
    ne ruháitokat![b]
Így térjetek vissza az Örökkévalóhoz,
    Istenetekhez,
    mert ő irgalmas és kegyelmes,
türelme hosszú, szeretete erős,
    és örül, ha büntető ítéletét
    nem kell végrehajtania.
14 Talán megkönyörül rajtatok,
    és ítéletét mégsem hajtja végre,
    hanem áldást hagy maga után.
S akkor ismét hozhattok az Örökkévalónak,
    Isteneteknek, étel- és italáldozatot!

Könyörülj meg népeden, Örökkévaló!

15 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
    Hirdessetek szent böjtöt,
    hívjátok össze a népgyűlést,
16 gyűjtsétek össze a népet,
    tartsatok szent gyűlést,
gyűjtsétek össze a vezetőket,
    hozzátok a gyermekeket,
    még a csecsemőket is!
Jöjjön ki házából az ifjú férj,
    jöjjön fiatal felesége is,
    senki se maradjon távol!
17 A papok, az Örökkévaló szolgái,
    sírjanak a Templom és az oltár között,[c]
    és mondják:
„Könyörülj meg népeden, Örökkévaló,
    ne engedd, hogy örökséged
    gyalázzák a nemzetek!
Ne uralkodjanak rajtuk,
    s ne gúnyolhassák őket:
    »Lássuk hát, hol van most Istenetek!«”

Az Örökkévaló megkegyelmez népének

18 Akkor fellángolt az Örökkévaló
    féltő szeretete,
    és népének megkegyelmezett.
19 Ezt mondta nekik:
    „Most már adok nektek
    búzát, bort és olajat,
hogy jóllakjatok,
    és bőségben éljetek!
S többé nem hagyom,
    hogy a nemzetek gúnyoljanak titeket!
20 Elűzöm földetekről az északi sereget[d],
    messze hajítom,
    kietlen sivatagba vetem,
elejét a Keleti-tengerbe,
    végét a Nyugati-tengerbe taszítom.
Szörnyű dolgokat tett,
    ezért romlásának bűze az egekig ér,
pusztulásának büdösségét
    messze földön érzik.

Kipótolom nektek az esztendőket

21 Ujjongj és örülj, te föld,
    ne félj, mert nagy dolgokat
    tesz veled az Örökkévaló!
22 Mezei vadak, ne féljetek!
    Kizöldülnek a pusztai legelők megint,
újra teremnek a gyümölcsfák,
    a szőlő és füge termésüket érlelik.

23 Sion fiai, ti is ujjongjatok,
    örüljetek az Örökkévalóban, Istenetekben,
mert újra esőt ad nektek
    alkalmas időben.
Hullat rátok korai esőt idejében,
    és késői esőt az első hónapban.
24 A szérűskertek megtelnek gabonával,
    a szőlőprésből bőven ömlik a must,
    az olajprésből meg az olívaolaj.

25 Kipótolom az elmaradt termést,
    amelyet a sáskák raja[e] felemésztett,
a meddő éveket, amelyeket elpusztított
    rátok küldött nagy seregem!
26 Bőven ehettek, megelégedtek,
    dicséritek Istenetek, az Örökkévaló nevét,
    mert csodálatosan bánt veletek!
Nem vall szégyent népem soha többé!
27 Akkor majd megtudjátok,
    hogy Izráel népe között lakom,
hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
    és nincs más kívülem!
Nem vall szégyent
    népem soha többé!

Kiöntöm Szellemem minden emberre

28 Ezek után kiöntöm Szellemem
    minden emberre.
Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
    az idősek álmokat látnak,
    a fiatalok pedig látomásokat kapnak.
29 Kiöntöm Szellemem
    azokban a napokban még a szolgákra is,
    férfiakra és nőkre egyaránt.
30 Csodálatos jeleket mutatok
    égen és földön:
    vért, tüzet és füstoszlopokat.
31 A Nap elsötétül,
    a Hold vérszínűre változik,
mielőtt az Örökkévaló nagy
    és rettenetes napja megérkezik.
32 De mind megmenekülnek,
    akik segítségül hívják az Örökkévaló nevét,
mert ők Sion hegyén és Jeruzsálemben
    menedéket találnak
    — megmondta ezt az Örökkévaló előre —,
és a megmaradók között lesznek azok,
    akiket ő elhív.”

Footnotes:

  1. Jóel 2:1 Fújjátok… riadót A sófár hangja jeladás volt: veszély esetén, ünnepek idején, és a népgyűlés összehívására is szolgált. A 15. versben is.
  2. Jóel 2:13 De… ruháitokat A ruha megszaggatása Izráelben a gyász, a bűnbánat és a szomorúság kifejezése volt.
  3. Jóel 2:17 Templom… között A Jeruzsálemi Templom épülete előtt nagy udvar volt, s ennek közepén állt az oltár.
  4. Jóel 2:20 északi sereg Izráelt többnyire észak felől támadták az ellenséges (asszír, babilóniai, stb.) seregek.
  5. Jóel 2:25 sáskák raja Utalás a Joel 1:4-ben említett pusztító sáskajárásra.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Jóel 2 Hungarian Károli (KAR)

Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljõ az Úrnak napja; mert közel van [az.]

Sötétségnek és homálynak napja; felhõnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülõ alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktõl fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségrõl nemzetségre.

Elõtte tûz emészt, utána láng lobog; elõtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tõle semmi.

A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.

Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztõ láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.

Elrémülnek tõle a népek; minden arcz elsáppad.

Száguldoznak, mint a hõsök, felhágnak a kõfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.

Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.

Betörnek a városba, futkároznak a kõfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.

10 Reszket elõttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.

11 És megzendül az Úrnak szava az õ serege elõtt, mert felette nagy az õ tábora; mert hatalmas az õ rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?

12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bõjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.

13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt.

14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!

15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést!

16 Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a võlegény az õ ágyasházából és a menyasszony is az õ szobájából.

17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az õ Istenök?

18 Erre buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe iránt, és kegyelmezett az õ népének.

19 És választ tõn az Úr, és mondá az õ népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.

20 Az északi [népet] is elûzöm tõletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.

21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is kitárják gazdagságukat.

23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esõt igazság szerint, és korai és kései esõt hullat néktek az elsõ [hónapban.]

24 És megtelnek a csûrök gabonával, és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat.

25 És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

26 És esztek bõven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.

29 Sõt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.

30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.

31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak nagy és rettenetes napja.

32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!

Viewing of
Cross references
Footnotes