Add parallel Print Page Options

Felele pedig Jób, és monda:

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.

A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.

12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.

16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.

19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?

20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.

21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.

22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!

23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.

24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?

25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.

27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.

29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!

34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:

35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!

Jób második válasza

Jób így felelt ezekre:

„Igazad van, jól tudom én,
    de hogy is lehetne halandó ember
    Isten számára elfogadható?
Kicsoda vitázhatna ővele?
    Hiszen Isten ezer kérdése közül
    egyre sem tudna felelni!
Bölcsessége és hatalma végtelen,
    Ki állhatna ellene sértetlenül?
Hegyeket mozdít ki helyükről, észrevétlenül,
    haragjában felforgatja a bérceket.
Megrengeti a Földet,
    megrázza alapjait.
Ha parancsol a Napnak,
    az fel sem kel reggel,
s ha lepecsételi a csillagokat,
    azok nem ragyognak.
Egymaga terjesztette ki az eget,
    egyedül lépked a tenger hullámain.

Isten teremtette a csillagokat: a Göncölszekeret,
    az Oriont, a Fiastyúkot és a déli tárházakat.[a]
10 Ő tesz csodálatos és felfoghatatlan dolgokat,
    megszámlálhatatlan sokat, végtelent!
11 Itt megy előttem, de nem látom,
    elhalad mellettem, de nem veszem észre!
12 Amit elvesz, ki veheti vissza?
    Mondhatod-e neki: »Mit teszel, s miért?«
13 Mikor haragját nem tartja vissza,
    meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is.
14 Hogyan is válaszolhatnék neki én?
    Hogy tudnék vitázni vele?
15 Bár ártatlan vagyok, nem tudom, mit feleljek,
    bírámhoz csak kegyelemért könyörgök!
16 Még ha felelne is kiáltásomra,
    akkor sem remélhetem, hogy meghallgat engem.
17 Hiszen rám rohan, mint a vihar,
    ok nélkül sokasítja sebeimet!
18 Nem engedi, hogy fellélegezzek,
    torkig tölt keserűséggel.
19 Erővel nem győzhetem le,
    ő az erősebb!
Ha a törvénykezésben bízom,
    Istent ki idézhetné bíró elé?
20 Bár ártatlan vagyok,
    saját szavaimmal bizonyítaná rám vétkemet.
Még ha bűntelen lennék is,
    azzal ítélne el, amit mondok.
21 Igen, ártatlan vagyok!
    De már magammal sem törődöm!
Utálom az életem!
22 Azt mondtam magamban:
    Nincs különbség!
Az ártatlan éppúgy meghal, mint a bűnös,
    Isten véget vet mindkettő életének.
23 Ha ostora hirtelen lesújt,
    az ártatlanok szenvedését vajon neveti-e?
24 Amikor egy gonosz ragadja magához a hatalmat,
    vajon nem Isten fogja-e be a vezetők szemét,
    hogy ne lássanak?
Ki teszi ezt, ha nem ő?

25 Napjaim sebesebben futnak, mint a gyors futár,
    elfutnak, mert nem látnak semmi jót!
26 Elsuhannak, mint könnyű vitorlás hajó,
    elrepülnek, mint sólyom, ha zsákmányát űzi.
27 Ha azt mondom: elfelejtem panaszomat,
    nem törődöm fájdalmammal, vidám leszek ismét,
    az sem segít!
28 Hiszen fájdalmam és szenvedésem tovább tart,
    mert tudom, hogy Isten nem tekint ártatlannak!
29 Ha pedig úgyis elítél engem,
    minek erőlködjem hiába?
30 Még ha hóban mosakodnék,
    még ha szappannal mosnám is kezemet,
31 Isten akkor is a sáros verembe taszít engem!
    Még ruháim is irtóznak tőlem!
32 Hiszen nem ember ő, mint én, hogy megfeleljek neki,
    nem állhatunk együtt a bíróság elé!
33 Nincs aki ítéljen közöttünk,
    nincs, kinek hatalma lenne mindkettőnk fölött.
34 Ki tudná levenni Isten haragjának pálcáját rólam,
    hogy ne rémítene többé csapásaival?
35 Akkor bátran szólhatnék, nem félnék tőle,
    mert nem szokásom félni, ha igazam van!”

Footnotes

  1. Jób 9:9 déli tárházakat Jelentése bizonytalan. Lehet, hogy a bolygókra, vagy az állatövi csillagképekre utal, amelyek az északi féltekéről nézve látszólag dél felől kelnek fel.