Jób 39
Hungarian Károli
39 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.
7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.
12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!
24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;
26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?
30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
31 A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.
32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]
34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!
36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
Jób 39
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
39 Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske?
Mikor borjaznak a szarvasok?
2 Számolod-e vemhességük hónapjait?
Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?
3 Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik,
vajúdásuk hirtelen véget ér.
4 Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn,
erősek és egészségesek,
elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.
5 Ki engedte szabadon a vadszamarat?
Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?
6 Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát,
nyugvó helyévé a szikes réteket.
7 Kineveti a zajos városokat,
nem hordozza a kereskedők zsákjait.
8 Hegyi legelőkön kószál, szabadon,
mindenhol talál legelni valót.
9 Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked!
Jászlad mellett marad-e éjszakára?
10 Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet?
Boronálhatsz-e vele vetés után?
11 Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne?
Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?
12 Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret,
hogy gabonádat csépelni vigye?
13 Vígan csapkod szárnyával a struccmadár,
pedig nem tud repülni, mint a gólya.
14 Tojásait a földön költi ki,
a nap melegíti őket a porban.
15 Nem törődik vele, hogy ráléphetnek,
hogy a vadállatok összetörik.
16 Fiókáit nem kényezteti,
ha elpusztulnak, nem bánja,
hogy fáradsága kárba veszett,
17 mert Isten nem adott neki bölcsességet,
értelmet is csak keveset.
18 Mégis, ha felkel, és futásnak ered,
ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!
19 Vagy nézd a lovat!
Ilyen erőssé ki tette?
Te adtad nyakára lobogó sörényét?
20 Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon?
Mint a sáska úgy szökell,
büszke horkantása milyen félelmetes!
21 Örvend erejének,
s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon,
bátran nekirohan a fegyvereknek.
22 A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől,
nem hátrál meg a kard elől.
23 Csörög rajta lovasának tegze,
csillog a napfényben kopja és lándzsa.
24 A trombita hangjára megindul,
tüzesen vágtat a csatába,
sebesen, mint a szél.
25 A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel,
örül, hogy indulhat végre.
Messziről megérzi a csatazajt,
meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.
26 Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni,
mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?
27 Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű,
és rakja fészkét kősziklák csúcsára?
28 Otthon van a szédítő magasban,
nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon,
ott tanyázik, az a kővára.
29 Onnan kémleli prédáját,
éles szeme messzire lát mindent, pontosan.
30 Fiókáit véres hússal táplálja,
s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center