Jób 34-35
Hungarian Károli
34 És szóla Elihu, és monda:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8 És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17 Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!
21 Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26 Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.
29 Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33 Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
35 Tovább is felele Elihu, és monda:
2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?
7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?
8 Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]
9 A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
12 Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
14 Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!
15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.
Jób 34-35
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
34 Majd Elihú így folytatta:
2 „Hallgassatok rám, bölcsek,
figyeljetek, ti értelmesek!
3 Mert a fülnek kell megvizsgálnia, amit hall,
ahogy az ételt a nyelv ízleli.
4 Vizsgáljuk hát meg együtt, mi a helyes,
döntsük el együtt, mi az igazság!
5 Mert Jób azt mondta: »Ártatlan vagyok,
Isten mégis megfosztott igazságomtól!
6 Noha ártatlan vagyok,
mégis hazugnak ítéltek engem!
Nem vétkeztem,
mégis megsebeztek, gyógyíthatatlanul.«
7 Jób, ki lenne hozzád hasonló,
ki merne ilyen gyalázatos dolgokat mondani?!
8 Hiszen azon az úton jársz, mint a gonosztevők!
Úgy beszélsz, mint az istentelen bűnösök!
9 Azt mondod: »Nincs semmi értelme,
ha Isten kedvét keresem, ha benne gyönyörködöm!«
10 Most hát figyeljetek rám, ti bölcsek!
Istentől távol áll minden gonoszság,
a Mindenható soha nem igazságtalan!
11 Sőt, mindenkinek a saját tettei szerint fizet meg,
mindenkit aszerint jutalmaz, ahogy megérdemli.
12 Bizony, Isten soha nem követ el gonoszságot,
a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!
13 Ki bízta őrá a Földet?
Ki tette felelőssé az egész világért?
14 Ha Isten csak magával törődne,
és szellemét újra magához vonná vissza,
ha teremtményeitől leheletét visszavenné,
15 bizony, minden élő azonnal kimúlna,
bizony, mind porrá omlanánk megint.
16 Ha értelmesek vagytok, halljátok meg ezt,
figyeljetek szavaimra!
17 Hogyan kormányozhatna, aki gyűlöli az igazságot?
Hogyan vádolhatod őt, az Igazságost és Hatalmast?!
18 Hiszen Isten az, aki így szól a királyhoz:
»Te semmirekellő!«
Azt mondja a fejedelemnek:
»Bűnös vagy és gonosz!«
19 De nem elfogult a fejedelmek iránt,
egyaránt szeret gazdagot és szegényt,
hiszen ő alkotta mindkettőt.
20 Meghal a gazdag is, a szegény is,
az éjszaka közepén hirtelen megrendülnek és eltűnnek.
Meghalnak a hatalmasok is,
pedig egy ujjal sem ér hozzájuk senki.
21 Bizony, szemmel tartja Isten az ember útjait,
jól látja minden lépését.
22 Nincs olyan sűrű sötétség,
ahol elrejtőzhetne a gonosz!
Előle még a halál árnyéka sem takar el.
23 Nincs szüksége rá, hogy hosszasan vizsgálja,
s trónja elé idézze az embert ítéletre.
24 Nem kérdezi őket, nem nyomoz,
egyszer csak hirtelen összetöri a hatalmasokat,
és másokat állít a helyükre,
25 mert szemmel tartja, s nem felejti tetteiket.
Egyetlen éjszaka felforgatja hatalmukat,
szétmorzsolja erejüket, végük van.
26 Gonosz tetteik miatt lesújt rájuk,
mindenki szeme láttára megbünteti őket,
27 mert elfordultak Istentől,
s nem törődtek vele.
28 Mert a gonoszok miatt száll az égre a nyomorultak panasza,
de a szegények kiáltását Isten meghallgatja.
29 Ha Isten hallgat, és nem felel,
még akkor sem vádolhatja őt senki!
Ha eltakarja arcát, és visszatartja áldásait egy néptől
vagy egyetlen embertől,
kicsoda láthatja meg őt,
ki járulhat elébe?
30 Isten elveszi az istentelen uralkodó hatalmát,
nem engedi, hogy népét romlásba vigye.
31 De mondtad-e Istennek:
»Bűnös vagyok, és büntetésem elszenvedem,
de nem vétkezem többé!
32 Istenem, taníts meg arra, amit át nem láthatok!
Ha vétkeztem is, többé nem teszem«?
33 Jób, szeretnéd, hogy Isten megfizessen neked?
Akkor miért utasítod el ítéletét?
Most rajtad a sor, válassz!
Nem dönthet más helyetted.
Mit felelsz erre, mondd?
34 Az okos emberek azt mondják majd,
s minden bölcs egyetért ebben:
35 »Jób értelmetlenül beszél,
szavaiból minden bölcsesség hiányzik!«
36 Ó, bárcsak megvizsgálnák Jóbot,
hiszen úgy válaszol, mint a gonoszok,
37 bűneit szaporítja szavaival,
lázadása egyre növekszik,
s beszédével folyton csak Isten ellen hadakozik.”
35 Azután Elihú így folytatta:
2 „Jób, valóban úgy véled,
hogy Istennel szemben neked van igazad?
3 Azt kérded: »Mi hasznom belőle,
ha Istent félem és tisztelem?
Mit nyerek vele, ha nem vétkezem?«
4 Hadd feleljek erre
neked is, barátaidnak is!
5 Nézz fel az égre, és lásd meg,
figyeld meg a fellegeket, mily magasan szállnak!
6 Isten azonban messze fölöttük lakik,
mit árthatsz neki, ha vétkezel?
Még ha megsokasodnak is bűneid,
mit tehetsz ellene?
7 De ha ártatlanul élsz, nem őt segíted vele!
Mit kaphat tőled, ami hiányzik neki?
8 Bűneiddel csak a halandóknak ártasz,
amilyen magad is vagy!
Igazságod is csak a halandóknak használ,
amilyen magad is vagy!
9 A nyomorultak jajgatnak az elnyomás alatt,
szabadítóért kiáltanak az erőszakosság miatt.
10 Mégsem a Teremtőjükhöz fordulnak segítségért,
aki a legsötétebb órában is öröménekre indít,
11 aki bölcsességre tanít,
még a földi állatok és az égi madarak által is.
12 Vagy kiáltanak a gonoszok büszkesége miatt,
de Isten nem válaszol.
13 Bizony, hiába kiáltanak, Isten nem hallgatja meg,
nem figyel rájuk a Mindenható.
14 Így hát, Jób, Isten neked sem válaszol,
mikor panaszkodsz, hogy nem látod őt,
mikor keseregsz,
hogy ügyedet elé akarod terjeszteni.
15 Azt gondolod: »Mivel nem látja a bűnt,
nem is büntet érte.«
16 Így hát csak beszélsz, meggondolatlanul,
folyvást fecsegsz, értelmetlenül!”
Apostolok 15:1-21
Hungarian Károli
15 Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2 Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lõn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások õ közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3 Õk tehát kikísértetvén a gyülekezettõl, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4 Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák õket, és [õk] elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten õ velök.
5 Elõállának azonban némely hivõk a farizeusok szerzetébõl valók közül, mondván, hogy körül kell metélni õket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6 Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felõl végezzenek.
7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idõ óta kiválasztott [engem] mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8 És a szíveket ismerõ Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9 És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11 Sõt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12 Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten õ általok a pogányok között.
13 Miután pedig õk elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14 Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott elõször az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az õ nevének,
15 És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16 Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17 Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemrõl neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18 Tudja az Isten öröktõl fogva minden õ cselekedeteit.
19 Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitõl, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértõl.
21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetõi, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Read full chapter
Apostolok 15:1-21
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az apostolok jeruzsálemi tanácskozása
15 Ezután néhány férfi érkezett Júdeából a szíriai Antiókhiába, akik így tanították a testvéreket: „Csak akkor üdvözülhettek, ha a mózesi hagyomány szerint körülmetélkedtek.”[a] 2 Pál és Barnabás azonban nem értett egyet velük, s így nagy vita támadt közöttük. Végül elhatározták, hogy Jeruzsálembe küldik Pált, Barnabást és még néhány testvért az apostolokhoz és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőihez, hogy beszéljék meg velük ezt a kérdést.
3 Az antiókhiai gyülekezet tehát útnak indította ezeket a testvéreket, akik áthaladtak Fönícián és Samárián. Útközben az ottani testvéreknek is beszéltek arról, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is az igaz Istenhez fordultak. Ennek mindannyian nagyon megörültek. 4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egész helyi gyülekezet, annak vezetői, és az apostolok szívesen fogadták őket. Pál, Barnabás és a többiek elmondták, amit Isten velük tett. 5 Néhány, a farizeusok csoportjához tartozó jeruzsálemi hívő ekkor felállt, és azt mondta: „A más nemzetbelieket is körül kell metélni, és meg kell nekik parancsolni, hogy tartsák meg a Mózes Törvényét!”
6 Ezért az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elhatározták, hogy összegyűlnek, és megvizsgálják ezt a kérdést. 7 Hosszú vita után Péter felállt, és ezt mondta: „Testvéreim, tudjátok, hogy jó idővel ezelőtt Isten engem választott ki közületek, hogy a más nemzetbeliek tőlem hallják az örömhírt, és ők is higgyenek Jézusban. 8 Isten tudja, mi van az emberek szívében, és azzal tanúskodott mellettük, hogy nekik is ugyanúgy adta a Szent Szellemet, mint nekünk. 9 Semmi különbséget nem tett közöttük és közöttünk, hanem egyedül a Jézusba vetett hit által tisztította meg a szívüket.
10 Akkor miért teszitek próbára Isten türelmét? Miért akartok ilyen nehéz terhet[b] tenni Jézus nem zsidó tanítványainak a vállára? Hiszen ezt a terhet sem az őseink, sem mi nem bírtuk el! 11 Hisszük, hogy mi, akik zsidók vagyunk, az Úr Jézus kegyelme alapján üdvözülhetünk. De hisszük, hogy akik nem zsidónak születtek, azok is ugyanígy üdvözülhetnek.”
12 Ekkor az egész csoport lecsendesedett. Majd meghallgatták Pált és Barnabást, akik beszámoltak azokról a jelekről és csodákról, amelyeket Isten tett rajtuk keresztül az Izráelen kívüli nemzetek között. 13 Amikor befejezték, Jakab szólalt meg: „Figyeljetek rám, testvéreim! 14 Simon Péter elmondta, hogyan mutatta meg Isten, hogy ő bizony szereti a többi nemzeteket is. Most először történt meg, hogy Isten közülük is magához fogadott embereket, hogy a saját népévé legyenek. 15 A próféták üzenete is teljes harmóniában van ezzel, ahogyan meg van írva:
16 »Azután majd visszatérek,
és újjáépítem Dávid összedőlt sátorát.
Újra fölépítem romjaiból,
és helyreállítom,
17 hogy az Izráelen kívüli népek is
megkeressék az Örökkévalót,
minden nemzetből azok,
akik az én nevemet viselik.
Így szól az Örökkévaló,
aki mindezt meg is teszi.«[c]
18 »Mindezt pedig az Örökkévaló kezdettől fogva tudta.«[d]
19 Ezért én azt tanácsolom, hogy ne nehezítsük meg azoknak az Izráelen kívüli testvéreknek a dolgát, akik Istenhez jönnek. 20 Inkább írjunk nekik egy levelet, és hagyjuk meg nekik, hogy
ne egyenek olyan ételt, amelyet valaki bálványoknak ajánlott fel, mert az tisztátalan,
ne kövessenek el szexuális bűnt,
ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér.
21 Mert Mózes Törvényének régóta megvannak a hirdetői minden városban, hiszen felolvassák a zsinagógákban minden szombaton.”
Read full chapterFootnotes
- Apostolok 15:1 Ezek a Júdeaiak olyan zsidók voltak, akik hittek Jézusban, de azt gondolták, hogy Jézus nem zsidó származású követőinek (mint amilyenek az antiochiai hívők is voltak) is meg kell tartaniuk a mózesi Törvényt, tehát körül kell metélni őket.
- Apostolok 15:10 terhet Vagyis Mózes Törvényét. Ugyanis, a Jézusban hívő zsidók egy része azt akarta, hogy a nem zsidó hívők is a Törvény parancsai szerint éljenek.
- Apostolok 15:17 Idézet: Ám 9:11–12.
- Apostolok 15:18 Lásd Ézs 45:21.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center