Jób 22
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Elifáz prédikál Jóbnak
22 Ekkor a témáni Elifáz kezdett beszélni:
2 „Vajon Isten rászorul-e bárki segítségére?
Hiszen, még a bölcs is
csak magának használ vele, ha bölcs!
3 Mit használ a Mindenhatónak, ha te igaz vagy?
Mit nyer ő vele, ha tökéletesen élsz?
4 Azt gondolod, istenfélelmed miatt büntet téged?
Ezért száll perbe veled?
5 Nem, Jób, hanem azért, mert sokat vétkeztél!
Se szeri, se száma bűneidnek!
6 Talán ok nélkül zálogba vetted az adóstól ruháját,[a]
megfosztottad köpenyétől is a nyomorultat!
7 Talán nem adtál inni a szomjazónak,
vagy kenyeret az éhezőnek.
8-9 Talán üres kézzel küldted el az özvegyeket,
akik tőled kértek segítséget,
talán megkárosítottad az árvákat,
pedig milyen hatalmas birtokaid vannak,
és mennyire tisztelnek az emberek!
10 Ezért estél csapdába,
ezért vesz körül a félelem!
11 Világosságod ezért sötétült el,
emiatt nem látsz reményt,
ezért borított el a sok nyomorúság.
12 Lásd, Isten a Mennyben lakik, fenn a magasban!
Nézd a csillagokat, milyen messze, fent ragyognak,
Isten mégis fölülről néz le rájuk!
13 Talán azt gondolod: »Vajon lát-e onnan, a magasból,
s törődik-e velem?
Vajon keresztüllát-e a sötét felhőkön,
hogy megítéljen?
14 Bizony, eltakarnak előle a fellegek,
nem lát ő engem,
mikor lépdel az ég boltozatán!«
15 Jób, ha így gondolod,
te is azokat a gonoszokat követed,
akik régen ezen az úton indultak el.
16 Azokat, akiket az özönvíz elsöpört,
akiket a pusztulás hirtelen elragadott.
17 Ők is azt mondták Istennek: »Maradj távol tőlünk!
Boldogulunk mi nélküled is!
Ugyan, mit tehet velünk a Mindenható?!«
18 Pedig ő töltötte meg házaikat minden jóval!
Isten mentsen az ilyen gonosz gondolatoktól!
19 Látják az igazak a gonoszok vesztét, és örülnek,
nézik ezt az ártatlanok, és gúnyolják őket:
20 »Bizony, csak elpusztultak ellenségeink,
tűz égette fel minden gazdagságukat!«
21 Békülj meg Istennel, Jób, és bízz benne,
akkor még jóra fordul sorsod!
22 Tanítson téged a Mindenható beszéde,
vésd szívedbe minden szavát!
23 Mert ha visszatérsz hozzá, újra felépülsz!
Ha megtisztítod házadat a gonosztól,
24 ha porba dobod az aranyat,
a folyó kavicsai közé a legtisztább aranyat,
25 ha a Mindenható lesz minden kincsed,
és legtisztább ezüstöd,
26 akkor újra Istenhez emelheted arcodat,
és megint a Mindenhatóban gyönyörködsz majd!
27 Akkor imádkozol hozzá, és ő meghallgat,
te pedig teljesíted, amit fogadtál neki.
28 Ha valamit eltervezel, sikerre viszed,
és útjaidra világosság ragyog.
29 Még ha megaláznak, azt is felmagasztalásnak mondod,
mert a Mindenható megmenti az alázatost.
30 Bizony, megszabadítja még azt is,
aki nem ártatlan,
ha te magad ártatlan vagy, és kéred Istent,
a kedvedért megteszi.”
Footnotes
- Jób 22:6 zálogba… ruháját A Törvény rendelkezett arról, hogyan kell zálogot venni és visszaadni. Lásd 5Móz 24:12–13.
Jób 22
Hungarian Károli
22 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center